Főkefe Kft.
Főkefe Kft. fejléc ecset kefe kép Főkefe Kft. fejléc ecset kefe kép
Keresés
www.fokefe.hu angol  verzió www.fokefe.hu német  verzió
Főkefe Hírmondó 2016/2.
A Főkefe Hírmondó 2016/2. száma letölthető, megtekinthető itt .pdf formátumban.

Kedves kollégák!

kép Gyanítom, azért éppen engem kért fel Társaságunk ügyvezető igazgatója, hogy helyettesítsem a Köszöntő rovatban, mert a műszaki-termelési terület van leginkább mozgásban. Itt várhatók a legnagyobb fejlesztések – méghozzá tulajdonosunk, az Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. jelentékeny anyagi ráfordításával. Ezek alapján örömmel jelenthetem Olvasóinknak: felívelő fejlődési pályára került a FŐKEFE! Hadd szóljak először az építési beruházásokról, melyek zuglói cégközpontunkat és a Füzér utcai nagy telephelyünket érintik. A Laky Adolf utcában május végén folytatódik a központi épület korszerűsítése, szebbé tétele. Új, világosabb összhatást keltő burkolatot kapnak a közlekedőrészek, útvonalak, talajszinten és az oldalfalakon. Sok helyütt lesz festés, a pinceszint raktárvilágában megjelennek a folyosóbeton-felületek. Vakvezetősávok kialakításával növeljük tovább a házon belüli akadálymentességet. A zuglói új beruházás kezdete után egy hónappal a Füzér utcában is elindulnak a külső-belső beruházási munkálatok. Munkatermek felújítása, irodafejlesztések, a padozatok teherbíró-képességének javítása: ezek kerülnek sorra. Remélhetően október végén már elmondhatjuk, korunk igényeinek megfelelő helyeken dolgozunk. Az MNV Zrt. – elfogadott reorganizációs tervünkkel összhangban – arra is hajlandó jelentékeny pénzeket áldozni, hogy saját termékeink gyártását ütőképesebbé tegyük. A szóban forgó gépberuházások egyik része irodaipapíráru-termelésünket, illetve naptár- és egyéb spiráltermékek gyártását segítenek felpörgetni. Lesz például új, ikerspirálozott termékek előállítására alkalmas automatánk, tíz félautomata „szimpla” spirálozógépünk. Mindezek által megduplázhatjuk a spirálozott termékeink gyártását, miközben újabb ilyen termékek előállítását is vállalhatjuk. A gépberuházásoknak egy következő körében olyan új automatagépet is csatasorba állíthatunk, amellyel bővül egyedikefe-gyártásunk. Nemcsak mennyiségi értelemben, hanem termékskála tekintetében is. Például felvehetjük termékeink közé az úttisztítógépekre való tárcsakeféket. De növelni kívánjuk Társaságunk gépparkját automata táblakasírozóval is. Ez ugyancsak az irodai papíráru gyártásának a fejlesztését szolgálja.
Az imént felsorolt, az MNV Zrt. által támogatott gépberuházások tehát hatékonyabbá teszik a termelést. Ennek következményeként az eddigieknél nagyobb megrendeléseket is fogadni tudunk. Ettől eredményesebbek, piacképesebbek lehetünk, vagyis: szilárdabban meg tudjuk tartani a nagyvállalatunknál képződött csaknem négyezer munkahelyet.
Üdvözlettel:
Prohászka Csaba
műszaki és termelési főosztályvezető

„Föl kell zárkózni a piaci feltételekhez”
Beszélgetés Fullér Balázs egy éve kinevezett műszaki osztályvezetővel


Négy éve érkezett a Társasághoz. Előtte hol dolgozott?
kép Egy 150-200 fős kozmetikai- és háztartásvegyipari cég műszaki osztályán. Rövidebb ideig osztályvezető is voltam a szóban forgó versenyszférabeli cégnél, majd pedig pályáztam a FŐKEFE akkor létrehozott LEANcsoportjának a meghirdetett pozíciójára…
Akkor van összehasonlítási alapja. Egyet tud érteni azzal a véleménnyel, hogy egy állami szférához tartozó vállalat csakis életképtelen őskövület lehet?
Az ilyen vélekedés igaztalanul általánosító. Egy társadalom egészséges működéséhez, jólétéhez szükséges, hogy bizonyos ágazatokban jelen legyenek állami, illetve nonprofit cégek. Például elvitathatatlan a létjogosultságuk a társadalmi szolidaritással összefüggő területeken. Azt, hogy vannak állami társaságok, amelyek speciális körülmények között biztosítanak munkát megváltozott munkaképességűeknek, „mmksoknak”, csak helyeselni lehet. Ezt személy szerint azért is átérzem, mert családomban is van fogyatékossággal élő – történetesen hallássérült – ember. Más kérdés, hogy az állami cégek világában itt-ott kísérthet az elkényelmesedés, pedig éppenséggel föl kell zárkózni a piaci feltételekhez. Mert amikor egy mmk-s céget védettnek mondunk, akkor azzal – köztudomásúan – arra utalunk, hogy mi egyfajta védettséget nyújtunk a dolgozóinknak, nem pedig arra, hogy minket megvédene az állam, a Tulajdonos a külső versenytől.
A Társaságunknál tehát először az úgynevezett LEAN-csoportnál dolgozott. Egy esztendeje nevezték ki a Műszaki osztály vezetőjének. De mi lett az említett csoportnak a sorsa?
Úgy vélem, fontos volt, hogy annak idején külön LEAN-csoport segítse a vevőközpontú LEAN-szemlélet terjedését és a hatékonyságnövelő eszközök használatát a FŐKEFÉ-nél. Elkezdtük az egyes üzemekben, telephelyeken, tevékenységekben felülvizsgálni a folyamatokat, körülményeket, hogy kiküszöbölhessünk a veszteségeket, többletköltségeket, és hogy olyan vállalati munkakultúrát, munkatereket alakítsunk ki, amelyek növelik a termelékenységet és a dolgozóknak is megfelelőbb körülményeket biztosítanak. Utóbb a csoport több tagja különféle magasabb beosztásba került; velem is ez történt. A LEAN mégsem tűnt el, csak beolvadt az immár általam vezetett Műszaki osztály alá. Nem maradt ugyan önálló szervezeti egység, de visszük tovább az osztály keretei között. Például a folyamatok racionalizálásával, a sorszerű gyártás lehető legtöbb tevékenységre való kiterjesztésével, vagy éppen az új gyártási technológiák megalkotásával, amelyekre a különféle bérmunka-megrendelések is sarkallnak minket. Ráadásul az egyik kolléga, Isépy Andor egész munkaidejében LEAN-területen dolgozik: jelenleg a norma-felülvizsgálatot végzi telephelyeinken.
Hol tart jelenleg ez a norma-felülvizsgálat?
Hajdan három gyár, illetve gyáregység olvadt össze a mai FŐKEFÉ-vé. Több mint félszáz telephelyünk van kiterjedt tevékenységi körrel. Mindez több ezer termék gyártásának felülvizsgálatát jelenti, ezért elég hosszas feladat az egyes tevékenységek normáinak finomhangolása, egységesítése a tényleges műveleti idők megállapításával és figyelembevételével.
Milyen külső körülmények között kapta meg a műszaki osztályvezetői posztot?
A kérdéses időszak az átszervezések jegyében telt a Társaságnál. Akkoriban került Prohászka Csaba termelési főosztályvezetőhöz a műszaki terület is Gönczöl Zoltán addigi műszaki főosztályvezetőtől, aki onnantól beruházási vezető lett egy intenzív, szerteágazó beruházási projekt kapcsán. (Göncöl Zoltán legújabban a logisztikai terület vezetője is – A szerk.) Közvetlen osztályvezető elődöm és beosztottja, a létesítmény-gazdálkodási alosztályvezető távozott a cégtől. Több alosztály szűnt meg úgy, hogy az adott területek beolvadtak a műszaki osztályba, és amint említettem, a LEAN-csoport is integrálódott. Ezért számomra az osztályvezetői munka az elmúlt év végéig főleg különféle átadásátvételekről szólt. Közben létrejött Körössy Gabriella vezetésével a Gyártás-előkészítési osztály, amely főleg az értékesítés válláról vesz le terheket, de mi is együttműködésre vagyunk utalva. Tehát minden mozgásban volt. Közben kellett beletanulni olyan feladatok végzésébe, amelyekhez korábban értelemszerűen még nem volt szerencsém. Például közreműködni a Társaság üzleti tervének az összeállításában.
Mi tartozik nagy vonalakban a Műszaki osztály feladatkörébe?
Alapvetően az a feladata a – Jakubek István, Weigl Márti, Csapó Gabi, Isépy Andor, Sándor László, Mócsai Ottó és Isépy Zsuzsi alkotta – szűkebb csapatnak, sőt mindenkinek, aki az osztály hatókörébe tartozik, hogy a műszaki és technológiai feltételek biztosításával minél jobban kiszolgáljuk a termelés és az értékesítés érdekeit. Továbbá, hogy olyan intézkedéseket dolgozzunk ki és hajtsunk végre, amelyek az éves üzleti terv teljesüléséhez szükségesek. Ami az értékesítésnek nyújtott segítséget illeti: újra teljes egészében a mi osztályunk tagjai nyújtják a megrendelő partnereink számára küldendő árajánlatainkhoz az előzetes kalkulációt. Szakszerű előkalkulálásra a mi mérnök kollégáink képesek, akiknek a vevői ajánlat ismeretében megjelenik a fejükben a körülbelüli gyártási folyamat, a lehetséges technológia. Eddig megosztva végeztük a kalkulációt, vagyis bizonyos termékek esetében az Értékesítési osztályon történt. Továbbá osztályunk végzi teljes egészében egyedikefe-gyártás ügyintézését a beérkező igények felmérésétől a gyártáson át a termék értékesítéséig. S hogy miként segítjük a termelést? Nos, ha a vevő elfogadta az árat és megrendelte a bérmunkát, megint csak a Műszaki osztály az, amely elkészíti a gyártási és technológiai dokumentációt… Ezután tudja a Termelés kiadni az úgynevezett keretutalványokat, amelyeken keresztül számon kérhetően megrendeli az egyes telephelyektől a konkrét munkát. Egyébként pedig, termékmenedzser-technológusaink próbálnak olyan technológiai megoldásokat, fejlesztéseket találni, amelyekkel még jobban ki tudjuk szolgálni a vevőket.
Mi mindennel foglalkozik a szintén az osztály alá tartozó üzemfenntartási részleg?
A Képes László vezette Üzemfenntartás több mint félszáz telephely mindennapi ügyesbajos dolgait igyekszik orvosolni. Kapcsolatot kell tartani a bérelt telephely-ingatlanok tulajdonosaival is. Adott esetben nemcsak a működés, hanem a bővítés feltételeit is meg kell teremetni. Az Üzemfenntartásnak vinnie kell a bérelt ingatlanok ügyintézését a tisztítószer elosztásától egészen az energiahordózók beszerzésére irányuló tendereken való részvételig. Ezenfelül el kell hárítani a
fennakadásokat, amiben a TMK-nak, vagyis a karbantartóknak van döntő szerepük.
Található megváltozott munkaképességű kolléga a Műszaki osztály háza táján?
Pék Anitát említeném, aki az egyik leghasznosabb munkaerőnek számít éppen az Üzemfenntartás területén. Az energetikai ügyvitelért, az idevágó adatszolgáltatásért, adminisztrációért felel. Szeretném, ha többen lennének mmk-sok közöttünk is, nemcsak a fizikai dolgozók között, adminisztrátortól a mérnökig, de nehéz találni. Valószínűleg azért nem tolonganak nálunk munkafelvételre, mert magasabb iskolázottságot igénylő állásokat a nyílt munkaerőpiacon is könnyebben töltenek be. Mindenesetre szívügyem, hogy akár majdan a nyugdíj előtt álló kollégák helyére is megváltozott munkaképességű munkatársakat találjunk.
Milyen szempontokat igyekszik érvényesíteni a szakterületén?
Nem szeretnék fennkölt dolgokat mondani. Erősíteni kell a vevőközpontú szemléletet. Ez a gyakorlatban azt is jelenti, hogy a lehető legkisebb idő alatt járja meg az érintett osztályokat egy-egy értékesítésre befutó vevői kérés, kérdés. Prioritás az is, hogy minél gyorsabb és rugalmasabb háttérmunkát szolgáltassunk a társosztályoknak, miközben a telephelyeken is a lehetőségekhez képest jobbak lesznek a munkakörülmények. Meg kell értetni minden emberrel, hogy bár állami cég vagyunk, a vevőtől van a fizetésünk. Ha nem „hozzuk” azt az árbevételt, ami elvárható, nem tudjuk igazolni létünket a Tulajdonos előtt sem.
Vezetői alkatnak tartja magát?
Nagy váltás volt, hogy embereket kell irányítanom ennél a cégnél. Bele kellett szoknom. Határozottan a cég érdekeit érvényesíteni, ha kell, kicsit konfrontálódni olyan munkatársakkal is, akiknek korábban nem voltam főnöke… Az a tapasztalatom, hogy lehet ezt a munkát sértegetés, személyeskedő nógatás nélkül csinálni. Elfogadtatni, hogy miközben ki-ki legjobb a maga szakterületén, aközben az osztályvezető az, aki rendszer szinten átlátja a dolgokat és annak tükrében dönt, illetve célba juttatja a menedzsment utasításait. Az is kihívás számomra, hogy a kezem alatt dolgozó kollégák értékeit optimálisan kihasználjuk. Így például Jakubek Istvánt több évtizedes szakmai tapasztalataiért kell helyzetbe hozni, vagy például Weigl Mártinak, jelleméből fakadóan biztosítani kell, hogy pöröghessen, hiszen munkabírása, hozzáállása erre jogosítja fel. Ő az, aki szinte mindig terepen van…
Területén sok lehet a sziszifuszi aprómunka, és biztosan nem passzolhat le bizonyos száraz adminisztrációs feladatokat sem. Ezeken mi segíti át?
Talán az, hogy négy-öt éves koromtól kezdve uszonyos- és búvárúszó voltam. Tizennyolc éves korom után abbahagytam ugyan, mert a napi két edzés mellett nem jutott volna időm a tanulásra, mégis a szóban forgó sport idejekorán megtanított a monotóniatűrésre, a fegyelmezettségre és talán a kitartásra is.

Távozik a növényvédelmi szaktanácsadó, Ónodi Szabó Géza

képElbúcsúztatták Ónodi Szabó Gézát, a Társaság leányvállalata, az Agro Rehab Nonprofit
Kft. munkatársát, aki a növényvédelmi szakértői feladatokat látta el a cégnél, de most már teljesen a nyugállomány örömeit szeretné élvezni. Összesen öt évet töltött körünkben. Előbb az anyacégnél, a FŐKEFÉ-nél – amely egykor színtiszta ipari cégként ismeretlen terepre „merészkedett”, kifejlesztvén először csak a mezőgazdasági ágazatot – , aztán a megalakult leányvállalatnál. Közvetlen főnöke, Wilhelm Péter általános igazgató a búcsúztatón kiemelte, értékes volt az együttműködés, hiszen Ónodi Szabó Géza bebizonyította a cégnek, mennyire fontos ebben a divízióban a szakszerű növényvédelem és tápanyag-gazdálkodás. Bár számtalan ellenőrzésen kellett átesnie agrártermékeinknek, a vett mintákból soha nem mutattak ki megengedett értéknél magasabb növényvédőszer-maradványt. Emez időszak alatt kristályosodott ki, hogy a piacilag kívánatos irányvonal a kertészeten belül a kóser növénytermesztés. A szakember abban is jeleskedett, hogy a növényvédelmi, tápanyag-gazdákodási technológiát összehangolja a kóser természtési technológia követelményeivel. A búcsúztató külön attrakciója volt Dobos Judit karácsondi üzemvezető ajándék tortája, amelyen – marcipánból – a két cég logója és zöldségtermékeink egyaránt ott ékeskedtek.
Boldog nyugdíjas évtizedeket és jó egészséget kívánunk Géza bátyánknak!

A hónap telephelye
Heves – 2016. január


képA keleti régió telephelyei közül csak négyben gyártanak díszdobozokat, amely tevékenység nehezebb a dísztasakkészítésnél. Hevesben ráadásul állandóan más díszdobozfajtákra szóló megrendeléseknek tesz eleget a 47 fős csapat. Hiszen több világcég illatszerei, ruházati termékei vagy éppen ágyneműi kapnak dekoratív dobozkülsőt. Mi lehet a titka annak, hogy az ilyen, újabb-újabb technikák betanulását és persze folyamatos pontosságot igénylő munka még a termelékenységi versenyben is győzelmet hozhat? Magyar Józsefné Erzsike művezető azt mondja, itt senki nem ijed meg a kihívásoktól. A jól elosztott munkafolyamatokban, a gondos „szereposztásban” látja a siker okát. A régebbi kollégák, illetve a legügyesebb újak a kasírozásban közreműködnek, a többiek a dobozragasztás terén serénykednek a szalagrendszerszerű csapatmunkában. Mindenki, akinek megvan hozzá a készsége, segít kollégáinak a betanításban.

Szombathely, Rumi úti Papírüzem – 2016. február

képOlyan üzem nyert ezúttal a telephelyek közti versenyben, amely a 80-as évek óta szervesen fejlődött. Huzamosabb ideje kartondobozokat, papírdobozokat gyártanak főleg nagy mulinacionális cégek számára, amelyek gyógyszer-, autó-, bútor- és építőipari termékei a szombathelyi főkefések csomagolóeszközeiben jutnak ki a világpiacra. Ezen kívül persze papírrekesztések és -elválasztók is készülnek itt. Szabó Gábor üzemvezető beszámol arról, november óta tart a megrendelések felfutása, ami még most is fokozódik; sőt a multik mellett így, év végén, év elején jelentkezik a legtöbb kis- és középvállalkozás is. A papírüzemvezető igyekszik a határozottságot összeegyeztetni az emberek körülményei, képességei iránti beleérzőképeséggel. Úgy véli, a 45 megváltozott munkaképességű dolgozó motiváltsága nem kis részt belülről fakad: kiváltságnak tartják, hogy éppen abban az üzemben tevékenykedhetnek, amely jelentős arányban járul hozzá az egész Társaság árbevételéhez.

Egymillió forintra emelkedett a gépjárműszerzési támogatás

A fogyatékos emberek közlekedését, mobilitását segíti az egymillió forintra emelt gépjárműszerzési támogatás – hangzott el a Fogyatékosságügyi Tárcaközi Bizottság április 5-i ülésén. A bizottságban többek között a nyáron elfogadott, Országos Fogyatékosságügyi Program 2015-2018. évre szóló Intézkedési Tervében meghatározott rendelkezések végrehajtásáról egyeztettek. Czibere Károly, az EMMI szociális ügyekért és társadalmi felzárkózásért felelős államtitkára az ülésen bejelentette, a kormány elkötelezett abban, hogy a fogyatékos emberek szolgáltatásokhoz való hozzáférését javítsa, ezért az új járműnek minősülő személygépkocsihoz nyújtott szerzési támogatás összegét megemelte. A támogatás összege a jelenlegi 900 ezer forintról 1 millió forintra növekedett, annak érdekében, hogy ezzel is segíteni lehessen a fogyatékos embereket abban, hogy megbízható, új autót tudjanak vásárolni. Az EMMI Szociális Ügyekért és Társadalmi Felzárkózásért Felelős Államtitkársága a fogyatékosságügy területén élénk párbeszédre törekszik a szakmai és civil szervezetekkel, a fenntartókkal valamint az érintettek képviselőivel. Ennek céljából hívták össze tavaly októberben a Fogyatékosságügyi Tárcaközi Bizottságot, melynek fő feladata az Országos Fogyatékosságügyi Program végrehajtását elősegítő intézkedésekről való egyeztetés.

Üdülési lehetőségek, 2016

A FŐKEFE Közhasznú Nonprofit Kft. idén is másfél millió forinttal támogatta a munkavállalók cégen belül szervezett üdülési lehetőségét. A nemes ügy szervezését ebben a szezonban is a Központi Üzemi Tanács (KÜT) bonyolítja le. Az idei három helyszín közül kettő a régi: Bükfürdő, Balatonlelle. A harmadik azonban új: a Pécshez közeli Magyarszék. Természetesen azok a dolgozók is jelentkezhettek, akik nem szakszervezeti tagok. A kiértesítést április végére vállalták az üzemi tanácsok. Az önrészeketó május 11-ig kell befizetni a helyi üzemi tanácsok üdülési bizottsági tagjánál.

Ki akarta készíteni a Securitate

képÁllandó újrakezdés, talpra állás Ferenczi László Füzér utcai portaszolgálatosunk nem mindennapi élettörténete. Talán sosem ismerem meg, sosem tehetem közkinccsé, ha Bandi László vagyonvédelmi osztályvezető fel nem hívja fel a figyelmem, hogy beosztottja kereken húsz éve dolgozik a cégnél. A jókora szakáll mögött keleties vágású arc: hiszen Laci bátyánk székely származású erdélyi ember. Egyébként pedig Kolozsváron született és élt 1987-ig. Legalábbis ha leszámítjuk azt a hét esztendőt, amit tengereken töltött, egy román óceánjáró kereskedelmi teherhajó szakácsaként. Szülővárosában is főleg ebben az eredeti szakmájában dolgozott. Talán el sem szegődött volna az óceánjáróra, ha húsz éves korában nem hal meg baleset miatt a kedvese, akivel óvodás koruk óta szerették egymást, és készültek házasságot kötni. Egyedülállóként azonban megragadta a kínálkozó lehetőséget, meg szeretett volna szabadulni a lelki tehertől. Ettől azonban még a tengerészélet sem szabadította meg. Pedig a román tengerparti Konstancából nemcsak a Boszporuszig, hanem például kubai, észak-afrikai, észak- és dél-amerikai, norvég, holland kikötőkig is eljutott. A hajós évek után majdnem üzletvezető lett egy kolozsvári étteremben, csak a vállalat párttitkára által támasztott feltétellel volt baj. Egy névváltoztatás elfogadásáról lett volna szó. Hogy legyen Ferenczi László helyett inkább Francisc Vasile. Ne felejtsük, akkoriban (1986 körül) a szokásosnál is jobban tombolt Ceausescu Romániájában a magyar kisebbség elnyomása, elrománosítási kísérlete. Emberünk kerekperec elutasította a nemzeti önazonosság kockáztatásával járó névcserét. Nem is lett üzletvezető, viszont attól fogva főszakácsként nap mint nap kapta a gazdasági rendőrség és a közegészségügyi hatóság ellenőrzéseit. Valósággal elűzték állásából, el kellett mennie portásnak. Ott meg egyszer abba a gyanúba keveredett (okkal, még ha nem is tudták rábizonyítani), hogy rendszerellenes köztéri firkálásokon rajtakapott fiataloknak segít elmenekülni a rendőrség elől. Így lett a Securitate (román titkosrendőrség) irodájának kényszeréjszakázója.
Sokszor bevitték, mindig szinte halálra verték! Amikor kérdezték, miért makacskodik, azt mondta, a magyar gerinc nem hajlik, legfeljebb törik. A válasz további ütlegelés volt. Végül megfogadta egy jóakarója tanácsát, átszökött Magyarországra… A zöldhatáron februári latyakban kecmergett előre, mígnem magyar határőrök megtalálták. „Inkább lőjenek agyon, de vissza ne toloncoljanak!” – lehelte. De a magyar határőrök emberségesen fogadták. Ezerkilencszáznyocvanhétben az anyaország már mert menedéket adni a kisebbségi magyar menekülteknek. Az állam segített az újat kezdésben. A szakácsmesterség itthon nem tűnt kifizetődőnek. Ezért villamosvezetői tanfolyamot végzett, sok évre villamosvezető is lett, Zuglóban és másutt. Ebben az időszakban többször kapott agyvérzést. Mindig felépült. Hősies lábadozásai után hol a vállalat egyik gépházában dolgozott erősáramú másod-elektrikusként (újabb szakma!), hol visszatért a villamosvezetői ülésbe, aztán mégis végleg le kellett tennie arról, hogy utasokat szállítson. Minden rosszban van valami jó, egyik agyvérzése kapcsán ismerte meg későbbi feleségét, beteglátogató kollégái egyikét. 1992-ben leszázalékolták, erre az időszakra esnek boldog házas évei. De újabb csapás következett: míg ő stroke-jaiból mindig felépült, élete párját az első agyvérzés elvitte. Ez sem bizonyult „kiütésnek”, de talán ebből volt a legnehezebb talpra állni. Az önfenntartás további állomásaként alkalmi takarítási munkákat vállalt. A Motiváció Alapítvány 1995-ben aztán máig ható segítséget nyújtott: kiközvetítette a FŐKEFÉ-hez, amely 1996 februárjában fölvette. Kezdettől fogva mindmáig – azaz kerek húsz esztendeje – a Füzér utcai telephelyen végzi portások teendőit. „Jó, hogy van egy olyan munkahely, ahol figyelembe veszik, hogy az embernek tényleg megváltozott a munkaképessége… Az egyik ilyen ember persze könnyebben megérti a hasonló sorsút, ezért is szeretek itt dolgozni leszázalékoltan. A megértést egyébként is nagyon fontos dolognak tartom a földi életben, ezért is tettem belső szervi beteg létemre jelnyelvi vizsgát 1999-ben.” – mondja Ferenczi László FŐKEFE-dolgozó… Aki, amint e történetből is kiderült, úgy ahogy van, egy teljes ember. (joó)

A Hónap dolgozója
Papp Sándorné, Bicske - 2016. február


képA bicskei telephely 2004-ben létesült, Papp Sándorné Juliska két évvel később, azaz kerek tíz esztendeje került oda. Elsőrangút nyújtott kreatív díszdobozok, utóbb iratgyűjtők, gyorsfűzők gyártásában. Reggelente Szombati Sándorné művezető után mindig ő érkezik elsőként. A munka indulásához is ő adja a lendületet a jelenleg tízes létszámú csoportnak, aminek szinte ő a lelke. Ötletgyáros is; ha karácsonyi rendezvény vagy nyugdíjasbúcsúztató közeleg, mindig van egy-két „petárdája”. Munkahelyének fő helyiségeit saját készítésű selyemvirágokkal dekorálja. Csendes, szeretetreméltó, kollégáival előzékeny, az újonnan jötteket gondosan betanítja a pontos munka csínjára-bínjára. Kollégái a fentiekkel magyarázzák, miért öröm vele dolgozni.

Makrai Csabáné, Rétság - 2016. február

képEz év elejétől a korábbinál jóval többen, 41-en dolgoznak a rétsági telephelyen, mivel az itteni közösséget összevonták a megszüntetett tereskei fióktelep dolgozóival. Makrai Csabáné Editke is onnan érkezett férjével együtt. Nem születet nógrádi, valaha Pestről költöztek ki. Két éve minőségellenőrként dolgozik ez a hölgy, jelenleg azt ellenőrzi, hogy a kollégák, csőrös fogószerszámaikkal, milyen színvonalon végzik a német multicég számára a legyártott szőnyegek tisztítását. A csapat nagyon heterogén összetételű, kor, iskolai végzettség, nemzetiség, betegségcsoport tekintetében egyaránt, időnként kisebb feszültségek is keletkeznek. Edit (aki eredetileg a szociális szférában dolgozott) rendkívül jó érzékkel, rutinnal segít a vitás felek csillapításában, szeretete, pozitív kisugárzása a másik nagy erénye a jól végzett munkája mellett.

Arató Tibor, Gerde - 2016. március

képKicsiny Komló környéki telephely a gerdei, kilenc betanított munkás dolgozik ott. Közülük ketten Bagotáról járnak át, ketten pedig Szabadszentkirályról – amint Tibor is. A fő munka itt hosszú ideje az iratgyűjtők, gyorsfűzők készítése. Ez a halk szavú fiatalember maximálisan teljesít mind ebben, mind az egyéb, alkalmibb munkában. Íme a recept: szorgalommal, céltartással és alapossággal kombinálni azt a kézügyességet, ami (nála) átlagon felüli. Nemcsak betanított, hanem könnyedén betanítható munkás is. A művezetői instrukciókat zúgolódás nélkül fogadja és lelkiismeretesen végre is hajtja. Mindig mindenki számíthat rá. Nem törekszik a társaság középpontjába, viszont ha nincs jelen, hiányolják. A közösségi rendezvények vetélkedőiben szintén húzó ember.

Barabás János, Kenderes - 2016. március

képAlig több mint egy éves a kenderesi telephely. Létrejöttekor, tavaly február 19-én még csak 19-en voltak, ma már 104-en. Barabás János már a kezdeti csapatban ott volt. Hamar felfigyeltek rá társai, vezetői, és ha netán bővül a létszám másfél száz főre, János akkor is ki fog tűnni bizonyos tulajdonságaival. Merthogy nem csak dosszié-, naptár- és dísztáskagyártásban kiváló a kenderesi nyertes. Rengeteget serénykedik, nincs ideje panaszkodni egészségi állapotára. Bármi elromlik, megszereli otthonról hozott szerszámmal. Mint eredetileg autószerelő szakember találékony a gépi tevékenység tökéletesítésében. Egyik műve az állványos fúrógép tökéletesítése, ami által nem gond többé az állítgatás a különféle termékek lyukasztásához. A csapatbulikon szakácsként jeleskedik: a múltkor (társakkal) még birkát is vágott, feldolgozta és megfőzte pörköltnek.

A Nem Adom Fel Caféban jártunk
Kávé egy kerekes székestől


képNem sok kávézó van a világon, ahol mondjuk Downszindrómás és értelmi fogyatékos fogadja a betérőt. Vagy ahol hallássérült dolgozik a konyhán és mozgáskorlátozott szolgál fel. Magyarországon egyetlen ilyen hely van. Budapesten, a Józsefvárosban nyílt meg pár hete a Nem Adom Fel Cafe. Nem valami sugárúton, még csak nem is főúton, hanem pesti dzsumbujos környéken, a Magdolna utca egy szám alatt. Majdnem tele van, amikor fölkeressük egy hétköznapi délutánon. Kényelmes fotelba telepedve előzékeny kerekes székes pincérfiútól karamella ízesítésű cappunicót, laktóz- és gluténmentes muffint rendelünk – és gyorsan meg is kapjuk. Tunyogi Szilvia üzletvezető meséli: bátyja is itt dolgozik, felszolgálóként, valaha oxigénhiányal született, izomsorvadása van. Szilvián kívül csaknem mindenki megváltozott munkaképességű az év elején megalakult, akkreditált és így államilag támogatott cég 23 fős csapatában. Ízig-vérig munkahely-teremtéses történet ez, hiszen eddig legtöbbüknek nem volt munkája. Valamint: a szó legnemesebb és leghatékonyabb értelmében propaganda a fogyatékossággal élők mellett. Akik lám, kitűnő és szerethető munkaerők. Repesnek az örömtől, hogy dolgozhatnak, kereshetnek, szinte úgy kell haza zavarni őket a négy órás műszak után… Az üzletnyitás előtt négy hónapig tanulták a vendéglátás csínját-bínját, beleértve még a „hisztis vendég érkezése” szituáció kezelését is. Csakhogy, állítja Szilvia, ilyen hisztis vendég még nem érkezett. A kuncsaftok jelentős része különben pontosan tudja, miért ide jön. A szolidaritásukat kifejezni a megváltozott munkaképességűekkel. Más kérdés, hogy itt a személyzeten kívül minden ugyanolyan, mint másutt. Profizmus a köbön. Ezért is sok a visszajáró vendég.
Nemsokára mi is újra betérünk egy jó kávéra!


Főkefe Hírmondó 2016/1.
A Főkefe Hírmondó 2016/1. száma letölthető, megtekinthető itt .pdf formátumban.

Kézben a bizonyítvány

képSzabó György ügyvezető igazgató személyesen adta át a bizonyítványokat azoknak, akik tavaly sikeresen elvégezték a FŐKEFE felnőttképzési intézményének 80 órás szociális kompetenciafejlesztő tréningjét Budapesten. A TÁMOP Rehabilitáció-Érték-Változás nevű projekt legutolsó főkefés tanfolyama országszerte 200 megváltozott munkaképességű embert ért el, túlnyomóan romákra összpontosítva. Nemcsak eddigi dolgozóinkat, hanem olyanokat is, akik állás nélkül voltak, de a képzés után elhelyezkedhettek egy-egy telephelyünkön. Vidéki képzési helyszínek voltak: Karancsság, Ózd, Tiszanána, Tiszabura, Komló, Jászapáti, Kenderes. Szabó György elmondta, reméli, hogy újabb-újabb olyan képzéseket tudnak lekötni a Társaság számára, amelyek növelik a megváltozott munkaképességűek munkaerőpiaci esélyeit, fejlesztve egész személyiségüket. Kifejezte reményét, hogy a tanúsítványok átvevői tartósan a Társaság munkatársai lesznek. Az átadóünnepségen jelen volt Faludi-Cseh György operatív igazgató, Pénzes Dávid HR főosztályvezető és Kun László képzési vezető is.

A szociális államtitkár is részt vett eszközbeszerzési tájékoztatónkon
Médiaesemény lett a liftátadóból


képTelitalálat volt, hogy Társaságunk egy ünnepélyes liftátadással kötötte egybe eszközbeszerzésekről szóló sajtótájékoztatóját január 12-én. Így Czibere Károly szociális ügyekért és társadalmi felzárkózásért felelős államtitkár zuglói központunkban jelenthette be annak a 2015 végi, egymilliárd forint összértékű egyszeri támogatásnak a megadását, amelyet a megváltozott munkaképességű munkavállalókat foglalkoztató akkreditált munkáltatók kaphatnak a foglalkoztatás színvonalának javításáért. Emlékeztetőül: a hasonló, 2014. decemberi, FŐKEFÉ-re eső támogatási összeg egy részéből valósult meg többek között a szóban forgó akadálymentesítő liftprojekt, 2015 során. Czibere államtitkár emlékezetes hasonlata volt: „A társadalmi felvonókat, melyek köteleit korábbi időszakban elvágták, a jelen kormány újra üzembe helyezi, vagyis új esélyt kínál a megváltozott munkaképességű embereknek és az őket foglalkoztató munkáltatóknak.”
Alább a Magyar Távirati Iroda idevágó híréből közlünk részleteket:
„Csaknem egymilliárd forintos egyszeri támogatásban részesülnek a megváltozott munkaképességű embereket foglalkoztató akkreditált cégek a munkakörülmények javítására, eszközeik fejlesztésére – jelentette be az Emberi Erőforrások Minisztériumának (Emmi) szociális ügyekért és társadalmi felzárkózásért felelős államtitkára Budapesten. Czibere Károly elmondta, a kormány december 31-én döntött a támogatásról, amelyet már át is utaltak az érintett vállalatoknak. Hozzátette, az egyszeri támogatásban másodjára részesültek a cégek, 2014 végén ugyanis 2,6 milliárd forintos támogatást folyósított a kormány. Kiemelte, mivel ez a támogatási forma rendkívül népszerű, és jelentősen segíti a megváltozott munkaképességű emberek elhelyezkedési esélyeit és munkakörülményeit, a kormány úgy döntött: rendszeressé teszi a támogatást, és jogszabályban garantálja, hogy minden év végén folyósítja azoknak a cégeknek, amelyek a következő évben is vállalják megváltozott munkaképességű emberek foglalkoztatását. Az összeg nagyságát a foglalkoztatottak számának arányában határozták meg – közölte, hozzátéve, a támogatást november 30-ig lehet felhasználni olyan fejlesztésekre, beruházásokra, eszközbeszerzésekre, amelyek segítik a megváltozott munkaképességű emberek munkavégzését. Ilyen beruházás volt például a Főkefe Közhasznú Nonprofit Kft.-nek a sajtótájékoztató helyszínéül szolgáló, XIV. kerületi telephelyén kialakított személylift, amellyel teljessé vált az épület akadálymentesítése – hangsúlyozta. Az államtitkár elmondta azt is, hogy tavaly ősszel kiírták már azt a pályázatot, amely – egyfajta bértámogatásként – 2016-ban egész évre biztosítja a munkáltatóknak a foglalkoztatás költségeit. Erre a tavalyi 29 milliárddal szemben idén 34 milliárd forintot biztosítanak, így a múlt évi 30 300 támogatott foglalkoztatott után az idén már több mint 30 700 megváltozott munkaképességű ember tud valamilyen foglalkoztatási formában elhelyezkedni. Nőtt a programban részt vevő munkáltatók száma is: tavaly 325 munkáltató vett részt a programban, az idén 350. Czibere Károly beszélt arról is, hogy az új közbeszerzési törvénynek köszönhetően a fogvatartottakhoz hasonlóan mentesülnek a közbeszerzési eljárás alól a megváltozott munkaképességű emberek is, ugyanis az uniós közbeszerzési értékhatár alatt nem kell az eljárást lefolytatni, ha megváltozott munkaképességű embereket foglalkoztat az adott cég. (…)
Czibere Károly közölte azt is, hogy tervben van a rehabilitációs ellátások folyósításának átalakítása is. Eddig a munkaórák számához kötötték a jogosultságot, a jövőben azonban felső jövedelmi korlátot vezetnének be. Az államtitkár úgy fogalmazott, a kormány célja, hogy a passzivitásra kárhoztató segély helyett arra ösztönözze a megváltozott munkaképességű embereket, hogy bebizonyítsák, ők is tudnak értékteremtő munkát végezni, s ezek az emberek és a munkáltatók egymásra találjanak. Szabó György, a Főkefe ügyvezető igazgatója elmondta, az épületet 1949-ben adták át, tehát 67 éve vártak a most üzembe helyezett liftre, amely 640 ember életét könnyíti meg. A 321 millió forint egyszeri támogatásból a Társaság összesen 212 milliót fordított 29 telephelyen fontos gép-, bútorbeszerzésekre, telephelyfelújításokra és -akadálymentesítésre. A 44 milliós liftprojekt eredményeként egy (most kialakított aknába kerülő) új személy lifttel és egy személyszállításra is alkalmas új teherfelvonóval (a régi cseréjével) sikerült megvalósítani a Laky Adolf utcai székház teljes akadálymentesítését.”

Jó karban tartják az épületet

képKarbantartóink, a múlt évi liftberuházáshoz, a Társaság zuglói, Laky Adolf utcai központjának akadálymentesítéséhez kapcsolódva rengeteg átalakítást vittek végbe a házban. Az idei első cégvezetőségi értekezleten Szabó György ügyvezető így tekintett vissza a csoport munkájára: „Dicséret illeti a TMK munkatársait, mert lelkiismeretesen, nagy lelkesedéssel, hozzáértően és jó minőségben végezték az átalakításokat és a felújításokat.” „November végén kezdtük el az udvar felé eső földszinti és első emeleti irodák költöztetésével a munkálatokat – idézi fel Képes László üzemviteli alosztályvezető. – Majd a legnehezebb feladat következett, a válaszfalak elbontása. Ehhez tényleg a munkák pontos és precíz összehangolására volt szükség, az építési törmelék folyamatos elszállítására, az egymásra épülő feladatok megszervezésére. Versenyt futottunk az idővel, a határidők tartása és a sajtótájékoztató megvalósulása érdekében. Az oldalfalak helyreállítása után kifestettük az előtereket és az átjárókat, kialakítottuk az olajlábazatot. Ezt követte az elektromos hálózat teljes felújítása. Mindhárom szinten új lámpatesteket szereltünk fel, sőt felújítottuk az elektromos hálózatot. A földszinten, a vágó műhely bejárati ajtóját modern fa ajtóra cseréltük. Az első emeleten továbbá PVC burkolatot raktunk le, faburkolattal láttuk el az ajtónyílásokat, átjárókat.
A földszinten a recepció előterében az orvosi rendelő és az irodák elavult fa burkolata új burkolatot kapott és az ajtókat felújítottuk. A karbantartók keze munkája nyomán a három vitrin is újjászületett, korszerű és esztétikus világítást, dekoratív berendezést kapott. Az előtérben világításbővítést hajtottunk végre, és a folyosóajtót modern műanyag ajtóra cseréltük. A folyamatos munkák mellett ráadásul biztosítanunk kellett az üzemek zavarmentes működését, a központban és a vidéki telephelyeken egyaránt. Elismerésem és köszönetem a TMK karbantartó csoportnak, hogy sikeresen eleget tehettünk a kihívásnak.”

Létrejött a Gyártáselőkészítési osztály

Újonnan létrejött osztállyal gyarapodott a Prohászka Csaba vezette Műszaki és Termelési Főosztály. Az új szervezeti egység neve: Gyártáselőkészítési osztály. Az osztályvezető Körössy Gabriella eddigi logisztikai vezető lett, akinek területét Gönczöl Zoltán beruházási vezető vette át.
„A gyártáselőkészítés megteremtését a Társaságnál Szabó György ügyvezető igazgató írta elő. Az volt a szándéka, hogy legyen egy olyan osztály, amely áttekinti és koordinálja az egész folyamatot az alapanyag-beszerzéstől a készáru kiszállításáig – magyarázza Körössy Gabriella. Az osztályvezető így összegez: – Bár egyelőre csak próbaüzem zajlik, és az idevágó munkautasítás tervezete még változhat, a cél egyértelmű: ne keletkezzenek elakadások a rendszerben, és hogy ez által hatékonyabban tudjunk működni.-” Az új osztály feladata kicsit részletesebben így írható le: a megrendelés teljes körű ismerete, végig kísérése a gyártás, termelés teljes folyamán, annak lezárásáig, a megrendelőhöz való eljuttatásig, valamint az eközben fölmerülő problémák kezelése. A problémákra példák: ha nem lesz kész a termék idejében, ha selejt képződik, ha nem érkezik be határidőre a partner által biztosított alapanyag vagy ha utóbbi kapcsán mennyiségiminőségi gond merül fel. Újdonság az is, hogy minden egyes megrendelésnek külön (papíralapú) munkatasakja is lesz, amelyből nyomon követhető, felidézhető a folyamat minden fontos összetevője, körülménye.
A munkatasak a megrendelés teljesüléséig kint lesz a gyártásban, a Társaság érintett szereplői bejegyzésekkel látják el, utólag pedig a Körössy Gabriella vezette osztály dokumentumtárába kerül.

Jozifek Ágoston sokat tett a komlói központért és a dolgozókért
Több mint nyugdíjasbúcsúztató


képNyugdíjba vonult Jozifek Ágoston (1950), a Központi Üzemi Tanács elnökhelyettese, a Dosszié Gyáregység Helyi Üzemi Tanács elnöke, komlói termelési vezető. Nem szoktunk búcsúztatókat leközölni, de Vojtek Aurél üzemvezető köszöntő szavaival kivételt teszünk. Ugyanis „Guszti bátyánk” nevezetes alakja volt és maradt a FŐKEFÉ-nek, ráadásul a szöveg felidézi a „daliás időket”, a komlói termelési központ születését is.



Kefekurír Dokumentum
Kedves Guszti!

Két hónap híján tiz évet dolgoztunk együtt. A 10 év alatt annyi minden történt, hogy ha azt egy krónikás megírná, lenne annyi, mint a Lenin-összes kötve vagy fűzve. Én egy pár gondolatot az utóbbi évekről szeretnék megosztani, ami egy kézfogással kezdődött. 2011, Bányásznap. Igazgató úr és polgármester úr egy beszélgetés során megegyeztek, hogy kölcsönösen segítenek egymásnak. A Főkefe 200 főt foglalkoztat, Komló Önkormányzata helyet biztosít. Akkori létszámunk 90 és 100 között mozgott. Jött a feladat, helyet kell keresni, ahol 200 munkavállalót el lehet helyezni és normál körülmények között, minden engedély birtokában termelő tevékenységet lehet folytatni. Több bezárt iskolát, intézményt megnéztünk, és megtaláltuk az akkor már évek óta üresen álló Nagy László volt gimnázium épületét. Illetve nem üresen, mert tele volt használt bútorral, lim-lommal, szeméttel. Viszont ami nem volt: kilincs az ajtókon, ablakokon, vízcsapok, mosdók stb. Leültünk az alaprajz mellé és elkezdtük tervezgetni, hogy hogyan is lehetne létrehozni a 200 fős foglalkoztatót. Nagyon hamar közös nevezőre jutottunk. Pár vonal, ez a fal nem kell, oda kell egy ajtó, ezt ki kell bontani, és már körvonalazódott a jövő. Novemberben egy megbeszélésen megkérdezték, hogy miként szeretnénk átalakítani az épületet, melyik falakat szeretnénk kibontatni. Én visszakérdeztem: milyen gépeket kapunk, milyen munkáink lesznek? Sajnos konkrét választ nem tudtak adni. Azt is mondták, hogy milyen szép feladat létrehozni valami újat. Mondtam, hogy igen, főleg akkor, amikor a lehetőségek is megvannak hozzá, és mi dönthetünk a költségekről is. Az a pár hónapod arról szólt, hogy vállalkozókkal, önkormányzattal egyeztetés, építési napló vezetése, anyagbeszerzés intézése, mindennek az ellenőrzése... Azokban az időkben nem nyolc órás volt egy műszakod,de nem is tiz. Reggeltől estig biztosítva volt, hogy ne unatkozz. Kétezertizenkettő februárjában mégis költöztünk és májusra megvolt a 200 fős foglalkoztató.
Újabb beszélgetés lehetett igazgató úr és polgármester úr között, mert újabb feladatot kaptunk. 300 fő munkavállaló a cél. Közben egy-egy öreg gépet is kaptunk. Targonca, vágógép, hengerstanc. És jött az igazi kihívás, a Bags&More díszdobozai. Az iratgyűjtők, gyorsfűzők után átállni a nyugati export minőségi követelményeinek megfelelő munkára. Nem kis feladatod volt és még lenne is abban, hogy az emberek gondolkodásmódjában változás álljon be. Közben a létszám 300 fölé nőtt, és a tavalyi év során volt egy 100 milliós gépi beruházás. Új targonca, új vágógép, új bigelő-hajtogatógép, tégelystanc.
De mondhatnám a „békákat” és az enyvezőgépeket is. Nyugodtan kijelenthetem, hogy a Te munkádnak is köszönhetően a komlói termelési üzem a Főkefe egyik zászlóshajója lett. Vannak igaznak vélt közhelyek, mint a senki sem pótolhatatlan, vagy az élet megy tovább. Valóban, de januártól már semmi sem lesz olyan, mint eddig volt az biztos. Mindenkinek nagyon össze kell szednie magát, hogy a kezdeti időszakot átvészeljük. A Laky Adolf utcai központban is van nagy létszámú üzem a maga problémáival, de talán annyival könnyebb a dolguk, hogy ott mindenre van külön osztály. Munkaügy, pénzügy, termelés, alapanyagraktár, készáruraktár, üzemfenntartás, szállítás, minőségbiztosítás stb. Nálunk mindenre egy-két kolléga, és az a hihetetlen kapcsolati tőke, amivel Te rendelkezel. Városgazdálkodás, városgondnokság, fűtőerőmű és még sorolhatnám. Csak egy telefon és a hókotró tette a dolgát az udvarban. Egy másik telefon, és radiátor került a falra, vagy éppen a szivárgó vízvezetéket cserélték ki az illetékesek. A fűnyírást sem főkefés géppel végezzük. Számtalan olyan eset, amiben nem kellett a központ segítségét kérni. A helyi munkák mellett végezted a KÜT-ben, illetve a Fészek Szakszervezetben is a vállalt feladataidat. Mindezt úgy, hogy az egészséged nem mindig volt a topon. Elég sok munkatársunk ment nyugdíjba, és a búcsúztatókon szinte kivétel nélkül mindig elmondtam, hogy bármikor bejöhet hozzánk. Neked még annyit tennék hozzá, hogy a telefonodat ne tedd messze. Biztosra veszem, hogy fogunk még keresni, hogy kérjük a segítségedet. Úgy gondolom, hogy emelt fővel mehetsz végig az utcán, hisz sokat tettél annak érdekében, hogy Komlón egy ilyen nagy foglalkoztató megvalósuljon. Immár a rámpa is elkészült, amiért évek óta közösen harcoltunk.
Most nagyon boldog nyugdíjas éveket kívánok, hozzá jó egészséget, vedd le a polcról azokat a könyveket, melyeket nem volt időd elolvasni az utóbbi években és reszkessenek a halak, mert az elmúlt időszakban nyugton hagytad őket. Én személy szerint örülök, hogy együtt dolgozhattam veled, köszönöm a munkádat és engedd meg, hogy így köszönjek el tőled:
Jó szerencsét!

A hónap telephelye
Vasvár – 2015. október


képBő másfél évtizedes telephely a vasvári; vannak dolgozói, akik az alapítás óta munkavállalók. Hogy miért nyerték meg az adott hónapban a termelékenységi versenyt? Az összeszokott, jó közösség feltétlenül az egyik ok, de Németh Ferenc művezető említ még egyet: „Itt a hangadók egyúttal a legjobb munkaerők is.” Annyi bizonyos: 2014 őszétől havi tízezer számra gyártják Vasváron az iratgyűjtőket, gyorsfűzőket. Holott a csapat létszáma eleve kicsi - 27 fő -, ráadásul öten tartósan betegállományba kényszerültek. Korábban sokszor volt rá példa, hogy ezen a telephelyen próbálták ki bizonyos újonnan bevezetett termékek gyártását, amelyet aztán Szombathely is gyártani kezdett még nagyobb tételben.

Cegléd – 2015. november

képA ma 65 fizikai és kilenc egyéb dolgozóval működő telephely 2014 nyarán nagy változáson ment keresztül: a nyugdíjba vonuló művezetővel együtt a csoportvezető, az adminisztrátor és minőségellenőrök is távoztak. Új emberek vették át a helyi irányítást. Dezső Csaba művezető és helyi vezetőtársai szakszerűen fölmérték, ki milyen munkát, munkafázist tud megfelelően elvégezni adottságai szerint. Ennek megfelelő átcsoportosítások történtek, ami nem volt egészen feszültségmentes művelet, de a mostani eredmény igazolja, hogy megérte. A korábbiakhoz képest 20-30 százalékos növekedést értek el, főként tokos iratrendezők, iratpapucsok gyártásával. „Végre jó a légkör, megfelelő a közösségiség, a képességeihez mérten mindenki igyekszik fölmutatni valamit, remélem, ez az állapot tartósan megmarad” – mondja Dezső Csaba művezető.

