Székben és mozgásban A tetőn nőtt fel a paralimpikon
"Ki van a négy kerekem, ha valaki rám néz, rögtön látja!" – mondja ez a derűs és nyílt ember. Merthogy kerekes székes. Ez az igaz mese őróla szól, vállalatunk új értékesítési osztályvezetőjéről, egyik "cégarcáról". Vezetékneve azonos ugyan a katolikus hitszónokéval, de Prohászka Csaba kollégánk nem rokona Prohászka Ottokár (1858-1927) néhai fehérvári püspöknek. Csaba ugyanakkor apostol, a kerekes székes teniszezés apostola. Több mint háromszázszoros magyar válogatott, három paralympián is részt vett, 2002-2004 között a világranglista 33-ik helyén jegyezték sportágában. Ez már önmagában kivételes képességet sejtet, hát még ha hozzávesszük, hogy 28 évesen – két évvel lábai lebénulása után – kezdett el teniszezni. Még két esztendő, és már magyar válogatott volt. Ez csattanós válasz azoknak, akik azt hiszik, hogy a teniszezést csak kisgyermekkorban lehet elsajátítani. A mi sportszerető Prohászka Csabánk különben valaha kézilabdázott. Az is jól ment neki, nyíregyházi főiskolás csapatával például megyei bajnok volt. S hogy miért volt szükség a váltásra? Ehhez tudni kell, hogy történetünk főhőse ács dinasztia tagja, még ha a baleset idején tanár volt is szülőfalujában, Kakucson. "A tetőn nőttem föl – közli mozgássérült kollégánk. – Szabadidőmben később is besegítettem apámnak, öcsémnek, akik ács vállalkozók. Míg aztán 1992-ben le nem estem a magasból…" Csaba arca itt se komorul el. Vallja, hogy igazából nem kellett lemondania semmiről az új helyzetben, csak alkalmazkodnia. Az, hogy ismét megtalálta a neki megfelelő sportot, új barátokkal együtt, sokat segítette a trauma feldolgozásában. Ahogyan a biztos családi háttér is: felesége, aki igazi társ volt és maradt, két gyermeke, akik a baleset idején még kicsik voltak, de szülei és testvére családja szintén gyógyító tényezőknek bizonyultak. Nem utolsó sorban pedig Isten-hite kellett a nehézségek elhordozásához, és kell ma is, ebben a korántsem tökéletesen akadálymentesített világban. Csaba jólesően gondol vissza kerekes székes teniszező korszakára, a sikerekre. "Fontos a váll- meg a karizom, de a legtöbb hátrányt a fejjel lehet pótolni. Akinek a fejében megvannak a játékszituációk, tudja, merre mozduljon a pályán" – íme fő tapasztalata. Tényleg harmónia árad ebből az emberből, pedig már négy éve nem sportol aktívan. Vagy talán – jelenleg – épp azért...? 2008-ban hagyott fel a versenyzéssel: "A pekingi olimpiára még ki akartam jutni, ez meg is történt, de akkorra már elegem lett abból, hogy a sok utazás és edzés miatt háttérbe szorul a család és a hivatás. De a szép emlékek megmaradtak... Ha pedig mégis elfeledkeznék róluk, emlékeztet a vállam, ami azóta is sokat hasogat!"
Nekrológ Kedves Munkatársaim! Ismét gyászolunk.
Jómagam sohasem fogadom közömbösen, ha arról értesülök, váratlanul elhunyt Társaságunk valamely dolgozója. Az utóbbi időben négy haláleset miatt szinte folyamatosan kint kellett hagyni a gyászlobogót Laky Adolf utcai székházunk homlokzatán. Minden emberi élet egyforma érték, minden halál óriási veszteség. Néhai kollégáink közül most azért nevesítek mégis egyet, mert Gál Ferenc április 19-én munkavégzés közben távozott az élők sorából, nem sokkal az után, hogy elnyerte – márciusi lapszámunk tanúsága szerint – a Hónap dolgozója címet. E két összekapcsolódó momentum miatt emlékezem meg külön is Gál Ferencről, aki a budapesti Fehér úti síkötésgyártó telepünkön dolgozott, már régi kollégaként. Egy általa fontosnak és halaszthatatlannak ítélt munkafeladat elvégzéséért ment fel egy létra tetejére, ahonnan aztán lezuhant. Lapzártánkig nem tisztázódott pontosan, miért veszítette el egyensúlyát a magasban, mennyire járult hozzá a tragédiához valami hirtelen jelentkező vagy tartós betegség. Akárhogy is, a Fehér úti karbantartók csoportvezetője, a kitűnő kolléga a kötelességteljesítés csöndes hőseként áldozta oda életét. Nem lehetett kérdés, hogy Társaságunk saját halottjának tekintse őt. Ezen túlmenően pedig a szóban forgó telephelyet Gál Ferencről nevezzük el. Az eset egyéként akkor is, ha a vállalat nem hibás a tragédiában, továbbgondolandó. Ezért kérem a fizikai állomány minden tagját telephelyeinken, hogy kiemelt figyelmet fordítsanak a rendelkezésre álló munkaeszközök használatára! Szabó György ügyvezető igazgató
„Az elvárás itt is nagy” Beszélgetés Érdi Gábor operatív igazgatóval
– Kezdjük egy aktualitással! Bár ön – decembertől – a cég kinevezett operatív igazgatója is, a neve a TÁMOP betűszóval forrt össze a vezetői értekezleteken. Nos, immár „beért” egy, a TÁMOP-programmal kapcsolatos nagyszabású pályázat előkészítése a cégnél, melyben önnek oroszlánrésze volt. Olvasóink kedvéért hadd idézzük fel, a szóban forgó uniós eredetű pénzalap – feloldva a betűszót: Társadalmi Megújulás Operatív Program – olyan pályázatot bocsátott ki tavaly ősszel, mely „rendszerszintű képzési és szolgáltatás-fejlesztési modellprogramot” hív életre a megváltozott munkaképességűek munkaerőpiaci helyzetének javításáért. Mi a jelentősége, hogy megérkezett a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség támogatói levele Társaságunkhoz? – A támogatói levéllel célegyenesbe kerültünk, azaz visszafordíthatatlanná vált, hogy egy ötmilliárd összértékű projektben vesz részt a társaság 30 százalékos érintettséggel. Remélem, egy hónapon belül meglesz a támogatási szerződés is. A Társaság életében még nem volt ekkora projekt, ráadásul hazánk ez évi első nevesített, kiemelt projektjéről van szó. Számunkra mint konzorciumi tag számára lehetőséget biztosít ez a projekt arra, hogy a munkavállalók értékes képzésen vegyenek részt, amelyre egyébként a társaságnak nem lenne financiális kerete. Továbbá olyan – nyilván a projekt kétéves futamidején is túlmutató – beruházásokat tudunk így végrehajtani, melyek különben nem valósulnának meg. Érthető, ha annak is örülünk, hogy bizonyos belső költségeink csökkennek a megvalósítási időszak alatt. De mindenekelőtt abban reménykedünk, hogy a nyílt munkaerőpiaci elhelyezkedést valóban jelentősen javítják majd a projekt során lebonyolított képzések. – Mit tudhatunk a rajt előtt a várható képzésekről? – Hadd bocsássam előre: nem képzésekkel kezdődik a munka. A huszonnégy hónapos projektnek van egy hat hónapos felkészülési időszaka, mely magában foglal a partnerekkel, szolgáltatókkal való szerződésektől az alapvető képzési tananyag kifejlesztéséig sok mindent. Sor kerül a trénerek, magyarul a képzők képzésére is, akik eredetileg is rehabilitációs szakemberek. – Jól értjük, a TÁMOP miatt kibővül a rehabilitációs osztály? – Méghozzá jelentősen. Erre igazán szükség van, hiszen nekik kell – szerte a telephelyeinken – egy 3600 megváltozott munkaképességű munkavállalót érintő körből kompetenciaméréssel kiválasztani azt az 1620 főt, akit bevonunk a különféle képzésekbe, és ez „csak” a munkájuk első része. Ami a képzéseket illeti, lesz alapvető képzés a munkavállaláshoz szükséges képességek fejlesztése céljából, lesz általános, illetve vizsgával záruló szakmai képzés is. Azt, hogy az utóbbiakat konkrétan milyen tartalommal töltjük meg, nem kis részt az idevágó piackutatás eredménye fogja megmutatni. Az előírásból mindenesetre világos, hogy a várható szakmai oktatások nem függhetnek teljesen össze a jelenlegi főkefés tevékenységekkel. – A munkaidő alatti képzések nem mennek majd a termelőmunka rovására? – Azon leszünk, hogy ne történjék így. Sok múlik a meghatározott számú tanítási órák megfelelő elhelyezésén. A képzést és a termelést össze kell hangolni. – A megvalósulás során is lesz köze a TÁMOP-projekthez? – Én alapvetően projektgenerátor vagyok, nem pedig lebonyolító. Utóbbi tevékenységet meghagyom más kollégáknak. Lesz a végrehajtó konzorciumnak egy konzorciumvezető projektmenedzsere, illetve lesznek a mi társaságunkon belül is TÁMOP-pal foglalkozó kollégák, de nem hagyom a projektet teljesen magára, a fél szemem rajta lesz folyamatosan. – E pályázatügytől eltekintve ön már azt teheti, ami ideális esetben egy operatív igazgató dolga? – Vannak olyan napok, amikor igen, van, amikor nem. Még nem köszöntött be teljesen ez a boldog állapot. Kevés az ember, aki segíthetne a folyamatos aprómunka elvégzésében. Rengeteg a kihagyhatatlan egyeztetés, és persze el kell, vagy kellene, érdemben olvasni a napi kétszáz e-mailt is… Egyébként az operatív igazgató irányítási feladata hozzávetőlegesen minden, ami nem pénzügy és munkaügy: a társaság műszaki és kereskedelmi főosztályának az irányítása, logisztika, üzemfenntartás felügyelete, mezőgazdaság és egyebek. – Úgy tudni, ön korábban nem az állami szférában dolgozott... – Alapdiplomámat a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jogi Karán szereztem, mester fokozatot pedig az Indiana University-n, az Egyesült Államokban. A versenyszférában dolgoztam, vezettem kis, tizenkét fős céget, illetve közepes méretűt, hetven főset. – Lát különbséget a versenyszféra és az állami vállalatok világa között? – Nem kutatok ilyen különbségeket, de arról a benyomásomról beszámolhatok, hogy ugyanúgy vannak itt is okos, talpraesett, felkészült emberek, mint a versenyszférában, és vannak kevésbé kreatívak, közepesen felkészültek is. Az elvárás itt is, ott is nagy. – Ami viszont az önt illető elvárásokat illeti, tavaly fölkérték mikulási szerepkörre is... A Budapesti Karácsonyi Vásáron szívesen gyakorolta magát ebben, jó érzékkel kommunikálva a gyerekekkel a FŐKEFE pavilonjánál. Netán gyakorló édesapa? – Kissé romantikus megfogalmazásban azt is mondhatnám: a család számomra mindenek felett áll, párom és lassan kétéves kislányom az életemnek alfája és omegája. Már csak emiatt is érdemes nap mint nap fölkelni. – És a folytatás, miután beért a munkahelyre…? – Akkor kezdődik a hajtás, ami sokszor éjszakába nyúlik. Őszintén mondom, nagy örömmel dolgozom megváltozott munkaképességű kollégák között, folyamatosan sokat tanulok tőlük.
Terep Ünnepi csevely a sikeres létszámbővülés után Bill az övéi között, Komlón
Éppen komlói sorstársait ne látogatta volna meg a hatvannégy évesen is igen aktív sztár, Deák Bill Gyula?! Társaságunk „arca” nem habozott elfogadni a meghívást az új termelői központba, abból az alkalomból, hogy az ottani létszám már kétszáz főre bővült. A blueskirály rendkívül jó hangulatú dolgozói közönségtalálkozót tartott április 18-án; az eseményre néhány helyi vezető, többek között Kupás Tamás Levente alpolgármester is bekéredzkedett.
– Itt léptünk fel, itt vacsoráztunk, itt szálltam meg – mutogatott ide-oda lelkesülten a FŐKEFE Opel Astrájában Bill, mikor már Komló belterületén jártunk. S az utolsó fél óra az üzemben? Hosszú, türelmes sor, türelmes, sőt puszilkodó sztár, ez volt az összkép, a kerek egyórás pódiumbeszélgetés után. Mind a kétszáz magával hozott plakátját dedikálnia kellett az énekesnek! Ez fehéren-feketén bizonyítja, hogy a teljes kollektíva rokonszenvét bírta, illetve elnyerte a sztár, akinek nemcsak előadói képessége, hanem közvetlensége is rendkívüli. Azt, hogy Komlón mi mindent árult el magáról a moderátornak és a szintén kérdező dolgozóknak, csak azért nem rögzítjük itt, mert reményeink szerint még sok telephelyet fölkeres a továbbiakban. Annyit azért kiszivárogtathatunk, hogy jövő novemberben lesz hatvanöt éves, s ezt nemcsak gigakoncerttel, hanem új lemezzel is megünnepli. A terv az, hogy az új dalok, balladák nem kis részt Magyarország szociológiai valóságáról szólnak majd. De mi újság a komlói termelési központban a február 17-i megnyitóhoz képest? Vojtek Aurél üzemvezető elmondta a Hírmondónak, hogy immár mintegy 60-nal többen vannak. De hiszen éppen a cél a várossal való szerződés szerint: tudniillik hogy a FŐKEFE az önkormányzattól kapott volt gimnáziumi épületrészben kétszáz megváltozott munkaképességű helyi vagy környékbeli megváltozott munkaképességű dolgozót foglalkoztasson. A szóban forgó új embereket egyetlen napon, március 30-án vették fel. Mindannyian a fizikai állományt erősítik. – Csak a külső szemlélő számára tűnhet meglepőnek, hogy az utóbbi hatvan ember túlnyomó többsége remekül beilleszkedett, nyomban fölvette a ritmust és jól teljesít – állapította meg Vojtek Aurél. – Én azért nem csodálkoztam ezen, mert azok az emberek, akik már huzamosabb ideje munkanélküliek, de most ismét lehetőséget kaptak, nyilván megbecsülik magukat. Az már csak hab a tortán, hogy a március végén fölvett kollégák kifejezetten dicsérik a munkahelyi közösséget is! Sőt, most már ők is hozzájárulnak a jó légkörhöz…
De mi a jelentősége, hogy immár csúcslétszámmal működik az itteni papíripari telephely? Vojtek Aurél kiemelte, hogy az itteni FŐKEFE-bázis előnyös mindenekelőtt a cégnek, hiszen újabban – gazdasági, hatékonysági, logisztikai érdek ez! – telephely- koncentrációkra törekszik. Jók a raktározási lehetőségek, az alapanyag – és vele a munka – sosem fogy el. A régióbeli szomszédos kis telephelyeket is innen látják el, illetve az ott termelt kész árukat itt csomagolják és raklapozzák. De segítség Társaságunk emez üzeme a komlói önkormányzatnak és magának az egykori bányászvárosnak is, ahol ma húsz százalék fölötti a munkanélküliség. Nagy lehetőség nem utolsó sorban maguknak a korábban leszázalékolt embereknek is, hogy éppen a mi rehabilitációs Társaságunk „lakhatta be” a komlói volt középiskola egész fölszintjét, hiszen ez a réteg talál manapság a legnehezebben munkát. Vállalatunk sok korábbi bányászt foglalkoztat. Az 1956-os születésű Bíró Ervin például 1986–1996 között volt csillés, segédvájár, vájár, sőt aknász. Hatvanhét százalékos rokkantságot és rokkantnyugdíjat „szedett össze” az évtized végére. Nem tagadja, jelenleg szorongó szívvel várja az új rendelkezés szerinti kötelező felülvizsgálatot. Az, hogy itt dolgozhat, sokat jelent neki; nem kis részt azért, mert a FŐKEFÉ-nél mint rehabilitáló cégnél figyelembe veszik két gerincsérvét, még ha nem is a munkateljesítmény rovására. Szóba elegyedtünk Borosné Nagy Anikóval is; a hölgy korábban személy- és vagyonőr volt, felnőtt fia van. Komlóra 1993-ban azért jött, mert akkor még sok volt a munkanélküliség. – Ma bármi munkát el kell fogadni, amit ajánlanak – hangzott egyáltalán nem elméleties bölcsessége. A Bill-közönségtalálkozó után, „asztaltársaságával” együtt nyomban ismét nekilátott a gyorsfűzők készítésének. Egy idősebb hölgy mosolyogva idézte egy Bill-szám címét az első gyorsfűző kartonjának kézbevétele után: – Mindhalálig blues…! De nemcsak komlói kolléganőnknek, hanem Billnek is van azért humora. Hazafelé ezt jegyezte meg Vojtek Aurél üzemvezetőről, a „házigazdáról”: – Lófarkas emberekben még nem csalódtam. Gondoljunk bele, micsoda remekbe szabott kis önimádat- paródia ez, hiszen a bluescsillag szintén rendelkezik ilyen lezser tinccsel!
Jogtolmács AZ UTAZÁSI KEDVEZMÉNYEKRŐL
Figyelem: 2012. május 1-től megváltoznak a nyugdíjasok utazási kedvezményei: a tavaly kiállított utazási utalványok már csak április végéig használhatóak kedvezményes utazáshoz!
A nyugdíjrendszer átalakításával együtt: változnak az utazási kedvezmények is. A Nemzeti Fejlesztési Minisztérium (NFM) tájékoztatása szerint az egészségügyi szempontból leginkább rászoruló személyek kedvezményei változatlan formában megmaradnak. Az eddigiekkel megegyező jogosultságokkal élhetnek azok a korábbi rokkantsági vagy korhatár előtti öregségi nyugdíjasok is, akik 57. életévüket 2011. december 31-ig betöltötték. A tavaly kiállított utazási utalványok (az átmeneti időszak zavartalansága érdekében) április végéig használhatóak kedvezményes utazáshoz. Megmarad a 65 év felettiek, a hat éven aluliak, a nagycsaládosok és a fogyatékkal élők utazási kedvezménye - tájékoztatta a Heti Választ Fónagy János, a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium parlamenti államtitkára.
Ki mire jogosult?
Az Országgyűlés 2011. végén fogadta el a korhatár előtti öregségi nyugdíjak megszüntetéséről és a megváltozott munkaképességű személyek ellátásairól szóló törvényeket. Mindkét jogszabály olyan személyi kört érint, amelyek eddig élhettek a nyugdíjasokat megillető utazási kedvezményekkel. A nem öregségi nyugdíjban részesülő személyek az új előírások szerint 2012. január 1-jétől nem minősülnek nyugdíjasnak, a korábban már megállapított nyugellátásokat a továbbiakban más jogcímen folyósítják számukra. A rendeletmódosítás egyértelművé teszi, hogy az új szabályozás szerint rokkantsági ellátásban részesülők közül a korábbi előírások alapján I. és II. csoportos rokkantsági nyugdíjra jogosultak minden korlátozás nélkül élhetnek a nyugdíjasok számára biztosított kedvezményekkel. Ebbe a körbe tartoznak azok is, akiknek az egészségi állapota a rehabilitációs hatóság komplex minősítése alapján legfeljebb 30 százalékos mértékű. Változatlan formában maradnak fenn azoknak a 2011. december 31-ig 57. életévüket betöltött személyeknek a kedvezményei is, akik 2011. december 31-én korhatár előtti öregségi nyugdíjban, III. csoportos rokkantsági nyugdíjban vagy rendszeres szociális járadékban részesültek. Így a kedvezményrendszer az egészségügyi szempontból legsúlyosabb helyzetben lévő és nyugdíjkorhatár előtt álló személyeket kiemelten támogatja. A kedvezmények igénybe vételét lehetővé tevő "Ellátottak utazási utalványát" az elmúlt hetekben - az áprilisi ellátások kiutalásával egy időben - postázták ki az érintetteknek. A jogosultság a továbbiakban is évi 8-16 utazási lehetőséget jelent jegyvásárlás esetén érvényesíthető 50-90 százalékos utazási kedvezménnyel a helyközi közlekedésben. Az utalvánnyal rendelkezők nyugdíjas bérletet válthatnak a helyi közlekedésben. A tavaly kiállított "Nyugdíjasok utazási utalványa" 2012. április 30-ig használható kedvezményes utazáshoz. A változások nem érintik a 65 év felettiek ingyenes utazási lehetőségét. A súlyos fogyatékosságuk miatt kedvezményben részesülő személyek változatlanul díjmentesen utazhatnak a helyi-, és korlátlan számú, 90 százalékos kedvezménnyel a helyközi közlekedésben.
2012. május 1-től megszűnő kedvezményi körök: növelt összegű munkaképtelenségi járadékos, növelt összegű özvegyi járadékos, átmeneti járadékban részesülő, azon korhatár előtti öregségi nyugellátásban (pl.:szolgálati nyugdíjban) részesülő nyugdíjasok, akik nem töltötték be 2011. december 31-ig az 57. életévüket és 2011. december 31-én korhatár előtti öregségi nyugdíjban nem részesültek a nyugdíjas kedvezményre történő jogosultságukat 2012. május 1-től elvesztik.
Mi változik a BKV-nál?
A Budapesti Közlekedési Központ (BKK) tájékoztatása szerint a korábban kiállított nyugdíjasbérlet-igazolványok április 30-ig használhatók a jogosultság igazolására, illetve a március 21. előtt vásárolt nyugdíjasbérletek akkor is felhasználhatók maradnak lejáratukig, ha tulajdonosuk április 30. után elveszti jogosultságát a nyugdíjasbérlet-igazolványra. Így a BKV április 30. után is érvényesnek fogadja el a régi formátumú nyugdíjasbérletigazolványokat a 2012. március 21-ét megelőzően vásárolt bérletekhez. Április 30-át követően a március 20. után vásárolt nyugdíjasbérleteket csak új típusú bérletigazolványokkal fogadják el. Április 30-a után a nyugdíjasok utazási kedvezményére a "nyugdíjasok utazási utalványa" helyett az "ellátottak utazási utalványa" jogosít majd fel. A változások a kedvezményekre jegyzői igazolás alapján jogosult személyeket (aktív korúak ellátásban vagy rokkantsági járadékban részesülőket) nem érintik.
Hogy utazhatnak a nyugdíjasok a Volán járatain?
A nyugdíjfolyósító igazgatóság által 2011. évben megküldött "Nyugdíjasok utazási utalványa" dokumentummal - ha még van azon szabad felhasználási lehetőség - 2012. április 30-ig lehet kedvezményesen utazni a Volántársaságok menetrend szerinti járatain – közölte a Volán Egyesülés. Az új utazási igazolványok 2013. március 31-ig lesznek érvényesek, a kézhezvételtől használhatók fel a kedvezményes utazásra. A nyugdíjfolyósító igazgatóság 2012. februárban néhány helyre kiküldött, és még "Nyugdíjasok utazási utalványa" megnevezést tartalmazó, 2012/2013. évre tervezett utalványa érvénytelen, nem használható fel utazási kedvezmény igénybevételére. A 2011/2012. évi "Nyugdíjasok utazási utalványa" nyújtotta lehetőséget már teljes egészében felhasználók, de áprilisban kedvezményes utazást terveznek egyedi kérelemmel, megkereséssel fordulhatnak a megyei vagy fővárosi kormányhivatalok nyugdíjfolyósító igazgatóságához utazási kedvezményre szóló hatósági igazolásért. Ez a hatósági igazolás csak 2012. áprilisban, két utazási alkalomra használható fel 50 százalék kedvezmény. Azok a nyugdíjasok, akiknek már betelt a 2011-es szelvénye, de az új, ellátottak utazási utalványát még nem kapták meg, a Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóságon vagy a megyei nyugdíjbiztosítási igazgatóságokon kérhetnek egyszeri igazolást, amellyel két darab, egy útra szóló 50 százalékos vagy egy darab menettérti útra szóló 50 százalékos menetjegyet vásárolhatnak, azonban 90 százalékos kedvezményűt nem. Az igazolást 2012. április 30-ig lehet félárú menetjegyváltásra felhasználni - ugyanúgy, mint a 2011-es szelvények esetében - kizárólag érvényesség megjelölésével és akár 60 napos elővételben is. A Volán-társaságok 2012. május 1-jétől már csak az "Ellátottak utazási utalványa" tulajdonosainak biztosítanak utazási kedvezményt a helyközi menetrend szerinti autóbuszjáratokon, a korábbiakra, valamint a külön kérelemre kiadott hatósági igazolásokra nem - hangsúlyozza a Volán Egyesülés.
A hónap dolgozója
Mile András, Karácsond
Joghallgató volt ez a huszonéves karácsondi fiatalember, de állapota miatt fel kellett függesztenie tanulmányait, így került jelenlegi munkahelyére, a karácsondi agrártelephelyünkre tavaly nyár elején. Nem egyszerűen elfogadta új helyzetét, lehetőségeit, hanem képességeihez mérten kimagaslóan teljesít minden itteni mezőgazdasági vagy élelmiszer- feldolgozó munkálat terén. Vagyis egyaránt „észreveteti magát” az üzemben a boltok számára történő zöldségtisztításban vagy a savanyításban, illetve a fóliasátor alatti és a szabadtéri palántázásban, gazolásban. Még munkatársai türelmes betanításában is jeleskedik, ideértve az autistákat, hiszen itt (a hat őrt nem számítva) 15 egyéb megváltozott munkaképességű személy mellett egy tucat autista is dolgozik. Ugyancsak nagy erénye, hogy rugalmas, sőt áldozatvállaló a lecsúsztatható túlórák elvállalásában. Az ilyen, nem egyszer hétvégi tevékenységet a mezőgazdasági szezonmunkák halaszthatatlansága követeli meg időről-időre. Egy hétvégén András például 2700 kiló káposzta feldolgozásában közreműködött.
Ruisz Dezső, Szombathely
Kikészítő ember Ruisz Dezső, de nem a szó pesties értelmében. A szombathelyi Rumi úton található, jelenleg 24 fős seprűüzemben a kikészítés természetesen a seprűgyártás utolsó munkafolyamatait jelenti: méretre vágás, „magolás” (a még megmaradt cirokmagok eltávolítása), ollóval „fazonigazítás”, majd a kötegelés (5–10 darabos kötegekbe). Mindezek mellett Ruisz Dezsőnek, mivel ő az utolsó csavar a gépezetben, a seprűk minőségére is oda kell figyelnie, a hibás darabokat neki kell kiszűrnie. Lelkiismeretes, megbízható, igen jól teljesítő munkaerő, ami különösen fontos olyan üzemben, amely 90 százalékban külföldi (azon belül döntően olasz) piacra termel. A jelen hónap vasi főkefés dolgozója 1994 végétől dolgozik a vállalatnál, belépése óta a seprűüzem oszlopos tagja. (Régi „seprű” tehát, mégis jól „seper”, amihez szívből gratulálunk.) Egykor, az itteni seprűgyártás visszaesése idején ez a kolléga más üzemrészekben, más munkafolyamatokat is végzett, ott is kitűnően helytállt.
Fekete Lászlóné, Csongrád
Több mint kilencvenen dolgoznak csongrádi telephelyünkön – az egykori leánykollégium épületében –; a fáma szerint nehéz volt egyetlenegy dolgozót kiválasztani a kollektívából. Ez a telephely valóban mozgásban van, köszönhetően a Bizsu D.H. Intertrade nevű céggel való kapcsolatnak, a folyamatos bérmunka-ellátottságnak. Sok a húzóember, ami az itteni erős közösségi szellemből is fakad. Közéjük tartozik Fekete Lászlóné Margitka (két felnőtt gyermek édesanyja) is, munkája megbízható, teljesítménye kiemelkedő. Lelkiismeretes gyártója, kiszerelés-készítője, csomagolója a bizsutermékeknek, dekorkozmetikai készítményeknek. Betegsége ellenére nagyon keveset hiányzik, az egészségügyi és otthoni gondokról mindig elfeledkezik a munkahelyén, sőt „nem átall” jókedvet árasztani környezetében.
FELHÍVÁS Kedves Munkatársaim!
A közelmúltban egy halálos kimenetelű baleset történt Társaságunk budapesti, Fehér úti telepén. Sajnos a balesetet szenvedett kollégánkat már nem tudjuk visszahozni, de kellő odafigyeléssel talán megakadályozhatóvá válhatnak a további, hasonló kimenetelű balesetek. Nem erre a szomorú esetre nézve (amelyben betegség volt az előidéző), hanem általában a munkahelyi balesetekkel kapcsolatosan a felelősség gyakran a munkáltatókat terheli. Ám a munkavállalók sem mentesülnek a felelősség alól, ha vétkes magatartásuk következményeként állt elő a baleset, illetve a baleset következtében keletkezett sérülés. A munkavállaló magatartása okozza a balesetet, ha a munkavállaló nem viseli azokat az egyéni védőeszközöket, nem a szabályozott formában használja a munkaeszközöket, melyeket a munkáltató megkövetel, vagy nem a szabályoknak megfelelően használja a munkagépeket. Kérek minden munkavállalót a Társaság Munkavédelmi Szabályzatának tanulmányozására és az abban leírtak betartására, továbbá a munkatársaival szembeni nagyobb odafigyelésre, segítségnyújtásra. Szükség esetén a gyakorlatban is hívják fel egymás figyelmét a felelős eszközhasználatra! Ezzel egymásra is vigyázunk! Köszönöm. Hegedűsné Hegyi Anikó minőségbiztosítási vezető
„Ez a szem műthető” Nem a sztárorvos vitte jégre Attilát
Semmit a balra, tizenöt százalékot a jobbra… Vagyis szinte teljesen vak volt a seprűvarró Nagy Attila. Térlátása, színérzékelése nulla. A számítógépes oldalakat neki úgy fel kellett nagyítani, hogy egy eredetileg kicsiny folt foglalta el a képernyőt. Ha valaki a metrón előtte újságot olvasott, volt, hogy kivette a kezéből, mivel azt hitte, felé nyújtják… Ráadásul az ilyen veleszületett szürke hályog csak további romlást ígér tulajdonosának. Elvégre ez a vakság leggyakoribb előidézője. Azt, hogy izgalmas fejlemények vannak e látássérült kollégánkkal, Szabó Mónika rehabilitációs munkatárs súgta meg a Hírmondónak. Megműtötték Attila szemét, és a műtét sikeresnek bizonyult! No, éppen ilyen sztori kell a Színező rovatba. Amikor először akartunk találkozót egyeztetni Attilával, kiderült, épp a másik szeme műtétjére készül. Végül márciusban nagyon derűs és elégedett fiatalembernek ismertük meg őt. Ekkorra már mind a két hajlítható műlencse beültetésén túl volt. – Miután a doki a jobb szemem megvizsgálta, kijelentette, hogy ez a szem műthető. Kérjek időpontot, mert ő ezt a szemet megműti. A novemberi, első operáció után rögtön érzékelhető volt a különbség! Fél napig a kezemet néztem, a bőröm alatti ereket, a ruhám vagy az üdítőflakonban a narancslé színét, a kádban az áttetsző vizet. Végre meg tudom különböztetni, melyik mozgólépcső megy felfelé, melyik lefelé! A zebrán észreveszem, ha int az autóvezető, hogy mehetek. Látom a gyermekeim arcát, mosolyogni látom őket – árad Nagy Attilából a tapasztalás emléke. Emlék…? Nem csak az, hiszen a látást ma is élvezi. Ám vigyázat, a lelkesedés félreérthető is lehet: – Egy ismerősömet akaratlanul megbántottam – meséli –, ültem vele szemben, és elragadtatottan közöltem vele, hogy szeplős az arca. Ő először tényleg megsértődött, amíg meg nem értettem vele, hogy ez nekem élmény! Az első műtét után, január 22-én Attila korcsolyázni is megtanult. Három gyermeke csalta ki egy 10. kerületi tejgyár műjégpályájára. Nos, a hat-, nyolc- és tízéves gyerek átvitt értelemben is jégre vitte a gyanútlan apukát. Mert bár tulajdonképpen ment Attilának a korcsolyázás, de egyszer csak zúgott egy nagyot és – eltörte a kezét. Attila nem sokat siránkozik ezen, inkább dicséri Radó Gábort, a Szent István Kórház szemspecialista orvosát, aki más orvosokkal ellentétben nem utasította őt el, és bár e jobb szemet tökéletessé nem tette, de színekhez, éles formaélményekhez segítette. A sztárorvos késznek mutatkozott hozzányúlni a teljesen vak bal szemhez is. Februárban megtörtént az újabb műtét. – Veszítenivalóm nem volt... Ezt a műtétet először mégis megbántam, mert nagy, kétórás műtét lett, és utána hetekig fájdalmat éreztem, be is gyulladt a szemem. De mára már elmúlt a fájás, lett térlátásom és másfél méterről tudom gyakorolni ezzel az eddig egészen vak szememmel az ujjolvasást! Könnyebben élek, azóta nem tartom ferdén a fejem! Ja és kinyitom a bal szememet is! Attila, maradj te boldog ember akkor is, ha a látvány ugyan nem, de az újdonságérzet megfakul.
Köszöntő Tavaszi levél Kedves Olvasó!
Norbi, a fiatal hallássérült kolléga az egyik műhelyből megszólított a folyosón. Már korábban is barátságosan mosolygott rám, ha szembetalálkoztunk. Azt hiszem, akkor jegyzett meg magának, amikor „cégarcunk”, Bill tartott közönségtalálkozót a Laky Adolf utcai dolgozóknak. Merthogy a tavaly októberi beszélgetést én moderáltam a bluesénekes csillaggal. Szóval nemrégiben Norbi megállított és közölte, nagyon tetszik neki az újság. Jólesett a kezdeményező biztatása, és mivel az ő hallássérültségének foka ezt megengedi, ott helyben társalogtunk egyet. Azóta még szívélyesebben üdvözöljük egymást. Gyuszi, egy szintén hallássérült srác számítógépen dolgozik, a februári lapszám tördelésében is közreműködött. Azt hiszem, ő semmit vagy csak nagyon keveset hall. Az egy asztalnál történő együttműködés félórás kényszerű üresjáratában elkértem a komputere billentyűzetét. Attól kezdve egymásnak tologattuk a klaviatúrát – jót leveleztünk. Közben többször egymásra nevettünk, mert az „egyképernyős” levelezés során rájöttünk, mindketten fogékonyak vagyunk a tréfálkozásra. Azt hiszem, sosem felejtem el e derűs perceket. S azt a tanulságot, milyen kis lelemény-befektetéssel le tudunk dönteni mi, emberek, közénk magasodó, eladdig vastagnak tűnt falakat. Minden beállítódás kérdése! Értéknek tartom-e a másik emberrel való kommunikációt vagy sem? Hagyhatom-e, hogy valaki elszigetelődjék miattam csak azért, mert netán kisebbrendűségi érzése van, korábbi rossz tapasztalatok miatt? Egymást érik tavasszal az ünnepek, népek szabadságával, szabadulásával vagy az ember megváltásával kapcsolatosak. Azt hiszem, igazán szabadok akkor vagyunk, ha egységre akarunk jutni, vagy legalábbis tudjuk a másikat – külső-belső akadályokat is legyőzve – szeretni, tisztelni, építeni. Gyakoroljuk hát egymással a „lelki rehabilitációt”, amelyre mindannyiunknak szükségünk van. Ha pedig valaki túlontúl görcsösnek, bizalmatlannak érzi magát, vegyen példát a fejlődőképes tavaszi rügyekről… Joó István főszerkesztő, kommunikációs referens
Lehet ennél versenyképesebb a FŐKEFE Beszélgetés Árvai Csaba pénzügyi igazgatóval
Éppen a napokban – március 16-án – nevezték ki pénzügyi igazgatónak az ügyvezető igazgató felkérésére. A céghez nem egészen egy éve, tavaly májusban került, gazdasági-pénzügyi elemzőként. Igazából miben változott most az ön feladatköre? – Korábban elemzéseket, előterjesztéseket készítettem az ügyvezetés, a Felügyelő Bizottság vagy a Tulajdonos számára. Részt vettem az egyes tevékenységek eredményességének elemzésében, javaslatok, módosítások előkészítésében, közösen az érintett szakterületek vezetőivel. Munkajogi értelemben mostantól vezető beosztású állást töltök be, a vele járó irányítási joggal és az ahhoz társuló felelősséggel. Az ügyvezető a pénzügyi igazgatói beosztáson túl azzal is megbízott, hogy az ő távolléte esetén ellássam általános helyettesítését is. – Hogyan volt meg eddig a Társaság pénzügyi igazgató nélkül? – Tavaly november 25-én hagyta jóvá a Tulajdonos a Társaság új szervezeti és működési szabályzatát. Ennek egyik újdonsága a központosítás volt. A gyáregységekre tagolódás formailag megszűnt, az irányítási funkciók egységesen a Laky Adolf utcai központ igazgatási szervezetébe kerültek. A centralizációval – amely a gyakorlatban bő egy éves folyamat, tehát még zajlik – egyrészt csökkentek a vezetői munkakörök, míg a pénzügyi igazgatói feladatkör magában foglalja az egész FŐKEFE gazdasági szakterületeinek és humánpolitikájának irányítását. Előbbibe a gazdasági főosztályon belül a pénzügyi és számviteli alosztályokra osztott főkönyvelőségi osztály, illetve a kontrolling osztály tartozik. A „HR”-nek pedig immáron része az oktatási és a rehabilitációs osztály is. – Mivel indokolható, hogy a humánpolitika sajátos területei, az oktatás és a „rehab” is végső soron pénzügyi irányítása alá kerültek? – Ez a mi vállalatunk esetében, amely megváltoztatott munkaképességű (mmk-s) dolgozókat foglalkoztat és részesít idevágó rehabilitációban, nagyon is ésszerű. Hiszen a cég támogatást kap az mmk-s dolgozói után, s ez a finanszírozás a Társaság gazdálkodásában mindmáig a legmeghatározóbb elem. – Ha ez így van, hogyan sikerült a tavalyi másfél milliárdos támogatás-csökkentésből - mint tulajdonképpeni veszteségből - 800 milliót lefaragni? – Költségtakarékosság, veszteséges tevékenységek megszüntetése, hatékonyságjavítás révén, azonban sajnos emellett még számottevő veszteség maradt, ami menedzsment hatáskörben nem volt kezelhető. Sok esetben a dolgozók áldozatvállalása is kellett a kiadásaink megzabolázásához. Elmondható ugyanakkor, ha a 2010-ben kapott támogatás mértéke változatlan maradt volna tavaly, akkor a Társaság éves nyeresége 2011-ben a kétszerese lett volna a 2010. évinek. – Gondolom, nem pusztán a támogatás csökkenése idézte elő a nehézségeket… – Természetesen nem csak az. Romlottak a válság következtében a külső, üzleti feltételek is, ami még most is tart. Nehezen fenntartható gazdálkodási szerkezetet örökölt a Társaság a múltból, ill. előnytelen üzleti szerződések is kifejtették negatív hatásukat. A hatékonyságjavító intézkedések gátját jelenti ma is, hogy még mindig körülbelül 80 tevékenységet végzünk, kb. ugyanennyi telephelyen. Ha kevesebb tevékenység folyna nagyobb léptékben ugyanennyi telephelyen, javulna az eredményesség is. Az Apple „almás” cég termékei – pl. iPhone – egy konyhaasztalon elférnek, s az egész világra kiterjedően óriási nyereséget húznak e viszonylag szűk termékskálából. A mi tevékenységeink szórtságának a kezelése idő-, energia- és költségigényes, melyet mindenekelőtt a veszteséges tevékenységek kiváltásával kell megkísérelni. – A teljesség igénye nélkül: jelenleg milyen egyéb kitörési pontokban gondolkozik a vezetés? – Mindenekelőtt üzleti-kereskedelmi vonalon kell olyan mértékű javulást, bővülést felmutatnunk, ami a pénzügyi eredményeinken is érezhetően javít. Kitörési pont lehet az európai uniós forrásból megvalósuló Társadalmi Megújulás Operatív Program munkahelyi rehabilitációval összefüggő pályázata is, amelynek segítségével mmk-s dolgozóink kompetencia-szintjét tudnánk növelni, saját és közösségi haszonnal. Versenyképesebb lehet a FŐKEFE, ha piackutatás készítésével figyelembe vesszük a TÁMOP-képzés irányának meghatározásánál, hogy egyáltalán mire van igény a piacon. – Nos, mire? – Úgy gondolom, a kizárólag élőmunka-igényes munkafolyamatok felkutatásával, bérmunkában történő ellátásával juthatnánk versenyelőnyhöz a piacszűkülés időszakában. Olyan tevékenységekről beszélek, melyeket gépekkel még nem tudtak kiváltani a gazdaságban, mert ember a gépnek jellemzően nem versenytársa. Fejlesztendőek még saját gyártású és márkázott termékeink a minőség és az ár javításával, a piaci kereslet függvényében. – Az előrejelzések szerint júliustól megváltozhat a foglalkoztatás és a támogatás hatályos jogszabályi környezete, rendszere. Mivel a közeljövőbeli változás még nem tárult fel kellőképpen, a pénzügyi igazgatónak különféle forgatókönyveket kell vizionálnia, gyártania? – Valóban nagyon nehéz 2012 üzleti tervezése úgy, hogy nem ismerjük azokat az új feltételeket, melyek legkorábban csak év közepén ismerhetők meg. Lényegében a FŐKEFE tervez és teszi a dolgát a legjobb tudása szerint, ám csak az időszak végén derül ki, mik is voltak az elvárások… Természetesen a menedzsment messzemenőkig azonosul a kormányzati szakpolitikával és elfogadja az állami költségvetési elvárásokat, igyekszik igazodni azokhoz. – Kérem, mondjon egy kifejezetten jó hírt olvasóink számára, bármilyen aprónak tűnjék is… – A pénzügyi vezető általában nem a jó hírek hozója, az az ügyvezető igazgató privilégiuma – no de a viccet félretéve, azért több ilyet is lehet említeni. A vezetés felvállalta a bérkompenzáció, tehát a béremelések (elvárt bér) végrehajtását, kigazdálkodását, tárgyalások folynak a Nemzeti Üdülési Alapítvánnyal állami üdültetésről, valamint a TÁMOP képzési projekt mellett kilátásban van egy norvég projekt is, ami a külső, belső (társadalmi) párbeszédet hivatott javítani, a foglalkoztatottak karrierigényeinek felmérésével. Továbbá tervezzük újra bevonni a dolgozókat a közös céges jövőnk, a foglalkoztatási tekintetben vett kitörési pontok megtalálásában, a jól ismert „ötletroham” eszközének alkalmazásával. Egykor egy ilyen közös gondolkodásban született dolgozói ötlet alapján született a martfűi együttműködés a CIKTA cipőgyárral. Nos, ezt a fajta ötletpályázatot és gyakorlatot tervezzük föleleveníteni és megszilárdítani. A „fő szabály”, hogy nincsenek rossz ötletek! – Korábbi és mai magas beosztásai ellenére nem annak a híve, hogy a vezetők és az „egyszerű” dolgozók között áthidalhatatlan távolság legyen? – Korábban bürokrataként dolgoztam, s inkább csak papírhalmok mögül láttam a gazdasági-pénzügyi folyamatokat. A FŐKEFE-ben végzett munka ehhez képest különös színt és alázatot hozott az életembe. Nemcsak azért, mert „része lettem a reálgazdaságnak”, hanem azért is, mert a Társaság eredményességén túl a dolgozók hosszú távú megelégedettségének előmozdításában is elkötelezettnek érzem magam. Ösztönöz a feladataim végzésben, hogy termelő, kétkezi munkatársak közelében töltöm a napi munkaidőt, akik különféle hátránnyal teszik ezt. Különösen jól esik, ha például a büfé előterében a dolgozókkal kollégaként üdvözölhetjük egymást, hűvös távolságtartás nélkül, mert ettől érzem magam megtisztelve, nem pedig a formális kapcsolattartástól. Vallom, hogy elsősorban emberek vagyunk, és csak másodsorban töltünk be beosztásokat. Korábban az volt a jelmondatom, hogy az adófizetők érdekeit védem, most pedig a Társaság érdekeinek védelméért küzdök, amelynek valójában csak egyik „haszonélvezője” a tulajdonos és a Kormány, mert a szociálpolitika eme szegmensének sikere a dolgozók elégedettségében is meg kell nyilvánuljon, különben a siker viszonylagos marad!
Dolgozói fórumot tartott az ügyvezető igazgató „Előre csökkentjük a hátrányokat”
A FŐKEFE még mindig biztos, állandó megélhetést tud biztosítani, de a szokásosnál is feszültségtelibb időszakot élünk – mondta Szabó György ügyvezető igazgató Társaságunk Laky Adolf utcai központjában, azon a tájékoztatón és dolgozói fórumon, melyet a Lipcsei László vezette Központi Üzemi Tanács kezdeményezett február végén.
A pletykatermelés ellen Dolgozók százai előtt Szabó György először is érthetőnek nevezte, hogy némi bizonytalanság jelentkezik a kollégák körében. De nyomban hozzátette: elutasítja a „pletykatermelést”. Rávilágított: a rémhírterjesztők lételeme a közérzet tudatos rontása. „Nem lesz itt se zsidó kórház, se oktatási központ, se bowlingpálya... Ezzel az épülettel nincs értékesítési szándék, az önök munkahelye és központi telephelye meg fog maradni. Van és lesz Laky Adolf utca. Igaz, lesz benne oktatóterem is, ahol TÁMOP-képzések folynak majd” – ártalmatlanította a legrikítóbb pletykákat az ügyvezető, akinek szavait jeltolmács közvetítette a hallássérülteknek. Visszatekintve 2011-re, elmondta, sok változás volt a rokkantnyugdíjak, szociális ellátások terén, ráadásul a folyamat tovább zajlik a foglalkoztatást és a szociális helyzetet illetően. „Vélelmezzük ugyanakkor – szögezte le a FŐKEFE első számú vezetője –, hogy a 2012-es évvel is meg fogunk birkózni.”
Javul a tevékenységi szerkezet
Felidézte a közelmúltból, hogy a másfél milliárd forintos támogatás-kiesés teremtette hiány nagyobb részét sikerült behozni, kigazdálkodni. Számos olyan tevékenység került ide, ami biztos és állandó leterhelést ad (részvétel a CIKTA-cipőgyártásban Martfűn, lámpagyártás, infúziószerelés kiterjesztése Vas megyében, doboz- és tasakgyártás Németországba.) Eközben súlyosan veszteséges tevékenységektől váltunk meg. Itt Szabó György kitért olyan érzelmi típusú dolgozói fölvetésekre is, mint például az, hogy vak-, gyengénlátó kollégák fájlalják a tollszerelési munkálatok megszűnését. „Mérlegelésre nem volt lehetőség – magyarázta el az ügyvezető. – Nemhogy nyereségessé, de még kevéssé veszteségessé se tudtuk tenni ez a tevékenységet, hiszen tarthatatlan, hogy 12-13 forintos előállítási költséggel 2,60-3,60 az ár.”
Új rehabilitációs rendszer lesz
Ami a megváltozott munkaképességűek foglalkoztatásának támogatásváltozását illeti, Szabó György elmondta, az idevágó norvégiai rendszerre hasonlít majd, ami megvalósul. Norvégiában nem a fogyatékosságot tekintik, hanem a megmaradt munkaképességet, és személyre szabva találják meg az érintettek számára megfelelő munkahelyet. „Olyan rehabilitációs rendszer alakul majd ki, melyben az adott személy sorsa végigkísérhető, fejleszthető, és adott esetben kivezethető a nyílt munkaerőpiacra. Persze lesznek olyanok, akik a képességeik miatt itt maradnak” – említett néhány elemet a készülő országos koncepcióból. Úgy vélte Szabó György, az volna ideális, ha egy ilyen átálláshoz sok pénz és viszonylag sok idő állna rendelkezésre, de megállapította, hogy ez nincs így. Annyi bizonyos, a rehabilitációs osztály létszáma bővülni fog. Szó esett arról is: oktatási központ nem leszünk, de az uniós forrású TÁMOP keretében többmilliárdos keret érkezhet majd a megváltozott munkaképességű dolgozói állomány fejlesztésére. Szakmai képzés, nyolc általános elvégzése, munkaerőpiaci esélyjavítás – többek között ezt jelentheti majd a képzés. A cél, hogy az emberek biztonságosan kihelyezhetők legyenek a szabad munkaerőpiacra, miközben saját életkörülményüket javítani, jövedelmüket növelni tudják. Ezzel a tranzitfoglalkoztatással a nyugati gyakorlatot követjük majd. A FŐKEFE elébe menve az állam által generált folyamatoknak, a tervek szerint fölméreti egy mintacsoport esetében, hogy a dolgozó saját akarata, képessége szerint megfelelő munkát végzi-e. Ha a képessége többre, másra érdemesíti, áthelyezik megfelelőbb helyre. Később fölmérik, nőtt-e a teljesítménye, javult-e a közérzete. „A mai foglalkoztatás őskövület, nem folytatható” – tette hozzá az ügyvezető igazgató a fogyatékossággal élőket illető eddigi gyakorlatot illetően.
Munka és óraszám egyenes aránya
A Társaság vezetője foglalkozott azzal a dolgozói óhajjal is, mely az óraszámok visszaállítására irányul. „Több mint ezer főnél visszaemelődött, tartottam a szavam – jegyezte meg. – De azt is látni kell, akkor és ott lehet rekonstruálni a régi kedvezőbb helyzetet, ahol a munkaleterheltség indokolja ezt. Ahogy jön a munka, úgy emelünk, illetve ha az üzleti terv időarányos teljesítése megfelelő lesz, folytatódik az emelés.” A FŐKEFE ügyvezető igazgatója előtárta, a gazdasági körülmények kedvezőtlenek, s ennek következtében a régi nagy megrendelőknél is csökkennek a példányszámok, sőt nem egy esetben maguk a megrendelők tűnnek el. Ebbe persze nem szabad belenyugodni, a FŐKEFE üzletpolitikáját csúcsra kell járatni.
Ígéretes együttműködések
„Nem pusztán várjuk a változást, hanem próbáljuk a hátrányokat előre csökkenteni. Ez a munkákkal lehetséges. Nagy állami irodai beszerzési pályázaton az egyik legjobb nagykereskedővel indulunk, kihasználva védett szervezeti státusunk helyzetelőnyét. Együttműködünk a Kormányzati Elektronikus Közszolgálati Hivatallal. 2013-tól a kormányablakokat kiszolgáló állományt mi fogjuk biztosítani 150-200 emberrel” – sorolta Szabó György. A dolgozói fórumon ismételten ígéretet tett arra, hogy 2012 első félévének végéig, amennyiben lehetséges, pótolják a 2011-es törzsgárdajutalom elmaradt, bruttó tízezer forintos részét. Észrevételezte, helytelen a kérdezők ama jelzője, hogy „visszatartott” a 10 ezer, hiszen maga a törzsgárdajutalom nem kötelező, hanem vezetői gesztus volt az Üzemi Tanáccsal való egyeztetés nyomán.
Gyarapítandó mmk-s állomány
A Füzér utcai dolgozók kérésére hangsúlyozta a cégvezető: elbocsátani nem akar a FŐKEFE vezetése. Rámutatott, egyedülálló módon 2011 második félévben többletlétszámra kértek és kaptak lehetőséget, és ugyanezzel a lehetőséggel élnek az idei első félévre is, hogy a 3525 mmk-s foglalkoztatotti szám 3822-re gyarapodjék! Hozzátette azonban: nem önmagában mmk-sokat kell foglalkoztatni, hanem közülük olyanokat, akik szeretnének aktívan dolgozni. „Senkitől sem azt várom el, hogy napi 16 órát dolgozzon, mint én, de azt igen, hogy munkaidejét aktív munkával töltse ki” – hangzott Szabó György erős mondata. „Nagyon örülnénk, ha volna ismét Kollektív Szerződés – felelte egy idevágó kérdésre az igazgató –, különösen, ha meg tudnánk tölteni tartalommal, de ez csak azután lesz lehetséges, ha az új Munka Törvénykönyve hatályba lép. Mindenesetre a szakszervezetekkel elkezdjük a tárgyalásokat.”
A kefe és a seprű nem tűnik el
A kefe- és seprűgyártás megmaradásáért aggódóknak kijelentette: miután sikeres „közelharcot vívott” e hagyományos főkefés tevékenységek érdekében, ezek továbbra is a megőrzendő munkák közé sorolandók.
Nincsből adni valós lehetőségeket
Világossá vált, nem áll módjában a cégnek kompenzálni a nyugdíjasbérletek elvételét. Sajnos, az étkezési utalvány, gyerekbeiskoláztatás szintén a „nincs miből kategória”, ahogy az ügyvezető fogalmazott. Hozzáfűzte: „Ha tudnánk, adnánk, de mai nehéz helyzetünkben nincs rá keret. Ám a FŐKEFE az elmúlt év során két olyan kedvezményt is felajánlott – villanyáramszolgáltató-váltás, mobiltelefonálási flotta –, amivel csak igen kevesen éltek. Holott a kettővel elérhető volna mintegy 10 ezer forint megspórolása dolgozóink háztartásában! A nincsből próbálunk adni valós lehetőségeket – állapította meg Szabó György, megemlítvén a bükfürdői üdültetés, illetve nyaralási szezon kibővülésével kapcsolatos intézkedést is.
Marad az adminisztratív létszám
Március 5-én az adminisztratív állomány számára is öszehívott az Üzemi Tanács egy hasonló dolgozói fórumot. Itt Szabó György ügyvezető nyomatékosította, hogy nem gondolkodnak a nem mmk-s adminisztrátori létszám további csökkentésében, mert az már veszélyeztetné a Társaság biztonságos működését.
Eredményre vezetett az ötletpályázat Martfűn A CIKTA-cipők ma már a FŐKEFE segítségével készülnek
Nyilvánvaló sikertörténet a FŐKEFE közreműködése a CIKTA Kft. cipőgyártásában 2011 elejétől. A martfűi 2-es fióktelepen zajló tevékenységünk egy dolgozói ötletpályázat gyümölcse. A folyamatos, minőségi munkaellátást biztosító együttműködés az adott telephely fennmaradását is garantálja.
Idéntől már nemcsak a leendő CIKTA-cipők jelölése és címkézése folyik Társaságunknál, hanem bizonyos varrási műveletei is. Az ehhez vezető út egy ötletpályázattal indult, melyet a jelenlegi ügyvezető igazgató írt ki 2010 októberében. Szabó György ezzel főleg arra igyekezett ösztönözni dolgozóinkat, hogy leljenek fel közeli, számottevő munkákat a Társaság számára. Kiss Imre, a Martfű 2. dolgozója nem volt rest kihasználni ismeretségét a tiszaföldvári CIKTA Kft. tulajdonosával, és megérdeklődte, lehetne-e szó együttműködésről a megváltozott munkaképességűeket foglalkoztató állami vállalat és a lábbeligyártó magáncég között (mely tulajdonképpen a híres martfűi Tisza Cipőgyár egyik utóda). A megkeresésből hamar együttműködés lett, Kiss Imréből pedig ötletpályázat-nyertes. Egyébként nem minden martfűi dolgozó örült annak, hogy a FŐKEFE beszáll cipőkészítésbe, ami valamelyest érthető, hiszen sokan a fióktelep állományából a Tisza Cipőgyárban eltöltött évtizedek múltán váltak leszázalékolttá. Közülük némelyek szerettek volna inkább megmaradni a Martfű 2. telephely addigi egyszerűbb munkáinál – tollszerelés, ajándékzacskó- vagy dísztasak-hajtogatás, borítékkészítés – mintsem ismét cipőt gyártsanak. Az egyéb tevékenységek azonban önmagukban távolról sem nyereségesek, nem biztosítják a martfűi munkahelyek megmaradását. Az itt folyó tartós bérmunka azért is megfelel a gazdaságosságra irányuló erőfeszítéseinknek, mert a CIKTA a hat kilométerre lévő Tiszaföldváron van. Tavaly még kizárólag talp-, és szárcímke-ragasztás, és – sablon segítségével – varrásjelölés folyt a szóban forgó martfűi telepünkön, ez év januárjától azonban már tüzöde is üzemel a FŐKEFE eme tájékán, az egykori óvodaépületben. Beindításában, azaz a varrók betanításban nagy szerepe volt Kiss Imréné Editnek, aki szintén egykori Tisza cipőgyári varrónő; most az egyik meós. Jelenleg a 2-es számú martfűi fióktelep hatvan dolgozójából körülbelül harmincan vesznek részt a cipőgyártásban, köztük négy cikcakk- és négy kéregvarró. Napi hatszáz pár lábbeli készül itt, a teljesítmény növekszik. – Örülök, hogy hozzájárulhattam a munkahelyeink megszilárdításához – mondja a Hírmondónak Kiss Imre, aki 1999-től dolgozik a FŐKEFÉ-nél, immár a cipőgyártásban. Jelöl és címkéz. Szerinte a tavalyi körülbelül 12 milliós árbevétel idén jócskán növekedhet, hiszen már varrási műveletek is kizárólagosan idekerültek. Az együttműködéssel a százfős CIKTA Kft. ügyvezetője, Lakatos Irén is elégedett. – Előnyös a számunkra, hogy partnerünk, a FŐKEFE sok cipős szakemberrel rendelkezik, s hogy a hozzáállása a munkához rugalmas. Ha a mi megrendelőnk több munkát kíván meg tőlünk időszakosan, akkor nem kell erre külön embereket fölvennünk, hogy aztán valamivel később elbocsássuk őket. Egy magyar középvállalkozó a mai viszonyok között csak hazafi lehet. Ez látszik igazodni Lakatos Irén záró megjegyzéséből is: – A magyarok fogjanak össze, mert csak akkor maradnak fönn vállalkozásaik, ha egymást segítik!
A Hónap dolgozója
GÁL FERENC, Budapest
A Fehér úti síkötésgyártó üzem jelenlegi csoportvezető karbantartója még 1968-ban lépett be a Fővárosi Finommechanikai Vállalathoz mechanikai műszerészként. 1996-ban a céget átvette a FŐKEFE, így lényegében első munkahelyén dolgozik. A Füzér utcai telephelyen például gépbeállító műszerészként az ottani géppark műszaki állapotáért felelt. A síkötésgyártás négy évvel ezelőtti beindulása új kihívásokat hozott, mivel nem a megszokott műszaki megoldású berendezéseket kell üzemeltetni, ráadásul távol az azokat tervező osztrák és francia szakemberektől. Gál Ferenc a Salomon- futókötés gyártósorának hazánkba költöztetése óta, mintegy két éve erősíti síkötésgyártó csapatunkat. Feltalálta magát az új helyzetben, még a számítógép-vezérlésű mérőrobotok is tisztelettel engedelmeskednek neki. Magas szintű szakmai ismereteire alapozva lelkiismeretes és messzemenően pontos munkát végez, számtalanszor javasol egyedi, eredményesnek bizonyuló megoldásokat a hatékonyság növelésére vagy a terméktípus-átállások idejének a lerövidítésére. Segítőkészsége, előzékeny, barátságos kollegialitása legendás, vezetőinek is kellemes vele dolgozni.
SCHMELCZER FERENC, Komló
Februárig a bodolyabéri telephely csoportvezetője volt, immár a Komlón kialakitott új termelési központban végez hasonló munkát, mintegy húsz ember munkáját irányítva közvetlenül. Határozott kiállásával, szervező munkájával óriási segítsége a művezetőnek. A minőségellenőri feladatokat is ellátja. Neve és eddigi munkássága biztosíték arra, hogy a telephelyről nem kerül ki nem megfelelő papíripari termék. Egyenes, őszinte, nyílt természetéért munkatársai, vezetői tisztelik, szeretik. Mondják, nem lehet elképzelni rendezvényt nélküle. Nagy szerepe volt abban, hogy a bodolyabéri fióktelepen remek közösségi szellemű és hangulatú kollektíva alakult ki. Egészségi állapota miatt megvált szőlőjétől, de háztáji kiskertjét a rá jellemző szorgalommal és igényességgel műveli. A személyes életében ennél is fontosabb, hogy egy leány és egy fiúgyermeket nevelt fel feleségével, aki szintén a FŐKEFE helybeli üzemének dolgozója. Éppen lapzártánk idején született meg harmadik unokája. Úgyhogy ha a Hónap dolgozója címet is idevesszük, Schmelczer Ferencnek igazán van mire büszkének lennie…
SÁMSON LÁSZLÓ, Szombathely
Okkal kel nap mint nap jó korán Sámson László. Kemenesaljáról, pontosabban Vásárosmiskéről, mintegy negyven kilométerről utazik átszállásokkal a vasi megyeszékhelyen található munkahelyére. Elég régóta van ez így: 1975 óta dolgozik a Rumi úti papírüzemben, jelenleg 7,2 órákat „húz le” a szombathelyi FŐKEFÉ-nél. Eredeti szakmája egyébként könyvkötő. Síkvágóként kezdett, de látásromlása miatt át kellett helyezni. Jelenleg kézi tevékenységeket végez, például különféle gyűjtődobozok ragasztását. Munkavégzése két szempontból is „tökély”: egyrészt mert a Szombathelyen töltött 36 munkaév alatt minőségi kifogás egyszer sem merült fel a keze alól kikerült termékekkel szemben, másrészt mert napi tevékenysége egészen kiugró. Kollégái szerint egy „csendes arany ember”. Jó példa arra, hogy nem kell föltétlenül vezéregyéniségnek lenni ahhoz, hogy valaki a Társaságnál Hónap dolgozója legyen.
Antal László: A lélek szabadsága c. grafikájáról. Családi kapcsolat? Házastársi? Vagy barátság? A barnásvöröses szépiaceruza gyökérzetszerű rajzolatai, fatörzsszerű foltjai ezt a talányt nyitva hagyják. Csak azt érezzük, hogy egyenrangú viszonyról, az egy szintre hozó szeretet ragyogásáról lehet itt szó. A nap a férfi és a kerekesszékes nő között megy le vagy jön föl. A segítő azzal ad, hogy elvállal, a segített azzal, hogy elfogad. Megsejtjük munkatársunk rajzából, hogy nem feltétlenül ott szárnyal a szabadság, ahol nincs lemondás; az akadályozottság magasabb rendű kibontakozást munkálhat. Íme egy műalkotás, amely még mer angyalit üzenni, mer társas és társadalmi lenni. (J. I.)
Köszöntő Kedves Kollégák!
Természetes, hogy minden dolgozót érdekel cégünk sorsa. Sokan – pusztán hallomásokból – egyre több mindent hallanak vélelmeznek az előttünk álló időszakról. Abban bizonyára egyetértés van, hogy nem könnyű – „extra” nehézségektől sem mentes – évet hagyott maga mögött a Főkefe Nonprofit Kft. Előreláthatólag a jelen év sem lesz könnyebb az előzőnél, amint azt már megszoktuk. Számos változás előtt állunk – nos, ezek jó részének értelmezésével és a gyakorlatban való alkalmazásával foglalkozik a Társaság vezetése. A feladat abból fakad, hogy a mostani foglalkoztatási és támogatási rendszer több ponton is vitathatatlanulul megért a változtatásra. Nemrégiben hivatalos küldöttség tagjaként Norvégiában jártam. Bepillantást nyerhettem a norvég rehabilitációs rendszerbe. A látogatás több szempontból is különösen érdekes volt a számunkra. A kelet-európai felfogással szemben Norvégiában korábban sem járt alanyi jogon rokkantnyugdíj. Nem fogadták és fogadják el a fogyatékosság hagyományosan értendő formáit, hiszen azt mondják, nincs fogyatékos ember, ellenben mindenki számára meg kell találni azt a lehetőséget, amelyben képességeit a legjobban tudja hasznosítani. Az érintettek komoly képességfelmérésen, készségeik alapos föltérképezésén mennek át a rehabilitációs foglalkoztató munkahelyeken. Majd egy hosszú folyamat végpontjaként – melynek része a képességfelmérésen túl a munka-rehabilitáció, a munkagyakorlat is – a rehabilitálandó személy vagy kikerül a szabad munkaerő piacra, vagy védett személyként kerül foglalkoztatásra, többnyire az állami szektorban. Immár nálunk is ilyen új rendszer készül; ennek egy-egy eleme már föltárulni látszik. A FŐKEFE idejében felismerte, hogy országosan kiemelt szerepe kell, hogy legyen egyrészt a megváltozott munkaképességű emberek oktatásában-képzésében, másrészt a rájuk vonatkozó munkaerő-közvetítésben, az együttműködésre alkalmas és kész társaságok számára. A cél a lehetőség szerint leginkább személyre szabott rehabilitáció. Közben persze a szociális foglalkoztatók világa sem tűnhet el, hiszen egyénileg eltérő a rehabilitálhatóság foka. A távlatok felvillantásán túl szólni kell arról az örömteli eseményről is, hogy újabb nagy fejlesztésen és ennek sikeres sajtóhírverésén vagyunk túl. Amint az a Hírmondó e havi számából is kiderül, Komlón létrehoztuk azt az új termelési központunkat, ahová fokozatosan szinte az egész papíralapú irodaszer-gyártásunkat koncentrálhatjuk. Ottani foglalkoztatás-bővítésünkkel – összefogva a városi önkormányzattal és a szakminisztériummal – több tucat megváltozott munkaképességű embert alkalmazunk, illetve tartunk bent a munka világában. Ezzel bizonyítjuk, hogy van élet Komlón a megszüntetett bányászaton túl. Szabó György ügyvezető igazgató
„Sohasem utasítgatok” Beszélgetés Hegedüsné Hegyi Anikó minőségbiztosítási vezetővel
Az Ön jelenlegi foglalkozását legpontosabban egy modern szószörnnyel lehet megadni: „minőségirányítási rendszer-szervező”. Önben azonban nem látok semmi félelmetest, holott sok szabályzatot, szabványt, szerződést, változó jogszabályt kell betartatnia központtal, vállalati egységekkel, munkatársakkal. Tényleg nem számít kellemetlen embernek a FŐKEFÉ-nél? – Remélem, nem. A vitás kérdéseket meg szoktuk beszélni azon az alapon, hogy „szóból ért a magyar ember”. Annak pedig, hogy nem rettegnek tőlem a kollégák, perdöndő jele, hogy többen a hátam mögött „mamsinak” becéznek, és remélem, nem a korom miatt… – Talán mert a környezetében kész megváltozott munkaképességű dolgozókat gyámolítani, mikor válsághelyzetbe kerülnek? – Ha ebből valami kevés sikerült, már nem éltem hiába… – De azért kemény „szabálybetartató” ember is, nem? Arról nem is beszélve, hogy rengeteg ember köteles beszámolni Önnek, sokakat kell utasítania... – Megmutathatnám az e-mailjeimet: sohasem utasítgatok, mindig csak kérek és köszönök. És ez elégnek bizonyul. – A férfi munkatársakkal is kijön? – Tavaly lettem a minőségbiztosítási osztály előbb megbízott, majd (májustól) kinevezett vezetője, ahol - két hölgy kollégám kivételével - csupa férfival dolgozom. Felettük sem próbálok basáskodni; nem beosztottjaimként, hanem munkatársaimként kezelem őket. Másért tartottam egy kicsit a beilleszkedéstől: elődöm, az időközben elhunyt Csapó Zoltán felülmúlhatatlan szakember volt, az egész minőségbiztosítást ő indította el a cégnél. Az ő munkásságát dicséri, hogy 2002 óta a Certop Termék és Rendszertanúsító Ház Kft. folyamatos auditok végzésével áll jót azért, hogy Társaságunk megfelel az alkalmazott szabványok követelményeinek. De úgy érzem, végül el sikerült elfogadtatnom másokkal, sőt magammal is, hogy most én végzem, pontosabban én fogom össze ezt a sziszifuszi és szerteágazó munkát. – A tavalyi tanúsítás kinek a nevével fémjelezhető? – A tavalyi még felülvizsgálati audit volt, a megszervezése és a végrehajtás irányítása is már énrám maradt, más párhuzamos feladatok mellett, gondolok itt például egy rehabilitációs képzésről szóló nagy pályázati projektbe való illeszkedésünk megalapozására, illetve egy másik projekt, a felnőttképzési intézmény, illetve maga a felnőttképzés részbeni kidolgozása és elindítása. Továbbá harmadik projektként a munkáltatói akkreditáció előkészítése és lebonyolítása, mely magában foglalja a védett foglalkoztatóvá történő minősítést is. Ami a Certopot illeti, immár természetesen az idén esedékes megújító auditot – átvilágítást – készítjük elő. Hogy továbbra is helyes mederben és tanúsítottan folyjék a minőségirányítás, a minőség-ellenőrzés működése, a tűz-, a munkahelyi egészség- és a környezetvédelem szempontjainak az érvényesítése. – Mi a megterhelőbb feladat? A külső és belső auditok előkészítése? Vagy mondjuk az, ha adott esetben már nem elég a minőségellenőrzéssel megbízott kollégák felügyelete, mert a különféle rutinszerű mintavételezések ellenére „homokszem kerül a gépezetbe” és előáll egy reklamációs probléma? – Ritkán, de mégiscsak előfordul, hogy helyt kell állni valamelyik vevővel egy költségkompenzációs vitában, miközben azt is vissza kell göngyölíteni, hol és miből adódott a gyártás során probléma. Folyamatosabb kihívást jelent, hogy mintegy 80 telephelyen 72 tevékenység zajlik, különféle gépekkel, eszközökkel, berendezésekkel, eljárásokkal, folyamatokkal. Ezek megfelelő szabályozást, kockázatértékelést és folyamatos ellenőrzést igényelnek, s akkor még nem is ejtettem szót arról, hogy érvényesíteni kell mindenütt a humánumot, vagy hogy többletfeladatot eredményeznek az új telephelyek, termelési központok, hiszen bejelentés-kötelesek, különféle engedélyekhez kötött a működésük. Ami az igazán stresszes, az a legkülönfélébb feladatok torlódása. – Jár-e konfliktusokkal, amikor a változó, szigorodó külső követelményeket érvényesíteni igyekszik a cég vezetésénél? Hiszen egy-egy minőségbiztosítással, foglalkoztatás-egészségüggyel összefüggő fejlesztés nyilván viszi a pénzt… – A legtöbb pénzt az vinné – pénzbüntetés formájában – , ha valamely kötelezettségünknek nem tennénk eleget. Ezért azon sosincs vitám az ügyvezetővel, hogy a feltétlenül szükséges, halaszthatatlan beruházásokat elvégezzük a pénzszűke ellenére. A többi esetében persze gyakran áthidaló megoldásokat keresünk az érintett szakterülettel megbízott kollégák bevonásával. – Tavaly év elejétől még egyedül kellett „beleásnia magát” egy akkor még csak kiírandó uniós pályázatba. Ez az utóbb megszületett pályázat a Társadalmi megújulás Operatív Programhoz (TÁMOP) kapcsolódik, és megváltozott munkaképességűek érdekében is támogat motiváló képzéseket, szolgáltatásokat, a munkaerőpiaci esély növelésére. Annak előkészítése, hogy a FŐKEFE konzorciumi tagként sikerrel pályázhasson, teljesen átkerült Érdi Gábor operatív igazgatóhoz? – Sok kollégám együttes munkáját dicséri a ránk vonatkozó megvalósíthatósági terv és más kapcsolódó tervek összeállítása. Mint minőségbiztosítási osztályvezetőnek maradtak még fontos koordináló feladataim a valószínűleg idén áprilisban „beérő” TÁMOPügyben. – Miben látja a pályázat jelentőségét? – Abban, hogy olyan időben, amikor a rehabilitációs foglalkoztatás támogatása csökkent, támogatáshoz jussunk a képzés oldalon. S hogy az új pénzforrás bekapcsolásával valóban alkalmassá tehessük a Társaságon belül foglalkoztatottak erre alkalmas részét arra, hogy a nyílt munkaerőpiacon is el tudjanak helyezkedni. – Köztudomásúan nem nyolc órát dolgozik. Hogyan töltődik fel menet közben? – Sokat jelent számomra a családi szférába való „alámerülésem”. Gyermekeim már nagyok, de vidéken élő édesanyámnál sokat kell lennem. Gyakran „bébiszitterkedem” három éves unokaöcsém körül. Ha csak lehet, őt is bevonom természetjárásaimba. Kedvelem a túraautózást is. Furcsa lesz, amit mondok, de nekem hajtóerő az is, hogy szeretek mindennek a végére járni, ezért szüntelenül képzem magam. – Összeírtam már a végzettségekkel és/vagy előző munkahelyekkel összefüggő érdeklődési körét: szállítmányozás, logisztika, pályázatírás, rehabilitáció, auditálás, most hajt egy minőségbiztosítási szakemberi diplomára… Lehet ennyi mindenhez érteni? – Egyre bonyolultabb a világ, ezért gondolom, hogy szüntelenül növekszik annak az értéke, ha szélesebben látunk rá dolgokra. Vagyis minél több területről szerzünk ismeretet, esetleg tudást, annál hatékonyabban tudjuk az egyre összetettebb feladatainkat ellátni. Hegedűsné Hegyi Anikó
Munkahelyeket teremtünk az egykori bányászvárosban Újabb nagyarányú fejlesztés, ezúttal Komlón
Kétszáz fő befogadására alkalmas termelési központot nyitottunk február 17-én egy hajdani bányászvárosban. A komlói eseményre – melyet médiumok sokasága (köztük a Magyar Televízió, a HírTV és a Magyar Rádió) örökített meg – ellátogatott Soltész Miklós szociális, család- és ifjúságügyi államtitkár, valamint Bernáth Ildikó fogyatékosságügyi miniszteri biztos is. A sajtótájékoztatón maga az államtitkár mutatott rá, hogy lépésünk példaértékű és országosan követendő a megváltozott munkaképességűeket foglalkoztató cégek számára. Hiszen az ország egy elszegényedett településén költségtakarékosan, kihasználatlan épület felújításával – az önkormányzattal összefogva – jelentékeny és tartós, koncentrált foglalkoztatás-bővülés valósul meg, a fogyatékossággal élők javára. Az állami- önkormányzati együttműködés a munkanélküliséggel sújtott (bányászati, nehéz- és könnyűipari múlttal rendelkező) komlói kistérségben munkaképes, leszázalékolt emberek sokaságát aktivizálja, illetve tartja bent a munka világában, avagy oda visszailleszti őket. A FŐKEFE új termelési központjának előtörténetéhez tartozik, hogy Polics József polgármester, egyéni parlamenti képviselő segítséget kért a szociális államtitkártól a Komlón és környékén élő nagyszámú munkanélküli, leszázalékolt állástalan foglalkoztatása érdekében. (Komló bányász- és nehézipari múltjából kifolyólag az átlagnál sokkal több megváltozott munkaképességű lakossal rendelkezik. Egy részük rokkantsági ellátásából élt, illetve komlói könnyűipari cégeknél helyezkedett el. A könnyűipari cégek többsége azonban az utóbbi időben tönkrement, bezárt.) Soltész Miklós közbenjárására lépett Társaságunk, hogy itt hozza létre papíralapú irodaszergyártásának „fellegvárát”. Most pedig nézzük, miként tükröződik vissza cégünk fontos eseménye a Magyar Távirati iroda híradásában:
„Komlón alakította ki egyik termelési központját a Főkefe Rehabilitációs Foglalkoztató Ipari Nonprofit Kft. (Főkefe Nonprofit Kft.) a közelmúltban, a létesítmény 200, döntő többségben megváltozott munkaképességű alkalmazott foglalkoztatására ad lehetőséget. Szabó György, a Főkefe Nonprofit Kft. ügyvezető igazgatója a pénteken Komlón tartott sajtótájékoztatón elmondta: a központot az egykori Nagy László Gimnázium épületének földszintjén, a komlói önkormányzat 10 millió forintos támogatásával és 7 millió forint saját forrásból alakította ki. Az állami cég a létesítményben a korábbi bodolyabéri és komlói fióktelepének 114 munkatársa és 30 újonnan felvett alkalmazottja végez papíralapú irodaszergyártást, valamint fóliacsomagolást. Szabó György, a Főkefe Nonprofit Kft. ügyvezető igazgatója a pénteken Komlón tartott sajtótájékoztatón elmondta: a központot az egykori Nagy László Gimnázium épületének földszintjén, a komlói önkormányzat 10 millió forintos támogatásával és 7 millió forint saját forrásból alakította ki. Az állami cég a létesítményben a korábbi bodolyabéri és komlói fióktelepének 114 munkatársa és 30 újonnan felvett alkalmazottja végez papíralapú irodaszergyártást, valamint fóliacsomagolást. Hozzátette: mivel az országosan 80 fióktelepen mintegy négyezer embert foglalkoztató társaság szeretné, ha e tevékenységének nagy részét Komlón végezhetné, a helyi dolgozói létszámot 200-ra bővíti. Az üzem területének használatáért cserébe öt évre vállalta a létszám megtartását. A Főkefe tervei szerint Komlón évi 250-300 millió forint értékben állítanak majd elő belföldön és külföldön egyaránt eladható termékeket. Soltész Miklós, a Nemzeti Erőforrás Minisztérium szociális, család- és ifjúságügyért felelős államtitkára azt hangsúlyozta: ha Magyarország ki akar jönni a válságból, munkaalapúvá kell tennie a támogatásokat, és fontos, hogy a rászorulók elsősorban ne segélyt, hanem munkát kapjanak. Szólt arról, hogy a jövőben két, tavasszal megjelenő pályázat is segítheti a foglalkoztatást olyan térségekben, településeken, ahol sok a munkanélküli, és sok foglalkoztatót lehetne bevonni a megváltozott munkaképességűek alkalmazásába. Szavai szerint az egyik 900 millió forint hazai forrást kínál állami, önkormányzati és magáncégeknek a munkahelyek megtartásához, bővítéséhez, a másik 4,7 milliárd forint európai uniós forrást magáncégek munkahelyteremtéséhez, dolgozók oktatásához, képzéséhez. Soltész Miklós a Főkefe komlói központjával kapcsolatban szólt arról is, hogy az épület emeletén varroda létrehozását tervezi a Kézmű Nonprofit Kft. 70-100 ember alkalmazásával. Bernáth Ildikó fogyatékosügyi miniszteri biztos azt mondta: a kormányzat kiemelten fontos célja, hogy a rokkantnyugdíj-ellátás rendszerének átalakításával egyidejűleg minél több embernek nyújtson képességének, adottságának megfelelő munkát. Felhívta a figyelmet egy hamarosan megjelenő, 11,7 milliárd forint keretösszegű, megváltozott munkaképességűek rehabilitációját segítő pályázatra. Polics József, Komló fideszes polgármestere arra hívta fel a figyelmet, hogy a városban a korábbi bányászati tevékenység okán sok megváltozott munkaképességű ember él, a munkanélküliség magasabb az országos átlagnál, ezért a mostanihoz hasonló munkalehetőségekre, munkahelyekre nagy szükség van. A politikus örömét fejezte ki, hogy a Főkefe termelési központjának létrehozásában a cég mellett a Nemzeti Erőforrás Minisztérium és az önkormányzat is partner volt. (MTI)”
Körmend: Felfutó stratégiai tevékenységek
Belátható időn belül akár százra is bővülhet a körmendi, saját tulajdonú fióktelepen dolgozók létszáma. Ennek oka, hogy a mopvarrásra és az infúziószerelékek gyártására előnyös beszállítói szerződéseket sikerült kötni. A legfrissebb idevágó hír, hogy február közepén Társaságunk vezetése olyan szerződést hozott tető alá olasz partnerünkkel, melynek értelmében hatmillió infúziószereléket állítunk össze nekik évente. Ehhez Társaságunk komoly beruházása is kell, melynek terheiből azonban mások is részt vállalnak majd. A beruházás arra irányul, hogy létrehozzuk a telepen az orvoshigiéniai értelemben vett steril zónát a gyártás bizonyos fázisaihoz. Az olaszok infúziógyártása ennek nyomán, a mi hosszú távú bérmunkánkkal, Körmenden fog összpontosulni. Korábban a külföldi partner ilyen központja Zalalövőn volt. Ami a nyitható, pörgethető fejbe illeszthető felmosótextilt (mop) illeti, immár 14 varrógépen folyik Körmenden az előállítás, méghozzá a korábbi, kihasználatlanná vált cirokfeldolgozó épületben. Ez a FŐKEFE-varróüzem még csak januártól működik, a begyakorlás fázisát élik tehát a dolgozók, de máris elérték a napi 1000 termék elkészítését. A Körmenden varrt felmosómopok többek között a Lidl magyarországi, osztrák és német áruházaiban kerülnek a vásárlók elé. A megrendelés egész évi munkaellátottságot nyújt, sőt, termelésbővüléssel kecsegtet, melynek nyomán megfontolandó lehet az újabb gépek telepítése is. (Fotó: Mester Tamás)
Koreaiak kínálnak élelmiszer- feldolgozói bérmunkát. Küszöbön a szerződéskötés a délkoreai érdekeltségű Ju Youong Kft.-vel, miután a keleti cég megkereste a FŐKEFE agrárágazatát egy kedvező bérmunka-ajánlattal. A koreaiak 10 tonna, ellenőrzött legális begyűjtőhelyről származó medvehagymát szállítanának a Társaság karácsondi telephelyére. Dolgozóink kedvező áron megtisztítanák különleges fűszernövényt. A koreai partner kilátásba helyezte az együttműködés későbbi felfuttatását is, tekintettel a karácsondi autista majorság élelmiszer-feldolgozói infrastruktúrájára. Indul a magaságyas kertészkedés. Amint arról októberi lapszámunkban beszámoltunk, cégünk úgynevezett magaságyas kertészkedési lehetőséget biztosít dolgozóinak egyes telephelyeink udvarain. Az idén Szombathelyen, Komlón, Tiszaszentimrén és Karácsondon helyeznek ki magaságyakat. Ez a technológia Bálint György kertészmérnök professzor – „Bálint gazda” – nevéhez fűződik, és kiválóan alkalmas arra, hogy megváltozott munkaképességűek könnyed és környezettudatos kertészkedést folytassanak. És nem mellesleg friss, „bio” zöldséghez, illetve fűszernövényhez jussanak. A módszer lényege, hogy megfelelő magasságú fakereteket kerti nyesedékkel, zöldhulladékkal, komposzttal és egy kis humusszal kell feltölteni, és azokban a növényeket szezonálisan cserélgetni. A fakereteket a szombathelyi üzemünk fogja elkészíteni, a vetőmagokat cégünk alapítványa finanszírozza.