Bp. - Bercsényi u. – 2015. december

képA Bercsényi utcai telephely korábban kooperációs jellegű tevékenységet folytatott: kokárda-, dossziékészítés, gumigyűrűcsomagolás. Csaknem egy éve Benedek Edit vette át a telephely irányítását, hét év közösségi műhelybeli és rehabilitációs munkatársi tevékenység után). Az új művezető kérte a vezetőséget, hogy a főleg belgyógyászati betegségcsoporthoz tartozó kollektíva más tevékenységeket folytathasson. A bizalomra rászolgáltak. Tavaly nyár óta több megrendelőknek különféle kurrens dísztasakokat gyártanak, havi több ezer példányt. Decemberre tetőzött az eredmény. A sikerbe az is belejátszhatott, hogy a Bercsényi utcai telephely két épületben lévő csoportjainak összetételét Benedek Edit megváltoztatta, kiegyenlítetté tette. A munkamorált csapatépítő összejövetelek (őszi bográcsozás, karácsonyi buli a megrendelőpartnerrel) ugyancsak segítették.

A legjobban fejlődő telephely
Kaposvár – 2015. negyedik negyedév


kép „Immár kerek tíz év óta tesszük a dolgunkat, és bár a csapat régi magja megfogyatkozott, az újak ugyanolyan lelkiismeretes csapatjátékosok, mint a kezdetiek” – mondja Zsolnai Lajosné, a jelenleg 24 fős kaposvári telephely művezetője. A zömében látássérült dolgozók huzamos ideje főleg iratgyűjtőgyártással foglalkoznak. Az itteni csapatszellemre jellemző, hogy senki nem dolgozik kevesebbet csak azért, mert valamelyik társa hozzá képest csak a töredékére képes a megmaradt munkaképességével. Zsolnainé Ica kiemeli még a somogyi megyeszékhely főkefés kollégái kapcsán, hogy „kezdeményezőek”. Például önerőből felújították, széppé varázsolták a mostani telephelybérleményt. Utóbb jelezték a központnak, szívesen bővítenék a létszámukat, illetve szívesen vállalnának összetettebb bérmunkákat is.

A hónap dolgozója
Szaksz Ferencné, Komló - 2015. december


képSzakszné Zsuzsa a minőségellenőrzési osztály kezdeményezésére lett a Hónap Dolgozója. Csaknem kilenc év a cégnél van. Komlói meós, de a vonzáskörzetébe tartozó telephelyekről beérkező termékek minőségének ellenőrzése is a feladata. Új termékek gyártásakor közreműködött a vonzáskörzeten belüli egységes minőség-ellenőrzés kialakításában. Neki is része van abban, hogy a nyugati exportra készülő díszdobozok megrendelője elégedett Társaságunkkal.. Határidős feladatait a Központnak maradéktalanul teljesíti. Fáradhatatlan, lelkiismeretes, ezen felül munkatársai problémáira is van ideje, a rendezvényeket, a nyugdíjas búcsúztatókat, vagy a Vöröskeresztes véradásokat is ő szervezi. Szakszervezeti bizalmi, a mozgáskorlátozottak helyi csoportjának vezetőségi tagja. Szerető családanya és újabban nagymama.

Gyökér József, Bp., Fehér út - 2015. december

képCsaknem hat éve jeleskedik a FŐKEFE egyik nagy árbevételt jelentő és legnagyobb követelményt támasztó ágazatában. Annak idején a Füzér utcában, később, a költözés utána Fehér úton gyártotta az alpesi (lesikló) síkötéseket. Végszerelés, saroksor, orrsor, fékgyártás – minden művelet, fázis a kisujjában volt. Jelenleg futókötéseket szerel össze társaival. Teljesítménye, munkájának minősége mindig élvonalbeli, elmélyülten és megbízhatóan dolgozik. Tavaly tavasszal sikeresen részt vett a csoportvezetői képzésen. Gyökér József különben nyugodt, csöndes, kiegyensúlyozott természetű ember, kollégáinak ezek miatt is könnyű kedvelni.

Keresztyén Lászlóné, Ózd - 2016. január

képAnnak idején rehabilitációs ellátást ítéltek neki, ezért tavaly nyár óta már nem dolgozhat hét órában, csak négyben. Az, hogy az egyik legjobb dolgozónak kevesebb a lehetséges munkaideje, a telephelynek nem előny, de abból a szóban forgó négy órából a lehető legtöbbet hozza ki Edit a Társaság javára. A dísztáskagyártás legnehezebb fázisait (például az oldalazást és a talpazást) is szívesen bízzák rá, mert ügyes, gyors és pontos. Azért, hogy négy órát dolgozzon a reggel hatkor kezdődő műszakban, bizony jó korán kell kelnie, hiszen Szilvásváradról buszozik be. Szereti a közösségét, amely őt viszontszereti türelmes és segítőkész egyénisége miatt. Férje is rokkantnyugdíjas, két gyermekük és két unokájuk van.



Schwalm Ilona, Budapest, Templom tér - 2016. január

képKollégái nyolcvan százaléka szavazott Icára, nehéz is volna elvitatni, hogy kiemelkedő a teljesítménye. A Templom téri csaknem negyven főkefés dolgozó jelenleg műszaki cikkekhez hajtogat tájékoztatókat, valamint szállodai reprezentációs termékeket címkéz. Ica „maximalista”, látássérültként is rendkívül gyorsan dolgozik 2007-es belépése óta. Ugyanilyen jól teljesített dossziék füleinek ragasztásában is. Segítőkészsége is sokat ér. Már 27 éve a Vakok Állami Intézetében él; mindig pontosan érkezik munkahelyére. „Optimista, remek ember” – mondja róla művezetője.




Teljesült a fuvarozó árbevételi álma
(Izgő)mozgóügynök


képRekordot döntött a FŐKEFE-márkás termékek kiszállításával, eladásával Bernáth György értékesítési menedzser. Tavaly 20,165 millió forintnyi seprűt, partvist, kefeterméket és más tisztítóeszközt adott el Pest megyében annak a vevőkörnek, amelyet részben ő épített fel, és amellyel egyedül ő tartja a kapcsolatot. „Valóban sikerült elérnem, sőt meghaladnom a bruttó húszmilliós álomhatárt – erősítette meg boldogan a sokunk által ismert mozgóügynök és sofőr. Bernáth Györgyöt 2010 decemberében még kifejezetten gépkocsivezetőnek vették fel. De történt egy állásüresedés, azóta 2011 nyarától árut szállíthat ki boltoknak. Az első teljes évben 15,331 milliót „termelt”, innen sikerült föltornáznia magát húszmillió fölé 2015-ben. Elődeitől megörökölt egy címlistát, de sok kisbolt bezárt akkoriban. Nem szégyellt házalni személyesen és telefonon, a kiesettek helyett újakat talált. Most 90 gazdabolttal van szoros kapcsolatban, kéthetente szállít nekik. Piros Ford Transitjával Vác, Nagymaros, Szentendre, Pilismarót, Pilisvörösvár, Nyergesújfalu, Zsámbék, Biatorbágy, Etyek, Ráckeve, Dömsöd, Gödöllő, Iklad képezi azt a kört, amelyen belül árut fuvaroz. „A gazdaboltoknak tetszik a szolgáltatásunk, hiszen ők minőségi termékeket keresnek, ráadásul nem kell beszerzőkörutat tenniük – magyarázza a cég egyetlen mozgóügynöke. Üzleti elve: a jó árbevétel érdekében ne csak lerakd az árut, hanem beszélgess is a vevőkkel. Bernáth György egyébként nem száll el magától, azt vallja, a bevételi eredmény feltétele volt az is, hogy a gyártókollégák minőségi munkát produkáljanak. (JI)


Főkefe Hírmondó 2015/7.
A Főkefe Hírmondó 2015/7. száma letölthető, megtekinthető itt .pdf formátumban.

Meg- és összecsendülés

képA gyülekezet, ahová járok, egyik hűséges támogatója egy különleges intézménynek. Neve: Dunaalmási Református Szeretetház és Fogyatékosotthon. Advent egyik vasárnapján rendhagyó istentisztelet volt nálunk. Eljöttek a dunaalmási szellemi fogyatékossággal élő fiatalok, és a prédikáció előtt ünnepi műsort adtak. Félkörben felsorakoztak az Úr asztala körül. A kezükben csengő volt. Már az is elkápráztatott, hogy többen, külön külön, hosszabb verset is elmondtak. Naná, hogy kívülről. És tökéletes, értelmes hangsúlyozással. Dicsőítő énekek, tényleg boldog ajkakon. Az énekeket kísérő fadob megszólaltatója, amilyen pontosan szedte a negyedeket…! Ami aztán biztos örökre a memóriámba ragad, a csengettyűs produkció. Megállt velük szemben a fejlesztő pedagógusuk, vezetőjük, és valakire mindig rámutatott. Az, akire rámutattak, nyomban megrázta a csengettyűt. Az egészből gyönyörű dallam állt össze. Icipicit bicegett a ritmus, mert volt, akinek egy fél másodpercnyivel több volt a reflexideje. Így azonban valahogy még magasztosabb lett ez a zene. Gondold el, kedves Olvasó, van egy irányító, az feléd int és te megcsendíted a csengettyűt. Nem; úgy pontosabb a megfogalmazás, hogy te magad csendülsz meg! Aztán egy társad, majd megint egy. És így lesztek együtt egy műalkotás! Még aki nem hisz semmiféle személyes Istenben, az is gyanakodhat, hogy „mennyire szép volna az élet, ha így volna”. Egy személyes és végtelen lény, aki ért hozzánk, szeret minket, megszólaltat bennünket külön-külön, és az egy magasabb rendű közös valamivé rendeződik. És mind kellünk hozzá. És – örök pillanat – együtt hoztuk létre. Ővele!
Joó István

„Kétezer-tizenöt a fejlesztések éve volt”
Beszélgetés Szabó György ügyvezető igazgatóval


képÜgyvezető igazgató úr! Össze lehetne sűríteni egy szóba vagy legalábbis szókapcsolatba, mit hozott 2015 a Társaságunk számára?
A most magunk mögött hagyott év egyértelműen a fejlesztések éve volt a FŐKEFÉnél. Persze ez sem fed le mindent, hiszen például fontos képzéseket is megvalósítottunk, többek között 200 roma megváltozott munkaképességű ember képzési projektjét. Ami a fejlesztéseket illeti, ezek feltételét főként az teremtette meg, hogy az Emberi Erőforrások Minisztériuma és az Nemzeti Fejlesztési Minisztérium, valamint tulajdonosunk, a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. tekintélyes forrásokat bocsátott a számunkra, méghozzá célzottan.
Jól sáfárkodtunk a fejlesztési lehetőségekkel?
Egyértelműen. Nézzük elsőként a mezőgazdasági beruházást. Az MNV Zrt. és a nemzeti fejlesztési tárca támogatásából több mint két hektár területen úgynevezett blokkszerű vándor-fóliaházat építettünk fel, egy Európában egyedülálló projekt elindítására. Ez az intenzív kóser növénytermesztést célozza főleg tengerentúli és nyugat-európai piacokra. A helyszín természetesen leányvállalatunk, az Agro Rehab Nonporfit Kft. karácsondi majorsága. Ennek nyomán év végén, illetve a jövő év elején útnak indulhatnak az első kóser brokkoli- és karfiolszállítmányok az Egyesült Államok felé.
Az anyavállalat továbbra is ipari termeléssel foglalkozik. Mit „újíthatott” közvetlenül a FŐKEFE a támogatásokból?
Itt is jelentős technológiai beruházások történhettek. Köszönhetően annak, hogy az Emberi Erőforrások Minisztériuma korábban úgy döntött, minden olyan társaságnak, amely megváltozott munkaképességű embereket foglalkoztat, további egy havi támogatásnak megfelelő összeget ad tavaly év végén. Ebből a – közvetlenül a Nemzeti Rehabilitációs és Szociális Hivatalon (NRSZH) keresztül érkező, kizárólag beruházási eszközökre fordítandó – egyszeri támogatásból mi 220 millió forintot fontos gép-, bútorbeszerzésekre, telephely-felújításokra és akadálymentesítésre használtunk fel. A dabasi termelési központ például hatvan állomásos lapösszehordó-gépet kapott. Ezzel az asztalinaptár-gyártásunk még tovább bővülhet: nyugat-európai piacokra is be tudunk törni.
Ha már itt tartunk: úgy tudni, a naptárgyártásbeli növekedés már idén is impozáns volt. Van már pontos adat arra, hány darab 2016-os naptár került ki műhelyeinkből?
Ötszázezerrel több naptárat szállítottunk ki, mint tavaly. Vagyis elértük a kétmilliós példányszámot. Ehhez egyaránt kellett fizikai munkavállalóink, termelésirányítóink és kereskedelmi részlegünk megfeszített munkája.
Milyen fejlesztések történtek még?
A leglátványosabb idei beruházás – azemlített egyszeri NRSZH-támogatásból – kétségtelenül az akadálymentesítésről szólt, és a zuglói cégközpontban valósult meg. Az eddigi hatvanhat éves fennállás után végre eljött az a pillanat, amikor személyfelvonót építhettünk be. Ez három szint között szállíthatja mindenekelőtt a mozgáskorlátozott munkatársakat. De a régi teherfelvonót is éppen most cseréljük ki olyan új masinára, amely szintén szállíthat személyeket is. Ez – a bejárati ajtók cseréjével, vagyis a fotocellásan nyitódó jelzőmatricás üvegajtók beépítésével együtt – teljesen akadálymentessé tette nyolcszáz dolgozónak helyet adó Laky Adolf utcai épületünket. De a már említett lapösszehordó berendezéssel még nem utaltunk a teljes gépfejlesztésre. Dabas is, a Laky Adolf utca is kapott vágógépet, ráadásul több tucat anyagmozgatógép: targonca, emelőeszköz és sok-sok kisgép került telephelyeinkre. A gépi fejlesztések többek között Szombathelyen, Körmenden és Komlón komoly telephely-felújításokkal kombinálódtak. Mindez jelentős mértékben javíthatja a munkavállalók munkakörülményeit, otthonosságérzetét. A termelés bővülésének az esélyéről nem is beszélve.
Tehát nem fognak megporosodni ezek az eszközök…/
Nos, az eszközök beszerzése gondos és megfontolt felmérések alapján történt. Szakembereink figyelembe vették például a piaci körülmények alakulását, elemezték az egyes tevékenységeink eredményeit, csak azután történt a kiválasztás. Így pontosan tudjuk már azt is, hogy ha az új évben hasonló célzott források érkeznek, mely telephelyeken milyen tevékenységek erősítésére kívánjuk azokat fordítani.
Állandóan változnak a jogszabályi feltételek mellett a piaci körülmények és igények is. Egy-egy nemzetközi óriáscég partnerünk kicsit átrajzolja európai stratégiai térképét, és azzal nálunk máris borulhat sok minden. Hogyan csökkenthetjük kiszolgáltatottságunkat?
A piac valóban nagyon élénken változik, sokszor kiszámíthatatlanul, ezért egyre nagyobb hangsúlyt fektetünk a saját termékeink fejlesztésére, egyáltalán a külső megrendelőktől való függés csökkentésére. Ilyen stratégiai célunk például a seprűtermékek fejlesztése és az idevágó termelés növelése. Ezért vásároltunk a fejlesztési pénzekből cirokosztályozó-gépet, seprűvarrógépet és seprűkötőgépeket is. Megjegyzem, már a szóban forgó seprűüzemi gépfejlesztés nélkül is sikerült elérnünk, hogy idén sokkal több seprűt termeltünk és adtunk el, mint a korábbi években bármikor. Ez nagy elégtétel lehet a FŐKEFE legrégibb ágazatának, melyet elődeim meglehetősen leépítettek.
Ügyvezető igazgató úr, jó pihenést kívánunk a december végi leállások idejére.
Köszönöm. Ugyanezt kívánom minden kedves munkatársamnak. És persze boldog új esztendőt, FŐKEFE-kötelékben és a magánéletben egyaránt!

Targoncavezetői képzések saját erőből

kép Jogszabályi változások miatt új feltételei lesznek 2016-tól a targoncakezelésnek. Mivel ez nagyban érinti soktelephelyes cégünket, Társaságunknál javában zajlanak ez év végéig a targoncavezetői képzések, illetve vizsgáztatások.
A targoncakezelésre vonatkozó jogszabályváltozásokban az a leglényegesebb, hogy többé ilyen gépet nem lehet vezetni megfelelő OKJ-s szakképesítés nélkül. Azok, akik korábban már átestek megfelelő képzésen, a tanfolyam alól mentesülnek ugyan, viszont nekik is új hatósági gyakorlati vizsgát kell tenniük az érvényes jogosítvány megszerzésért. A Társaság itt a vizsgázások költségét és előkészítését egyaránt magára vállalta. Minden más érintettnek képzésben is részesülnie kell, ezért szervezett saját erőből a Társaság képzőintézménye targoncavezetői tanfolyamokat – tudtuk meg Kun László képzési vezetőtől, aki tetemes szervező- és az adminisztrációs munkájával mindent megtett a zökkenőmentes váltásért. Cégünknél eddig is sokan vezettek targoncát a termeléshez szükséges anyagmozgatás, illetve az alapanyag és az áru szállítása érdekében. Ráadásul több telephelyünkön újonnan jelentek meg ilyen gépek nagyszabású beruházásaink nyomán. Utóbbi esetben „nulláról” kell kiképezni és jogosítványhoz juttatni a megfelelő dolgozókat. Összesen 68 dolgozónk volt érintett 6 helyszínen a targoncavezető-képzési projektben.
A targoncakezelői OKJ-s képzés, elméleti és gyakorlati részével együtt, 90 tanfolyamóra. Budapesten, a Laky Adolf utcai központban és a szombathelyi Rumi úti termelési központban a saját képzési intézményünk szervezte a képzést. Másutt vidéken viszont külső – és a munkahelyhez közelebbi – képzőintézményeket kellett igénybe venni, hiszen a saját képzésre történő bejárással még nagyobb költségeink lettek volna. Az OKJ-s és a hatósági vizsgák minden esetben külső cégeknél történnek-történtek meg. A szervezési gondokat sokasította, hogy az új követelmények miatt rendkívül telített a képzési piac, vagyis nehéz volt megtalálni azokat a helyeket, akik a tanfolyamokat le tudják idejében bonyolítani.

Kétszáz megváltozott munkaképességű romát vontunk be egy kompetenciafejlesztő projektbe

kép Immár elmondható Társaságunkról, hogy képes megszervezni és lebonyolítani nagyszabású, célzottan roma képzési projekteket is. November folyamán képzőintézményünk 203, túlnyomó többségében cigány származású megváltozott munkaképességű embert részesített 80 órás szociális kompetenciafejlesztő tréningben. A cél az volt, hogy nagyobb eséllyel jelenhessenek meg a munkaerőpiacon. E célhoz vihet még közelebb, hogy a kívülről toborzott résztvevőket tovább foglalkoztatjuk.

Karancsság, Ózd, Tiszanána, Tiszabura, Komló, Jászapáti, Kenderes, Budapest: íme a hét képzési helyszín, ahol lezajlottak a hiánypótló tanfolyamok. A képzésen részt vettek legalább nyolcvan százaléka cigány gyökerekkel rendelkezik. Százan eleve munkavállalóink voltak, a másik száz, kívülről toborzott úgymond új felvételis embert tovább kívánjuk foglalkoztatni. A roma projektet a Rehabilitáció – Érték –Változás nevű TÁMOP-program maradványforrásaiból valósíthattuk meg. „Volt már gyakorlatunk abban, hogy kis adminisztrációs csapattal nagyobb létszámban toborozzunk munkavállalót az ország sok pontján, de ez esetben nem hagyományos toborzási technikákat is használni kellett” – idézi fel Pénzes Dávid, a FŐKEFE Közhasznú Nonprofit Kft HR főosztályvezetője a Hírmondónak.
Indoklásként elmondta, olyan embereket célzott a projekt, akiket igen nehéz elérni, legfeljebb lakcímük állt rendelkezésre. Itt nem lehetett egyedül a Rehabilitációs Szakigazgatási Szervekre (RSZSZ) támaszkodni. Ezért cégünk HRes munkatársai országszerte fölkeresték a kérdéses helyszíneket, tájékoztató fórumokat szerveztek, szervezőmunkájuk során összefogtak polgármesterekkel, önkormányzatokkal, helyi kisebbségi és egyéb szervezetekkel. Pénzes Dávid elmondta, fontos szerepet vitt a képzésre kiválasztandók megtalálásban Túró Tamás, Társaságunk keleti régiójának vezetője, akik belülről ismeri a roma kisebbségi közösséget. „Rohamléptekben kellett elvégezni az emberek toborzását, kiválasztását, a dokumentumok beszerzését elkészítését, rugalmasan megszervezni a foglalkozás-egészségügyi vizsgálatot és a képzésre szállítást.
Mindezért dicséret illeti a HR-es, rehabilitációs és képzési munkatársakat” – jegyezte meg Pénzes Dávid. A HR-főosztályvezető kiemelte, újdonság, hogy olyan környezetekbe is eljut ez a kompetenciafejlesztő tréning, ahol oktatási lehetőségek alig vannak. Bebizonyosodott, mennyire hasznosak a képzések az ilyen emberek számára. Hiszen sokkal hátrányosabb a helyzetük másokénál: azon túl, hogy megváltozott munkaképességűek, még a cigány kisebbséghez is tartoznak, zömmel leszakadt térségekben élnek (gyakran intézetekben, átmeneti szállókon), alacsony az iskolai végzettségük. A tréning azonban segít, hogy a mindennapi életben eligazodhassanak, utat találjanak a munka világába és be is illeszkedhessenek. Méghozzá annak nyomán, hogy fejlődik önismeretük, tisztába kerülnek saját értékeikkel, előrehaladnak a kommunikációs készség megszerzésében és egymás elfogadásában.
Pénzes Dávid szerint a munkáltató is megérzi a projekt jó hatásait az itt folyó termelőtevékenység során. A képzettek körében hatékonyabb a csoportmunka, több a munkatársak türelme, jobb a konfliktuskezelésük. A sikerben közrejátszott, hogy olyan oktatókat sikerült leszerződtetni, akik nagyon jó szakemberek és már évek óta dolgoznak romákkal. Jádi Krisztina rehabilitációs osztályvezető arról számolt be, hogy a szociális kompetencia-fejlesztő tréning négy modulból (tananyagegységből) állt: önismeret, kommunikáció, konfliktuskezelés, hatékony együttműködés. A tréning során mindenekelőtt meg kellett értetni a munkavilágából rég kiesett emberekkel a munkahelyi szabályok, együttműködés fogalmát-kívánalmát. Fontos volt, hogy a trénerek mielőbb előmozdítsák a résztvevők közösségérzetét. Csak azután szűnnek meg a tabutémák, miután csapatokká váltak az egyes képzési csoportok (összesen 14 volt belőlük). „Ha az elmúlt negyed évszázadban mindig ilyen hitelesen valósították volna meg a hasonló roma projekteket, mint most a FŐKEFE, nem itt tartana az ország a roma integráció terén” – adott hangot meggyőződésének Jádi Krisztina. Hozzátette: nem szabad azt gondolni, hogy az, ameddig a képzési résztvevők eljutottak, már végleges állapot, jó volna, ha később még létrejöhetnének olyan megerősítő tréningalkalmak, melyeken munkavállalóink még mélyebben bevéshetnék a tréningen elsajátított fogalmakat. Kitért arra is a rehabilitációs osztályvezető, hogy jó kapcsolat alakult ki a résztvevők és az attitűdjükkel, problémájukkal jól azonosuló trénerek között. Ennek szép példája, amikor egy hajléktalanszállón lakó férfi a zárónapon, búcsúzóul és hálául egy szelet tortát ajándékozott az oktatójának. A romaprojektben kilenc külső tréner és három FŐKEFE-alkalmazott oktató vett részt. Utóbbiak közé tartozik Szabó Mónika rehabilitációs munkatárs és Szloboda Lilla pszichológus.
Elmondták, nagy élmény volt látni, ahogy fokról-fokra megnyílnak a képzésbe bevont, kezdetben gyakran tartózkodó emberek, előállnak sokszor különleges, egyéni sorsukkal. Az életminőségük pusztán azzal is javult, hogy növekedett önbizalmuk, közösségiségük. Nem véletlen, hogy igényelnék a folytatást. Megfogadták, a későbbiekben is számon tartják egymást a cégen belül.

A hónap telephelye
Nemti – 2015. augusztus


képMár megint nem ti, hanem Nemti… Szűk egy évben ismét nyertes lett termelékenységét tekintve ez a fióktelep. A 24 fős csapat továbbra is (a 2014. novemberi állapothoz hasonlóan) egy-egy fajta dísztasakot gyárt folyamatosan, különböző méretekben – tudtuk meg Takács Zsuzsanna művezetőtől. Két hazai megrendelőcég juttatja el az itt készülő termékeket nyugati országokba. Az a tény, hogy versenyképes, külföldre kijutó termékek gyártásáról van szó, nem „ürügymunkáról”, nyilván belejátszik abba, hogy kedvvel dolgoznak az itteniek, és már megint megelőztek más csapatokat (138,11 százalékos eredménnyel). Ehhez persze szakadatlan munkaellátottság is kell, ami azonban szintén nem független a teljesítményétől, hiszen ez fokozza a megrendelő bizalmát.

Tiszaszentimre – 2015. szeptember

képLám, előnyt jelent a versenyben, ha egy telephely évek óta ugyanannak a megrendelőnek kizárólag dísztasakokat gyárt, még akkor is, ha különböző típusúakat és több méretben. Ilyenkor érvényesülhet igazán a kiszámíthatóság és a rutin jótékony hatása. Ezt a mérések 106, 83 százalékos normateljesítésben tükrözték vissza. Kabai Nikoletta művezető szerint azonban az ismételt sikerhez (egyszer már volt ez a csapat a Hónap telephelye) a kollektíva kedvező személyi összetétele is hozzájárult. Merthogy itt nem jellemző az a fajta hozzáállás a munkához, amit a népnyelv a „Fogjuk meg és vigyétek!” tréfás mondással jellemez. Ráadásul a megízlelt győzelem csak fokozta a munkavállalók belső motivációját Tiszaszentimrén.

A legjobban fejlődő telephely
Karancsság – 2015. harmadik negyedév


képOlyan – 27 fős – kollektíva kiugró fejlődéséről van szó itt, amelynek túlnyomó többsége (21 fő) roma gyökerekkel rendelkezik. Ugyanezzel függ össze, hogy utóbb Karancságon is szervezett a FŐKEFE szociális kompetenciafejlesztő tréninget a TÁMOP keretében. Ezen tízen vettek részt, négy eredetileg is cégdolgozó, hat új felvételis, akik közül négyen vállalták a bejárást-munkalehetőséget a képzés után is. Oláh Sándorné Gabi művezető elmondta, a több mint 32,63 százalékos negyedévi fejlődés előtt bizonyos fásultság volt a csapaton, de a versennyel és a Hírmondóban való szereplés reményével fel lehetett őket rázni. Belehúztak hát az iratgyűjtők, gyorsfűzők készítésébe. Legújabban különféle dísztasakok gyártásával teljesítenek naponta száz százalék körül.

Kitüntették Ónodi Szabó Gézát

képA legmagasabb országos szakmai elismerést kapta meg az Agro Rehab Nonprofit Kft. munkatársa, Ónodi Szabó Géza. A FŐKEFE mezőgazdasági leányvállalatának növényvédelmi szakértője – aki agrármérnök, növényvédelmi szakmérnök és agrokémikus egy személyben – nemrég az Aranygyűrűs növényorvos címet nyerte el a Magyar Növényvédő-mérnöki és Növényorvosi Kamarától. A díj egész életművének szól. Dolgozott szakmai irányítóként termelőüzemben és az államigazgatásban egyaránt, valamint oktatott is. Azok közé sorolható szakmájában, akik mind nagyobb arányban igyekeznek alkalmazni a biológiai növényvédelmet a kémiai növényvédőszerek lehetőség szerinti háttérbe szorításával. Ez jól illeszkedik jelenlegi munkájához, amely az Agro Rehab kóser zöldségtermesztési technológiájával függ össze.


A Hónap dolgozója - 2015. október
Gruber Sándorné, Őriszentpéter


képKorábban varrási munkákat kapott ez a kis létszámú (jelenleg 10 fős) telephely. Marianna (kollégáinak „Maris”) a felmosómopok varrásakor már itt dolgozott, és jeleskedett is ebben a tevékenységben. Most törlőkendők hajtogatása a „módi”, a három színben ömlesztetten érkező termékeket készítik elő több munkafázison keresztül a véglegesen csomagolható állapotba. Marianna jól teljesít, különösen az ügyessége, pontossága az, amivel kiemelkedik. Olyannyira, hogy ha társainak egy technikai részlet nem megy eléggé, legtöbbször ehhez a hölgyhöz fordulnak. Kisugárzása pozitív, része van abban, hogy manapság jó, nyugodt és békés a munkahelyi légkör. Pankaszon él férjével és két gyermekével.

Katona Lászlóné, Hajdúdorog

képA csoportvezetőkhöz, meósokhoz hasonlóan Katona Lászlóné is képes volna egy-egy új termék „mintapéldányát”, első darabját elkészíteni. Merthogy kézügyessége – egy Hónap dolgozójához méltóan - elsőrangú. Ezért is végezheti akár a legnehezebb munkafázisokat a díszdoboz- és dísztasakgyártás során. Neki a kasírozás sem kottyan meg, keze alól olyan példányok kerülnek ki, ahol milliméter pontossággal illeszkednek a szélek. De teljesítményén és munkaminőségén túl az emberi minősége is kiváló. Erzsike (egyébként három gyermekes családanya) empatikus, jó meghallgató, neki bárki kiöntheti a szívét akár magánéleti terheivel kapcsolatban is. Mellesleg nem fogja visszahallani az elmondottakat másoktól…

A Hónap dolgozója - 2015. november
Drenovácz László, Kőszeg


képHáromféle tevékenység zajlik mostanában a kőszegi telephelyen: lámpaszerelés, autóalkatrész-csomagolás és a szalagos irományfedelek fűzése. Mivel Drenovácz László szereti a kihívásokat, ráadásul kézügyessége átlagon felüli, nyilván az első kettőt szereti végezni. A kézügyességébe beletartozik az is, hogy – amint művezetője, Kovácsné Joli mondja – ezer közül is kiszűri a készítmények közül, ami nem jó. Vagyis sikerrel besegít a minőségellenőrzésbe is. A 27 fős itteni csapat elfogadó a hallássérültek iránt is, de ennek a férfinak eleve nem kellett különösebb bátorítás, nem bezárkózó, jól kommunikál, segítőkész, ugyanakkor türelmes a kollégáival.


Sándor Péterné, Budapest, Laky Adolf utca

képTerike az első olyan Hónap dolgozója, aki a Vagyonvédelmi osztály irányítása alá tartozó Portaszolgálattól került ki. Hja, az ötvenfős személy- és vagyonőri részleg szerényen végzi munkáját. A főportán a következők történnek tizenkét órában: kapunyitások, -zárások. Telefonközpontos teendők másodpercenként. Vendégek fogadása, regisztrálása, kísérése. Dolgozók segítése baleset, rosszullét esetén. Tájékoztatás hangosbemondón. Járőrködés óránként, a teljes belső és külső területen, tűz-, vízkár, valamint illetéktelen behatolás megelőzésére. Terike kifogástalanul megállja a helyét őrhelyén, ahol mindig történik vagy elkezdődik valami. Mivel pontos, a váltásokkor nem várakoztatja meg munkatársait. S mivel kedves a kollégákhoz, családban érezzük magunkat a munkahelyünkön.


Évváltás

képÉvbúcsúztatással felérő buli volt Almási Ferencné Zsuzsa (középen) pénzügyi vezető búcsúztatása. Nem azért vonult nyugdíjba, mintha idősödne, csak élt azzal a női jogával, amit a kerek negyven év munkaviszony teremt. A csoportképen: a közeli munkatársakkal, akikben csak jó emlékeket hagyott.





kép „Rossz vér”? Két fergeteges személyiség pózol itt: Deák Bill Gyula blues-énekes, a FŐKEFE arca és Túró Tamás, Társaságunk keleti régiójának vezetője. A kép abból az alkalomból készült, hogy Bill hagyományos telephely-látogató körútján november végén Tiszanánára is eljutott. Bill, aki a felélesztett István, a király című rockoperában újra Torda szerepében énekelt, a csaknem száz fővel A blueskirály minden tiszanánai dolgozónak adott autogrammot. A Heves megyei központban bebizonyosodott, Deák Bill Gyula ugyanolyan közvetlen, mint valaha bármikor. Énekhangja, izzó előadásmódja szintén a régi, nem véletlen, hogy a legjobban ő mozgatta meg az István, a király-ban a közönséget. S az egészsége? Az pedig jobb, mint évekkel ezelőtti infarktusa előtt. A sztár ugyanis azóta odafigyel az étkezésre, és így le is fogyott. Szerencsére le igen, de el nem…

képIdefigyuzzatok, ne higgyetek azoknak, akik azt mondják, kutyavilág lesz jövőre. Egy kis trendiség viszont nem árthat 2016-ban sem… Na, itt van az eb elhantolva! Valami pink cucc, és az egész várost leveszed a lábáról! Jól értsed: a lábáról veszed le, nem a lábát veszed le, vagy a kézfejét veszed le. Nem vagyok én vérengző pitbull, én egy szelíd bull terrier vagyok. Jó nekem itt a fogaim közt ez a dizájnos gumicsont. Ezt csócsálom, csak akkor marok, ha el akarod venni. Különben pedig BÚÉK!!!


Főkefe Hírmondó 2015/6.
A Főkefe Hírmondó 2015/6. száma letölthető, megtekinthető itt .pdf formátumban.

Ez már kóser

képAhogyan a címlapfotók közül három, úgy az itt látható kép is nagyszabású karácsondi fejlesztéseinkről szól. Leányvállalatunk, az Agro Rehab Nonprofit Kft. telephelyén nem kevesebb mint 20 488 négyzetméteren épült ki egy hatalmas, úgynevezett blokkszerű vándorfóliaház. Ezáltal rovarkárosító-mentes körülmények között kóser vallási előírásoknak megfelelő brokkoli és karfiol termesztése válik lehetővé a Heves megyei majorságban. A címlapon lent jobbra található fotó azonban már a Laky Adolf utcai székházban készült. Példázza, hogy dolgozói vásárra is futotta az Agro Rehab idei zöldségtermékeiből. Paradicsomból és sütőtökből például több tonna fogyott el… Mezőgazdasági ágazatunkon tehát nem múlott, hogy munkavállalóink feltöltsék télire a vitaminraktáraikat. Egészségünkre!

Alkalmazkodni a felpörgött élethez
Beszélgetés Prohászka Csaba műszaki és termelési főosztályvezetővel


képEz év elején kereskedelmi főosztályvezetői székét másra hagyva termelési főosztályvezető lett. Pár hónappal később műszaki és termelési főosztályvezető lett a pontos titulusa. A FŐKEFÉ-n belül számos egyéb személyi változás is történt, alsó-, közép- és felsővezetői szinten. Összefüggnek ezek a „mozgások” egymással?
Többé-kevésbé közös a személyi változásokban, hogy mivel Társaságunk élete felpörgött az utóbbi 3-4 évben, fokozottan fontos az alkalmazkodóképesség a felgyorsult mindennapokhoz, a piaci követelményekhez. Érvényes ez telephelyvezetőkre és menedzsmenttagokra egyaránt. Nekem a kereskedelmi szempont jobb érvényesülését kellett meghonosítanom a termelési főosztály élén, utóbb a műszaki terület felügyeletét is átvéve – amit jelez a régi főosztálynév: „műszaki és termelési” visszatérése. Megjegyzem, a műszaki osztályvezető feladatkörét szintén új ember látja el, Fullér Balázs előléptetésével.
Reflektorfénybe került tehát a műszaki terület. Mi az elvárás ezen a „fronton”?
Egyszerű dolgokról van szó. A telephelyeken lévő gépek ne állhassanak le tartósan. Ellenkezőleg: szolgálhassák folyamatosan a termelési kapacitás kiteljesítését. Utóbbi cél érdekében fokozni kell az irányítás határozottságát, vagyis az „operativitást” a főosztályon és az alá tartozó műszaki osztályon. Egyként fontos, hogy az adott telephelyi-üzemi problémáról idejében értesüljünk, az osztályvezető bízza meg az arra alkalmas és éppen kapacitással rendelkező embert az ügyvitellel, illetve történjék meg késedelem nélkül a telephelyi visszacsatolás a feladat teljesítéséről, vagy arról, hogy a központból koordinált hibaelhárítás valamilyen akadályba ütközik. A másik alapvető elvárás, hogy amennyire lehet, a műszaki irányítás, Gönczöl Zoltán beruházási vezetővel közösen, mozdítsa elő a géppark-fejlesztést. Ennek megfelelően tavaly is, idén is kerültek új termelőgépek a céghez. Célirányosan választottuk és választjuk ki a gépeket, egy-egy stratégiailag fontos tevékenység hatékonyabbá tételére. Dabas, Komló, illetve Laky Adolf utca említhető elsősorban, ahol több ilyen gyarapodást könyvelhettünk el. Csak ezekben a hetekben is Komló raklapemelő- és szélkenőgépekkel gyarapodik, Dabasra köteglyukasztó- és összehordógép kerül. Történt mindez azután, hogy áttekintettük a FŐKEFE tevékenységeit, és közülük az irodai papíráru-, a doboz-, illetve a kefe-söprűgyártást ítéltük kiemelten fejlesztendő területnek.
Miért éppen ezeknél érdemes beruházni?
Egyrészt mert itt jelentős részben saját termékeink gyártásáról van szó, másrészt mert a hazai és külföldi piaci igények is e termékeinket igazolják vissza legjobban. Nagy számban állítjuk elő ezeket, ami „passzol” a tekintélyes munkavállalói létszámunkhoz. Jó példa erre, hogy iratgyűjtőből, gyorsfűzőből évente 13 milliót gyártunk és adunk el; e gyártási tevékenységből majdnem minden munkavállalónk ki tudja venni a részét. Kereskedelmi partnereinknek nyilván vonzó, hogy irodai papíráruból, illetve kefeseprűtermékekből nagy mennyiséget lehet tőlünk folyamatosan rendelni-vásárolni, amit a nagy munkavállaló-létszám mellett az is lehetővé tesz, hogy alapanyag-beszerzésben szintén jók vagyunk, illetve a gyártás gyors átfutása következtében nagy raktárkészleteket tudunk felhalmozni.
Továbbra is piacvezetők vagyunk ezeken a területeken?
Ami a kefe-seprűtermékeket és az irodai papírárukat illeti, feltétlenül. A – Szombathelyre összpontosuló – dobozgyártásunkra ez azért nem mondható el. Automata gyártósorokkal működő óriásdoboz-gyártó vetélytársainkat sosem tudnánk legyőzni; se kapacitásban, se árban nem tudnánk velük konkurálni. Ugyanakkor egyedi méretű, kisebb szériaszámú doboztermékek terén remek, mondhatni stratégiai lehetőségeink vannak szombathelyi papírüzemünkben. Különösen, ha ilyen termékek előállítására alkalmas gépi fejlesztéseket tudunk megvalósítani.
Korábban már említette, hogy elodázhatatlan, ugyanakkor nem gyorsan kipipálható feladat a normák felülvizsgálata. Mikorra lesz új normarendszer?
Többek között munkavállalói kifogások miatt történik, hogy a műszaki kollégák kiszállnak a telephelyekre és mérik egyes tevékenységek szerint a részmunkafolyamatokat. Mivel azonban több ezer ilyen van a Társaság egész termelési mechanizmusában, és a tapasztalatokat mind ki kell értékelni, várhatóan csak a jövő év első negyedévének végére lehet meghatározni mindenütt az új normaidőket, melyeket a munkavállalók átlagosan teljesíteni tudnak. Az új normarendszer megalkotásával egyébként megalapozzuk a teljesítménybér kiterjesztésének a lehetőségét. Hiszen a Társaság összlétszámának még mindig csak egy csekély részére vonatkozik a teljesítménybér.
Mekkora kihívás a termelésnek, hogy idén jelentékeny mértékben növekedett az amúgy is nagyléptékű naptármegrendelésünk?
Mindenekelőtt nagy öröm, hogy kétmillió darab asztali naptárat gyárthatunk 2016-os használatra, holott már a tavalyi másfél millió példánnyal is naptárnagyhatalomnak számítottunk! Nem közömbös ez a Társaság árbevétele szempontjából. A növekedés oka, hogy beérett az üzleti politikánk, új megrendelőpartnereket sikerült szerezni. A nagy egészen belül egyébként növekszik a saját terméknek számító naptárak aránya is. Körülbelül 20 százalékot tesznek ki az ilyen, FŐKEFE-logós termékek. Ami a kihívást illeti, szép feladat a fenti darabszám legyártása, de a fent említett változások hatásai már érződnek a területen. Vagyis: képesek vagyunk az extra megrendelés teljesítésére.

Akadálymentessé válik a közlekedés a cégközpontban
Liftesítés – minden szinten


képForradalmas hetek-hónapok ezek a Laky Adolf utcai, több mint 800 munkavállalónak helyet adó cégközpontban. A beruházás célja az épület szintjeinek akadálymentesítése, ami sok nehezen közlekedő megváltozott munkaképességű dolgozónk közlekedését könnyíti majd. Újonnan építenek be egy nyolcszemélyes liftet, ráadásul – az anyagmozgatás zavartalansága érdekében – a meglévő öreg teherliftet is új masinára cserélik. Falrengető gépmoraj és kalapácsolás, OSB-lapokkal elválasztott tátongó „űr” a padlókon: az új liftakna helye… A szerteágazó munkálatok végeztével rászoruló dolgozóink a földszinten és bármelyik emeleten korszerű liftet vehetnek igénybe. De az anyagmozgatás, a teherszállítás is zavartalanabbá válik: kiváltják a 40 éves, egyre veszélyesebbé váló teherliftet egy korszerűvel. Minderre azért van lehetőség, mert – amint azt Gönczöl Zoltán beruházási vezető elmondta -, a Magyar Államkincstár egyszeri támogatást biztosított a FŐKEFÉ-nek építészeti, gépészeti, épületgépészeti és technológiai fejlesztésekre, és a vezetés úgy döntött, hogy az akadálymentesítés céljára használja ki a rendkívüli alkalmat. A javában zajló fejlesztéseket-kivitelezéseket különféle állásfoglalások készítése, engedélyeztetések, versenyeztetések, megrendelések, közbeszerzési eljárások előzték meg.
A most formálódó liftaknába beépítendő személylift 630 kilogramm teherbírású, 8 személyes. Elektrohidraulikus elven működik majd három szint között (a pincébe viszont nem közlekedik). Ami pedig a személyliftnek is alkalmas új teherliftet illeti, 2500 kilót bír, illetve 33 személyt. Beépítése úgy válik lehetségessé, hogy a régit elbontják, liftaknáját felújítják. Az anyagmozgatás zökkenőmentessége érdekében külső teherfelvonót bérel Társaságunk. A Minőségbiztosítási osztályról a tűz- és munkavédelmi munkatársak folyamatosan részt vesznek az építés felügyeletében. Gönczöl Zoltán arról is tájékoztatta a Hírmondót, hogy az új liftek emeleti hívótábláin braille írású feliratok is lesznek, magában a liftfülkében hangosbemondó jelzi a szinteket. A FŐKEFE beruházási vezetője arra kéri a több mint 800 zuglói munkavállalót, az átmeneti időszak nehézségeit, esetleges kellemetlenségeit fogadják megértéssel és türelemmel. (Képünkön: készül a liftakna)

Szerteágazó logisztikai kihívások
Szállítás és raktározás egy 52 telephelyes nagyvállalatnál


képSzállítás és raktározás: termelővállalatnál ezek mindig kulcsfontosságú dolgok, hát még ha a cégnek több mint félszáz telephelye és számos tevékenysége van. A két területet Társaságunknál Körössy Gabriella logisztikai vezető fogja össze; az ő segítségével pillantunk most be ebbe a sajátos világba.
Feladatom, hogy az egész logisztikai területet társasági szinten összefogjam, egy egységként irányítsam” – magyarázza Körössy Gabriella. S hogy miért szükséges az „egybelátás”, az együttes kezelés? A logisztikai vezető példája szerint, ha mindenki csak a maga raktárát figyelné vagy jobb esetben is az ő készletrendszeréhez tartozó raktárakat, akkor nem tudnánk kihasználni a lehetőségeinket. Egy hétköznapi eset: a tatabányai telephelynek szüksége volt munkaasztalra és munkaszékekre. „Ilyenkor – mondja Körössy Gabriella – nem vásárolni kell, hanem megnézni, hol van felesleg. Így kerülhettek a körmendi nem használt munkabútorok Tatabányára.” De nézzük először is a szállítási területet. A cégnél Czinege Roland a szállítási vezető. Körössy Gabriella szerint jó szervezőkészséget és sok türelmet igénylő feladatkör az övé. Az egész országot behálózó telephelyi rendszer ellátása, a kiszállítás (tudniillik a partnerekhez), az anyagbeszerzés, a fuvarműveletek összehangolása a gazdaságosság szempontjait is figyelembe véve komoly kihívás. S akkor még nem szóltunk a dolgozók munkahelyre való eljuttatásához szükséges buszbérlésekről, a központi munkatársak telephelyekre szállításának a megszervezéséről.

Igaz – mutat rá a logisztikai vezető –, a központi kiszállásokat nem kell minden esetben négy keréken kivitelezni, cégünk már két éve vett két MÁV Start kártyát, amivel belföldön első osztályon, ingyenesen lehet utazni. Ami a másik logisztikai területet illeti, a raktározást: ez a Társaság felépítéséből és telephelyeinek nagy számából adódóan még összetettebb ügy.
Három központi raktára van FŐKEFÉ-nek: Budapest, Laky Adolf utca; Szombathely, Rumi út; Martonvásár. (Vezetőik, az iménti sorrendet követve: Nagyné Huszár Valéria, Gutmann Ildikó, illetve Márta Sándor.) E három helyre érkezik be a legnagyobb alapanyag-mennyiség, innen látják el a területi, illetve a telephelyi raktárakat, ide szállítják a készárut és értelemszerűen innen szállítanak ki a megrendelőpartnereknek. Körössy Gabriella megjegyzi, e raktárak a feladatokhoz képest nagyon kis létszámmal működnek, de mindenütt jó csapatszellemben.

A központi raktárak nem kis részt leképezik az egykori gyáregységeket, hiszen Budapest jobbára a volt főkefés, Szombathely a volt savariás, Martonvásár a volt dossziés fióktelepeket látja el. Ennek oka a máig három különálló készletrendszer. Ugyanakkor a jelen termeléshez igazodva már teret nyert a keveredés (például Martonvásár Dabasra is szállít alapanyagot.) Ez azonban könyvelési többletmunkával jár. További két nagy elosztóraktárról is említést kell tenni: a komlóiról és a tiszanánairól. Ezek úgynevezett területi raktárak. A Fehér úti síkötésgyártás egészen külön ügy; azt a teljesen önállóan működő Gergely utcai raktár szolgálja ki. Itt ráadásul az SAP integrált vállalatirányítási rendszer követelményeinek is eleget kell tenni.

A raktározás széles alsó szintje: a telephelyi raktárak sokasága.
Van olyan közülük, amely önállóan működik? – kérdezzük a logisztikai vezetőtől. A válasz: Igen, például a csongrádi és a körmendi ilyen, a többi telephelyi raktár állandó kapcsolatban áll egy-egy területi és központi raktárral, de akár egy másik telephelyi raktárral is. „Bár raktáraink földrajzilag szétszórtan, ráadásul három készletrendszerben működnek, mégis együtt tudnak működni, illetve tudnak egymást támogatva, segítve dolgozni” – állapítja meg Körössy. – A kooperációhoz azonban tudni kell például, melyik telephelyre lehet raklapos árut szállítani, melyik telephely helyett kell központi raktárban könyvelni, hol mekkora a tárolókapacitás, hol van fűtött raktár… És persze fontos a közvetlen, nemcsak a készletadminisztráció nyomon követéséből származó áruismeret is. Annál is inkább, mivel a megnevezések készletrendszerként mások.” A logisztikai vezető szól arról is, mekkora felelősség a biztonságos, szabályos, áruvédelmet biztosító tárolás, tekintettel a gyakori helyszűkére is. Azonkívül időről időre át kell nézni a készleteket fizikailag és az úgynevezett VIR-rendszerben egyaránt, fel kell tárni az inmobil készleteket. Külön kitért arra, hogy a raktárak munkatársai – raktárosok, ügyintézők, anyagmozgatók – már csak azért is elismerést érdemelnek, mert sokszor nehéz körülmények között dolgoznak. Például Martonvásáron télen a hideg, nyáron a meleg okoz gondot, a Laky Adolf utcai pincerendszerben pedig az anyagmozgatás. Körössy Gabriella dicséri a raktárakban dolgozókat munkabírásukért, szakértelmükért, csapatösszhangra törekvésükért. Szerinte ezért is sikerül (a társosztályokkal karöltve persze), hogy cégszinten 50 ezer cikkszámmal lehessen a raktározási munkákat végezni. Valamint ezért is kezelhető az a kihívás, hogy egyidőben több mint 4000 féle anyagból-termékből készletezzünk, több száz millió forint értékben…

Termelékenységi verseny
Szombathely – 2015. július


képHáromnegyed éven belül másodszor nyerte a termelékenységi versenyt a szombathelyi Seprűüzem. A 22 fős csapat tagjainak többsége darabbéres, és Horváth Bertalanné csoportvezető az ebben rejlő ösztönzőerőnek is tulajdonítja az egyenletes jó teljesítményt. Elmondta, hogy a motiváltság az időbéresekre is átragadt. A csoportvezető asszony ezúton is köszöni a beosztottaknak, hogy „mindenki maximálisan odatette magát”. A szombathelyi seprűüzem azzal is büszkélkedhet, hogy huzamos idő óta zömében olasz piacra dolgozik, a megrendelő főleg különféle speciális kisseprűket igényel. A szombathelyiek, ha jól állnak az olasz teljesítéssel, olyan nagyseprűket is készítenek hazai piacra, melyeket elsősorban a budapesti „testvérüzem” gyárt.