A hónap dolgozója Dormány Béláné, Dabas
Jelenleg a dabasi fióktelep adminisztrátora ez a hölgy. Az előző tizenegy évben az itteni – naptárakat és iskolai papíripari termékeket gyártó –üzemünk elődjének, a Daszofe szociális foglalkoztatójának a rehabilitációs munkatársa volt. Ma is, holott erre már nem kötelezi a munkaköri leírás, szívvel-lélekkel törődik a megváltozott munkaképességű dolgozók ügyes-bajos dolgaival, legyen az akár a nyugdíjfolyósítóval történő hatékony kapcsolatfelvétel. Erre nagy szükség is van az ellátások törvényi reformjának kellős közepén. „Munkatársaihoz mindig segítőkész, figyelmes, sőt gondoskodó” – áll kollégái szerkesztőségünknek küldött jellemzésében. Adminisztrátorként is hozzáértéssel, pontossággal és lelkiismeretesen látja el teendőit, „jobb keze” a FŐKEFÉ-be olvadt telephely új vezetőjének. Dormány Béláné Zsuzsa civilben többek között boldog nagymama.
Tóth Lajos, Budakalász
Nincsen olyan munka, amit ne alapossággal és teljes odaadással végezne el – ez a meglehetősen „egyhangú” vélemény a budakalászi, 22 dolgozót foglalkoztató fióktelepen a nyugdíjkorhatárhoz közelálló korú Tóth Lajosról. Ha ez igaz, akkor a mostani határidős bérmunkából, a kokárdakészítésből is szép eredménnyel kerül ki nap mint nap. A különféle bérmunkákban ő az egyik legkreatívabb ember, vagyis hamar átlátja, hogy miként kell a lehető leggyorsabban, legegyszerűbben a feladatot elvégezni. Társaságunk ama férfi dolgozói közé sorolható, akik nem otthon tartják szerszámosládájukat. „Ugrik”, ha a telephely karbantartási munkálatait kell elvégezni. Társai nem felejtik el neki, hogy tavaly, az Ico Zrt.-nek végzett tollszerelés idején az áru mozgatását a telephely és a megrendelő üzeme között Lajos egész évben saját autójával végezte, így biztosítva a folyamatos munkavégzést. Két nagy fia épp olyan büszke lehet rá, mint ő a kicsi lány unokájára.
Reményi Regina, Szombathely
A tavaly márciusi Kolozsvár utcai lámpaüzem- nyitáskor vették fel Reginát, és „nem vásároltak be vele”. Ez a fiatal szombathelyi hölgy példaadóan munkálkodik a 86 fős üzemben. Ő egyébkét nem összeszereli az itt készülő Lock- és Pult-típusú kerek falilámpákat, hanem zsugorfóliázza a már kész termékeket. Méghozzá dicséretes élénkséggel, fáradhatatlanul és megbízhatóan. „Nem ismer elvesztet labdát” – alkalmaz rá sportkifejezést telephelyvezetője, arra utalva, hogy inkább tovább dolgozik kiszabott munkaidejénél, mint hogy fél raklapot hagyjon maga után. Az már csak mazsola a kuglófban, hogy ízigvérig közösségi ember is, ami megmutatkozik például egy-egy nyugdíjas búcsúztatásának a szervezésében. Tegyük hozzá mindehhez: ha információinkat Regináról a halaktól (!) szereztük volna be, nem nyertünk volna ennyi kedvező nyilatkozatot. Szabadidejében ugyanis a szombathelyi hölgy szenvedélyes horgász…
KÉRJÜK, NYILATKOZZON AZ ADÓ 1%-ÁRÓL A FŐKEFE ALAPÍTVÁNYA JAVÁRA! Adószám: 18168705-1-42 Reményt és Rokonszenvet a Rehabilitáltaknak Közhasznú Alapítvány Címe: 1145 Bp., Laky Adolf utca 41-49. Alapítványunkat dolgozóink megsegítésére (segélyek, programok, üdülések) hoztuk létre.
Kétezer-tizenegy végén sem maradt el Társaságunknál a törzsgárdajutalom-osztás. Csaknem másfélszázan vehették át az ezzel járó pénzt és oklevelet Budapesten és Szombathelyen. A törzsgárdatagok között olyan is akadt, aki kereken 35 éve dolgozik a cégnél. Ő Sörös Gábor, a Közösségi Műhely dolgozója. Azt tudom ígérni önöknek, hogy amíg én és a kollégáim vezetjük ezt a Társaságot, mindent meg fogunk tenni azért, hogy az önök munkahelye megmaradjon, s öt év múlva, tíz év múlva, tizenöt év múlva még mindig törzsgárdajutalmakat lehessen osztani a FŐKEFE Nonprofit Kft-nél – mondta a törzsgárdajutalmak kiosztásának mindkét helyszínén Szabó György ügyvezető igazgató. Az 5-10-15-20-25-30-35 éve egy helyütt dolgozókkal való találkozókon a FŐKEFE első embere megköszönte mindenkinek a munkáját, amit az elmúlt években végzett. „Biztos, hogy a 2012- es év sem lesz könnyebb a 2011-esnél, bár az itt ülő kollégák már sok éve hallanak hasonlókat, és mégis itt vannak – tette hozzá derűsen a Laky Adolf utcai rendezvényen. A zuglói ünnepségen részt vett a jutalomosztásban Lipcsei László, a Központi Üzemi Tanács elnöke, valamint Parais Lászlóné Gizike, a HVDSZ 2000 szakszervezet helyi alapszervezetének elnöke, és jelen volt többek között Érdi Gábor, a FŐKEFE operatív igazgatója, Árvai Csaba pénzügyi igazgató. Szombathelyen Zsirai János telephelyvezető és Vajda László helyi HVDSZ 2000-elnök közreműködésével adták át a díjakat. Lipcsei László KÜT-elnök, aki a munkavállalói érdekképviseletet képviselte az előzetes egyeztetésben, a Hírmondónak úgy fogalmazott, nagy jelentősége van annak, hogy 2011 sem telt el törzsgárdajutalmak nélkül. Ez akkor mérhető fel igazán, ha tekintetbe vesszük az állami támogatás húsbavágó mértékű csökkenését és általában a külső rossz pénzügyi-gazdasági helyzetet. Örömét fejezte ki továbbá amiatt is, hogy előterjesztésére az ügyvezető ugyanezen ünnepség keretében 20 ezer forintos pénzjutalomban részesítette Erdélyi Andreát, aki a látássérültek szarajevói teke világbajnokságáról ezüstéremmel tért haza.
Köszöntő Kedves Kollégák!
A december végi, január eleji termelésleállásokkal remélhetően mindannyian némi pihenőhöz jutottunk. Szükséges is volt a feltöltődés, hiszen újabb küzdelmes munkaév vár ránk. Szeretnénk a legteljesebb, leghasznosabb értelmét kibontani annak, hogy megváltozott munkaképességű embereket foglalkoztató, rehabilitáló állami nagyvállalat vagyunk. Az óévi Segítő Vásáron is sok visszajelzést kaptunk arról, hogy számítunk az ország irányítóinak és számítunk az ország jóérzésű, egyben jó termékek iránt érdeklődő lakosainak. Visszaigazolódott az is, hogy tudunk remek minőségű termékeket készíteni. A hatékonyságon, a Társaság átlátható, számonkérhető működésén azonban még javítani kell az eredményesség növelése érdekében. Utóbbira szorít rá bennünket a továbbra sem optimális gazdasági-pénzügyi környezet, valamint az a tény is, hogy bár közvetlen állami támogatásunk lényegében változatlan marad, a minimálbér emelkedése és a kormány által elvárt bér óriási többletterhet ró Társaságunkra. A gyártás-termelés növelése érdekében innovációs csoportot hozunk létre, megpróbáljuk tökéletesíteni minden egyes termékünk termelési technológiáját, és azon leszünk, hogy megtaláljuk és megszűntessük a netán még mindig létező fölösleges kiadásokat. Kívánom, hogy cégünk minden dolgozója tudjon helytállni ebben a fokozott erőfeszítéseket követelő új esztendőben mind az adott munkahelyi közösségben, mind pedig a magánéletben. Hiszem, hogy javunkra válhat 2012 minden előre kiszámítható és nem várt erőpróbája is! Boldog új esztendőt kívánok Társaságunk vezetősége nevében! Szabó György
Megmutattuk magunkat a Millenáris Parkban Tudósítás a Segítő Vásárról
Sokan mondták a Hírmondó tudósítójának a Millenáris Park Teátrum pavilonjában: pontosan azért jöttek el a december 17-18-i hétvégén, hogy kifejezzék összetartozásukat, szolidaritásukat a megváltozott munkaképességűekkel. Cserébe persze remek termékeket vásárolhattak jó áron, szeretteikkel, gyermekeikkel családi koncerteket, látványos divat- és termékbemutatókat szórakozhattak végig (köztük a mi vállalatunkét is). A legnyitottabb, legrátermettebb látogatók továbbá kipróbálhatták ügyességüket. Mindenekelőtt a FŐKEFE standjánál; szőtteskészítésben, kosárfonásban és egyéb kézi mesterségben. A látogató tömeg közben láthatott-hallhatott jó néhány kormányzati- politikai személyiséget. Réthelyi Miklós nemzetierőforrás-miniszter így dicsérte a fogyatékossággal élők által készített iparcikkeket, melyeket 17 kiállító cég kínált a Millenárison: „Gyönyörködjünk az áru színvonalában és sokszínűségében! E termékek is bizonyítják, hogy ha valaki az élet bizonyos rendeződése folytán különféle hátrányokat kell szenvedjen, más területeken előnyhöz juthat, például kreatívabb lesz.” Az ilyen termékek piacra juttatásának egyik élharcosa, Soltész Miklós szociálpolitikáért felelős államtitkár most azzal buzdított a vásárlásra: „Aki itt vesz ajándékot, az valami nemes többletet is tesz majd a karácsonyfa alá.” A rehabilitációs kártya bevezetendő intézményét Bernáth Ildikó fogyatékosságügyi miniszteri biztos méltatta a Segítő Vásáron, mondván, ha a fogyatékossággal élő ember kiváltja és azzal munkába áll, a munkáltatója az ő munkabére után teljes járulékmentességet élvezhet. A miniszter biztos asszony ettől jelentékeny foglalkoztatás-növekedést remél e társadalmi réteg körében. Tapolczai Gergely siket országgyűlési képviselő (Fidesz–KDNP) elővezette, hogy a Nemzeti Erőforrás Minisztérium és a Magyar Posta Zrt. együttműködési megállapodást köt a megváltozott munkaképességűek érdekében. Ennek keretében a posta vállalta, hogy a szükséges eszközök megrendeléseinél előnyben részesíti az érintett és beszállítóként szóba jöhető cégeket, öt százalékos foglalkoztatási arányt biztosít a fogyatékossággal élőknek, miközben javít munkakörülményeiken. A megállapodást a rendezvényen Soltész államtitkár és Horváth Gergely Domonkos, a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. vezérigazgatója ott helyben alá is írta. A fellépő zenekarok közül kiemelkedett a Makám, ez az – amilyen könnyed, olyan vérbő – etnodzsesszt, világzenét játszó, nemzetközi hírű együttes. A mostani formációban csak egyetlen olyan tag volt, aki részt vett az 1980-as alapításban: a komponista, szövegíró és zenekarvezető Krulik Zoltán, akinek a zenei világában sok balkáni, közel-keleti és dél-ázsiai motívum tűnik fel. A muzsika a gyerekeket is feldobta; a pódiumon táncoltak. Sőt a hallássérülteknek is élmény lehetett, hiszen a táncosan ringó jeltolmács nemcsak a számok szövegét, a dobritmust, a dzsesszes beütésű klarinétszólót érzékeltette, hanem még azt is tolmácsolta kezeivel és arcjátékával, amikor az énekesnő jókedvűen pürrögött: „Prrrrrrrrrrrr!”.
A legzajosabb sikert azonban a mi Bill kapitányunk aratta. „Örülök, hogy itt lehetek a sorstársaim és a barátaim között!” – nyilvánította ki a magyar blueséneklés királya, sokak szívét megmelengetve. Ismét fényesen igazolódott, mennyire jó húzás volt megnyerni Deák Bill Gyulát Társaságunknak. Hiszen aki látta „cégarcunk” fellépését, megállapíthatta: Bill arca nagyon él… Ahogyan egész előadásmódja is olyan fáradhatatlanul élénk volt, mintha húsz éves lett volna. A hangjáról pedig annyit: túlénekelte CD-ről is bejátszott önmagát… „Húztak vissza, de előre mentem” – biztatta Hatvan csapás című számának refrénjével a fogyatékossággal élőket, hetykén ide-oda sétafikálva mankóin. – Az összes kefét megvettem a FŐKEFÉ-től – számolt be a színpadon Fábry Sándor a (minket) segítő vásárlásáról. Kicsit túlzott, de valóban a mi standunknál frissítette fel háztartásieszköz-tárát. Fábry, akiről már bizonyos, hogy az RTL-től a köztévéhez igazol vissza, e rendezvényen is jól lökte a „showdert”. Megcsipkedte a társadalom azon részét, mely nem tud és nem is akar semmit tudni a fogyatékossággal élőkről. Annak megszervezésében, hogy a FŐKEFE markánsan és emlékezetesen képviselje magát a Segítő Vásáron, Székely Imola vállalt oroszlánrészt.
A Hónap dolgozója
MAJER KÁROLY, Rétság
Eredeti szakmája: kovács, ami már csak termete alapján is hihető. Egészségi állapota miatt azonban nem emelgethet akkora súlyokat, mint alapmesterségében: így papíripari bérmunkákban jeleskedik rétsági fióktelepünkön a 2009-es nyitás óta. Hathatós érdemei közé tartozik, hogy szívén viseli az eszközök állapotát: karbantartás, gépbeállítás, ollóélezés. Nem számít a szemében az ötórás munkaidő, mindig kész segíteni az üzemi problémák megoldásában, a 26 fős kollektíva javára. Idetartozik a szimpla cipekedés, a kazán időnkénti bütykölése, a csapok vagy akár az éppen kilyukadt kuka javítása. Szeret a középpontban lenni, sokat viccelődik társaival, jókedve másokra is hatással van. Úgy tűnik, termetéhez hasonlóan türelme is nagy, eltűri, hogy keresztneve tréfás elcsavarásával Karolának szólítsák. Közben azért, ha kell, növeli csapattársainak munkahatékonyságát ötletekkel és bemutatással.
SCHMIDT MIHÁLY, Ózd
Négy éve meós és csoportvezető Ózdon. Munkájában lelkiismeretes, odaadó, precíz, a termék minőségét mindig a legakkurátusabban megköveteli. A dolgozók szeretik őt, kölcsönös tisztelet jellemzi a viszonyukat. Mindig fabrikál, szerel, folyamatosan azon agyal, hogy miképpen lehet az adott terméket minél hamarabb, minél tökéletesebben és könnyebben legyártani. E tulajdonságát a fizikai munkások és a vezető éppúgy nagyra értékelik, mint szervező készségét. Munkaritmusát a dolgozók is átveszik. Ennek is köszönhető, hogy a jelenleg gyártott terméket, a lakk tasakot a telephely 98%-os látássérült munkatársai is folyamatosan növekvő mennyiségben tudják gyártani. Amikor az ózdi kollégák kifejezik reményüket, hogy még sokáig működhetnek együtt Schmidt Mihállyal, kétségtelenül arra is céloznak: szeretnék, ha a fióktelep mostani megmaradása tartós fennmaradásnak bizonyulna a jövőben.
KISS ANDRÁS, Szombathely
A vasi megyeszékhelyen, a Rumi úton most kétségtelenül a termelési központ egyik Jolly Jokere lett a Hónap dolgozója. Olyan valaki, akit mindig oda helyeznek, ahol garantálni akarják a lendületvételt. Kiss András az alaptevékenysége mellett képes kapcsolatot teremteni a megrendelő ügyintézőjével, elsőnek sajátítja el és betanítja társainak a munkafázisokat, felügyeli a gyártásminőséget. 1993-ban, kefeüzemi munkába állásakor még csak 17 éves volt. Már akkor bevonhatták több munkafolyamatba, s ezekben ígéretesen teljesített; azóta sem jött zavarba, akár seprűgyártásról, akár naptárgyártásról lett légyen szó. Egy éve a szeparátorüzemben a raklapméretű, fa hengerfej-csomagolóanyagok gyártásában nyújt átlag feletti teljesítményt.
Lipcsei László immár FB-tag is. Megválasztotta az új dolgozói küldött felügyelő bizottsági tagot a Központi Üzemi Tanács (KÜT) december 11-én. A FŐKEFE Nonprofit Kft. Felügyelő Bizottságának új dolgozói delegáltja Lipcsei László, a KÜT elnöke lett. Lipcsei 9 szavazatot kapott az 13-ból. Rákóczi László a fennmaradó 4 szavazatot szerezte meg. A választásra azért volt szükség, mert Paulovicsné Virág Liza nyugdíjba vonult.
Jogtolmács
Tisztelt megváltozott munkaképességű dolgozók! Felhívjuk megváltozott munkaképességű kollégáink figyelmét, hogy 2012 januárjától változások kerülnek bevezetésre az önöket érintő ellátásrendszerben. Megszületett ugyanis múlt év végén az a jogszabály, melynek hivatalos neve: "A megváltozott munkaképességű személyek ellátásairól és egyes törvények módosításáról szóló 2011. évi CXCI.törvény". Kérjük, olvassák el figyelmesen tájékoztatónkat! Előrebocsátjuk: a nyugdíjfolyósító elkezdte kiküldeni azokat a leveleket, melyekben kitöltetlen nyilatkozatot találnak az érintett dolgozók. Akik ilyet kaptak, a megjelölt határidőig ne felejtsék el ezt visszaküldeni úgy, hogy előzőleg bekarikázzák mind az a/ pontot, vagyis a komplex minősítés kérését, amely nélkül később elmaradna az ellátás, mind pedig a b/ pontot, amely a rehabilitációs kártya igényléséről szól. A kereseti korlát mindenkinek a személyes tájékoztatójában szerepel a levélben; szíveskedjenek odafigyelni erre is.
A 2011. évi CXCI. törvény értelmében 2012. január 1-jétől rokkantsági nyugdíj, baleseti rokkantsági nyugdíj, rehabilitációs járadék, rendszeres szociális járadék, átmeneti járadék, bányász dolgozók egészségkárosodási járadéka nem állapítható meg. A törvény rendelkezései szerint: 1. A 2011. december 31-én rokkantsági, baleseti rokkantsági nyugdíjban részesülő, és az öregségi nyugdíjkorhatárt 2011. december 31-éig betöltő - azaz az 1950. január 1-jét megelőzően született - személy rokkantsági, baleseti rokkantsági nyugdíját 2012. január 1-jétől a rokkantsági, baleseti rokkantsági nyugdíj 2011. december havi - a 2012. januári nyugdíjemelés mértékével növelt – összegével megegyező összegben öregségi nyugdíjként kell továbbfolyósítani. (Az érintetteknek kérelmet benyújtani nem kell, a nyugdíjfolyósító szerv hivatalból jár el, de a továbbfolyósításról nem hoz külön döntést.)
2. A 2011. december 31-én a) I-II. csoportos rokkantsági, baleseti rokkantsági nyugdíjban, b) az öregségi nyugdíjkorhatárt 5 éven belül betöltő III. csoportos rokkantsági, baleseti rokkantsági nyugdíjban, c) az öregségi nyugdíjkorhatárt betöltött vagy 5 éven belül betöltő rendszeres szociális járadékban, d) átmeneti járadékban részesülő személy ellátását 2012. január 1-jétől rokkantsági ellátásként kell továbbfolyósítani azzal, hogy az a) és b) pontban nevesített nyugellátások esetében az ellátás összege megegyezik a 2011. december hónapra járó -a 2012. januári nyugdíjemelés mértékével növelt - ellátás összegével. (Az átalakítás nem érinti a soros felülvizsgálati kötelezettséget. Az minősül az öregségi nyugdíjkorhatárt 5 éven belül betöltő személynek, aki 2011. december 31-éig az 57. életévét betöltötte, azaz 1955. január 1-jét megelőzően született.) 3. A 2011. december 31-én - III. csoportos rokkantsági, - baleseti rokkantsági nyugdíjban, - rendszeres szociális járadékban részesülők - az öregségi nyugdíjkorhatárt 5 éven túl betöltők, azaz 1954. december 31-ét követően születettek – ellátását rehabilitációs ellátásként kell továbbfolyósítani azzal, hogy az ellátás összege megegyezik a 2011. december hónapra járó - a III. csoportos rokkantsági, baleseti rokkantsági nyugdíjban részesülők esetén a 2012. januári nyugdíjemelés mértékével növelt – ellátás összegével. 4. Az érintett személyeket a nyugdíjfolyósító szerv 2012. január 31-éig tájékoztatja arról, hogy a) az ellátás rehabilitációs ellátásként kerül folyósításra, b) Rehabilitációs kártyával történő foglalkoztatásra jogosult, c) amennyiben keresőtevékenység végzésére rehabilitáció nélkül nem képes, a nyugdíjbiztosítási igazgatási szervhez 2012. március 31-éig benyújtott nyilatkozatában kérheti a komplex minősítés elvégzését, d) a c) pont szerinti jognyilatkozat elmulasztása jogkövetkezményekkel jár.
Ha ugyanis az érintett személy 2012. március 31-éig nem kéri a komplex minősítés elvégzését, a rehabilitációs ellátását 2012. május 1. napjával meg kell szüntetni. A rehabilitációs hatóság a komplex minősítés elvégzését kérő személyeket a törvényben meghatározott ellátások megállapítása céljából felülvizsgálja. A felülvizsgálat időpontja nem lehet későbbi a soros felülvizsgálat időpontjánál. A felülvizsgálatot követően a jogosultsági feltételek fennállása esetén a rehabilitációs ellátást vagy a rokkantsági ellátást az erről szóló döntést követő harmadik hónap első napjával kell megállapítani. 5. Az ismertetett rendelkezések nem vonatkoznak a 2011. december 31-én - a rehabilitációs járadékban részesülőkre (esetükben az ellátást a hatósági döntésben megállapított időtartamig rehabilitációs járadékként kell továbbfolyósítani, az érintetteknek az együttműködési kötelezettségüket továbbra is teljesíteni kell). A rehabilitációs járadékban részesülő, keresőtevékenységet folytató személy ellátását meg kell szüntetni, ha a járadékban részesülő hat egymást követő hónapra vonatkozó keresetének havi átlaga meghaladja a rehabilitációs járadék összegének kétszeresét és a minimálbér összegét. 6. A rehabilitációs és a rokkantsági ellátás nem nyugellátás, ezért 2012. január 1-jétől a foglalkoztatottak nem minősülnek nyugdíjasnak. 7. A keresőtevékenység folytatása szempontjából továbbra is élnek a jogosultságot befolyásoló, korlátozó szabályok. Amíg a felülvizsgálatra nem kerül sor, kereső tevékenység esetén továbbra is a 2011. december 31-én hatályos rendelkezések szerint végezhetnek munkát.
Kelendőek karácsondi savanyúságaink
Ígéretes fejlődésnek indult a karácsondi autista majorságunk savanyított termékeinek az értékesítése. Korábban megírtuk, a karácsondi telepet 2011 nyarán vettük át a ferences rendtől. Tóth Imre telepvezetőtől és Dobos Judit üzemvezetőtől úgy értesültünk, hogy karácsondi savanyítóüzemünk termékei közül a savanyúkáposztából 300 kg, a savanyított harasztból (káposztafej) 100 kg, vegyes vágott savanyúságból 250 kg fogyott, de a többi itteni termék iránt is növekszik a kereslet. Tavaly kész helyzetet örököltünk meg azzal, hogy mintegy 4 hektáros terület tritikáléval volt bevetve. A kertészeti termelés azonban idén megkétszereződhet, hiszen immár 4 hektáron szabadföldön és 1800 négyzetméteren intenzív fóliasátor alatt foglalkozhatnak ezzel karácsondi kollégáink. Az üzem jelenlegi kapacitása megengedi a vásárlói piac bővülését, így nagyobb megrendelés esetén egész évben folyamatos savanyítást tudunk végezni. Illetve tisztított zöldséggel ellátni a piaci igényeket. Balázs Ildikó agrár portfolió koordinátor szervezésében a dolgozói értékesítés is nagyon sikeres, ugyanis csak decemberben mintegy 300 tasak és vödör savanyúság megvásárlásával segítették a dolgozók a telephely létét.
Sok ága-boga van operatív igazgatónk munkájának, itt van például a mikulási szerepkör. A FŐKEFÉ-nél ez is szerteágazó feladat. Érteni kell a szaloncukorra vágyó gyermekek nyelvén –szerencsére Érdi Gábor gyakorló édesapa –, de némi kereskedelmi véna is szükséges, már ha az operatív igazgató december 6-án a Budapesti Karácsonyi Vásáron látja el a mikulási teendőket. Méghozzá saját pavilonunkban, ahol az adventi szezon alatt természetes anyagból készült gyapjú- és rongyszőnyegeket, fonott termékeket kínálunk a pesti járókelőknek. De hogyan is kerültünk mi a Vörösmarty térre? A kitüntető jelenlét érdekében rehabilitációs osztályunk vezetője, Jádi Krisztina érvényesítette jó kapcsolatát a Magyar Kézműves Alapítvánnyal, amely felpártolta ügyünket a Budapesti Karácsonyi Vásárt szervező-felügyelő kft-nél. Így aztán ingyen népszerűsíthetjük vállalatunkat és termékeinket a főváros egyik legelegánsabb és leglátogatottabb pontján. (E vásáron nyolcszázezer forint plusz áfa a rendes bérleti díj!)
A pavilonnál angol, német és magyar nyelvű felirat hirdeti, hogy látássérültek készítményeiről van szó. Nincs mit tagadni: Érdi Gábornak, aki sok-sok munkatársához hasonlóan kivette részét az árusításból, hatalmas riválisa akadt ezen az elit vásáron. Pontosabban fordítva. Az idelátogató lappföldi Mikulás érezte riválisának a FŐKEFE hamisítatlanul magyar Mikulását. Legpontosabban: a külhoni vendéget felvigyázó szervezők. Ők kérték meg operatív igazgatónkat, hogy amikor a lappföldi Mikulás pontban négy órakor elvonul a Vörösmarty térről, a magyar Mikulás időlegesen húzódjék vissza a pavilon elől. De a FŐKEFE-Mikulás még csak föl se vonta kiterjedt vattaszemöldökét! Ellenkezőleg, nyájasan fölajánlotta, hogy beszélget finnül „kollégájával”, merthogy középiskolás korában egy évig Finnországban tanult. Az előre nem tervezett eszmecsere végül elmaradt. Annál több gyermek–Mikulás találkozó jött létre a FŐKEFE pavilonjánál. A kicsinyek korukra jellemző bájos öntanúsítással, elkerekedő szemmel, rebegve állították, hogy jól viselkedtek és csak jó jegyeket hoznak az iskolából. Érdi Gábor anélkül, hogy kétségbe vonta volna ezt, jelentőségteljesen előhalászott nekik két-két szaloncukrot – melyek édesek voltak, akárcsak ez a kicsiny, év végi vállalati történet…
Kedves Olvasó! Nem tudok szabadulni egy néhai költőnő megállapításától. Első olvasásra nagyon furcsának, sőt megfejthetetlennek tűnik, amit Nemes Nagy Ágnes írt: „Harántcsíkolt az akarat.” De ha felidézzük magunkban az általános iskolai tananyagot az emberi testről, már derenghet e verssor értelme. Merthogy alapvetően kétféle izom van. A simaizom akaratlanul mozog, ha mozog, nem irányíthatóan. De van a harántcsíkolt izom is, mindaz, amit mozgatni lehet és kell. Tehát az a különös állítás, hogy harántcsíkolt az akarat, azt üzeni: használd az akaratodat, higgyed, hogy mozgósítható, hogy bevethető! Ennek a cégnek a dolgozói egész évben szinte nap mint nap megfeszítették az akaratukat. Egyrészt hogy elvégezhessék nehéz munkájukat, másrészt hogy értelmét lássák munkavégzésüknek, harmadrészt hogy megküzdjenek a hátrányokkal, melyek személy szerint őket húznák vissza. Nem adták föl. Sokunk győzelme ez az óév. Az is, hogy négyezer főt foglalkoztató cégünk jövőre folytathatja. Remélhetően meggyőztük állami támogatóinkat: nem feneketlen kútba kerül a kevesbült pénz, amit ránk fordítanak. Kicsit máris viszszaigazoltuk azt a hangoztatott kormányfilozófiát, hogy jobb az államnak, ha munkahely-megtartással és –teremtéssel segít a megváltozott munkaképességű embereken. Most itt vannak az ünnepek, keresztényeknek az advent, karácsony, szilveszter, a szintén történelmi felekezetet képező zsidóknak a fényt középpontba állító hanuka. Nem volna jó, ha minden nap ünnep volna, de ünnepek nélkül nem lehet élni! Mikor jó egy ünnep? Ha átérezhetjük, hogy életünknek szent értelme van, hogy becsületes erőfeszítéseink semmiképp sem hiábavalóak. Ha megsejtjük, hogy van Valaki a szeretet legmagasabb rendű dimenziójában, aki ad erőt ahhoz is, hogy – úgymond – akarjuk továbbra is mozgatni az akaratunkat… Újabb hétköznapi diadalokra. Ebben a szellemben kíván áldott, derűs ünnepeket a főszerkesztő: Joó István
Túlélés, megújulás, közérzetjavítás Évösszegző beszélgetés Szabó György ügyvezető igazgatóval
Ügyvezető igazgató úr! Tudjuk, a változatlanság halál, már csak azért is, mert a külső feltételek szüntelenül módosulnak. Éppen a „lényeg” megmaradását szolgálja a nem elvtelen alkalmazkodás és a bölcs megújulás. Mit mondhatunk el e tekintetben egy kihívásokkal teli év végén? – Az óévben számos dolgot megváltoztattunk –ahogyan azt előzőleg terveztük. Ezek közül a legjelentékenyebb éppen ezekben a hetekben jutott révbe: új Szervezeti és Működési Szabályzata (SZMSZ) született Társaságunknak, miután azt kidolgoztuk, megvitattuk, és végül a tulajdonos elfogadta azt. Látszólag csak egy írásos dokumentumról van szó, valójában azonban nagy változások forrása cégünk életében. Régóta tudjuk, hogy nehézkesek vagyunk, hogy lassú a reakcióidőnk. Hogy miért? Mert a vállalat, történeti okokból „három osztatú” volt, három külön gyáregység működött, amivel a feladatterületek is megháromszorozódtak. Az új SZMSZ-szel ennek véget vetettünk, átalakítottuk a felépítményt. Immár egy és oszthatatlan FŐKEFÉ-ről beszélhetünk, központi irányítással. – Az egyközpontúság a felelősség tovább koncentrálódását is jelenti? – Az új működési képletben nem lett kevesebb a vezetés felelőssége, ám a felelősségi körök is megfelelő határozottsággal és részletességgel lettek meghatározva. Az SZMSZ-ben tükröződő új felépítés kihat az adminisztratív szintű vagy éppen a telephelyi szintű működésre is, megfelelően szabályozva a különféle alegységeket. Mindettől okkal várunk gyökeres és alapvető változásokat, annak érdekében, hogy költséghatékonyan működjék a Társaság. – Lapunkban eddig is beszámoltunk arról, hogy halaszhatatlan operációkra került sor már az új SZMSZ szentesítése előtt. Már csak az idei súlyos finanszírozási nehézségek, egyáltalán a minket körülvevő általános válság miatt is… – Valóban nem késlekedhettünk, hogy meglépjük a hatékonyság és átláthatóság növelésére mindazt, amit lehetett. Az, hogy sikerült a nagyon nehéz 2011-es évet túlélni, ennek köszönhető. Megszüntettük az alapanyagokat tőlünk igénylő bérmunkákat, a FŐKEFE korábbi mintegy 77 tevékenysége közül az egyértelműen veszteséges 30-at „kivontunk a forgalomból”. Eközben több új tevékenységet fejlesztettünk ki, két telephelyen megindítottuk agrárágazatunkat. Átlag negyven százalékos megtakarítás származott abból, hogy kereskedelmünket és beszerzésünket átalakítottuk a kihívásoknak megfelelően. Nem utolsó sorban elindítottuk a központosítási folyamatot. – A termelési központokba tömörülés jelszava változatlanul érvényes? – Igen, de fokozatos átmenetről van szó. Az ugyancsak idén született három éves stratégiai tervünkben is azt tűztük ki célul, hogy 2013 végéig történjék meg. Lényegében ebbe az irányba illeszthetők sikeres termelésbővítési hadműveleteink. Új üzemek nyíltak, illetve régiek bővültek. A legjelentékenyebb ilyen lépések között említeném a körmendi felmosómop-varrást, a martfűi cipőfelsőrészgyártást, Dabason a Daszofe papíripari foglalkoztatójának, Szegeden a Domet Zrt. ecsetgyártásának az átvételét-továbbvitelét, a Komlón most folyó százfős, Tiszafüreden az ötven fős valamint a szombathelyi folyamatos lámpagyártási bővítést. Jövőre egyébként a FŐKEFE várhatóan további 300 fő foglalkoztatását vállalja el, természetesen olyan ágazatokban, melyek az eredményesség irányába mutatnak. – Lehetett-e egyéb célokat is érvényesíteni az eredményesség és az átláthatóság mellett? – Valóban igyekeztünk más szempontokat is figyelembe venni, olyanokat, melyek forintosítható gazdasági hozadékkal nem kecsegtetnek, ennyiben tehát jelentékteleneknek tűnnek, holott nekünk nagyon is fontosak. Ide tartozik például a rendszeres cégújság létrehozatala, amivel olyan nagyvállalatnak, amely ad magára, rendelkeznie kell. Elengedhetetlen, hogy a dolgozók tájékoztatást kapjanak a folyó ügyekről és a céget érintő átalakításokról, megismerjék a menedzsment tagjait, főként olyan vezetőket, akikkel döntő többségük személyesen nem találkozott, ám akiktől az utasításokat kapják… – Egy régióvezető az interjúkészítőnek azt mondta, az általa ismert telephelyek némelyikén a dolgozók csak körülbelül a harmadik szám kijövetele után kezdték elhinni, hogy komoly a lapmegjelentetési szándék, mert korábban már annyi csalódásuk volt „dolgozóbarát” kezdeményezések gyors kimúlása miatt… – Mi az újságot épp olyan komolyan gondoljuk, mint az abban nyilvánossághoz jutó „Hónap dolgozója” rendszer működtetését. De az ilyen típusú változások között említhetném a dolgozói közönségtalálkozókat Deák Bill Gyulával, „cégarcunkkal” a középpontban. Szeretnénk, ha ez a jövőben még sok-sok telephelyen, megvalósulna. A nehéz körülmények ellenére is kivívtuk, hogy a Főkefe gyáregység dolgozóinak is legyen hol nyaralniuk. Az ilyen intézkedések azt szolgálják, hogy munkavállalóink magukénak érezzék a FŐKEFÉ-t mint munkahelyet, ahol átélhetik, hogy teljes értékű emberek, ahol egyazon közösség tagjaiként számítanak rájuk. – Az, hogy december közepén kiosztják Társaságunknál a törzsgárda-jutalmakat, idesorolható intézkedés, vagy úgymond kötelező automatizmus? – Egy kezünkön meg tudnánk számolni azokat a hazai vállalatokat, ahol még törzsgárda-jutalmakat osztanak. Arra, hogy ez nálunk mégis megtörténjék 2011-ben, senki nem kötelezhetett minket. Ez a Társaság vezetése és a Központi Üzemi Tanács megállapodásának gyümölcse. Ugyanis egyetértettünk abban, hogy dolgozóinkat a lehetőségekhez mérten továbbra is támogatni kell, közérzetük alakulása nem lehet számunkra közömbös. Hadd tegyem hozzá, hogy az üzemi tanáccsal való egész éves együttműködésünket eredményesnek tartom; az egészséges viták, kompromisszumok, megegyezések a Társaság épülését szolgálták. – Mégis lehetnek, akik azt gondolják, egy állami nagyvállalat a kapitalizmus idején afféle őslénytani eset. – Számtalan nyugati példa mutatja, hogy egyes ágazatokban az állam a jó és megfelelő gazda. A jelenlegi kormány tudja és átérzi annak felelősségét, hogy leginkább egy állami vállalat tud biztonságos védőernyőt tartani a fogyatékossággal élő munkavállalók fölé. Más kérdés, hogy megkövetelik a hatékonyságot és nem engedik meg a pénznyelést. Ebben csak egyet érteni lehet. – Nem nehéz úgy tervezni, kitörési pontokat találni, egyáltalán megmaradni a továbbiakban is, hogy ennyire átalakulóban van a jogi környezet? – Az biztos, hogy jövő év második félévétől markánsan fog változni az egész idevágó rendszer, ami az Európai Unióval való további öszszehangolódás része. Azt azonban, hogy pontosan mi módon mennek végbe az átalakulások, még nem tudjuk megmondani. Azt gondolom azonban, hogy amint az eddigi átalakulási kényszerrel, úgy a soron következővel is meg fogunk közösen birkózni. – Senki nem mondhatja, hogy a FŐKEFE ügyvezető igazgatója félvállról veszi a munkáját, miközben tudhatjuk, hogy egyéb társadalmi megbízatásai is vannak. Amikor a két ünnep között leáll a Társaságunk termelése, ön is tart egy kis pihenőt? – Ezt a lehetőséget valószínűleg én sem hagyom ki. Nem ártana már szusszanni egyet...
Országos hír kerekedett szegedi üzemünk megnyitójából
Az állami és politikai közélet számos kiválósága vett részt – az írott és elektronikus sajtó nagy érdeklődése mellett – Társaságunk szegedi fióktelepének november 17-i megnyitóján. A fehér abrosszal leborított munkaasztal körül, Szabó György ügyvezető igazgató társaságában a következő illusztris személyek foglaltak helyet az üzemben tartott sajtótájékoztatón: Soltész Miklós szociális államtitkár, Bernáth Ildikó fogyatékosságügyi miniszteri biztos, Hajdu Tibor, az MNV Zrt. (azaz: tulajdonosunk) társaságokért felelős igazgatója, Magyar Anna, a Csongrád Megyei Közgyűlés elnöke, B. Nagy László országgyűlési képviselő, a megyei Kormányhivatal elnöke, Nógrádi Zoltán országgyűlési képviselő, Mórahalom polgármestere, valamint a FŐKEFE három „cégarca”: Deák Bill Gyula bluesénekes, Karvai Sándor Guinnes-rekorder és Prohászka Csaba kerekesszékes teniszező, csaknem négyszázszoros válogatott. Utóbbiak vágták át a nemzeti színű szalagot, majd vendégeink és a sajtó képviselői bejárták a DoManeo Zrt.-től bérelt, Cserzy Mihály utcai üzemterületet, ahol már javában folyt az ecsetek, edénysúrolók gyártása-csomagolása, illetve a szivacscsomagolás. Az újságok, médiumok riporterei megszólítottak többeket a nyolc Domet Zrt-től átvett és a tíz újonnan fölvett megváltozott munkaképességű dolgozónk közül is – akiknek frappáns válaszaihoz gratulálunk! Alább közöljük a kormany.hu-n megjelent sajtóhíradást: „Üzemet hoz létre a FŐKEFE Nonprofit Kft. Szegeden, és ezzel 18 embernek ad munkát, köztük 10 megváltozott munkaképességű dolgozónak – tájékoztatott csütörtökön a helyszínen a szociális, család- és ifjúságügyért felelős államtitkár. Másfél évvel ezelőtt megkezdődött a megváltozott munkaképességű embereket foglalkoztató cégek támogatási rendszerének segítése – emlékeztetett Soltész Miklós, majd hozzátette: a Kormány célja az volt, hogy ne csak állami támogatásokat adjanak e cégeknek, hanem a piachoz való jutásukat is elősegítsék. Az államtitkár rámutatott: ennek a törekvésnek az egyik eleme az volt, hogy a cégeket a közbeszerzési pályázatokon előnyhöz juttassák, másrészt pedig piacot teremtsenek termékeik számára. Soltész Miklós elmondta, hogy a FŐKEFE mostani bővítésével nem csak arról van szó, hogy 18 embernek munkát adnak, hanem arról is, hogy egy magyar cég meg tudja őrizni a piacát. Továbbra is az a Kormány célja – jegyezte meg az államtitkár –, hogy amit magyar cégek magyar munkaerővel megtermelnek, azt a boltokban el is tudják adni, és ne szorítsák ki őket külföldi cégek termékei. Bernáth Ildikó fogyatékosságügyi miniszteri biztos úgy fogalmazott: alapjaiban alakult át a Kormány filozófiája a megváltozott munkaképességű emberekkel kapcsolatban, ugyanis nem azt kell nézni, hogy valaki mit nem tud megcsinálni, hanem azt, hogy mit képes elvégezni. A Kormány célja az – mondta a miniszteri biztos asszony –, hogy a lehető legszélesebb körben munkát adjanak a megváltozott munkaképességű embereknek. Ez a FŐKEFE célja is – fűzte hozzá Bernáth Ildikó –, hiszen a cég által foglalkoztatott 4000 ember 90 százaléka megváltozott munkaképességű. A köztelevízió riportere dolgozóinkat is érdeklődéssel faggatta
Az államtitkárság másfél éve dolgozik azon, hogy piacra juttassa a megváltozott munkaképességűek és fogyatékossággal élők – mindenekelőtt a minisztériumhoz tartozó FŐKEFE, ERFO, KÉZMŰ és SZEFO nonprofit gazdasági társaságok – által készített termékeket, és ezáltal mind több munkahelyet hozhasson létre. Szabó György, a Főkefe ügyvezető igazgatója elmondta, a cég átalakítása során az elmúlt egy évben megszüntették a veszteséges tevékenységeket, és bővítették a hasznot termelő ágazatokat. Ennek köszönhetően a 76 egységben mintegy 4 ezer alkalmazottat foglalkoztató cég 240 új munkahelyet teremt az év végéig többek között Komlón, Tiszafüreden, Dabason és Körmenden. Az évi 5 milliárd forintos forgalmú állami tulajdonú vállalkozás dolgozóinak 90 százaléka megváltozott munkaképességű – tette hozzá.”
„HÍDFŐÁLLÁS” DABASON IS Átvettük az ottani papírtermékek gyártását November elsejétől papíripari fióktelepünk működik Dabason, miután a város üzemeltető és szociális foglalkoztató cége, a Daszofe Kft. átadta több mint negyven megváltozott munkaképességű dolgozóját, teljes megrendelés-állományát és bérbe adta eszközeit. A Daszofe Nonprofit Kft. – amely korántsem szűnik meg – eddig mintegy nyolcvan dolgozót foglalkoztatott. A közösség nagyobbik fele papíripari, nyomda utáni termelő tevékenységet folytatott. A FŐKEFE az ebben az ágazatban foglalatoskodó megváltozott munkaképességű embereket „igazolta le”. Az ügy előzménye röviden: a Daszofe és a FŐKEFE között eddig is volt üzleti kapcsolat, a dabasi önkormányzati cég gyakran adott át munkamegrendeléseiből Társaságunknak; vagyis alvállalkozói minőségünkben jó partneri kapcsolatot ápoltunk ezzel a Pest Megyei nonprofit kft.-vel. A Daszofe utóbb megkereste vállalatunk vezetését, nem vennénk-e át a szóban forgó tevékenységét, amelynek lényege a naptárgyártás és az iskolaszezonhoz kapcsolódó papírtermékek készítése. A dabasi üzemeltető és foglalkoztató önkormányzati cég nem tartozott a 21 védett szervezeti szerződéssel – és így kiemelt támogatással is – rendelkező mmk-s cég közé, ezért látták úgy, hogy egy utóbbi típusú vállalat védőszárnyai alá kellene kerülniük fogyatékossággal élő dolgozóiknak.) A FŐKEFE örömmel vette át az akadálymentesített, korszerű technológiájú üzemet. Annál is inkább, mivel az ottani tevékenység tökéletesen beleillik a vállalat termelési profiljába. S ami szintén nem mellékes: az átvétellel mentőövet dobtunk egy jól működő mmk-s dolgozói kollektívának. Az üzem területét immár mi béreljük tovább a Daszofe helyett. A tevékenység „gazdacseréjének” dabasi kezdeményezője, Prohászka Csaba kerekeszékes teniszező, csaknem négyszázszoros válogatott Társaságunk egyik „reklámarca” lett.
Üzembővülés Tiszafüreden Két államtitkár is ott volt az ünnepségen
Hat éve sikeresen léptünk fel az itteni foglalkoztatóüzem megmaradásáért, ezért is tud most a FŐKEFE bővítést végrehajtani – mondta Varga Mihály Miniszterelnökséget vezető államtitkár, a karcagi egyéni választókerület országgyűlési képviselője Társaságunk tiszafüredi termelésiközpontmegnyitóján, december 7-én. Varga Mihály államtitkár hangsúlyozta: a hazai munkahelyek száma egy év alatt 40 ezerrel nőtt. A kormány a világméretű válság ellenére el szeretné érni, hogy azokra, akik dolgoznak az országban, ne úgy nézzenek, mint balekokra; övezze őket ismét közmegbecsülés, jussanak tisztességes bérhez. „Magának az országnak is megéri, hogy támogatott munkahelyeket hozunk létre és tartunk fenn a megváltozott munkaképességűek számára” – mondta Tiszafüredi megnyitónkon Soltész Miklós szociálpolitikáért felelős államtitkár. Bernáth Ildikó fogyatékosságügyi miniszteri biztos ugyancsak a FŐKEFE rendezvényén adta hírül: a jövő évi költségvetésében is 42 milliárd forint lesz elkülönítve a védett-támogatott foglalkoztatás céljaira. Tiszafüreden elsősorban papíripari bérmunkák (pl.dísztasakok gyártása) folyik. A Remény úti telephely egy önkormányzati ingatlanban (használaton kívüli oktatásiintézmény- épületben) van, pontosabban annak felét vehette a Társaság korábban használatba. A FŐKEFE utóbb megkereste a város önkormányzatát, nem használhatná-e az épület másik felét is, regionális termelési központ kialakítása céljából. A polgármester asszony és a képviselőtestület ehhez hozzájárult, sőt saját költségén vállalta a szükséges belső átalakításokat. A mostani megnyitó idejére az eddig Tiszafüreden dolgozó 42 FŐ- KEFE-munkavállaló mellé 12 főt vettek fel. Folyamatos felvétellel rövidesen 100 főre bővül a Társaság itteni dolgozóinak összlétszáma. Mindez egybevág egy védett szervezeti szerződéssel rendelkező, foglalkoztatási rehabilitációt végző állami nagyvállalat gazdaságosságot és hatékonyságot szolgáló koncepciójával, melynek lényege, hogy a termelését egyre inkább termelési központokba koncentrálja. A tiszafüredi megnyitón a város polgármestere, Pintér Erika mellett jelen volt többek között a helyi képviselőtestület Fidesz-frakciójának vezetője, Ujvári Imre, valamint a kivitelezésből oroszlánrészt vállaló Tisza-tó 2005 Nonprofit Kft. ügyvezetője, Katona György.
Kedvezményes mobilszerződés Megfontolandó előnyökkel járhat sok FŐKEFE-dolgozónak az a kedvezményes mobiltelefonálási szerződés, melynek lehetőségét Társaságunk ügyvezető igazgatója kezdeményezte a Magyar TELEKOM Nyrt-nél. Az ajánlat szerint az 1500 forintos havi előfizetési díj lebeszélhető. A percdíj határozottan olcsó. A flotta tagjai ingyen beszélhetnek egymással. Minden szerződni kívánó munkavállalónk további két embert (családtagot, barátot stb.) segíthet ugyanilyen szerződéshez, azaz flottatagsághoz. (A flottába való belépés nem feltétlenül jár számváltozással.) Kérjük kedves dolgozóinkat, olvassák el figyelmesen az alábbi részletes tájékoztatót. Ha úgy döntenek, hogy szeretnének ilyen mobiltelefonálási szerződést kötni a TELEKOM-mal, kérjenek munkáltatói igazolást a munkaügyi oszályon, majd egyénileg kössenek szerződést valamelyik T-Pont üzletben. Előzőleg azonban alaposan tanulmányozzák át a szerződés végleges szövegét a helyszínen. A Főkefe Mobil Flotta belépési feltételei és díjai A kedvezmény igénybevételének feltételei, a jogosultság igazolása: • A FŐKEFE NONPROFIT Kft. igazolja, hogy a szolgáltatóval megállapodni kívánó Dolgozót munkaviszonya a FŐKEFE NONPROFIT Kft.-hez köti. • A jogosultság igazolásához a Munkáltatói Igazoláson kívül szükséges a személyi igazolvány, valamint 1 db egyéb okmány (pl. jogosítvány, TAJ kártya, adó kártya) bemutatása, valamint a nyilatkozat aláírása. • A kedvezmény igénybevételének feltétele, hogy a Dolgozó Előfizetőként és Számlafizetőként közreműködjön a megkötendő előfizetői szerződéseknél. • Egy dolgozó maximum 3 darab előfizetés igénybevételére jogosult, melyből legfeljebb 1 db lehet már meglévő előfizetés. • A vásárlások és kiszolgálások kizárólag T-Pontokban történhetnek. • A szolgáltató a díjcsomagot határozott futamidejű szerződéssel (24 hónap) biztosítja a Dolgozó részére. • Havi alapdíj: 1500 Ft (nettó árak) • A havi alapdíj 100%-ban lebeszélhető, a lebeszélhetőség a hálózaton belüli, más belföldi mobil és a belföldi vezetékes hálózatok előfizetői felé indított hanghívásokra használható fel. • FIGYELEM! A szerződés felmondásakor mindenképpen rendelkezni kell arról, hogy milyen díjcsomagba kerüljön az előfizetés, különben automatikusan a legdrágább csomagba kerül!! A táblázatban szereplő díjak nettó díjak, az áfát nem tartalmazzák. Az ajánlattevő ezen kedvezményben 30 másodperc alapú számlázást biztosít. A Főkefe mobil flottán belüli beszélgetések ingyenesek. Hívásirányok Percdíjak Hálózaton belüli hívás Minden időben 15 Ft Belföldi, vezetékes Minden időben 15 Ft Belföldi, más mobil hálózat Minden időben15 Ft Hangposta felhívása Munkanap 7h-16h között Egyéb időben Díjmentes SMS T-Mobile hálózatba 25 Ft. SMS Telenor ill. belföldi hálózatba 25 Ft. SMS Vodafone hálózatba 25 Ft. SMS külföldre 45 Ft.
A táblázatban szereplő díjak nettó díjak, az áfát nem tartalmazzák. Az ajánlattevő ezen kedvezményben 30 másodperc alapú számlázást biztosít. A Főkefe mobil flottán belüli beszélgetések ingyenesek.
Elindult az „Ismerj meg!” program
Diákok keresték fel Laky Adolf utcai dolgozóinkat Életerős, egészséges tinédzserfiúk elkomolyodva, csodálkozó arccal – ilyenek voltak a Verebély László Műszaki Szakközépiskola diákjai, aki két tízfős csoportban látogattak el a FŐKEFE központi telephelyére november folyamán. Hogy miért jöttek? Társaságunk elindította „Ismerj meg!” elnevezésű programját a fogyatékossággal élő emberek társadalmi befogadása érdekében. Ennek keretében szervez megváltozott munkaképességűek ezreit foglalkoztató cégünk rehabilitációs osztálya érzékenyítő tréningeket fiataloknak. Tudniillik hogy fogékonyak legyenek ilyen embertársaik nehézségeire. A zömmel villanyszerelőnek tanuló srácok a seprű- és kefeüzemet, no meg a közösségi műhelyt keresték fel. Egy órát töltöttek a Laky Adolf utcában. Volt, akinek önkéntelenül kiszaladt a száján: „Ezt nem is gondoltam volna…!” Tudniillik, hogy itt ilyen megfeszített munka folyik, s hogy ilyen ügyesek, teherbírók a főleg látás- és hallássérült dolgozók. Persze már önmagában az is érdekes volt nekik, hogy üzemlátogatáson vannak (ez jelenleg nem divat az oktatás-nevelésben). Eddig bele sem gondoltak, hogy egy kefe megkötésébe valakinek bele kell adnia az egész fizikumát, figyelmét, talán a lelkét is… De azt is megérthették ebben a „rejtelmes” épületben, hogy lehetnek, akiknek mondjuk a virgácskészítés is teljes értékű, kiadós munka. A fiúk közül azonban senki nem érdemelt virgácsot; jó emlékeket hagytak dolgozóinkban. A program jövőre folytatódik!
Segítő Vásárlás december 17–18-án Idén is megrendezi a Nemzeti Erőforrás Minisztérium tavaly alapított kétnapos adventi műsorát, a Segítő vásárlást a Millenáris Park Teátrum épületében (II. ker., Kis Rókus u. 20.). A nagy tömegeket vonzó rendezvény alcíme: Minőségi termékek fogyatékossággal élőktől. A tárca úgy fogalmaz: „A Segítő Vásárlás célja kettős: szeretné bemutatni és megismertetni azokat a kézzel gyártott magyar termékeket, melyeket megváltozott munkaképességű dolgozók gyártanak, elősegítve ezzel piacra jutásukat, és ezáltal kíván hozzájárulni ahhoz is, hogy növekedjék társadalmi elfogadásuk.” A rendezvényen a FŐKEFE is standot nyit, valamint termékbemutatót tart, melynek időpontja: december 17. 14 óra. Ekkor lép fel cégünk „utazó nagykövete”, a blueséneklés sztárja, Deák Bill Gyula. A Segítő Vásárlás műsora e két hétvégi napon – december 17 és 18. – délelőtt tíztől késő délutánig remek családi elfoglaltságot ígér. Látogassunk ki mi is, akár többedmagunkkal!
Küszöbön álló törvényi változások Új rovatunkban a fogyatékossággal élőket érintő jogszabályozási folyamatról szeretnénk tájékoztatni dolgozóinkat. A megváltozott munkaképességűek ellátásairól és egyes törvények módosításáról szóló T/5000. sz. törvényjavaslat lapzártánk idején részletes vitára várt a Parlamentben. Az alábbi összefoglaló tehát a változásoknak csak a jelenleg valószínűsíthető irányait mutatja be. Kérjük olvasóinkat, hogy kísérjék figyelemmel az újabb lapszámok hasonló oldalait, melyekben viszszatérünk arra, miként alakul a szóban forgó törvényjavaslat sorsa. A törvény rögzítené, hogy 2012. január 1-jétől rokkantsági nyugdíj, baleseti rokkantsági nyugdíj, rehabilitációs járadék, rendszeres szociális járadék, átmeneti járadék és a bányász dolgozók egészségkárosodási járadéka nem állapítható meg. A javaslat szerint a jövő évtől az lenne jogosult a megváltozott munkaképességűek ellátásaira, akinek az egészségi állapota – a komplex minősítés alapján – 60 százalékos vagy attól kisebb mértékű. Ez az gészségkárosodás mértékének mostani meghatározása szerint azt jelenti, hogy az ellátásokra a jelenlegi rendszer szerinti, a legalább 40 százalékban egészségkárosodottak szerezhetnének jogosultságot. A megváltozott munkaképességűek ellátásai jövedelempótló jellegűek, ezért csak akkor lennének megállapíthatók, ha az érintett az állapota miatt nem tud dolgozni, és ha a kérelem benyújtását megelőző öt éven belül legalább 1.095 napon át volt társadalombiztosítása. Utóbbi azonban nem vonatkozna azokra, akik 2011. december 31-én részesültek az átalakuló ellátások valamelyikében. A megváltozott munkaképességű emberek 2012-től két típusú ellátást kaphatnának: rehabilitációs vagy rokkantsági ellátást. Előbbiben azok részesülhetnének – legfeljebb három évig –, akiknek a foglalkoztathatósága rehabilitációval helyreállítható, vagy tartós foglalkozási rehabilitációt igényelnek, utóbbit pedig azok kaphatnák, akiknek a rehabilitációja nem javasolható. A jogszabály kimondaná, hogy annak, aki rehabilitációs ellátást kap – amelynek összege a minimálbér 30 és 50 százaléka között mozogna –, együttműködési kötelezettsége van, amely kiterjed például az aktív munkahelykeresésre,a felajánlott képzési vagy munkaerő-piaci programban való részvételre, valamint a rehabilitációs hatóság által felajánlott munkalehetőség elfogadására is. A rokkantsági ellátás minimum a minimálbér 30 százaléka volna, legfeljebb pedig a 150 százaléka. A szabályozás szerint meg kellene szüntetni a rokkantsági ellátást, ha az ellátott nem tesz eleget bejelentési és felülvizsgálati kötelezettségének. Ennek az ellátásnak a folyósítása mellett lehetne keresőtevékenységet folytatni, ám az abból származó jövedelem háromhavi átlaga nem haladhatná meg a mindenkori minimálbér 150 százalékát. Azoknak, akik a jelenlegi III-as csoportú egészségkárosodási rokkantsági nyugdíjban részesülnek, felülvizsgálatra kell jelentkezniük! A vizsgálatok eredményeképpen akik rehabilitálhatók, rehabilitációs ellátást kapnak majd, akik nem, azok pedig rokkantsági ellátást. Ugyanez vonatkozna a rendszeres szociális járadékban részesülőkre is. Az átalakítás nem érintené azokat, akik a nyugdíjkorhatár felett vannak, továbbá azokat sem, akik rokkantsági ellátásban részesülnek I-es és II-es csoportba besorolva. Azokat sem érintené, akik jelenleg átmeneti járadékban részesülnek, illetve akik a jelenlegi III-as rokkantsági csoportba tartoznak, de öt évvel a nyugdíjkorhatár előtt állnak. Ők is ugyanazt az összeget kapnák majd, mint eddig, rokkantsági ellátás néven.
A hónap dolgozója FORMANEK KRISZTINA, Főkefe Gyáregység
Formanek Krisztina több mint tíz éve van a cégnél. Idén tavasszal sok más társával átkerült a Thököly úti telephelyről a Laky Adolf utcai Közösségi Műhelybe. Az ott folyó sokrétű munkákban könnyen feltalálja magát, a munkafolyamatokat remekül megtanulja, mi több, szívesen és sikeresen be is tanítja társainak. Dicséretes pontossággal dolgozik, legyen az – amint jelenleg történik – haltáp címkézése, virgácskészítés vagy éppen naptárspirálozás. Bármilyen megbízást, feladatot kap, megbízhatóan, példamutatóan, lelkiismeretesen végzi el. A csapatszellem egyik letéteményese; állandó mosolyával és múlhatatlan humorérzékével jó légkört tud teremteni. Szeretik a kollégái, mindenki büszke rá, csak ő szerény.
CSIZMADIÁNÉ MECHLER MARIANNA, Dosszié Gyáregység
2004 óta dolgozik nálunk; a harmincfős szigetszentmiklósi telephelyet erősíti. Az ott folyó csomagolási-címkézési bérmunkák végzésében jeleskedik jelenleg is. Mondják, bármilyen kihívás elé állítja a telephelyvezető, a tudásához mérten a legjobban végzi el a rá bízott feladatot. A legfőbb erénye azonban talán a munkatársaihoz való viszonya. Utóbbiak felsőfokban szólnak erről: „Nála önzetlenebb, segítőkészebb ember kevés van.” Szervezőképessége is figyelemreméltó. Szeret tanulni, fejlődni, Társaságunk könyvkötői asszisztensképző tanfolyamát is kitűnő eredménnyel végezte el. Marianna maga mondja: "Mindenki számára összedől a világ, amikor leszázalékolják. Elveszíti addigi tartását, munkáját, többé már nem lehet az, aminek tanult. A kollégáimtól, ezektől a nagyszerű emberektől tanultam meg, hogy így is lehet teljes életet élni…”
TOLNAI MARGIT, Savaria Gyáregység
Celldömölkön, az egyik – a Hollósy téri – fióktelepen csoportvezető. Három és fél éve ismerhetik őt a kollégák. Hamar kiderült, hogy munkáját pontosan, jól látja el. Szorgalmával munkabírásával példát mutat. Kedvességet és következetességet ötvözve irányítja a harmincfős csapatot, amely az elektronikai bontástól a borítékragasztáson át a papírtáska-készítésig számos tevékenységet végzett ebben az évben. „Igazi kotlósként vigyáz a beosztottjaira, és ügyel, hogy pontosan, jól folyjon a munka” – fogalmazza meg valaki a környezetében. Beleérző képessége okán is őt szeretnék a Hónap dolgozójaként látni munkatársai, akiknek szívvel-lélekkel segít az élet minden területén – akár szabad idejében is. Összetartó közösséget kovácsolt Celldömölkön, ami nem kis fegyvertény a mai elmagányosodó, önző világban.
Törzsgárdajutalom. December közepéig megkapják a törzsgárdajutalmat azon dolgozóink, akik 10, 15, 20, 25, 30, illetve 35 éve vannak a vállalatnál. Gratulálunk többek között Sörös Gábornak, a Közösségi Műhely dolgozójának, aki egyedül kaphatja meg a 35 évnek megfelelő jutalmat. A „30 évesek”: Suha Ignácné (Közösségi Műhely) és Édenhoffer Gábor (a Seprűüzem vezetője). A törzsgárdajutalom idei kifizetése (érvényes kollektív szerződés híján) a Társaság vezetése és a Központi Üzemi Tanács megegyezésének eredménye. Az összeg bruttó 10 ezer forinttal kevesebb lesz idén, de ezek pótlása optimális esetben később megtörténik.
Főkefe Hírmondó 2011. október
Köszöntő Tisztelt Munkatársaim!