A Hónap dolgozója, 2015. augusztus
Horváthné Vincze Szilvia, Tatabánya

kép Szilvia termelési aktivitása példaadó, precízen és villámgyorsan halad előre a munkafolyamatokban. Az egyik legszorgalmasabb és legügyesebb kezű tatabányai munkavállaló. Még az iratgyűjtők füleinek beragasztása is mindig tökéletesen sikerült neki. Főnökei jegyzőkönyvek összeállításában éppúgy számíthatnak rá, mint abban, hogy távollétükben vezesse a 27 fős csoportot. Nem sértően, viszont építően jelezni tudja egy-egy kényelmesebb kollégának, ha belefeledkeznének a lazításba. Pályafutásában egyébként új fejezet kezdődik: éppen most „emelik ki” minőségellenőrnek. Az, hogy selejtes iratgyűjtő, gyorsfűző ne kerüljön ki a telephelyről, hogy a hibákat észrevegye, és szúrópróbaszerűen ellenőrizze a termékeket, mindig is jellemezte, szinte a génjeiben van ez a fajta elkötelezettség és törekvés… Ettől fogva ebben is kiteljesedhet.

Sebe Jánosné, Mezőkövesd

kép Marika alapítótagja a tizenkét éves mezőkövesdi telephelynek; szorgalma, ereje és lelkesedése azóta lankadatlan. Bár többféle tevékenység, termékgyártás zajlott és zajlik itt (a látássérültek például iratgyűjtőket készítenek), a profilt a díszdoboz-megrendelések teljesítése jelenti. Ráadásul igényes díszdobozok gyártásáról van szó, Marika mégis dicséretes színvonalon ismeri annak valamennyi – legalább tucatnyi – munkafázisát. S ami a keze alól kikerül, selejtmentes. Úgyhogy mind asztalcsoportjának, mind az egész kollektívának az egyik jolly jokere. Univerzalitása arra is kiterjed, hogy másoknak, például az újaknak, ha kell, segít, technikai tanácsot ad. És akkor még nem is szóltunk arról, hogy nagymamának is vidám természetű, sőt életenergiája a helyi néptánccsoport fellépésein se hagyja el – íme egy ízig-vérig matyó asszony!

A Hónap dolgozója, 2015. szeptember
Korpicsné Soós Amália, Szentgotthárd-Rábafüzes

kép Ez a hölgy megváltozott munkaképességű (mmk) fizikai dolgozóból lett csoportvezető 2013-ban, négy évvel azután, hogy a Társasághoz került. Ezzel bizonyította, hogy az mmk-soknak is van lehetőségük előmenetelre a FŐKEFÉ-nél. Amália utóbb elvégezte – Szombathelyre bejárva – a cégünk által szervezett csoportvezetői TÁMOP-képzést. A most 18 fős telephely hat éve, azaz kezdettől orvosiinfúzió-szerelékeket gyárt. Díjazott kollégánk egyrészt jól működik együtt a telephelyvezetővel, másrészt nyugodt és határozott irányítója a dolgozóknak. Nem száll el beosztásától, közreműködik a termelőmunkában, segít beosztottjainak még az ügyintézésükben is. A számítógépes tennivalókat szintén ellátja, nem egyszer takarításon is „tetten érik”. Otthon családanya, két kamasz fiú édesanyja.

Pasiák György, Budapest, Laky Adolf utca

képDíjazottunk régi motoros a cégnél, 1975-ben került a FŐKEFÉhez. Kétezernyolc óta dolgozik a Közösségi műhelyben, amelyet - éppen akkoriban - azért alapítottak, hogy legyen olyan egysége a vállalatnak, ahol a rehabilitációra igény szerint nagyobb hangsúly esik, mint a piaci teljesítményre. Pasiák György jelenleg zömmel gyorsfűzőket készít, annak minden fázisában otthon van (hajtogatás, lyukasztás, fűzés, készre hajtogatás), de épp olyan megbízható, pontos és serény mondjuk naptárspirálozásban vagy gumigyűrű-csomagolásban. Új csoportvezetője, Schrik Borbála megjegyzi, György egyike azoknak, akikre kezdettől fogva támaszkodni tud. Pozitív hozzáállása példát ad a többieknek, sokan kedvelik, szavára adnak. Lehet, hogy ennek az is oka, hogy ő sem közömbös társai problémái iránt.

Morvai Dani
a Muzsika TV új ikonja


kép Szemünk láttára válik országos hírességgé egy huszonöt éves munkavállalónk, Morvai Dani. Ez a hevesi fiatalember négy éve a munkaügyi központ közvetítésével került a céghez, és épp ezalatt lett sztár a mulatósdalok műfajában. Nem a főkefés munka rovására: hiszen a tiszanánai telephelyen nagyon szolgálatkész logisztikai előadó. Nem lett beképzelt attól, hogy az RTL-es Muzsika TV rendszeres vendége, hogy honlapja (morvaidani.hu), lájkolható rajongói oldala van a facebookon és persze számos, klipen rögzített saját dala. Rendszeresen csillogtatja vidám baritonját és nyűvi szintetizátorát Heves, Jász-Nagykun-Szolnok és Borsod megyében, sőt, hívják pesti, erdélyi, kárpátaljai rendezvényekre. Közben azért Hónap dolgozói találkozókon, regionális sportnapokon a kollégáknak is garantálja a magasba hágó hangulatot. Saját dalai zenéjétszövegét egy már korábban befutott pályatársa, Sihell Ferry szerzi a számára. Jelenleg első CD-jén dolgozik Ferryvel és a triója tagjaival. Mások dalaiból több mint félezres repertoárja van. Fele mulatós szám, másik fele klasszikus hazai sláger, Máté Péter, Neoton, Republic, stb. Leginkább mégis a mulatósakat szereti, mondván, ezzel lehet legjobban felpörgetni a jónépet. Sajátosan magyar műfajnak tartja ezt; szereti a bele vegyülő cigányzenei zamatot is, holott ő nem roma gyerek. De vajon egy ilyen sikeres srác, aki a tetejébe’ a megtestesült egészség, hogyan viszonyul a nehezebb sorsú emberekhez, a megváltozott munkaképességűekhez? „Ha hiszed, ha nem – magyarázza Dani –, a legjobban éppen ők inspirálnak, olyan hálásak a derűért, a jó zenéért. Lelkesen tudatják, ha láttak a tévében. Szeretek velük dolgozni, szeretek nekik énekelni!”


Főkefe Hírmondó 2015/5.
A Főkefe Hírmondó 5. száma letölthető, megtekinthető itt .pdf formátumban.

Fotocella

képMesésen felújították az Erzsébet királyné útjának azt a szakaszát, amely közel esik cégközpontunkhoz. Friss burkolat, csinos járdaszigetek, a megállókban biztonsági korlát, a járatok hangosbemondója: csupa gáláns akadálymentesítő előzékenység a megváltozott munkaképességű emberek iránt. Az autók itt a kialakított kerékpárút miatt a villamossínpáron tudnak haladni. Sajnos kétszer is megesett, hogy amikor a zebrán átvezettem volna egy vak kollégát, láttunkra a messziről közeledő gépkocsi nem lassított, hanem gázt adott. Miután földbe gyökerezett a lábam és a kollégát visszarántottam, a vezető mindkét esetben hörögve szitkozódott az autóablakból, úgy húzott el az orrunk előtt. Megfélemlítés a köbön – szabálykövetés helyett. Hogy az emberiesség minimumáról ne is beszéljünk… A társadalom egy része még mindig ilyen pályán halad – hova is? Laky Adolf utcai új bejáratunk az ezzel ellentétes felfogást jelképezi. Azt, amelyet a rehabilitációs foglalkoztatásban élenjáró FŐKEFE is igyekszik képviselni. A kerekes székeseknek korábban készült rámpa után a fotocellásan nyitódó, jelzőmatricás üvegajtó immár teljessé tette az akadálymentességet a mozgásés látássérülteknek. Reméljük, hogy a fotocellás ajtó (amely a Nemzeti Rehabilitációs és Szociális Hivatal révén, kormányzati támogatással valósult meg) magától kinyílik az összetartozás eszméje előtt, a törtető önzőséget pedig kívül rekeszti…
J.I.

Portré
Közös feladatunk a munkahelyek megóvása
Beszélgetés Ambrusné dr. Kerekes Judit munkaügyi osztályvezetővel


képIdén a Magyar Állam csak fél évre kötött szerződést a rehabilitációs foglalkoztatást végző akkreditált cégekkel, így Társaságunkkal is. Mivel éppen év közepén készül ez az interjú, hadd kérdezzük meg először is: mi újság a második féléves foglalkoztatással? Marad a jelenlegi létszám?
Jó hírem van: már bizonyos, hogy 2015 második félévére is van lehetőségünk 3400 megváltozott munkaképességű munkavállaló foglalkoztatására. Így megmaradhatnak ezek a munkahelyek, és továbbra is büszkélkedhetünk azzal, hogy a FŐKEFE foglalkoztatja a legtöbb megváltozott munkaképességű személyt Magyarországon, állami foglalkoztatóként.
Három éve kezdődtek az országban a megváltozott munkaképességűek komplex szakértői minősítésére irányuló felülvizsgálatok. Majdnem 102 ezer ember túl van rajta, de a folyamat korántsem zárult le, csaknem 68 ezer főt még nem hívtak be. Hogy érint ez minket?
A mi munkavállalóink körében is sokan – körülbelül ezren – vannak, akiknél nem került sor a komplex felülvizsgálatra. Érdemes szót ejteni arról, hogy az Emberi Erőforrások Minisztériuma fontos jogszabály-módosítási tervezetet terjesztett elő, és a megváltozott munkaképességű személyek ellátásairól szóló törvény módosítása augusztus elsején hatályba is lépett. A változtatások fő célja, hogy minél előbb ledolgozhassák a vizsgálati hátralékot a rehabilitációs hatóságok. Az egyik jogszabályi rendelkezése alapján azok a munkavállalóink, akik komplex minősítés alapján új, tartós C2–B2–D–E minősítéssel rendelkeztek, és határozatukban, hatósági bizonyítványukban, a felülvizsgálat időpontjaként megjelölt időpontban vagy a felülvizsgálati eljárás megindításakor – márpedig véleményem szerint a felülvizsgálat időpontjáról szóló értesítés már ennek minősül – a munkavállalóra irányadó nyugdíjkorhatár betöltéséig 5 év vagy annál kevesebb időtartam van hátra, nem kell felülvizsgálatra menniük. Ezek a munkavállalók ellátásukat rokkantsági ellátásként kapják tovább, és a nyugdíjkorhatár betöltéséig megváltozott munkaképességű (mmk) statusúnak minősülnek, a bértámogatásra jogosító feltétel tekintetében. A további módosító rendelkezések alapján azok a munkavállalóink, akik vállalták a komplex vizsgálaton való részvételt 2012. március 31-ig, ellátásuk vagy rehabilitációs ellátásba, vagy pedig rokkantsági ellátásba fordult át, továbbá mai napig nem került sor komplex felülvizsgálatukra, mentesülnek a komplex minősítés, vizsgálat alól a következőképpen: Annak a munkavállalónak, akinek életkora – itt a születési dátum irányadó naptári nap szerint! – a reá irányadó nyugdíjkorhatár előtt 5 évvel van a korábban született határozatában jelzett felülvizsgálati időponthoz képest vagy a felülvizsgálati eljárás megindításakor, nem kell komplex minősítésen átesnie, és ellátását rokkantsági ellátásként folyósítják tovább. Ők az ellátásukat idén augusztustól vagy a jogosultsági feltétel bekövetkeztekor rokkantsági ellátásként kapják tovább és a nyugdíjkorhatár betöltéséig mmk statusúnak minősülnek a bértámogatásra jogosító feltétel szempontjából. Fontos megjegyezni, hogy a rokkantsági ellátásra vonatkozó jövedelemkorlát szerint végezhetnek ezt követően kereső tevékenységet is. Sajnos azon munkavállalóink, akiknek augusztus elsején a komplex felülvizsgálatuk már folyamatban volt, nem tartoznak e kedvezményezett személyek közé. Nekik tehát a komplex felülvizsgálatra indult eljárást a korábbi szabályok szerint fogják lefolytatni. Hadd közöljek még egy idevágó információt: a felülvizsgálati helyszínek eltérő leterheltsége miatt a munkavállalókat lakóhelyüktől valamelyest távolabb eső helyszínekre is berendelhetik.
Kétségtelen, hogy dolgozóink nagyon nagy része szívből ragaszkodik ehhez a munkahelyéhez. De az is kétségtelen, hogy tetemes a lemorzsolódás is…
Nos, nem tettünk le arról, hogy minden erőnkkel a FŐKEFE berkein belül tartsuk dolgozóinkat. Hiszen évente valóban mintegy 600-700 fő lép ki-, illetve be. Ennek egyrészt az a magyarázata, hogy bizonyos megváltozott munkaképességű embereknél idővel olyan állapotromlás következik be, ami miatt már nem vállalja az itteni munkát; gyakran az orvos is alkalmatlan minősítést ad. Mások azért lépnek ki tőlünk, mert úgy gondolják, a nyílt munkaerőpiacon jobban megtalálják számításukat. Az utóbbinak sok esetben örülni lehet, hiszen az is feladatunk, hogy akiket lehet, felkészítsünk a munkaerő-piaci integrációra. Némelyek viszont, elhagyván a céget, csalódnak az új helyen, rájönnek, hogy számukra mekkora érték volt, hogy a FŐKEFÉ-nél védett környezetben voltak, úgyhogy ismét nálunk kopogtatnak. Újbóli felvételüket azonban a minket kötelező keretszámok nem mindig teszik lehetővé. Ezért is ajánlom munkavállalóinknak, hogy mindig fontolják meg az elmenetelt, alaposan járják körül, hogy a váltás valóban megéri-e. De arra is fel kell hívnom a figyelmet, hogy a Munka Törvénykönyve a megváltozott munkaképességű emberekre is kötelező érvényű. Sajnos rendszeresen előfordul, hogy némely dolgozók úgy gondolják, egyik nap itt dolgoznak, a másikon már nem, holott például a határozott idejű munkaviszony nem szüntethető meg a munkavállaló általi felmondással, csak nagyon kivételes esetben. A határozatlan idejű munkaviszony esetében 30 nap a felmondási idő. Jó tudnia a munkavállalóinknak, hogy hatályban van az az ügyvezető igazgatói utasítás, ami kötelezően előírja a felmondási idő letöltését. Sajnos köztulajdonban álló gazdasági társaságként nem tekinthetünk el a Munka Törvénykönyvének attól a rendelkezésétől, amely távolléti díj megfizetését írja elő a felmondási idő le nem töltése esetén a munkavállalónak.
A továbbállásra legtöbbször a nagyobb kereset reménye csábít, nem igaz?
De, ez így van. Ugyanakkor pozitív különbség más hasonló profilú állami cégekhez képest, hogy nálunk az időbéren felül létezik teljesítményalapú többletdíjazás, 130 százalékos teljesítményig „beárazottan”. Vagyis a jól teljesítő emberek a minimálbér időarányos részénél magasabb díjazásban részesülhetnek, teljesítményüktől függően. Ha javul a Társaságunk gazdasági helyzete, remélem, hogy végre megvalósíthatjuk azt a tervünket is, hogy – jó munkavállalói teljesítmény esetén – tegyük lehetővé az óraszámemelést az ezt kérelmező munkavállalóknak. Nagy számban érkeznek hozzánk óraszám-emelési kérelmek, nagyrészt nehéz szociális körülményekre hivatkozással.
Olykor efféle megjegyzéseket is hallani: a Társaság a bértámogatásból él, tehát a menedzsment és az adminisztráció tulajdonképpen a megváltozott munkaképességű dolgozókból él…
Helytelen vélekedés. Az akkreditált foglalkoztatókat nagyon szigorú jogszabálykörnyezeti változás érte el 2012-ben. A támogatás reálszinten csökkent, az elvárás nőtt, komoly hatékonyságjavítási, eredménynövelési célzatú intézkedésekre lettünk szorítva. Emellett a minimálbér folyamatos, évenkénti növekedését immár talán negyedik éve nem követi a támogatás mértéke. Arról is szólni kell, hogy nagyon csekély az irányítási létszámunk a hasonló nagyságrendű cégekéhez képest, pedig nekünk óriási többletfeladat keletkezik a megváltozott munkaképesség (mmk) miatt. Jó példa erre a munkaügy is. Háromezer-négyszáz mmk munkavállaló rehabilitációs iratanyaga, az mmk státus megállapításától annak nyomon követéséig nálunk található és nálunk kezelendő. Az a munkaügyi általános gyakorlat, hogy egy fő munkaügyi ügyintézőre 250 fő jut ügyvitel tekintetében, ehelyett túlterhelt kollégáim egyenként közel 500–600 fő megváltozott munkaképességű, illetve nem megváltozott munkaképességű személy ügyét látják el. Egy mmk dolgozó fölvétele kapcsán például három iratnak kell megfordulnia a rehabilitációs hatóság és a FŐKEFE HR főosztálya között, enélkül ugyanis nem létesíthető munkaviszony, illetőleg ez a bértámogatás feltétele is.
Végül is mire elég az állami bértámogatás?
A – természetesen továbbra is létfontosságú – bértámogatás ötórás, járulékokkal növelt és munkába járással terhelt minimálbér fizetésére elegendő körülbelül ma. Gondoljuk csak el: ha mondjuk a munkavállaló teljesítménybérelemet is kap, vagy magasabb óraszámban foglalkoztatják, ezt a bértámogatás már nem fedezi. És akkor még nem említettük, hogy a Társaság működéséhez hozzátartoznak a telephely- és raktározási bérleti díjak, az anyag- és szállítási költségek, a hatósági díjak és a többi egyéb működési költség. Csak a bértámogatásból gazdálkodva ez a Munkáltató már rég bezárt volna. Meg kell felelnünk tehát az új elvárásoknak, aminek lényege a hatékonyság, eredményesség érdemi növelése. Ezekért napi szinten küzdenünk kell! Ezért fontos a munkavállaló hozzáállása is, hogy senki se veszteséget, selejtet termeljen és a munkahely megtartását mindenki személyes ügyének tekintse.
A munkavállalói teljesítmény csak a munkavállalón múlhat?
Egyszerre fontos a munkavállalói hozzáállás javítása és a vezetői szemléletváltás, adott esetekben az alkalmasabb vezetők megtalálása. A Munkáltató – a munkaügy, a HR és a termelés együttműködésével – felméri a képességeket és az alkalmasságot. A folyamat, amelynek része volt egy TÁMOPos csoportvezetői képzés is, még javában tart, de némelyik telephelyvezető-váltás után máris azt tapasztaljuk, hogy ugrásszerűen javult az adott kollektíva teljesítménye. A budapesti Seprűüzemtől Győrig lehetne sorolni példákat. A munkaügyi és a termelésirányítási szervezet azon is fáradozik, hogy a nem vezetői munkaköröket úgyszintén alkalmas emberek töltsék be. Mondjuk egy pszichiátriai beteg ne gépkezelő legyen, egyáltalán: mindenki ott tevékenykedjen, ahol a legtöbbet képes kihozni magából. Felmérjük az iskolai végzettségeket is, üresedő csoportvezetői státusoknál figyelembe vesszük ezt. Vagyis jól teljesítő betanított munkásoknak, ha a vezetői rátermettség sem hiányzik, tudatosan, szintén ösztönző szándékkal, előrejutási lehetőséget biztosítunk. Több friss példát tudnánk mondani, hogy megváltozott munkaképességű dolgozónk csoportvezető vagy meós lett.
Van olyan konfliktuskeltő vélekedés is, hogy óránkénti öt perc dohányzási szünet járna a munkatársaknak, csak éppen nem nagyon kapják meg…
Munkavállalói bejelentésre – de használhatnánk sajnos a feljelentés szót is – egy ízben munkaügyi ellenőrzés volt ennek kapcsán. A Munkáltató álláspontja győzött, a Munka Törvénykönyvével összhangban. A munkajog ugyanis nem ismeri a dohányzási szünetet. Ráadásul a Munka Törvénykönyvéből ránk a szigorúbb elvárások hárulnak, betartásuk fokozott kötelessége a Munkáltatónak. Valójában hat órát meghaladó munkavégzés esetén kell munkaközi szünetet adni, de mi a megváltozott munkaképességre tekintettel, a leterheltség enyhítésére a szakszervezetekkel kötött megállapodás alapján ezt négyórás munkaidőnél is lehetővé tettük. Amitől nem lehet eltekintenünk: a húszperces munkaközi szünet egybefüggősége. Ennek alapvető célja az egészségügyi szükséglet, az étkezés, a rövid pihenés biztosítása. A dohányzásnak is ide kell „férnie”; külön dohányzás, ismétlem, nem lehetséges. Más kérdés, hogy szintúgy biztosítjuk munkavállalóinknak munkaidőn belül és azon kívül az állapotukkal összefüggő egyedi szükségleteket, az inzulinozástól az illemhelyre menetelig, a közvetlen vezető engedélye alapján. Minden olyan munkahelyi magatartás viszont, amely sérti a munkajogi szabályokat, kötelességszegés.
Az ön eredeti végzettsége jogász, és kitűnő szakember hírében áll. Hogyan kamatoztatja tudását az osztálya élén és egyáltalán a Társaság javára?
Amint említettem, 3400 mmk munkavállalónk státusának a fenntartásáért, bértámogatása jogszerűségéért, jogalapjáért, illetve 4000 fő munkavállaló tekintetében a jogszerű foglalkoztatásért vagyunk felelősek. Működésem alatt nem volt velünk szemben olyan hatósági megállapítás, hogy a Munkáltató vétkes lett volna jogalap nélkül fölvett bértámogatásban, A Nemzeti Rehabilitációs és Szociális Hivatal hatósági ellenőrzésén még csak büntetőpontot sem kaptunk ennek kapcsán. Ez példaértékű, ezúton is köszönetemet fejezem ki a munkatársaimnak a lelkiismeretes munkavégzésért! Fontos eredmény, hogy jelentős sikereket értünk el munkaügyi perekben is, a minket képviselő ügyvédi irodával közös munka eredményeként. E sikerek között érdemes említeni, hogy egy jelentős pertárgy értékű munkáltató elleni munkajogi peres eljárás nemrégiben a Főkefe pernyertességével zárult a Kúria előtt. Vagyis a legfőbb bírói fórum Társaságunk felülvizsgálati kérelmének helyet adott.
Ilyen nagyságrendű perek keletkeznek manapság ellenünk?
Remélem, a jövőben nem lesznek már ilyenek. Munkavégzésem során mindig azt az alapszabályt próbálom követni és munkatársaim munkavégzését is ezen elv alapján próbálom irányítani, hogy ha a Társaság a munkaügyi intézkedései és tevékenysége során a jogszabálykövetésre nem helyez elég hangsúlyt, vagyis ha az adott munkáltatói intézkedésnél vétünk a jog betűi és a szakmaiság ellen, akkor jogérvényesítési törekvésünk eleve elvetélt. Ha mi a munkavégzésünk során vétünk, akkor peres eljárásban, vagy hatósági ellenőrzések során már igen nehéz a munkáltatói érdekeket érvényesíteni. Igyekszünk tehát a minimálisra csökkenteni a kockázatokat.
Miközben személyre szabottan, a gondokat átérezve foglalkozik emberekkel, aközben szigorú szabályokat kell betartatnia. Mit gondol, milyen képet eredményez ez önről a munkavállalókban?
Nemegyszer hallom, hogy „megosztó személyiség” volnék. Úgy gondolom, hogy nem a személyiségemről van szó. A munkámból adódóan nem nélkülözhetem a határozottságot, szigorú számonkéréseket, a megalkuvás nélküli jogkövetést, tehát fel kell vállalnom az esetleges ütközéseket is. Csak így tudom ellátni felelősségteljesen a feladataimat. Viszont nem emlékszem olyan esetre, hogy ne segítettem volna valakin, aki segítséget kért volna tőlem vagy segítségre szorult volna. Megoldható problémákról beszélek persze. Ügyvezető úrtól hallottam, a vezetőnek nem lehet kizárólagos fő célja az, hogy szeressék, miközben persze jó, ha vannak, akik szeretik. Közvetlen főnököm, Pénzes Dávid HR főosztályvezető szerint munkám során nemcsak szigorú, hanem már-már túl empatikus is vagyok, azaz nagy beleérző-képességgel rendelkezem, gyakran mondja tréfásan, hogy ez akár a Közösségi Műhely irányításához is elegendő volna… Annyi bizonyos, ritkán tudok úgy felmenni a második emeleti irodába a lépcsőn, hogy valaki utánam ne futna: „Juditka néni, Juditka néni!”
Gondolom, köztük van az a kooperációs műhelybeli fiú is, akinek a válságos helyzete kezelésében tevékenyen vett részt.
Igen, Tiboron az Ügyvezető úrral és a HR főosztályvezető úrral együttműködve próbáltunk és próbálunk tartósan segíteni. Immár zavartalanul fejlődhet a megfelelő munkafolyamatba helyezve, örömmel dolgozik, holott előzőleg egy másik nagy akkreditált foglalkoztatónál összeférhetetlen és alkalmatlan munkavállalónak ítélték és munkaviszonyát megszüntették. A Társaságunknál fennálló munkaviszonya alatt tapasztaltuk, hogy lényegében éhezett, ruházata önhibáján kívül nem volt megfelelő, komoly kockázatoknak volt kitéve a megítélésünk szerint nem megfelelő családi háttér miatt. Első kísérleteink csak tűzoltásnak bizonyultak, a probléma nem szűnt meg, ám aztán sikerült elintézni, hogy egy jó szociális intézetbe kerüljön. Jelenleg is az Életfa Rehabilitációs Intézetből jár be. Azóta tisztán érkezik munkahelyére, mentális állapota javult, már az első hónapban hat kilót hízott, hiszen napi háromszor étkezik. Élményként éli meg, hogy ha kell, vehet ruházatot magának, illetve hogy mindennap ehet gyümölcsöt…

Kefekurír
Agro Rehab-konferencia a kóser élelmiszergyártásról


„Kóser termékek – tények és lehetőségek Magyarországon” címmel rendezett konferenciát a közelmúltban a FŐKEFE leányvállalata, az Agro Rehab Nonprofit Kft. A konferencia a kóser élelmiszertermékek hazai gyártásának lehetőségeit tekintette át. Latorcai Csaba kiemelt társadalmi ügyekért felelős helyettes államtitkár kinyilvánította, a kormányzat kész támogatni a kóser élelmiszerek előállításának és piacának bővítését, mert ezek – amerikai és angliai példákkal igazolhatóan – kitörési lehetőséget jelentenének hazánk élelmiszeripara és vallási-gasztronómiai turizmusa számára. Mezei Dávid agrár-vidékfejlesztési stratégiai ügyekért felelős helyettes államtitkár részletesen ismertette az idevágó pályázati lehetőségeket. A házigazda szerepében Szabó György, a FŐKEFE Közhasznú Nonprofit Kft. és az Agro Rehab Nonproft Kft. ügyvezető igazgatója elmondta, a konferencia egy lépés afelé, hogy megpróbáljanak védőhálót képezni ama honi élelmiszergyártó kis- és közepes vállalkozásoknak, melyek kóser termékekkel kívánnak foglalkozni. Koordinálnák a kósersági követelmények teljesülését és piacokat nyújtanának nekik Izraelben és Amerikában. Elhangzott, hogy az Agro Rehab projektje egyaránt élvezi a Miniszterelnökség és a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Minisztérium támogatását, amely mindenekelőtt mezőgazdasági fejlesztéseket ösztönöz. A FŐKEFE leányvállalata ugyanis – hazai, sőt európai viszonylatban elsőként – kóser karfiolt és brokkolit fog termeszteni melegházakban. Oberlander Báruch rabbi, a Budapesti Ortodox Rabbinátus vezetője ismertetőt nyújtott a kóserság vallási előírásairól és jelentőségéről. A konferencián többek között neves élelmiszergyártó- és feldolgozó cégek, valamint melegházépítő vállalkozások képviseltették magukat.

Sikeres képzések

képSzabó György ügyvezető átadta a call centeres képzés elvégzéséről szóló tanúsítványokat a Társaság mintegy húsz látássérült dolgozójának. A tanfolyamot a Rehabilitáció - Érték - Változás nevű TÁMOP-projekt keretében szervezte a cég. Az ügyvezető elmondta, tárgyalások folynak arról, hogy a FŐKEFE lehessen a központja egy széleskörű budapesti segélyhívó szolgáltatásnak.






Sportnap Poroszlón

képTöbb mint 600 fő, illetve 14, többnyire a keleti régióhoz tartozó telephely részvételével zajlott le július 10-én a poroszlói sportnap. A Túró Tamás üzemvezető irányításával szervezett nyári főkefés megabulin felszólalt többek között Bornemissza János, Poroszló polgármestere és Szabó György ügyvezető is.
A vetélkedőkön ezek az eredmények születtek:
Főzőverseny: 1. Poroszló (kakaspörkölt túróscsuszával) 2.Nemti (vadasmártás, knédlivel) 3.Tiszafüred (húsoskáposzta).
Megasztár: 1.D.Nagy Ferencné, 2.Lipcsei László, 3.Seres János.
Női kötélhúzás:1.Mezőkövesd, 2.Martfű I-II., 3.Hajdúdorog.
Férfi kötélhúzás:1.Budapest, 2.Martfű I-II, 3.Jászapáti.
Női sakk :1.Lódi Sándorné (Tiszaszentimre), 2.Papp Julianna (Tiszanána), 3.Nagyné B.Erzsébet (Kenderes).
Férfi sakk:1.Gyóllai István (Tiszafüred), 2.Mihály Róbert (Tiszafüred), 3.Koós Gábor (Ózd).
Szellemi totó:1.Kenderes, 2.Jászapáti, 3.Mezőtárkány.
Petang:1.Homoki Sándor(Mezőtárkány), 2.Hajdú Kálmánné(Poroszló), 3.Szeberényi Lőrinc(Nemti).
Férfi foci:1.Tiszanána, 2.Tiszanána régió, 3.Martfű I-II.
Női foci:1.Marfű I-II., 2.Tiszaszentimre.

Termelékenységi verseny
Helyesbítés


képA nyomda ördöge négy év alatt először tudott „beleszólni” a Hírmondó szerkesztésébe. Múlt számunkban a Hónap áprilisi telephelye Martfű 1. volt, ám a fotó az az előtti számban ugyanott megjelent csongrádi csapatot mutatta, ismételten. Úgyhogy még egyszer, immár helyesen közöljük a hírt:
A győztes, 115,87 százalékos eredményt az egyes számú martfűi telephely még 54 fővel érte el, de lapszámunk megjelenésekor már legalább 62-en vannak. A csoport zöme 4 órás (az újonnan fölvettek is), tasakgyártás és gumigyűrű-, illetve celofáncsomagolás az itteni tevékenység. Habranyi Antalné művezető szerint a dicséretes áprilisi eredmény nem kis részt köszönhető magának a meghirdetett versenynek, ami felvillanyozta a kollégákat, azóta tudatosabban is besegítenek egymásnak. Az is állhat a jó teljesítmény mögött, hogy az adott két-három féle tevékenység „passzol” az adott megváltozott munkaképességű emberekből álló kollektívának. Ráadásul az összetartást és a motiváltságot növelhette, hogy az utóbbi két évben a Martfű 1 csapatának mintegy fele készségfejlesztő tréningen, illetve szakmai képzéseken esett át.

A hónap telephelye: Győr, 2015. május

képIlyen is van immár. Egy üzemünk előbb a (negyedéves viszonylatban) legjobban fejlődő telephely, majd nyomban a Hónap telephelye a teljesítményversenyben. Ez azt mutatja, hogy nem hasonlítható szalmalánghoz a győriek február (azaz Borsodi Erzsébet művezető visszatérése) óta növekedő munkakedve, termelékenysége. Persze az első kihirdetett győzelem is motiválhatta őket, illetve hogy nem akartak csalódást okozni. Egyre inkább mindenki jól akar teljesíteni a csapatban, melynek csoportvezetője (említsük meg az ő nevét is) Steczina Sándorné. A munka továbbra is csomagolással-hegesztéssel függ össze. A helyi művezető szerint köszönet illeti a Társaság központját, amely segít a problémák megoldásában és támogatja a fejlődést.

A hónap telephelye: Körmend, 2015. június

képKét stratégiai tevékenység is folyik a körmendi telephelyen: infúziószerelék- gyártás és mopvarrás. Minőség és mennyiség egyaránt kulcsa a nagy bevételnek. A körmendi főkefések, akiket nem „kárhoztatnak” a megrendelők minőségi és határidős kifogásai, ilyen nehéz területen állnak helyt és értek el most termelékenységi győzelmet. A 87 fős csapatból 19-en felmosómopokat varrnak, illetve törlőkendőket hajtogatnak. Az infúziószerelésben 68-an közreműködnek egy úgynevezett nagy tisztaságú kék-, illetve szürkezónában. A megrendelések több száz féle infúziótermékre szólnak, vérátömlesztéstől a vesetisztításig. „Jó a társaság” – Almási Péter telephelyvezető ezzel indokolta sikert, saját vezetési stílusa kapcsán pedig azt mondta el, arra törekszik, hogy szigorúan betartassa a követelményeket, miközben mindig emberséges maradjon.

Legjobban fejlődő telephely – 2015. 2. negyedév – Budapest, Kooperációs üzem

képNem kevesebb mint 340 ember közös győzelméről van szó, akik négy műhelyben és több műszakban dolgoznak a Laky Adolf utcai cégközpont második emeletén. Izsák Jenő üzemvezető elmondta, a most is folyó naptárgyártás nélkül ez a számottevő teljesítményfejlődés biztosan nem jött volna létre. Emellett azzal is indokolta a sikert, hogy miután több ütemben átszervezte az emberek tevékenységi beosztását, jelenleg mindenki ott dolgozik, ahol ki tudja hozni magából a maximumot. A leginkább húzóágazatnak a Naptárműhely (volt Apta műhely) számít. A naptárgyártás mellett többek között tasakragasztás, dossziégyártás, lakat-, üdítő- és egyéb termékcsomagolás, kádszifon-összeszerelés a kooperációs kollégák napi munkája.

A Hónap dolgozója 2015. június
Tücsök Richárd - Budapest, Gergely u.


képRicsi a Gergely utcai raktár „jókedvű mindenese” – a 9 fős kollektíva értékelése szerint. Boldogságába belejátszhat az a tudat, hogy munkáját közmegelégedésre végzi. Nem jellemző rá, hogy miatta fennakadás keletkezne a síkötések gyártásában, pedig a megrendelések pontos komissiózása - az alkatrészek nagy tételű összeszedése rendszerezése - különös pontosságot igénylő feladat. A „cirok koronázatlan királyaként” is ismert, mivel a seprűgyártási alapanyag kalodázásában szintén jól teljesít. A számítógéphez ugyancsak ért ez a hallássérült fiatalember. Az már csak mazsola a kuglófban, hogy főnökeivel, munkatársaival példamutatóan együttműködő és kommunikatív.

Árvai-Baranyai Gyöngyi - Bejcgyertyános

képSzalagfűzés, hajtogatás, kilövés, ragasztás… jelenleg efféle, irodai papíráruk készítésével összefüggő tevékenységet végez Árvai-Baranyai Gyöngyi Éva, aki 2009-óta dolgozik a Vas megyei Bejcgyertyános FŐKEFE-telephelyén. Gyorsan, nagy koncentrációval dolgozik, ahogy korábban, amikor karneváli ruhákat, függönyöket varrt a többiekkel. De nemcsak termel, hanem teremt is, tudniillik vidám hangulatot, családias légkört a műhelyben. Főnöke mondja, az új munkatársak betanítását nyugodt szívvel bízhatja rá, mert azok később szintén jó munkaerők lesznek. Gyöngyi néha-néha saját teljesítményét is kockáztatja az által, hogy önként is besegít és hasznos tanácsokat ad másoknak. Két felnőtt és egy kis gyermeke van.

A Hónap dolgozója 2015. július
Nagy Jánosné – Kistelek


képIdőbéres rendszerben dolgozik hatórásként Nagy Jánosné Erzsike úgy, hogy a teljesítménye kitűnő. Az sem megy a teljesítménye rovására, hogy alapos, akkurátus, lelkiismeretes munka az övé. Azon kívül, hogy főként bizsut csomagol immár öt éve, folyamatosan derűt sugároz a harminc fős csoportjában. A vele kapcsolatos egyik kulcsszó mindenképpen az aktivitás lehetne. Ne üres pörgést képzeljünk el, mert nála – aki azon túl, hogy példamutató dolgozó, még igazi feleség és nagymama is – a pörgés összekapcsolódik a szeretettel. Mondják, egy-két unoka mindig ott van körülötte a hatból, ami azért elég húzós lehet. Ha mégis van egy kis szabadideje, olvas vagy keresztrejtvényt fejt.

Rada Károly - Celldömölk

képErre a telephelyre - több más telephelyhez hasonlóan -, nem a legkurrensebb munkák kerülnek, figyelembe véve a helyi csapat átlagösszetételét, a megmaradt munkaképesség sajátosságait. Ám a Celldömölkön dolgozó Rada Károlynak mindegy, hogy útmutató- vagy radiátortávtartó-hajtogatás, dossziéragasztás vagy éppen villamos anyagok szétszerelése. Mindegyiket szolgálatkészen teszi, úgy, hogy lehetőleg a 40 fős csoport élbolyába kerüljön a teljesítményével. Ez túlnyomó részt sikerül neki, ahogyan a precizitásra törekvés is. A többiektől az sem szigeteli el, hogy hallókészülékét (mivel neki sosem vált be) nem használja; szájról leolvasva válaszol. Privát szórakozása is a munka, még a kárpitos sógornak is besegít.

Színező

képA képek bizonyítják, hogy jó hangulatú találkozó zajlott le Társaságunk leányvállalata, az Agro Rehab karácsondi telephelyén július 19-én. Akik találkoztak: a Hónap Dolgozói és a FŐKEFE vezetősége.


Főkefe Hírmondó 2015/4.
A Főkefe Hírmondó 4. száma letölthető, megtekinthető itt .pdf formátumban.

Kitört a nyár!
Kánikulával indított az idei nyár, aki nincs is szabadságon, vágyik rá. Szóljon hát a Hírmondó e számának legalább a második oldala valami másról, mint a cég. Jöhet például egy klasszikus vers, évszakhoz illő? Jöhet - hallom az óvatos választ -, csak ne legyen nehezen emészthető. Rendben, keressünk nyári verset, ami idillikus. Nos, nem is olyan egyszerű. A Kanáriszigetekről még nem írtak jó verseket a poéták. Nehezen találni még csak olyan nyári költeményt is, ami nem depressziós vagy nem akar a sorok között valami politikait üzenni. Talán majd Petőfi... Nahát…! Komolyan az alábbi versénél nyílt ki a kötet! Idill van benne, olyan idill, ami több, mint a Kanári-szigetek. A Nagy Magyar Alföld, amikor még nem szabdalták műutak, de még vasutak sem. Sőt, határok sem! Hoppá, azért ebben a versbe is becsúszott valami robotolás, ráadásul kint a mezőn. A gulyásbojtár persze kivétel – ám mi csak ne lőjük le a picikét erotikusra sikeredett poént… Íme tehát a könnyed, jókedvű vers, ezzel kíván a Szerkesztő kellemes nyarat a FŐKEFE négyezer dolgozójának:

Petőfi Sándor: MELEG DÉL VAN

Meleg dél van itt kinn a mezőben,
Rakja a nap a tüzet erősen.
Meleg dél van, meglippen a madár,
A fáradt eb kiöltött nyelvvel jár.

Két lyány gyűjti ott a széna rendét,
Két siheder hordja a petrencét,
Hej de nem telik nagy kedvök benne,
Mert ilyenkor súlyos a petrence.

Legjobb dolga van most a királynak,
Vagy ott annak a gulyásbojtárnak;
Király pihen aranyos karszéken,
Gulyásbojtár kedvese ölében.
(1847)

Portré
Seprűinvázió-„Helyére tettük a dolgokat”
Beszélgetés Vida-Szűcs Imre termelési alosztályvezetővel

kép
Ön fél éve került a termelési alosztályvezetői székbe, egyúttal - portfoliómenedzserként - a seprűgyártás élére, és tény, hogy azóta több mint 30 százalékkal javult az ágazat teljesítménye. A seprűk a cég alapítása óta stratégiai termékeink, és az itt tapasztalható hatékonyság példa lehet más tevékenységink előtt. Időszerű tehát, hogy e lapszámban - Társaságunk központi vezetőségének valamely tagja helyett - Önnel mint középvezetővel készítsük a soros interjút.
Köszönöm szépen, nem tettünk semmi extrát, csak helyére tettük a dolgokat. Ezért produkálunk immár havi átlag 12 ezer seprűterméket Budapesten, 30 megváltozott munkaképességű dolgozónkkal.
Többes számban fogalmaz…
Amikor idekerültem és megkaptam az itt eddig előzmény nélküli portfoliómenedzseri posztot, a zuglói Seprűüzem élén éppen változás állott be. A kedvező tendencia tehát az új üzemvezető, Holló Ferenc nevéhez is kapcsolható. A dolgozókról nem is beszélve, akik alkalmazkodtak az új elvárásokhoz és kezük alól immár sokkal több termék kerül ki.
Elsorolná a jellemzőbb termékfajtákat, amelyeket a zuglói, illetve szombathelyi kollégák gyártanak?
A legkönnyebb és ezért is legolcsóbb – 635 grammos – seprűből fogy a legtöbb. Egyrészt azért, mert manapság a vásárlók drágának tartanák a mi korábbi nehezebb és ez által is kiemelten jó minőségű seprűinket, másrészt mert az említett vásárlási szokásoknak megfelelően a horvát partner is mindenekelőtt ezt viszi, illetve az OBI-nak is ezt szállítjuk folyamatosan. A horvát megrendelés egyébként akkora, hogy kapacitásunk 90 százalékát köti le, amikor ezek a szűk határidejű megrendelések épp érvényben vannak. Ilyenkor átlag 4500 seprűt is gyártunk déli szomszédunknak ebből a fajta termékből… Van aztán a csak belföldre gyártott 820 grammos klasszikus seprű, az 1000 grammos úgynevezett „extra”, aztán az 1200 grammos nyolc-, illetve ötvarrásos seprű, illetve az ugyancsak 1200 grammos ipari seprű, amely a leginkább munka és alapanyag-igényes termékünk. Az utóbb felsorolt típusokból is átlag 1000-1200 darab minden hónapban elkészül havonta. Szombathelyen a pestinek csak a fele mind a seprűipari betanított munkások létszáma, mind a géppark nagysága. Ott túlnyomó többségében kisméretű seprűk, vagyis úgynevezett gyermekseprűk, kis seprűk és akasztófüles seprűk készülnek olasz megrendelésre, igény szerinti formára helyben esztergált nyelekkel.
A szombathelyi seprűgyártás irányítását is átvette?
Megbízatásom az ottani tevékenység irányítására-felügyeletére is szól, de ennek gyakorlati megvalósítása még csak most kezdődik. Minapi látogatásom során jó benyomást szereztem az ottani munkáról, tudomásom szerint az olasz partner is elégedett.
Visszatérve a pesti seprűgyártáshoz: könnyen összehangolható mondjuk a horvát rendelés és a fő belföldi partner, az OBI megrendelésének teljesítése?
Nem könnyű, viszont minősített feladat, például mert a folyamatos OBI-megrendelés teljesítésével való elmaradás kötbért vonna maga után. A kapacitást behatárolja, hogy a Laky Adolf utcai műhelyben 5 seprűkötő- és öt seprűvarrógéppel rendelkezünk, a már említett 30 ember itt dolgozik egy-két kivétellel 6 órában. És akkor még nem is beszéltünk arról, hogy számos kisebb-nagyobb más belföldi megrendelésünk is van, főleg különféle ötvarrásos seprűkre.
Hogyan tudnak akkor mégis olyan sikeresen megbirkózni a nehézségekkel, hogy még a termelékenység is nőtt?
Központosítottuk a termelést és a kereskedelmet egyaránt. Ehhez valóban kellett portfoliómenedzser, aki átlátja az egészet, aki segít abban, hogy se a cél, se az információ ne torzuljon el menet közben. A seprűüzem új vezetőjével kezdtünk újat a szakmaiság jegyében.
Mondhatnám, én vagyok a fej, Holló Feri a kéz… Mindenekelőtt végig kellett gondolni a technológiai sort. Annak éppen az elején jelentkeztek a fő bajok, a cirokválogatásnál. Hiszen az alapanyag mennyisége és minősége nagy hatással van az idevágó termelékenységre. Megértettük, hogy át kell hoznunk az osztályozógépet Csorvásról. Immár itt, helyben osztályozzuk a cirkot a saját aktuális termelési igényeinknek megfelelően. Hiszen a különböző seprűtermékekhez különböző hosszúságú anyag kell, de megfelelően kell válogatni a bélés- és a takaróanyagnak valót is. Amíg Csorváson volt az osztályozógép, csak az alapanyag ideérkezésekor szembesültünk azzal, mit kapunk és mit lehet abból kihozni. Vagyis a durva előválogatáson voltunk túl, a megrendelő igényeihez nem tudtunk eléggé igazodni. Most már itt folyik, szalagon, a durva előválogatás és a gépi osztályozás egyaránt.
Pusztán az, hogy az osztályozás célszerűbben történhet, mennyiségi és minőségi termelésjavulást eredményezett.
Azért azt korábban is mindenki elkönyvelhette, hogy a cégközpontban a legnehezebb munkák egyike a seprűüzemi, és a megváltozott munkaképességű dolgozók beleadnak apaitanyait.
Energialeadásból valóban nem volt hiány, de a cél az kell legyen, hogy ugyanakkora befektetett energiával, de a technológia helyrekerülésével és a szakmaiság növelésével, jobb szervezéssel menedzseléssel hatékonyabbak legyünk. Hogy a látszatja is meglegyen az erőfeszítéseknek. Ez mutatkozik most.
Mi az, ami szintén szakmaibb lett?
Az emberierőforrás-oldalról nézve: orvosoltuk a motiválatlanság problémáját. A teljesítménybér rendszere ugyanis nem működött megfelelően, vagyis mindenki számára ösztönzően. Most viszont már megéri dolgozni, a gépen dolgozó emberek egytől-egyig érzékelhetik, hogy az alapnorma meghaladásával arányosan kapnak többletfizetést 130 százalékig. Történt némi átszervezés is, hogy mindenki kihozhassa magából a legtöbbet. A betanított munkásaink érzik, hogy ha fejlődnek, magasabb szintű munkára átkerülhetnek. Javult a munkamorál, az emberek lelkesebbek lettek, és a siker visszaigazolódott abban is, hogy a Seprűüzem a Hónap telephelye lett.
Ideje, hogy az ön mindennapos irányító-, közvetítő-, szervezőmunkájáról fogalmat alkothassunk.
Az értékesítési osztály seprűügyben illetékes üzletkötőjétől, Keszte Tímeától heti ütemtervet kapok a partnerek kérése alapján. Nekem kell ezekből kiindulva és a termelést átlátva mérlegelnem és véglegesítenem a határidőket, hiszen az én látószögemből állapítható meg, mi a reális. Ehhez tekintetbe kell venni a gépi és az emberkapacitás kijelölte határokat, napi szinten kell tudni, hogy állunk a termeléssel, mi vállalható anélkül, hogy szétforgácsolódna a termelés. Súlyozni kell a partnerek kívánalmai között, hiszen mondjuk, ha már beálltunk egy nagyarányú horvát teljesítésre, azt nem hagyhatjunk fel egykönnyen. Figyelembe kell vennem a határidők vállalásakor azt is, hogy esetleg kiesik egykét ember betegszabadság miatt. A termelés egyébként hajlamos a túlvállalásra, de számításba érdemes venni, hogy ha nagyon megnöveljük a termelést, azzal nő a gépek igénybe vétele, illetve az emberek is kimerülhetnek. A folyamatosságot, a távlatosságot is tekinteni kell tehát a tervezésben…
A határidőket aztán be is kell tartani és tartatni. Biztosítanom kell a folyamatos működéshez, az elvárt mennyiségi és minőségi követelmények teljesítéséhez az alapanyagot. Többek között a gépek állapotára is ügyelnem kell, vagyis kapcsolatot kell tartanom a tmkrészleggel. Közvetítem a felsőbb szinteken született koncepciót a dolgozóknak, esetenként az ő problémáik szószólójaként is föl kell lépnem. Szóval állandó jelleggel „lavírozok” a különféle szintek között.
Büszke az elért eredményekre?
Nem vagyok büszkélkedő típus, mindenesetre jóleső érzés, hogy sikerült az üzemvezető-csere után az átmenetet megteremteni úgy, hogy az első naptól kezdve hoztuk a régi üzemvezető idején tapasztalt teljesítményszintet, nem volt minimális visszaesés se… Sőt: egy hónap múlva már megkezdődött az üzem teljesítményének emelkedése. Örülök, hogy az adott keretek között javítani tudtunk a mutatókon. Mindehhez számomra elengedhetetlenül szükséges volt Prohászka Csaba termelési főosztályvezető támogatása. Mint korábbi kereskedelmi főosztályvezető jól ismeri a „seprűtörténet” azon oldalát, januártól pedig jól látja a termelés gondjait-korlátait, sajátos szempontjait is. Így tehát mindenben tud segíteni. A számok pedig valóban bizonyítják: nem kellett megbánnia, hogy szabad kezet adott a szóban forgó területen.

Sikeres audit.
A közelmúltban túljutott Társaságunk a három évenként esedékes úgynevezett megújító auditon – tudtuk meg Hegedűsné Hegyi Anikótól, a FŐKEFE minőségbiztosítási osztályvezetőjétől. A szóban forgó megfelelési vizsgálat Társaságunk tíz telephelyét, a telephelyen végzett tevékenységeket illetve a folyamatok, utasítások tüzetes átvilágítását érintette. Az integrált minőségirányítási rendszer (MSZ EN ISO 9001:2009, MSZ EN ISO 14001:2005, MSZ 28001:2008) a MIR/KIR/MEBIR, vagyis a minőségirányítás, a környezetirányítás és a munkahelyi egészségvédelem- és biztonságirányítási rendszerek együttes, közös működtetését jelenti. A rendszer minősítését az CERTOP Termék- és Rendszertanúsító Ház Kft. végezte. A vonatkozó szabványok követelményeinek Társaságunk megfelelt, így a szervezet keretei között végzett tevékenységek további három évre megfelelnek az integrált irányítási rendszer követelményeinek és alkalmasak a kitűzött célok elérésére. A jelen rendszerünket érintő, legközelebbi felülvizsgálati audit 2016. májusában várható.