Fél éve indítottuk el cégújságunkat, havonta megjelenő számait egyre nagyobb érdeklődés övezi. Amint az eddigi kiadványok, ez a hatodik is az elmúlt hónap eseményeit dolgozza fel közérthetően azzal a céllal, hogy valamennyi dolgozó betekinthessen a Társaság életébe. A lap hangvétele pedig azt kívánja szolgálni, hogy fokról-fokra egy családdá váljunk, és kicsit fel is üdüljünk a sok tennivaló közepette. Közben érzékeltetni kell: igen nehéz gazdasági helyzetben próbálunk fejlődni, szilárd, biztos megélhetést nyújtani munkavállalóink számára. Elismerem: e folyamat számos változással jár, melyeket elég nehéz feldolgozni és sokszor megérteni. Mégis úgy gondolom és tapasztalom, hogy törekvéseink a dolgozói közösség nagy részében megértésre találtak. A többség belátta, hogy a Társaság fennmaradásáért számos olyan lépést kellett megtennünk, amelyek egyértelműen a hatékonyság, a költségmegtakarítás és az eredményes munka útjára vitték a társaságot. Azt, hogy valóban rajtavagyunk ezen az úton, mi sem bizonyítja fényesebben, mint az, hogy telephelyeink szinte mindegyike hónapok óta csaknem száz százalékos leterheltséggel dolgozik. A többség átlátja, hogy a siker titka az összehangolt együttműködés kinek-kinek a maga területén. Mindenki munkája sorsdöntő jelentőségű. Azé is, aki hivatalos az igazgatói értekezletekre és döntések meghozatalában vesz részt, azé is, aki egy-egy munkaasztalnál fizikai munkájára összpontosítva járul hozzá a Társaság fennmaradáshoz. De egyszer szólnom kell már arról is: vannak olyanok közöttünk, akiknek mintha életeleme volna az intrika, a „betámadás” és a munkavállalók folyamatos uszítása a munkáltató, illetve a Társaság ellen. Ők azok, akiknek semmi sem jó, semmivel nem lehet őket megelégíteni, vezesse a Társaságot bárki is. Ezek a kollégák nem tudják és/vagy nem akarják belátni, hogy vége a szinte korlátlan támogatásoknak, vége a teszetosza munkavégzésnek. Vége az ölekbe pottyanó juttatásoknak. Ha ők sulykolva dezinformálnak, nekünk is sulykolni kell az igazságot: az az idő jött el, amikor a saját munkánkra, a saját magunk által megtermelt javakra tudjuk cégünk jövőjét alapozni. Minden megvalósult és jövőbeli cselekedetünk arra irányul, hogy Társaságunkból virágzó, eredményes nagyvállalatot hozzunk létre közös erővel. Mindazon Munkatársainkkal, akik készek ehhez a nagy és néha keserves munkához segítő kezet nyújtani. Szabó György ügyvezető igazgató
Ott vagyunk alaptermékeinkkel az élbolyban Beszélgetés Édenhoffer Gáborral, a budapesti seprűüzem vezetőjével
A maga nemében történelminek számít ez az ön által vezetett budapesti üzem: bő hat évtizede folyik itt a seprűgyártás, túlnyomó részt látássérültek foglalkoztatásával. Jelenleg hány seprűt gyártanak itt, a Laky Adolf utcában, két műszakban? – Havonta tizenkét-tizenötezer darabot készítünk el, annak ellenére, hogy megszűnt a Domet Zrt., amely havi három-hatezer darabot rendelt tőlünk. A minőség, hogy úgy mondjam, garantált, reklamáció nem jellemző. Az előállított mennyiség sok vagy kevés harmincegy embertől? – Ha folyamatosan mindenki egyszerre bent volna, akkor húszezer is lehetne a havi teljes kapacitásunk. Ez azonban már csak azért sem lehetséges, mert a fogyatékossággal élő dolgozóknak pót szabadnapok is járnak, s ezeket időarányosan kell kivenni. Magasabb volna az összkapacitásunk akkor is, ha nem cserélődött volna ki szinte teljesen a csapat az utóbbi években. A váltás zökkenőmentes volt. De mégiscsak tény: fiataloknak adta át a helyét az a korábbi, harminc-negyven éven át együttlévő gárda, melynek tagjai annak idején szintén hosszabb idő alatt érték el csúcsteljesítményüket. Az, hogy hány seprűt gyártunk, természetesen a megrendelések függvénye is. Jelenleg tehát nincsenek „fix” megrendelései a cégünknek? – Úgy van, ám nagy állandó megrendelő partnereink szerencsére akadnak. Sokat számít például, hogy bent vagyunk az OBI-ban és a BAUMAX-ban. E nagy nemzetközi kereskedelmi cégektől folyamatos rendeléseket kapunk. Vagyis a készlet feltöltése után mindig a fogyás mértéke szerint érkezik hozzánk az utánrendelés. Komoly fegyvertény, hogy a MOL-kutakhoz is bekerültünk. Az, hogy nem kiszámítható a rendelés, a termékigényre is értendő? – Természetesen. A gyártás emiatt sokszor óránként változik; ez a kollégák rugalmassága nélkül nem volna lehetséges. Lehet így kvázi piacvezetőnek lenni? – Mondhatjuk, hogy mind darabszám, mind minőség tekintetében az élvonalban vagyunk alaptermékeinket tekintve. Piaci részesedésünknek inkább az áraink szabnak határt. A géppark kissé muzeálisnak tűnik… – Hetvenes évekbeli mechanikus gépek; a gyártójuk már rég megszűnt, a tartalékalkatrész-háttér tehát hiányzik. Részben ez is behatárolja a teljesítményünket. Viszont felújítottuk ezeket a masinákat saját magunk, egyedi műszaki megoldással. Olyanok, mint az öreg autók, állandóan bütykölni kell őket. Teljes gépparkfelújítás nem kerül szóba a mai viszonyok között? – Roppant költség volna ez. Ráadásul minél modernebb egy gép, annál nagyobb a meghibásodás kockázata. Pár éve egyébként új cirokszárító termeink vannak. Persze a mostani vezetés is kért tőlem listát, mit kellene mindenképp lecserélni, beszerezni fejlesztési, korszerűsítési pályázatok útján. Kötegelőgépet kértem, mert az a lelke a munkának. Javasoltam egy cirok minél alaposabb lefésülésére alkalmas magozógépet, okulva a tavalyi ciroktermésből, illetve rossz alapanyagból. Ha jobb minőségűvé tudnánk varázsolni a mégoly gyenge minőségű alapanyagot is, alkalmasabbak volnánk kisebb szériában gyártandó egyedi seprűk rendszeresebb előállítására. Zömében hányféle seprűt gyártanak a Laky Adolf utcában? – Csak nagy seprűből öt-hat létezik, de van gyerekseprűnk, kézi és műszálseprűnk is. Most nem említeném az egyedi igényeket, Csak érdekességként mondom, hogy artisták is vissza-visszatérő kuncsaftjaink. Merthogy van például egy trükk: az artista a seprű végén található fémcsövön egyensúlyoz, amely nem látható, mert éppen ott van levágva a seprű szálkötege. Filmgyártók is rendeltek már tőlünk levágatlan végű boszorkányseprűket... Nem egyszer főhet az üzemvezető feje: a felsőbb vezetés iránymutatásait, az állami támogatás csökkenésének következményeit és a váratlan kellemetlenségeket is el kell fogadtatnia az emberekkel. – A dolgozók, ha kifogásuk van, hajlamosak elsőként a közvetlen vezetővel ütközni. Adott esetben meg kell értetni velük például azt is, hogy ha minőségi kifogásolnivalónk támad az alapanyag-beszállítóinkkal szemben, az ilyen ügy nem oldódik meg pár perc alatt. S hogy ettől az élet nem állhat meg, ugyanúgy dolgozni kell, a rosszabb alapanyaggal is. Ahhoz, hogy a konfliktushelyzeteket uralja, bizalmi tőke szükséges. Ezt honnan nyeri? – Mondjuk onnan, hogy megadom a tiszteletet, de el is várom. Utóbbi alatt nem humortalanságot értek, értékelem, hogy jó hangulat van az üzemben. Igyekszem mindig tekintetbe venni, ami az ő részükről jogos, az ilyen problémáikat, ha lehet, orvosolom… Ahogyan a magánjellegű gondjaik, válsághelyzeteik kezelésében is napi szinten részt veszek. Továbbá szakmailag sem vagyok átdobható, bármelyik munkafolyamatot meg tudom csinálni, ha nem is azzal az intenzitással, mint a munkásaim. Kell bajlódni kirívó munkafegyelembeli hiányosságokkal? – Némelyik fiatalnál előfordulnak kilengések, de „utolérem őket” és megbeszéljük. Jellemzőbb, hogy az egzisztencia-alapozás, családalapítás tájékán a fiatalabb korosztályhoz tartozó dolgozók becsvágyóak annyira, hogy több munkafázist sajátítsanak el egyforma színvonalon. Szeptember utolsó vasárnapján volt a hallássérültek, október közepén a látássérültek világnapja. Önnek, aki évtizedek óta irányítja itt munkát, milyen benyomása alakult ki az érintett emberekről? – Kiemelném, hogy mind a látás-, mind a hallássértültek alkalmazkodók. De fokozott türelem szükséges mindkét csoporthoz, egyrészt mert általában érzékenyek – megjegyzem: leginkább időjárás-változás idején –, másrészt mert vannak sajátságaik. A hallássérültekkel viszonylag könnyebb a kommunikáció, alapvető jeleikkel vagy más vizuális jelzésekkel megértetem magam. A hallássérültek azonban ingerlékenyebbek, mint a látássérültek. A vakok, csökkentlátók még ma is a seprűkészítői létszám nyolcvan százalékát jelentik az üzemben. Kézügyességük nem mindennapi. A lényeg, hogy a kommunikáció soha ne legyen sértő. Ha erre ügyelek, ugyanúgy bevonhatok egy vakot az időszerű problémába, ez éppúgy ösztönözni fogja, mint más jóérzésű embert. Szólni kell közösségi szellemükről is. Üzemünk dolgozóit remekül mozgósítani lehetett egy korábbi év szokásos nyári leállása idején, amikor a megrendelő, miután rosszul tárolta be a legyártott seprűinket, felkért minket ezek rendkívüli javítására. Ötvenedik születésnapomra egyébként a beosztottjaimtól egy medált kaptam, amelybe egy seprű miniatűr képét gravírozták. Tessék, most is a nyakamban van… Folyamatosan emlékeztet a munkatársaim iránti felelősségre…
Szegeden is termelésbe kezd a FŐKEFE A megszűnő Domet helyébe lépünk az ecsetgyártási piacon Fióktelepet alakít ki a FŐKEFE Nonprofit Kft. Szegeden. A tervek szerint 18 embert, köztük 10 megváltozott munkaképességű dolgozót kíván foglalkoztatni az újraindítandó ecsetgyártásban. Az ehhez szükséges üzemterület a megszűnt cégpartner, a Domet Zrt. telephelyének egy része lesz; a bérleti szerződést már meg is kötötte Társaságunk. Tulajdonosunk, az MNV Zrt. jóváhagyta terveinket; a program november 17-i indulásának alkalmából kormányzati szakirányítók is ellátogatnak Szegedre.
Végre a csongrádi megyeszékhelyre is kerülhet színes gombostű azon az országtérképen, amelyen a FŐKEFE Nonprofit Kft. saját telephelyeit tünteti fel. Az ügy jelentősége nem önmagában a – terjeszkedésben - van, hanem abban az össztársadalmi érdekben, hogy egy megváltozott munkaképességűeket foglalkoztató profi állami cég megszűnő cégek helyére lépve ment és újít meg értékes foglalkoztatási és termelési struktúrákat a lehetőségekhez mérten. Emellett számunkra az is előny, hogy a FŐKEFE beléphet a Domet ecset- és kefepiacára. A Domet Zrt. bő évtizeden keresztül volt Társaságunk egyik legjelentékenyebb megrendelői partnere. A kapcsolat az utóbbi években folyamatosan bővült. Először néhány kefeterméket, fém- és műanyagedénysúrolót gyártottunk a számára, majd átvettük a szegedi partner valamennyi kefe és kefeszerű termékének (beleértve a partvisok) gyártását. Ennek következtében például a Laky Adolf utcai kefeüzem stancműhelyének éves gyártási mennyisége fele részben a szegedi megrendelésekhez kapcsolódott. Idén júniustól azonban a Domet eladta márkanevét, kéthavi készletét, valamint kereskedelmi szerződéseit a görög tulajdonú Sarantis Kft-nek. (Ismert: a görög cég jelenleg is partnere cégünknek gumigyűrű- és celofáncsomagolás terén.) A Sarantis Kft. nem tartotta meg a Domet teljes vertikumát. A FŐKEFE, felismerve a Zrt. megszűntével keletkező piaci űrt, átveszi a Domettől a stafétabotot az ecsetgyártás terén. Üzleti manőverünk ezért a következőkből áll: október folyamán bérbe vettük a szegedi cég telephelyének műhelyterületeit, illetve leigazoljuk a Domet mintegy 8 munkavállalóját. E szakmunkások fogják betanítani az ecsetgyártásra és csomagolási munkálatokra azt az egyelőre tíz megváltozott munkaképességű dolgozót, akiket Társaságunk első körben szintén alkalmazni kíván Szegeden. A tervek szerint november 17-én többek között Soltész Miklós szociális államtitkár, Bernáth Ildikó fogyatékosságügyi miniszteri biztos, Horváth Gergely Domonkos, az MNV Zrt. vezérigazgatója és Hajdu Tibor társaságokért felelős igazgató jelenlétében történik meg szegedi programunk ünnepélyes elindítása. Az eseményen ott lesz a FŐKEFE reklámarca, Deák Bill Gyula énekes és Karvai Sándor Guinness-rekorder vak dolgozónk.
Naptárgyártási „láz” december közepéig
Azonos terméket ennyien még soha nem csináltak egy időben Társaságunknál. Kiss József, a Főkefe Gyáregység logisztikai és termelési osztályvezetőjének adata szerint a három gyáregységben összesen mintegy kétszáznyolcvan munkavállalónk vesz részt a naptárgyártásban, eddig sosem látott mennyiséget előállítva. Ha ősz – akkor az egyik legnagyobb kampányszerű munkánk régóta a naptárgyártás. Egymillió darabot azonban sosem készítettünk egy-egy szezonban, most azonban ennél bizonyosan jóval nagyobb lesz a végeredmény december közepéig. Akárhogy is: olcsóbb (hétköznapi, konyhai, íróasztali) naptárak gyártásában piacvezetők vagyunk, kivívtuk a vevők elismertségét! Miközben a multinacionális áruházláncok mind nagyobb tételek beszerzésére sarkallják megrendelőinket… Kiss József logisztikai és termelési osztályvezetőtől megtudtuk: a naptárak gyártása (három méretben) a közvetlen megrendelő nyomdai cégek számára sok helyszínen történik. Az ívek vágása csak a budapesti Laky Adolf utcai központban és Szombathelyen, a Rumi utcában zajlik. Az összehordás (a 2012-es esztendő ötvenkét hete oldalainak megfelelő sorrendbe rakása) ennél több telephely bekapcsolódását igényli. Budapesten a Kooperáció üzemben, a Kefe üzemben és a Füzér utcában, vidéken Martfű két telephelyén, Hajdúdorogon és persze Szombathelyen folyik az összehordás. A naptárgyártás további fázisai többek között a spirál lyukainak elkészítése (lyukasztás), spirál-betekerés – utóbbiba a karancssági és a rétsági telephely is besegít –, valamint az úgynevezett véglezárás. Az utóbbi két fázis tulajdonképpen egy, de a Laky Adolf utcában már csak azért is különbontva zajlik, hogy negyven itteni vak dolgozónk is részt tudjon venni a spirálbetekerésben – mutatott rá Kiss József. (Ez azért is fontos, mert bizonyos vakok által is végzett tollszerelési munkálatok jelenleg szünetelnek.) Az utolsó két feladat a naptárak zsugorfóliázása és raklapozhatóvá tétele. A logisztikai és termelési osztály vezetője (aki súlyos térdkopásával maga is megváltozott munkaképességű) dicsérte fogyatékossággal élő dolgozóinkat, hiszen megbízható és a megrendelőink számára vonzó minőségi és mennyiségi teljesítményt nyújtanak. Méghozzá annak dacára, hogy bizonyos munkálatok meglehetősen fárasztóak (például lyukasztógépnél állni egyhelyben hosszú órákon át vagy az összehordás során körözni szüntelenül az asztal körül). Megtudtuk Kiss Józseftől: cégünk nem egy héten 100–110 ezer darab naptárat is elkészített; ezek a heti csúcsteljesítményeink a szóban forgó főkefés bérmunkában.
Összefogtunk Bálint Gazdával
Régen a magyar parasztházak „tisztaszobájában” mindig volt egy párnákkal, dunyhákkal, derékaljakkal púpozott magas ágy. Nos: pontosan ez az, aminek semmi köze a magaságyas kertészkedéshez. Utóbbi németországi találmány. Itthoni népszerűsítője és tökéletesítője a tévéből jól ismert Bálint gazda, azaz Bálint György kertészmérnök professzor. A módszer tulajdonképpen egyszerű. Ácsoltass megfelelő magasságú fakereteket, töltsd meg kerti nyesedékkel, zöldséghulladékkal, komposzttal és/vagy trágyával, tetejére rakj egy kis humuszt. Ültess ebbe olyan zöldség- és fűszernövényeket, sokfélét, melyek egymás kártevőit (például illatozásukkal) elűzik. Szedd aztán szaporán a bió zöldséget, gyümölcsöt, ha érik, és cserélgesd a növényeket! Lényegében kora tavasztól késő őszig ültethetsz és szüretelhetsz, ha van ilyen magaságyad, akár egy piciny kertben, sőt verandán, gangon. Vagy netán a FŐKEFE telephelyeinek udvarában…? De hisz éppen erről szól a 92 éves Bálint gazda és a 62 éves FŐKEFE összefogása. A Társaság mindig újít valamit megváltozott munkaképességű dolgozói érdekében. A magaságyas technológiával akár a kerekes székes, illetve hajolgatni nem tudó kolléga is kertészkedhet, termelhet magának és családjának egészséges ingyen zöldséget. Karjával átéri a megfelelően széles ágyást. Szabó György ügyvezető igazgató rábólintott Kis Zoltán agrár portfolió menedzser fölvetésére, amely szociális előnyt nyújthat dolgozóinknak. Nosza, a tervből első körben egy nagy érdeklődést vonzó sajtótájékoztató kerekedett a zuglói Varga Márton Kertészeti és Szakképző Intézetben, ahol ezt a módszert már oktatják. A Duna TV, a Hír TV, a Szabad Föld, a Családi Lap, a Magyar Mezőgazdaság, a Kertészet és Szőlészet, a Kistermelők Lapja, a Kerti Kalendárium biztosította nyilvánosság előtt bejelentettük az együttműködést Bálint gazdával és a zuglói iskolával. A FŐKEFE minél több telephelyén, szerte az országban szakszerűen felállít ilyen magas ágyakat azon dolgozóinak, akik ki szeretnék próbálni ezt a fajta kertészkedést saját maguk hasznára. Nem mellesleg e telephelyeken a magaságyakhoz bemutatók is kapcsolódhatnának, így az egész országban terjeszthetnénk ezt a „fogyatékosbarát”, „idősbarát” kertészkedést és hobbit. Tulajdonképpen csoda: a zuglói bemutatón maga Bálint gazda is megjelent, pedig ez év februárjában a zebrán csúnyán elgázolta egy autós. Nejlontasakjában egy ajándékul kapott üveg bor épen megmaradt, pedig vele együtt métereket repült. Gyuri bácsi viszont koponyasérülést, arctörést, nyílt lábszártörést és izomszakadást szenvedett, 36 órán keresztül volt kómában. S utóbb, az október 6-i tájékoztatónkra mégis bot nélkül szállt ki a maga vezette autóból. Bálint gazda a médiumokon és az újságokon keresztül az egész országnak megmutatta, hogyan kell újjászületni akár egészen reménytelennek tűnő állapotból is.
A hónap dolgozója
DINKA SÁNDOR, Főkefe Gyáregység A nógrádszakáli fióktelep (ahol cirokválogatással is foglalkoznak) ácsállványozó és bútoripari asztalos szakmunkása Dinka Sándor. A szomszédos településről, Litkéről jár be, 2007 óta. A kefefa-gyártás során minden moccanása, mozdulata, egész kisugárzása azt hirdeti: szereti a szakmáját, szeret a Főkefénél dolgozni. Gyermekkora óta vonzza a famegmunkálás, ha teheti szabad idejében barkácsol. Fegyelmezettség, pontosságra törekvés jellemzi mesteremberként. Nem is lehet ez másként, hiszen faipari gépeken dolgozni nem éppen a legveszélytelenebb foglalkozás. A mintegy húsz nógrádszakáli munkatársával való kapcsolata baráti.
PÁKÓ ZOLTÁN, Dosszié Gyáregység Hat éve készíti a komlói telephelyen a gyorsfűzőket, iratgyűjtőket, szalagos irományfedeleket betanított munkásként ez a negyvenegy éves fiatalember. A 83 termelési dolgozó közül ő nyújtja az egyik legnagyobb teljesítményt. Ahogy a kezdetekkor, úgy most sem szeret a középpontban lenni (a fáma szerint ehhez a fotózáshoz is úgy kellett „becserkészni” őt). Ám nincs mese, őt szeretné közössége a Hónap dolgozójaként látni. Hogy miért? Megbízható, szerény, a munkáját szorgalmasan és példamutató pontossággal végzi. A munkaidőn kívüli rendezvények – sportnapok, vásárok, közös utazások – állandó előkészítője, résztvevője. A telephelyen felmerülő egyéb munkákat is rendszeresen elvégzi, legyen az cipekedés, vízcsapok, zárak javítása, fűnyírás. Segítőkész, mindig lehet rá számítani – ezt is kollégái mondják erről a halk szavú munkatársukról.
SZABÓ ELEMÉR, Savaria Gyáregység Az ezredfordulótól dolgozik a vállalatnál, kezdetben kosárfonóként Sárváron, rövidesen a kosárfonók csoportvezetőjeként. Már akkor is kitűnt szakmai tudásával, és nem kis részt neki volt köszönhető, hogy a kosárfonó csapat remek közösséggé formálódott. 2003 tavaszán Bejcgyertyánoson nyílt új telephely, Szabó Elemér oda került vezetőnek. E teendőin túl nap mint nap ő maga is készíti az exportra készülő kosarakat, fűztermékeket. Mindig próbál valami újat, szépet létrehozni. Készséges, ugyanakkor következetes is, ha betanításról van szó. Folyamatosan törekszik ismereteinek bővítésére. Itteni évei alatt lett a Népi iparművész cím birtokosa, de ECDL számítógépes tanfolyamot is végzett, kétféle masszőri képesítése van. Elemér nagyon keveset lát egy öröklött szembetegség miatt. Jókedve, kedvessége, másokkal való folyamatos törődése teszi remek munkatárssá.
Főkefe Hírmondó 2011. szeptember
Köszöntő Kedves Munkatársaim!
Immár hagyományos feladatommá vált, hogy havonta egyszer – Szerkesztő úr szelíd, de állhatatos „nógatására” – teljesítsem önként vállalt köszöntőírási kötelezettségem. Bevallom, az idevágó határidőtartás a szerteágazó ügyvezetői teendők közepette nehéz, mégis egyet értek azzal, hogy nekem is tájékoztatnom kell a Kollégákat a Társaság életében zajló fontos eseményekről. Most például arról, hogy egyre megkerülhetetlenebb beszállítóivá válunk egy olyan nagy cégnek, mint a Magyar Posta Zrt. Öröm és egyben komoly kihívás, hogy szeptembertől bérmunka-megrendelések szinte egész dömpingje érte el a FŐKEFE Nonprofit Kft.-t – ami cégünk érdeme is! Olykor nyűglődünk, néha elmondhatjuk, jól mennek a dolgok, a küzdelem állandó. Ami vitathatatlan fegyvertény: folyamatosan haladunk előre, leljük föl és vizsgáljuk meg a felmerülő lehetőségeket, vonatkozzék az értékteremtő foglalkoztatásra, dolgozóink szociális biztonságának növelésére (lásd e számunkban az áramvásárlással kapcsolatos körlevelet). Az utóbbi hónapban éppen Körmenden jártunkban akadtunk új, ígéretes bérmunka-lehetőségre Bebes István polgármester úr segítségével. Szerencsére egyre többen és többen vannak polgármestereink közül, akik szívvellélekkel és minden létező lehetőséggel támogatják a munkahelyteremtés rögös útján a sok telephellyel rendelkező FŐKEFÉ-t. Néhány további nevet említenék, távolról sem a teljesség igényével: Pócs János, Jászapáti polgármestere; Polics József, Komló polgármestere; Fazekas Szabolcs Tomajmonostoráról; Koczúrné Tóth Ibolya Tiszaszentimréről; Kőszegi Zoltán Dabasról; Puskás Tivadar Szombathelyről, Mezőfi Zoltán Rétságról. Az ő és a hozzájuk hasonlóan gondolkodó-érző településvezetők munkája és segítsége nélkül Társaságunknak sokkal kedvezőtlenebb volna a helyzete. Szabó György ügyvezető igazgató
Vakon bízni a másikban Guinness-rekorderünk ezért is szereti a „képtelen” motorozást
Nagyon örülök, hogy augusztus 27. óta én lehetek a világ első vak, de nem vad motorosa! – tudatja a FŐKEFE Hímondó olvasóival kollégánk, Karvai Sanyi. Joggal mondja. Papírja, sőt díszdiplomája van arról, hogy ama szent napon 800 métert tett meg a Hungaroring célegyenesében 36 másodperc alatt. Ezzel Guinness-rekordot állított fel a hivatalos jegyzőkönyv szerint, nézők serege előtt, óriási médiaérdeklődés mellett. Nem mellesleg motorkerékpárján a FŐKEFE logójával… Mit lehetett tenni: második alkalommal is oda kellett neki adni a cégújság hátsó borítóját. „Vak, de nem vad…?! – akadhatnánk fenn a rekorder poénján. – Sanyikám, ne bizonygasd, hogy nem vagy vad, ha az imént mondtad, 48,3 km/óra sebességre is nógattad 650-es kölcsön Kawasakidat. S ha életedben először épp a rekord-felállítási kísérlet során kapcsoltál negyedik sebességre!” De Sanyi csak áradozik átszellemülten: „Ebben pont az volt a jó, hogy szabadon válthattam, mehettem, mint a szél!” Tényleges szél is volt a produkció napján, zavaróan belekapott a sisakjába. A Hungaroring ráadásul jobbra lejtett. Segítője, Borsi Gergő rally-versenyző a táv felénél már negyedszerre adta ki a sürgető utasítást telefonon: „Balra, balra!” Sanyi teljesítette az irányváltást, de meg is ijedt kicsit, hogy baj van, ösztönösen ráfékezett. Majd rögtön mégis korrigálta a jobbra kifarolást okozó mozdulatot, egyenesbe hozta a gépet, és onnantól már nyílegyenesen tette meg a táv hátralévő felét. „Azóta is naponta megtörténik a városban – meséli vak kollégánk –, hogy miközben gyalogolok, tök idegen emberek lefékeznek mellettem, félreállnak, kiszállnak gratulálni. Villamosvezetők, buszsofőrök kiszólnak az ablakon, vagy olyan is történt, hogy valaki a virágüzlet kirakatából észrevett és utánam rohant, hogy elmondhassa, mennyire szurkolt nekem.” Sanyi átadja a mobilját, keressük meg, milyen sms-t írt neki Borsi Gergő. „Barátom! A fantasztikus Te vagy! Én csak abban segítettem esetleg, hogy ezt többen megtudják. Büszke vagyok magunkra, a barátságunkra!” Na, ezért mondja Karvai Sanyi, hogy ebben a vakon motorozásban a másik jó éppen ez: vakon bízni a másikban…
Szükségünk van egymásra Beszélgetés Dürgő Debórával, a Dosszié Gyáregység Budapest-régiójának vezetőjével
Az a hír járja, hogy – noha régióvezető – olykor beül a dolgozók közé, és segít a kétkezi munkában. Ez talán benne van a munkaköri leírásában? – Nincs, de a munka nem szégyen. Valóban, néha, mikor irodai feladataim halaszthatóak, önnön szórakoztatásomra, némi csapatépítő szándékkal beülök dolgozni, különösen, ha sok a munka vagy nagy odafigyelést igénylő feladatot kell megoldani. Nem tudom tétlenül nézni, ha hajszában vannak a dolgozók. Ha kell, dobozt állítok össze velük, együtt „duplózunk” vagy borítékolunk. Ilyenkor, a csomagolásnál és az ellenőrzésnél is a dolgozókkal vagyok. – Mindegyik telephelyen vannak ilyen gyakorlatias kalandjai? – Nyilván előnyben részesül az egyik kispesti telephely, nevezetesen a Bercsényi utcai, hiszen ott a régióirodánk is. De dolgoztam a Templom tériekkel, szereltem tollat a budakalásziakkal, sőt a szlovák határhoz közeli Vámosmikolán, az ottani telephely munkatársaival szalagos irományfedelet kasíroztam. – A régióhoz tartozó telephelyeken – Budakalász kivételével, ahol javarészt tollakat szerelnek össze – bérmunka folyik. Milyen kihasználtsággal? – Sok ilyenfajta munkahelyet jellemez a kényszerleállás, mi teszünk ez ellen, sikerült minimálisra csökkentenünk telephelyeinken a kieső munkaidőt. - Nem kisebbfajta csoda ez, éppen a bérmunka terén, ahol megrendelők jönnek-mennek és a legkülönfélébb igények, megrendelések bukkannak fel? – A folyamatos kihasználtság sikerében egyaránt része van a csapatmunkának – a központi vezetéstől a régióvezetőn és a telephelyvezetőkön át a dolgozói kollektívákig – és annak, hogy januártól kéthónapos munkaidőkeretekben dolgozhatunk. Utóbbi sokkal nagyobb rugalmasságot biztosít számunkra, és a megrendelőknek ez a legfontosabb. Ahhoz, hogy nem egyszer kézről-kézre adnak minket a piacon, annak is köze van, hogy mindig meg tudunk felelni a nagyon szoros határidő-igényeknek. A megbízhatóságra, a határidők korrigálására pedig nagy szükség van, például nyomda utáni munkálatoknál, amikor a nyomdák csúsznak, miközben a megrendelő tartani szeretné a megbízói által kiszabott véghatáridőt. – Mit szólnak a telephelyi dolgozók ahhoz, hogy egyik nap négy órát kell dolgozniuk, másnap azonban hetetnyolcat? – Nem áldozatnak fogják fel. Magukénak érzik a FŐKEFÉ-t. Tudják, hogy a munkaidőkeret az ő érdekük is, hiszen ez szükséges a jó működéshez, a cég talpon maradásához és így munkahelyük megőrzéséhez. Pontosan érzékelik, hogy nem volna jó munka nélkül üldögélni, ők is tudják, hogy az nem tartható állapot. Ez egyébként is más, mint az előre nem tervezett, váratlan túlóra. Ráadásul a változó napi munkaidőnek, egyes napok magas óraszámának az időnkénti hosszú hétvége is következménye. A cég közben megtakarít rezsi- és egyéb járulékos költségeket azzal, hogy nincs üresjárat, ölbe tett kezű alkalmazottakkal. Egy szó, mint száz: így válik fenntarthatóvá a bérmunka, ami egyébként a változatosságával nagyon is megfelel az itt dolgozóknak. – Miért fontos, ha fontos, az ön és a kereskedelmi csoport közötti csapatmunka? – A csapatmunka mindenhol fontos, a megrendelések szervezése a Laky Adolf utcai székházban és a régióirodában egyaránt folyik, kölcsönösen jó kommunikációval. A kereskedelmi csoport az árban állapodik meg a partnerekkel, de az üzlet tényleges megvalósítása itt történik. Én látok rá pontosan arra, hogy az adott időszakban hol vállalható el egy-egy határidős munka, hiszen a telephelyi kollektívák teljesítménye nagyban múlhat azon, hogy bizonyos húzóemberek, „asztalfelelősök” nem hiányoznak-e éppen. A kiváló együttműködés mellett, bevallom, az sem rossz érzés, amikor szinte önjáróak vagyunk, mert mint mondtam, a megrendelők sokszor egymásnak ajánlanak minket... – A munkakoordináción túl mi tartozik bele egy régióvezető munkájába? – Ha kell, humánpolitikai döntéseket hozok, ha kell, árut szállítok, vagy tárgyalok önkormányzattal, közművel, családsegítővel… És persze közvetítem a vezetőség szándékait a telephelyvezetők és a dolgozók felé. – Mit szól a kialakítandó foglalkoztató-központokhoz? – Hasznos volna állandó megrendelőket találni, ezáltal kiszámíthatóan, nagyobb tételekben lehetne gyártani, a bevételeket növelve. Ehhez elengedhetetlen bizonyos tevékenységek koncentrálása olyan helyeken, ahol nemcsak az üzemi tér, hanem a raktár is kellő méretű. Úgy gondolom, az ilyen tevékenységek inkább szalagmunkák volnának. Ez kicsit más, mint ami a gyáregységünk Budapest-régiójában jellemzően folyik, olyan telephelyeken, ahol kicsi ugyan a raktárkapacitás, de bérleti díj nincs vagy igen kevés. (A jelenlegi kispesti telephelyeket például ingyen használhatja Társaságunk az önkormányzat jóvoltából, mert nagy arányban biztosítunk munkalehetőséget fogyatékossággal élő helyieknek.) Én tehát egyaránt szurkolok az ésszerű központosításoknak, illetve a jelenlegi telephelyeink dolgozói közösségeinek, melyek képesek szinte naponta másfajta munkamegrendelésekhez alkalmazkodni, és tapasztalatom szerint ezt a változatosságot nagyon is igénylik. – Fiatal közgazdászként nem szeretne máshol, mondjuk a versenyszférában dolgozni? – Kaptam már olyan állásajánlatot, amelyet logikus lett volna elfogadnom, de szeretek itt dolgozni. Remélem, nem hangzik túl nagyképűen, de most már nekem is szükségem van az itt dolgozókra, akárcsak nekik énrám. – Önnek is, a közvetlen munkatársakra…? – A telephelyvezetőkkel is olyan ez, mint egy jó házasság, amelyben fontos tényező a hűség. Van, hogy vitázunk, veszekszünk nap közben, de aztán valamelyikünk felhívja a másikat késő délután, hogy átbeszéljük a felmerülő problémákat, mert erre hajtás közben nincs lehetőség. – De jól értem, az mmk-s kollégákra is szüksége van? – Feltétlenül. Meggyőződésem, hogy például a fogyatékossággal élő emberek általában sokkal több szeretetet képesek adni, mint az egészséges emberek. Ezért sem teher, amikor némelyikük nekem mondja el, munkaidőn kívül, otthoni válsághelyzetét. Szerintem nincs a felfogásomban semmi különös, sokan gondolkodunk hasonlóan a cégnél. Maga a FŐKEFE pedig egy kis sziget a – sokszor szeretetlennek tűnő – világunkban. Azt üzeni, hogy a megváltozott munkaképességű ember ugyanolyan értékes, mint bárki más, és szükséges, hogy ő maga is értékesnek érezhesse magát.
Megtörtént az akkreditálás Munkába állást segítő ismereteket oktatunk dolgozóinknak
Javában folyik a FŐKEFE Nonprofit Kft. saját képzési programja, mely a munkába állást segítő ismeretek megszerzésére irányul. Azzal, hogy vannak már oktatásban részesült, vizsgázott csoportjaink, teljesítettük a Társaság mint képzőintézmény, illetve a képzési program akkreditálásának elengedhetetlen előfeltételét. A képzési programot közösen készítette Jádi Krisztina rehabilitációs osztályvezető és Kun László képzési vezető.
Ahogy lapszámunk címoldalán, úgy itt is az elsőnek célba ért tízfős (szövő) csapatot látjuk. Mosolyukból látszik: ők már túlvannak a 45 órán és a vizsgákon. A képzési óraszám háromszor 15 órára csoportosítható, ami három modult, azaz tantárgyat jelent. Az első modul neve: munkába állást segítő technikák; ezt Jádi Krisztina oktatja, többek között gyógypedagógusi, szociálpedagógusi fölvértezettségével. A második modul alapvető munkajogi ismeretekről szól, vállalatunk jogászai végzik ezt a képzést. Gálné Németh Ildikó tanácsadó szakpszichológus, gyógypedagógus felelős a harmadik tantárgyért, amely szocializációs ismereteket biztosít. A résztvevők csoportosan hallgatnak előadásokat, beszélgetnek, szituációs játékokon vesznek részt, majd egyénileg vizsgáznak. – Pusztán ezzel a negyvenöt órás képzéssel még nem válnak dolgozóink versenyképessé a nyílt munkaerőpiacon. Programunk mégis bevezet a célhoz vezető útra, ott érinti meg a motivációhiányosan érkező résztvevőket, ahol kell. Szükséges ugyanis, hogy a foglalkoztatási rehabilitáció érdekében fejlődésnek induljon az önismeret és az önértékelés, beépülve a mindennapokba. A program egyfajta iránymutatás, indítás, motivációfölkeltés annak érdekében, hogy egyszer integráltan, akár változatosabb betanított munkakörben dolgozhassanak a fogyatékossággal élők. Ehhez persze a külső fogadókészségnek is rendelkezésre kell állnia – halljuk Jádi Krisztinától. A szociális ismeretek elnevezésű modul oktatása után olyan vizsga következik, amelynek során egy elképzelt, előre egyeztetett állásinterjún kell részt vennie a dolgozónak. A saját képzésben részesülő második csoportot (azóta az is vizsgázott) mi is megtekintettük egyik olyan órán, amikor ilyen eljátszott állásinterjúra készítette fel őket Németh Ildikó pszichológus. Sorra minden vak munkavállaló kipróbálhatta, mikre kell ügyelni a tárgyalás során. Nos, többek között a helyes kézfogásra és arra, hogy a kommunikáció során a tárgyalópartner személyes terébe nem szabad belépni; de fontos a testtartás és a felemelt fej, vagy az is, hogy az álláskereső a hang irányába forduljon az interjú során. Legyen a mondandó előre átgondolt, a beszédtempó megfelelő, amit otthon is lehet gyakorolni. A csoport tagjai hasznos visszajelzéseket adtak egymásnak. A képzési program kiterjed majd a vidéki telephelyekre is.