Intézményből saját otthonba
Kitüntették a „Támogatott lakhatás nagykövetét”


kép
Bernáth Ildikót (képünkön) dolgozóink a Rehabilitáció – Érték – Változás (RÉV) képzési projekt szakmapolitikai irányítójaként ismerhetik. A korábbi miniszteri biztos azonban hosszú évek óta nagy gondot fordít az értelmi fogyatékossággal élő emberek ügyére is. A Támogatott lakhatás nagyköveteként elért szakmai eredményeiért nemrég az Értelmi Fogyatékossággal Élők és Segítőik Országos Érdekvédelmi Szövetsége (továbbiakban: ÉFOÉSZ) Frim Jakab Emlékéremmel díjazta.
Mit jelent önnek, hogy megkapta ezt az emlékérmet ?
Amikor értesültem arról, hogy én leszek az egyik díjazott, elég sok minden eszembe jutott az elmúlt időszakból. Mindenekelőtt adott volt egy jelentős ügy, amellyel azonosulni lehetett: az intézménykiváltás kormányzat által elfogadott, nagy horderejű programja. Ez az egyik igen fontos projektje az ÉFOÉSZ-nak, amely az eladdig intézményben élő személyek lakókörnyezetbe költözésének, lakókörnyezetben élésének folyamatát dolgozta ki. Ez nagyon széleskörű, sok területet felölelő tevékenység; a leendő lakók kiválasztásától kezdődően a sikeres vizsgákon át a mentori támogató hálózat kiépítéséig sok mindent magába foglal. A díj valójában nagyon sok ember munkáját dicséri. Azokét is, akik a különböző munkafolyamatokban részt vettek, segítették a projekt megvalósulását. Így igazán nagy megtiszteltetés volt számomra, hogy a Parlamentben Kövér Lászlótól, az Országgyűlés elnökétől vehettem át a Frim Jakab Emlékérmet.
Hogyan kezdődött a közös együttműködés ön és az ÉFOÉSZ között?
Átgondolván azt a 18 évet, amióta a Kozmutza Flóra Alapítvány elnökeként a fogyatékosság- ügyével foglalkozom – fogyatékossággal élő gyerekekkel és fiatalokkal –, azt éreztem, hogy bár történtek jelentős, kedvező változások is, még többet kell tennem az érdekükben. Foglalkoztatott az is, hogyan lehetne segíteni azoknak az értelmi fogyatékossággal élő embereknek, akik intézményben élik az életüket, holott képesek lennének arra, hogy a civil életben is megtapasztalják az átlagos ember mindennapjait. Veszprém megyében jól ismertem az ÉFOÉSZ Veszprémi Közhasznú Egyesületének széleskörű tevékenységét, ezért örültem, amikor megtudtam, hogy a KULCSprogram első lakását Tapolcán tervezik megnyitni. Horváthné Somogyi Ildikó elnök asszonnyal beszélgetve úgy éreztem, hogy ezt a nagyszerű kezdeményezést miniszteri biztosként mindenképpen segítenem kell. Mindnyájan azon dolgoztunk, hogy a KULCSprogram egy követhető modell legyen, amire aztán más érdekképviseletek, sőt akár maga a szakminisztérium s a kormányzat országos projektet tud építeni. Sikerült elérnünk, hogy a szociális törvénybe belekerült szolgáltatási formaként a támogatott lakhatás fogalma és az éves költségvetési törvényben megjelent a finanszírozása is. A tapolcai lakás sikeres megnyitása után a veszprémi lakások átadásával folytatódott az ÉFOÉSZ KULCSprogramja, amely eddig kilenc személy életét tette teljesebbé.
A KULCSprogram első résztvevői mióta is laknak együtt?
Már lassan negyedik éve, s elmondhatjuk, hogy igazi otthonra találtak Tapolca befogadó közösségében. Ám ahhoz, hogy ez a program sikeres legyen, az is szükséges, hogy azok a fiatalok, akik kikerülnek az intézményi gondoskodásból, önálló munkajövedelemmel rendelkezzenek, valamint legyen számukra olyan bérlakás, amelyet fenn tudnak tartani. A támogatott lakhatás azt is jelenti, hogy ha lakóinak, akik a legteljesebb önállósággal élik az életüket, mégis problémájuk adódik, tudjanak hová fordulni segítségért, tanácsért. Ezért nélkülözhetetlen e program mellé a támogató szolgálat, amelyet ez esetben a helyi ÉFOÉSZ tapolcai és a veszprémi munkatársai biztosítanak.
A KULCSprogram nagyköveteként milyen további tervei vannak ezzel kapcsolatban?
Természetesen tervezzük a további megyék, városok, önkormányzatok bevonását a programba. Korábban a tapolcai lakásnál, és most Veszprémben is megkönnyítette a helyzetet a polgármester és a képviselőtestület hozzáállása. A KULCSprogram követendő mintául szolgálhat ezekben az együttműködésekben a jövőre nézve, hiszen az önkormányzatok biztosítottak bérleményt a támogatott lakhatáshoz, sőt, minden esetben segítettek a felújításban is. Minden résztvevőnek jó látni, tapasztalni, hogy a Tapolcán és Veszprémben kint élő fiatalok életében, személyiségében kedvező változások következtek be, s mivel az életük kiteljesedett, boldogabbak, mint korábban.
Ön hogy látja, a társadalom mennyire elfogadó?
Azt nem mondanám, hogy mindenki elfogadó, de az biztos, hogy ha sikerül a hallgatást megtörni, s kiállni a nyilvánosság elé, őszintén beszélni az érintett gyermekek vagy felnőttek életéről, küzdelmeiről, álmairól, akkor feltehető, hogy a társadalom befogadóbb lesz. Mert amiről nem tudok, azon segíteni sem tudok. Van erre egy jó példám. Április végén volt a Kozmutza Flóra Alapítvány Jótékony Mozgás című éves rendezvénye, amelyet immáron tizenegyedszer szerveztünk meg. A négy unokám közül a legidősebbet egyszer megkérdeztem, mikor már felső tagozatos volt: „Emlékszel-e még arra, hogy milyen volt, mikor előszöreljöttél erre a sport délutánra?” Azt felelte:„Féltem.” „De mitől féltél?” „Tőlük” – mondta. „De miért?”- érdeklődtem tovább. „Mertnem ismertem őket.” S azóta ez a tartózkodás, félelem, lassan, de biztosan megszűnt az unokámban. Ezért gondolom azt, hogy a legjobb már gyermekkorban elkezdeni ezt az ismerkedést, mert a gyerekek fogékonyabbak, érzékenyebbek a másik problémája iránt. S talán még a segítőkészség is jobban megvan bennük, hiszen amíg nem nevelik beléjük, addig nincsenek előítéleteik. Egy felnőtt már nehezebb eset, de távolról nem reménytelen!
Lévai Eszter (ÉFOÉSZ)

Bravó - Termelékenységi verseny
A Hónap telephelye – 2015. március

képSeprűvarrók, -kötők, anyagelőkészítők, anyagmozgatók és csomagolók mintegy 30-an dolgoznak a cégközpont földszintjének termelőhelyiségeiben. A Seprűműhely legalább 70 százaléka látássérült, de vannak például hallássérültek is. „A kollégák nagyon örülnek annak, hogy felfigyeltek rájuk, kemény munkájuk visszaigazolást kapott – nyugtázza Holló Ferenc művezető, hogy a seprűsök csapata nyerte a telephelyek közötti verseny márciusi fordulóját. A művezető büszke rájuk, mert miután folyamatos lett az alapanyag-ellátás és megfelelő fázisokra osztódott a szalagszerű munka, az emberei immár kihozzák magukból képességeik maximumát. Mindenki előtt világossá vált, érdemes ezzel az összetételű közösséggel tartósan számolni. Emellett várják a Seprűműhelybe azokat a fiatal budapesti FŐKEFE-dolgozókat, akik jelenleg más tevékenységet folytatnak, de – egy belső átképzés nyomán – szeretnék kipróbálnák magukat a cég seprűipari ágazatában.

A Hónap telephelye – 2015. április
képA győztes, 115,87 százalékos eredményt az egyes számú martfűi telephely még 54 fővel érte el, de lapszámunk megjelenésekor már legalább 62-en vannak. A csoport zöme 4 órás (az újonnan fölvettek is), tasakgyártás és gumigyűrű-, illetve celofáncsomagolás az itteni tevékenység. Habranyi Antalné művezető szerint a dicséretes áprilisi eredmény nem kis részt köszönhető magának a meghirdetett versenynek, ami felvillanyozta a kollégákat, azóta tudatosabban is besegítenek egymásnak. Az is állhat a jó teljesítmény mögött, hogy az adott két-három féle tevékenység „passzol” az adott megváltozott munkaképességű emberekből álló kollektívának. Ráadásul az összetartást és a motiváltságot növelhette, hogy az utóbbi két évben a Martfű 1 csapatának mintegy fele készségfejlesztő tréningen, illetve szakmai képzéseken esett át.

Legjobban fejlődő telephely – 2015. 1. negyedév
képKorábban tollat szereltek, mostanában különféle csomagolási-hegesztési megrendeléseket teléjesítenek, miután bizonyos intézetektől megörököltek ilyen munkákat. Lehetetlen nem összefüggést találni a siker és aközött, hogy művezetőként visszatért Borsodi Erzsébet korábbi csoportvezető, aki a TÁMOP-képzési projekttel összefüggésben két éven át másutt dolgozott a Társaságnál. Erzsike olyan vezető hírében áll, aki nyugodt légkört tud teremteni, miközben határozottan képes közvetíteni a jogos elvárásokat. A művezető elmondja, az eredményesség látványos javulásában nagy szerepe van annak, hogy többségre jutottak azok, akik jó példával járnak elöl, sőt besegítenek a másiknak, ha kell. Borsodi Erzsébet szerint nagy segítség az ő irányítói tevékenységében a Hírmondó mint hivatkozási alap, abban ugyanis a felsővezetők gyakran megnyilatkoztak arról, hogy csak akkor van az adott telephelynek jövője, ha javít termelékenységén.

Rögtönzött gépmesteri oktatás

képKomló polgármesterével, Polics Józseffel találkozott május végén Szabó György, Társaságunk ügyvezetője. A komlói kiruccanás jó alkalmat kínált arra is, hogy megszemlélje a komlói FŐKEFE-termelési központ új gépeit, melyek a Nemzeti Rehabilitációs és Szociális Hivataltól elnyert pályázatból származnak. Ha már megszemlélte, ki is próbálta némelyik nyomdaipari álommasinát, s ha már kipróbálta, rögtönzött is egy szakmai tanácsadást. Bizony nem kamutanácsokat kaptak a helyi kollégák: az ügyvezető negyed évszázadig nyomdai gépmesterként kereste kenyerét. Olyan fogásokat mutatott be – történetesen a biegelőgépen –, melyek könnyebbé, gyorsabbá teszik az iratgyűjtőgyártás adott fázisát és ezzel növelhetik a teljesítményt. De nyilván az sem hat a termelékenység ellen, ha a főnöknek a melósok között is respektje van...


A Hónap dolgozója
Németh Mária - Martfű, 2.

képÉppen három éve került a céghez. Egy hónapja korábbi szakmájában dolgozhat, ami a varrás. A FŐKEFEtelephelyen eddig csomagoló, mérő és tasakkészítő munkálatokban vett részt, bizonyítva, hogy új feladatköröket is hamar elsajátít betanított munkásként. Most tehát a cipőipari csoportban van, miután az összetettebb és hétórás munkát örömmel vállalta, varr, jelöl. Lelkesedése, szakértelme és igényessége jó és selejtmentes teljesítményben tárgyiasul. Gyakran történik meg, hogy ha előbb végez a napi kitűzött munkával, besegít kollégáinak. Ha igaz, nemsokára még több embernek mutathat jó példát, mert újabb megváltozott munkaképességű embereket vesz föl a Társaság cipőipari tevékenységre, helyben. Emlékszünk: a „Martfű 2” kollektívája ez év elején nyerte el másodszor a Hónap telephelye címet. Marika erőfeszítései is kellettek hozzá.

Gyöngyösi Attila - Szombathely, Rumi út
képA 45 fős szombathelyi papírüzem serény, áldozatos anyagmozgatója. Egyik jelző sem túlzás, ugyanis több ember munkáját látja el már lassan egy éve. Biztosítja a gépek számára a folyamatos anyagellátást, elviszi a készárut a termelő dolgozóktól, de a hulladékbálázás is az ő elmaradhatatlan feladata. És képzelhetjük, mennyi anyaggal kell ide-oda „mozognia”, hiszen számos más FŐKEFE-telephelyet ez a szombathelyi üzem lát el irodaipapíráru-félkésztermékkel, amellett dobozokat és másodlagos csomagolóanyagokat is itt gyártanak rakásra gyógyszeriparnak, környékbeli multiknak. Kerek harminc éve dolgozik a Társaságnál, ebből 29-et papíripari betanított munkásként töltött el úgy, hogy szinte mindig túlteljesítette a normát. Nem mellesleg hét gyermek édesapja.

Kovács Antalné - Komló
képEta eredeti végzettsége francia női szabó, de dolgozott valaha a komlói kórház gazdasági osztályán is, majd a szociális otthonban vezetőként segítette a rászorulókat. Öt éve került a FŐKEFE komlói telephelyére betanított munkásként. Pontos, szorgalmas, fegyelmezett, a telephelyen készített valamennyi papíripari terméket gyártotta már. Gondoskodó, sőt „nagymamatípus”… E vonása nemcsak a magánéletben jelentkezik – két lányánál négy leányunoka van –, hanem a kollégáival kialakult közvetlen viszonyában is. A vidámságával szintén kész szolgálni... Mondják, most nehéz időszakon megy keresztül, férje, akivel nagyon szeretik egymást – és szintén főkefés dolgozó –, jelenleg ápolására szorul. És eközben a termelési központban a régi precizitással végzi feladatát.

Ülésezett a Központi Üzemi Tanács. Vásárhelyi Anikó gazdasági, illetve Pénzes Dávid HR főosztályvezető tartott beszámolót a Központi Üzemi Tanácsnak (KÜT) június 11-i ülésén. Vásárhelyi Anikó gazdasági beszámolójában a 2014-es évet értékelte, Pénzes Dávid a létszámgazdálkodással és a telephelyekkel kapcsolatos intézkedéseket vázolta a főkefés dolgozói közösség fő érdekképviseletének. A Társaság vezetése és a KÜT megállapodtak abban, hogy júliusban folytatódnak a kollektív szerződést előkészítő tárgyalások. Lipcsei László, a KÜT elnöke elmondta, a céges üdültetés Bükfürdőn már június 8-án megkezdődött és legalább július 20-ig tart majd, a balatoni üdültetés június 22. és július 26. között zajlik, a poroszlói július 6. és augusztus 30 között.

47 év a Főkefénél
képVolt májusban egy nap, ami Süttő József napja volt. Nem mondták be a tévéhíradóban, nem fogadta a köztársasági elnök, de azért a kollégái számon tartották. Jóska bátyánk 47 évet húzott le a FŐKEFÉ-nél, úgy ment nyugdíjba. Nem vonult fel előtte tisztelegve egy díszszázad, de azért negyedszázad közvetlen kollégája összezsúfolódott egy tatabányai lakótelepi másfélszobás lakásban, az ottani telephely egyik részlegén, felköszönteni őt. Méltatta Süttő József hűségét és munkatársi állomásait Gönczöl Zoltán műszaki főosztályvezető, majd átadta a Társaság menedzsmentje nevében az ajándékkosarat. Lipcsei László, a Központi Üzemi Tanács elnökeként nyújtott át emléklapot, Grunda János a FÉSZEK Szakszervezettől nyugdíjba vonulási segéllyel kívánt további szép évtizedeket. A tatabányai kollégák névre szólóan felcímkézett nemes itókával is kifejezték forró szeretetüket. A köszöntéskor Süttő József éppen pár napja lett nagypapa. Még 1968-ban lépett be a FŐKEFÉ-be, 1994-ig az akkori pesti szövőüzemünk segédmunkása volt. Ezt követte az Alapanyagraktár. Súlyos veseproblémával leszázalékolták, és mivel Száron lakik, a tatabányai foglalkoztatóba kérte át magát 2007-ben. Azóta itt kereste kenyerét, főleg csomagolási munkákkal. Most egy fejezet lezárult, de a szeretetnek, ha igazi, nincs vége sohasem.


Főkefe Hírmondó 2015/3.
A Főkefe Hírmondó 3. száma letölthető, megtekinthető itt .pdf formátumban.

Köszöntő

gépparkA megújuló természet megenged némi tavaszi fáradságot, de lendületet is ad. A jelen időszak egyik fő feladata, hogy teljesíteni tudjuk azokat az elvárásokat, melyek a hatékony és minőségi gyártáshoz kapcsolódnak. Én erre képesnek érzem dolgozóinkat, és mutatkoznak is kedvező jelek. A fenti célnak megfelelően zajlik a telephelyvezetők és csoportvezetők alkalmasságának a felülvizsgálata is. Hiszen egyre nagyobb felelősség hárul azokra, akik közvetlenül a telephelyeken irányítják a munkát. Az általunk gyártott termékek minőségének a garantálásához további elengedhetetlen feltétel, hogy megtaláljuk – ahol ez még szükséges – a megfelelő minőségellenőröket, illetve érdekeltté tegyük őket abban, hogy valóban azt a feladatot lássák el, amivel meg lettek bízva. Mindeközben szeretnénk javítani a munkakörülményeken is. A telephelyi fejlesztések mellett ide tartozik a várva várt belső személyi lift megépítése a Társaság zuglói központjában. A liftépítés költségét a Nemzeti Rehabilitációs és Szociális Hivatal (NRSZH) 2014-es pályázatából fedezhetjük. Ezzel a remélhetően ősszel elkészülő felvonóval újabb érdemi lépést tettünk az akadálymentesítés kiszélesítésére, az itteni több száz dolgozó komfortérzetének javítására. Az elmúlt egy évben megszavazott Hónap dolgozóinak pedig az a jó hírem, hogy júniusban ismét megrendezzük találkozójukat, ezúttal a két évvel ezelőtti helyszínen: mezőgazdasági leányvállalatunk, az Agro Rehab Nonprofit Kft. karácsondi majorságában.
Szabó György
ügyvezető igazgató

Legyenek helyükön a fogaskerekek
Kedves Kollégáim! Beszélgetés Prohászka Csaba termelési főosztályvezetővel


gépparkEz év elején létrejött a Társaságunknál a termelési főosztály; az ez alá került osztályokat – termelési, illetve logisztikai – az addigi műszaki és termelési főosztályról választottak le. Hogyan került ön, aki addig kereskedelmi főosztályvezető volt, a szóban forgó termelési főosztály élére?
Nagyon egyszerű: behívott irodájába az ügyvezető úr, és előadta, hogy szemléletváltozást és annak megfelelő átszervezéseket akar, abból a célból, hogy a termelésirányítás hatékonyabb és értékesítésközpontú legyen. Az értékesítést ismertem, hiszen több éven át abban dolgoztam. A termelésirányítással pedig addig is összefonódott a munkám, úgyhogy nemcsak fegyelmezetten fogadtam a megbízatást, hanem azzal a reménységgel is, hogy helyt tudok állni. Annál is inkább, mert nekem is meggyőződésem volt, hogy vannak még tartalékok a termelésben.
Mit jelent az értékesítésközpontúság?
Azt, hogy minél inkább meg kell felelni a vevő elvárásának a jó minőségű kiszolgálást illetően. A vevő olcsón, gyorsan, jó minőséget akar kapni megfelelő mennyiségben. Ezeket kell szem előtt tartani, s mindegyikben megközelíteni a maximumot. De ez csak akkor megy, ha ízig-vérig termelővállalattá válunk, nem feledve persze rehabilitációs foglalkoztatási küldetésünket sem.
Interjúról-interjúra fölmerül, hogy megy-e együtt a kettő…
Mindenkitől elvárható a képessége szerinti teljesítmény, és ez megfelelő együttműködés és irányítás esetén ki is hozható a munkavállalókból. Ha már mindenki teljesítménye, munkája megjelenik a termékben, mondjuk egy iratgyűjtő-gyorsfűzőben, illetve e termékek halmazában, akkor legyen benne kinek-kinek a meglévő, illetve megmaradt munkaképessége szerinti maximum. Senki nem vádolhat empátiahiánnyal, hiszen hosszabb ideje kerekes székben élek és dolgozom. Vállalatszinten az iménti megállapításom azt jelenti, hogy erőforrásaink jobb kihasználásával, a napi operatív munka javításával, vagyis érdemi termelésszervezéssel képesek vagyunk a fennmaradásra, prosperálásra.
Milyen újításokat vitt véghez vagy tervez új posztján? Vagy csak határozott irányításra törekszik?
Van egy adottságunk: a szerteágazó telephelyrendszer, ami még mindig több mint félszáz telephelyet, üzemet foglal magában. Ezekkel folyamatos, naponta többszöri kommunikációt kell lebonyolítani. Nem láttuk eddig eléggé, hogy mit csinálnak. Ha úgy tetszik, újítás, hogy a termelésirányítási osztályon minden ügyintézőre kiosztottunk telephelyeket, amelyekkel szorosabban kell tartaniuk a kapcsolatot. Így végre ténylegesen foglalkozunk valamennyi telephely mindennapi életével. Mi itt a Laky Adolf utcai központban érdemibb jelentésekhez jutunk, a telephelyi közösségek és helyi vezetőik pedig érezhetik, hogy nincsenek magukra hagyva.
Tudhatják, hogy bármivel fordulhatnak hozzánk, s a tényleges problémákat közösen, lehetőség szerint megoldjuk. Például a karbantartási munkálatok is hamarabb megoldódnak. Fontos továbbá, hogy úgynevezett termeléselemző munkatárs került a termelésirányítási osztályra, aki elemezze a különféle termelési adatokat. Ilyen korábban nem volt, ha megoldottunk is gondokat egyes ágazatokban, üzemekben, az összefüggések megállapítása ilyen szakfeladat híján esetleges volt vagy meg sem történt. Vagyis a problémát tovább görgettük. Újdonság még, hogy helyi kollégáktól, például csoportvezetőktől, telephelyvezetőktől feljegyzéseket kérünk, amelyekben kifejtik, ők miben látják a jobb teljesítmény esetleges akadályozó tényezőit.
Hoz ez majd valamit a konyhára?
Azáltal, hogy ezeket az intézkedéseket bevezettük, csaknem mindenütt megmozdult valami, összességében 20 százalékot javult a termelés nagysága, a selejtarány pedig csökkent. Ha csak egyik hagyományos ágazatunkat, a seprűgyártást nézzük, ott egyenesen duplájára nőtt az előállított és egyben eladott darabszám, nem kis részt attól, hogy rátermett projektmenedzsert állítottunk csatasorba Vida-Szűcs Imre kollégánk személyében. Mindhárom seprűgyártó üzem munkájának felügyelete, szervezése hozzá tartozik, az alapanyag-beszerzéstől a seprűgyártásig, kereskedőkkel való tárgyalásig. Tervezzük, hogy némely más helyen is kialakítunk hasonló szerepkört.
Marad vagy változik a jelenlegi normarendszer?
Már elindult a normák felülvizsgálatának folyamata. Egyre inkább alátámasztást nyer, amit az imént mondtam: vannak itt tartalékok, csak rendszerben kell kezelni a problémát, ellenőrizni kell, hogy a fogaskerekek helyükön vannak-e. Minden fontos lehet: nem hiányzik-e egy gép, nem akadozik-e a villanyszolgáltatás, megfelelő-e a csoporthangulat, kompetensek-e a vezetők és a minőségellenőrök, a megrendelőpartner idejében lehozza-e az alapanyagot és így tovább… Az egyes telephelyeken mindenekelőtt meg kell nézni, hogy mindenki a képessége szerint való munkát végzi-e, és ennek megfelelően kell személyre szabottan kialakítani, hogy a termelésben részt vevők konkrétan milyen munkát végezzenek. Ez nemcsak arról szól, hogy valaki ne olyan munkát végezzen, amire képtelen, hanem arról is, hogy aki – például végzettsége szerint – valami másra, összetettebbre is alkalmas, lehetőség szerint azt ő végezze el.
Mikor fejeződik be a normák felülvizsgálata?
Hosszabb távú folyamatról beszélhetünk. Hiszen először a LEAN-csoportunkat küldjük mindazokra a helyekre, ahol javítani kell a teljesítményen. Ők mérik fel, hogy az adott telephelyen, üzemben megvannak-e a szalagszerű gyártás feltételei. Megállapításaikat a hátráltató tényezőkről ellenőrizzük, javaslataikat mérlegeljük, és utána következhet a korrekció. A folyamat végén több helyütt új normák is meg fognak jelenni.
A társfőosztályok, társosztályok támogatják az ön törekvéseit?
Maradéktalanul. Ahol napi szinten kell „együttmozogni”, különösen sokat ér a jó szakmai kapcsolat. Így van ez például a kereskedelemmel. A kiemelten jó együttműködésünk jele, hogy a korábbinál sokkal több az elégedettségét kinyilvánító vevő. De a HR főosztályt is említhetném, amellyel ugyancsak jó munkakapcsolatot ápolunk. Ezt nem is nélkülözhetnénk, ezer szállal kapcsolódnak feladataink. Így aztán oda vissza fordulhatunk egymáshoz kéréseinkkel. Csak hálás lehetek azért, hogy a HR-részlegen tudnak alkalmazkodni az olyan, gyakran hirtelen, de sosem öncélúan, hanem a külső igények változásával felmerülő igényeinkhez, mint például a napi munkaidőtartam megváltoztatása valamely üzemben, vagy egy csoportvezetői kinevezés. De abban is áldozatosan segítenek, hogy egy-egy időszakos termelési tevékenység elvégzésére toborozzanak embereket. Egy szó mint száz, azt tapasztalom, hogy Társaságszinten is működik a csapatszolidaritás.

Házhoz jön a kedvezményes szemvizsgálat
Újra alaposan szemünkbe néznek, ha akarjuk…


gépparkIsmét sorra látogatja az Optiron Group Kft. azokat a telephelyeinket, ahol a dolgozók igénylik a szakszerű, ingyenes látásvizsgálatot, illetve a részletfizetéses szemüvegvásárlást. Az első hullámban, 2013-2014 folyamán csaknem 1200 kolléga vett részt a szűrővizsgálaton. Előzetes fölmérés szerint a most esedékes szűrést legalább ennyien veszik igénybe.
A dolgozók igényeinek megfelelően idén megismételjük a kihelyezett látásvizsgálatokat – adta hírül Róna Ákos cégvezető. Hozzátette: a Társaság munkavállalói átlátták, hogy jól felfogott egészségügyi érdekük az évente elvégzett komplett látásvizsgálat, és a visszajelzésekből az is egyértelmű, hogy elégedettek a kitelepült szolgáltatás kedvezményeivel. Hogy melyek az előnyei annak, ha közvetlenül a munkahelyen és az Optiron bevonásával történik a szűrés? Először is: a teljes körű vizsgálatot minden esetben szakképzett optometristák végzik, térítésmentesen. Továbbá a FŐKEFÉ-vel kötött megállapodás értelmében a partnercég minden dolgozónknak lehetőséget biztosít a bérekből levonandó részletfizetéses szemüvegvásárlásra, mely által minőségi lencsékhez és keretekhez juthatnak azok is, akik egy összegben nem tudnák a gyógyászati termékeket megfizetni.
(Figyelem: ez a lehetőség immár a dolgozók közvetlen családtagjai részére is fennáll!)
A szűrésen való munkahelyi részvétel, illetve az, hogy a cég ki is szállítja a kész szemüvegeket, azt jelenti, hogy az egész ügyet anélkül lehet rendezni, hogy a dolgozóinknak szabadságot kellene kivenniük vagy utazniuk kellene bárhová saját költségükön. Érdemes tudni: az Optiron Group Kft. jelentős szakmai múlttal rendelkező cég, mely többek között modern gépparkjának köszönhetően úgynevezett kitelepült látásvizsgálatokra is szakosodott. A szakmai felkészültségüknek részeként rendelkeznek az elvárt tudással és korszerű eszközökkel és persze jó minőségű termékekkel. Lapzártánkig a látásvizsgálat második hulláma a budapesti Füzér utcai, illetve a dabasi telephelyünkön már megtörtént, 32 fő részvételével.

Vakbarát felület
Élvezik a call centeres képzést a látássérült dolgozók


gépparkAki mostanában kedd délelőtt benyit a Laky Adolf utcai cégközpont oktatótermébe, mintegy húsz lelkes kollégát lát fejhallgatósan, elmélyült, elhivatott arccal. Ők a call center kezelői tanfolyam látássérült résztvevői. Ingyen jutnak piacképes tudáshoz, melyet egyszer majd a cégnél is, de akár a nyílt munkaerőpiacon is kamatoztathatnak. A fejhallgatós dolgozók előtt számítógép. Vágni lehet, no nem a füstöt, hanem a jó közösségi hangulatot. A Hírmondó például megtudja: két nem nulláról induló képzési résztvevő – Orosz Gábor és Máté Gábor – a call center szoftvert fejlesztő cégnek segítséget nyújtva a vakbarát felület kialakításához szükséges szakmai információkkal és tapasztalataik megosztásával járult hozzá ahhoz, hogy a kollektíva akadálytalanul elsajátíthassa a call centeres program szoftverének egyes funkcióit. A csoporttársaik számára pedig egyszerűsített „felhasználói kézikönyvet” készítettek, amelyben lépésről lépésre leírták a call center szoftver gyakorlati használatát, például a billentyűkombinációkat. „Az csak természetes, hogy segítjük a többieket.
Most már a képernyő-felolvasó mindent meghangosít, ami szükséges a működtetéshez” – mondja Máté Gábor.
A call centeres TÁMOP-képzés még tavaly augusztus végén elindult az önismereti, motivációs és készségfejlesztési tananyagrésszel. Ám ezt a modult többhónapos szünet követte, mert az úgynevezett szakmai modulokhoz szükséges eszközbeszerzési eljárásoknál technikai jellegű és eljárásjogi problémák jelentkeztek. Ezek elhárítása után idén februártól ismét folyik a képzés, immár a beszerzett komputerekkel és a call center munkaállomásokon használatos egyéb technikai eszközökkel.
S hogy mivel foglalkozik a call center kezelő? A call center tulajdonképpen a hajdani telefonközpont utódja, ahol manapság már főleg marketing-, közvélemény- és piackutatási feladatokat oldanak meg az ott dolgozók. Ehhez meg kell tanulni az értékesítési fogásokat, illetve az ismeretlenekkel vagy az üzletfelekkel való értekezés technikáit és persze a call center szoftver készségszintű használatát. A tanfolyam nem erőltetett menetben zajlik – hála a TÁMOP-RÉV projekt meghosszabbításának idén június 30-ig. Csak heti egyszer vesz igénybe öt tanítási órát a Lakyban. „Ez a dolgozóknak azért jó – mutat rá Kun László vezető oktatásszervező – mert mélyebben sajátíthatják el a tananyagot, van idejük gyakorolni és felkészülni a következő órára, a Társaságnak meg azért, mert csak csekély termeléskiesést okoz.” Kőszegi István, a tanfolyamot vezető oktató egyaránt otthon van a mentális tréningekben és az alkalmazott informatikaoktatásban, sőt, a megváltozott munkaképességűek világában. Nagy hangsúlyt fektet arra, hogy a munkavállalóban saját magában szülessen meg a pozitív jövőkép, illetve támadjon fel az igény a továbbfejlődésre.
„Ha csak egy utat látsz, kényszerpályán mozogsz, mi viszont az ingyenes képzéssel döntési-választási lehetőséget kínálunk neked” – ezt is megértette a résztvevőkkel.
A Hírmondó munkatársa a szúrópróbaszerű látogatásakor meggyőződött arról, hogy a kollégák értik és átérzik a lehetőséget, sőt élnek vele.
Az idén június 30-ig meghosszabbított Rehabilitáció – Érték – Változás nevű TÁMOP-projekt keretében újra ingyenes képzések zajlanak, illetve indulnak el Társaságunknál. E számunkban a látássérült kollégák körében népszerű call centeres tanfolyamról adunk hírt.

Termelékenységi verseny

A Hónap telephelye: Martfű II. – 2015. január


gépparkMartfű 2-es számú telephelye egyszer (tavaly júliusban) már elnyerte a hónap telephelye címet. Ráadásul elsőként ennek a közösségnek sikerült „újrázni”, méghozzá úgy, hogy az egykori győztes teljesítményen – 104,05 százalék – még javított is, hiszen az idei januári eredmény 115,39 százalék. Ocskó Istvánné Kati művezető tolmácsolta a csapat örömét, hogy nemcsak hogy úrrá tudtak lenni a jelentkező kisebb-nagyobb nehézségeken, hanem még a versenyt is meg tudták nyerni. A művezető asszony elmondta, közös odafigyelés és lelkesedés kellett ehhez, no meg az, hogy akár naponta többször is átálljanak a dolgozók – a pillanatnyi fontossági sorrendnek és persze képességeiknek megfelelően – másmás munkafolyamatra. A 71 fős kollektíva fő tevékenysége azonban továbbra is a cipőfelsőrész-jelölés, -varrás, valamint a dísztasakkészítés.

A Hónap telephelye: Csongrád – 2015. február

gépparkE száztíz fős kollektíva győzelme régóta esedékes volt. Egy hazai nagykereskedelmi cég három éve ad folyamatos és sok bérmunkát szépségápolási és illatszerek, bizsuk és egyebek csomagolásához, de a következőkhöz is: átvizsgálás- javítás, szortírozás, áruösszekészítés (komissiózás), állványozás, kódolás és címkézés. Több mint kétezer fajta termékről van szó; összetett, figyelmet igénylő munkát végeznek tehát hatfős asztalközösségekben a csongrádi dolgozók, és bizony nem jellemző, hogy mondjuk összekevernék a sok számjegyű kódokat. Lucz Istvánné Margitka művezető szerint a telephely sikerében oroszlánrésze van beosztottjai szorgalmas, kitartó és odaadó munkájának.

A Hónap dolgozója – 2015. március
Gócza Norbert, Tápiószentmárton

gépparkHa ez a fiatalember kereken harminc éves, akkor mi ugyancsak kereken nyilatkoztassuk ki, hogy vezetői és kollégái szerint egyik legjobban teljesítő tápiószentmártoni FŐKEFE-dolgozó Gócza Norbert. 2011 óta erősíti a szóban forgó telephelyet. Úgy tartják, „fiatal kora ellenére minden munkát rá lehet bízni”, ami – reméljük –, nem takar semmi előítéletet a feltörekvő nemzedékekkel szemben. Azért fogalmazunk derűsen, mert megbízható tanúk szerint Norbi is mindig derűsen, jókedvűen végzi a munkáját… Ráadásul nem szorgalma és ügyessége rovására. Az is tudható róla, hogy segítőkész mindenkivel, egyébként is jó a kapcsolata kollégáival. Váratlan helyzetekben is lehet számítani rá, akár munkaidején kívül.

Jónás Lászlóné, Karancsság

gépparkHogy miért szavazták meg a karancssági főkefések éppen az Endrefalváról bejáró Jónás Lászlónét a Hónap dolgozójának? Például mert Ibolya sosem gyárt selejtet, pontos, szép munkát végez az iratgyűjtő-készítés terén. Vagy mert úgy kifogástalan – mennyiségileg is – a teljesítménye, hogy ha valaki netán lemarad a munkájával, besegít neki. Mert nem ódzkodik akár még az alkalmi pakolós melótól sem, nő létére. Női minőségében egyébként kétgyermekes anya és négyunokás nagymama. Tizenkét éve özvegy, így egyedül ő támogatja az utódokat. Otthon minden házimunka megvárja – így is remek dolgozó mind a hat órában. Mikszáth Kálmán, ha élne és írna róla, biztos az igazán „jó palócok” közé sorolná…

Tóth Tamás, Szombathely, Rumi út

gépparkKlasszikus „elsőmunkahelyesünk” Tóth Tamás szombathelyi kolléga. Kikerülve az iskolából, 1990-től dolgozik a Társaságnál. Először a gondnokság területén dolgozott, majd átkerült a Rumi úti termelési központ Napsugár csoportjába üzemi segédmunkásnak, azóta is ott dolgozik lelkiismeretesen, töretlen szorgalommal. Jól átlátta, megtanulta az üzemi teendőket. Bármiféle ehhez kapcsolódó, a termelést segítő munkát, anyagmozgatást rá lehet bízni. Például önállóan intézi a tevékenységhez szükséges anyagok bekészítését, majd készáru esetén a raktári leadási tennivalókat. Szeret a dolgozókkal derűsen beszélgetni, segít is nekik. Ő a munkahelyén a „mindenki Tamása”.


Munkapróba Központ létesült. Az Emberi Erőforrások Minisztériumának április 24-i közleménye szerint a XV. kerületi Bogáncs utcai intézményben a fogyatékossággal élő emberek kipróbálhatják magukat különböző munkakörökben, ezzel javulnak az elhelyezkedési esélyeik a nyílt munkaerőpiacon. A tárca Szociális Ügyekért és Társadalmi Felzárkózásért Felelős Államtitkársága azt követően adott ki közleményt, hogy Czibere Károly államtitkár megnyitotta a Palota Munkapróba Központot. Az intézmény legfőbb célja azoknak az álláskereső, megváltozott munkaképességű embereknek a betanítása, munkaszocializálása, felzárkózásának elősegítése és munkába állítása, akik hátrányos helyzetükből adódóan nem tudnak vagy csak nehezen képesek elhelyezkedni a nyílt munkaerőpiacon.

Üdülési lehetőségek Társaságunknál

Nemsokára indul Társaságunknál az üdültetési szezon. A cég vezetése, amely másfél millió forintot utalt e célra, a Központi Üzemi Tanáccsal karöltve idén is gondoskodott arról, hogy munkavállalóink olcsón és kulturáltan nyaralhassanak. A nyaralásokat hivatalosan és részletesen május 11. körül hirdetik meg az üzemi tanácsok.

Bükfürdő június 8-tól október 5-ig, 17 turnusban (7 éjszaka, 8 nap).
Az üdülő éppen egy kisebb felújításon esik át. Négy szoba áll rendelkezésre, szobánként négy ággyal. Minden szobához tartozik hűtőszekrény, fürdő, wc. A hátsó udvaron játszótér, bográcsozási lehetőséggel. Kocsibeálló van. A közelben több étteremben menüre lehet előfizetni kedvező áron.

Balatonboglár június 22-től július 26-ig, 5 turnusban (6 éjszaka, 7 nap).
Az 5 turnusban összesen 150 fő üdültetése lehetséges, 3 és 6 ágyas szobákban. Minden szobához zuhanyzó, mosdó, wc tartozik. Közös konyha és étkezésre befizetési lehetőség egyaránt van. A szállás a parttól 600 méterre esik.

Poroszló július elejétől augusztus végéig 8 héten keresztül tart, pontosan 6 éjszaka, 7 nap egy turnus.
Az üdülő, ami 300 méterre van a Tiszatótól, teljes mértékben akadálymentes! Rendezett belső udvari környezet, játszótérrel, sütési-főzési lehetőséggel. A szobákhoz felszerelt konyha és hűtőszekrény tartozik. Az autóbeállás megoldva.

Ezer kilométereket teker a komlói bringás

gépparkMi abban a Színező oldalra kívánkozó hír, hogy nyugdíjba ment egy komlói dolgozó? És mi a címben ez a biciklis felütés? Nos, Szinyákovics Béla kollégánkon eddigi életében ötször végeztek el érsebészeti lábműtétet. Közben azért mégiscsak kerékpározott bő 40 ezer kilométert. Tizenegy nagy külföldi útja volt két keréken. Tapasztalatait és kalandjait ezennel a Hírmondó olvasóira hagyja.
Az 1952-es születésű férfi bő másfél évtizedig fejtette a szenet a mecseki szénbányákban. Nehéz műszakjai után bizony szeretett itókázni, erős dohányos volt, kávékkal tornázta még följebb a vérnyomását. Érrendszerében gondok jelentkeztek. Még ha nem zártak volna is be a Komló környéki bányák, akkor is lezárult volna Béla bátyánk bányászélete. Keringési problémákkal leszázalékolták.
Orvosa a mozgás fontosságára hívta fel a figyelmét. Vegyen kertet vagy kerékpárt, javasolta.
Emberünk komolyan vette a doki szavait; a bicaj mellett döntött. Előbb csak a megyében és az országban, pár év múltán már külföldön is tekert, tekert egyre. Stockholm, Berlin, Párizs, Róma, Tunisz… Leghosszabb útja (7200 kilométer) Lappföldre vezetett. Rendhagyó vállalkozásairól itthoni és kinti lapok-médiumok előszeretettel számoltak be. A lába „erőltetésétől” – ahogy Szinyákovics Béla fogalmaz – folyamatosan javult egészségügyi állapota, vérnyomása is rendbejött. Igaz, 2011 kora tavaszán épp megint érsebészeti lábműtét előtt állt… Ráadásul milyen az élet? Épp ekkor kapott felkérést a Komlói Honismereti és Városszépítő Egyesülettől, hogy vigyen kerékpáron meghívót a német és a francia testvérvárosba, Komló 60 éves fennállásának ünnepére. A műtét után rövidesen edzeni kezdett, majd – az év júliusában – neki is vágott a hatalmas körútnak.
Végigcsinálta. A Stuttgart melletti Neckartenzlingenben, illetve a Párizs közeli Eragny-sur-Oise-ben úgy fogadták, mint egy győztes császárt. A franciák elintézték, hogy ott lehessen a Tour de France versenyzőinek befutásakor a Champs-Élysées sugárúton, közel a célszalaghoz. „Ha annak idején nem bringázom ennyit, nem tagadom meg a piát, a cigit és a kávét, ma már nem is élek” – mondja a komlói bringás. Hajdan az is sokat jelentett, hogy Társaságunk mentőkötelet dobott neki, mint megannyi ex-bányásznak. Most persze hiányzik a munkába járás, a kollégák. Még jó, hogy közeleg újabb hivatalos kiküldetése! Visszakarikázik a Lappföldre, hogy az önkormányzat és a lokálpatrióta szervezet nevében fölkérje a Mikulást egy hivatalos komlói látogatásra. Aztán hogy szánnal vagy – Szinyákovics Béla hatására – bringával jön-e Komlóra a Mikulás, még nem tudni… JI


Főkefe Hírmondó 2015/2.
A Főkefe Hírmondó 2. száma letölthető, megtekinthető itt .pdf formátumban.

Eszközfejlesztéssel a munkahelymegtartás biztonságáért
Házhoz jött a média


gépparkA Főkefe Közhasznú Nonprofit Kft. eszközbeszerzései, gépparkfejlesztése volt a témája annak a sajtótájékoztatónak, amelyet Czibere Károly szociális ügyekért és társadalmi felzárkózásért felelős államtitkár (EMMI), Pál Ákos Bertalan társaságokért felelős igazgató (MNV Zrt.) és Szabó György ügyvezető (FŐKEFE) tartott február 23-án a Társaság zuglói központjában. Az eseményről tudósított többek között a Magyar Távirati Iroda, a Magyar Televízió, a HírTV, a Kossuth Rádió és a Zuglói Médiaszolgáltató. A nyilatkozatokra üzemterületen, méghozzá a már termelésbe állított új csavartkefe-gyártógép tőszomszédságában került sor. A szóban forgó gépegyüttest is abból a 94 millió forintos összegből vásárolták, amely még a Nemzeti Rehabilitációs és Szociális Hivatal (NRSZH) 2013-as „Munkahelyteremtés a megváltozott munkaképességűekért” pályázat elnyeréséből származott. Szabó György FŐKEFE-ügyvezető elmondta, Budapesten a kefe-seprűgyártás, Komlón az irodai papírárugyártás, Jászapátin a munkaruhavarrás hatékonyabbá tételét szolgálta az eszközfejlesztés. Közölte, mindez enyhített a Társaság alulgépesítettségén. Az új gépvagyon nagyban szolgálja a munkahelyteremtést-megtartást, hiszen a pályázatban a megváltozott munkaképességű létszám 50 fős bővítését vállalták. Pál Ákos Bertalan (MNV Zrt.) a mondottakhoz azzal a bejelentéssel kapcsolódott, hogy 2014-ben a FŐKEFE részére, például eszközberuházásra 450 millió forintos tőkeemelést végeztek el, ami az új mezőgazdasági üzletág beindítását is lehetővé tette Társaságunknál. „Feladatunk, hogy a portfóliónkba tartozó társaságok gazdaságos működését támogassuk, eredményességét növeljük. Ezen belül cél az is, hogy a rehabilitációs társaságok minél hatékonyabban és sikeresebben tudjanak működni” – magyarázta az MNV nevezett igazgatója. Czibere Károly államtitkár (Emberi Erőforrások Minisztériuma) tágabb összefüggésbe helyezte a történteket. Hangsúlyozta: a kormány stratégiai szövetségese és partnere a megváltozott munkaképességűeket foglalkoztató cégeknek, mert azok esélyt adnak az embereknek arra, hogy ne szociális támogatásokból, hanem a saját erejükből tudjanak megélni. Felidézte: tavaly év végén a Kormány összesen 2,67 milliárd forintos fejlesztési-beruházási csomaggal támogatta az érintett akkreditált cégeket, amelyből gépeket lehet vásárolni-átalakítani, illetve amelyből a munkakörülményeken lehet javítani. A beruházási tervek szakhatósági véleményeztetésen vannak.

Szakmailag felvértezett csoportvezetők
Az ügyvezető számít rájuk a termelékenység javításában


gépparkCsoportvezető-képzés elvégzéséről szóló tanúsítványokat adott át Szabó György ügyvezető igazgató a FŐKEFE Laky Adolf utcai központjában. Társaságunk első számú vezetője hangsúlyozta: most, az új termelési modell kialakításának idején különösen fontos szerep hárul a csoportvezetőkre.
Az előzmények: a Rehabilitáció–Érték–Változás (RÉV) elnevezésű TÁMOP program második ütemében, más tanfolyamok mellett cégünknél 39 csoportvezetőt képeztek három helyszínen: Budapesten, Szombathelyen és Tiszanánán. A képzések tavaly szeptembertől decemberig zajlottak le 96 tanfolyamórában. Ez heti egy vagy két napon öt óra elfoglaltságot jelentett azoknak, akiket vezetőik javasoltak erre a tréningre. Egytől-egyig megváltozott munkaképességűek, többnyire már csoportvezetőként, művezetőként érkeztek, de többen közülük még nem azok, bár a képzés által beléptek a „tartalékos állományba”. Az oktatókat, trénereket és a tananyagot egy arra jogosult profi képzőcég biztosította. Szabó György azzal buzdította a budapesti megjelenteket és azokat, akik nem lehettek ott, mert szerte az ország FŐKEFÉ-s telephelyein dolgoznak: igen fontos szerep hárul a végrehajtásban a csoportvezetőkre, különösen most, az új termelési modell kialakításakor. „Megfelelő teljesítményt és munkát csak akkor várhatunk el, ha a közvetlen vezetők kellő szakmai tudással vannak felvértezve” – mondta az ügyvezető igazgató. Hozzátette: küszöbön áll egy új vállalatirányítási rendszer bevezetése, amely a normák és az érdekeltség kérdéseire is kiterjed. Az Elzett-műhely dolgozója, Fehér Csilla (alsó képünkön) egyike volt annak a nyolc kollégának, aki Szabó György ügyvezető kezéből vehette át bizonyítványát és Kun László vezető oktatásszervezővel is kezet rázhatott. Ez a hölgy nem csoportvezető még, de tanúsítványa és főleg megszerzett kompetenciái birtokában esélyes arra, hogy valahol házon belül azzá váljon. A Hírmondónak arról számolt be, hogy „megtalálta magát” a képzés alatt. Hiszen a képzés, ahogy más résztvevőkben, úgy őbenne is tudatosította saját értékeit. Erősödött az önbizalma, felvértezték azzal a képességgel, hogy adott esetben – beleértve a cég érdekeiért vállalt vezetői felelősséget – merjen kellő határozottsággal irányítani, ugyanakkor kezelni-csillapítani is tudja a konfliktusokat. Oktatója meggyőzte arról, hogy látássérültsége ellenére képes ellátni a közvetlen termelés-irányítási feladatot megváltozott munkaképességűek körében. A hölgy arról is beszámolt, hogy megtanították őket a helyes kommunikációra, illetve a beosztottak motiválására is. Merthogy a központi vezetés elvárásainak a végrehajtatása nem csak akaratérvényesítésen keresztül történik. Fehér Csilla végül arról számolt be lelkesen, hogy felejthetetlen marad számára a bő pszichológiai ismeret, a sok csoportos helyzetgyakorlat, valamint a képzés résztvevőinek kezdettől meglévő csapatszelleme, szeretetteljes derűje. Ezúton köszöni a menedzsmentnek, hogy ilyen tréninget is szerveztek.

Új keretet kapott agrárágazatunk
Kóser brokkolira és karfiolra szakosodik a leányvállalat


gépparkMagasabb szintre helyeződött a FŐKEFE agrártevékenysége. Amint arról már korábban hírt adtunk, a Társaság mezőgazdasági alosztálya helyett a hatékonyság érdekében leányvállalatot alakítottak ki. Az Agro Rehab Nonprofit Kft. idén februártól tölti be hivatását.
Mivel a szóban forgó új cégnek, az Agro Rehabnak száz százalékban a FŐKEFE a tulajdonosa, a leányvállalat ügyvezetője ugyancsak Szabó György lett. Az ügyvezető igazgató általános igazgatónak Wilhelm Péter kandidátust, az LM Ericsson svéd multi telekommunikációs cég egykori alelnökét nyerte meg. A fő tevékenység a kóser élelmiszernövények termesztése és terjesztése lesz, Karácsond központtal. Az Agro Rehab már az induláskor 200 millió forintos támogatást kapott a Miniszterelnökségtől. Ebből olyan speciális melegházakat létesíthet az Autista Majorság területén, amelyek alkalmasak a kóser növénytermesztésre. Kérdésünkre, miért ez utóbbi lett a fő tevékenyégi irányvonal, Wilhelm Péter úgy érvelt: mindez egybevág a magyar vidékfejlesztési politikával. Annak ugyanis a kertészeti gazdálkodás ösztönzése mellett az is fontos szempontja, hogy minél nagyobb arányban hozzáadott értékkel bíró termékek, illetve késztermékek keletkezzenek az agráriumban, vagyis ne pusztán bázistermékek. A munkaigényes és fokozottan tiszta kóser zöldség idetartozik, ráadásul kiterjedt és egyre bővülő nemzetközi piaca van. Zsidó és arab vallású, valamint „bio”-szemléletű emberek körében egyre keresettebb élelmiszerről van szó. Wilhelm Péter elmondta még, első körben brokkolit termesztenek kóser követelményeknek eleget téve, majd emellé belép a karfioltermesztés is.

Személyi változások

Társaságunk kereskedelmi főosztályának vezetője a továbbiakban Varga-Nagy Krisztina. Az új főosztályvezető legutóbb az IKEA regionális marketingigazgató-helyettese volt, azelőtt a Nemzetközi Reklámügynökségen tevékenykedett. A FŐKEFE eddigi kereskedelmi főosztályvezetője, Prohászka Csaba a termelési és logisztikai főosztály vezetője lett. Kis Zoltán eddigi agrárportfolió-menedzser az Agro Rehab Nonprofit Kft. létrejötte, illetve a mezőgazdasági alosztály megszűnése után az ügyvezető igazgató tanácsadójaként folytatja, többek között a kóserkertészettel összefüggő közfoglalkoztatási mintaprogram kidolgozására, illetve a Belügyminisztériummal közös lebonyolítására vonatkozóan.

Bővülhet a termelőmunka
Fejlesztették és átalakították a szombathelyi Delphi üzemet


gépparkJelentékeny fejlesztésen ment keresztül a szombathelyi Rumi úti termelési központunkban található Delphi üzem. Az üzemnek a Delphi Austria és a Delphi Hungary ad munka-megrendeléseket. Az utóbbi most a partneri együttműködés jó tapasztalatai jegyében több tízmillió forintos infrastrukturális fejlesztést hajtott végre 10 komplett szerelőállomás idetelepítésével. A Delphi Hungary fejlesztése lehetővé teszi, hogy immár 125 autóvillamossági alkatrésztípust szereljünk össze a Rumi úton. Ezzel mintegy megduplázódott a típusszám, ráadásul számos összetettebb terméktípus is a FŐKEFÉ-hez került. A várakozás szerint akár másfélszeresére is növekedhet Társaságunk Delphi-munkákból származó árbevétele.
A fejlesztéshez mi is hozzáadtuk a magunkét. A nagyobb arányú és bonyolultabb műveleteket is igénylő megrendeléseknek a korábbi, 200 négyezetméteres üzemterületen ugyanis nem lehetett volna eleget tenni, tudtuk meg Horváth Roland üzemvezetőtől. Cégünk ezért a termelőcsarnok eddigi két részének funkcióját megcserélte. Az említett csarnokrész lett a raktár, az eddigi 400 négyzetméteres raktárterületből pedig – ahol a raktározás mellett bizonyos nem Delphi-s bérmunkák is folytak – lett az új termelőterület, ami a kétszerese az eddiginek! (Az említett egyéb bérmunkák, a műanyagkupak-lyukasztástól a papírüzemi szitázáson át a habfólia-vágásig, kikerültek a csarnokból.) Társaságunk beruházásokat is végrehajtott a közös cél, a termelés felpörgetése érdekében. Többek között levegőkompresszort helyezett el, léghálózatot és villanyhálózatot alakított ki az új üzemterületen. További következmény, hogy a Delphi üzem dolgozói létszáma, főleg korábbi lámpaüzemi dolgozók idecsoportosítása által 50-ről 80 fő körülire nőtt.

Sífelszerelési nagyhatalom lettünk – írta a Napi.hu

Immár huzamos ideje stratégiai ágazatunk a síkötésgyártás, multinacionális megrendelőpartner számára. Egy mértékadó gazdasági portál, a Napi.hu január 23-i cikke kifejezetten a FŐKEFE idevágó sikereivel foglalkozik. Alább ennek részletét adjuk közre:
„Néhány év alatt a világ egyik jelentős sífelszerelésgyártójává nőtte ki magát a Főkefe Közhasznú Nonprofit Kft. A főleg megváltozott munkaképességű embereket alkalmazó cég budapesti üzemében idén már 440 ezer síkötést készítenek. Jelentős sportszergyártó céggé lett a Főkefe Kft. A világ második legnagyobb sífelszerelésgyártó-vállalkozásának megrendelésére a tavalyi 340 ezer után, idén már 440 ezer síkötést készítenek a cég budapesti üzemében. A megrendelő Távol-Keletről hozta Budapestre a termelést, és a síkötések mellett snowboard kötéseket és síruhát is készítenek majd bérmunkában. A főleg megváltozott munkaképességű embereket alkalmazó cég - amely tavaly 4 milliárdos árbevételt ért el, melyből 50 millió forintot tesz ki a kötések szerelése - így 80-100 munkahelyet tudott teremteni és megtartani. A sífelszerelési ágazat a világban a válság utáni lassú fellendülés időszakát éli. (…) Síkötésekből a kilencvenes években közel hatmillió darabot gyártottak, ami tíz év alatt a felére olvadt. Majd 2013-ban ugyanakkor már szerény növekedést regisztráltak: 3,3 millió pár került a boltokba. (…)”

Termelékenységi verseny
A Hónap telephelye: Nemti – 2014. november


gépparkA jelenleg 28 fős telephely évek óta dísztasakokat gyárt, méghozzá két cégnek. Így aztán folyamatos a bérmunkaellátottság. Itt is érvényesül a papírforma: mivel azonos típusú késztermékeket gyártanak, ugyanazon műveletsorokkal, ezért hatékonyabban tudják a munkát elvégezni. Nem csoda, hogy a festői nógrádi település főkefés munkavállalói azt szeretnék, hogy a Társaság megtarthassa ezeket a bérmunkákat a termelékenység további egyenletes színvonala érdekében. Takács Zsuzsanna telephelyvezető azt mondja, jó kis csapat van Nemtin, rég összekovácsolódott gárda. Magáról a telephelyvezetőről pedig úgy szól a fáma – amit Túró Tamás, a Keleti régió üzemvezetője is megerősít – : Zsuzsa jól összefogja a munkaközösséget, „együtt lélegzik” a termeléssel, következetes irányító.

Legjobban fejlődő telephely: Budakalász – 2014. IV. negyedév

gépparkA tavalyi utolsó negyedévben befutó adatok egybevetéséből a 25 fős budakalászi telephely került ki győztesen. Korábbi magukhoz képest tehát ők fejlődtek a legkiugróbban. Dürgő Debóra, a Budapest-régió üzemvezetője két okát is látja a sikernek. Az egyik, hogy az adott időszakban már nem különféle, folyton változó bérmunkákat (például címke- és matricaragasztást) kellett végezni, hiszen ezeket felváltotta a folyamatos, kiegyensúlyozott tevékenységet biztosító, nagyobb árbevételű gyorsfűző- és iratgyűjtő-készítés. A győzelem másik oka az üzemvezető szerint az, hogy jó képességű emberekről van szó, akik ráadásul megfelelő munkamorállal és közösségi szellemmel rendelkeznek. Dürgő Debóra arra is rámutatott, hogy a budakalászi kollégák a tevékenységi váltás óta érzik magukat a korábbinál sokkal hasznosabbaknak. Tegyük hozzá: „A legjobban fejlődő telephely” cím ennek az új közérzetnek a visszaigazoló pecsétje…

A Hónap dolgozója – 2015. február
Ormosi György, Budapest, Laky Adolf u.

gépparkEz a fiatalember az általános iskola után szakmát akart tanulni, egyúttal olyan helyet keresett, ahol figyelembe veszik látássérültségét. Így került 1992-ben a FŐKEFÉ-hez, amely egy 2004-es képzésével hozzá is segítette egy kefe- és seprűkészítői szakmunkásbizonyítványhoz. Kezdetben kefekötő volt, majd cirokválogató. Ám az „Ormosi Gyuri” márkanév már rég azt jelenti, hogy valaki a munkaigényesebb seprűket is a legjobb mennyiségben és minőségben varrja. Egyéb erényei: saját gépét karban tartja, és szinte sosem hiányzik. Harminc kollégájával jó kapcsolatot ápol. Holló Ferenc, a Seprűüzem új vezetője föleleveníti: ideérkezése után Gyuri készségesen segített eligazodnia a helyi viszonyok között, hogy teljesíthesse a Társaság vezetőségének tett vállalásait. Dolgozónk a kemény munka mellett egy számítógép-kezelői tanfolyamot is elvégzett, sőt, estin leérettségizett.

Csécseiné Gacsal Edit, Tiszafüred

gépparkA tiszafüredi FŐKEFE legutóbb a Hónap telephelye volt, de máris akad újabb ünnepelnivalója a kollektívának. Hiszen most Csécseiné Gacsal Edit a Hónap dolgozója az egykori Dosszié gyáregység területéről. Edit a kezdetek óta ugyanott dolgozik, jelenleg minőségellenőr. A körülötte dolgozók munkáját nagy figyelemmel kíséri, miközben jogos elvárásaival senkit sem irritál. Úgy szókimondó, hogy soha senkit nem bántana meg, és derű árad belőle. A munkafolyamat alatt felmerülő problémákat sikeresen „ártalmatlanítja”. Például praktikus tanácsokat ad annak, akinek épp az a kérdése, miként lehet a dísztasakgyártás egy-egy műveletét a legegyszerűbben elvégezni. Nem csoda, hogy őszinte szeretet övezi. Kitartó gyorsasággal és szorgalmasan dolgozik, ami nélkülözhetetlen: másodmagával nézi át 58 fizikai dolgozó napi több ezer termékét. Szabadidejében sokat törődik családjával.

Huszár Péterné Rosenacker Rita, Körmend

gépparkCsaknem hét éve erősíti a körmendi telephely csapatát. Kétkezi munkásként kezdte, de kitartásának és munkabírásának köszönhetően rövid időn belül csoportvezető-helyettes, majd csoportvezető lett. Jelenleg a 60 fős infuziószerelék-gyártó műhelyben 20 embert irányít. Nem kis teher van tehát rajta, különösen, ha figyelembe vesszük, hogy – minden csütörtöktől a következő keddig – több százezer tételt kell leadni a megrendelőnek. De Rita mindenhol ott van, mondhatni, betölti a termet pozitív szellemiségével, határozottságával. Jól ért az emberek nyelvén, igyekszik mindenki számára a legjobbat kihozni az adott helyzetből, miközben munkát szervez és tanít be (ha egyszer elsajátította a gyártás csínját-bínját), illetve részt vesz a minőségellenőrzésben. Munkatársai remélik: egészsége megengedi, hogy még sokáig élvezhessék társaságát.

Vers a cirokfeldolgozásról

Egy vagyonvédelmis kollégánk rendhagyó témájú verssel kereste meg Szerkesztőségünket. Mivel a téma nagyon eredeti és Társaságunkhoz alapvető köze van – valószínűleg még soha senki nem verselte meg a seprűkészítést – ez egyszer eltérünk attól a hagyományunktól, hogy nem közlünk amatőr irodalmi kísérleteket. Annál is inkább, mivel Krak Miklós kollégánk célja nem volt fellengzős: elsősorban szórakoztatni akart, oldott formában tolmácsolni, ahogy ő értette meg a cirok útját a termőföldtől a háztartásokig. Szerintünk sikerült. Íme a mű:

A cirok útja

A Főkefénél gyártott ciroktermékeket igen sokan kedvelik,
Hozzánk a cirok Erdélyből és a Vajdaságból érkezik.
Az égi áldás befolyásolja a színét, rövidségét és a hosszát.
Augusztusban levágják, tárolják és intézik a sorsát.
Először a méretre válogatás, majd a magvazás történik.
Utána a minősítés esztétikailag és színre végződik.
A folyamatot ötven fokos melegvizes áztatás követi,
Amely kopásállóságot és puhaságot ad neki.
A szárítás a forró levegőn azért történik,
Hogy ne maradjon nedvesen a kikészítésig.
A cirokseprűt ötszörös vagy nyolcszoros varrás rögzíti,
A végleges méretre vágást a kötegelés követi.
Tízdarabos kötegekben a seprű értékesítésre kerül,
Különféle nagyáruházakban a vásárlók elé terül.
A nagykereskedők és a viszonteladók a Főkefénél is vásárol-
hatnak,
Újabb vevőket elfogadható áron toborozhatnak.
Kívánjuk, hogy a ciroktermék kerüljön el minden házhoz,
Ezáltal minél több dolgozó juthasson munkához.
A ciroktermék a megváltozott munkaképességű dolgozók
gyümölcse,
Kérjük Isten áldását, hogy a műhelyt minél több dolgozó
betöltse!
Krak Miklós

„Ide még visszajövünk!”
Bill Martonvásáron


gépparkNem nagyképű! A földön jár, még ha egy lába van is! – kiáltott fel lelkesülten egy martonvásári dolgozónk Deák Bill Gyula üzemi látogatásának végén. A bő negyven fős kollektíva láthatólag eddig is tisztában volt a magyar blues király művészi értékével, de új élmény keletkezett mindenkiben, amikor személyesen vallott életéről, pályájáról és „fogyatékosságáról” (így mondta). Cégünk arca, Bill minden főkefést elkápráztatott humorával, mi több, gyöngéd szeretetével és közvetlenségével. Az élőinterjúból kiderült, a Király nagyon fel van dobva amiatt, hogy ismét szerepelhet az István, a király-ban a táltos szerepében. Hiszen tudvalevő, hogy augusztusban megidézik a Szörényi-Bródy rockoperát az eredeti helyszínen, a Királydombon, sok eredeti szereplővel. Az egész martonvásári telephely tanúsíthatja, hogy Bill csodálatosan felépült a pár évvel ezelőtti infarktusából. „Nincs többé cigi, és visszavettem a kajából, huszonkét kilót lefogytam, így aztán jobban érzem magam, mint bármikor” – mondta. Azért csipegetett a házi süteményekből. Meg kell hagyni, sok FŐKEFE telephelyen megfordult már Bill, de ennyi és ilyen finom süteménnyel még sehol sem várták. (Nevesítsük legalább a fenséges feketeerdő-szelet sütőjét: Patkó Jánosné Katika.) Nem véletlen tehát, hogy az énekes sztár mókásan rákacsintott e sorok írójára: „Ide még visszajövünk, mert itt jól tartanak minket!” (JI)


Főkefe Hírmondó 2015/1.
A Főkefe Hírmondó 1. száma letölthető, megtekinthető itt .pdf formátumban.

Hadművelet
Gépparkgyarapodás

gépparkKépünk a FŐKEFE nagyszabású, csaknem százmilliós géppark-fejlesztésének egyik látványos pillanatát rögzíti. Öt és fél tonnás masinát emelnek le éppen a komlói termelési központban. A tekintélyes tégelystancgéppel különféle irodai papíráruk – iratgyűjtőpapucsok, tokos iratrendezők – formáját lehet kivágni a dobozgyártás mellett. A korábban alig gépesített komlói telephelyünk egyenesvágógépet, körkéses biegelőgépet és öt kenőgépet is kapott, no meg homlokvillás elektromos targoncát is, papíripari tevékenység fejlesztésére. S hogy miként volt ez lehetséges? Nos, az óév vége felé összesen 99,4 millió forintos gépbeszerzést tudtunk elnyerni a Nemzeti Rehabilitációs és Szociális Hivatal (NRSZH) idevágó 2013-as munkahely-teremtési pályázatából. Ez a megváltozott munkaképességűeknek címkézett állami támogatás nem igényelt önrészt Társaságunktól és vissza nem térítendő. A gépek beszerzése a közbeszerzési törvénynek megfelelően mindenütt megtörtént.
A budapesti Laky Adolf utcai cégközpont a pályázatból a csavartkefe-gyártását fejlesztette. Így immár nem csak egy, hanem két csavartkefegyártó berendezésünk lehet. Ezáltal nem csak az eddigi, 200 ezer darabos termékigényt tudjuk kielégíteni, hanem a megrendelő újabb kérését is, amely már félmillió ilyen gyermekorrporszívó-tisztító eszközre szól. A jászapáti FŐKEFE-telephelyre 15 varrógép érkezett a pályázatból. E textilipari fejlesztés munkaruhavarrás céljára történt. De érkeztek az NRSZH -s gépbeszerzések keretében kisebb összegű berendezések is, mérleges kézi hidraulikus zsugorfóliázótól az ipari porszívóig. A csaknem százmilliós fejlesztésért cserébe azt vállalta a FŐKEFE, hogy a három említett telephelyén együttesen 50 fővel bővíti a megváltozott munkaképességű dolgozók létszámát.

Közös érdek a költséghatékonyság növelése
Év eleji beszélgetés Szabó György ügyvezetővel


gépparkÜgyvezető igazgató úr! 2013 év decemberében volt elégedettebb a Társaság állapotával vagy most, bő egy év múltán?
Meg tudnám indokolni azt is, hogy most vagyok elégedettebb, de akkor nem volnék egészen őszinte. Valójában soha nem lehetek elégedett. Mindig van mit változtatni, fejlődni, maradhatnak, illetve keletkeznek korrigálandó hibák. Ráadásul a külső, illetve a felsőbb szervek felől érkező elvárások, kihívások is folyamatosan nőnek. Az állami támogatás időközben csökkent, feltételei szigorodtak. Egyre költséghatékonyabbaknak kell lennünk, miközben a rehabilitációs foglalkoztatás modellműhelyévé kell válnunk.
Tételesen melyek voltak a 2014-es esztendő fő nehézségei, és meg sikerült-e birkózni velük?
Egy jogszabályi változás következtében nem az úgynevezett munkajogi, hanem a tartós betegszabadságokat levonó statisztikai létszám szerint történt a támogatáselszámolás. Az említett tény következtében jelentős támogatást nem tudtunk lehívni. Friss hír viszont, hogy sikeresen érveltünk a korábbi elszámolási szisztéma visszaállításáért, a kormányzat megfontolta szakmai indokainkat, jövőre az imént említett hátrány megszűnik. Ugyancsak kedvezőtlenül érintette a Társaság pénzügyi helyzetét a minimálbér-emelés. Ez 80 milliós kiesést jelentett nekünk, amit zokszó nélkül viseltünk el, hiszen a munkavállalók jobban jártak. Ezen a pénzügyi nehézségen is a működés folyamatos optimalizálásával, a költséghatékonyságra törekvéssel tudtunk felülemelkedni. Szintén próbára tett minket bizonyos megrendeléseink önhibánkon kívüli elbizonytalanodása. Értem ez alatt mindenekelőtt a lámpagyártást. E probléma úgy oldódik meg, hogy január 28-án megszüntetjük ezt a tevékenységet. Méghozzá úgy, hogy egyetlen munkavállalónktól sem fogunk ezért megválni. Az eddig a lámpa-összeszerelésben dolgozóknak lehetőségük lesz más szombathelyi üzemeinkbe, vagy esetleg – ha bejárók – lakóhelyükhöz közelebb eső telephelyünkre átmenni. A lámpagyártás kiváltását és a munkavállalók áthelyezését egyébként könnyíti, hogy a Delphi üzemben zajló autóelektronikai összeszerelő-munka felfejlesztés előtt áll. További kedvezőtlen megrendelési változás a felmosómop-varrásunkat sújtotta. A külföldi partner ugyanis zömében távol-keleti országokba telepíti át a gyártást. Itt többek között más varrási munkákra való – gyors – átállással igyekszünk orvosolni a kiesést, helyben. Általában is elmondható, hogy a váratlan helyzeteken haladéktalan, ám egyúttal körültekintő gazdasági reakciókkal tudtunk úrrá lenni.
A talpon maradás önmagában is eredmény lehet. Azért büszkélkedhetünk mással is?
Kétezer-tizennégy a lendületvétel éve is volt: telephelyet nyitottunk Martonvásáron. Jelentős részben erre az új telephelyre koncentráltuk irodaipapíráru gyártásunkat. Az Akadémiai Nyomda, ma: AK Nyomda székhelyén megvalósuló telephelybérlés a már említett költséghatékonyságot szolgálta. Az, hogy megszabadultunk az alapanyag, a félkész- és a késztermék fölösleges utaztatásaitól, már szűk fél év alatt is éreztette jó pénzügyi hatását. További vívmányunk a FŐKEFE száz százalékos tulajdonában lévő Agro Rehab Nonprofit Kft. létrehozása és ezzel összefüggésben mezőgazdasági projektünk kiszélesítése hármas kötésben. Utóbbi alatt azt értem, hogy sikerült megnyerni új agrártörekvéseinknek a Miniszterelnökséget, a Nemzeti Fejlesztési Minisztériumot és a Belügyminisztériumot egyaránt. Kezdeményezésünkre akár már a jövő év első negyedében elindul – a Belügyminisztériummal szoros együttműködésben – az a közmunkaprogram, melynek keretében fűszernövények termesztését koordináljuk, illetve valósítjuk meg. Büszkék vagyunk továbbá arra, hogy a Nemzeti Szociális és Rehabilitációs Hivatal 2013-as, Munkahelyteremtés a megváltozott munkaképességűekért elnevezésű pályázatát elnyerve mintegy 100 millió forint értékben hajthattunk végre 2014. vége felé gépbeszerzéseket, az irodaipapíráru és a csavartkefe-gyártás, valamint a munkaruhagyártás hatékonysága érdekében.
A Központi Üzemi Tanács kezdeményezésére létrejött dolgozói fórumon kijelentette, 2014-et a korábbi átalakítások utáni stabilizációs évnek szánta, 2015-ben viszont olyan lépésekre van szükség, melyek a FŐKEFE hosszabb távú fennmaradásához szükségesek…
Úgy van, mert halaszthatatlan a termelésirányítás átszervezése, ami vezetőváltásokkal is jár különféle szinteken, annak érdekében, hogy végre XXI. századi legyen a termelés színvonala, s hogy eleget tudjunk tenni egy négyezer fős cég prosperálási követelményeinek. De például a kereskedelmet is újra kell gondolni, hogy hatékonyabbak legyünk a hazai és a külföldi piacokon, s hogy árbevételünket legalább 30 százalékkal megnövelhessük.
Az, hogy 1700 dolgozónkat képzésben részesítettük, javított máris a termelékenységen?
A TÁMOP-képzéseket elvégző munkavállalókon egyértelműen érezni lehet a pozitív változást, és a szintén 2014-en bevezetett telephelyek közötti termelékenységi verseny is több helyütt érezteti hatását a teljesítményen. Azt szeretnénk, hogy a szóban forgó uniós projekt lecsengésével ne záruljanak le a cégen belüli képzések, s néhány év múlva elmondhassuk, hogy lényegében az egész dolgozói állományt megajándékoztuk ilyen „hozzáadott értékekkel”.
Lát esélyt arra, hogy a komplex felülvizsgálaton tranzit besorolást kapott munkavállalóink a törvényalkotók szándéka szerinti időben átkerülhessenek a nyílt munkaerőpiacra?
Lehetségesnek tartom ezt. Egyfelől azért, mert bár lassan, de biztosan növekszik az irántuk való kereslet a nem védett cégeknél. Másrészt mert a HR főosztályunk idén is jelentős lépéseket tett a tranzitálás megvalósítására. Számosan máris sikeresen elhelyezkedtek a szabad munkaerőpiacon. Örülök ennek, bár miközben egyik szemem nevet, a másik sír. Hiszen több kiváló munkaerőtől voltunk kénytelenek búcsúzni, akik megnövekedett tudásuk birtokában új munkahelyre távoztak. Elsősorban azonban a pozitív hatást kell nézni, azt, hogy megfelelünk annak a kormányelvárásnak, miszerint a rehabilitációs felnőttképzés zászlóshajójaként is működjünk. Ezzel a létjogosultságunkat, jövőnket erősítjük.
Várhatók-e olyan intézkedések idén, amelyeknek minden dolgozó közvetlenül örülhet majd?
A Központi Üzemi Tanács vezetői és a menedzsment tagjai együttesen keresték a megoldást arra, miként vezessünk be cafetéria jellegű béren kívüli juttatást. Maga a konkrét ebédutalvány bevezetése azért nem járható út, mert jelenleg értékének a bő felét elvinné az adó. Kitaláltunk azonban közösen egy konstrukciót, amely alapélelmiszerekhez biztosítana kedvezményes hozzájutást. Több élelmiszerlánccal állunk előrehaladott tárgyalásban, hogy a dolgozói állomány a bevásárlásait kedvezményesen tudja lebonyolítani, méghozzá helyben, a FŐKEFÉ-nél, hetenkénti előzetes megrendeléssel. Ha már a KÜTöt említettem, arra is van remény, hogy 2015 során megköthetjük azt a Kollektív Szerződést, amely egyrészt nem tartalom nélküli, másrészt egyaránt előnyös a munkavállalók, illetve magának az állami nagyvállalatnak.
Irányítómunkája során tapasztalja annak előnyeit, hogy a „melósok” közül jött?
Negyed évszázadon keresztül fizikai munkásként kerestem a kenyeremet, nyomdai gépmesterként; ez tény. Ezért tartom alapvető fontosságúnak a dolgozók problémáit. Derűsen teszem hozzá: többek szerencsétlenségére a nyomdai és papíripari termelési kérdésekben nehéz volna megvezetni…
Jutott ideje év végén, év elején némi töltődésre?
Ennek az évnek a vége ismét rengeteg munkával telt. Többek között mezőgazdasági tevékenységgel összefüggő külföldi út, majd egy hét az USÁ-ban kormányküldöttség részeként…
Szerencsére a családdal tervezett december végi ötnapos sítúrát is megvalósíthattuk. Épségben túléltem, annak ellenére, hogy először volt részem ilyenben.

gépparkNaptárdömping. A tavalyinál bő félmillióval többet, azaz mintegy másfél millió naptárt sikerült 2014-ben elkészítenünk régi és új megrendelők részére – közölte a jó hírt Szabados Mónika értékesítési osztályvezető (lásd jelen lapszámunk címlapképét is). Szabados Mónika megállapította, e kiemelkedő teljesítménnyel a hazai asztalinaptár-piac 70–80 százalékát fedtük le, és az is mondható, hogy Magyarországon minden hatodik ember a mi naptárunkat fogja használni 2015-ben. „Mindez nem jöhetett volna létre sem a Prohászka Csaba eddigi kereskedelmi főosztályvezető által összefogott csapatmunka nélkül, sem a dolgozók odaadó erőfeszítése nélkül” – tette hozzá az osztályvezető.






Terep
Közmeghallgatás a cégközpontban
Kedvezményes alapélelmiszer-vásárlásokra van kilátás


gépparkDolgozói fórumot tartott Szabó György ügyvezető igazgató november 20-án a Társaság budapesti központjában. A tájékoztató-rendezvény, amelyet Lipcsei László, a Központi Üzemi Tanács elnöke kezdeményezett, két és fél száz munkavállalót vonzott. Szóba kerültek többek között a dolgozói bérszint különbségei a volt gyáregységek területén, a béren kívüli juttatás terve, az óraszámnövelés kívánalma, illetve a norma-kiszámítások. Írásban, előzetesen benyújtott kérdés mindössze kilenc telephelyről érkezett, de a dolgozói fórumon is lehetett kérdezni. Erre bőséges idő maradt az ügyvezető igazgató bevezetője után és ki is használták a munkavállalók. A kérdésekre Szabó György cégvezető és Pénzes Dávid HR főosztályvezető válaszolt. Szabó György ügyvezető igazgató elöljáróban beszámolt az ez évi sikerekről (lásd a 3. oldalon kezdődő interjúban), és hangsúlyozta, termelésoptimalizálásra van szükség a FŐKEFÉ-nél.
Kifejezte reményét, hogy az állami normatív támogatás nem lesz kisebb az 2014-esnél.
A fölvetések egy része arra irányult, hogy mikor állítja vissza a cégvezetés a cafetáriát (étkezési utalványt), amelyet még egy korábbi cégvezető idején vontak el a munkavállalóktól. Szabó György értésre adta: bár a visszaállítást tervezték, arra egyelőre azért nem kerülhet sor, mert adótartalma a várakozások ellenére igen magas maradt, így aránytalan terhet jelentene a munkáltatónak.
Ellenben előrehaladott tárgyalások folynak élelmiszeráruház-láncokkal, hogy a FŐKEFE fizikai dolgozói kedvezőbb áron tudjanak hozzájutni alapvető élelmiszerhez. Méghozzá úgy, hogy a munkahelyen vásárolhassák meg azt, amit előzetesen rendeltek meg a céggel szerződött kereskedelmi partnertől. A konstrukciót a KÜT-tel együtt teremtette meg a cégvezetés. Szabó György rámutatott, ez a rendszeresen kedvezményes bevásárlás eredményezhet akkora megtakarítást az egyes munkavállalóknak, mint egy étkezési utalvány.
Alább olyan – a fórumon fölmerülő – kérdésekről tudósítunk, melyekre még nincs végleges megoldás. Ami az óraszámnövelés gyakran felbukkanó igényét illeti, a FŐKEFE első számú vezetője jelezte, megérti sok négyórás munkavállaló kívánalmát, hogy szeretne többet dolgozni és ezzel többet keresni. Azonban a legnagyobb átlagóraszám így is eleve a FŐKEFÉ-nél van a védett cégek között, ami igen költséges. A tömeges óraszámemelésekre a kereskedelmi árbevétel és a támogatás aránya még ma sem biztosít alapot. Addig, amíg ez az arány nem változik a kereskedelmi árbevétel javára, óraszámemelés csak ott van mód, ahol a munkaleterheltség különösen indokolja.
A fórumon előkerült a dolgozói bérek eltérő szintjének problematikája is. A területileg jelentkező különbségek abból fakadnak, hogy a mai FŐKEFE évekkel ezelőtt különböző bérszintű cégek, gyárak összevonásával, integrációjával alakult ki. Az ügyvezető igazgató előtárta: nincs gyors és radikális megoldásra lehetőség. Ha mindenkinek fölemelnék a bérét, akié alacsonyabb, akkor nyomban be is zárhatnák a FŐKEFE kapuit. Azt, hogy a teljesítménybér jusson kizárólagosságra, szintén nem járható út, mert a cég jellegéből következően nem feltétlenül megegyező képességű emberek ülnek egy munkaasztalnál. Egy rendszer se tudott még kellő megoldást nyújtani.
A fórum e pontján szó került arról, hogy visszaélések is mutatkoztak korábban a teljesítményekkel.
Felidézte az ügyvezető igazgató: 130 százalékban maximalizálták a figyelembe vehető pluszteljesítményt. „Ha engedjük, hogy 230 százalékig is figyelembe veendő legyen a fizetésnél a teljesítmény, akkor vagy hibbant a munkáltató, vagy rosszul van megállapítva a norma. Az állam mindenképpen engem vonna kérdőre” – magyarázta Szabó György.
Elhangzott a nyugdíjas-foglalkoztatásra vonatkozó dolgozói érdeklődés kapcsán: a 62 évet betöltött dolgozók természetesen dolgozhatnak az öregségi nyugdíjkorhatárig. Ám utána többségében már nem tudja a cég biztosítani a foglalkoztatást. Kivételek ez alól a szakmunkások, például az üzemfenntartásban.

Terep
Termelékenységi verseny
A Hónap telephelye: Tiszafüred – 2014. október


gépparkTiszafüredi telephelyünkön több mint egy éve ugyanannak a megrendelőnek készülnek dísztasakok. Nem csoda, hogy a rutin – párosulva a munkamorállal – megteremte gyümölcsét, a termelékenységi versenybeli győzelmet. Túró Tamás, a keleti régió üzemvezetője aláhúzza a siker receptjét: állandó partnernek állandóan azonos munka ugyanazon telephelyen. Ez egybevág a cégvezetés – lehetőség szerinti – kívánalmával is. Ugyanilyen feltételek szerencsés fennállása vezetett az előző hónapban Tiszaszentimre első helyezéséhez. Tegyük hozzá: a lapzártánk pillanatában 57 tiszafüredi munkavállaló mindent megtett azért, hogy a megrendelő hűséges maradjon. Jó minőségben és mennyiségben, határidőre teljesítik a megrendeléseket. A hajtásból kivették a részüket a roma származású munkavállalók is, ami mutatja: a legjobb integráló közeg a megfelelő munkahely.

Legjobban fejlődő telephely: Martonvásár – 2014. 3. negyedév

gépparkA martonvásári telephely közössége és munkája nem előzmény nélküli. Hiszen a szigetszentmiklósiak költöztek át a Fejér megyei termelési központba. Új helyükön negyed esztendő alatt, korábbi önmagukhoz képest 35,17 százalékkal jobban teljesítettek. Mi változott? A jelenleg 44 fős kollektíva egyharmada új dolgozó. A telephelyvezető személye cserélődött: Erdősné Piroska látja el az irányító teendőket, a raktárosi feladatkör megtartása mellett. A telephelyvezető a siker okát mindenekelőtt a dolgozók ügyességének tulajdonítja, valamint hogy (immár két műszak szerint) intenzíven ledolgozzák a hatórás munkaidőt. A régiek segítenek a Martonvásárról és környékéről bejáró újaknak a beilleszkedésben és a betanulásban. Piroska (közismertebben: „Pirkó”) ügyel arra, a munkák igazságosan legyenek elosztva, s hogy mindenki a képességeinek megfelelő feladatokat kapja, így feszültség sincs. Így aztán mind nagyobb számban, jó minőségben alakulnak kész tokos iratrendezővé az AK nyomdától helyben átvett félkész termékek.

gépparkCsapatépítő kirándulás.

Ötletadó lehet győri telephelyünk november végi akciója. Móczár Ferencné szakszervezeti bizalmi szervezésében megvalósították régi álmukat, hogy csoportosan kiránduljanak. A kedvezményes buszutazás fejenként háromezer forintba került. Ebből sikerült eljutni Pozsonyba, ahonnan a kiadós városnéző séta marad emlékezetes a húsz főkefés turistának. A szlovák határ után az osztrák határt is átléphették, és Köpcsény (Kittse) burgenlandi településen behatoltak a híres csokoládágyárba, hogy aztán kedvezményesen vásárolt édességekkel megrakodva térhessenek haza. Cseténé Varga Judit győri művezető szerint a közös utazás felért egy csapatépítéssel, egybekovácsolódtak a régi és az új munkavállalók. Már tervezik az újabb hasonló kalandot…

A Hónap dolgozója 2015. január
Kiss László (Komló)

gépparkKezdetben (2007-től) betanított munkásként dolgozott a komlói telephelyen, az új termelési üzem indulásától (2012-től) viszont anyagmozgató. Hajnali negyed ötkor indul Szigetvárról. Igazi sürgő-forgó ember, ami különösen jól jön az üzemnek, mert hiány van anyagmozgatóból. Azon fiatalok közé tartozik, akik megbecsülik munkájukat. Annak ellenére, hogy születése óta látássérült – vagy talán pont azért? – kétszeres akaraterővel dolgozik. Mivel segítő- és szolgálatkész, munkatársainak könnyű rá szeretettel gondolni. Vidám természetű fiatalember, ami nála korántsem jelenti azt is, hogy tivornyapárti. Szabadidejében szívesen végez házimunkát, de kedvence az antennaszerelés. Mondják, nincs olyan munkatárs, akinek névnapjára, vagy születésnapjára ne jönne köszöntő üzenet „Lacikától”.

Takács László (Pápa)
gépparkEzermester. Ért a fához, a fémhez. Öröm és elégedettség van a hangjában, bár 20 éves kora óta nem látóként éli életét. Sokat tett azért, hogy 2006-ban új munkahely létesült Pápán. Kereste a lehetőségeket, hogy sorstársait munka által megbecsüléshez és pénzhez juttassa. A segítés azóta is szívügye, ötletes segédeszközöket tervez és gyárt le, hogy munkatársai pontosabban és könnyebben tudják elvégezni a kiadott feladatokat. Munkájában mindig a tökéletességre törekszik. Bárki nyugodtan fordulhat hozzá magánjellegű problémájával is, sőt, ha otthonában szüksége van akár fából, akár fémből készült dologra, azt is szívesen elkészíti. Szabadidőben az otthoni műhelyében tevékenykedik, ahol az ott lévő gépeket egy számítógéppel összekötve használja. Emellett kertészkedik, háztartást vezet, és lakást újít fel éppen.

Tóth Györgyné (Dabas)
gépparkLegutóbbi naptárgyártásunk egyharmada Dabason készült. Tóth Györgyné a három legjobban teljesítő dolgozó egyike volt a százfős közösségben, történetesen a termékek spirálozásban. Jelenleg gyorsfűzők és hasonló irodai papíráruk készítésében bizonyítja, hogy remek és pontos munkaerő. De emberileg is kiváló. Hiszen az emberi mivoltunkhoz hozzátartozik, hogy lássuk meg, nem jön-e jól a segítség a körülöttünk lévőknek. Nos, Róza így áll az emberekhez, köztük munkatársaihoz. Az újak betanításából is kiveszi a részét. A munkák hatékonyabbá, könnyebben elvégezhetővé tételére irányuló praktikus ötletei a „rehabitos idők” óta sokat jelentenek a dabasi közösségnek, amely 2011 óta termel a FŐKEFE égisze alatt. Két gyermeke és két unokája van.

gépparkReggeli az UPC-vel. Vadonatúj, fehér kamion kért bebocsátást az egyik december közepi délelőtt a FŐKEFE zuglói parkolójába. Felirata elárulta, hogy az UPC tulajdona. Rövidesen a járgány oldalán végigérő ajtó felnyílt, és megjelent egy hosszú pultszerű valami, sós és édes finomságokkal megrakottan. Hogy mit keresett Társaságunknál a UPC Magyarország Kft. zenélő büfékamionja? Jó étvágyú cégdolgozókat, akiket megjutalmazhasson, kedves karácsonyi gesztusként. Ez a világcég ugyanis alapvető partnere Társaságunknak: internetkapcsolatokat biztosít állami nagyvállalatunknak. A rehabilitációs osztály segítségével, sorsolás útján dőlt el, hogy az egyes üzemekből kik azok a szerencsés munkavállalók – tizenöten –, akik falatozhatnak a kamionból. Miután fizikai dolgozóink dicséretesen megbirkóztak a rakománnyal, az országjáró csodajárgány tovább állt, hogy a UPC más üzleti partnercégeinek is „ínyére lehessen”.

Színező
Felemelő történetek az új évre

gépparkÜnnepek előtt rákerestem a youtube-on Bach Karácsonyi oratóriumára. Azon belül is egy népszerű, fülbemászó dallamú basszus áriára (Grosser Herr und starker König). Így figyeltem föl egy csodálatos hangú dalénekesre, aki végtaghiányos és magassága alig egy és negyed méter. A koncertvideón valami asztalféle kis emelvényre volt téve. Szenvedélyesen ringatózott, sőt gesztikulált éneklés közben, szokatlan arcjátékkal. Először szánalmat éreztem, majd fokról-fokra magával ragadott, ahogy előadta az áriát. Aki ellenőrizni akarja szavaimat, üsse be a keresőbe: Thomas Quasthoff. Ez a világhírű német előadóművész és zenei főiskolai tanár 56 évvel ezelőtt súlyos rendellenességekkel született. Csontrövidülései, csonthiányai okáról tudni kell, hogy az ötvenes évek NSZKjában sok botrány volt bizonyos nyugtatókkal, melyeket rosszullét ellen adtak az orvosok várandós kismamáknak. Fokoméliás esetek – magzati fejlődési gyógyszerártalmak – származtak a szedéséből. Quasthoff is ennek áldozata lett, élete során mégsem hagyta magát. Tehetséggel, szorgalommal elérte, hogy 2000-ben Grammy-díjat kapott. Felesége tévériporter.

gépparkAztán beugrott egy nála fiatalabb férfi hasonló alakja.
Az 1982-es születésű Nick Vujicic, nagy sztár a keresztények körében. Stadionok telnek meg, ha prédikál. Neki aztán se lába, se karja, csak – bal lába helyén – két lábujja. Tizenévesen bele akarta fojtani magát a fürdőkádba, annyira nem tudta elfogadni mások által csúfolt kinézetét. Szüleire gondolva letett az öngyilkosságról. Aztán később megtért. Újjászületéséből következett, hogy megértette hivatását: sorstársai felé szolgálni. Olyan nagyszerű prédikátor lett belőle, hogy bizonyságtételeiből fogyatékosok és nem fogyatékosok százezrei merítenek erőt. Pedig „csak” arról beszél, hogy találkozott Isten szeretetével és azóta végtagok nélkül is boldog. Maláj feleségétől két éve egy kisfia született. Thomas és Nick. Millió és millió ép végtagú embernél boldogabbak. (joó)


Főkefe Hírmondó 2014/6.
A Főkefe Hírmondó 6. száma letölthető, megtekinthető itt .pdf formátumban.

Vezérkar
Beszélgetés Faludi-Cseh György operatív igazgatóval
Magasabban szállunk, mint két éve

Januárban lesz három éve, hogy a Társasághoz igazolt. Két éve kereskedelmi főosztályvezetőből operatív igazgató lett. Nagy ugrás volt ez annak idején?
A korábbi beosztásom alkalmas volt arra, hogy kellően megismerjem a céget, a kollégákat. Operatív igazgatóként nyilván nőtt a terhelés. Könnyebb volna elmondani, mi nem tartozik hozzám. Nos: a pénzügy, a jog, a minőségbiztosítás, vagy éppen a kommunikáció. Viszont az operatív igazgató alá tartozik nemcsak a kereskedelmi főosztály annak osztályaival, hanem a műszaki főosztály területei is, úgymint termelés, logisztika, raktározás… Illetve az összes telephely a maga változatosan felbukkanó problémáival.
Akkor hány döntést kell hoznia naponta?
Alapvetően nem olyan rossz a helyzet, hogy minden intézkedést nekem kelljen foganatosítani, mindent nekem kelljen eldönteni. Mert akkor huszonnégy óra se volna elég. Csak ha a felelősség vagy a probléma túlnő a kollégák kompetenciáján, vagy túlnő a szavuk hatékonyságán, akkor kell aktívan beavatkoznom, a folyamatok és különféle prioritások állandó figyelése mellett. Ha hozzám kerül az adott ügy, egyeztetek különféle külső-belső területekkel „mediátorként”, a közös nevező megtalálása érdekében. Ugyanakkor szerepem van az irányvonalak pontos kijelölésében, egyfajta folyamatos monitoringként is jelen vagyok, hogy ne térjünk le a kijelölt iránytól. A telephelyekre is leutazom, amikor a személyes jelenlét fontos lehet.
Egy két évvel ezelőtti interjújában, amit még főosztályvezetőként tett, szerepelt egy hasonlat. A kis- és közepes magáncégeket gyors manőverezésre alkalmas autóhoz hasonlította, a FŐKEFÉ-t pedig egy nehezebben irányítható repülőgéphez, amely azonban képes magasra szállni és hatalmas terheket messzire juttatni. Magasabban szállunk-e és nagyobb terheket tudunk-e célba juttatni, mint korábban?
Bár az állam egyszerre írja elő nekünk a piaci szemléletet és a rehabilitációs foglalkoztatást, az iménti két kérdésre egyaránt igen a válasz. Kereskedelmi eredményeink szembeötlően jobbak lettek, összességében üzleti eredményünk is javult. S mindezt úgy értük el, hogy – a hasonlat szerint – terhekkel kell szállnunk, azaz figyelembe kell vennünk a megváltozott munkaképességűek eltérő teljesítőképességét, illetve azt, hogy a rehabilitációs foglalkoztatás is elhanyagolhatatlan feladatunk. És „láss csodát”, ez is sikeres, hiszen az érintett dolgozói átlaglétszámunk az impozáns három és félezer körül stabilizálódott. Sőt, egy nagyszabású képzési projekten is túljutottunk, amely bár rengeteg munkaóraszámot vett el e termeléstől, mégsem rendített meg minket, sőt a termelékenységi mutatóinkon is javítottunk már valamelyest.
Mi a leggyakrabban elhangzó szakszó az irodájában?
Az egyik, mostanában, mindenképp a gépbeszerzés. Szűkebben a TÁMOP-pályázatok, illetve a Nemzeti Rehabilitációs és Szociális Hivatalféle munkahely-teremtési pályázat körébe tartozik, de a kérdés minden területet érint, a termeléstől a beszerzésig. December közepén például érkezik egy tekintélyes csavartkefe-gyártó gép. De további gépfejlesztési forrásokért is „harcba szállunk”.
Például?
Új seprűkötő- és seprűvarrógépek kellenek. Gépparkunk eléggé elavult. Eddig nem volt baj, hogy régiek ezek a gépek, még ha köztudomásúan sokat kellett „bütykölni” is őket. Ám újabban dinamikusan fejlődik a seprűpiac. Merthogy egyre nagyobb a lakossági igény a természetes anyagból készült seprűkre. A szintentikus anyagú tisztítóeszközökhöz ma már jobbára azok az intézmények – például kórházak, vegyi üzemek, éttermek – ragaszkodnak, amelyeknél ez előírás. Egy szó mint száz, nagymértékű megrendelésnövekedéshez juthatnánk, ha a termelésünk alkalmazkodni tudna az új igényekhez.
Ha már itt tartunk, nem „hiánycikk” a seprűipari dolgozó?
Hiány van belőlük, ezért innen is szeretném üzenni: ha munkavállalóink közül valaki tehetséget, kedvet érez magában a seprűkötésre, vállaljuk az átképzését Zuglóban vagy Szombathelyen.
A csavartkeféken, seprűkön túl más termékeinknél fölmerül a termelés bővítésének igénye?
Hogy úgy mondjam, kifeszült a kapacitás, azaz eljutottunk eddigi teljesítőképességünk határáig több minőségi bérmunka tekintetében is. Említésre méltó ezek között a szombathelyi Delphi-üzem, ahol autóelektronikai alkatrészeket gyártunk, közvetlenül e világcégnek. Fejlesztenünk kell, ugyanis az óriásvállalat az eddigieknél még inkább itt koncentrálná a termelést, és ezért bonyolultabb gyártást igénylő résztermékeket is ránk bízna. Ez a bizalom és az eddigi teljesítményünkkel való elégedettség jele, de ha nem teszünk eleget a magasabb szint megugrásának, a megrendelő talán elviszi a munkát. E lépéskényszer miatt elkerülhetetlen, hogy új légkompresszorrendszert építsünk ki. De a papíripari tevékenységben is szükség van az infrastruktúra bővítésére. Ezért már folyamatban van lyukasztó-, vágó- és szélkenőgépek beszerzése. Komló, Dabas, Laky Adolf utca részesülhet majd az új eszközökből.
Közben a mopvarrásnak végleg leáldozott cégünknél?
Nagyot változott a helyzet, az biztos, de ebből is származhat jó, ha csapatszinten operatívak vagyunk. Nézzük Jászapátit, ahol nemrégiben 30 varrógépet szereztünk be éppen a mopvarráshoz. Nos, a 30 varrógépről szóló beszerzési pályázatban ötéves kötelezettséget vállaltunk foglalkoztatásra e gépeken. Igen ám, de a gépek megérkezése előtt nem sokkal a munkamegrendelő alvállalkozó cége közölte, hogy a mopvarrás két telephelyen, így Jászapátiban is megszűnik, egy telephelyen pedig töredékére zsugorodik. Ezek miatt pillanatok alatt kellett új munkát találni, és ez sikerült is. Úgy tűnik, bizonyos régi kapcsolatok fölelevenítésével háromszor jobb fedezetértékű munkákra szerződhettünk, nevezetesen munkaruhavarrásra. Vagyis a fiaskót nem csak hogy elkerültük, de még a magunk javára is fordítottuk. Ám ez sem volt zökkenőmentes, mert a munkaruha-megrendelésekhez további négy célgép beszerzése vált szükségessé. Az idevágó újabb pályázás önmagában nem lett volna megoldás, mert további több hónapos kiesést eredményezett volna. Szerencsére kiderült: egy helyi önkormányzati oktatási intézmény tanműhelyében kihasználatlanul állnak megfelelő varrógépek. Az igazgatóval sikerült megbeszélni, hogy egy évre kölcsönkapjuk ezeket. Bérleti díj helyett vállaltuk a karbantartási munkák elvégeztetését. Ezzel egy-két hétre rövidítettük az üzembeállítás időpontját. Mindez a kollégák együttes sikere, felőlem nézve remek operatív akció.
Cégszinten is tovább kell fokozni a termelést?
Igen, és nem csak gépek munkába állításával. Vannak jelenségek, amin változtatni kell. Kiemelten kell figyelmet fordítani a hatékonyság fokozására ekkora vállalatnál, amely ennyi emberrel és zömében egészségkárosodott emberekkel dolgozik. A döntéseknél sok szempontot kell figyelembe venni, köztük ezeknek az embereknek az érzékenységét, másfelől motiválhatóságát… A tavasszal meghirdetett „telephelyek közötti verseny” mindenesetre máris beválni látszik. Szükséges, hogy a már elért kapacitási határt hatékonyabb munkakihasználással kitoljuk, mert az nem járható út, hogy a növekvő megrendelésigények kielégítésére újabb telephelyeket létesítsünk. Meglévő bázisainkat, erőforrásainkat kell hatékonyabban kihasználni.
Beletartozik-e még a stratégiánkba a további termelési központok létrehozatala?
Ahhoz, hogy újabbakat alakítsunk ki, többezer négyzetméteres telephelyekre kellene szert tennünk. Lobbizunk folyamatosan azért, hogy az állam rendelkezésre bocsásson ilyeneket – már ha vannak, megfelelő helyen, kihasználatlanul.
Bejutottunk termékeinkkel újabb áruházláncokba?
Másfél éve az egész Dunántúlt behálózó Coop-tag, a Mecsek-Füszért Zrt-vel kötöttünk szerződést. Utóbb betettük lábunkat az Alföld világát meghatározó Tisza-Coop-ba is, amellett, hogy korábbról folyamatos a jelenlétünk az OBI és a BauMax nagyáruházaiban. De nem az a cél már, hogy mindenáron fokozzuk a nagy áruházláncokban való jelenlétet. Az ottani kínálatban a gyengébb minőség miatt olcsóbb dömpingárukkal kell megküzdenünk. Inkább koncentrálunk azokra az egyedi partnerekre, amelyek nagyobb mennyiséget visznek el, például seprűágazatunk termékfajtáiból.
Sokat kell „ütköznie” egy operatív igazgatónak?
Ha észlelek egy szituációt, ami, hogy úgy mondjam, nem úgy gömbölyödik, ahogy elvárnám, beavatkozom, adott esetben „odalépek”. De ütközésről nincs igazán szó, sőt. Tapasztalatom szerint minden kolléga megérti, hogy mi a cég érdeke. Az, hogy megoldást találjunk. Úgy érzem, beszélhetünk egy tág körű vezetői összhangról, sem igazi széthúzás, sem általános rossz hangulat nincs. Alighanem csapattá kovácsolódtunk az utóbbi években.
Többszáz fizikai munkavállalóval is egy fedél alatt dolgozik…
Azoktól a sok nehéz sorsú kollégától, akik naponta körbevesznek, annyi szeretetet kapok, hogy teljesen feledtetik velem a fölmerülő nehézségeket. Így mindennap megújult erővel érkezem be és veszem fel az előző este lerakott problémákat.