Komlói tervek. A Komlói Napok eseménysorozat részeként zajlott le szeptember 2–4. között az idei Komlóért Expo, az egykori bányatelepülés várossá nyilvánításának 60. évfordulóján. Polics József polgármesteri köszöntője után Czomba Sándor, a Nemzetgazdasági Minisztérium foglalkoztatáspolitikáért felelős államtitkára nyitotta meg a seregszemlét. Örömteli tény, hogy egy év kihagyás után az egyik standot ismét a FŐKEFE Nonprofit Kft. dolgozói által készített termékek töltötték meg. Azok, akik először találkoztak a FŐKEFE Kft. nevével és bemutatott termékeivel, csodálkoztak, hogy az általuk a mindennapokban is használt tárgyakat, eszközöket, irodaszereket fogyatékossággal élők, megváltozott munkaképességű emberek készítik. A kiállítás alkalmat adott arra, hogy a város polgármestere és vállalatunk igazgatója, Szabó György egyeztessenek a már régóta jól működő régióközpont átalakításáról. A város foglalkoztatási helyzetét is erősen befolyásoló vállalkozáshoz az önkormányzat jelentős segítséget ígért. Ismert: a gazdasági körülmények szükségessé tették, hogy vállalatunk vezetősége új stratégiát dolgozzon ki. Ennek a strukturális átalakításnak, a termelés ésszerűsítésének érdekében hozott döntések egyike lehet egy „termelési központ”, újszerű foglalkoztató létrehozása Komlón. (Vojtek Aurél, a Dosszié Gyáregység dunántúli régióvezetője)
Körlevél Tisztelt Kollégák, tisztelt Munkatársak! A 2012. évre vonatkozóan lehetőség nyílik – egyik szerződött kereskedelmi partnerünk segítségével – arra, hogy a FŐKEFE Nonprofit Kft. munkavállalói szabadpiacról vásárolhassanak villamos energiát. A villamosenergia-vásárlás terén a szabadpiacra történő kilépés első évében van lehetőség jelentősebb költségmegtakarításra; ez nagyságrendileg a 2012. évre vonatkozóan – szolgáltatási területtől függően – 7-9 %-os megtakarítást jelent. A szolgáltató részéről a 2012. évre vonatkozó villamos energia árak: • Nappali időszakban: 20,00 Ft/kWó + Áfa (KÁT díjjal együtt) • Éjszakai időszakban: 15,36 Ft/kWó + Áfa (KÁT díjjal együtt) Az ügyintézést a FŐKEFE Nonprofit Kft. szerződött partnere, a Gáz-Áram Energia Tanácsadó Kft. végzi, a szolgáltatást a 2012. évre vonatkozóan a FŐKEFE Nonprofit Kft. 2012. évi villamos energia beszállítója, a Magyar Villamos Művek Zrt. biztosítja. A döntés segítéséhez az üzemi számítógépeken rendelkezésre áll egy „Villamos energia kalkulátor 2012.” elnevezésű kalkulációs program, melynek kitöltésével megkapható az éves villamos energia költségmegtakarítás a 2012. évre. A kalkulátor használatakor ki kell választani a jelenlegi szolgáltatót, be kell írni a havi nappali időszaki villamos energiai fogyasztást, és ki kell választani a szerződés évét. Az éjszakai áram költségét a megadott energiadíjjal külön kell kalkulálni. Amennyiben Önök közül valaki úgy dönt, hogy átszerződik a jelenlegi szolgáltatójától a Magyar Villamos Művek Zrt. szolgáltatóhoz, úgy ki kell tölteni a mellékelt szándéknyilatkozatot, és el kell azt juttatni a Központ üzemfenntartási osztályára. A nyilatkozat kitöltése nem jár semmilyen kötelezettséggel. (A nyilatkozat alapján készíti elő a kereskedő a váltáshoz szükséges dokumentációt.) A jelentkezés nincs határidőhöz kötve, folyamatosan fogadják a jelentkezőket. A kereskedőváltás körülbelül két hónap átfutással, hó első napjára időzítve történik meg. A kereskedőváltás díjmentes. A teljes körű ügyintézést, esetleges további tájékoztatást a Gáz-Áram Energia Tanácsadó Kft. végzi. A FŐKEFE Nonprofit Kft. a kedvezményes villamos energia vásárlás lehetőségével kizárólag e tájékoztatást és a szándéknyilatkozatok összegyűjtését vállalja, a kereskedőváltással kapcsolatos esetleges bonyodalmakért nem vállal felelősséget. A kereskedőváltással kapcsolatos tájékoztatást és a szándéknyilatkozat gyűjtését a Társaság annak érdekében vállalta, hogy munkavállalóit segítse rezsiköltségeik csökkentésében és háztartással kapcsolatos anyagi terheinek enyhítésében. Budapest, 2011. szeptember 20. Szabó György ügyvezető igazgató
Filmszakadás – Egy epilepsziás munkavállaló naplórészlete
Előzetes megjegyzés: Ahogy mondani szokás, befújt egy írást szerkesztőségünk ablakán a szél. Egy naplórészletet kaptunk, amelyet egyik epilepsziás dolgozónk írt. Két okból is a közlés mellett döntöttünk. Az egyik, hogy megváltozott munkaképességűeket foglalkoztató Társaságunknak legalább 35 epilepsziás munkavállalója is van, és az e betegségcsoporthoz tartozók fölmerülő problémái még nem szerepeltek fiatal cégújságunkban. A másik ok, amiért ez az írás megjelenik: a szöveg irodalmi értéke, szerzőjének kétségtelen tehetsége, mely által érzékletes bepillantást nyerünk, hogy „belülről” hogyan éli meg valaki a rohamot. És persze a külvilág fogadtatását. Az aláíratlan naplórészlet záró bekezdésébe itt-ott vitatható érvelés, már-már általánosítás is vegyül, de mi bízunk abban, hogy a cikk összességében az epilepsziás és nem epilepsziás emberek jobb együttélését szolgálja. Magyarán a kölcsönös szeretetet. Joó István főszerkesztő
„Valaki furcsa hangot adott ki, és hallottam a huppanást is, amikor a földre esett. Úgy éreztem, mintha a hörgés az én tüdőmből szakadt volna fel a lelkemmel együtt, és az ütés fájdalmát is éreztem. Mintha álmodtam volna, úgy "láttam" kívülről saját rohamomat. Mégis úgy tetszett, más szenved, én pedig azonosulok vele, mint egy regény főhősével. Lelki szemeimmel láttam, hogy az illető rángatózik, mert nekem is mindenem görcsben volt. Még azt is "elképzeltem", hogy a beteg egész lelkét elárasztja valami fásult félelem. Nevetséges, de egy pillanatra még sajnáltam is a szenvedőt. S előtte? Úgy szédültem, hogy az már szinte kellemes volt, mint amikor Papa a két kezemnél fogva forgott velem, s repültem a levegőben. Aztán később már nem volt ilyen jó, és olyan furcsa hányingerem volt, amilyen máskor soha. Mintha a rekeszizmom és a tüdőm között lett volna egy dugó, amelyet a számon keresztül próbáltak volna kihúzni. Érezni véltem, hogy a szemgolyóim "befelé fordultak", s itt jött a filmszakadás. Sok helyen és helyzetben lettem már rosszul, de ez az érzés állandó, s a "dugó" a figyelmeztető jelzés, hogy mindjárt jön, már elindult... Nem tudom, a többit roham előtt, közben vagy után éreztem, esetleg álmodtam csupán, és fogalmam sincs, hogy mennyi ideig tartott – addig biztosan nem, mint megfogalmazni. Nagyon lassan jutott el a tudatomig, hogy én fetrengek a földön, nem pedig egy ismeretlen. Engem állnak körül, nekem lenne szükségem segítségre, egy kedves szóra, egy válaszra a kimondatlan kérdésre: hogy hol vagyok, mi történt, hogyan jutok haza. Kinyitottam a szemem, és tényleg ott állt rengeteg ember. Aztán visszhangszerűen hallottam a szirénát, és kezdtem észhez térni. Féltem az emberektől, ezért felnéztem az égre, hogy ne lássam az arcukat. Mint egy Kosztolányi-vers. Fák magasodtak a közelben, amelyeken az utolsó levelek sárgálltak, a gyér lombok között pedig kék-fehér égbolt és ezüstös fénycsóva vakított. Aztán, mintha napfogyatkozás lett volna, újra hatott a bűbáj, amely mély álomba ringatott, és a "következő pillanatban" már hófehér falak között, a kórházban ébredtem. Mennyi volt ebből a valóság, s mennyit álmodtam – nem tudom. Mégsem haltam meg, pedig volt néhány pillanat, amikor azt hittem, ez már a vég. Nem féltem a haláltól, csak feszülten vártam, hogy minél előbb túlessem rajta. Állítólag majdnem hat órát aludtam. Reggel (immár otthon) meglepődve hallgattam a beszámolót előző napi kalandomról. Nem emlékeztem, hogy mentem haza, de látszottak a tűszúrások nyomai, enyhe izomlázam volt, és itt-ott kékes foltokat is felfedeztem magamon, mégis, nehéz volt elhinni, hogy mindez valóban megtörtént. Eltelt aztán néhány óra, s eszembe jutott a "Kosztolányi-vers" és a "dugó" a tüdőm alatt. Nem mindig tudok visszaemlékezni, néha még a „dugóra” sem, s az is lehet, hogy voltak rohamaim, amelyekről mások elmondása nélkül sosem szereztem volna tudomást. Legtöbbször olyan, mintha csak hatalmasat aludtam volna, és fárasztó mozgástól fájnának az izmaim. Ami mégis megmarad néha, az úgy sejlik fel, mint egy álomfoszlány – egy olyan rémálomé, amely vissza-viszszatér, hogy megnehezítse az életemet. Sokszor kérdezték tőlem, hogy pontosan mi az epilepszia. Olyankor mindig elmondtam, hogy az idegrendszer betegsége, kóros izgalmi állapot, görcs stb. Aztán elgondolkodtam, mi is valójában ez a "szent betegség". Az epilepszia egy stigma, szinte minden lelki problémánk alfája és ómegája, még akkor is, ha nem a betegség nyomaszt. (…) Miért kell szégyent éreznem olyasmi miatt, amiről nem is tehetek, és miért nem elmondani, hanem szemlesütve bevallani kell, hogy epilepsziával élek? Már kinőttem abból, hogy a rohamok miatt sajnáljam magam, és a betegségtudat rányomja a bélyegét a hangulatomra, de az el nem fogadást és a megaláztatásokat nem tudom megszokni. Fájdalmat érzek, amikor egészséges emberek szájából hallom a frázissá silányult, biztatónak szánt mondatot: "Az epilepsziával együtt lehet élni". Ez így igaz, bár a lehet szó helyett a muszáj helyénvalóbb, hiszen ennél az eljegyzésnél senki nem kérdezte meg, hogy akarok-e epilepsziával élni. Mégis, azt gondolom, hogy ezt visszás kimondani azoknak, akik nem látták még a Kosztolányi-verset az égen... “ (2009. október)
A hónap dolgozója
BOKROS LAJOS, Főkefe Gyáregység A mi Bokros Lajosunk bizonyíthatóan nem azonos a megszorító csomagjáról elhíresült pénzügyminiszterrel: a kezdetektől, 1976 óta dolgozik a FŐKEFE tatabányai telephelyén. A régiek közül Bokros Lajos az „utolsó mohikán”. A szerkesztőségbe beküldött fotó kedves hegesztőgépével ábrázolja 58 éves munkavállalónkat, aki a fóliacsomagolástól a tollszerelésig többféle tevékenységet végez Tatabányán. Senki ne gondolja, hogy könnyű megbízhatóan és kiválóan dolgozni szerzett látássérültséggel. Egyébként szervezőkészségéért szintén nagyra értékelik Bokros Lajost, csakúgy, mint önkéntes javítási és karbantartási munkáiért, melyekkel például hegesztőgépeit „kényezteti”. A telephelyen méltán példaképe a fiatal dolgozóknak, miközben két gyermeke, egy unokája is van.
LAKATOS ERNŐ, Dosszié Gyáregység Eredeti végzettsége fémcsiszoló szakmunkás, hajdani autóbalesete miatt vált halmozottan súlyos fogyatékossá. Az 1964-es születésű, roma származású Lakatos Ernő négy gyermekének taníttatására nagy gondot fordított, két nagyobb lánya például pedagógus. A Mezőkövesdtől 120 kilométerre eső Szalonnáról jár be dolgozni; hajnal négykor indul és mindig pontosan érkezik. Telephelyi munkáját, legyen az bármilyen megbízatás, precízen, nagy gondossággal, igényességgel végzi, az elvárt darabszámot teljesítve. (Mezőkövesden, a Dosszié Heves megyei régiójához tartozó telephelyen immár fél éve különleges díszdobozokat gyártanak a Rissmann német cég hazai leányvállalatának.) Munkatársaival figyelmes, mindenki számíthat segítségére. Jó humorával oldja a feszültségeket, ösztönözve kollégáit jobb teljesítményre.
HALÁSZ TIBOR, Savaria Gyáregység Főnökei és munkatársai a Savaria Gyáregység szombathelyi, Rumi úti telephelyén univerzális munkavállalónak tartják. Ezt szűrték le alig két éves itteni munkaviszonya során, mely főleg bérmunkákban hasznosul. Halász Tibor elvileg a kefeüzem dolgozója, valójában több területen és tevékenységben is kiválóan teljesít, legyen az alkatrész- összeszerelés a vasi megyeszékhely autóipari beszállítással foglalkozó multijainak (Delphi, Epcos), vagy éppen a naptárgyártásban való részvétel. Az, hogy teljesítménye magasan átlag feletti, illetve hogy jó minőségben, megbízhatóan végzi munkáját – jelenleg lyukasztógéppel –, enyhén szólva „nem hátrány” a szükségszerűen most felfutó naptárgyártás szempontjából.
„Bevettük” a MOL-t! Amint a címlapunkon is látható, szeptember közepe óta ott vagyunk a MOL-benzinkutakon. A magyar óriásvállalat összesen 30 kútjánál kaphatók a FŐKEFE cirokseprűi és udvartisztítói, de várhatóan autóápoló kefetermékeink is megjelennek cégünk kasírozott reklámdobozaiban (display). Keszte Tímea értékesítési előadó szerint nyilvánvaló, hogy a MOL őszintén elkötelezte magát a segítő vásárlás eszméje mellett. Ez abból is látszik, hogy partnerünk kérte: display-eink nagyobb felületén tüntessük fel a segítő vásárlás logóját. Tímea jelenleg azon dolgozik, hogy a FŐKEFE termékei a Shell-kutaknál is felbukkanjanak.
Főkefe Hírmondó 2011. augusztus
Köszöntő Kedves Kollégák!
Ismét eltelt egy hónap Társaságunk életében. A nyári szabadságok ellenére sem lassult le cégünk életműködése, sőt. Mind a kereskedelemben, mind gazdálkodásunkban jelentős előrelépésekre lehet számítani. Immár a jelentős forráscsökkenések ellenére is kimondható: a 2011-es évet, további helyes gazdálkodással, be tudjuk fejezni. Ahhoz, hogy Társaságunk jövőjét kellőképpen megalapozhassuk, többirányú fejlesztésbe kezdtünk a nyári hónapokban. Számos olyan projektbe is belevágtunk, amelyek hosszú távon biztosítani fogják a Vállalat fennmaradását. A kelet-magyarországi régióban egyre jelentősebb méreteket ölt a dísztasak-gyártás, magyar és külföldi partnerek számára. Közép-Magyarországon néhány telephelyet kivéve a legtöbb munkahelyen állandó munkákon dolgoznak az emberek. A Baranya megyei Komlón új foglalkoztatási központ kialakítása kezdődik. Terveink szerint itt fog összpontosulni a görög dossziék gyártása. Nyugat-Magyarországon szintén több helyen sikerül eredményes tevékenységet végezni. Itt lehet említeni a gépjárműkábel-gyártás és az infúziószerelés bővítését, nem utolsó sorban a naptárgyártást. A Társaság vezetése számára sem közömbös, hogy a munkaleterheltség növekedésével egyre több helyen tudunk óraszámot visszaadni dolgozóinknak! Természetesen mégsem minden olyan szép és tökéletes, mint a lapszámunk hátsó borítóján található, „civilben” képzőművész dolgozónk által megfestett tájak. A napi problémák és gondok, valamint a jövő miatti aggódás – a jelentkező sikerek feletti öröm mellett – szintén hatnak mindennapjainkban. Ám remélem, ha mindannyian folytatjuk – ki-ki a maga területén – a nehéz és megfeszített munkát, akkor, ahogy eddig, úgy a továbbiakban is meg fogunk birkózni a kihívásokkal. Szabó György ügyvezető igazgató
Művészete lelkeket gyógyít Neves vadászfestő a martfűi telephelyünk vezetője
Nincs a világon egyetlen olyan ember sem, akit leginkább a fogyatékossága jellemez. Az, amiből neki többlete van, fontosabb. Például Antal László, a martfűi 3. sz. telephelyünk vezetője képes, ha kell, áldozatosan fáradozni. Szobafestő korában forgói annyira kikoptak a sok létrával-járásában, mennyezetfestésben, hogy csípőműtéte után, új vápájával is rokkantnak számít. Egy másik többlet az ő személyiségében: alkotóművészete. A festővászon legalább olyan régi ismerőse, mint a fal… Antal László ismert természet és vadászfestő. Az ő műfajában nem az elvontságot díjazzák, hanem – egyediség mellett – a mívességet és a látványhűséget. El egészen odáig, hogy egy vadkacsahúzás, szalonkahúzás (e madarak ég felé röpülése) a képen sem történhet máskor, mint a valóságban, azaz késő délután, naplementekor. Ismerni kell a vaddisznó, a szarvas környezetét, életmódját, nehogy nevetségessé váljunk festményünkkel a vadász műgyűjtők előtt. Más a róka bundája télen és nyáron, nem lehet az olajfestékeket összecserélni. Profi festőművész telephelyvezetőnk 2005-ben egy gyarmatpusztai alkotótáborban ismerkedett össze vadászokkal, azóta jár velük „nézelődni, leskelődni” a vadonba. Ha kell, sántikálva is igyekszik lépést tartani cserkelő (a vadat sétálás közben felkutató) vadász barátaival. „Mert azt a látványt sehol másutt nem találod meg, legyen az egy naplemente gyorsan változó tónusa, vagy egy megugrasztott őz villámgyors ruganyos repülése többméteres akadályon át” – magyarázza a civilben képzőművész főkefés kolléga. Neve ismert, művei külföldön is kapósak, Martfűn bő tucat tanítvánnyal foglalkozik. Egy szolnoki négycsillagos szállodában összejövő híres nagyvállalkozói kör, a Hozam Klub kizárólag az ő festményeit ajándékozza az előadóvendég állami vezetőknek, szaktekintélyeknek, politikusoknak. Antal Lászlónak van egy martfűi képviselőtársa, kerekes székes mozgássérült. Barátok. Mit gondolnak, a tolókocsis ember a csípőprotézises természetfestő mely képeibe feledkezik bele hosszasan? A pocsolyás, folyós tájábrázolásokba. Mert e párás képeken a távolság elvész, s ő, aki más embereknél sokkal inkább helyhez kötött, e látványtól szabadnak érzi magát… Mi se mondjunk le a gyönyörködésről. A jó művészet terápia és erőforrás.
Kitörési pont lehet a vidéki agrárfoglalkoztatás? Beszélgetés Kis Zoltán agrárportfoliómenedzserrel
Történelmi volt az idei tavasz a Társaság életében. A szerkezetátalakítás részeként új termelési ágazatot is beindítottunk: a mezőgazdaságit, alapanyag-feldolgozással együtt. Nyár vége felé milyen eredmények mutatkoznak az agrárportfolióban? – Hadd ejtsek szót először a Gyöngyöshöz közeli Karácsondról. Ismeretes, hogy átvettünk a Ferences Rendtartománytól egy majorságot, ahol autisták foglalkoztatása folyik. Abban a kedvező helyzetben vagyunk, hogy kész infrastruktúrát örököltünk a fóliasátraktól a gépi eszközökön át a savanyító üzemig. A takarmánygabonánkat már learatta, és a sajátjával együtt el is adta egy velünk együttműködő agrárcég. Szépen mutatkoznak a fóliapalántázás, melegházi kertészet eredményei. Imponáló termést takarítottunk, illetve takarítunk be ezekben a hetekben uborkából, tv-, alma- és cseresznyepaprikából, savanyítandó dinnyéből, de paradicsomból is. Az utóbbi kivételével, melyet eladtunk, minden a savanyítóba megy. Ezt az üzemünket jelenleg teljes kihasználtsággal tudjuk működtetni, amihez hozzájárult fontos partnerünk, a Hunnia Fruct is azzal, hogy nemrég teherautónyi zöldségadományt szállított majorságunkba. Karácsondon már kiültettük a szabadba háromezer káposztapalántánkat. A káposztából is savanyúság készül. E Heves megyei telephelyünkön okkal reméljük, hogy termelésünkkel egy-két év alatt önfenntartó szintre jutunk. Termékeinket nagyrészt közeli önkormányzati intézményeknek tervezzük értékesíteni. – A Jász-Nagykun-Szolnok megyei Tomajmonostorán nem tüntették el illetéktelen kezek a burgonyát? – Erre történt egy jelentéktelen kísérlet, de mi kerekedtünk felül, az állandó őrzés már biztosított. Így semmi akadálya, hogy egyéb értékesítés mellett a FŐKEFE dolgozóinak burgonyavásárlási igényeit is figyelembe vegyük, természetesen kedvezményesen. Az előzetes igényfelmérés már megtörtént; csaknem nyolc tonna tomajmonostorai krumplira jelentették be vásárlási szándékukat munkavállalóink. A betakarítás szeptember elején indul. Jó minőségű, de nem télálló fajtájú burgonyáról van szó; aki vesz, és nem veremben, szakszerűen tárolja, legkésőbb év végéig el kell fogyasztania. A fennmaradó termés egy részét a Hunnia Fruct vásárolja meg tőlünk, az apró szemeket vetőgumóként tároljuk, de bőven jut burgonya a karácsondi üzemünkbe is… – A cégen belüli kedvezményes vásárláshoz ön plakáttervet, szlogeneket alkotott. „Vedd a termékeinket!” „Védd a munkahelyedet!” De hogyan kapcsolódik össze a dolgozóinkhoz intézett két jelmondat? – Mi gesztusértékű ajánlattal fordulunk a munkavállalóink felé, hiszen savanyúságra vagy krumplira minden háztartásban szükség van, és ezt a cég agrárportfóliója piaci árnál olcsóbban kínálja. Ha munkavállalóink tőlünk vásárolnak, átélhetik egy kicsit, hogy „saját termést” fogyasztanak, és ez erősíti a munkahelyhez való tartozásukat. Sőt: hozzájárulnak a munkaadójuk anyagi biztonságához, hiszen árbevétel nélkül nehezen tarthatnánk fenn a 4000 főt foglalkoztató Társaságunkat. – Mi a helyzet Martfűn és Jászapátin? – Martfűn jelenleg azon dolgozunk, hogy az önkormányzattól használatba kapott, sok éve megműveletlen hektárokat olyan állapotba hozzuk, hogy őszre bevethessük gabonával. A munkálatok szervezésével és irányításával egy megváltozott munkaképességű kollégánk (lásd hátsó színes borítónkat – a Szerk.) van megbízva. Martfűi földünk majd csak 2013-ban lesz alkalmas arra, hogy zömében zöldségtermesztésre használjuk, s az ottani foglalkoztatást felfuttassuk. Jászapáti tevékenységünk egyelőre „tervezés alatt” áll, hiszen még csak ígéretünk van a településtől egy 123 hektáros terület használatba vételére. Ott lehetne majd elkezdeni egy 20 hektáros területen kísérleti jelleggel a ciroktermesztést, ami a seprűgyártásunkhoz jól jönne. – Úgy hírlik, a FŐKEFE, ha lehet, nem állna meg egy négy-öt saját telephelyes agrár- és élelmiszer-feldolgozó tevékenységnél. Van olyan – a Nemzeti Erőforrás Minisztériumhoz is benyújtott – terv, amely egészen fontos szerepet juttatna Társaságunknak a vidéki agrárfoglalkoztatásban, a kormány forrás- és programkereteivel, céljaival összhangban. Mint a vidéki foglalkoztatás fejlesztésében jártas és ismert szakember, buzdítana-e minket arra, hogy merjünk nagyokat álmodni? – Az országban sok száz olyan vállalkozás, gazdálkodó szervezet, önkormányzati szervezeti részleg, telep lehet, többnyire elszigetelten vergődve, melyek érdekeltek közmunkások, megváltozott munkaképességűek, szociálisan hátrányos helyzetűek agrárágazati foglalkoztatásában. Megfelelő politikai-kormányzati döntés esetén a FŐKEFE lehetne ezeknek a hálózatba gyűjtött vállalkozásoknak a gesztora, azaz mi foghatnánk össze eme vidéki-mezőgazdasági szerveződések felfejlesztését és együttműködését, megszervezvén az ottani közmunkások és mmk-sok képzését is. Nálunk, akik elindítottuk agrárportfoliónkat, már megvan ehhez az apparátus, megvan az a logisztikai, értékesítési, beszerzési, szakmai háttér, amely a hálózatba tömörítendő kis szervezeteknél hiányzik. A növényvédelmi munkát kiváló szakértőnk, Ónodi Szabó Géza irányítja, a koordinációt pedig Balázs Ildikó biztosítja a cég részéről. Mezőgazdasági telephelyeink beindítása során jó kapcsolatot létesítettünk többek között egy nagy integrátor céggel, továbbá a Hunnia Fructtal, a gyöngyösi Károly Róbert Főiskolával és Jászapátin a tangazdasággal rendelkező gimnázium és szakképző intézménnyel. – Ha jól értem, nincs olyan vérmes célunk, hogy a szóban forgó sok száz vállalkozást egy az egyben „lenyeljük”… – Szó sincs róla, nem is tudnánk megemészteni ekkora falatot. Elérhető cél többek között az integrációs irányító szerep, a szociális jellegű agrárfoglalkoztatási törekvések egy rendszerré alakítása, szervezése, a közöttük lévő áruforgalom kialakítása, elősegítése, valamint a közös piacra jutás. – Miért érné ez meg a FŐKEFÉ-nek, amely társasági nevében az „ipari nonprofit” jelzőt viseli? – Ha csak egyedül azt a körülményt vesszük, hogy az egész rendszer folyamatos pénzügyi karbantartásáért hozzávetőleg hat százalékos bonyolítási díjat számolhatnánk fel, ez előre vetíti, hogy nyereségessé tehetjük agrártevékenységünket. Ha egy ilyen ügy élére állunk, további pénzforrásokhoz juthatunk, és azokat együtt hatékonyan tudnánk felhasználni. Mindezzel jelentősen hozzájárulhatnánk az egész Társaság anyagi és foglalkoztatási biztonságához. Valamint egy ilyen sajátos gesztori tevékenység kifejlesztése, amelyben a szakképzés is szerepet kap, elősegíthetné, hogy a cégnevünkben ott lévő másik követelménynek eleget tegyünk. Hiszen nemcsak „nonprofit” cég vagyunk, hanem „rehabiliticiós” is. A foglalkoztatási rehabilitáció azt jelenti, hogy azok, akik abban részesülnek, piaci viszonyok között is eladható tudáshoz jutnak. Elképzelhető, hogy a FŐKEFE éppen ebben az új tevékenységi ágazatában, az agráriumban tudna rehabilitációs kitörési pontot találni úgy, hogy az ehhez szükséges képzéseket biztosítja. Egyrészt saját munkavállalóinak, másrészt azok számára, akik ezt a FŐKEFE által irányított hálózat „alegységeiben” igénylik. Ezt a célt szolgálnák a már említett partneri oktatóintézmények szaktanáraikkal, átveendő tangazdaságukkal vagy oktatóbázisukkal. De ebbe az irányba mutat az a készülő TÁMOP (Társadalmi Megújulás Operatív Program) pályázati projekt, amelyben igen fontos konzorciumi partnerszerepe lesz Társaságunknak. Mindez még egy politikai döntést igénylő terv, mely viszont ha megvalósul, remek kitörési pont lehet a számunkra.
Kedves Munkatársak! Kedvezményes savanyúságvásár
Szeptembertől saját készítésű savanyúságaink árusítása történik két módon. Egyrészt előjegyzés alapján telephelyekre kiszállítva, másrészt a FŐKEFE Laky Adolf utcai központi épületében, az aulában. Utóbbira nézve a tervezett eladási időpontok: havonta kétszer: 3-a és 10-e után. Karácsondi mezőgazdasági telephelyünkön frissen készülnek a termékek, ízük, zamatuk kiváló, a termékeket munkatársaink nagykereskedelmi áron vásárolhatják meg. Kérjük, jelezze vételi igényét mellékelt árlistánk figyelembe vételével a telepvezetőnél, aki a FŐKEFE kereskedelmi osztályára továbbítja az igényeket.
Kedvezményes burgonyavásár
Bár már az előzetes igényfelmérése megtörtént, még mindig lehet igényelni dolgozóinknak saját termesztésű burgonyánkból, melyet a tervek szerint az adott telephelyekre szállítunk ki. A tomajmonostorai agrár telephelyünkön termett krumpli betakarítása szeptember elején történik meg. A burgonya fajtája: Amorosa. Ez egy piros héjú, világossárga húsú, kimondottan jóízű fajta; nem télálló, azaz novemberig-decemberig el kell fogyasztani. Irányár: bruttó 70 forint (a pontos ár idomulni fog a mindenkori nagykereskedelmi árhoz). A zsákok 5 és 30 kilósak lesznek, e kiszerelések közül lehet választani. Kérjük, vételi igény esetén jelezze a mennyiséget és a választott kiszerelést a telepvezetőnél, aki a FŐKEFE kereskedelmi osztályára továbbítja az igényeket!
Kovács Cecília gyáregységvezető szerint a Kolozsvár utcai új telephely megnyitásával munkahelyeket őriztünk meg Bővülő lámpagyártás
Nemcsak a Savaria Gyáregységnek, hanem az egész FŐKEFE Nonprofit Kft-nek az egyik kiemelt tevékenysége a lámpagyártás. Alább eme stratégiai ágazat helyzetét tekintjük át Kovács Cecília gyáregységvezető segítségével. A Savaria Gyáregységben jelenleg 1138 megváltozott munkaképességű munkavállaló dolgozik különféle tevékenységi körben. Kovács Cecília előrebocsátja: a gazdasági válság az úgynevezett védett szervezeti szerződésű cégek életét is megkeseríti. Nagyon nehéz jó munkát találni, legalábbis ami minden fontos szempontnak megfelel. Utóbbiak közül néhány: a dolgozók számára teljesíthető legyen, ár szempontjából eredményt hozzon, a szükséges infrastruktúra biztosítva legyen, a jelen üzemanyagárak mellett a logisztikai költségek ne emésszék fel a megtermelt hasznot… Nos, a folyamatos piackutatás éppen ezek miatt szükséges; a FŐKEFE és azon belül a Savaria tárgyalásokat folytat minden lehetséges partnerrel. – A legnagyobb lehetőség a lámpaszerelésben rejlik – mutat rá a gyáregységvezető – ezt szem előtt tartva nyitottuk meg ez év márciusában a második lámpa profilú telephelyet, a Kolozsvár utcában. Itt a gyártási kapacitásunkat tovább bővítettük a partner igényeinek megfelelően; ezzel is munkahelyeket sikerült megőriznünk. Kovács Cecília adata szerint az üzemben jelenleg 76 fő munkavállaló szereli szorgalmasan a Szarvasi Vas- és Fémipari Zrt-nek, valamint közvetetten az IKEA svéd multinacionális cégnek az asztali és mennyezeti lámpákat. De hogyan igyekszik csökkenteni a cég a már említett recesszió hatásait a jövőbeni folytatás érdekében? A Savaria Gyáregység első embere a következőket sorolja: – Az alapanyag finanszírozása alól kivontuk magunkat, ezzel javítottuk készpénzforgalmunkat. Csökkentettük a rendelések időszakosságát, ami által kevesebb pénzünk áll a készletekben, és nem utolsó sorban – a korrektség határain belül – kitoltuk a saját fizetési határidőinket és rövidítettük a partneréit. További fontos adatok Kovács Cecíliától: havi 45-55 millió forint bevétel származik a lámpaszerelési tevékenységből, mely féléves szinten anyagtámogatás nélkül is megközelítőleg 20 millió forint eredményt hozott. A Lampan típusú termékből féléves szinten több mint 600.000 darabot gyártottak le és szállítottak ki. A többi hét típusból (Lock, Pult, Pult Finose, Basisk, Fado, Sangen, Vollmann) az előzőnél kisebb mennyiségeket állítottak elő. Itt érdemes említeni az új lámpagyártási telephelyet, tekintve, hogy az utóbbi típusok készítésének nagyobb a térfogatigénye. A Kolozsvár utcában a Hélios Kft. bérel egy 3.000 négyzetméteres raktárat, amellyel mind az alapanyag, mind a késztermék tárolási gondja áthidalható. – A kiszállításokat illetően is igazodnunk kell a piaci elvárásokhoz – magyarázza Kovács Cecília. – A vevő már nem tart fenn jelentős raktárkapacitást csak azért, hogy raktározzon, viszont mi sem szeretnénk a késztermékbe „zéro kamatlábbal” befektetni. Ezért arra törekszünk, hogy egyes áruházakba közvetlenül szállítsunk ki. Ez mindkét félnek csökkenti a költségeit, miközben a vásárló nem érez változást a kiszolgálás színvonalában. Ehhez viszont olyan lelkiismeretes és elkötelezett munkatársakra van szükség, mint a lámpaüzemekben dolgozók, és olyan szervező készséggel rendelkező vezetőkre, akik most is ellátják az egyes üzemek irányítását. Befejezésül Kovács Cecília gyáregységvezető megragadja az alkalmat, hogy a cégújságon keresztül köszönje meg munkatársai szorgalmát és kitartását, melyet ők a válságos időkben is tanúsítanak. Hiszen, világít rá, ez elengedhetetlen ahhoz, hogy a partnerek és a munkahelyek egyaránt megmaradjanak.
Gratulálunk! Guinness-rekordot állított fel vakon motorozás kategóriában kollégánk, Karvai Sándor augusztus 27-én a Hungaroringen. A Főkefe Gyáregység dolgozója 48 km/h-s átlagsebességgel 800 métert tett meg egy 650-es Kawasakival.
Képviselni a dolgozókat az átalakulások idején A Központi Üzemi Tanács irodáján jártunk
Csaknem háromnegyed évig nem volt vállalatunknál Központi Üzemi Tanács (KÜT). Július végére a helyzet rendeződött, így a cég élete ismét a dolgozók beleszólásával folytatódhat, aminek jelentőségét a halaszthatatlan költségcsökkentő és hatékonyságnövelő intézkedések idején nem kell magyarázni. Alább a KÜT elnökét, Lipcsei Lászlót és érdekképviseleti törekvéseit mutatjuk be.
– Ciroküzem, kefeüzem… padlástól a pincéig voltam én már mindenütt a Főkefénél, húsz év alatt – mondja Lipcsei László. Bár tényleg régi dolgozónak számít a Laky Adolf utcában, még mindig fiatalember: harminckilenc éves. Mellesleg három gyermekes családapa. Jelenleg a kefeüzem stancműhelyében áll helyt. Emellett – július végétől – már nemcsak a Főkefe Gyáregység, hanem az egész cég Központi Üzemi Tanácsának is az elnöke. Az elnökkel együtt tizenhárom, nyílt szavazással megválasztott tagja van a KÜT-nek. Augusztus 11-én az új KÜT máris egyeztetett a cégvezetéssel az úgynevezett Üzemi Megállapodás ügyében; e dokumentumot előreláthatólag szeptemberben írják alá a felek. Lipcsei László elégedett a munkáltató és az érdekvédők kapcsolattartásáról szóló megállapodás előkészületeivel. Egyik várható eredmény: gyáregységenként két-két fő mehet majd továbbképzésre. Irodaigényük máris teljesült a FŐKEFE székházában. Szeptemberben az új Szervezeti és Működési Szabályzatról is lesznek tárgyalások. A Kollektív Szerződés ügyében a Társaság vezetésének partnerei a szakszervezetek, de az üzemi tanácsnak véleményezési joga van az előmunkálatok során. Ezzel éltek, élnek is Lipcseiék. – Bízom abban – jegyzi meg az KÜTelnök –, hogy a megkötendő új Kollektív Szerződés érezhetőbben kedvezőbb lesz a Munka Törvénykönyvénél, és a dolgozók lehető legtöbb anyagi és erkölcsi megbecsülését tartalmazza majd. Lipcsei László jelenleg azt tartja legnagyobb gondnak, hogy az elmúlt időszakban a vállalat dolgozóinak sok esetben csaknem megfeleződött a munkaidejük és vele nettó munkabérük. Lipcsei elismeri, nincs elég információja ahhoz, hogy biztonsággal megítélje, más módon kivédhető-e a Társaságot fenyegető létválság a támogatáselvonás sokkterápiája idején. – Világos, hogy az anyagi gondok közepette ez a „nadrágszíjszorítási” technika tűnhet legkézenfekvőbbnek munkáltató szemében, s az is igaz, hogy így az álláshelyek is megmaradnak. Mégis mindent meg kell tenni azért, hogy a cégvezetés ehhez az eszközhöz csak a legvégső esetben nyúljon – véli az érdekvédő. Az üzemi tanács elnökként azt is el szeretné érni Lipcsei, hogy megállapodjanak, mely cégvezetőségi üléseken lehet jelen a KÜT delegáltja is. S hogy mit tett munkatársaival az elmúlt háromnegyed év alatt, amióta helyi ÜT-vezető a Főkefe Gyáregységnél? Mindenekelőtt petícióátadási akciójukat értékeli sikerként. Lipcseiék tavasszal ötezer aláírást gyűjtöttek össze ama petíciójukhoz, amellyel a kormány figyelmét kívánták ráirányítani úgymond „a megváltozott munkaképességű dolgozók helyzetének ellehetetlenülésére”. Különös tekintettel arra, hogy 23 százalékkal csökkent a támogatás a rehabilitációs foglalkoztató cégeknél. A petíciót Navracsics Tibor közigazgatási és igazságügyi miniszter kabinetfőnöke vette át Lipcseitől, akit száz fogyatékkal élő dolgozó kísért el a minisztérium elé. – Beadványunkra reagálva a kormány egyértelművé tette, hogy továbbra is elkötelezett a fogyatékossággal élők iránt – nyugtázza Lipcsei László. Szerinte részben az is ÜT-beli érdekvédő munkájuk gyümölcse, hogy 1,6 millió forintról 2 millió forintra nőtt az „OMB” (fizetési előleg) keret. Elindították a kegyeleti alapot, s tavaly kifizetésre került a törzsgárda-juttatás. Az üzemi tanács napi feladatai közé tartozik többek között az üdültetés lebonyolítása, a fizetésielőleg-igények elbírálása, az igazgatói utasítások véleményezése, a dolgozói problémák kezelése. – Amit tehetek kollégáimért, azt, szociális érzékenységemből fakadóan, örömmel teszem… Nemcsak a látássérültekért szeretnék kiállni, hanem a cég minden dolgozójáért – teszi hozzá Lipcsei László.
A hónap dolgozója A visszejelzések szerint Társaságunk munkavállalói (az egyes gyáregység-régiók telephelyi kollektívái) továbbra is nagy kedvvel vesznek részt a Hónap dolgozói megválasztásában.
MATISZ ANDRÁS, Főkefe Gyáregység Ez a fiatalemeber egy éve került a Laky Adolf utcai FŐKEFE-központ seprűüzemébe. Kollégái rendkívül ügyes, szorgalmas munkatársnak ismerték meg. Gerincproblémái miatt jobbára állómunkát végez a kikészítőműhelyben, ahol a seprűk „végkiképzése” történik. Matisz András a kötegelés előtti elengedhetetlen, finom javítanivalókat is maradéktalanul, fáradhatatlan figyelemmel végzi el. Épp ily példamutató a munka első fázisánál, az anyagelőkészítésnél, különös tekintettel a gondosságot igénylő cirokvágásra. A közösségben nyíltságáért, mosolygós szelídségéért is kedvelik. Harmonikus egyénisége, kiváló munkája még inkább becsülendő, ha tekintetbe vesszük, hogy szülői háttér nélkül nőtt fel.
SZABÓ JÁNOS, Dosszié Gyáregység A tápiószentmártoni telephely raktárosa a sürgős termelési munkába (és hányszor van ilyen!) is beáll, ahol bele kell húzni, ott segít. (Most éppen egy angliai végpontú ajándéktasakgyártási bérmunka az, ami lázban tartja a kollektívát.) Szabó János kollegialitása a munkán túl is legendás: például számos alkalommal hazaszállította a buszukról lemaradó bejárókat. Sportnapok idején ő az egyik fő előkészítő. Ez a férfi az önkormányzatnak is főnyeremény. A településvezetés ugyanis ingyen bocsátja rendelkezésünkre a telephelyet képező evangélikus iskolai helyiségeket, cserébe azonban elvár egy kis társadalmi munkát. Jánosnak arra is futja idejéből erejéből (bár csontritkulása, izületi gyulladása van), hogy a Márton-napok előkészítésében tüsténkedjék.
HODOSSY ANDRÁSNÉ, Savaria Gyáregység A körmendi telephely csoportvezetője a kezdetektől, immár tíz éve irányítja az ott dolgozók munkáját. A 80 fős üzemben számtalan munkát végeztek, ő valamennyi munkafolyamattal tisztában van. Akár papíripari munkáról, cirokválogatásról, sorjázásról, albumkészítésről, infúziószerelésről van szó – hogy csak néhányat említsünk közülük. Minden egyes új termelés beindításakor a munkafolyamatok kialakításában aktív szerepet vállal. Rá akkor is lehet számítani, ha rendkívüli esemény miatt munkaidőn kívül kellett ott, helyben hivatalos ügyet elintézni. Felelősséget vállal, ellenben sosem keresi a hibát kollégáiban. Határozottságával, az általa képviselt munkastílussal, a munkához való hozzáállással nem kis része van abban, hogy a dolgozók ilyen nagy létszám mellett is fegyelmezetten, határidőre, pontosan végzik feladataikat. „Mellesleg” ez partnereink nagy megelégedésére is szolgál…
Főkefe Hírmondó 2011. július
Köszöntő Kedves Kollégák!
A FŐKEFE Hírmondó második lapszámának megjelenése apropóján szeretném Önöket üdvözölni. Havonta megjelenő közös újságunkkal az a célunk, hogy tájékoztatást adjunk a Társaság életében bekövetkezett változásokról, bemutassuk Önöknek a cég irányítóit, illetve azokat a projekteket, amelyeken a vállalat vezetése dolgozik. Megosztva Önökkel a jó, de akár a rossz híreket is. Emellett arra törekszünk, hogy olyan, nem az irányításban tevékenykedő dolgozóinknak is „arcot szerezzünk”, akik mindannyiunk számára példák lehetnek valamilyen szempontból. Ezért hirdetünk minden lapszámban Hónap dolgozóját, ezért adunk most színes fotókkal hírt Erdélyi Andrea teke világbajnokságon elért rendkívüli sikeréről. Kolléganőnk szarajevói ezüstérméhez szívből gratulálok! E számunkban is kitérünk arra, hogy számos új feladattal, kihívással szembesül a Társaság vezetése és rajtuk keresztül a dolgozói közösség. Közös erőfeszítéssel próbálunk olyan megoldásokra jutni, amely a FŐKEFE dolgozóit biztos jövő és megélhetés felé tereli. Új megoldásokon törjük a fejünket, új vállalkozások előtt nyitjuk meg kapuinkat. Amint arról a címlapborítón megjelent képek is tanúskodnak, a kormányzat, illetve a szakminisztérium államtitkára, Soltész Miklós támogatásával és segítségével sikerült átvennünk a karácsondi Autista majort a ferences rendtől. Az ottani agrárgazdálkodást úgy kívánjuk felvirágoztatni, hogy szem előtt tartjuk az autisták, illetve a környéken élő megváltozott munkaképességű személyek foglalkoztatását. Az átvételt követően teljes kihasználtsággal beindult a 600 négyzetméteres fóliaházban a paprikanevelés, kiültetve a 900 dinnyepalánta, valamint a paradicsom és az uborka is. Tomajmonostorán hamarosan nekiláthatnak a FŐKEFE dolgozói az általuk megtermelt krumpli begyűjtésének. A rövidesen megnyíló Budapest-Gergely utcai 4000 négyzetméteres foglalkoztatási központunkban teljesen új, 21. századhoz méltó munkakörülmények fogják várni dolgozónkat szeptembertől. Remélem, hogy az előttünk álló nehézségek ellenére a FŐKEFE Nonprofit Kft. továbbra is több ezer elégedett munkatársnak fog munkát adni. Ehhez kívánok Önöknek sok munkát és jó egészséget.
Szabó György ügyvezető igazgató
Az eddigi átalakítások eredményei Beszélgetés Vásárhelyi Anikó belső ellenőrrel
Szívesen kihagyta, vagy legalábbis elhalasztotta volna ezt az interjút. Szerénységből? – Bár a belső ellenőrzés és a kontrolling nélkülözhetetlen csavar a vállalatirányítás szerkezetében, de mindenképpen csak része annak. A beszélgetésre azonban inkább azért volt nehéz kiszakítanom az időt, mert tetőznek a tennivalók. Csak a két legnagyobb feladatot említem: éppen előkészítjük azt a pályázatot, amely a Társaság második félévének a támogatási igényéről szól. Ebben ott van a tervezés felelősségteljes motívuma is. Augusztus 10-ig pedig féléves beszámolót kell készíteni tulajdonosunk, az MNV Zrt. számára. – Belső ellenőrzés, kontrolling – hogyan függnek össze ezek a területek? – Hadd vegyem előre, hogy három és fél éve vagyok a cégnél, és 2009-ig csak a belső ellenőrzéssel foglalkoztam. Két éve kezdtem kialakítani a Főkefénél a kontrolling tevékenységet. A kontrolling terület döntéselőkészítő adatokat, elemzéseket szolgáltat a vezetők és területi felelősök számára. Arra szolgál, hogy a vezetőknek, területgazdáknak legyen hová fordulni, mindenekelőtt számokért, tényadatokért, létező és várható tendenciákért, mielőtt terveznének és döntéseket hoznának. A belső ellenőrzés közvetlenül az ügyvezető igazgató munkájának a támasza, nem kis részt egyfajta tanácsadói feladatkör. Természetesen használja a kontrolling által összegyűjtött és táblázatokba feldolgozott adatokat, de „mélyebbre ás”, azt kutatja, mi miért történik. Vizsgálódásaival biztosítja, hogy a folyamatok megfeleljenek nemcsak a stratégiai céloknak, hanem a jogszabályoknak – vele a rendszeres külső ellenőrzések követelményeinek –, továbbá a belső szabályzatoknak és a munkautasításoknak egyaránt. Ha valami nem működik rendesen, hatékonyan, a belső ellenőrzés feltárja, jelzi az ügyvezető igazgatónak, sőt ajánlásokat tesz korrekciós intézkedésekre. – Létezhet, hogy pár évvel ezelőtt, évtizedekig visszamenőleg nem volt szüksége a FŐKEFE korabeli csúcsvezetőinek a kontrolling nyújtotta alapvető számadatokra és az abbóli következtetésekre? Képletesen szólva mindegy volt, merre megy a hajó, megy-e egyáltalán, vagy csak egyhelyben pöfög?! – Ilyen formában nem volt vezetői igény a kontrolling-tevékenységre, mivel az állami támogatás lényegesen nagyobb volt. Kis túlzással szólva a támogatás fedezetet nyújtott szinte mindenre, nem jelent meg a költségtakarékosság igénye, szempontja. – Bár ön akkor még nem dolgozott itt, de mire tippel? Sok pénz folyhatott el? – Éppen arra való tekintettel, hogy még nem voltam a Társaságnál, nyilatkozni nem tudok róla. Azt nem mondanám, hogy ellenőrizetlenül folytak el pénzek, és azt sem, hogy úgy, hogy valaki „hazavitte” ezeket a pénzeket. Ám az biztos, hogy nem irányult a figyelem olyan költségekre, melyek megtakaríthatók lettek volna. Elmaradt például sok szolgáltatói és egyéb szerződés felülvizsgálata, az, hogy előnyösek-e még a Társaság számára. A jelenlegi gyakorlat szerint viszont a Társaság adott, felelős területe köteles a szerződéseket folyamatosan felülvizsgálni. Kiemelkedő feladatot lát el osztályunk a tervezés tekintetében, mivel abban segít, hogy csak ott fogadjuk el a költségek emelkedését, sőt szinten maradását, ahol az indokolható. – Ön, illetve az osztálya két olyan munkacsoportban is részt vett, amely a Társaságon belüli szerkezetátalakítást – végső soron jövőbeni biztonságunkat – szolgálja. A munkacsoportok már mind megtették javaslataikat a vezetésnek… – A javaslatokról konkrétan nem szeretnék beszélni, hiszen még nem tudni, hogy mi bizonyul belőle elfogadhatónak az ügyvezető számára. Mindenesetre azoknak, akik a termékeket kétkezi munkájukkal gyártják, látniuk kell, hogy a vezetés megtesz mindet azért, hogy a gazdaságosság növelésével és a minél minőségibb munka biztosításával az itteni munkahelyek megmaradását szolgálja. Mi a kiemelt tevékenységekkel és az árainkra vonatkozó előzetes kalkulációval foglalkozó projektek előkészítésében vettünk részt. Az előbbi munkacsoportban azt vizsgáltuk, hogyan lehetne gazdaságilag hatékonyabb valamennyi főtevékenységünk, értem ez alatt a síkötést, kefe- és seprűgyártást, a lámpagyártást, illetve a papíripari tevékenységünket. Igaz, utóbbival külön „team” foglalkozott… Áttekintettük, megvitattuk és kidolgoztuk, hogy hol, hogyan lehetne változtatni az egyes termékszerkezeteken a sikeresebb piaci fellépésért. Termékcsoportnál is részletesebben, az egyes termékekre, telephelyekre lebontottan kerítettünk sort ilyen kérdések megtárgyalására. – A kiemelt tevékenységek eléggé eltérnek egymástól. Okoz-e problémát ez, mármint a Társaság egészének a gazdaságossága, eredményessége szempontjából? – Az, hogy fő tevékenységeink szerteágazóak, nem zavarja a cég életképességét. Tulajdonképpen segíti is, hiszen a mi „specialitásunk” a megváltozott munkaképességűek foglalkoztatása, védett szervezeti körülmények között. Márpedig az mmk-sok világa is szerteágazó. A kefe- és seprűkészítés ágazata hagyományosan vakok tevékenysége, de mondjuk síkötésgyártáshoz már más képesség, képzettség kell. Ez mintegy magával hozza, hogy termékeink, szolgáltatásaink világa sokszínű legyen. – Mi volt a másik – stratégiát és gyakorlatot összehangoló – munkacsoport, amelynek a munkájában részt vett? – Az, amely az áraink előkalkulációs rendszerével foglalkozott. Eddig is volt előkalkulációs rendszerünk, de nem volt megfelelő mélységű. Korábban az élőmunkán kívül csak az anyagok, segédanyagok költsége volt figyelembe véve. Az új rendszer a termékeinkre, szolgáltatásainkra kiajánlandó árak kalkulálásánál azt is tekinti majd, mennyibe kerül az adott telep, üzem fenntartása, illetve arányosan rájuk vetíti mindazt az általános költséget, ami a Társaság működését biztosítja. Persze mérlegelni kell, hogy melyek azok az árak, amelyet a piac is elfogad még, tekintve, hogy például továbbra is jelen vannak vetélytársként más mmk-s cégek, illetve a feketemunka is kifejti rossz hatását. – Személy szerint bizakodó a Társaság jövőjét illetően? – Mindenképpen, és ennek az is alapja, hogy annak, amit eddig átalakításként elvégeztünk, máris megvan az eredménye. Ez jól látszik a készülő féléves beszámoló összadataiból. Csak egy példát említenék itt: bizonyosan figyelemreméltó költségmegtakarítást értünk el a külső vállalkozásoktól igénybe vett szolgáltatások terén. – Láthatóan szívesen áll szóba a kétkezi dolgozóinkkal is. Kell ehhez különösebb empátia? – Sosem tettem különbséget megváltozott munkaképességű és más emberek között. A rehabilitációs osztály nem egyszer kéri a hozzájuk forduló dolgozók adózási problémáiban a segítségemet. Megesett, hogy közvetlenül is tudtam FŐKEFÉ-s munkavállalók ilyen ügyeiben segíteni.
Hadművelet Megújuló síkötésgyártás
Új együttműködési szerződés születetett síkötésgyártásunk megrendelőjével, melynek értelmében két évig bizonyasan mi gyárthatjuk Magyarországon – ettől fogva bérmunkában – az ATOMIC síkötéseket. Gönczöl Zoltán, a FŐKEFE műszaki igazgatója erről tájékoztatta a Hírmondót, illetve beszámolt azokról a tárgyalásokról, melynek eredményeként elképzelhető, hogy dolgozóink, ha igénylik, a jövő évtől valamivel olcsóbban juthatnak lakossági áramszolgáltatáshoz.
A síkötés gyártása az egyik meghatározó tevékenységünk a FŐKEFE árbevétele szempontjából. Gönczöl Zoltán műszaki igazgató utalt arra, hogy e tevékenység június 1-től a két addigi gyártási helyszínről egy telephelyre került. Ettől az áttelepítéstől egyrészt a hatékonyság növekedését várja a Társaság. Mindenképp csökkennek a logisztikai költségek is, hiszen nem kell három telephely között anyagot, terméket szállítani. Másrészt a munkaerő jobban átcsoportosíthatóvá vált. Merthogy eddig a Füzér utcában történt a futókötésgyártás és az alpesi kötés különböző részegységeinek a gyártása, a Fehér úton pedig az alpesi kötés gyártása. A hely egyesítésével az a kedvező helyzet állt elő, hogy amelyik gyártósoron éppen kevesebb a gyártási igény, a munkaerőt gond nélkül át lehet csoportosítani a másik gyártósorra. Közben új együttműködési szerződés születetett síkötésgyártásunk közvetlen megrendelőjével, a Florasys Kft-vel, melynek értelmében két évig bizonyasan mi gyárthatjuk, ettől fogva bérmunkában, az ATOMIC síkötéseket. A szerződés idén áprilisi hatállyal 2012. december 31-ig köttetett, tehát a síkötésgyártás szerződéses keretei huzamos időre biztosítottak. Vagyis: e stratégiai fontosságú munka bizonyosan megmarad a Társaságnál, biztosítja a munkaellátást – állapítja meg Gönczöl Zoltán. Hozzáteszi: bérmunkaszerződésről van szó, a Társaság nem fektet pénzeszközt az alapanyag-vásárlásba, kizárólag bérmunkában történik a gyártás. S hogy miért kerülhetett sor az előnyös üzlet nyélbeütésére? A műszaki igazgató válasza: „Az elmúlt négy év együttműködése során a FŐKEFE bizonyította mind a Florasys, mint az ATOMIC felé, hogy jó minőségben, a megrendelő megelégedésre tudja ezeket a termékeket gyártani.” Egyébként mintegy 12O fő foglalkozik ezzel. Érdemes tudni: a raktár megmaradt a régi Gergely utcai telephelyen, de úgy, hogy a raktározás és az anyagmozgatás költségeit a Florasys átvállalta. Ezzel nemcsak a gyártás hatékonysága, hanem – a költségátvállalásokkal – eredményessége is nőtt, fejti ki Gönczöl.
„Dolgozói” villamosáram? Úgy tűnik, hogy dolgozóink, ha kívánják, jövőre olcsóbban vásárolhatnak villamosáramot, legalábbis ha a cég tárgyalásai eredményre vezetnek, s a főkefés munkavállalók hajlandók átlépni más szolgáltatóhoz a területileg illetékes szolgáltatótól. Előzmény: a Társaság idén már a szabadpiacon szerezte be a villamosenergiát. Ennek érdekében tavaly megversenyeztettük a szolgáltatókat. A legjobb ajánlatot tevő piaci szereplő szolgáltatóval szerződtünk; a Társaságnak ez mintegy 30 százalékos megtakarítást jelent az energiavásárlásban. Gönczöl Zoltán beszámolt arról is: egy villamosenergia-tanácsadó cégen keresztül történt a versenyeztetés. A kedvező tapasztalat arra sarkallta a céget, hogy kezdeményezze a versenyeztetést a jövő évet illetően is. Az internetes aukció során már egy neves állami cég, a Magyar Villamos Művek nyerte el a 2012-re a villamosenergia-beszállítás lehetőségét. Ezzel némileg még tovább sikerült csökkenteni a villamosenergia-felhasználásunk árát. A versenyeztetés után a villamosenergia-tanácsadó cég jelezte: új projektbe fog Magyarországon. Eddig nem volt jellemző ugyanis, hogy a lakossági felhasználók „kimenjenek” egy cég összefogásával az energiavásárlás szabadpiacára. Ám a szóban forgó cég kötött egy megállapodást az MVM-mel, hogy nyissanak a lakossági szolgáltatás irányába is. Ez azt jelenti, hogy a tanácsadócég partnercégeinek – melyek számára megversenyeztette az áramszolgáltatást – a dolgozói számára is nyílik lehetőség, hogy villamosenergiát vásárolhassanak a szabadpiacról, nyilván a pénzmegtakarítás érdekében. A FŐKEFÉ-nek csak annyi a feladata, hogy majd a megfelelő időben tájékoztassák a dolgozókat. A váltani kívánó dolgozó pedig kitölt egy nyilatkozatot, hogy érdeklődik a lehetőség iránt, miszerint a területileg illetékes szolgáltató helyett, ha az drágább, szabadpiacról vásárolja a villamosenergiát. A dolgozónak, ha döntött, semmi más feladata nincs, csak egy egyszerű szerződést kell még kitöltenie. A szolgáltatóváltást a szóban forgó tanácsadó bt. elvégzi. Jelenleg úgy tűnik – mondja Gönczöl Zoltán műszaki igazgató – , hogy 20 Ft/kilowattóra áron tudnának majd dolgozóink villamosenergiát vásárolni. Ám még folynak a tárgyalások, hogy az éjszakai áram díja is tisztázott legyen. Olvasóinkat később még értesítjük a fejleményekről.
Van már Központi Üzemi Tanácsunk. Június 30-án a FŐKEFE Nonprofit Kft. székházában, a Laky Adolf utcában megalakult cégünk Központi Üzemi Tanácsa. Elnök Lipcsei László, elnökhelyettes Jozifek Ágoston lett az ÜT-ben. Szeptemberben cégünknél szakszervezeti tisztségviselő- választás is lesz.
Telephely szakmai tőkével, külön közösségi kultúrával Kreatív díszdobozok és ajándékkosár
Jó alkalom a bicskei telephely bemutatására, hogy a júniusi Hónap dolgozója, már ami a Dosszié gyáregységet illeti, ebben a kisüzemben dolgozik. A bensőséges ünneplésre érkező riporter mindenütt művészi találékonyságra valló egyedi papíripari műremekekre lel…
Papír villanykörte-imitáció, mely felé a vezetéken alamuszi, ügyesen hajtogatott papírkukac igyekszik. Hatalmas, háromszintes tortaköltemény, (sajnos?) szintén papírból. Utóbbi egy nyugdíjba vonuló kollégának készült, aki eredeti szakmájából és szeretetéből következően sokszor meglepte a közösséget valódi süteményekkel…
És kreatív díszdobozok minden mennyiségben, megannyi formai bravúr. Ugyanezt látjuk egyedi albumokon, újszülöttek relikviáit fiókjaiba váró különleges baba-tartódobozon. Kétségbe vonhatatlan jókedvből, szakmai tudásból születtek ezek a különleges termékek! Szombati Sándorné Gyöngyi, a bicskei telephelyvezető felidézi, 2008-ban kihelyezett papíripari képzés volt itt. Eredetileg könyvkötészetre szólt volna, de mikor a tanár látta, nem kezdőkkel van dolga, beavatta őket a kreatívdoboz-készítés rejtelmeibe. Ennek jó hatásait látjuk az egykori bicskei képtár Szent István út 74. alatti épületében, ahol 2004 óta folyik a megváltozott munkaképességűek foglalkoztatása. Csakhogy kreatív díszbobozokra egyelőre kis tételekben sikerül megrendelést találni, igaz, vásárokon is árusíthatók. Ez a szűk megrendelési és értékesítési lehetőség az, amivel Vojtek Aurél, a Dosszié Gyáregység dunántúli régióvezetője is elégedetlen. Gyöngyivel, a bicskei vezetővel együtt mégis bíznak abban, hogy megszűnnek az ilyenfajta termékek bevezetésének a cégen belüli nehézségei, illetve hogy előbb utóbb sikerül nagyobb piacot találni e díszdobozoknak. Addig is marad a borítékhajtogatás és -ragasztás, iratgyűjtők, gyorsfűzők összeállítása. Nem olyan régen a bicskei főkefések a görög partner számára készítettek nagyobb tételben szalagos irományfedelet. Ez most nincs, de a munka így is folyamatos. Ahogyan – mint arról Vojtek Aurél beszámol – a gyáregység dunántúli régiójának egészében. A régióvezető utal a 2009 nyári, kételyekkel teli időszakra is. Ez nem kis trauma lehetett az itt dolgozó megváltozott munkaképességűeknek. A Dosszié Gyáregység megszűnő elődje, a Rehabit bezárta a telephelyet, július 15-én minden közműszolgáltatást kikapcsoltak. Ám a sikeres lobbizás, illetve a FŐKEFE-vezetés jóvoltából ugyanazon év augusztusától újranyitott a telephely, a dolgozókat átvették. Beszélgetésünk közben megérkezik Gönczöl Zoltán, a Dosszié Gyáregység vezetője, a FŐKEFE műszaki igazgatója és a gyáregységvezető- helyettes Körössy Gabriella. Pál János, a júniusi Hónap dolgozója szép méltatásban részesül; Vojtek Aurél hangsúlyozza, hogy „Jani” a szavazatok egyöntetűségével szerezte meg az elismerést. – Az ilyen kollégákat nem motiválni kell, hanem elismerni – teszi hozzá, mielőtt átadják a telephely „ezermesterének” az ajándékkosarat. A kollektíva láthatóan örül Pál János ünneplésének, egy arcon sem kényszeredett a mosoly. Jól összeszokott, szeretetteli munkahelyi közösség a bicskei. Azzal nem dicsekedhetnek, hogy nagy raktárjuk volna (hiszen csak nyolc négyzetméteres), egyelőre nincs is igény a gépjármű-lerakodás műszaki fejlesztésére. De itt minden dolgozó, legyen négy vagy hatórás műszakban, megbecsüli egymást. Lám, az előtér falán különféle sportnapok oklevelei. A munkaterem egyik sarkában vidám küllemű, kardigános bábu, szájában cigarettával. Egy immár nyugdíjas munkatárs „emlékére”. Gyöngyi, a telephelyvezető még ezt teszi hozzá az összképhez: – Csak hét éves ez a telephely, de markáns közösségi kultúrája alakult ki… Most eljött hozzánk a gyáregység-vezetés, látták, mire vagyunk képesek, láthatták, hogy velünk van mit kezdeniük, építhetnek ránk. Szeretnénk hasznosítani az itt felhalmozódott tudást, készek vagyunk megfelelni a kihívásoknak!
Terep Karácsondi autisták félszemű kutyusa Bojtár őriz, gyógyít és tolja a FŐKEFE agárágazatának szekerét
Egy középméretű, zsemlyeszínű, busafejű, fél szemére vak kutyus szerzett reklámot a FŐKEFE karácsondi autista majorságának. Talán így hálálta meg, hogy nem gazdátlan, befogott kóbor ebként, elaltatással fejeződik be fiatal élete? A történet úgy kezdődik, hogy Kis Zoltán, a FŐKEFE agrárportfolió-menedzsere felhívta Szilágyi Istvánt, a Fehérkereszt Állatvédő Liga kurátorát, tudna-e szerezni egy megfelelő őrzőkutyát cégünk autista központja számára. Szilágyi példás gyorsasággal intézkedett, a „kivitelező” Cerberos Állatvédő Egyesület pedig szintén hamar megtalálta a megfelelő állatot az Ózdi Gyepmesteri Telepről. Bojtár kutya, bár sok mindenen keresztül mehetett kóborlásai során, és nagyon legyengülten (ráadásul félvakon) találták meg a sintérek, a legnyugodtabb, legkiegyensúlyozottabb lakó volt az ózdi menhelyen. Ezért lett alkalmas arra, hogy ne csak őrző-védő, hanem terápiás szolgálatot is ellásson. Lévén, hogy Karácsondon, a ferencesektől átvett majorságban tucat autista fiatal foglalkozik zöldségtermesztéssel. Az állatvédők a kutya átadási ceremóniájára mozgósították az RTL Klubot, a Gyöngyös TV-t és más médiumokat, miáltal a FŐKEFE is remek ingyen reklámhoz jutott. A legnagyobb hazai kereskedelmi tévécsatorna bő szöveggel és sok képkockával mutatta be karácsondi agrár-erőfeszítéseinket, melyek az autisták foglalkoztatása érdekében történnek („Gyógyító kutya lett a kóbor ebből”. RTL Klub – Hírek, július 15.). RTL Klub felvétele
A felvételeken persze az is látszik, hogy a várva várt, csak ez idáig mostoha sorsú négylábút szinte megrohanták az ottani dolgozók, hogy simogatásban részesítsék. Ez a hányatott előéletű Bátornak láthatóan jólesett. Íme a kölcsönös terápia szép példája! Egyébként az egyik autista, Péter, maga nevezte el Bojtárnak az új kedvencet. Egyedül egy Balázs nevű fiatalember félt eleinte a kutyától, ő kezdetben simogatás helyett a saját homlokát törölgette. De a telephelyvezető, Tóth Imre egy kézenfekvő érvvel meggyőzte: „A Barátok közt-ben is van kutya, és attól se félt senki!” Ja ha már úgy van…!
Ezúttal úgy alakult, hogy kivétel nélkül hölgyek a Hónap dolgozói. Íme a júliusi eredmény:
PETRUS ZOLTÁNNÉ, Főkefe Gyáregység
A gyáregység egyik legtávolabbi telephelyének vezetője. Hajdúdorog eléggé kiesik a FŐKEFE vérkeringéséből, pedig egy 66 fős munkahelyi közösség dolgozik itt. Rendhagyó módon kicsit azért is a telephelyvezetőt választották ki a Hónap dolgozója címre a dolgozók, mert hálásak neki, ha folyamatosan van munkájuk. Ez állhatatos szervezést igényel, különben több volna a leállás, az üresjárat. Ildikó az indoklás szerint tud hatni a dolgozókra annak érdekében, hogy pontosan és figyelmesen csomagoljanak, legyen az gumigyűrű vagy befőzési fólia. Irányító tevékenysége során nem sikkad el az empátia sem abban a közösségben, ahol mozgássérültektől a látássértültekig sokféle ember dolgozik.
OTTENREITER GYULÁNÉ, Dosszié Gyáregység A budapesti Bercsényi utcai telephelyet a folyamatosan változó bérmunkák jellemzik, melyek a dolgozóktól kreativitást és a változásokkal szembeni azonnali alkalmazkodást igényelnek. Az ottani csapat oszlopos tagja Ottenreiter Ferenc Gyuláné, aki annak ellenére, hogy csak néhány éve érkezett, elválaszthatatlan része a közösségnek. Kollégái sokasága nemcsak munkatársként, hanem barátként is tekint rá. Pozitív szemléletével, odafigyelésével üdítő jelenség a kollektívában. A rábízott feladatot pontosan, lelkiismeretesen elvégzi, ezzel példát mutat, a vele dolgozókat is erre motiválja. Egyébként pedig egy kedves nagymamáról van szó, aki ha éppen nem kollégái lelki támasza, szívesen kertészkedik és játszik unokáival. Amíg egészsége engedte, rendszeres véradó is volt.
NAGY ÁRPÁDNÉ, Savaria Gyáregység Zsófia tizenegy éve dolgozik a cégnél. Azóta mutat példát szorgalmával, teljesítményével és viselkedésével. Munkaszeretetét és munkahelyéhez való viszonyát jól példázza az a – meglehet, túlzó – áldozatvállalás, hogy szabadságra sem akart menni. Fő munkája a lámpaüzemben a csomagolás, de bármilyen más feladatot is teljes erőbedobással vállal. Szombathelyi kollégái „jó humorú, egyenes, nyílt, megértő és konfliktuskerülő csapatjátékosnak” tartják.
Főkefe Hírmondó 2011. június
Guiness rekordra készül egy Kawasakival a vak kolléga Benzin folyik az ereiben
Utazó nagykövetünk. Hétköznapokon hajnali 2 óra 55 perckor kel, busszal 4-kor indul a Hontról. Rétságon átszáll egy másik vonatra, a Városkapunál leszáll. Metrók, villamosok, gyaloglások, de a budapesti utazási folyamat közben az Árpád-híd tövében, 6 óra 10 perckor a szabadban megáll, pár mondat „pozitív napindító üzenetet” mond telefonján a Juventus Rádió hallgatóinak. Merthogy abban saját műsora van, Sanyi sós kiflije címmel.
Fél 7 körül ér be a Laky Adolf utcába, teszi, amit más vak kollégája a FŐKEFE központjában. Este fél hétkor meg hazaér nógrádi kis falujába… Így, messziről ingázván, négy órát alszik, mégis tele van erővel. No nem azért, mintha hét végén mindig kialudná magát. Akkor többnyire tereprallykon konferál, autós-motoros bemutatók díszvendégeként mosolyog és másokat mosolyra derít.
Felkapottabb vak ember, mint bármelyik hazai sorstársa. Abból eredt ez, hogy amint mondja, benzin folyik az ereiben. Megőrül az autókért, motorhangjukért, illatukért és simogatható karosszériájukért. S voltak, akik ezt az „őrületét” segítették kiteljesedni. Mindenekelőtt Kőváry Barna rallybajnok, aki maga mellé ültette navigátornak, ha úgy tetszik, fokozva sporttevékenysége kockázatát. Olyannyira, hogy Barna Sanyival az oldalán nyert bajnokságot A7-es kategóriában, Renault Clio 3-asával. Kőváry Barna ha nem is versenyen, de azért a versenypályán a volánhoz is odaengedte vak jóbarátját, aki aztán negyedik sebességig kapcsolt a hatból. Egyszer egy tereprallyn ilyen párbeszéd zajlott le köztük: „Úristen, Sanyi, óriási por van, semmit sem látok!” „Nyugi Barna, én sem…” Gokárdozik és motorozik is. Nem szállt még el a kölcsönjárműveivel, és nem szállt el a dicsőségtől sem. Sőt, több vak kollégáját is hozzásegítette hasonló vezetési élményekhez.
Ősszel Guiness rekordra készül, 650 köbcentis Kawasakival minél nagyobb távot teljesíteni. Nagy felhajtás lesz körülötte, az biztos, és szerét ejti, hogy munkahelye a Főkefe jó hírét is öregbítse. Cégünket minden módon reklámozza, éppúgy mint szponzorait. Például napi rendszerességgel zenéket kér kereskedelmi rádiókon, és azt többek között „kollégáinak, a FŐKEFE tollszerelőinek” küldi. Sztárja valamennyi magyar köztévéállomásnak és jelentősebb kereskedelmi meg magán politikai csatornáknak, rádióknak, az összes bulvárújságnak – és most már a FŐKEFE Hírmondónak is. Össze kellene foglalni pár szóban, ki ő? A Karvai Sanyi.