Nyolc város központjában ütöttük fel sátrainkat

virágOrszágjárókörúton mutatta meg magát a FŐKEFE szeptemberben. A termékmustrától a színpadi programokon át a szakmai bemutatókig terjedő műsorral lezajló roadshow állomásai Jászapáti, Martfű, Szombathely, Körmend, Hajdúdorog, Tiszafüred, Komló és Budapest voltak. A megváltozott munkaképességű embereket és cégünk velük kapcsolatos küldetését bemutató rendezvénysorozat a Rehabilitáció – Érték – Változás nevű projekt keretében jöhetett létre. Mindenütt egy-egy forgalmas ponton állítottuk fel sátrainkat és a színpadot. Öt városban a TESCO-áruházlánccal sikerült összefogni. A multi cég megengedte, hogy bevásárlóközpontjuk parkolóiban jöhessen létre a program. Így velük közösen munkálkodhattunk a társadalom érzékenyítésén, tudniillik a megváltozott munkaképességűek és a fogyatékossággal élők, egészségkárosodottak iránt. A rendezvényeket általában polgármester, országgyűlési, illetve önkormányzati képviselő nyitotta meg. A házigazda szerepét betöltő Jádi Krisztina rehabilitációs osztályvezető értékelése szerint a legtöbb – együttműködésre kész – szakmai érdeklődőt (Nemzeti Rehabilitációs és Szociális Hivatal, Rehabilitációs Szakigazgatási Szerv, helyhatóság szociális részlege, érdekvédelmi civilszervezetek stb.) Komlón vonzottuk magunkhoz. A legváltozatosabbra és leglátogatottabbra a zárórendezvény sikeredett, a budapesti Fogarasi úti TESCO Extra parkolójában. A rehabilitációs osztályvezető megjegyzése: „Az volt a cél, hogy egy percig se legyen üres a színpad.” Itt lépett fel cégarcunk, Deák Bill Gyula bluesénekes és (egy kitűnő társastánccsoport mellett) többek között a Nemadomfel Zenekar, amelynek állandó tagja Vaskó Mária dolgozónk is. Mária bebizonyította, hogy csak látásában korlátozott: magával ragadóan énekelt, szakmailag és átélésben egyaránt nagyszerűt nyújtott. Pódiumbeszélgetésre a műsorvezető Szabó Niki dzsúdóvilágbajnok fizikai dolgozónkat és Benedek Edit csoportvezetőnket kérte. A pesti rendezvényen, ahogy másutt is, nagy számban megjelentek, munkaidejükön kívül, a helyi dolgozóink. „Rehabos” kollégáink szervezte jelenlétük, produkcióik a rokonszenv élénk megnyilvánulásait váltották ki a járókelőkből. Volt olyan látogató, aki könnyekig meghatódva ébredt rá Társaságunk egészségkárosodottak, fogyatékossággal élők iránti missziójának szépségére és erről be is számolt a szervezőknek. Szeremlei-Szabó Győző értékesítési munkatárs, aki teljes személyiségét latba vetve jeleskedett a termékeladásban a roadshow állomásain, azt a tapasztalatot szűrte le: a vásárlók jelentékeny hányadában van igény a minőségibb, úgymond „prémiumkategóriás” termékekre, hozzájuk kellene még inkább megtalálni az utat.

Startvonalnál az Agro Rehab

virágIdén döntés született arról, hogy a FŐKEFE mezőgazdasági ágazatának felfejlesztése érdekében leányvállalatot hozzunk létre Agro Rehab Nonprofit Kft. néven. A tulajdonos MNV Zrt. hozzájárulása után siker koronázta az előkészületi munkákat. Hegedűsné Hegyi Anikó minőségbiztosítási osztályvezetőtől megtudtuk: októberben eleget tettünk az akkreditációs tanúsítvány megszerzésének, így jogosulttá váltunk a 2015-ös rehabilitációs foglalkoztatási támogatásra; a befogadott pályázat jelenleg elbírálásra vár. A képen a karácsondi telephely bőséges hagymatermésének betakarítása látható.




Az összes uniós ország számára modell a magyar RÉV-projekt
Befektetés a jövőbe


virágNem kiadás volt, hanem befektetés a jövőbe, hogy a Kormány az Új Széchenyi Terv keretében csaknem ötmilliárd forintot biztosított a megváltozott munkaképességű dolgozók képzésére, társadalmi integrációjuk érdekében, a humántőke gondozása jegyében – mondta Czibere Károly államtitkár a Rehabilitáció – Érték – Változás (RÉV) nevű kiemelt projekt központi záró rendezvényén október 30-án.
A szociális ügyekért és társadalmi felzárkózásért felelős államtitkár a KÉZMŰ kispesti termelési-logisztikai központjában azt ígérte a RÉV zárókonferencia kétszáz résztvevőjének, hogy az uniós forrásból kikísérletezett jó elemeket igyekeznek beemelni a szociális foglalkoztatás újrafogalmazandó szabályozási finanszírozási rendszerébe. Vagyis lesz folytatása a 2012-ben indult, ez év végével lezáruló uniós projektnek, ami a megváltozott munkaképességűek nyílt munkaerő-piaci érvényesülése előtt törte az utat. A kormány általánosabb célja az, hogy még több embert tudjanak munkához juttatni. Már eddig is történt előrehaladás, 2010 óta kétszer annyian (80 ezren) dolgoznak a fogyatékos, egészségkárosodott, megváltozott munkaképességű emberek közül. A szóban forgó TÁMOP-program kapcsán a FŐKEFE, a KÉZMŰ és az ERFO 6300 dolgozóját vonták be kompetencia-felmérésbe, közülük 3000-en a képzést is elvégezték. Kósa Ádám fogyatékossággal élő (siket) európai parlamenti képviselő (Fidesz) Brüsszelből videóüzenetet küldött a rendezvényre. Ebben megállapította: a RÉV megvalósításával Magyarország szolgáltatja a modellt a megváltozott munkaképességű emberekkel való törődéshez minden európai uniós ország számára. Az ENSZ idevágó szakjelentése is arról szól, hogy hazánk nagyot lépett e téren előre. Más előadók mellett Szabó György, Társaságunk ügyvezető igazgatója megvallotta a konferencián: négy éve, a projekt „összerakásakor” nem gondolta volna, hogy ekkora siker lesz a RÉV. Az eredmény már csak azért sem maradt el, mert minisztériumi embereken túl a konzorciumban részt vevő cégek sok-sok munkatársa is éjt nappallá téve dolgozott rajta. Szabó György kijelentette, sikerült úgy intézni, hogy a képzések a Társaságnál ne váljanak a termelés kárára. A munkavállalókon pedig látja azokat a pozitív változásokat, melyeket e tanfolyamok és tréningek eredményeztek. Hozzátette: a projekt a munkakörülmények javulásához is hozzájárult. Csak a cégnél 80 millió forintból 26 képzési helyszínt alakítottak ki épület-felújítással, és -átalakítással, sőt, több mint 100 millióból képzéshez kapcsolódó eszközbeszerzések is történtek. A RÉV zárórendezvényének megható pillanata volt, amikor középiskolás gyerekek – fogyatékossággal élők és mások – számoltak be amaz élményekről, melyeket a projekt keretében szervezett integrált sportrendezvényeken szereztek. Jegyezzük meg: a három ilyen nagyszabású esemény ötletgazdája és „lelke” Bernáth Ildikó, a projektet támogató Szakmapolitikai Koordinációs Testület elnöke volt. A konferencia külön napirendi pontja volt Vincze Miklós betanított munkás (FŐKEFE, budapesti csomagolóüzem) beszámolója arról, hogyan segítette őt az alapvető és a számítógép-kezelői képzés abban, hogy - éppen mostanra - külső céghez tudjon elszerződni összetettebb feladatokra, magasabb bérért. Ráadásul úgy tudott kijutni a nyílt munkaerőpiacra, hogy több ajánlat közül válogathatott.

Termelékenységi verseny
Tiszaszentimre – augusztus


virágA huszonöt fős tiszaszentimrei csapat 103, 94 százalékos mutatóval nyerte augusztusban a Hónap telephelye elnevezésű termelékenységi versenyt. Dísztasakok gyártásában „vertek rá” a többi telephelyre. Kabai Nikoletta telephelyvezető szerint bizonyos, hogy a meghirdetett verseny is belejátszott a sikerbe. A megmérettetés híre azt váltotta ki a gyorsabban dolgozókból, hogy azoknak, akik ugyan gyönyörűen dolgoznak, jó minőséget létrehozva, de valami miatt lassabbak, besegítettek a közös eredmény érdekében. Ezt hívják csapatjátéknak. Hozzátehetjük: Tiszaszentimrén beválik, hogy a telephelyvezető nem „ostorral a kezében követeli” a határidős munkák kellő eredményét, hanem kéri. Vagyis itt már összhang van vezető és beosztottak között.

Szombathely, Seprűüzem – szeptember

virágA szeptemberi győztes telephely a szombathelyi Seprűüzem, amely a Rumi úti termelési központban található a maga 106,10 százalékos teljesítményével. Mintegy húszan dolgoznak Horváth Bertalanné csoportvezető beosztottjaiként: seprűkötők, -varrók, cirokválogatók, esztergálók, kisegítők. Horváth Roland, aki egyebek mellett ennek az egységnek is üzemvezetője, fontos körülményének tartja, hogy a csapat fele „régi vagy nagyon régi motorosnak” számít, nem csoda, hogy a tradicionális saját termékeket jó mennyiségben és minőségben állítják elő. Újonnan nehéz ide embert találni, hiszen a munkakörülmények a gyártásból adódóan az átlagnál zordabbak (elég a porra utalni). Épp ezért kiemelendő a kollektíva tagjainak hűsége is. Lehet rájuk alapozni, most, amikor a seprűágazat fejlesztés alatt áll.

A Hónap dolgozója – 2014. november

Nagyné Zoltai Julianna, Budapest, Laky Adolf u.

virágA több mint száz fős Kefe-koop műhelynek hol az egyik, hol a másik csoportjában lelhető fel Julika, akiről főnökei azt is mondják, tipikus „tűzoltó”. Igen, mert oda helyezhető, ahol a legsürgősebb a munka. Ha mondjuk hirtelen növekszik a megrendelő igénye, akkor átállítják naptárgyártásról üdítőzárjegyezésre, -címkézésre vagy éppen öblítőcsomagolásra. Ez a látássérült hölgy képes is azonnal átállni – sőt, folyamatosan helytállni, zokszó nélkül és jó minőségi-mennyiségi teljesítményt nyújtva. Erénye az is, hogy nyugodt, mosolygós, nehéz volna kihozni a sodrából. Lánya már majdnem húszéves. Szabadidejében szeret kertészkedni, lelkiismeretesen foglalkozik két kutyusával is, melyek közül az egyik „mmk-s”, azaz siket.

Horváth Anita, Szombathely, Rumi út

virágMár a papíripari dobozgyártáshoz, papírgyűrű-készítéshez kapcsolódó ragasztási munkálatokban is felfigyeltek vezetői e fiatal munkavállalónkra, a szombathelyi termelési központ úgynevezett Kefe üzemében. Az utóbbi üzem egyik, félszázfős csoportjában jelenleg 2015-ös naptárakat „hord össze” Anita, naná, hogy közmegelégedésre. Nagyon ügyes és szorgalmas volt korábban autószeparátorokkal összefüggő ragasztási feladatok végzésében is. A céghez való hűségét lépten-nyomon megmutatja, legutóbb a szeptemberi FŐKEFE-roadshow szombathelyi állomásán, amikor is készségesen fokozta az ottani TESCO-parkolóba szervezett rendezvény dolgozói látogatottságát.

Szakács László, Budapest, Bercsényi u.

virágHét éve dolgozik a FŐKEFE Bercsényi utcai telephelyén. Évekig irodai papíráru került ki keze alól, de már huzamos ideje olyan bérmunkában közreműködik, „ami éppen szembejön”. Drága dísztasakok gyártásától az egyszerűbb duplózáson át különböző szóróanyagok, mappák ringlizésén keresztül számos műveletben jeleskedik. Segítőkész, pontos, segít az újaknak a beilleszkedésben, a hatékonyságot biztosító fortélyok elsajátításában. Idén a TÁMOP keretében sikeresen elvégezte a számítógép-kezelői tanfolyamot. Családapa, két lánya van. Kollégáival gyakran összejárnak szabadidejükben. Ez is hoz valamit a konyhára, ugyanis közös horgászatról van szó egy közeli kis tónál…

Legjobban fejlődő telephely
Budapest, Templom tér


virágA II. negyedév legjobban fejlődő telephelye a Templom téri lett, 31, 03 százalékos eredménnyel; ennyit fejlődött akkoriban önmagához képest a teljesítménye. Ez a közepes méretű – félszáz fős – munkaközösség jelenleg gyorsfűzőket, füles iratgyűjtőket készít, kisebb részt új szőnyegeket tisztít, dobozokat-tasakokat hajtogat és tölt. Egy részük időbéres, más részük teljesítménybérben dolgozik. Vannak köztük többek között látássérültek, hallássérültek, kerekes székes és más mozgássérültek, belső szervi egészségkárosodottak. Morvai Lászlóné művezető rámutatott, a Templom tériek csapattá kovácsolódtak, talán ezért is könnyebb őket jó teljesítményre sarkallni, amibe persze úgyszintén belejátszott a telephelyek közötti verseny „láza”.

Szabó Nikolett elhozta Colorado Springs-ből (USA) a látássérültek cselgáncsvilágbajnokságáról az aranyérmet

virágPillanatra leállt az asztalinaptár-gyártás a Laky Adolf utcai cégközpontban, mert világbajnokot ünnepeltünk. Hiszen amint korábban megírtuk, Szabó Nikolett munkavállalónk elhozta Colorado Springs-ből (USA) a látássérültek cselgáncsvilágbajnokságáról az aranyérmet. Ki más adhatta volna át a szeptember 5-i győzelemért az ajándékkosarat és oklevelet, mint egy másik Szabó, Társaságunk ügyvezetője? Szabó György gratulált Nikinek, kifejezve reményét, hogy 2016-ban, a Rio-i Paralimpia után ismét ünnepelhetünk. Az ügyvezető derűsen nyugtázta, hogy tökéletes biztonságban tudhatja magát, hiszen a közelében egy háromszoros dzsúdóvilágbajnok és kétszeres paralimpiai bronzérmes dolgozik.


Főkefe Hírmondó 2014/5.
A Főkefe Hírmondó 5. száma letölthető, megtekinthető itt .pdf formátumban.

Köszöntő
Ne bénázzunk, kérem!


Szabad előhozakodnom egy kínos jelenséggel?

virágTúl gyakran hallhatjuk az éterben a fülsértő jelzőt: béna. Politikusaink például megsemmisítésként használják egymásra. Ez vagy az béna ötlet volt a kormánytól, béna párt, béna választási plakát, kampány, bénán érvelt a rivális, satöbbi… Nyomtatott újságban, portálon, tévében hírlapírók, elemzők, véleményvezérek „bénáznak” nem egyszer. Különösen furcsa ez a szó a jogvédő szellemiség fölkentjei szájából, akik egyébként rendre kikelnek a diszkrimináció ellen. Nem szabad senkit sem hátrányosan megkülönböztetni bőrszínéért, nemi irányultságáért. De közben, úgy látszik, a fogyatékossággal élőt vagy megváltozott munkaképességűt meg lehet szomorítani azzal, hogy bénának neveznek mindenkit, mindent, aki-ami nem tetszik. A kereskedelmi rádiók gombnyomásra röhögő szövegelői is kötőszóként használhatják a béna jelzőt, aggathatják mindarra, ami szerintük ciki, furcsa, lúzer. A sportriporter szintén úgy fogalmaz (no nem paralimpia kapcsán, mert ott karót nyelten tiszteli a fogyatékosságot), hogy a játékos elbénázta a lehetőséget. Megállapíthatjuk, hogy a valamiképpen hátrányos helyzetű társadalmi rétegek közül a fogyatékossággal élőket, a megváltozott munkaképességűeket övezi közbeszédben a legnagyobb tapintathiány.
Ezért is fontos, hogy Társaságunk erőfeszítéseket tesz a társadalom tudatformálásáért. A dolgozói képzések mellett ugyanazon uniós projekt részeként oktató- és reklámfilmeket, óriásplakátokat készíttet, közreműködik integrált diák-sportnapok megszervezésében, sátras roadshow-t tart bevásárlóközpontok parkolóiban, hogy érzékenyítse, nagyobb megértésre ösztökélje az átlagembereket a szóban forgó réteg iránt. Természetesen cégünk kitűnő termékei, tekintélyes megrendelőpartnerei is jelzik, hogy mennyit érnek egy hatékonyan működő rehabilitációs foglalkoztató munkavállalói. A Hírmondó tehát elítéli a közbeszédben a „bénázást”. Egyúttal fennen hirdeti: mozgáskorlátozottak is lehetnek remekül teljesítő kollégák. A Hónap dolgozói rovat (lásd: hetedik oldal) ezúttal is szállítja a példát.
Joó István
főszerkesztő

Vezérkar
Beszélgetés Kun László vezető oktatásszervezővel


virágKorábbi számainkban bőségesen beszámoltunk arról, hogy a Társaságunknál zajló Rehabilitáció – Érték – Változás (RÉV) elnevezésű TÁMOP projekt lényegét adó dolgozói képzések április végéig lezajlottak. Most hírül adhatjuk: másfél ezer megváltozott munkaképességű alkalmazottunk alapvető, illetve szakmai képzése után további százhatvan fő ingyenes képzése indult el augusztus végén, illetve szeptember közepén a nyílt munkaerőpiaci esélyek növelése érdekében. De hogyan vált lehetségessé ez?
– A további képzésekre a projekt maradványpénzei adnak lehetőséget. Nagy mulasztás volna, ha a megtakarított összegeket – bizonyos eszközbeszerzések mellett – nem használnánk fel arra, hogy munkavállalóink közül még több képzési résztvevőt vonjunk be a projektbe.
- Hogyan lehetett eredményes a toborzás azután, hogy a közelmúltban bő másfél ezer embert már képeztek?
– Az újabbak megtalálása könnyebb volt, mint a korábbiaké; azt tapasztalom és egyúttal a projekt egyik nagy eredményének is tartom, hogy dolgozóink között elterjedt a korábbi szakaszban megvalósított alapvető képzések és a szakmai képzések jó híre, és az olyan kollégák, akik korábban még bizonytalanok voltak, mostanra motiváltabbakká váltak a képzések iránt. De fontos körülmény az is, hogy az újabb százhatvan fő képzésének nagy részét olyan telephelyi helyszínekre szerveztük meg, ahová eddig még nem jutott el a projekt, vagy ahol még legfeljebb csak a Hírmondóból értesültek a fejleményekről. Ráadásul a mostani képzések újdonságok, vagy részben újdonságok az előzőekhez képest.
Akkor tehát kifejezetten alapvető képzések már nem lesznek?
– A korábbi típusú, 480 óra tartamú tanfolyam ebben a projektben már nem bukkan fel, de az új szakaszban van helyette rövidebb, jellegében hasonló képzés. Ugyanis új helyszíneken: Gerdén,
Ózdon, Kaposváron, Pápán, Kisteleken és Mezőtárkányban szerveztünk egy-egy 80 órás mentálhigiénés tréninget! Összesen száz fő végzi augusztus végétől ezt a képzést, amely ugyan rövidebb, de főbb tartalmi elemeiben hasonló az előzőhöz, és a programba sikerült beleépíteni egy számítógépes modult, tananyagrészt is.
Milyen szakmára lehetett jelentkezni?
– A konkrét szakmai képzések keretében ebben a projektben már csak egyféle lehetőségünk volt. Budapesten egy adatrögzítői-call centeres képzés indult 110 órában 20 látássérült résztvevővel.
Ehhez a tanfolyamhoz komplett, infokommunikációs értelemben véve akadálymentesített call center épül ki a Laky Adolf utcai központban. Telefonrendszer és -hálózat, képernyőnagyító és képernyő-felolvasó programmal ellátott számítógépek, speciális kommunikációs szoftver… mind, együtt. Ez az infrastruktúra egyaránt szolgálja a – többek között látássérült kollégák – hatékony oktatását, illetve azt a hosszú távú célt, hogy a megváltozott munkaképességű, tehát nem csak a látássérült kollégáinknak akár helyben biztosítsunk call centeres szolgáltatómunkát. Így egyszerre növeljük az esélyüket a külső, nyílt munkaerőpiacon és itt, a cégen belül. Aki netán nem tudná, ez a szakma a régi telefonközpontos foglalkozás továbbfejlesztett, marketing funkcióval ellátott változata. A projekt jelenlegi szakaszában van egy harmadik típusú képzésünk is, ami nem valamely szakma megszerzésére irányul, de nem is egyszerűen munkavállaláshoz szükséges készségek, képességek kifejlesztésére. A Társaság számára is nagyon fontos, 96 órás csoportvezető-képzésről van szó…
Nem korbácsolódnak ezzel az „égig” bizonyos dolgozók vezetői hajlamai?
– Ide nem jöhetett mindenki. Ezzel a képzéssel az a speciális és kifejezett célunk, hogy bizonyos munkavállalóinkat olyan vezetői készségekkel, képességekkel vértezzük fel, amelyekre kizárólag a közvetlen termelésirányban van szükség. Az a negyven fő, aki érintett, vagy már művezetőként, csoportvezetőként dolgozik, vagy még nem az, de a Társaságnak lehetnek vele ilyen tervei a későbbiekben. Azt várjuk a csoportvezető-képzéstől, hogy fejlessze a résztvevők vezetői kompetenciáit, amely egyúttal hozzájárul az irányításuk alatt álló munkavállalók motivációs szintjének emeléséhez és a munkahelyi légkör javításához. E képzés végzői egyúttal elsajátítják azokat a technikákat, amelyekkel növelni tudják a munkaszervezés és a termelés hatékonyságát. Növelik a résztvevők kommunikációs, konfliktuskezelési és empatikus készségét, sőt, profi vezetési technikákra is oktatják őket.
Sikerült úgy megszervezni a javában zajló csoportvezető-képzést, hogy minél inkább lefedje a FŐKEFE kiterjedt telephely-hálózatát?
– Három központja van ennek a képzésnek – Budapest, Szombathely, Tiszanána –, de a bejárások ésszerű megszervezésével lehetővé vált, hogy sok üzem, fióktelep képviseltesse magát. A képzési résztvevők lelkesedése és együttműködése is kellett ehhez. Sok esetben a bejárók megszervezték egymás között, hogy kinek az autójával, milyen útvonalon és sorrendben vegyék fel egymást. Az útiköltséget természetesen a munkahely téríti a TÁMOP projekt finanszírozásával. Így vált lehetségessé, hogy nemcsak a budapesti külső képzési helyszínen lehetnek ott 12-en különböző helyszínekről, hanem Tiszanánán ugyanígy 15-en, Szombathelyen pedig 14-en. Budapestre a helybélieken kívül Ceglédről, Kistelekről, Tatabányáról, Rétságról utaznak be a résztvevők. A tiszanánai helyszínre a csoportvezetői képzés kedvéért ezekről a településekről járnak be december közepéig: Tiszaszentimre, Ózd, Nemti, Mezőtárkány, Mezőkövesd, Heves, Karancsság, Jászapáti és Poroszló. A szombathelyi Rumi úti termelési központunkba a helyieken kívül Vasvár, Körmend, Celldömölk, Bejcgyertyános, Szentgotthárd, Jánosháza és Őriszentpéter FŐKEFE telephelyéről jönnek fel az emberek.
A hosszabbított TÁMOP ez év végével mindenképpen lezárul. Hogyan tudunk továbbra is képzőintézmény maradni a gyakorlatban?
– Nos, szinte kizárólag támogatott képzési projektekben gondolkodhatunk. A megváltozott munkaképességű munkavállalóink, illetve a célcsoporthoz tartozó külsős személyek anyagi helyzete nem teszi lehetővé, hogy fizetős képzéseket indítsunk. Ezért kiemelt figyelemmel követjük a hazai és az európai uniós pályázati és egyéb normatív támogatási lehetőségeket, és ha adódik ilyen, akkor mindenképpen élni fogunk vele. De nyitottak vagyunk arra is, hogy más intézmények, szervezetek pályázataiban közreműködjünk úgy, hogy vagy képzőintézményként kapcsolódunk be és oktatjuk a külsős munkavállalókat, vagy csak munkáltatóként irányítjuk a képzésekre a saját embereinket.
Biztosan összegyűlt már annyi tapasztalata, hogy mint vezető oktatásszervezőt összegzésre kérhessük, „mit hozott a konyhára”, az egész Társaság viszonylatában a RÉV projekt.
– Elmondhatjuk, hogy a képzéseken résztvevők megkapták azokat a szakmai és személyiségbeli kompetenciákat, amelyeket a nyílt munkaerőpiacon elvárnak velük szemben. Az eddig látogatási igazolást vagy tanúsítványt szerzettek által kötelezően kitöltött tanfolyam-értékelő lapokból ugyanez a gondolat köszön vissza, persze egyszerűbb, lényegre törőbb megfogalmazásokkal.
A projekttel megmutattuk, hogy a FŐKEFE nemcsak termelőcégként, hanem képzőintézményként is képes volt a piacon megjelenni. Nagyon reménykedem, hogy a kormányzat és az egyéb támogató szervezetek, látva a projekt eredményeit, társadalmi hasznosságát, nyitottak arra, hogy pályázati kiírásaikkal újabb forrásokat biztosítsanak munkavállalóink további képzésére, fejlesztésére. Ez a célcsoport igenis megérdemli és igényli ezt a lehetőséget! S mivel ez az igény nagyon sokak háttérmunkája által erősödhetett meg, ezúton köszönöm valamennyi résztvevő és közreműködő kollégának, hogy a saját területén tevékenységével áldozatosan hozzájárult ennek a maga nemében egyedülálló és rendkívül összetett projektnek a sikeres megvalósításához.

Sportnap, Sikondán is
Vojtek Aurél írása


virágNégyévnyi szünet után ismét főkefés dolgozók népesítették be a Mecsek gyöngyszemének tartott Sikonda-fürdő közvetlen szomszédságában lévő szabadidőközpontot. A nyári leállás előtt ugyanis itt, Komló határában került megrendezésre a sokak által hőn áhított regionális sportnap. Reggel nyolc óra után jöttek a dolgozók Bicskéről, Gerdéből, Mohácsról. A komlói munkavállalók is kitettek magukért, hisz innen is nagy számban érkeztek, sőt jöttek a meghívott vendégek északról (Budapest), keletről (Heves), nyugatról (Szombathely) és persze a szomszéd Somogy (Kaposvár) is képviseltette magát. Tiszteletét tette Komló és Gerde polgármestere, még bankképviselők is akadtak, hogy szolgáltatási ajánlataikat megtegyék. Az erdő mélyébe induló keskeny úton pár száz méter, és máris egy gyönyörű tisztás képe fogadja az odaérkezőt. Sátrak, pavilonok, halk zeneszó. Mindenhol sürgölődő emberek, főzőalkalmatosságok felett terjengő füst és illatvarázs. Önfeledten labdázó, szórakozó felnőttek, csaknem 300-an. Az égiek is kegyesek voltak a résztvevőkhöz, hisz a hetek óta tartó rapszodikus időjárást csodaszép napsütés váltotta fel. Nem kellett attól félteni az üstöket, bográcsokat, hogy az égi áldás felhígítja tartalmukat. Nyolc csapat mérte össze tudását a főzőversenyben. A pártatlan szakértővendégekből álló zsűri meg volt elégedve a baranyai szakácsok munkáival. Az egyéni versenyszámok női és férfi kategóriában zajlottak. Komlón nagy hagyományokkal bír a petanque nevű golyójáték. Népszerű volt a hetes rúgó verseny, lehetett aztán kosárra dobni és volt erőfelmérő is, ahol nehéz medicinlabdát kellett minél messzebbre juttatni. A sakk szintén szerepelt a versenyszámok között. Ötfős csapatok versenyeztek a szellemi totóban. Minden sportnap alkalmával, így most is óriási sikere volt a kötélhúzásnak. Azok a
Budapestről érkező vendégek, akik engedtek a kíváncsiságuknak, elfogadták a meghívást és megtisztelték a rendezvényt, ugyancsak aktívan töltötték a napot. Ismerkedtek a festői környezettel, segítettek a burgonya tisztításában és beneveztek a kötélhúzásba is. És ha már beneveztek, akkor meg is nyerték! Így a győzelemért járó serleget egy időre immár a Laky Adolf utcai központban tekinthetik meg az érdeklődők. Az egyéni számok helyezettjei is büszkén vehették át az okleveleket, illetve a győztesek nyakába aranyérmek kerültek. Baráti kézfogások és forró ölelések közepette történt meg a nap végén a búcsúzkodás. A halkuló zene utolsó dallamát még hallottuk fülünkben, a finom étkek ízét még éreztük nyelvünkön, de gondolataink már a jövő évi sportnapot tervezték. Minden résztvevő közös, gyakran hangoztatott gondolata volt, hogy nem szabad újabb négy évet várni a következő sportnapra. Ez jól minősíti az idei rendezvény sikerét.
Ezúton szeretnénk megköszönni a támogatóknak (a Társaságon túl a Fészek Szakszervezetnek, az UniCredit Banknak, a területileg illetékes önkormányzatoknak, helyi vállalkozóknak), hogy segítségükkel létrejöhetett ez a sok embert megmozgató, közösségformáló nap, ahol kis időre mindenki elfelejthette a hétköznapok nehézségeit, hogy aztán a pihenés után újult erővel álljon a kihívások elé.

Hadművelet
Odavinni a munkát az emberekhez


virágOdavinni a munkát az emberekhez: ez a kormánytörekvés hatványozottan fontos a fogyatékossággal élő embereknek – e szavakkal indokolta Nyitrai Imre szociálpolitikáért felelős helyettes államtitkár Martonvásáron azt, hogy Társaságunk, a legtöbb - 3500 - megváltozott munkaképességű (mmk) embert foglalkoztató hazai cég, a FŐKEFE Közhasznú Nonprofit Kft. telephelyet nyitott a Fejér megyei városban.
A sajtótájékoztatóval egybekötött megnyitón elhangzott: a rehabilitációs foglalkoztatásért támogatásban részesülő állami nagyvállalat Martonvásáron beinduló irodaipapíráru-gyártása mintegy 60 érintett főnek nyújt lehetőséget arra, hogy megfelelő munka- és életkörülmények között dolgozhasson. Az akadálymentes, akkreditált telephely megváltozott munkaképességű foglalkoztatottjainak toborzása Martonvásárról, Budapestről és a martonvásári járáshoz tartozó településekről történik, de sokan dolgoznak itt az egykori szigetszentmiklósi telephelyről is. (Utóbbiak bérelt busszal járnak ki.) Nyitrai Imre helyettes államtitkár elmondta, szerte az országban tipikusan ilyen hatvan fős csoportok helyzetbe hozatalával valósul meg fokozatosan az a kívánalom, hogy senki ne maradjon az útszélen, aki értelmes munkához akar jutni. Szabó Tibor polgármester ehhez azt tette hozzá, mindent megtesznek azért, hogy fölkutassák azokat a környékbeli embereket, akiknek kapóra jön ez a kenyérkereseti lehetőség, hiszen – mint mondta – Martonvásárt ugyan a kultúra és a zene városaként tartják számon, de a kultúra mellé anyagiakra is szükség van. Irodaipapíráru-gyártásban eddig is nagyhatalom voltunk, piaci részesedésünk egyes termékfajtákból a 70 százalékot is elérik itthon, ám most, az Akadémiai Nyomda utódjának számító AK Nyomda Kft. raktár- és üzembérleményeiben tovább koncentrálódhat a termelés – mutatott rá Szabó György, a FŐKEFE ügyvezetője. Elmagyarázta, hogy az AK Nyomdával mint másik állami céggel nemcsak „összebútoroztak” helyben, hanem élénk és példaértékű együttműködésbe is fogtak.
A nyomdával végeztetik el a különféle iratgyűjtők, iratrendezők, gyorsfűzők stb. félkész termékké formálását, amit aztán késztermékké a közhasznú cég alakít, és innen történik a kiszállítás.
Ezzel a FŐKEFE stabil beszállító partnerhez és logisztikai előnyökhöz jutott, az AK Nyomda pedig megrendelésekhez. A FŐKEFE ügyvezetője elmondta, nemcsak az irodai papíráruk bizonyítják, hogy a megváltozott munkaképességűek minőségi termékeket tudnak gyártani.
A saját termékeink közül a tisztítóeszközöket és a kóser élelmiszerpiacoknak szállított savanyúságokat említette példaként, bérmunkáik közül pedig a világcégek megrendelésére gyártott síkötéseket, asztali lámpákat, orvosi infúzió- szerelékeket.

Terep
Termelékenységi verseny


virágJúniusban Nógrádszakál nyerte a telephelyek közötti versenyt, 111,30 százalékos teljesítménnyel. Nógrádszakálon húszan dolgoznak, fele részben megváltozott munkaképességűek, akik iratgyűjtők készítésében közreműködnek, fele részben pedig faipari munkások, akik többek között kefefatesteket, ecsetnyeleket gyártanak. Kiss László üzemvezető elmondta, a siker mind a két tevékenység végzőinek egyenlő mértékben köszönhető.

Hozzátette: nagyon örülnek, hogy végre számszerűen is mérhetővé vált jó teljesítményük, és a csapat máris célul tűzte, hogy ha lehet, idén még egy alkalommal győzzön.

virágA telephelyek közötti verseny júliusi győztese: Martfű 2. fióktelepe. 104,05 százalékot értek el. Legjellegzetesebb tevékenységük a cipőfelsőrészek jelölése és címkézése, cikkcakk- és kéregvarrása, de iratgyűjtőket, gyorsfűzőket is gyártanak, vagy ha kell, fólialapot csomagolnak, kokárdát varrnak. „Telephelyünk 73 dolgozója most azt bizonyította, hogy csapatmunkával a kívánatos százalék igenis elérhető – jelentette ki a Hírmondónak Ocskó Istvánné Kati.

A művezető megjegyezte, a helyi kollektíva 80 százaléka már csapatjátékos, a jobb képességűek segítenek az összteljesítmény javításában, több dolgozó 3-4 munkaműveletet is elvégez.

Komló Expo. Idén, szeptember 12-14. között már a 14. Komlóért Expo valósult meg az egykori bányászvárosban. A szervezők ezúttal is elismerő oklevélben dicsérték meg Társaságunkat a színvonalas megjelenésért. Az oklevelet Polics József, Komló polgármestere és Czomba Sándor foglalkoztatáspolitikáért felelős államtitkár adta át.

A Hónap dolgozója 2014 szeptember

Varga János, Vasvár

virágAz irodai papírárukat előállító vasvári telephelyet annak 2006-os létesítése óta erősíti Varga János. Többnyire vezetői feladatokat látott el, utóbb minőségellenőrként is gyakran hárultak rá irányítói és azzal járó adminisztratív feladatok. Személye garancia arra, hogy Vasvárra is érdemes elvinni olyan tevékenységeket, melyek a megyében másutt csak a szombathelyi Rumi úton folynak. Korábban ilyen volt a tokos irattartók és az aláírókönyvek készítése, most éppen a naptárgyártást lehetne példaként említeni. Munkabírása, tartós összpontosítási képessége nagy értéke a cégnek. Jellemző a munkához való hozzáállására, hogy ha a telephely nyitásánál hamarabb érkezik meg az alapanyag, vagy ha zárás után válik lehetővé a készáru elszállítása, ő azonnal a helyszínre motorozik Vasvár közeli lakóhelyéről, és már intézi is az átvételt vagy a kiadást.

Lendvainé Tóth Éva, Martfű, 1. fióktelep

virágBő egy évtizede bedolgozóként kezdte a cégnél, 2007 óta pedig az üzemben dolgozik. Hallássérültként is kitűnően beilleszkedett a közösségbe, amely jelenleg 55 főt számlál. A dolgozók többsége dísztasakot gyárt, a többiek iratgyűjtőket. Éva a tasakgyártás villámkezű „üdvöskéje”, rendre 130 százalék körül teljesít. Közben sose gyárt selejtet. Pedig nehéz műfaj ez: itt századmilliméteres pontossággal kell hajtogatni, harmonikáztatva is; de a talpbeillesztés sem történhet esetlegesen, a tasak szája is szép kell legyen. Éva azok közé tartozik, akikre mindig lehet számítani a váratlan kihívások idején. Ő is, vezetője is sajnálja, hogy a jogszabályi háttér és a komplex felülvizsgálat fényében hat óra helyett már csak négy órában folytathatja, nem akarván elveszíteni özvegyi nyugdíját. Egyetemista lányát egyedül támogatja, édesanyját is ő segíti, rendben tartva annak kertjét is.

Horváth Ferencné, Jászapáti

virágBár a mopvarrás mint tevékenység utóbb elkerült a 96 fős Jászapáti telephelyről, dossziék, gyorsfűzők s ha kell, díszdobozok gyártásában továbbra is meg tudja mutatni ez a hölgy remek minőségi és mennyiségi teljesítőképességét. Teszi ezt napról napra mozgásszervi problémái ellenére. A normát mindig teljesíti, az esetleges hibákat ő maga észleli és javítja, jelenlegi művezetője, a korábban meós Csonka János nem emlékszik olyan esetre, hogy vissza kellett volna adnia Jutkának egy keze alól kikerült termékét. A munkahelyi közösségben is feltalálja magát. Például segít másoknak, ha kell, de meg is vigasztalja, erősíti azt a kollégát, akinek éppen magánügyi problémája van. Hobbija a keresztrejtvényfejtés.

Karvai a vízen

virágTovábbra sem fér a bőrébe Karvai Sanyi munkavállalónk, aki „társadalmi munkában” Guiness-rekorder vak motoros, de száguldó versenyautókkal is közeli ismeretségben van. Szeptember 18-án sikeres világrekord-kísérletet tett vakon jet-skizésből. Látás híján is 46 kilométeres csúcssebességgel 1600 métert tett meg a dunaharaszti tavon egy Sea-Doo Bombardier márkájú jetskin, azaz belső vízsugaras motoros vízi járművön (annak üléses változatán). Most is Borsi Gergő autóversenyző volt a „szeme”, azaz ő segítette a tájékozódásban. Egyszer ez a rekord is hivatalossá válhat, mert jegyzőkönyvezték. Sanyi naponta Hontról jár be dolgozni a budapesti Laky Adolf utcai központunkba.

Cél a riói paralimpiai arany
Cselgáncsvilágbajnokságot nyert Szabó Nikolett kolléganőnk!


virágTudtán kívül aranykitermelésbe fogott a FŐKEFE, amikor februárban fölvette Szabó Nikolettet a budapesti Kooperációs üzembe dolgozni. Ez a csinos hölgy szeptember 5-én, Colorado Springsben, a 70 kilogrammos súlycsoportban megnyerte a látássérültek cselgáncs-világbajnokságát! Amerikai aranyérmével másodikként szerzett kvótát a 2016-os riói paralimpiára. Előbb egy törököt győzött le, aztán egy spanyolt – a háromszoros paralimpikai győztest –, aztán a döntőben egy kínait. Nikolett viszonylag későn, 14 évesen kezdett dzsúdózni, akkor is csak azért, mert a törökbálinti
Zsolnai iskolában kötelező tantárgy lett ez a sportág. Ekkor még az „épek” között küzdött és ott is nagyon tehetségesnek számított. De hiába emelkedett egyre följebb a Budapesti Spartacus színeiben, ’98-ban a sportorvos eltiltotta a versenyszerű dzsúdózástól. Ugyanis a tíz éves korában észlelt szembetegsége ekkorra, húsz esztendős korára súlyossá vált, és félő, hogy az erőlködés gyorsítja a romlást és szaruhártya-kiszakadást is előidézhet. Nikolett négy évig teljesen felhagyott a sporttal. Annál is inkább, mivel a kényszerű leállás idején a női dzsúdó mint paralimpikai sportág még nem létezett. Ma is csak ketten vannak, akik ezt érdemben művelik Magyarországon… Ám akkor hogyan is jutott most világbajnoki aranyig Nikolett? Ebbe belejátszott, hogy kiváló edzője a Józsefvárosi Diák Sportegyesületnél, Keserű József, egyúttal egy rákoskeresztúri sportklub elnöke. Ő járta ki, hogy Nikolett ottani „ép” dzsúdós gyerekekkel és középiskolásokkal, jórészt fiúkkal edzhessen. Ez, valamint ereje, állóképessége, technikássága, gyorsasága, helyzetfelismerése és összpontosító- képessége kellett ahhoz, hogy háromszoros világbajnok és kétszeres paralimpikai bronzérmes legyen. Bár „a dzsúdó az élete”, régóta foglakozik a visszavonulás gondolatával. A 2012-es londoni paralimpia után, ahol bronzérmet szerzett, mégis úgy döntött, hogy folytatja a riói paralimpiáig.
Addig is elvégzi a cselgáncsedzői tanfolyamot. „Köszönettel tartozom a FŐKEFÉ-nek – mondja az újdonsült világbajnok – hogy biztosította számomra a zavartalan felkészülést az USAbeli világbajnokságra. Köszönet egyáltalán azért is, hogy állásom lehet is. Hiszen aki megváltozott munkaképességű, ráadásul versenysportot is űz, vagyis sokat utazik, az nem könnyen helyezkedik el!” Szabó Nikolett szereti azokat, akikkel együtt dolgozik, mondván, annyi kedvesség árad felé a kollégáktól. Az aranyérméhez is mindenki lelkesen gratulált.
S hogy mit tanulhatunk Nikolettól? Küzdeni akarást, szerénységet mindenképpen. Az is figyelemre méltó, hogy – mint mondja – nem izgul. Dont vöri bébi, nyerj inkább vébét, olimpiát… J.I.


Főkefe Hírmondó 2014/4.
A Főkefe Hírmondó negyedik száma letölthető, megtekinthető itt .pdf formátumban.

Nemes Nagy Ágnes: Nyári rajz

Hogy mit láttam?
Elmondhatom.
De jobb lesz, ha
lerajzolom.

Megláthatod te is velem,
csak nézd, csak nézd
a jobb kezem.

Ez itt a ház, ez itt a tó,
ez itt az út, felénk futó,
ez itt akác, ez itt levél,
ez itt a nap, ez itt a dél.

Ez borjú itt, lógó fülű,
hasát veri a nyári fű,
ez itt virág, ezer, ezer,
ez a sötét gyalogszeder,
ez itt a szél, a repülés,
az álmodás, az ébredés,
ez itt gyümölcs, ez itt madár,
ez itt az ég,
ez itt a nyár.

Majd télen ezt előveszem,
ha hull a hó, nézegetem.

Nézegetem, ha hull a hó:
ez volt a ház, ez volt a tó.