Átvettük a ferences rendtől az autista majorságot Soltész Miklós államtitkár ott volt a karácsondi szerződéskötéskor
GAZDASÁGOS, ÁTLÁTHATÓ MŰKÖDÉS A CÉL
A Főkefe dolgozóit biztos jövő és megélhetés felé tereli (Szabó György ügyvezető igazgató)
Vermes Zoltán szerkezetátalakítási projektmenedzser: „célom a Társaság egészének megújítása, a szervezeti, működési struktúrák újradefiniálása…”
Szép hivatás bízatott Jádi Krisztinára, rehabilitációs osztályunk vezetőjére, szerteágazó feladatkörrel. A megváltozott munkaképességű dolgozók életminőségén, problémáin igyekszik segíteni.
A hónap dolgozói: 2011. június: Nagy Krisztina (Főkefe Gyáregység), Pál János (Dosszié Gyáregység), Szabó Istvánné (Savaria Gyáregység)
Büszkék vagyunk Erdélyi Andreára - Dolgozónk ezüstérmes lett a Látássérültek Teke Világbajnokságán
Főkefe Hírmondó 2011. május
Joó István főszerkesztő, a Főkefe kommunikációs referense köszönti az Olvasót! Végre itt a FŐKEFE Nonprofit Kft. Cégújságának első száma. Szinte napra pontosan jogelődünk megalakulásának (1949. május 27.) 62. évfordulóján. 2011. május 27.
„SIKERTÖRTÉNETTÉ FORMÁLJUK A FŐKEFÉ-T” Szabó György ügyvezető többek között elmondta: - Nem könnyű hónapok vannak mögöttünk és állnak előttünk. Hiszem, hogy nyár közepére, végére sikerül teljesen megszilárdítani a társaság gazdasági helyzetét. 2011. május
Tömörülve hatékonyabb Telephely-koncentrációra van szükségünk a gazdaságosabb gyártáshoz Cégünk két folyamatban lévő „hadműveletéről” számolunk be Gönczöl Zoltán műszaki igazgató segítségével, aki 2002 óta dolgozik a Főkefénél. Az egyik projekt telephelyek összevonásáról, régi és új tevékenységek nagy, közös területen történő koncentrálásáról, a másik a síkötésgyártás egy helyre telepítéséről. (2011. május)
Szabó György ügyvezető igazgató, Ónodi Szabó Attila gazdasági igazgató és Vermes Zoltán szervezet-átalakítási projektmenedzser hamar ráérzett az abban rejlő lehetőségre, amit Kis Zoltán, a vidéki foglalkoztatás fejlesztéséban irányítói tapasztalatokkal rendelkező szakember felvázolt. Autisták átvétele Karácsondon Kapcsolatbővülés a martfűi önkormányzattal Tomajmonostorán a mi krumplink nem fagyott el (2011.)
ESÉLYNAP’2011
Soltész Miklós államtitkár: Változást akarunk a közgondolkodásban – mondta a szociális államtitkár. Szeretnénk, ha a társadalom vegye jobban észre a megváltozott munkaképességűeket. (2011. május)
A hónap dolgozója: Keszte Tímea
A cégvezetés kezdeményezésére közzétesszük majd a hónap dolgozójának nevét. Timi általában milliós havi árbevételt bonyolít le előadóként az értékesítési osztályon. (2011. május)
Deák Bill Gyula lett a FŐKEFE reklámarca A magyar blues királya felvállalja mankóját és cégünket. „Örömmel vállaltam el Szabó György ügyvezető felkérését…Átérzem a fogyatékosok helyzetét.” (2011) Deák Bill Gyula - Rossz vér
"Ki van a négy kerekem, ha valaki rám néz, rögtön látja!" – mondja ez a derűs és nyílt ember.
Jómagam sohasem fogadom közömbösen, ha arról értesülök, váratlanul elhunyt Társaságunk valamely dolgozója. Az utóbbi időben négy haláleset miatt szinte folyamatosan kint kellett hagyni a gyászlobogót Laky Adolf utcai székházunk homlokzatán. Minden emberi élet egyforma érték, minden halál óriási veszteség. Néhai kollégáink közül most azért nevesítek mégis egyet, mert Gál Ferenc április 19-én munkavégzés közben távozott az élők sorából, nem sokkal az után, hogy elnyerte – márciusi lapszámunk tanúsága szerint – a Hónap dolgozója címet. E két összekapcsolódó momentum miatt emlékezem meg külön is Gál Ferencről, aki a budapesti Fehér úti síkötésgyártó telepünkön dolgozott, már régi kollégaként. Egy általa fontosnak és halaszthatatlannak ítélt munkafeladat elvégzéséért ment fel egy létra tetejére, ahonnan aztán lezuhant. Lapzártánkig nem tisztázódott pontosan, miért veszítette el egyensúlyát a magasban, mennyire járult hozzá a tragédiához valami hirtelen jelentkező vagy tartós betegség. Akárhogy is, a Fehér úti karbantartók csoportvezetője, a kitűnő kolléga a kötelességteljesítés csöndes hőseként áldozta oda életét. Nem lehetett kérdés, hogy Társaságunk saját halottjának tekintse őt. Ezen túlmenően pedig a szóban forgó telephelyet
Éppen komlói sorstársait ne látogatta volna meg a hatvannégy évesen is igen aktív sztár, Deák Bill Gyula?! Társaságunk „arca” nem habozott elfogadni a meghívást az új termelői központba, abból az alkalomból, hogy az ottani létszám már kétszáz főre bővült. A blueskirály rendkívül jó hangulatú dolgozói közönségtalálkozót tartott április 18-án; az eseményre néhány helyi vezető, többek között Kupás Tamás Levente alpolgármester is bekéredzkedett.
Joghallgató volt ez a huszonéves karácsondi fiatalember, de állapota miatt fel kellett függesztenie tanulmányait, így került jelenlegi munkahelyére, a karácsondi agrártelephelyünkre tavaly nyár elején. Nem egyszerűen elfogadta új helyzetét, lehetőségeit, hanem képességeihez mérten kimagaslóan teljesít minden itteni mezőgazdasági vagy élelmiszer- feldolgozó munkálat terén. Vagyis egyaránt „észreveteti magát” az üzemben a boltok számára történő zöldségtisztításban vagy a savanyításban, illetve a fóliasátor alatti és a szabadtéri palántázásban, gazolásban. Még munkatársai türelmes betanításában is jeleskedik, ideértve az autistákat, hiszen itt (a hat őrt nem számítva) 15 egyéb megváltozott munkaképességű személy mellett egy tucat autista is dolgozik. Ugyancsak nagy erénye, hogy rugalmas, sőt áldozatvállaló a lecsúsztatható túlórák elvállalásában. Az ilyen, nem egyszer hétvégi tevékenységet a mezőgazdasági szezonmunkák halaszthatatlansága követeli meg időről-időre. Egy hétvégén András például 2700 kiló káposzta feldolgozásában közreműködött.
Kikészítő ember Ruisz Dezső, de nem a szó pesties értelmében. A szombathelyi Rumi úton található, jelenleg 24 fős seprűüzemben a kikészítés természetesen a seprűgyártás utolsó munkafolyamatait jelenti: méretre vágás, „magolás” (a még megmaradt cirokmagok eltávolítása), ollóval „fazonigazítás”, majd a kötegelés (5–10 darabos kötegekbe). Mindezek mellett Ruisz Dezsőnek, mivel ő az utolsó csavar a gépezetben, a seprűk minőségére is oda kell figyelnie, a hibás darabokat neki kell kiszűrnie. Lelkiismeretes, megbízható, igen jól teljesítő munkaerő, ami különösen fontos olyan üzemben, amely 90 százalékban külföldi
Több mint kilencvenen dolgoznak csongrádi telephelyünkön – az egykori leánykollégium épületében –; a fáma szerint nehéz volt egyetlenegy dolgozót kiválasztani a kollektívából.
Semmit a balra, tizenöt százalékot a jobbra… Vagyis szinte teljesen vak volt a seprűvarró Nagy Attila. Térlátása, színérzékelése nulla. A számítógépes oldalakat neki úgy fel kellett nagyítani, hogy egy eredetileg kicsiny folt foglalta el a képernyőt. Ha valaki a metrón előtte újságot olvasott, volt, hogy kivette a kezéből, mivel azt hitte, felé nyújtják… Ráadásul az ilyen veleszületett szürke hályog csak további romlást ígér tulajdonosának.
Norbi, a fiatal hallássérült kolléga az egyik műhelyből megszólított a folyosón. Már korábban is barátságosan mosolygott rám, ha szembetalálkoztunk. Azt hiszem, akkor jegyzett meg magának, amikor „cégarcunk”, Bill tartott közönségtalálkozót a Laky Adolf utcai dolgozóknak. Merthogy a tavaly októberi beszélgetést én moderáltam a bluesénekes csillaggal. Szóval nemrégiben Norbi megállított és közölte, nagyon tetszik neki az újság. Jólesett a kezdeményező biztatása, és mivel az ő hallássérültségének foka ezt megengedi, ott helyben társalogtunk egyet. Azóta még szívélyesebben üdvözöljük egymást. Gyuszi, egy szintén hallássérült srác számítógépen dolgozik, a februári lapszám tördelésében is közreműködött. Azt hiszem, ő semmit vagy csak nagyon keveset hall. Az egy asztalnál történő együttműködés félórás kényszerű üresjáratában elkértem a komputere billentyűzetét. Attól kezdve egymásnak tologattuk a klaviatúrát – jót leveleztünk. Közben többször egymásra nevettünk, mert az „egyképernyős” levelezés során rájöttünk, mindketten fogékonyak vagyunk a tréfálkozásra. Azt hiszem, sosem felejtem el e derűs perceket. S azt a tanulságot, milyen kis lelemény-befektetéssel le tudunk dönteni mi, emberek, közénk magasodó, eladdig vastagnak tűnt falakat. Minden beállítódás kérdése! Értéknek tartom-e a másik emberrel való kommunikációt vagy sem? Hagyhatom-e, hogy valaki elszigetelődjék miattam csak azért, mert netán kisebbrendűségi érzése van, korábbi rossz tapasztalatok miatt?
Éppen a napokban – március 16-án – nevezték ki pénzügyi igazgatónak az ügyvezető igazgató felkérésére. A céghez nem egészen egy éve, tavaly májusban került, gazdasági-pénzügyi elemzőként. Igazából miben változott most az ön feladatköre?
A FŐKEFE még mindig biztos, állandó megélhetést tud biztosítani, de a szokásosnál is feszültségtelibb időszakot élünk – mondta Szabó György ügyvezető igazgató Társaságunk Laky Adolf utcai központjában, azon a tájékoztatón és dolgozói fórumon, melyet a Lipcsei László vezette Központi Üzemi Tanács kezdeményezett február végén.
Nyilvánvaló sikertörténet a FŐKEFE közreműködése a CIKTA Kft. cipőgyártásában 2011 elejétől. A martfűi 2-es fióktelepen zajló tevékenységünk egy dolgozói ötletpályázat gyümölcse. A folyamatos, minőségi munkaellátást biztosító együttműködés az adott telephely fennmaradását is garantálja.
A Fehér úti síkötésgyártó üzem jelenlegi csoportvezető karbantartója még 1968-ban lépett be a Fővárosi Finommechanikai Vállalathoz mechanikai műszerészként. 1996-ban a céget átvette a FŐKEFE, így lényegében első munkahelyén dolgozik. A Füzér utcai telephelyen például gépbeállító műszerészként az ottani géppark műszaki állapotáért felelt. A síkötésgyártás négy évvel ezelőtti beindulása új kihívásokat hozott, mivel nem a megszokott műszaki megoldású berendezéseket kell üzemeltetni, ráadásul távol az azokat tervező osztrák és francia szakemberektől. Gál Ferenc a Salomon- futókötés gyártósorának hazánkba költöztetése óta, mintegy két éve erősíti síkötésgyártó csapatunkat. Feltalálta magát az új helyzetben, még a számítógép-vezérlésű mérőrobotok is tisztelettel engedelmeskednek neki. Magas szintű szakmai ismereteire alapozva lelkiismeretes és messzemenően pontos munkát végez, számtalanszor javasol egyedi, eredményesnek bizonyuló megoldásokat a hatékonyság növelésére vagy a terméktípus-átállások idejének a lerövidítésére. Segítőkészsége, előzékeny, barátságos kollegialitása legendás, vezetőinek is kellemes vele dolgozni.
Februárig a bodolyabéri telephely csoportvezetője volt, immár a Komlón kialakitott új termelési központban végez hasonló munkát, mintegy húsz ember munkáját irányítva közvetlenül. Határozott kiállásával, szervező munkájával óriási segítsége a művezetőnek. A minőségellenőri feladatokat is ellátja. Neve és eddigi munkássága biztosíték arra, hogy a telephelyről nem kerül ki nem megfelelő papíripari termék. Egyenes, őszinte, nyílt természetéért munkatársai, vezetői tisztelik, szeretik. Mondják, nem lehet elképzelni rendezvényt nélküle. Nagy szerepe volt abban, hogy a bodolyabéri fióktelepen remek közösségi szellemű és hangulatú kollektíva alakult ki. Egészségi állapota miatt megvált szőlőjétől, de háztáji kiskertjét a rá jellemző szorgalommal és igényességgel műveli. A személyes életében ennél is fontosabb, hogy egy leány és egy fiúgyermeket nevelt fel feleségével, aki szintén a FŐKEFE helybeli üzemének dolgozója. Éppen lapzártánk idején született meg harmadik unokája. Úgyhogy ha a Hónap dolgozója címet is idevesszük, Schmelczer Ferencnek igazán van mire büszkének lennie… 
Okkal kel nap mint nap jó korán Sámson László. Kemenesaljáról, pontosabban Vásárosmiskéről, mintegy negyven kilométerről utazik átszállásokkal a vasi megyeszékhelyen található munkahelyére. Elég régóta van ez így: 1975 óta dolgozik a Rumi úti papírüzemben, jelenleg 7,2 órákat „húz le” a szombathelyi FŐKEFÉ-nél. Eredeti szakmája egyébként könyvkötő. Síkvágóként kezdett, de látásromlása miatt át kellett helyezni. Jelenleg kézi tevékenységeket végez, például különféle gyűjtődobozok ragasztását. Munkavégzése két szempontból is „tökély”: egyrészt mert a Szombathelyen töltött 36 munkaév alatt minőségi kifogás egyszer sem merült fel a keze alól kikerült termékekkel szemben, másrészt mert napi tevékenysége egészen kiugró. Kollégái szerint egy „csendes arany ember”. Jó példa arra, hogy nem kell föltétlenül vezéregyéniségnek lenni ahhoz, hogy valaki a Társaságnál Hónap dolgozója legyen.
Antal László: A lélek szabadsága c. grafikájáról. Családi kapcsolat? Házastársi? Vagy barátság? A barnásvöröses szépiaceruza gyökérzetszerű rajzolatai, fatörzsszerű foltjai ezt a talányt nyitva hagyják. Csak azt érezzük, hogy egyenrangú viszonyról, az egy szintre hozó szeretet ragyogásáról lehet itt szó. A nap a férfi és a kerekesszékes nő között megy le vagy jön föl. A segítő azzal ad, hogy elvállal, a segített azzal, hogy elfogad. Megsejtjük munkatársunk rajzából, hogy nem feltétlenül ott szárnyal a szabadság, ahol nincs lemondás; az akadályozottság magasabb rendű kibontakozást munkálhat. Íme egy műalkotás, amely még mer angyalit üzenni, mer társas és társadalmi lenni. (J. I.)
Természetes, hogy minden dolgozót érdekel cégünk sorsa. Sokan – pusztán hallomásokból – egyre több mindent hallanak vélelmeznek az előttünk álló időszakról. Abban bizonyára egyetértés van, hogy nem könnyű – „extra” nehézségektől sem mentes – évet hagyott maga mögött a Főkefe Nonprofit Kft. Előreláthatólag a jelen év sem lesz könnyebb az előzőnél, amint azt már megszoktuk. Számos változás előtt állunk – nos, ezek jó részének értelmezésével és a gyakorlatban való alkalmazásával foglalkozik a Társaság vezetése. A feladat abból fakad, hogy a mostani foglalkoztatási és támogatási rendszer több ponton is vitathatatlanulul megért a változtatásra.
Az Ön jelenlegi foglalkozását legpontosabban egy modern szószörnnyel lehet megadni: „minőségirányítási rendszer-szervező”. Önben azonban nem látok semmi félelmetest, holott sok szabályzatot, szabványt, szerződést, változó jogszabályt kell betartatnia központtal, vállalati egységekkel, munkatársakkal. Tényleg nem számít kellemetlen embernek a FŐKEFÉ-nél?
Kétszáz fő befogadására alkalmas termelési központot nyitottunk február 17-én egy hajdani bányászvárosban. A komlói eseményre – melyet médiumok sokasága (köztük a Magyar
„Komlón alakította ki egyik termelési központját a Főkefe Rehabilitációs Foglalkoztató Ipari Nonprofit Kft. (Főkefe Nonprofit Kft.) a közelmúltban, a létesítmény 200, döntő többségben megváltozott munkaképességű alkalmazott foglalkoztatására ad lehetőséget. Szabó György, a Főkefe Nonprofit Kft. ügyvezető igazgatója a pénteken Komlón tartott sajtótájékoztatón elmondta: a központot az egykori Nagy László Gimnázium épületének földszintjén, a komlói önkormányzat 10 millió forintos támogatásával és 7 millió forint saját forrásból alakította ki. Az állami cég a létesítményben a korábbi bodolyabéri és komlói fióktelepének 114 munkatársa és 30 újonnan felvett alkalmazottja végez papíralapú irodaszergyártást, valamint fóliacsomagolást.
Belátható időn belül akár százra is bővülhet a körmendi, saját tulajdonú fióktelepen dolgozók létszáma. Ennek oka, hogy a mopvarrásra és az infúziószerelékek gyártására előnyös beszállítói szerződéseket sikerült kötni.
Jelenleg a dabasi fióktelep adminisztrátora ez a hölgy. Az előző tizenegy évben az itteni – naptárakat és iskolai papíripari termékeket gyártó –üzemünk elődjének, a Daszofe szociális foglalkoztatójának a rehabilitációs munkatársa volt. Ma is, holott erre már nem kötelezi a munkaköri leírás, szívvel-lélekkel törődik a megváltozott munkaképességű dolgozók ügyes-bajos dolgaival, legyen az akár a nyugdíjfolyósítóval történő hatékony kapcsolatfelvétel. Erre nagy szükség is van az ellátások törvényi reformjának kellős közepén. „Munkatársaihoz mindig segítőkész, figyelmes, sőt gondoskodó” – áll kollégái szerkesztőségünknek küldött jellemzésében. Adminisztrátorként is hozzáértéssel, pontossággal és lelkiismeretesen látja el teendőit, „jobb keze” a FŐKEFÉ-be olvadt telephely új vezetőjének. Dormány Béláné Zsuzsa civilben többek között boldog nagymama.
Nincsen olyan munka, amit ne alapossággal és teljes odaadással végezne el – ez a meglehetősen „egyhangú” vélemény a budakalászi, 22 dolgozót foglalkoztató fióktelepen a nyugdíjkorhatárhoz közelálló korú Tóth Lajosról. Ha ez igaz, akkor a mostani határidős bérmunkából, a kokárdakészítésből is szép eredménnyel kerül ki nap mint nap. A különféle bérmunkákban ő az egyik legkreatívabb ember, vagyis hamar átlátja, hogy miként kell a lehető leggyorsabban, legegyszerűbben a feladatot elvégezni. Társaságunk ama férfi dolgozói közé sorolható, akik nem otthon tartják szerszámosládájukat. „Ugrik”, ha a telephely karbantartási munkálatait kell elvégezni. Társai nem felejtik el neki, hogy tavaly, az Ico Zrt.-nek végzett tollszerelés idején az áru mozgatását a telephely és a megrendelő üzeme között
A tavaly márciusi Kolozsvár utcai lámpaüzem- nyitáskor vették fel Reginát, és „nem vásároltak be vele”. Ez a fiatal szombathelyi hölgy példaadóan munkálkodik a 86 fős üzemben. Ő egyébkét nem összeszereli az itt készülő Lock- és Pult-típusú kerek falilámpákat, hanem zsugorfóliázza a már kész termékeket. Méghozzá dicséretes élénkséggel, fáradhatatlanul és megbízhatóan. „Nem ismer elvesztet labdát” – alkalmaz rá sportkifejezést telephelyvezetője, arra utalva, hogy inkább tovább dolgozik kiszabott munkaidejénél, mint hogy fél raklapot hagyjon maga után. Az már csak mazsola a kuglófban, hogy ízigvérig közösségi ember is, ami megmutatkozik például egy-egy nyugdíjas búcsúztatásának a szervezésében. Tegyük hozzá mindehhez: ha információinkat Regináról a halaktól (!) szereztük volna be, nem nyertünk volna ennyi kedvező nyilatkozatot. Szabadidejében ugyanis a szombathelyi hölgy szenvedélyes horgász…
Kétezer-tizenegy végén sem maradt el Társaságunknál a törzsgárdajutalom-osztás. Csaknem másfélszázan vehették át az ezzel járó pénzt és oklevelet Budapesten és Szombathelyen. A törzsgárdatagok között olyan is akadt, aki kereken 35 éve dolgozik a cégnél. Ő Sörös Gábor, a Közösségi Műhely dolgozója. Azt tudom ígérni önöknek, hogy amíg én és a kollégáim vezetjük ezt a Társaságot, mindent meg fogunk tenni azért, hogy az önök munkahelye megmaradjon, s öt év múlva, tíz év múlva, tizenöt év múlva még mindig törzsgárdajutalmakat lehessen osztani a FŐKEFE Nonprofit Kft-nél – mondta a törzsgárdajutalmak kiosztásának mindkét helyszínén Szabó György ügyvezető igazgató. Az 5-10-15-20-25-30-35 éve egy helyütt dolgozókkal való találkozókon a FŐKEFE első embere megköszönte mindenkinek a munkáját, amit az elmúlt években végzett. „Biztos, hogy a 2012- es év sem lesz könnyebb a 2011-esnél, bár az itt ülő kollégák már sok éve hallanak hasonlókat, és mégis itt vannak – tette hozzá derűsen a Laky Adolf utcai rendezvényen. A zuglói ünnepségen részt vett a jutalomosztásban Lipcsei László, a Központi Üzemi Tanács elnöke, valamint Parais Lászlóné Gizike, a HVDSZ 2000 szakszervezet helyi alapszervezetének elnöke, és jelen volt többek között Érdi Gábor, a FŐKEFE operatív igazgatója, Árvai Csaba pénzügyi igazgató. Szombathelyen Zsirai János telephelyvezető és Vajda László helyi HVDSZ 2000-elnök közreműködésével adták át a díjakat.
Sokan mondták a Hírmondó tudósítójának a Millenáris Park Teátrum pavilonjában: pontosan azért jöttek el a december 17-18-i hétvégén, hogy kifejezzék összetartozásukat, szolidaritásukat a megváltozott munkaképességűekkel. Cserébe persze remek termékeket vásárolhattak jó áron, szeretteikkel, gyermekeikkel családi koncerteket, látványos divat- és termékbemutatókat szórakozhattak végig (köztük a mi vállalatunkét is). A legnyitottabb, legrátermettebb látogatók továbbá kipróbálhatták ügyességüket. Mindenekelőtt a FŐKEFE standjánál; szőtteskészítésben, kosárfonásban és egyéb kézi mesterségben. A látogató tömeg közben láthatott-hallhatott jó néhány kormányzati- politikai személyiséget. Réthelyi Miklós nemzetierőforrás-miniszter így dicsérte a fogyatékossággal élők által készített iparcikkeket, melyeket 17 kiállító cég kínált a Millenárison: „Gyönyörködjünk az áru színvonalában és sokszínűségében! E termékek is bizonyítják, hogy ha valaki az élet bizonyos rendeződése folytán különféle hátrányokat kell szenvedjen, más területeken előnyhöz juthat, például kreatívabb lesz.”
A legzajosabb sikert azonban a mi Bill kapitányunk aratta. „Örülök, hogy itt lehetek a sorstársaim és a barátaim között!” – nyilvánította ki a magyar blueséneklés királya, sokak szívét megmelengetve. Ismét fényesen igazolódott, mennyire jó húzás volt megnyerni Deák Bill Gyulát Társaságunknak. Hiszen aki látta „cégarcunk” fellépését, megállapíthatta: Bill arca nagyon él… Ahogyan egész előadásmódja is olyan fáradhatatlanul élénk volt, mintha húsz éves lett volna. A hangjáról pedig annyit: túlénekelte CD-ről is bejátszott önmagát… „Húztak vissza, de előre mentem” – biztatta Hatvan csapás című számának refrénjével a fogyatékossággal élőket, hetykén ide-oda sétafikálva mankóin.
Eredeti szakmája: kovács, ami már csak termete alapján is hihető. Egészségi állapota miatt azonban nem emelgethet akkora súlyokat, mint alapmesterségében: így papíripari bérmunkákban jeleskedik rétsági fióktelepünkön a 2009-es nyitás óta. Hathatós érdemei közé tartozik, hogy szívén viseli az eszközök állapotát: karbantartás, gépbeállítás, ollóélezés. Nem számít a szemében az ötórás munkaidő, mindig kész segíteni az üzemi problémák megoldásában, a 26 fős kollektíva javára. Idetartozik a szimpla cipekedés, a kazán időnkénti bütykölése, a csapok vagy akár az éppen kilyukadt kuka javítása. Szeret a középpontban lenni, sokat viccelődik társaival, jókedve másokra is hatással van. Úgy tűnik, termetéhez hasonlóan türelme is nagy, eltűri, hogy keresztneve tréfás elcsavarásával Karolának szólítsák.
Négy éve meós és csoportvezető Ózdon. Munkájában lelkiismeretes, odaadó, precíz, a termék minőségét mindig a legakkurátusabban megköveteli. A dolgozók szeretik őt, kölcsönös tisztelet jellemzi a viszonyukat. Mindig fabrikál, szerel, folyamatosan azon agyal, hogy miképpen lehet az adott terméket minél hamarabb, minél tökéletesebben és könnyebben legyártani. E tulajdonságát a fizikai munkások és a vezető éppúgy nagyra értékelik, mint szervező készségét. Munkaritmusát a dolgozók is átveszik. Ennek is köszönhető, hogy a jelenleg gyártott terméket, a lakk tasakot a telephely 98%-os látássérült munkatársai is folyamatosan növekvő mennyiségben tudják gyártani. Amikor az ózdi kollégák kifejezik reményüket, hogy még sokáig működhetnek együtt Schmidt Mihállyal, kétségtelenül arra is céloznak: szeretnék, ha a fióktelep mostani megmaradása tartós fennmaradásnak bizonyulna a jövőben.
A vasi megyeszékhelyen, a Rumi úton most kétségtelenül a termelési központ egyik Jolly Jokere lett a Hónap dolgozója. Olyan valaki, akit mindig oda helyeznek, ahol garantálni akarják a lendületvételt. Kiss András az alaptevékenysége mellett képes kapcsolatot teremteni a megrendelő ügyintézőjével, elsőnek sajátítja el és betanítja társainak a munkafázisokat, felügyeli a gyártásminőséget. 1993-ban, kefeüzemi munkába állásakor még csak 17 éves volt. Már akkor bevonhatták több munkafolyamatba, s ezekben ígéretesen teljesített; azóta sem jött zavarba, akár seprűgyártásról, akár naptárgyártásról lett légyen szó. Egy éve a szeparátorüzemben a raklapméretű, fa hengerfej-csomagolóanyagok gyártásában nyújt átlag feletti teljesítményt.
Ígéretes fejlődésnek indult a karácsondi autista majorságunk savanyított termékeinek az értékesítése. Korábban megírtuk, a karácsondi telepet 2011 nyarán vettük át a ferences rendtől. Tóth Imre telepvezetőtől és Dobos Judit üzemvezetőtől úgy értesültünk, hogy karácsondi savanyítóüzemünk termékei közül a savanyúkáposztából 300 kg, a savanyított harasztból (káposztafej) 100 kg, vegyes vágott savanyúságból 250 kg fogyott, de a többi itteni termék iránt is növekszik a kereslet. Tavaly kész helyzetet örököltünk meg azzal, hogy mintegy 4 hektáros terület tritikáléval volt bevetve. A kertészeti termelés azonban idén megkétszereződhet, hiszen immár 4 hektáron szabadföldön és 1800 négyzetméteren intenzív fóliasátor alatt foglalkozhatnak ezzel karácsondi kollégáink. Az üzem jelenlegi kapacitása megengedi a vásárlói piac bővülését, így nagyobb megrendelés esetén egész évben folyamatos savanyítást tudunk végezni. Illetve tisztított zöldséggel ellátni a piaci igényeket.
Sok ága-boga van operatív igazgatónk munkájának, itt van például a mikulási szerepkör. A FŐKEFÉ-nél ez is szerteágazó feladat. Érteni kell a szaloncukorra vágyó gyermekek nyelvén –szerencsére Érdi Gábor gyakorló édesapa –, de némi kereskedelmi véna is szükséges, már ha az operatív igazgató december 6-án a Budapesti Karácsonyi Vásáron látja el a mikulási teendőket. Méghozzá saját pavilonunkban, ahol az adventi szezon alatt természetes anyagból készült gyapjú- és rongyszőnyegeket, fonott termékeket kínálunk a pesti járókelőknek. De hogyan is kerültünk mi a Vörösmarty térre? A kitüntető jelenlét érdekében rehabilitációs osztályunk vezetője, Jádi Krisztina érvényesítette jó kapcsolatát a Magyar Kézműves Alapítvánnyal, amely felpártolta ügyünket a Budapesti Karácsonyi Vásárt szervező-felügyelő kft-nél. Így aztán ingyen népszerűsíthetjük vállalatunkat és termékeinket a főváros egyik legelegánsabb és leglátogatottabb pontján. (E vásáron nyolcszázezer forint plusz áfa a rendes bérleti díj!) 
Az állami és politikai közélet számos kiválósága vett részt – az írott és elektronikus sajtó nagy érdeklődése mellett – Társaságunk szegedi fióktelepének november 17-i megnyitóján.
Hat éve sikeresen léptünk fel az itteni foglalkoztatóüzem megmaradásáért, ezért is tud most a FŐKEFE bővítést végrehajtani – mondta Varga Mihály Miniszterelnökséget vezető államtitkár, a karcagi egyéni választókerület országgyűlési képviselője Társaságunk tiszafüredi termelésiközpontmegnyitóján,
Diákok keresték fel Laky Adolf utcai dolgozóinkat
Formanek Krisztina több mint tíz éve van a cégnél. Idén tavasszal sok más társával átkerült a Thököly úti telephelyről a Laky Adolf utcai Közösségi Műhelybe. Az ott folyó sokrétű munkákban könnyen feltalálja magát, a munkafolyamatokat remekül megtanulja, mi több, szívesen és sikeresen be is tanítja társainak. Dicséretes pontossággal dolgozik, legyen az – amint jelenleg történik – haltáp címkézése, virgácskészítés vagy éppen naptárspirálozás. Bármilyen megbízást, feladatot kap, megbízhatóan, példamutatóan, lelkiismeretesen végzi el. A csapatszellem egyik letéteményese; állandó mosolyával és múlhatatlan humorérzékével jó légkört tud teremteni. Szeretik a kollégái, mindenki büszke rá, csak ő szerény.
2004 óta dolgozik nálunk; a harmincfős szigetszentmiklósi telephelyet erősíti. Az ott folyó csomagolási-címkézési bérmunkák végzésében jeleskedik jelenleg is. Mondják, bármilyen kihívás elé állítja a telephelyvezető, a tudásához mérten a legjobban végzi el a rá bízott feladatot. A legfőbb erénye azonban talán a munkatársaihoz való viszonya. Utóbbiak felsőfokban szólnak erről: „Nála önzetlenebb, segítőkészebb ember kevés van.” Szervezőképessége is figyelemreméltó. Szeret tanulni, fejlődni, Társaságunk könyvkötői asszisztensképző tanfolyamát is kitűnő eredménnyel végezte el. Marianna maga mondja: "Mindenki számára összedől a világ, amikor leszázalékolják. Elveszíti addigi tartását, munkáját, többé már nem lehet az, aminek tanult. A kollégáimtól, ezektől a nagyszerű emberektől tanultam meg, hogy így is lehet teljes életet élni…”
Celldömölkön, az egyik – a Hollósy téri – fióktelepen csoportvezető. Három és fél éve ismerhetik őt a kollégák. Hamar kiderült, hogy munkáját pontosan, jól látja el. Szorgalmával munkabírásával példát mutat. Kedvességet és következetességet ötvözve irányítja a harmincfős csapatot, amely az elektronikai bontástól a borítékragasztáson át a papírtáska-készítésig számos tevékenységet végzett ebben az évben. „Igazi kotlósként vigyáz a beosztottjaira, és ügyel, hogy pontosan, jól folyjon a munka” – fogalmazza meg valaki a környezetében. Beleérző képessége okán is őt szeretnék a Hónap dolgozójaként látni munkatársai, akiknek szívvel-lélekkel segít az élet minden területén – akár szabad idejében is. Összetartó közösséget kovácsolt Celldömölkön, ami nem kis fegyvertény a mai elmagányosodó, önző világban.
Ott vagyunk alaptermékeinkkel az élbolyban
Szegeden is termelésbe kezd a FŐKEFE
Naptárgyártási „láz” december közepéig
Összefogtunk Bálint Gazdával
DINKA SÁNDOR, Főkefe Gyáregység
PÁKÓ ZOLTÁN, Dosszié Gyáregység
SZABÓ ELEMÉR, Savaria Gyáregység
Vakon bízni a másikban
Szükségünk van egymásra
Megtörtént az akkreditálás
BOKROS LAJOS, Főkefe Gyáregység
LAKATOS ERNŐ, Dosszié Gyáregység
HALÁSZ TIBOR, Savaria Gyáregység
„Bevettük” a MOL-t! Amint a címlapunkon is látható, szeptember közepe óta ott vagyunk a MOL-benzinkutakon. A magyar óriásvállalat összesen 30 kútjánál kaphatók a FŐKEFE cirokseprűi és udvartisztítói, de várhatóan autóápoló kefetermékeink is megjelennek cégünk kasírozott reklámdobozaiban (display). Keszte Tímea értékesítési előadó szerint nyilvánvaló, hogy a MOL őszintén elkötelezte magát a segítő vásárlás eszméje mellett. Ez abból is látszik, hogy partnerünk kérte: display-eink nagyobb felületén tüntessük fel a segítő vásárlás logóját. Tímea jelenleg azon dolgozik, hogy a FŐKEFE termékei a Shell-kutaknál is felbukkanjanak.
Művészete lelkeket gyógyít
Kitörési pont lehet a vidéki agrárfoglalkoztatás?
Kovács Cecília gyáregységvezető szerint a Kolozsvár utcai új telephely megnyitásával munkahelyeket őriztünk meg
Képviselni a dolgozókat az átalakulások idején
MATISZ ANDRÁS, Főkefe Gyáregység
SZABÓ JÁNOS, Dosszié Gyáregység
HODOSSY ANDRÁSNÉ, Savaria Gyáregység
Az eddigi átalakítások eredményei
Hadművelet
Telephely szakmai tőkével, külön közösségi kultúrával
És kreatív díszdobozok minden mennyiségben, megannyi formai bravúr. Ugyanezt látjuk egyedi albumokon, újszülöttek relikviáit fiókjaiba váró különleges baba-tartódobozon. Kétségbe vonhatatlan jókedvből, szakmai tudásból születtek ezek a különleges termékek!
Terep
PETRUS ZOLTÁNNÉ, Főkefe Gyáregység
OTTENREITER GYULÁNÉ, Dosszié Gyáregység
NAGY ÁRPÁDNÉ, Savaria Gyáregység
ESÉLYNAP’2011
A hónap dolgozója: Keszte Tímea
Deák Bill Gyula lett a FŐKEFE reklámarca 