Föntebb egy gyönyörű nyári verset talál az Olvasó. Talán azért is élvezetes és érzékletes, mert alighanem gyermekvers. A szerkesztő elgondolkodott egy kicsit, hogy vajon mit szól az a több száz, látásában erősen korlátozott avagy vak kolléga, ha valaki lesz olyan előzékeny és felolvassa neki a cégújságból Nemes Nagy Ágnes e költeményét. Azt a művet, amelyben ilyen igék is vannak: „megláthatod”, „nézd”, „nézegetem”. És ahol így kezdődik egy csomó sor: „ez itt…” Arra jutottam, hogy egy vak ember nem marad le semmiről, ha ezt a verset ízlelgeti. Sőt: nagy kárpótlást talál benne. Hiszen épp ez a költészet hatalma: a szavak értelme, kölcsönhatása és a szavak zenéje, no meg a költő lelki izzása helyettesítheti a konkrét képeket, pótolhatja az eredeti vizuális élményt. Még felül is múlhatja! Így ajánlja a Szerkesztő a Nyári rajzot mind a négyezer FŐKEFE-munkavállalónak. Annak a háromszázötven embernek is, aki a Társaság vezetése és a Központi Üzemi Tanács szervezésében a Balatonnál vagy Bükfürdőn üdült vagy üdülhet, azoknak is, akik másutt töltik a nyári szabadságot. Hogy visszanyerjük a gyermeki rácsodálkozás képességét!
Boldog nyarat kíván:
Joó István
főszerkesztő

Beszélgetés Árvai Csaba pénzügyi igazgatóval
Fenntarthatóvá tenni a rehabilitációs foglalkoztatást


virág– Valaha készült már Önnel interjú, abból az alkalomból, hogy jelenlegi posztját megkapta. Ugyanolyan ingoványos minden, mint volt, 2012 márciusában?
– Meg kell hagyni, az utóbbi három év eseménydús volt. Eredményeink kétségtelenek, miközben számos tényező nehezítette és nehezíti, hogy kimondhassuk, a fellegek tartósan elszálltak. A vállalat stabil működését külső negatív hatások is nehezítették. Voltak olyanok ezek között, amelyekről már úgy látszott, megoldódtak, de aztán mégis visszatértek, új eljárások keretében, még a 2010-et megelőző évekből. Továbbra is küzdünk azonban az igazunkért és bízunk a bíróság kedvező döntésében. A megoldásig azonban százmilliós nagyságrendben kellett emiatt forrást elhatárolni. Az ilyen dolgok nyomot hagynak az eredményen is, legújabban a 2013-ason. Ebből is fakad egyfajta optikai csalódás. Vagyis kizárólag a mérleg és az eredménykimutatás adatait elemezve úgy tűnik, mintha alig változott volna valami pozitív irányban, miközben a felszín alatt nagyon komoly változások mentek végbe a Társaságon belül.
– Mit értsünk pozitív eredményeken a pénzügyi igazgató szemszögéből?
– A teljesség igénye nélkül meg kell például említeni, hogy 2012-ben az egykori Savaria Nett-Pack Nonprofit Kft. már jogilag is beolvadt a FŐKEFÉ-be. Így – mondhatni egy kis szójátékkal – összeolvadt, ami összetartozik. Megszűnt az az állapot, hogy a FŐKEFE viseli az összes kockázatot és realizálja a költségeket, a Savaria Nett-Pack (SNP) meg a profitot, mivel a foglalkoztatáshoz, termeléshez közvetlenül szükséges infrastruktúrát mint az eszközök tulajdonosa bérbe adta az egykori SNP-s dolgozókat foglalkoztató FŐKEFE-nek. A szombathelyi központú nyugat-magyarországi termelés és foglalkoztatás ugyanakkor továbbra is kiemelt figyelmet és kezelést igényel.
– Közbevetőleg: a gyáregységek integrációja csak jót hozott?
– Hadd húzzam alá még egyszer: alapvetően sikeresnek ítélem, mivel e lépés nélkül sokkal kevésbé volnánk hatékonyak. Ám az is megmutatkozott az idő elteltével, hogy érdemes bizonyos korrekciókban, finomításokon gondolkodni. Mert bár egyértelmű, hogy a pénzügyszámviteli és a HR munkákat továbbra is Budapestről irányítva érdemes végezni, üzleti-termelési kérdésekben megfontolandó a kihelyezett hatáskörök részleges növelése.
– Lát további pozitívumokat?
– Ráérezvén az ekkor még előre nem tudott támogatási szabályváltozásokra, mintegy elébe menve a folyamatoknak, a menedzsment az úgynevezett anyagmentes bérmunka irányába formálta át a nem saját márkás termék-előállítási tevékenységeket. Ez jó döntésnek bizonyult és ízig-vérig csapatmunka is volt, melybe a mi szakmai látásunk akceptálása is belejátszott. Megjegyzem, itt több évtizedes gyakorlatot kellett megváltoztatni, ráadásul a vevőkör megtartásával. Az, hogy megvalósulhatott, a kereskedelmi vénájú ügyvezető igazgatónk érdeme a sziszifuszi szakügyintézői munka mellett.
Akárhogy is, az anyagmentes bérmunka térnyerése által vállalati szinten csökkent a finanszírozási igény és kockázat. Az idevágó intézkedés hordozott ugyan feszültséget, mégis valódi eredményjavulást hozott. Mert bár egy üzletágunk kereskedelmi árbevétele ezáltal csökkent milliárdos szinten, de mivel ezzel párhuzamosan és arányosan az anyagköltségek is csökkentek, így a szaldó, vagyis az eredmény, egyéb tényezők mellett egyértelmű javulást mutatott. Részben ennek is köszönhetően – mivel átláthatóbb lett az adott tevékenység – az üzleti terület és menedzsment is viszonylag könnyebben valósíthatta meg az elmúlt néhány évben azt a halaszthatatlan reformot, amit szaknyelven portfólió-tisztításnak nevezünk. Vagyis hogy a reménytelenül veszteséges tevékenységeket ki kell váltani eredményesebbekkel…
Továbbá kiképeztük mostanáig másfélezer mmk munkavállalónkat másfél milliárd forint EU-forrásból egy TÁMOP-projekt keretében, ami igen komoly szervezőmunkát igényelt nagyon sok embertől a cégnél és cégen kívül, valamint kompetencia-fejlesztést az érintetteknek. Ügyvezető igazgató úr személyes „édesgyermeke”, a kóser zöldségtermelés 4 év alatt eljutott odáig, hogy tulajdonosi engedéllyel már külön agrárcégbe szervezhetjük ki a tevékenységet 2014 év végéig. Ezen kívül továbbra is közhasznú státuszban folytatódik a munka, melyet külön kérelmünkre vett nyilvántartásba a bíróság, a megváltozott jogszabályi környezetben. Ezek mind jó hírek!
– Ön is részt vesz a dolgozói érdekképviselettel folytatott párbeszédben. A korábbi vezetés által elvett kollektív szerződés helyébe új még nem köttetett. Vannak azért más eredmények?
– Az ügyvezetés érdemben újította meg a kapcsolatot az érdekképviseletekkel, és minden igyekezetével azon van, hogy az adott gazdasági, valamint a Munka Törvénykönyve adta és egyéb speciális jogszabályi feltételek között is teret adjon a munkavállalói kezdeményezéseknek, olyanoknak, melyeket közmegelégedés övez. Ide érthetjük például a munkaközi szünetek lehetőségét mindenki számára, az egyéni korlátokból fakadó munkába járási, munkásszállítási igényeket vagy a jóléti intézkedéseket. Utóbbiak közé tartoznak többek között ezek: üdültetés, mikuláscsomagok, sportrendezvények, összejövetelek támogatása, csoportos látás-, hallásvizsgálatok lebonyolítása kedvezményes vásárlási lehetőséggel egybekötve, támogatott autóvásárlás ügyintézésének elősegítése a súlyos mozgáskorlátozottak jogosulti körében... Reméljük, a folyamat belátható időn belül elvezet egy mindenki által vállalható új kollektív szerződéshez is. Az egyeztető tárgyalások már zajlanak.
– Megváltozott munkaképességű foglalkoztatottjaink saját életükben is tapasztalják a jogszabályváltozásokat. De hogyan jelentkezik ez vállalatunk életében, illetve az ön szakterületén?
– Az igazgatási, támogatási környezet gyökeresen változott meg 2012-ben, s ez igen nagy kihívások elé állította a rehabilitációs foglalkoztatás pénzügyi és HR-szakértőit egyaránt. A munkaügyi és rehabilitációs oldalon megsokasodtak az adminisztrációs feladatok, mivel a hatósági komplex minősítések rendszere – jogos társadalmi igények mentén – megszigorodott. A támogatott foglalkoztatás kritériumai jogszerűségének a megállapítása is komoly szaktudást, precizitást és odafigyelést igényel az új dolgozói felvételek során, hogy megállapítsuk, fennáll-e adott esetben a támogatott foglalkoztatás feltétele. Hiszen maga a támogatás függ tőle. A Nemzeti Rehabilitációs és Szociális Hivatal (NRSZH) mellett megyénként új intézmény jött létre, a kormányhivatalokba illesztett Rehabilitációs Szakigazgatási Szerv (RSZSZ) révén. A Társaságnak a foglalkoztatási igényt ettől fogva az RSZSZ-ekhez kell benyújtania. Ezen intézmény közbeiktatása nélkül mmk munkaerőt fölvenni többé nincs lehetőség. Az igényléseket és változtatásokat zárt internetes – úgynevezett Igénykezelő – rendszeren, az IKR-en keresztül kell intézni. A támogatási igényléseket is ezen keresztül kell benyújtani, amely így jut el a szükséges pénzügyi ellenőrzéseket végző Magyar Államkincstárhoz. A rendszer éles tesztje mondhatni működés közben ment végbe. Ezáltal az alkalmazkodás az új rendszerhez – meglátásom szerint – mindkét fél, vagyis a kormányzati szervek és foglalkoztatók részéről is egyfajta akadályfutáshoz volt hasonló. Ez idő alatt történt meg Társaságunkon belül a kontrolling terület megerősítése, különálló osztályként való szervezeti kezelése is. Mindenekelőtt pedig a pénzügyi és a HR-területek közös igazgatóságon való szervezeti összhangjának megteremtése, amelyhez személyi változásokra is szükség volt.
– Tehát az interjú elején említett „eseménydús” szóhoz a feszültségek képzetét is társíthatjuk?
– Az akadálypálya és a változások, illetve az azokkal járó feszültségek, problémák kezelése végül is az élet szerves részeinek tekintendők. Az egészség jele, hogy alkalmazkodásunk az új rendszerhez mostanára megtörtént. Szervezeti oldalról a pénzügyi igazgatóság a konszolidáció időszakába lépett, következik a finomhangolás.
– Mondana példát arra, amiből a konszolidáció ténye lemérhető?
– Az említett IKR-rendszer útján történő működésünk feltételei biztosítottak. Mondhatni, egyre jobbak. A rendszer fejlesztése céljából módunkban áll olyan észrevételeket tenni, melyek a nagy létszámú foglalkoztatók ügykezelését hivatottak támogatni, csoportos műveletek útján. Érezhetően komolyabban vesznek minket a kormányzati szervek is – NRSZH, RSZSZ-ek, Kincstár –, vagyis befogadják szakértő munkatársaink véleményét, a rendszer használatából adódó tapasztalatainkat. Több ízben előfordult, hogy észrevételeink, javaslataink alapján finomítottak a rendszer részletmechanizmusain. Kiváló kapcsolatot ápolunk a nevezett kormányzati szervek illetékeseivel, s ők is igen segítőkésznek mutatkoznak. Ennek persze az is oka, hogy minden oldal a rendszer sikeres működtetésében érdekelt. Az imént felsorolt jó következményekre a pénzügy és az alá tartozó HR- és gazdálkodási szervezet méltán büszke. Azonban azt is el kell ismernem, hogy a vázolt alkalmazkodási folyamatok közepette a komolyabb súrlódásokat is kezelni kell a munkatársi kapcsolatokban, mert a komplex rendszer még hatékonyabb együttműködést vár el a szakterületeinktől. Az egyes részmunkafolyamatok minden eddiginél jobban épülnek rá egymásra. Meglátásom szerint az előforduló hibák vagy késedelmek egymásra hatása „extra” segítő- és tűrőképességet igényel a munkafolyamatokban.
– A cég egyéb szervezeti egységeihez is megfelelő a kapcsolódás?
– Nos, ezt nevezem én közvetett, illetve közös sikernek. Az általam irányított szervezeti egységek ugyanis feladata az is, hogy a Társaság működésében főszerepet játszó üzleti és termelési tevékenységeket magas szintű szolgáltatásaival támogassa. Ugyanilyen fontos, hogy az ügyvezető és a tulajdonos döntéseit segítse, előkészítse, megalapozza. Úgy látom, az összhang a szakterületek között egyre jobb lesz. Azt szeretném elérni, hogy a pénzügyi és HR igazgatóság szolgáltató területek legyenek, továbbra is magas szinten művelve tevékenységüket, melynek kapcsán az „ügyfél” az üzleti, termelő terület, a döntéshozók. Az állami rehabilitációs foglalkoztató vállalatok tulajdonosi reorganizációja is ebbe az irányba mutat.
– Az SZMSZ szerint az ön irányítása, felügyelete alá lett rendelve a humánpolitika. De a gyakorlatban mennyire folyt bele végül a HR ügyeibe a pénzügyi igazgatóság?
– Szükségét érzem, hogy intenzíven részt vegyek a HR életében. Bár hadd tegyek itt egy kis kitérőt: az én kezdeti gondolkodásom kimerült a „fő = forint” szemléletben. Ezt utólag, kérem, bocsássák meg nekem az érintettek, ez szakmai ártalom volt. Meg kellett tapasztalnom azt a rendkívül sajátos környezetet, amit a rehabilitációs foglalkoztatás világa jelent. Igen nagy alázatra tanított engem ez a miliő, és több tekintetben hálát is adok érte, hogy a pályafutásom jelenlegi helyszíne ez. De visszatérve az alapkérdéshez: immár jó ideje meggyőződésem, hogy a pénzügyek és a HR-folyamatok szervesen kapcsolódnak egymáshoz, és elengedhetetlen a szoros együttműködés. Bizony, a pénzügyi igazgatóság a HR-terület útján messzemenően támogathatja az üzletmenetet, a foglalkoztatást; legújabban például az innovatív technikákkal. Ilyen az RSZSZ-ekkel való közös, csoportos munkaerőtoborzás, a piaci igényektől függő mmk-s munkaerő-közvetítés; amire speciális engedéllyel rendelkezik társaságunk. A leginkább innovatív HR-technika azonban az úgynevezett „más vállalkozás érdekkörében végezhető tevékenységek” szakszerű és jogszerű kivitelezése. Ennek értelmében nyomdai vállalkozások saját telephelyén is végzünk speciális nyomdai bérmunka-tevékenységet, aminek legfőbb sajátossága, hogy az adott munkafolyamat elvégzésének feltételei az adott vállalkozás telephelyén, annak eszközparkjával, illetve minőségbiztosítási feltételei mellett végezhetők csak el. Ez az elképzelés messzemenően bevált, reméljük, tovább szélesedhet a gyakorlatban, mert saját magunk számára is némileg meglepő módon ennek van a legnagyobb eredménye, pozitív hatása a rehabilitációban, a nyílt munkaerőpiacon való munkavállalásra való felkészítésben.
– Sok szempontból is különleges cég vagyunk. Nem lehetne a különlegességeinket még jobban kiaknázni?
– Feltettem magamnak a kérdést egy elmélkedős pillanatomban, hogy vállalatunkban vajon mi is az érték. Vannak-e nagy értékű ingatlanjaink? Esetleg korszerű termelőeszközeink vagy különleges szellemi termékeink, találmányaink, szabadalmaink? Sajnos egyik sincsen. Van azonban 3500 fő megváltozott munkaképességű munkavállalónk, s a fő feladatunk az ő foglalkoztatásuk. Méghozzá nem hagyományos piaci körülmények között, hiszen Magyarországon a piac ezt a tevékenységet saját költségére, kockázatára ilyen méretekben nem vállalja fel. Ám a mi vállalatunkban az érték maga az ember, pontosabban az emberek. Sokat ér, hogy sokan vagyunk! Ha ez a sok ember egy időben, egy cél érdekében és egyszerre megmozdul, az értékteremtő folyamatot eredményezhet! Gondolok itt például az „élőerős” marketingakciókra például multinacionális vállalatok megbízásából, vagy éppen társadalmi célú üzenetek célba juttatására, esetleg közvéleménykutatások végzésére reprezentatív minta alapján. Gondoljunk csak bele: munkatársaink túlnyomó többsége országosan körülbelül 70 telephelyre jár be dolgozni, sokszor messziről, majd hazamegy. Már a 3500 is reprezentatív mintának számít a statisztikában, de mivel az úton mindenki el tud érni akár 10-10 másik embert is, az már 35 000. Vagy üdítőitalos pólókat is felhúzhatunk, ennek média- és marketinges hátterét megteremtve. Érdemes belegondolni, hogy a három állami „rehab foglalkoztató” vállalat szintjén már 10 000 fő mmk munkavállalónyi érték áll rendelkezésére! Azonban a legfőbb közös értékteremtés lehetőségét én a – rehabilitációs célú – foglalkoztatáspolitika és a környezetvédelmi szakpolitika összekapcsolásában látom. Nos, efféle újszerű foglalkoztatási lehetőségeken dolgozunk együtt kollégákkal mostanában, hogy – közös erővel – fenntarthatóvá tegyük a rehabilitációs foglalkoztatást vállalati szinten.

Mi már 2015-ben gondolkodunk

virágItt a naptárgyártási szezon. Cégünknél már megkezdődött a 2015-ös asztali naptárak gyártása. E tevékenység terén továbbra is nagyhatalom vagyunk, sőt… Amint arról Prohászka Csaba kereskedelmi főosztályvezető tájékoztatta a Hírmondót, idén jóval meghaladja majd az egymillió darabot a termelés, lehet, hogy másfél millióig sincs leállás. Ebben nagy szerepe van annak, hogy az eddigi partner mellé öt új másik megrendelőt sikerült szereznünk. Újdonság az is, hogy kevesebb telephelyre összpontosul ez a munka. A helyszínek: Budapesten a Laky Adolf és a Füzér utca, továbbá Dabas és Szombathely.

Ideiglenesen kihelyezve
Kaland a nyílt munkaerőpiacon – húsz dolgozónk más cég telephelyén


virágÚttörő szerepet vállaltunk egy olyan, nem hagyományos foglalkoztatási forma alkalmazásában, melyre kormányrendelet nyújt lehetőséget a megváltozott munkaképességű dolgozókra szakosodott cégeknek. A „más vállalkozás érdekkörében végzett tevékenység” révén egyes kollégáink másik, rehabilitációs akkreditációval nem rendelkező cég telephelyén végezhetnek munkát megfelelő körülmények között. Pár hónap alatt csaknem húsz főkefés kapcsolódott be a projektbe. A partnerek elégedettek a kihelyezett dolgozóinkkal, HR főosztályunk szeretné a gyakorlatot kiszélesíteni.
Reméljük, egy sikersztori első fejezetét írjuk… A 327/2011-es kormányrendelet teszi lehetővé számunkra az úgynevezett más vállalkozás érdekkörében végzett tevékenységet. Társaságunk a rehabilitációs akkreditációval rendelkező cégek közül elsőként él a lehetőséggel nyomdaipari területen és gyógyászati segédeszközök javítása terén. Olyan munkafolyamatokba kapcsolódnak be kihelyezett dolgozóink, melyek különféle okokból nem hozhatók át telephelyeinkre. A Pátria Nyomda Zrt. tizenkét betanított munkást igényelt a FŐKEFÉ-től két hónapos időszakra. A papíráruelőállítási munkákban jártas munkavállalóink kifogástalanul varrták, ragasztották, kötegelték a különféle bizonyítványokat. A cég öt embert „visszatartott”, azaz továbbra is ellát hasonló munkával telephelyén. A Mesterprint Nyomda Kft.-hez újabban négy foglalkoztatottunk „rajzott ki”, szintén nyomdaipari tevékenység elvégzésére. Egy további dolgozónk pedig időlegesen az Otto Bock gyógyászati segédeszközöket gyártó-javító nemzetközi cégnél teljesít szolgálatot: kerekes székeket szervízel.
– Büszkék vagyunk munkavállalóinkra, hogy vállalták a kihívást és megállták, megállják helyüket, a külső cégek megelégedésére – jelentette ki a Hírmondónak Pénzes Dávid HR főosztályvezető. A folyamatban ő méri fel a megrendelési igényeket, ő tárgyal első körben a partnervállalatokkal. Úgy véli, kiváló lehetőség a más vállalkozás érdekkörében végzendő munka a FŐKEFÉ-nek és a munkavállalóinak egyaránt. Rehabilitáció ez a javából, mert egyrészt fejlődési lehetőséget ad az arra alkalmas munkavállalóknak, esélyt a tapasztalatgyűjtésre a nyílt munkaerőpiacon. Dolgozóink bizonyíthatják önmaguk előtt, hogy megállják a helyüket piaci körülmények között, miközben továbbra is kapják a Társaságtól mindazt a szolgáltatást, ami a rehabilitációs foglalkoztatással jár. Ráadásul az ilyen típusú munkák jellemzően magasabb óraszámban, így magasabb jövedelemért végezhetők.
S hogy miért jó ez magának a Társaságnak? A HR-főosztályvezető felidézte: megváltozott munkaképességű embereket foglalkoztató cégként azt a célt tűztük ki, hogy minél több munkalehetőséget biztosítsunk dolgozóink számára a nyílt munkaerőpiacon. A más vállalkozás érdekkörében végezhető munkák engedélyezése új piaci lehetőség. Általa olyan speciális munkákat is el tudunk vállalni, amelyek vagy nem emelhetők ki a partnercég telephelyén zajló munkafolyamatból, vagy amelyhez nekünk nincsenek eszközeink, de van arra alkalmas emberi erőforrásunk.
– Úttörők vagyunk ennek az innovatív foglalkoztatási formának a kipróbálásában, az adott tevékenységek terén – állapította meg Pénzes Dávid. – Reméljük, hogy egyre több olyan partnercéget is találunk, amely a saját telephelyén biztosítana munkát az ottani feladatokra is alkalmas munkavállalóinknak.
Ambrusné Kerekes Judit munkaügyi osztályvezető azt hangsúlyozta: az integrált foglalkoztató partnerekkel való szerződéskötést megelőzi, hogy a Társaság felméri a munkavállalók beilleszkedési esélyét a munkafolyamatba és az ottani dolgozói kollektívába. Utalt arra is, hogy a Nemzeti Rehabilitációs és Szociális Hivatal (NRSZH) a szerződéskötés előtt és utána is folyamatosan igényli a részletes beszámolót a kérdésben.
A munkaügyi osztály vezetője a szerződéseket Hegedűsné Hegyi Anikóval, a minőségbiztosítási osztály vezetőjével együtt készíti elő. Az utóbbi kolléga az, aki előzetes terepbejárásokon veszi számba a munkakörülményeket, munkavédelem, munkabiztonság és munkaegészségügy tekintetében. „Kizárólag olyan partnerekkel szerződünk – magyarázta Hegedűsné – akik elkötelezettek az mmk-s foglalkozatás iránt. Akik olyan környezetet tudnak biztosítani a munkavégzéshez, ami a rehabilitációs foglalkoztatáshoz méltó.” Ezzel függ össze: a minőségbiztosítási osztályvezető kijárta, hogy - kizárólag a Pátriához kerülő dolgozóink - használhassák közlekedésre a teherliftet. Cégünknek ez a fajta kapcsolatépítése – Ambrusné Kerekes Judit munkaügyi osztályvezető szerint – segíthet abban is, hogy növekedjék a fogyatékossággal élők iránti megértés, érzékenység. Beleértve azt is, hogy a hazai munkáltatók idegenkedése csökkenjen, szívesebben fogadjanak be, azaz integráljanak megváltozott munkaképességű embereket a környezetükbe.
Ami pedig a konkrét előny az ő számukra: a náluk keletkező speciális feladatra gyakorlott munkaerőt kapnak, az ő termelési igényeihez igazodó időszakossággal. Ráadásul a munkavállaló foglalkoztatásával összefüggő adminisztráció nem az integrált munkaadót terheli, hiszen a védett cég kötelékében marad a dolgozó.
A szóban forgó típusú foglalkoztatás előkészítésének csapatmunkájában Jádi Krisztina rehabilitációs osztályvezető is részt vesz. Segít a kihelyezendő főkefés munkavállalók kiválasztásában, az esetlegesen fölmerülő problémák kezelésében, folyamatosan ellátja körükben a rehabilitációs mentori teendőket. Kapcsolatot tart ő is a külső munkaadókkal. A 22 éve nálunk dolgozó, jelenleg a Pátria Nyomdában szolgálatot teljesítő Mester Krisztinát hozza fel példaként, mint aki „integrált munkakörnyezetben, piaci körülmények között is meg tudta állni a helyét látássérültként”. Meglátása szerint azon munkavállalóinknak ajánlott más vállalkozás érdekkörében munkát végezni, akik önbizalmukat szeretnék erősíteni, illetve bizonyítani, hogy képesek megfelelni az integrált munkaerő-piaci elvárásoknak.

A Hónap dolgozója 2014 június
Kispál Róbertné, Nemti

virágEz az erdővel övezett észak-mátrai falu a turistáknak pihenőhely, a helyi megváltozott munkaképességű embereknek alkalom a szorgalomra, már ami a FŐKEFE 27 fős fióktelepét illeti. A csapat bérmunkában dísztasakokat gyárt. Sok itt a húzóember. De az is bizonyos, hogy a nyolc éve itt dolgozó Kispál Róbertné érdemeit senki sem vitatja. Mozgáskorlátozottsága ellenére is kitűnően teljesít, valamennyi munkafázist elvégzi; nála a legnehezebb rész, a tasak talpa is mindig sikerül. Új munkáktól, „áttanulástól” sem idegenkedik. A hölgy abban is jeleskedik többedmagával, hogy akinek a társai közül valami lelki gondja van, arra odafigyel. Két gyermek édesanyja, sőt fiatalsága ellenére nemrég nagymama is lett.

Puszta Ferdinánd, Nógrádszakál

virágHadd hulljon a dicsfény ezúttal egy anyagmozgatóra – így döntöttek a társak, többek között a kefefatesteket gyártó darabbéresek, akiknek különösen sok segítséget jelent Puszta Ferdinánd sürgölődése. Úgy általában ez a férfiú sosincs egyhelyben, kézi hidraulikus emelőjével együtt nem sokat pihen. Alapanyagműhelytől el egészen a raktárig, teherautóig szállítások oda-vissza, raklapozás, csomagolás, konténerbe került termékek átszámolása, udvartakarítás, gyomtalanítás… Nemcsak a kefefagyártók hűséges kisegítője, hanem például a dossziék műanyagszerkezet-kerekítőié is. Emellett négygyermekes édesapa, és még mindig van ereje hobbiból cserépkályhákat építeni…

Molnárné Horváth Zsuzsa, Jánosháza

virágAz itteni (Vas megyei) telephely létrejötte óta, vagyis 2002-től dolgozik cégünknél betanított munkásként. Mondhatni „alapító tag”. A rábízott munkát mindig pontosan, ügyesen végzi, legyen szó akár iratgyűjtő-készítésről, akár celofáncsomagolásról. Legszívesebben a bélyegalbumok és az ajándéktáskák gyártásának az időszakára emlékszik. Zsuzsa nagyon szereti a rendet és a tisztaságot, példát is mutat ezek meg- és újrateremtésében. Nyugodt, halk szavú, miközben következetes, határozott egyéniség. Munkatársai tisztelik és szeretik. Pár hónap múlva nyugdíjba megy. Talán akkor több ideje lesz kertészkedni, családjának sütnifőzni, kirándulni, és új hobbijának, a számítógépezésnek hódolni.


Termelékenységi verseny
Gratulálunk, Delphi üzem!


virágA telephelyek közötti termelékenységi versenyt ugyanis 2014. május hónapot illetően ez a szombathelyi üzem nyerte, 119,74 százalékkal. A 40 főt is meghaladó létszámú Delphi üzemben (lásd: címlap) autóelektronikai kábelcsatlakozókat szerelnek össze. Több mint hetvenfélét egyébként, hiszen ezek a termékek különféle vezető gépkocsimárkák különböző részeihez készülnek. A sok éves munka során a Delphinek beszállító megrendelőpartner jó tapasztalatokat szerzett vállalatunkról minőség, megbízhatóság, határidőtartás tekintetében. Nem kis részt ennek gyümölcse az, hogy éppen most lép egy szinttel feljebb a kapcsolat: ettől fogva közvetlenül az osztrák cégtől kapjuk az anyagot a bérmunkához, és közvetlenül neki szállítjuk be az összeszerelt termékeket.

„Hónap dolgozói ” találkozó Sikondán

virágMásodszor rendeztük meg a Hónap dolgozói éves, cégszintű találkozóját. Tavaly Karácsond volt a helyszín, idén – május 30-án – a Komló határában található Sikonda Pihenőpark. Azok a munkavállalóink gyűltek össze a Mecsek erdeitől övezett ökoturisztikai központ kerthelyiségében, akik vagy tavaly nyár óta nyerték el a díjat és vele az ajándékkosarat, vagy még korábban, de a 2013-as találkozóra nem tudtak elmenni. Szép számmal képviseltette magát a Társaság vezetősége is. Bebizonyosodott, hogy a példamutató teljesítményt felmutató fizikai dolgozók és a cégmenedzserek tudnak együtt ünnepelni, felüdülni, amibe alkalomadtán a mókázás és a nótázás is beletartozik, persze egy jó ebéd közös elfogyasztásán túl. A „nulladik program” az volt, hogy az idejében érkezők bejárhatták – a házigazda Vojtek Aurél üzemvezető kalauzolásával – a komlói termelési központot, ahol nagyarányú díszdobozgyártás zajlik külföldi megrendelésre. Sikondán Szabó György ügyvezető mondott beszédet, majd személyesen adott át emléklapot minden megjelent dolgozónak (akik annak idején, a cím elnyerésekor ajándékkosarat is átvehettek). Az emléklap Vojtek Aurél ötlete és tervezése volt. A házigazda figyelme arra is kiterjedt, hogy egy jókora, közös csokoládétorta is emlékezetessé tegye a jeles összejövetelt. Tetejét az új, FŐKEFE-logó ékesítette. Cseh-Faludi György operatív igazgatónak jutott az szerep, hogy felvágja a tortát és szétossza a résztvevők között, ezzel is jelképezve a cégszintű egység kívánatosságát, sőt édességes voltát…

Ötszázan a tiszanánai sportnapon

virágTöbb éve nem volt Társaságunknál regionális sportnap, tekintettel a szűkös anyagi helyzetre. Jó jel, hogy a hagyomány ismét éledezhet. A Keleti régió az első a sorban, amely ismét sportnapot rendezhetett. Június 20-án, pénteken mintegy ötszázan érkeztek - tizenkét illetékes telephelyről – a Tiszanána Dinnyés-háti kikötője melletti szabadidőparkba. A Tisza-tó partján sok tábortűz égett, sok kondér fortyogott, a focipálya sem maradt kihasználatlan. Óriás sátrak alatt finom étkek, a harcsahalászlétől a borjúpaprikáson át a házi süteményekig. A pódiumon Szabó György ügyvezető mondta a köszöntőt. Bejelentette, a vezetés azon fáradozik, hogy minél több eredményes munkát, tekintélyes megrendelőt tudjon lekötni. A rendezvény egyik szponzora, az UniCredit Bank képviselője arról számolt be, hogy a FŐKEFE és az UniCredit együttműködése nyomán a velük szerződő dolgozóknak lehetőségük lesz a banki ügyintézés leegyszerűsítésére, kedvezményekre, például bankolás tekintetében. A „kedélyeket” nem hűtötte le az a felhőszakadásszerű zápor sem. Sőt, hozzájárult a rendezvény romantikájához. Annál is inkább, mivel sokaknak egész ruházatuk megázott – ahogyan csuromvizesek lettek a használtruha-vásár mindössze száz forintért kínált darabjai is. Egyébként így is elkeltek e szociális célt szolgáló, jó minőségű áruk, amelyet a Narancsliget Adományközpont szállított a helyszínre. Az akció sikerébe belejátszhatott, hogy keleti régiónk foglalkoztatottjainak jókora hányada a halmozottan hátrányos helyzetű cigányság soraiból kerül ki. Így válik érthetőbbé az is, miért volt a zeneszámok között annyi roma vonatkozású. A magyarázat része persze az is, hogy a régióvezető, Túró Tamás maga is ebbe az etnikai közösségbe tartozik. Utóbbi remekül oldotta meg a nagyrendezvény szervezési feladatait, sőt, nagy átéléssel énekelt. Az ő irányításával főztek, sütöttek az asszonyok. Apropó, főzés: a sportnap főzőversenyét Ózd nyerte. Mivel az ózdi telephely a legtöbb érmet szerezte meg különféle versenyszámokban, övé lett a vándorserleg is. A focit a tiszanánai térség csapata nyerte, a „megasztár” versenyen D. Nagy Ferencné poroszlói dolgozónk győzött.


Főkefe Hírmondó 2014/3.
A Főkefe Hírmondó harmadik számának első része letölthető, megtekinthető itt .pdf formátumban.

Erre vártunk!
Megvan az első győztes telephely: Tápiószentmárton


virágÍme az első eredményhirdetés az ügyvezetői utasítással nemrég elindult Telephelyek közötti termelékenységi versenyről. A győztes – áprilisi teljesítménye alapján – a tápiószentmártoni telephely! Adamik Jánostól, az informatikai és szolgáltatás-fejlesztési osztály helyettes osztályvezetőjétől megtudtuk: a leadott mennyiségek, a Dekád-rendszerben elszámolt műveleti idő és a ténylegesen ráfordított munkaidő alapján létrejött teljesítmény-százalékokból született a végeredmény. Eszerint Tápiószentmárton 110,24 százalékot ért el. Az áprilisi „második helyezett” a szombathelyi termelési központban található Delphi üzem lett, 107,36 százalékkal. A „harmadik”, Csorvás telephely 106,02 százalékot könyvelhet el magának. Tápiószentmártonon dísztasakgyártás folyik immár kilenc éve, valamint irodai papíráruk előállítása.
A helyi dolgozók körében nagy volt az öröm, amikor megtudták, hogy elsőként éppen ők nyertek. Barad Ferencné telephelyvezető szerint a sikert elsősorban a csapatszellem, a kollektíván belül uralkodó összetartozás idézte elő, és persze az, hogy az üzemben nem szégyen a munka. A győztes telephely új mennyezeti ventillátorokat kap.
Gratulálunk, és reméljük, a szentmártoniak öröme másokat is ösztönöz a jó teljesítményre.

„Mindenki ráérzett a képzések ízére”
Beszélgetés Jádi Krisztina rehabilitációs osztályvezetővel a TÁMOP-projekt tapasztalatairól


virág– Mindenütt lezajlottak az alapvető és szakmai képzések, amelyeket Társaságunk a Re habilitáció – Érték – Változás el nevezésű TÁMOP-projekt keretében vállalt. Megváltozott munkaképességű dolgozóinknak több mint egyharmadát, bő másfél ezer embert sikerült ez által megmozgatni, a nyílt munkaerő-piaci esélykiegyenlítés jegyében. Ez komoly fegyvertény. Volt azért lemorzsolódás?
– Ami az egy éven át, napi két órában zajló alapvető képzést illeti, arra 1138-an jelentkeztek, és 1054-en el is végezték! Ez nagyon jó arány – hasonlóan a szakmai képzésekéhez, hiszen ez utóbbi tanfolyamokat több mint 430-an végezték el a 460 jelentkező közül. Eredetileg mindkét képzésfajtánál nagyobb lemorzsolódással számoltunk. Hadd tegyem hozzá, hogy az alapvető képzés során tanúsítványig el nem jutó alig több mint nyolcvan ember jelentős hányadánál sem a motiváció szűnt meg, hanem például tartós betegség gátolta, hogy az oklevélhez szükséges óraszám-mennyiségük meglegyen. Általában ők sem voltak messze a céltól, a képzésre fordított erőfeszítéseik nekik sem vesztek kárba.
– Hogyan viszonyultak munkavállalóink a képzéshez?
– A résztvevők hozzáállását általában három szakasz jellemezte: az első a megfigyelő fázis volt, amikor éreztették az oktatókkal, hogy „akarjuk is meg nem is”. A második fázisban már megvalósult az aktív, felszabadult részvétel. Harmadik szakasznak azt nevezném, amikor már látták, érezték, hogy nemsokára vége, holott még szívesen folytatták volna tovább.
– Egy-két képzési helyen az emberek nehezebben szánták rá magukat a képzésre. Ott hogy folytatódott a történet?
– A vége felé már ők is nagyon pozitívan nyilatkoztak, sőt, érdeklődtek – másokhoz hasonlóan –, hogy mikor lesz a következő ilyen lehetőség.
Elmondható, hogy szinte mindenki nagyon ráérzett a képzések ízére.
– Mi lehet a siker titka, és mutatkoznak-e már jó következményei?
– A projekt népszerűségét főként az alapvető képzések tréning jellege biztosította. Nem iskolai órák voltak ezek, ahol „unalmas” előadásokat kell hallgatni és jegyzetelni. A képzési résztvevők tudásukat, tapasztalataikat, egész személyiségüket mozgósíthatták a feladatok megoldásához, és közben sűrűn kaptak visszajelzést a trénerüktől, no meg a csoport többi tagjától. A nem előadásszerű, nem tanárias módszerrel sokkal inkább fejlődtek szociális és magatartásalapú kompetenciáik, a kommunikáció, a figyelem, a konfliktus kezelés, az együttműködés és a probléma-megoldási készség. A siker érződik abban is, hogy jobb lett a munkahelyi légkör, ami a teljesítmény javulását, illetve a hatékonyabb termelést segítheti elő. A résztvevők nyitottabbak, elfogadóbbak lettek egymás iránt, nőtt a tudásvágyuk. Többen ennek hatására máris beiratkoztak más képzésre, illetve iskolába, néhányan pedig el mertek helyezkedni a nyílt munkaerőpiacon, kilépve a védett környezetből.
– Azoknak, akik megkapták a tanúsítványt, növekedett-e a munkaerő-piaci értékük és vele az esélyük?
– Nem szeretném azt mondani, hogy az alapvető képzés befejeztével minden megoldódott. Ez az első lépcsőfok volt a cél felé. Tovább kellene vinni az elindított folyamatot. Másfél-két évtizedes lemaradást nem lehet egy éves tréninggel lefaragni. Nem képes mindenki kikerülni a nyílt munkaerőpiacra. Sokakban változatlanul ott van a félelem attól, hogy állást keressenek. Ahhoz, hogy az arra alkalmasoknál az ilyen motiváció megszilárduljon, kell még idő. Amint ahhoz is, hogy a képzés során keletkezett információáradat beépüljön a személyiségükbe. A rehabilitáció csak a munkavállaló tevőleges részvételével tud előrehaladni.
– A nyílt munkaerő-piaci szereplők már készen állnak arra, hogy növekvő arányban foglalkoztassanak olyan megváltozott munkaképességű embereket, akik – mint oklevelet szerzett embereink –, immár tettek valamit saját felzárkózásukért?
– Kétségtelen, hogy az integrált munkahelyen való elhelyezkedés azon is múlik, hogy van-e az adott régió munkáltatóinál fogadókészség ilyen iskolai végzettségű megváltozott munkaképességű munkavállalókra. Nos, a helyzet egyelőre még nem rózsás, a társadalomnak és a munkáltatóknak is nyitottabbá kell válniuk a sikeres integráció érdekében. A védett akkreditált munkáltatók többségének pedig jelenleg kicsi a „felszívó ereje”.
– Akkor hogyan lehetne munkavállalóinkban „tovább vinni a folyamatot”, amint azt az imént szorgalmazta?
– Továbblépés volna az alapvető képzést elvégzetteknél, hogy belevágjanak valamely szakmai képzésbe. Erre alkalmasabbá vált az attitűdjük. Megjegyzem, azok, akik a TÁMOP keretében szakmát sajátítottak el, szintén részesültek olyan 20 órás modulban, mely a szociális és magatartás alapú kompetenciájukat fejlesztette.
Az alapvető képzés szereplői sem voltak egyfélék, voltak közöttük, akiknél csak az önbizalmi szint nem volt megfelelő a szakmai képzéshez, de immár az is növekedett.
– Tud a cég felkínálni újabb szakmai képzéseket?
– Úgy tűnik, a RÉV-TÁMOP projekt meghosszabbodhat. Száz fő alapvető jellegű, számítógép-kezelési alapismeretekkel kombinált képzésére lesz lehetőség. Várható egy negyven fős csoportvezetői képzés is, emellett húsz fős call centeres, tíz–tíz fős tisztasági asszisztens, illetve targoncavezető képzés is indul a tervek szerint.
Reménykedünk, hogy a jövőben további dolgozókat is tudunk képzésben részesíteni, más projektek keretében. Bizonyos régiókban dolgozóink külső képzési lehetőségekkel is élhetnek. Gondolok itt olyan tanfolyamokra, melyeket érdekvédelmi szervezetek, alapítványok szerveznek-fizetnek, illetve melyek önkormányzati forrásokból valósulnak meg. Hiszen ne feledjük: e célcsoportnak a tagjai az alacsony jövedelmük miatt nem tudnák meg fizetni a képzések árát.
– Hogyan értékeli a történetben az oktatók szerepét?
– Összesen 34 oktató vett részt a RÉV projekt FŐKEFÉ-re eső képzéseiben.
Közülük heten voltak a mi belső munkatársaink, a többiek megbízásos szerződéssel kapcsolódtak be. Munkájuk magas színvonalát nemcsak az bizonyítja, hogy a képzési résztvevők túlnyomó többsége az egész tanévet végigjárta, hanem az is, hogy nagyon sokan rendkívül megszerették oktatóikat, fájlalják, hogy vége az általuk irányított csoportalkalmaknak. Ez is mutatja, hogy munkavállalóinknak szükségük van szociális beállítottságú segítőkész, elfogadó emberekre. Jelenleg a cégnél sajnos kevés helyen van állandó jelleggel kihelyezett rehabilitációs munkatárs. Az oktatási szezon alatt egyébként mind a negyven helyszínt végiglátogattam az országban, az óralátogatások után külön konzultáltam mindegyik trénerrel, elmondhatták nehézségeiket, átbeszéltük a fölmerülő problémákat. A projekt végén a Laky Adolf utcában közös értekezleten számoltak be az egy év tapasztalatairól, eredményeiről. Szinte minden oktató azzal kezdte: „köszöni, hogy részt vehetett ebben a projektben”. A képzés által sok-sok szeretetet, figyelmet kaptak munkavállalóinktól, olyan emberi értékekkel gazdagodtak, amelyek nem minden munkáltatónál hozzáférhetőek.
– Azon az értekezleten, emlékszem, mindenkitől empatikusan megkérdezte: „Elfáradtál?”
– Ezt azért kérdeztem meg az oktatóktól, mert tudom, hogy az önismereti, személyiségfejlesztő tréningek komoly energiákat igényelnek tőlük. A siker érdekében nekik kétszer annyi energiát kell sugározniuk, mint a résztvevőknek.
– Az iménti kérdés most önnek is kijár, hiszen rengeteg feladat hárult önre, Kun László vezető oktatásszervezőhöz hasonlóan…
– Nem az a lényeges, hogy mi Kun Lászlóval elfáradtunk-e. Az a fontos, hogy Kiss Ákos vezető projekt-koordinátorral, a cég TÁMOP-csoportjával és más illetékeseivel együtt becsülettel megvalósítottuk ezt a projektet és ennyi embert képzéshez juttattunk. Mi konkrétan egy éven keresztül 40 képzési helyszín oktatóit és résztvevőit fogtuk össze, szerveztük az oktatást, kezeltük a napi problémákat. Persze, kemény munka és komoly kihívás volt számunkra. Ám mindez nem volt hiábavaló: tudást, tapasztalatot, élményt, szeretetet, fejlődési lehetőséget adtunk munkavállalóink számára.

CSALÁDIAS OKLEVÉLÁTADÁS

virágOrszágszerte átadták a FŐKEFE képzési helyein azokat a tanúsítványokat, okleveleket, melyek igazolják, hogy dolgozóink elvégezték a Rehabilitáció, Érték, Változás projekt valamelyik képzését. Az alapvető képzések egy éven át zajlottak, a különféle szakmai tanfolyamok 3-6 hónapon keresztül. A központi átadó ünnepségre Társaságunk székhelyén, Budapesten, a Laky Adolf utcában került sor, több mint 80 helyi munkavállaló előtt. Valamennyi tanúsítványt Szabó György ügyvezető igazgató adta át, de kezet fogott a sikeres képzési résztvevőkkel Kiss Ákos vezető projektkoordinátor, Jádi Krisztina rehabilitációs osztályvezető és Kun László vezető oktatásszervező is. Az ünnepség szeretetteljes és derűs volt, a képzést elvégzettek nem spórolták meg a tetszésnyilvánítást a vezetői köszöntések után s az egyes kollégák néven szólításakor. Először Jádi Krisztina beszélt, sikernek nevezve, hogy „meg tudtuk közösen csinálni ezt a projektet úgy, hogy oktattunk is, miközben a FŐKEFE sem ment csődbe”. Ezzel utalt arra, hogy sikerült összehangolni a képzéseket a termeléssel.
„Mi, szakemberek, akik kívülről látunk titeket – mondta buzdítólag az oklevél-tulajdonosoknak – érezzük rajtatok a változást, a fejlődést, határozottabbak vagytok, egymással viszont türelmesebbek, s egy jó csapat jól tud teljesíteni.”
Szabó György ügyvezető igazgató megköszönte a jelenlévők kitartását és elszántságát a tanulásra, fejlődésre. Elmondta, Jászapátitól Komlóig mindenütt megtapasztalta a lelkesedést, több helyütt óriási örömmel mutatták a dolgozók azokat a termékeket, melyek elkészítési technikáját valamely szakmai képzésen sajátították el. Kinyilvánította, a FŐKEFE mindig is próbál „jó család” lenni, védőburkot képezni, továbbra is szükség van az összetartásra. Kifejezte reményét, hogy még lehet a mostani projektnek valamiféle folytatása.

A Főkefe Hírmondó harmadik számának második része letölthető, megtekinthető itt .pdf formátumban.

Az MNV Zrt. hozzájárult a leányvállalat megalapításához
Életre hívtuk az Agro Rehab-ot


virágMinderről május 22-én sajtótájékoztatót tartottak Karácsondon, a magyar ferences rendtől három éve átvett Autista Majorságban. A tájékozatón bevezetőként Szabó György FŐKEFE-ügyvezető elmondta: a tervek először csak álomnak tűntek, hiszen 2011 kora tavaszán, amikor a Társaság vezetése megkezdte tárgyalásait a ferences rendtartománnyal a majorság átvételéről, még senki nem gondolt arra, hogy két év múlva a mezőgazdasági divízió külön leányvállalatként fogja folytatni tevékenységét. Rámutatott, a cél eléréséhez alapvetően járult hozzá az MNV Zrt. igazgatósága ama döntésével, hogy engedélyezi a Főkefe számára az önálló mezőgazdasági leányvállalat létrehozását Agro-Rehab Kft. néven. E döntés elősegíti a mezőgazdasági tevékenység végzését olyan területen, ahol jelentős piaci lehetőségek állnak az új cég és a Főkefe előtt. Márton Péter, az MNV Zrt. vezérigazgatója üdvözölte, hogy „komoly ötletmennyiség érkezik a FŐKEFE ügyvezetőjétől”. Szót ejtett arról, hogy a Társaság egyszerre fáradozik azon, hogy a megváltozott munkaképességűeket az „ép társadalomhoz” közelítse, illetve hogy az uniós szabályozás miatt csökkenő állami normatív támogatásokat más alapú bevételekkel váltsa ki. Lásd: a leányvállalat által már hozzáférhető agrárágazati források, illetve a kóser termékek. „Amit mi megálmodtunk az autisták számára, azt a FŐKEFE folytatja, kiteljesíti” – nyilvánította ki a tájékoztatón Dobszay Benedek ferences tartományfőnök. Az MTI így írt agrár-törekvéseinkről: A Főkefe Közhasznú Nonprofit Kft. zöldségfélék, dinnye, gyökér-, gumósnövény termesztésére és értékesítésére mezőgazdasági leányvállalatot alapít Agro Rehab Nonprofit Kft. néven - közölte a tulajdonosi jogot gyakorló Magyar
Nemzeti Vagyonkezelő (MNV) Zrt. A Főkefe Közhasznú Nonprofit Kft. túlnyomórészt ipari tevékenységet folytat, 2011. óta mezőgazdasági ágazatot is működtet Karácsondon, Tomajmonostorán és Martfűn. Karácsondon a Ferences rendtartománytól haszonbérbe vett majorságban öt hektáron szántóföldi kertészet, valamint növényházi zöldségtermesztés folyik.
A telephelyhez tartozik a HACCP minősítéssel rendelkező zöldségfeldolgozó üzem. A majorságban 12 autista és 25 egyéb megváltozott munkaképességű munkavállalót foglalkoztat a cég – írja közleményében az MNV Zrt. A vagyonkezelő közleményében kiemelte, hogy a Főkefe rendelkezik a Kedassia minősítő társaság – Kashrus Committee of the Union of Orthodox Hebrew Congregations – kóser termék bizonyítványával. A Főkefe idén márciusban megkezdte a savanyított termékek szállítását a londoni, az antwerpeni, a bécsi és a budapesti kóser áruházakba, továbbá létrehozta a KosHerb márkanevet, melynek levédése már folyamatban. Az MNV Zrt. tájékoztatása szerint a Főkefe lehetőségek kihasználása, és az üzletág további eredményes működése érdekében kezdeményezte. Az új leányvállalat, az Agro Rehab Nonprofit Kft. átveszi a Főkefe eddigi mezőgazdasági tevékenységének helyszíneit, továbbá 2015-ben új telepet nyit Kenderesen. A társaság tevékenysége a kóser és a hagyományos termékek termesztésére és értékesítésére alapul. A vállalat célja a kenderesi gazdaság, illetve a martfűi telephely fóliákkal, gépekkel és egyéb infrastruktúrával, öntözőrendszerekkel történő felszerelése.
A vidék- és agráralapú munkahelyteremtésben és megtartásban érintett vállalat foglalkoztatottainak összlétszáma 2015-18 végére elérheti a 250 főt, közülük várhatóan 180-an megváltozott munkaképességűek lesznek. A cég üzleti terve a 2018-ig terjedő időszakig közel 334 millió forintos beruházási összeggel számol – tájékoztatott az MNV Zrt.
Márton Péter, a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. vezérigazgatója a közleményben kiemelte, hogy a hozzájárulásukkal létrejövő Agro Rehab Nonprofit Kft. integrátori szerepet vállalhat a megváltozott munkaképességű dolgozók és a tartósan munkanélküliek mezőgazdasági foglalkoztatásában és képzésében.
Az utóbbi hetekben sajtótermékek és médiumok sokasága adta hírül, hogy a FŐKEFE mezőgazdasági leányvállalatot alapított. Minek szólt ez a figyelem? Részint különleges cégünknek, amely a legtöbb megváltozott munkaképességű embert alkalmazza itthon. Részint e nagyvállalat ígéretes útkeresésének, amellyel mezőgazdasági foglalkoztatást biztosíthat fogyatékossággal élők és tartósan munkanélküliek százainak, egy újonnan létrehozott állami cég (ma ez is kuriózum!) szárnyai alatt. De köszönhető a bő híradás a kóser zöldségtermesztés és idevágó élelmiszertermelés beindításának is, hiszen ez szintén újdonság és nagyobb árbevétellel kecsegtet.

Új név, új státus
Közhasznú szervezet lettünk


Stratégiai jelentőségű hír: közhasznú nyilvántartásba sorolta át Társaságunkat a Cégbíróság.
virágA FŐKEFE eddig is közhasznú tevékenységet végzett, mint rehabilitációs foglalkoztató, de ettől fogva e küldetését az új Civil törvény szerinti közhasznú státuszt birtokában folytathatja. Ezzel javította társadalmi szerepvállalása anyagi feltételeit. Az új nyilvántartásba vétel az ügyvezető kérelmére történt. Új nevünk a szóban forgó fogalom betoldásával a következő: FŐKEFE Közhasznú Nonprofit Kft.
Az, hogy immár közhasznú jogállású szervezet vagyunk, mindenekelőtt azzal az előnnyel jár, hogy 100 százalékos bérköltség-támogatáshoz jutunk 75 százalékos támogatás helyett. Mentesülünk továbbá a helyi iparűzési adótól, az államigazgatási illetménytől, ami szintén jelentékeny közteher-könnyítés. A közhasznú besorolásra irányuló erőfeszítéseink egyébként azért is járhattak sikerrel, mert – az országban sok helyütt jelenlévő – cégünk köz szolgáltatási szerződéseket kötött a telephelyileg érintett önkormányzatokkal, melyeket az önkormányzati törvény szociális és egészségügyi szolgáltatásokra kötelez. E közszolgáltatási szerződésekben a FŐKEFE vállalja az érintett területeken többek között a rehabilitációs foglalkoztatást, a hátrányos helyzetű csoportok társadalmi egyenlőségének elősegítését.

Lezárult a TÁMOP-sajtótájékoztatók sorozata

A RÉV-TÁMOP projekt első – és nagyobbik – műveleti szakaszának vége felé két tájékoztatót is szervezett a sajtónak Társaságunk. Március 11-én Jászapátiban, az ottani telep- és képzési helyen, Fülöp Attila helyettes államtitkár (Emberi Erőforrások Minisztériuma), valamint Bernáth Ildikó, a projekt Szakmapolitikai Koordinációs Testületének elnökasszonya részvételével volt sajtótájékoztató. Többek között arról esett szó, hogy vállalatunk Szolnok megyében összesen 192 dolgozóját képezte, közülük 78-at Jászapátiban. A megyében található telephelyeken a munkavállaláshoz szükséges készségek fejlesztése mellett a következő szakmákra oktatták a résztvevőket: betanított varrómunkás, betanított papírtermék-készítő, telefonos ügyfélszolgálatos, vagyonőr, minőségellenőr, számítógép-kezelő. A legutóbbi, összegző célú TÁMOP-sajtótájékoztatót budapesti, Laky Adolf utcai cégközpontunkban tartottuk; itt részvételt vállalt Bernáth Ildikó mellett Papcsák Ferenc, Zugló polgármestere is, aki először tekintette meg itteni üzemeinket.
A városvezető megemlítette, hogy Zuglóban (a XIV. kerületben) átlagon felüli számban található olyan intézmény, amely fogyatékossággal élőkkel hozható kapcsolatba.
Pacsák Ferenc örömét fejezte ki, hogy a FŐKEFE másfélezer dolgozója közül kétszázat éppen Zuglóban képzett. Szabó György ügyvezető igazgató többek között arról szólt, hogy összesen 39.420 képzési órát teljesítettünk a projektben, szerte az országban. Kitért arra is, hogy a képzésekhez oktatótermeket alakítottak ki és oktatóeszközöket szereztek be a számítógépektől a varrógépekig. (Egyéb információk a projektről lapszámunk 3-4. oldalán.)
Társaságunk egyébként összesen nyolc sajtótájékoztatót tartott a témában nem egészen egy év alatt, folyamatosan élénk médiaérdeklődés mellett. Utóbbi egyszerre tanúsítja erőfeszítéseink sikerét és azt: a sajtó készséges partner abban, hogy a társadalmat érzékenyebbé tegyük a megváltozott munkaképességű emberek ügye iránt.

A Hónap dolgozója 2014. május
Gábor Árpád Dezsőné, Győr

virágEgy éve került a céghez; rehabilitációs ellátása mellett négy órát dolgozhat. Mivel nem volt, aki takarítson, felkínálták neki, hogy fele munkaidejében ezzel foglalkozzék. Azóta, hogy Erzsike ezt örömmel elvállalta, sosem volt ragyogó tisztaság uralja a győri telephelyet. De ugyanilyen lelkiismeretességgel vesz részt a termelésben is, csomagolási, varrási munkáktól a gyorsfűzők gyártásáig. Pontossága, szorgalmassága közismert. Sosem támad körülötte feszültség, sőt: ha valamelyik munkatársa le van törve, Erzsike megtalálja azokat a szavakat (ez is egyfajta pontosság!), melyek segítenek a továbblépésben. Magánéletében nagy szerepe van az unokázásnak. Az ebből keletkezett derűt aztán szétárasztja a munkahelyén…

Szalai Józsefné, Szombathely, Rumi út

virágSzalai Józsefné 1975-ben már a jelenlegi cég elődjénél dolgozott – Vas Megyei Vegyesipari Vállalat –, igaz, akkor még ipari tanulóként. Négy év múlva könyvkötő szakmunkásként a Papírüzemben találta magát. Huzamos ideig jeleskedett a doboz- és díszdoboz-készítésben, a hullámpapír-feldolgozásban, vagy például aláírókönyvek gyártásában, de 1987-től ugyanezekkel a tevékenységekkel és termékekkel már kiképzett meósként találkozik. A jó meós jelenléte, mondják, meggátolja a selejtképződést. A több mint 40 fős Papírüzem hála Istennek élvezi az ilyen kulcsemberek jelenlétét, közöttük nyújt kiváló teljesítményt, határtalan munkabírással Szalainé Ildikó. Napi nyolc óra, két műszak, és amellett két általános iskolás korú gyerek… Elismerésünk!

Juhász Katalin, Komló

virágHét éve igazolt a FŐKEFE komlói telephelyéhez betanított munkásként. Gyermekbénulásos betegségben szenved, mankó segítségével tud közlekedni, azzal is nagy nehézségek árán. Ez azonban nem gátolja abban, hogy papíripari munkáját színvonalasan, óriási akarattal, lelkesedéssel és hibátlanul végezze. Ha netán mégis hibázik, önkritikus. Már csak élénk beszédmódja szókimondása miatt is „rögtön megjegyezhető” személyiség. Szervezőkészségét sorstársai javára kamatoztatja. Egyike azoknak, akik valaha megalakították a komlói MEOSZ-csoportot. Azóta minden helyi rendezvény szervezésében, lebonyolításában részt vesz. Jelenleg a MEOSZ Érzékenyítő Programjában tevékenykedik. Szabadidejében imád olvasni. Szenvedélyesen gyűjti az órákat, nevéből eredően a katicákat, de a barátokat is.


Főkefe Hírmondó 2014. február-március
A Főkefe Hírmondó február-márciusi száma letölthető, megtekinthető itt .pdf formátumban.

Véget ért a szolgálat...
virágAkinek hozzánk, vakokhoz is volt mindig pár kedves, eligazító szava?!– kérdezte megrendülve valamelyik Laky Adolf utcai fehérbotos dolgozó, amikor Keresztesi László halálhírét hallotta. Igen, a 65 évesen váratlanul távozó portaszolgálatost mindenki szerette személyességéért, nem tolakodó, de lefegyverző közvetlenségéért, derűjéért, előzékenységéért, segítőkészségéért és intelligenciájáért. Sok százan (a Füzér utcai telephely munkavállalói is, hiszen ott szintén teljesített szolgálatot) ismerték köszöntéseit. Nőknek: „Csóközön!” Férfiaknak: „Harcos üdvözletem!”, „Jó küzdelmet!” Utóbbi kettő sokat elárul az élethez való hozzá állásáról: bár katonasága idejétől rokkant (gerincsérült) volt, nem kímélte magát. A hajdani MÁVcsoportvezető dolgossága emlékezetes marad a családjának is. Terike, a szintén FŐKEFE-dolgozó élettárs meséli: „Haladjunk!”, ez volt jelszava. Három házat épített fel, és még tavaly is kertészkedett. Idén már nem, mert február 20-án kórházba kellett vonulnia, március 5-én pedig véget ért földi pályafutása a Városmajori Szív-és Érgyógyászati Klinikán. Gondolom, nem e sorok írója volt az egyetlen, akinek, ha késő este távozott, humorgyáros Laci bátyánk mindig megígérte, hogy fölterjeszti Munkaérdemrend-kitüntetésre. Ezt az ígéretét most már sosem tudja teljesíteni, de mi, akik hiszünk, reménykedünk egy boldog viszontlátásban. (J.I.)

Telephelyek közötti teljesítményösztönző verseny
Sok kicsi sokra megy


virágA Társaság menedzsmentje úgy látja, van lehetőség a termelési hatékonyság és volumen növekedésére. Ezt természetesen nem az eleve jól teljesítő dolgozók „túlhajtásával” kell ezt érvényesíteni, hanem a munkaszervezés tökéletesítésével és – akiket illet – a munkához való hozzá állás javításával. Ehhez adhat pozitív ösztökélést a formálódó termelési ösztönző rendszer, amely egy telephelyek közötti versenyt foglal magában, olyan részletes szabályozással, mérési mód szerrel, amely összességében a telephelyek termelékenységén alapul. A legyártott mennyiség és a selejtarány lesz a döntő. De figyelembe veszik a külső tényezőket is, például az esetleges anyaghiányt, átállást, megrendeléshiányt. Vagyis a teljesítménybe (teljesítési százalékba?) csak a „produktív munkaidő” fog beleszámítani. A kiértékelés számítógépes feldolgozással történik majd, mérőszám alapján. Fontos tudni azt is, hogy nemcsak a győztes csapatnak kijáró tárgyi jutalom ösztönözheti a telephelyi dolgozókat, hanem az is, hogy a telephelyek tárgyhavi teljesítési, illetve norma teljesítési adatait ki kell majd függeszteni a telephelyen a munkavállalók tájékoztatásául. A tiszanánai telephelyen túlnyomó többséggel teljesítménybérben készítik a dísztasakokat és egyéb papíripari termékeket a megváltozott munkaképességű dolgozók. Szeri Béla telephelyvezető üdvözli a normateljesítési ösztönzőrendszer kísérleti bevezetését, mondván, egy ilyen össztársasági verseny jobban összekovácsolhatja a munkahelyi közösségeket. Ez pedig jobb teljesítményre sarkallhatja az egyes dolgozókat. A tiszanánai vezető ugyanakkor óvott attól, hogy bárki is nyomban „csodát” várjon a rendszer bevezetése után, szerinte csak fokozatosan nőhet az egyes telephelyek, üzemek termelési hatékonysága, aránya. „Mindenesetre a sok kicsi sokra megy elv alapján is érdemes a rendszer bevezetésével próbálkozni, hiszen összeadódik a „növekmény” – teszi hozzá. Szeri Béla arra is felhívta a figyelmet, hogy a növekedésnek nemcsak az mmk-s emberek teljesítőképessége szab határt, hanem a külső objektív körülmények is, mint például a raktár-kapacitási gondok. Márpedig annak hátrányait nehéz volna levonni abból a „produktív munkaidőből”, ami beleszámít a versenybe. Hiszen az nem szállít állásidőnek, amikor némileg a termelőmunka rovására kell a segédanyagokat előkészíteni, mivel azokat nem lehet jó előre felhalmozni a kellő raktárméret híján. Habranyi Antalné, az egyes számú martfűi telephely vezetője üdvözli a telephelyek közötti verseny gondolatát. Elmondta, miután az ügyvezető igazgató által ismertetett tervről tájékoztatta a dolgozókat, ők is pozitívan álltak hozzá. Olyannyira, hogy bár a „startpisztoly még nem dördült el”, máris 5-7 százalékkal megugrott a telephely összteljesítménye. Méghozzá azáltal, hogy a norma ötven százaléka fölé került ama dolgozók nagy többségének a teljesítménye, akik fokozott egészségi problémáik miatt teljesítenek kevésbé jól. A papíriparral foglalkozó „Martfű 1” telephelyvezetője ugyanakkor kétli, hogy tökéletes rendszert lehetne kidolgozni az egyes üzemek közötti teljesítmény összemérésére. Példaként hozta fel: az eredmény függhet attól is, hogy valahol egy adott terméknek a könnyebb vagy a fárasztóbb változatát gyártják-e huzamosabb ideig. Akárhogy is, Habranyiné Ica biztos abban, hogy az egész Társaság profitálni fog a telephelyek ösztönzéséből. A verseny szerinte ösztönzi azt is, hogy az emberek még inkább segítő attitűddel forduljanak azok felé, akiknek erre szükségük van.
Társaságunk biztonságos jövője szempontjából el engedhetetlen, hogy növekedjék a terme lés hatékonysága, mértéke. A FŐKEFE menedzsmentje ezért vezeti be rövidesen a normateljesítési, avagy termelési ösztönzőrendszert, amely egyfajta telephelyek közötti versenyben ölt testet. Nem elképzelhetetlen tehát, hogy a Hónap dolgozója cím után rövidesen a Hónap telephelye cím is felbukkan a sok telephellyel rendelkező FŐKEFÉnél…

Üdülj a FŐKEFE szervezésében!
A Központi Üzemi Tanács (KÜT) idei üdülési szabályzata


Társaságunk idén is biztosítja a dolgozók kedvezményes üdülését Bükfürdőn és Balatonbogláron. A Központi Üzemi Tanáccsal történt meg állapodás értelmében a cég vezetés a támogatási összeget 50 százalékkal megemelte, vagyis a FŐKEFE immár másfél millió forintot fordít munkavállalóinak rekreációjára. Alább Lipcsei László KÜT-elnök kérésére közöljük a teljes idevágó szabályzatot.

A Központi Üzemi Tanács (KÜT) idei üdülési szabályzata

2014-ben az üdülés helyszínei:
1. Bükfürdő, saját üdülőben.
2. Balatonboglár, bérelt üdülőben.

1. Bükfürdő:
2014. május 26-tól. Az utolsó turnus kezdete október 6., az utolsó nap október 13.; 19 héten keresztül, 16 fő/ hét. Turnusonként 7 éjszaka. A turnusok hétfőtől hétfőig tartanak. Hetente 4 szobában szobánként 4 fővel. A szobák pótágyazhatók. Az érkezés időpontja a beutalón szereplő 1. nap: 14 óráig. A távozás időpontja a beutalón szereplő utolsó nap 10 óráig.
Jelentkezési határidő: 2014. április 25-ig (1.2. 3. 4. turnus)
2014. június 6-ig (5-19. turnusig)

2. Balatonboglár:
Június 30-tól július 27-ig. 4 héten keresztül, az első héten legfeljebb 40, a második héten 80, a 3., 4. héten 60-60 fő. A turnusok hétfőtől vasárnapig tartanak. 3 és 3+3 ágyas szobákban. Az érkezés időpontja a beutalón szereplő 1. nap: 14 óra. A távozás időpontja a beutalón szereplő utolsó nap 10 óra.
Jelentkezési határidő: 2014. június 6.
A beutalók személyre szóló odaítélésének eredményéről a jelentkező az elbírálást követően a lehető legkorábbi időpontban írásban vagy telefonon értesítést kap.
Az üdülésért felelősök és elérhetőségeik:
Haberényiné Szabó Mónika (Főkefe-helyi üzemi tanács)
szabomoni64@gmail.com Tel.: 251 3288/192, 06-30 /534-0215
Gál Orsolya (Dosszié-HÜT) orsolya.gaal@dosszie-fokefe.hu
Tel.: 251 3288 /270 mellék 06-30/ 8291650
Poór Szilvia (Savária -HÜT) Tel.: 06-94/ 321 246
Sallai Zoltán (Savária-HÜT) zoltan.sallai@fokefe.hu, 06-70/278-8660

Az üdülés igénylése, az igénybevételére jogosultak köre, térítési díjak:
1. A munkavállaló térítési díja: Bükfürdő: 300 Ft/fő /éj+IFA,
Balatonboglár: 500 Ft/fő/éj+IFA
2. A munkavállaló házastársa, élettársa, gyermeke, eltartott gyermeke, a munkavállaló unokája, szülője, nagyszülője, testvére, súlyos fogyatékost kísérő személy, közeli hozzátartozó szerinti térítési díj fizetése mellett, Főkefétől kornyugdíjba vonultak esetén: a 2. pont alatt felsoroltak térítési díja: Bükfürdő: 500 Ft/fő /éj+IFA, Balatonboglár: 800 Ft/fő/éj+IFA
3. Ezen kívül a beutalón szereplő egyéb személyek térítési díja:
Bükfürdő: 1500 Ft/fő /éj+IFA, Balatonboglár: 2100 Ft/fő/éj+IFA.
Az üdültetés magában foglalja a beutalás időszakára (érkezési és távozási nap között) a szállást, az üdülő rendelkezésére álló eszközeinek szolgáltatásainak igénybevételét.
Az üdültetés nem foglalja magában:
az üdülő megközelítésének és a hazautazásnak a költségét;
az üdülőre illetékes helyi önkormányzat által meghatározott mértékű forgalmi adót ( IFA 18 év felett HELYBEN FIZETENDŐ!) Bük- Fürdő: 410 Ft/fő /éj, Balatonboglár: 360 Ft/fő/éj; az üdülőn kívül térítésköteles szolgáltatások díját.
Az üdülés kifizetése személyesen, átvételi elismervény ellenében történik, melyet egy összegben a KÜT üdülésért felelős munkatársai juttatnak el a Reményt és Rokonszenvet a Rehabilitáltaknak Közhasznú Alapítvány számára: ADOMÁNYKÉNT!
MKB Bank számlaszám: 10300002-1031932649020013
Az önrész fizetése az üdülési lehetőség odaítélése utáni legkorábbi időpontban, de legkésőbb 3 héttel az üdülés megkezdése előtt szükséges, ellenkező esetben az üdülési bizottság kénytelen más részére felajánlani a ki nem fizetett időpontra szóló lehetőséget. Az üdülési beutalókra vonatkozó igények elbírálása, a beutalók személyre szóló odaítélésének alapelvei: A beutalókat helyi érdekeltségű üzemi tanácsonként jogosultak odaítélni. A döntésben részt vesznek a helyi üzemi tanácsok tagjai, valamint a szakszervezetek delegált tagjai. A beutaltak névsorát eljuttatják az üdülési felelősök az üdülési bizottság elnökének, Haberényiné Szabó Mónikának (szabomoni64@gmail.com)
Az üdülési beutalók odaítélése során az együttdöntő partnerek az esélyegyenlőség társasági szintű biztosítása érdekében azonos elveket alkalmaznak. Figyelembe veszik az arányosság elvét. Az igénylők prioritási sorrendjének a meghatározásánál figyelembevételre kerül 1. az igénylő státusza (aktív, vagy nyugdíjas munkavállaló); 2. a korábban igénybe vett üdülés; 3. a munkaviszony időtartama; 4. a kihasználtság maximalizálása. A megmaradt, illetve a visszaadott üdülőhelyekről a helyi üzemi tanácsok üdülési bizottságának tagjai egymás között egyeztetnek a további felhasználásról.
Az üdülő a vendégszoba elfoglalásának a feltétele: névre szóló beutaló bemutatása; üdülési szabályzat elfogadása, melyet az üdülési beutaló aláírásával elismer; a térítési díj befizetése (egységes átvételi elismervény).
Az üdülési beutaló lemondása: Az odaítélt beutaló csak indokolt esetben mondható le, ilyen méltányolandó ok:
1. a beutalt és/ vagy a gondozásában lévő hozzátartozó nem tervezett kórházi ápolást igénylő betegsége, igazolással; 2. valamely igénybevevő, vagy közvetlen hozzátartozójának a halála. A többi esetben a befizetett díj csak abban az esetben kerül visszafizetésre, ha a beutalót a beutalt más részére eredményesen át tudja adni.
A munkavállalót együttműködési kötelezettség terheli különös tekintettel a jelentkezési lapon szereplő valós adatok közlésére, továbbá az odaítélt beutaló szabályzatban leírt felhasználására. Amennyiben nem működik együtt, 2 évre kizárásra kerül az üdültetésből. Az üdülésben résztvevő tudomásul veszi, hogy anyagi felelősséggel tartozik az üdülőkben okozott mindennemű károkozásért.
2014. március 18.
Üdülési Bizottság

Munkaerő-piaci esélynövelés Vas megyében
Szombathelyi sajtótájékoztatón számoltunk be képzéseinkről


virágPuskás Tivadar polgármester a sajtótájékoztatón elmondta, mindez egybecseng „Szent Márton városa” hagyományával, amely a rászorulók segítése, az értékek megbecsülése és szétosztása. Hozzátette, abba, hogy munkaalapú társadalom megteremtése zajlik, beleértendő az itteni megváltozott munkaképességű emberek munkahelyteremtése, képzése is. Üdvözölte, hogy a képzés 128 szombathelyi embert is elér. Szabó György, Társaságunk ügyvezető igazgatója arról szólt, hogy az általa irányított állami nagyvállalat foglalkoztatja a legtöbb – 3500 – megváltozott munkaképességű embert hazánkban. Kifejtette: ugyanez mondható el Vas megye térségére nézve, ahol a létszám több mint 1100 fő. Ráadásul Budapest után a legtöbb FŐKEFE-munkavállaló Szombathelyen dolgozik!
Rámutatott, az itteni dolgozók bizonyítják, hogy megfelelő körülmények között a megváltozott munkaképességű emberek értékes termelőmunkát végeznek. Példaként hozta fel a cég ügyvezetője, hogy Szombathelyen világcégek számára gyártunk autóelektronikai cikkeket, lámpákat, csomagolódobozokat, felmosómopokat, Körmenden pedig orvosi infúziószerelékeket. Kifejtette, a Rehabilitáció –Érték – Változás (RÉV) elnevezésű, Új Széchenyi Terv keretében zajló projekt része az oktatótermek kialakítása is (ez megyeszerte 26 millió forintot tesz ki), továbbá az infrastruktúra fejlesztése, informatikai eszközöktől a bútorokig.
Bernáth Ildikó, a projektet támogató Szakmapolitikai Koordinációs Testület elnöke közölte, a munkavállaláshoz szükséges készségek elsajátítását célzó alapvető képzések már csaknem egy éve folynak, újabban pedig elindultak a szakmai képzések is. Ezek a térségben a következők: számítógép-kezelő (alapfokú és haladó), call centeres, vagyonőr, piackutató-termékfejlesztő, minőségellenőr, OKJ-s szintű tisztítás-technológiai szakmunkás, OKJ-s kerti munkás, OKJ-s parkgondozó, illetve papírtermék-készítő. Bernáth Ildikó az egész, csaknem öt milliárd forintos projektet illetően hangsúlyozta: „Még soha nem volt hazánkban olyan képzési program, amely ennyi megváltozott munkaképességű embert mozgósított volna országos lefedettséggel. Adatai szerint a foglalkoztatási rehabilitációt megvalósító három állami cég (FŐKEFE, KÉZMŰ, ERFO) összesen mintegy 5000 dolgozóját vonta a projektbe. A különféle képzések 96 telephelyen folynak, 80 százalékban vidéken.
A sajtótájékoztatón jelen voltak a megye és a város mértékadó médiumai, sőt a Magyar Rádió is. Az üzemeket Zsirai János portfoliómenedzser mutatta be a sajtó munkatársainak.
Országosan több mint másfél ezer megváltozott munka képességű dolgozóját képzi a FŐKEFE Nonprofit Kft., hogy erősítse munkaerő-piaci pozíciójukat – ezt a tényt ezúttal Szombathelyen tudathattuk a közvéleménnyel.
A február 19-i FŐKEFE-sajtótájékoztatón, melyre a Rumi úti termelési központunkban került sor, elhangzott: a TÁMOP-os dolgozói képzés Vas megyében összesen kétszáz főt érint, kétharmad részben a megyeszékhelyen.

Újraélesztés a dabasi papírüzem irodájában
Szívtől szívig, szakszerűen


virágMegmenteni valakinek az életét – ez kevesünknek adatik meg. Kaczur Elemér „jókor volt jó helyen”, és nem késlekedett. A dabasi telephely irodájában szívmasszázst és mesterséges lélegeztetést alkalmazott egy csoportvezetőn, aki e nélkül szinte bizonyosan nem élte volna túl a rohamszerű rosszullétet.
Életmentő kollégánk nem dabasi papírüzemi dolgozó, csak alkalmilag tartózkodott a drámai pillanatban az ottani telephelyen. A sokat utazó LEAN-csoport tagjaként az iratgyűjtők gyártásához szükséges (mérnökeink kifejlesztette) szélkenőgépek beüzemelésében, használatuk betanításában vett részt. Épp az irodában volt, amikor a csoportvezető hölgy hirtelen az asztalra borult és hörögve vette a levegőt. Kaczur Elemér előbb megakadályozta, hogy úgy csússzon a földre, hogy beverje a fejét, majd nyomban a pulzusát kereste a padlón fekvő betegnek. Miután sem a csuklóján, sem a nyakán nem tapasztalt érverést, átlátta, hogy szívmasszázst kell alkalmaznia. Hogy honnan tudta, miként kell ezt szakszerűen csinálni? Nos, húsz éve, a hivatásos gépkocsivezetői jogosítványához szükséges tanfolyamon az elsősegély-nyújtás oktatója, mentőtiszt, egy bábun lelkiismeretesen begyakoroltatta ezt a csoporttal. De azok az információ-emlékek is jól jöttek Kaczur Elemérnek, melyek a kereskedelmi tévécsatornák életmentéssel kapcsolatos híradásaiból valók. (Lám, a bulvármédia is okozhat jót…) Így sikerült újraindítania, fönntartania a beteg vérkeringését. Amikor a légzés állt le, orron át mesterséges légzéshez is segítette a rosszul lévőt. Szerencsére akadt, aki időnként váltsa őt a fárasztó műveletekben. Negyedóra múlva kiértek a mentők, akik nagyra értékelték az addigi beavatkozást, és még vagy fél órán át helyben folytatták a FŐKEFE dabasi csoportvezetőjének életmentését, immár orvosi eszközök, műszerek segítségével. Így történhetett, hogy mire túlvolt az életveszélyen.
– Az még nem nyugtatott meg – meséli Kaczur Elemér a Hírmondónak –, hogy a kérdéses időben sikerült fenntartani a kolléganő életfunkcióit. Csak másnap, szombaton tudtam felszabadultan örülni, amikor telefonon azt a hírt kaptam, hogy jól van a dabasi csoportvezető!
Később maga a beteg hívta fel és köszönte meg neki, amit érte tett. Fültanúk szerint megható pillanat volt. Abban is egyetértenek a dabasiak, hogy bár sokan voltak jelen akkor az irodában, Kaczur Elemér lélekjelenléte és szakszerű, határozott, kellő ideig (a mentők érkezéséig) tartó beavatkozása nélkül szomorúan alakulhattak volna a dolgok. A fiatalember különben elhárítja, hogy hősként emlegessék, szerinte mindenkinek hasonlóan kellene cselekednie, ha történetesen ő van legközelebb egy ilyen váratlan helyzetben. De általánosságban azt is fontosnak gondolja, hogy a telephelyek egészségügyi felelősei alkatilag képesek legyenek a gyors, határozott fellépésre, illetve képzésüket, ha kell, újra-újra felfrissíthessék. A Hírmondó egyébként örömmel tudatja, hogy a dabasi kolléganő határozottan jobban van. Ezt bizonyítja, hogy utóbb látogatást is tett munkahelyén. Szorítunk neki, hogy minél hamarabb és minél teljesebben felépüljön, legyen egészségi állapota jobb, mint előzőleg!

Kaczur Elemér 1976-ban született, tíz éve van a cégnél, korábban az egykori Dosszié-gyáregység egyik régiójának termelésirányítója volt, jelenleg a LEANcsoport tagja, két gyermek édesapja.

A Hónap dolgozója 2014. március
Boda Rita, Szombathely, Rumi út

virágŐ a Rumi út egyik univerzális erőssége. 2003-tól dolgozik a vállalatnál. Az egyik foglalkoztatóban kezdett, ahol irodai papíráruk gyártásában vett részt. Nem annyira szokványos utat járt be az utóbbi években: csupa nagyobb elvárású üzemrészbe került. Fizikailag legkeményebb munkája talán azoknak a faládáknak a (fúrógépekkel való) összeállítása volt, melyek autóhengerfejek szállítására szolgálnak. Az utóbbi hetekben éppen a Delphi-üzemben ügyeskedik autóvillamossági termékek összeszerelésében. A megrendelések fontossági sorrendje szerint minden területen bevethető: megállja a helyét, szorgalmas, megbízható.

Mester Krisztina, Budapest, Laky Adolf utca

virágElső munkahelye ez Krisztinának; 1992-ben tizenévesként került a FŐKEFE központi épületébe. Nemcsak az ötven fős papírműhelyben, hanem az egész II. emeleten, vagyis a 250-es létszámú Kooperációs üzemben az egyik legjobb dolgozónak számít százalékos teljesítményét tekintve.
Látássérültsége észrevehetetlen dologidőben, legyen az lyukasztógépi munka, naptárösszehordás, üdítőcímkézés, irodai papírtermékek dobozba számolása vagy ragasztás. Fő „fegyvere” a szorgalma és roppant kézügyessége. Emellett vidám, kedves, készséges, zokszó nélkül száll szembe a nehézségekkel.

Rák Alfrédné, Vámosmikola

virágJelenleg a szőnyeggyártás utolsó fázisát, a szőnyegtisztítást végzi a vámosmikolai telephely húszfős csapata. Rák Alfrédné mindenkivel megtalálja a közös hangot, jó kedélyű, fiatalos. Ami ennél is fontosabb: biztos pont a gyártási és az adminisztrációs munkákban egyaránt. Emellett meós feladatokat is ellát, mindenkinek a keze alá dolgozik, új munkavállalóknak könnyedén és szívesen mutatja a termelés hatékonyságát növelő fortélyokat. Fiával él együtt, szabadidejében nagyon szeret táncolni, énekelni. Szó szerint élni.


Oxigéndús sztori

Vajon hány Marika van a FŐKEFÉ-nél? Bajos volna összeszámolni. De a Társaságnál senki nem „arctalan”,a kollégák számon tartják egymást, adott esetben a problémáikkal együtt. Még úgy is, hogy csak hallottak valakiről egy másik telephelyen. Itt a példa: a karancssági fióktelepen F-né Marikának légzéssegítő gépre volna szüksége, aminek ugye borsos ára van, ám az asszonynak pénze nem volt hozzá. Peczek Jánosné Böbe a Laky Adolf utcai Kefe üzemből gyűjtést szervezett neki az ügyvezető igazgató engedélyével. Szerte az országban található telephelyekről szinte pillanatok alatt több mint százezer forint gyűlt össze, döntő részt fizikai dolgozók áldozatos adományából. Akit illet, mindenkinek gratula, a betegnek pedig, aki rövidesen immár meg tud vásárolni egy megfelelő gépet, jobbulást!

„Érjünk együtt célba!”

virágHatalmas, boldog, zsibongó méhkas volt február 27-én a kelenvölgyi Sport-ház csarnoka. Négyszáz fiatal sportolt-örömködött együtt egy álló nap, az „Érjünk együtt célba!” szlogen jegyében. A kamaszsereg fele teljesen egészséges, másik fele valamiféle fogyatékossággal él. A sokféle csapat- és egyéb játék során a kölcsönös tartózkodás fölengedett, megismerhették a gyerekek a tőlük egyben-másban eltérő társaikat, helyzetüket. A kerekesszékes kosárlabdázásból, ülő röplabdázásból vagy éppen a vakok csörgőlabdajátékából az „épek” is kivehették a részüket a Integrált Sportnap Fiataloknak elnevezésű nagyszabású rendezvényen. Találkozhattak paralimpikonokkal is. A rendezvény valamennyi pillanata emlékezetes marad: az emberi egységvágy jelképerejű megnyilvánulása volt ez! Kezdve a küzdőtéren tartott közös bemelegítőn, amelyből kivette részét a négyszáz tini mellett többek között Soltész Miklós szociális és családügyért felelős államtitkár és persze Bernáth Ildikó, a Rehabilitáció, Érték, Változás (RÉV) nevű projekt szakmapolitikai irányítója. A RÉV projektnek egyaránt célkitűzése a megváltozott munkaképességű dolgozók képzése és a társadalom fogyatékosok iránti „érzékenyítése”. Márpedig a társadalom fontos rétege az ifjúság, a hosszú távú sikerért az ő toleranciájukat érdemes leginkább fejleszteni. Olyan jókedvvel és olyan ötletesen, ahogy ezen a rendhagyó sportnapon történt. (JI)


Főkefe Hírmondó 2014. január
A Főkefe Hírmondó januári száma letölthető, megtekinthető itt .pdf formátumban.

Köszöntő
Eredményes munkát kívánunk az új Központi Üzemi Tanácsnak!


virágIsmét Lipcsei László lett a FŐKEFE Nonprofit Kft. Központi Üzemi Tanácsának elnöke, miután a KÜT év végi alakuló ülésén ellenszavazat nélkül, tizenkét igen szavazattal és egy tartózkodással megválasztották. A szavazók döntésébe nyilván belejátszott a korábbi KÜT közelmúltbeli megállapodása a Társaság vezetésével „a munkavállalók gazdasági és szociális helyzetének javítását célzó munkáltatói intézkedésekről”.



A Főkefe Nonprofit Kft. új Központi Üzemi Tanácsa:
elnök: Lipcsei László (Bp., Laky A. u.)
elnök-helyettes: Jozifek Ágoston (Komló)
üdülési koordinátor: Grunda János (Bp., Laky Adolf u.)
üdülési felelős: Poór Szilvia (Szombathely)
Gál Orsolya (Bp., Laky A. u.)
Haberényiné Szabó Mónika (Bp., Laky Adolf u.)
Fehér Csilla (Bp., Laky Adolf u.)
Horváth Lászlóné (Szombathely)
Kótay Zsoldos Gabriella (Szombathely)
Murvai Lászlóné (Bp., Füzér u.)
Orosz Hedvig Laura (Bp., Bercsényi u.)
Rákóczi László (Szombathely)
Rizmajer Erzsébet (Dabas)
Rupp András (Szombathely)
Törőcsik Tímea (Tiszanána)

Az elégedett dolgozó jobban teljesít
Beszélgetés Pénzes Dáviddal, a HR főosztály vezetőjével


virágFőosztályvezető úr! A HR, vagyis a „human resource” kifejezés, mely emberi erőforrást jelent, nálunk egy-másfél évtizede hódít. Elmondaná röviden, mi mindent irányít egy vállalatnál a HR-vezető?
– Az emberierőforrás- menedzsment talán még ma is új keletű kifejezésnek tűnhet. A személyügy, munkaügy fogalmakat régről többen ismerik. Persze nem arról van szó, hogy találtunk egy divatosabb kifejezést. Az emberierőforrás- menedzsment az emberekkel foglalkozó tevékenységek és szervezetek integrációját hozta magával. Az emberi erőforrások hasznosítása terén a rugalmas foglalkoztatás követelménye és a hatékonysági szempontok mind nagyobb jelentőséget kapnak, amelyeknek elsősorban stratégiai szerepkörben lehet eleget tenni. Így van ez a FŐKEFÉ-ben is, ahol a HR – feladatait és a szervezeti hierarchiában elfoglalt helyét tekintve is – stratégiai szerepet tölt be.
Általában a munkaerő toborzása, kiválasztása, munkakörök elemzése, értékelése, teljesítményértékelés, képzés és fejlesztés, munkaügyi adminisztráció, bérszámfejtés, javadalmazás, és munkaügyi kapcsolatok alkotják az emberierőforrás-menedzserek feladatkörét. Társaságunknál a HR magában foglalja a rehabilitációs tevékenységet is, egy rehabilitációs foglalkoztató esetében nem meglepő. Szervezeti működését tekintve a HR főosztályhoz tartozik a munkaügyi, a bér-, a rehabilitációs, az oktatási és a vagyonvédelmi osztály. A HR tevékenység két irányra is összpontosít, hiszen egyszerre kell a hatékony ipari termelést és a rehabilitációs foglalkoztatást megvalósítani.
– Hogyan függ össze a kettő a gyakorlatban?
– Szüntelenül fáradozni kell azon, hogy feloldjuk azt az ellentmondást, hogy miközben meg kell felelnünk a piaci elvárásoknak és jó minőségű termékeket kell előállítani megfelelő mennyiségben és időre, aközben figyelembe kell venni az egyes megváltozott munkaképességű emberek adottságait. Újabban, rehabilitációs foglalkoztatóként az is kötelességünk, hogy a komplex felülvizsgálaton tranzit minősítést kapott munkavállalókat felkészítsük a nyílt munkaerő- piaci munkáltatóknál való munkavégzésre és megtaláljuk a számukra megfelelő munkahelyet. A rehabilitációval és képzéssel, személyzetfejlesztéssel foglalkozó munkatársaim e nemes cél elérése érdekében dolgoznak. A tranzit foglalkoztatás ügye a HR számára azért is nagy kihívás, mert ki kell tekintenünk a gyárkapukon kívülre is. Pontosabban: ettől fogva kapcsolatot kell kialakítani a nyílt piaci szereplőkkel, munkáltatókkal. Ők azok, akiknek nem tartozik a profiljához a rehabilitációs foglalkoztatás. Vezetésem alatt munkaerő-közvetítési ágazatunkat sikerült beindítani, ezzel máris hasznos tapasztalatokat szereztünk arról, hogy milyen elvárásai vannak a nyílt piaci szereplőknek. Sikerként könyvelem el, hogy munkánk eredményeként több megváltozott munkaképességű ember illeszkedett be és állja meg a helyét nyílt piaci környezetben.
– Rekordot ért el tavaly év végére a vállalat létszáma. Ennek véghez vitele, gondolom, az előzőeknél is nagyobb leterheltséget jelentett önöknek…
– 2013. év egyik legfontosabb HR feladata valóban az volt, hogy a jogszabályi változásoknak megfelelően az év második felében biztosítani tudjuk a Társaság által vállaltigényelt létszámot, illetve teljesíthessük a megrendelők növekvő igényeit. Csaknem 700 megváltozott munkaképességű embert vettünk fel… Azért az év második felében, mert a jogszabály a rehabilitációs foglalkoztatás szempontjából akkortól bővítette a megváltozott munkaképességűek körét, lehetővé téve ezzel azt, hogy minél több ember számára biztosítsunk munkahelyet. A munkaerő toborzására új technikákat is igénybe vettünk. Elsősorban világhálós toborzási módszerekkel bővült a „repertoár”. Büszke vagyok kollégáimra, hogy ennyi embert sikerült felvenni fél év alatt! Mindezt úgy, hogy alapvető elvárásom volt, hogy minden jelölttel személyesen tartsák a kapcsolatot. Nálunk az első találkozás a céggel nem valami portán felvehető tájékoztató lapot jelent. Felkészült munkatársaim személyesen tájékoztatják a munka iránt érdeklődőket. Az is közösen elért eredmény, hogy a Nemzeti Rehabilitációs és Szociális Hivatal, az NRSZH átfogó ellenőrzésén egyetlen hibapontot sem kapott a cég!
– Sikerült ekkora új létszámot integrálni?
– Azt hiszem, igen, de nem gondolom, hogy tökéletes a dolgozók beillesztésének mechanizmusa. Jól kidolgozott-megformált beillesztési programra van szükség a mindenkori új dolgozók elégedettsége és a betanulási idejük lerövidülése érdekében. E cél eléréséhez szükséges a munkavállalókat segítő beillesztés folyamatának szabályozása, a vezetők fejlesztése, a rehabilitációs szakemberek segítsége és a program sikerének mérése, munkavállalók megkérdezése által.
– Mekkora lemorzsolódást okoztak a tavaly történt komplex felülvizsgálatok?
– Minimálisat, egyrészt mert a felülvizsgálati folyamat viszonylag lassan haladt előre, másrészt mert azok a dolgozóink, akik tavaly estek át a „komplexen”, döntő többségükben belül maradtak a megváltozott munkaképességűek körén. Szeretném, ha alacsonyabb volna a FŐKEFÉ-t elhagyók aránya. Ez a jelenség részben szektorsajátosság, de azt, hogy ténylegesen mi minden és milyen mértékben oka a kilépési döntéseknek, csak célirányosan lehet megtudni. Ezért a kilépőkkel úgynevezett exit – kilépés okait feltáró – interjút fogunk készíteni, amelynek segítségével pontosabb képet kaphatunk a jelenség okáról. Ezzel párhuzamosan bevezetjük a munkavállalói elégedettség mértékének a mérését is. Nemcsak azért, mert ezt Központi Üzemi Tanáccsal kötött megállapodás rögzíti, hanem azért is, mert tudjuk: az elégedett munkavállaló jobban teljesít.
– És jól teljesítenek a munkavállalók?
– A teljesítmény nagyon szórt, és ebbe belejátszik az eltérő munkaképesség is. Nyilván az a cél, hogy önmagához mérten mindenki minél jobban teljesítsen. Ez az egyik legnagyobb kihívása a HR-nek. Számos pozitív példát is tapasztalok. Nagyon sokan képesek egészségi állapotukkal dacolva kimagasló teljesítményre. A Társaság sikeréhez mindenképpen fokoznunk kell a hatékonyságot. Ehhez hozzá tartozik a magas teljesítményt nyújtók elismerése, az alacsonyabb teljesítményt nyújtók segítése, fejlesztése, és néhol szemléletváltásra is szükség van… Hiszen a piac és a jogszabályi környezet sem tolerálja a dohányzási szünetet és azt, ha a munkaidő letelte előtt befejezzük a munkát. Lehet, hogy a HR veszít a népszerűségéből, mégis jó úton járunk, ha azt szorgalmazzuk, hogy a munkaidőt mindenki dolgozza végig.
– De azért a többletteljesítményt is hajlandók elismerni?
– Természetesen. Ennek legalapvetőbb formája a teljesítményalapú kompenzáció, a teljesítménybér. A teljesítménybérre vonatkozó szabályokat úgy alakítottuk ki, hogy a kötelező munkaidő teljes időtartama alatt magasabb teljesítményre ösztönözzön, a többletteljesítményt ismerje el és magasabb bérkifizetést eredményezzen, figyelembe véve a termék előállításából és értékesítéséből várható bevételt és az ebből eredő korlátokat.
A kategóriabér 200 százalékát sajnos már nem fizeti meg a piac, árainkban ezt a többletköltséget nem tudjuk érvényesíteni. Ezért szükséges volt megszabnunk azt a felső határt, amíg a teljesítmény arányában tudjuk növelni a fizetést is.
– Említette a munkaidőt. Úgy tudni, gyakran kérelmezik munkavállalók, hogy változhasson a munkaidejük. Van, aki több, van, aki kevesebb órát szeretne dolgozni…
– Sok ilyen kérés fut be hozzánk, egyéni vagy családi állapottal összefüggő okból. Gyakori eset, hogy a jövedelemkorlát miatt születik kérelem, hiszen rehabilitációs ellátásban részesülők ellátásuk megtartása érdekében kérik négy órás foglalkoztatásukat. Nekik minden esetben jóváhagyjuk a kérelmüket, és intézkedünk a munkaszerződésük módosításáról. A munkaidő megállapításánál továbbra is figyelembe kívánjuk venni a munkavállalók igényeit, lehetőségeit, de a döntésnél fontos szempont lesz a kérelmező által nyújtott teljesítmény is. A jobban teljesítőknek igyekszünk hosszabb munkaidőben munkát biztosítani.
- Az ön területén óhatatlan, hogy konfliktusok ne keletkezzenek, ugyanakkor, ugyanitt, konfliktusok oldódhatnak meg. Jól gondoljuk?
- Mindkettőben van valami. Hiszen az előbb utaltam arra, hogy szemléletváltozásra van szükség, integrálnunk kell a piaci szemléletet a szervezetbe. Ha úgy tetszik, mindenért keményen meg kell dolgoznunk. Megjegyzem, naponta kapunk megrázó telefonokat, munkalehetőség után érdeklődő emberektől. De visszatérve a szükségszerű konfliktusokhoz: itt van például az a körülmény, hogy a Társaság két másik jelentékeny céget integrált. Nos, ha a három „cégelődnél” másmás – relatíve jobb vagy rosszabb – helyzetben voltak a munkavállalók, akkor van, ahol némi feszültséget okoz az elkerülhetetlen egységesítés. Mondjuk a munkába járás költségtérítése, a munkabér megállapítása vagy a többletteljesítmény díjazása terén. Ugyanakkor szememben legfőbb érték az ember, és mint HR főosztályvezető vallom: cégünk legértékesebb erőforrása a humán erőforrás.
A konfliktusok rendezésének módja a folyamatos érdekegyeztetés és a munkavállalók bevonása a munkáltató döntéseibe, azaz a munkaügyi kapcsolatok kezelése.
– Vagyis érdemi partnernek tartja a szakszervezeteket és az üzemi tanácsot?
– A Munka Törvénykönyve szabályozza a munkaügyi kapcsolatokat, amely a kollektív érdekérvényesítésben részes felek kapcsolatrendszerét szabályozza. Én olyan nagyvállalati környezetből jöttem – nevezetesen a MÁV Zrt-től, illetve annak leányvállalataitól –, ahol a folyamatos érdekegyeztetés a vállalati kultúra szerves része volt. Hasznos tapasztalatokkal gazdagodtam az ott eltöltött bő nyolc év alatt.
– A Központi Üzemi Tanáccsal a cégvezetőségnek nemrég sikerült nyélbe ütni egy vitathatatlanul dolgozóbarát megállapodást, melynek ön által írt szövegét egy korábbi számban közöltük is. A dokumentumban utalás történt a korábbi cégvezetés által elvett cafetéria helyreállításának közös szándékára. Hogy áll az ügy?
– Az imént már esett szó a dolgozói elégedettségről, és pontosan ennek az érdekében folytatódik a tárgyalás arról, hogy a pénzszűke ellenére valamilyen béren kívüli juttatást tudjunk biztosítani, visszaállítani. A lehetőségeink persze korlátozottak, de szüntelenül keressük a megoldást erre a problémára.
- Egyszer volt szerencsém látni, amikor egy közös kollégánkon, külső-belső problémáit átérezve segíteni próbált, azon felül is, amit a munkaköre előír. Ez az attitűd tehát belülről fakad?
- Az egyes ember éppúgy kihívás számomra, mint a cég egészét érintő feladat. Akinek nincs erre érzékenysége, ne dolgozzék HRirodában, mert röpke egy nap alatt lemerül. Engem viszont pozitív energiával töltött fel, mikor mondjuk egy bejárni képtelen kerekes székes lánynak otthon végezhető adatrögzítő munkát tudtunk szerezni, vagy amikor egy vak fiúnak gyorsan munkát biztosíthattunk éppen egy nehéz családi élethelyzetben, mivel ez neki és édesanyjának létfontosságú volt. Szintén jó visszagondolni arra, hogy a FŐKEFE védőernyőt tudott nyújtani egy tucat megváltozott munkaképességű embernek, akik azért kerültek váratlanul légüres térbe, mert egy munkaközvetítő és tanácsadó multinacionális cég hirtelen és kíméletlenül leépítette mmk-s üzletágát. Ezek az emberek egyébként remekül beváltak a Fehér utcai, nagy teherbírást és szakmai tudást igénylő síkötés-gyártásban… Egyébként éppen azért is jó a kollégáimmal együtt dolgozni, mert sok jelét adják annak, hogy a munkavállalókat ők sem „kartoték adatnak” tekintik, mindig a teljes embert látják.

Segítő Vásár a Millenárison

(Lőrinc Gergely kerekesszékes munkatársunk szemével)
virágImmár negyedik alkalommal szervezték meg a szociális államtitkárság fogyatékossággal élő embereket támogató kétnapos rendezvényét, a Segítő Vásárt Budapesten, a Millenáris Parkban. A tavalyi év végén a FŐKEFE mellett még további 39, megváltozott munkaképességű embereket foglalkoztató cég kínálta igen sokféle, ám egyöntetűen jó minőségű termékeit. A rendezvény megnyitóját Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter, Soltész Miklós szociális és családügyért felelős államtitkár, valamint Fónagy János, a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium parlamenti államtitkára tartotta. E sorok írójának (mint a FŐKEFE kerekes székes munkatársának) nagy örömére szolgált, hogy az érdeklődés a második napon sem lankadt. Több olyan vásárlóval is beszélt, akik a tavaly, vagy a korábbi években megtapasztalt pozitív élményeik okán jöttek el, immár konkrét vásárlási céllal. Itt kívánták, főként családtagjaiknak és barátjuknak a karácsonyi ajándékot beszerezni. A tudósító további személyes tapasztalata: a vásárlók „heves ostromát” a vásár végéig töretlen kedvességgel állták az eladók. Mint például a FŐKEFE standjánál Értékesítési osztályunk teljes „tagsága”. Idén a fonott fűzkosaraknál is jobban fogytak kefe-seprű jellegű tisztító eszközeink. A vásárt kísérő programok is sikeresek voltak. Jól szórakozhattunk például Fábry Sándor humoros monológjain, a legélénkebb ovációt viszont cégünk arca, Deák Bill Gyula rhytm and blues énekes váltotta ki fellépésével.

Sikertörténet, megváltozott munkaképességű szereplőkkel
Szakmai képzések dömpingje


virágSorra indulnak be a szakmai képzések cégünknél. A különféle szakmai képzések a Rehabilitáció – Érték – Változás nevű TÁMOP projektben keretében összesen félezer FŐKEFE-dolgozónkat érintik; közülük 240-en már végzik valamelyik tanfolyamot. A FŐKEFE úttörő szerepet vállalt azzal, hogy sok olyan szakmai képzést is szervez, amely eltér attól a szakterülettől, amelyben a dolgozók jelenleg a cégnél tevékenykednek. Társaságunk ezzel növeli alkalmazottainak versenyképességét annak érdekében, hogy ha az élet úgy hozza, több területen is meg tudják állni a helyüket. E hasábokon Kun László vezető oktatásszervező korábban már nyilatkozott arról, hogy tavaly április óta egyéves alapvető képzések zajlanak ezeregyszáz fő részvételével. Ezúttal a mostanában folyamatosan beinduló szakmai képzésekről számolt be. Elmondta, munkavállalóink jelzéseiből kitűnik, hogy népszerűek az OKJ-s és egyéb szakmai tanfolyamok, érdekli őket a tanagyag. Teljesülni látják előzetes várakozásukat, mely szerint hosszú távú szakmai fejlődésükhöz járul hozzá a program. A szakmai képzések zömmel decemberben indultak (bár augusztus végén néhány OKJ-s képzés már megkezdődött). A képzési idő szakmafajtától függően 50–180 óra között mozog, általában heti két alkalommal van oktatás. A jelentkezők száma megfelelő. Ez betudható annak is, hogy a tavasszal indult alapvető képzéseknek szintén jó volt a fogadtatása. Ez egyrészt aktivizálta az abból kimaradtakat, másrészt ösztönözte a kifejezetten szakmai képzésre várókat.
Kérdésünkre, van-e egyéb fokmérője is a sikernek, Kun László a Nemzeti Munkaügyi Hivatal Szakképzési és Felnőttképzési Igazgatóságának szakmai ellenőrzését említette. Hiszen miután a kiküldött hatósági ellenőrök bejelentés nélkül, szúrópróbaszerűen keresték fel Budapesten azt a Tátra utcai, haladó számítógép-kezelői képzést, melyet hallássérült dolgozóknak szerveztünk, azon felül, hogy a képzés lebonyolítása terén mindent rendben találtak, kinyilvánították: rendkívül jó a benyomásuk az ott folyó foglalkozás színvonaláról. De mi az idevágó oktatásszervezés időszerű kihívása? Kun László tapasztalata szerint például az egyes képzési helyszínek kijelölése, hiszen az adott helyszínnek meg kell felelnie a képzés programjában előírt tárgyi és infrastrukturális feltételeknek. A különböző szakmai képzések megvalósítására természetesen nem minden telephelyünk alkalmas, ezért az elméleti, illetve gyakorlati képzési helyszín nem minden esetben esik egybe a képzésen résztvevő dolgozó lakhelyével, illetve munkahelyével. Kun László azonban örömmel említette, hogy megtalálták a technikai megoldást a képzésekkel összefüggő utazási költségek késedelem nélküli kifizetésére. Reményei szerint ez még jobban növeli a részvételi hajlandóságot. Hozzátette, a rehabilitációs osztály munkatársai és a telephelyeket irányító kollégák folyamatosan fáradoznak azon, hogy a résztvevők motiváltak maradjanak a képzés teljes időtartama alatt, magyarán hogy végigcsinálják, amibe – dicséretes módon belevágtak. Szándékaink szerint január és február folyamán a TÁMOP projektben szereplő többi szakmai képzés is elindul Társaságunknál.

A lapzártáig elindult szakmai képzések és résztvevői létszámok:
Augusztus:
Parkgondozó: Bejcgyertyános 11 fő
Kerti munkás: Jánosháza 10 fő
Tisztítástechnológiai szakmunkás:
Budapest 10 fő,
Szombathely, Rumi út 6 fő
December - Január:
Betanított papírfeldolgozó:
Cegléd 8 fő,
Tápiószentmárton 9 fő
Adatrögzítő (call-center):
Martfű 13 fő, Hajdúdorog 10 fő
Számítógép-kezelő (alapfok):
Martfű 6 fő,
Budapest normál 1. csoport 9 fő,
Budapest normál 2. csoport 24 fő,
Budapest látássérült csoport 10 fő,
Budapest hallássérült csoport 8 fő,
Csongrád 5 fő
Számítógép-kezelő (haladó):
Budapest normál csoport 10 fő,
Budapest látássérült csoport 6 fő,
Budapest hallássérült csoport 8 fő,
Heves 6 fő
Betanított varrómunkatárs:
Jászapáti 15 fő
Piackutató, termékfejlesztési munkatárs:
Komló 17 fő
Vagyonőr munkatárs:
Budapest 14 fő,
Komló 5 fő
Betanított finommechanikai összeszerelő:
Mohács 8 fő

Folytatódnak a múlt évi ingyenes szűrések
„Szem-füles” kollégák, figyelem!


virágMegváltozott munkaképességű embereket foglalkoztató vállalatnál nagyon kell a hallás és látásvizsgálat – már ha van rá lehetőség. Nos, cégünk telephelyein javában tartanak a szűrések; már az első körben másfél ezer kivizsgálási igény érkezett. Sokan így jutottak kedvezményes szemüveghez, néhányan ingyenes hallókészülékhez. Az ötletgazda és szervező Hegedűsné Hegyi Anikó minőségbiztosítási osztályvezető. Elejtett dolgozói megjegyzések nyomán keresett meg cégeket szűrésügyben. Például megtudta, némelyek csak azért nem veszik meg a gyógyászati eszközt, mert nincs rá pénzük. Vagy legalábbis egy összegben nem tudnák megfizetni. Ötletével megkereste a Társaság felső vezetőit is, akik támogatták azt. Hegyi Anikó ez után ilyen vizsgálatokat végző cégeknek tett javaslatot arra, hogy teljesülhessenek a dolgozói igények, hiszen a megváltozott munkaképességűek – köztük a látás- és hallássérültek – szerény keresetűek, miközben rászorulnának több egészségügyi törődésre, gyakorlatias segítségre… Ahogyan a napestig monitor előtt ülő adminisztratív munkatársak is, akiknek szintén hasznos lehet valami előnyös szűrési-vásárlási konstrukció. Végül ezek az előnyök „kerekedtek ki” a szemvizsgálat ügyében: egy Optiron Optika nevű cég kivonul minden olyan telephelyre, ahol erre igény mutatkozik. A dolgozót tehát helyben vizsgálják meg korszerű gépek segítségével a cég szakképzett optikusai, méghozzá ingyen. Az Optiron a szemüvegkeretei bő választékát is a helyszínre viszi, és aki e cégtől választ keretet és rendel optikai lencsét, az húsz százalék kedvezményt kap. Ugyanilyen fontos lehet, hogy ha a vizsgálaton részt vevő munkavállaló felhatalmazza a munkáltatót, akkor a Társaságunk és az optikai cég megállapodása nyomán nem kell egy összegben kifizetnie a gyógyászati célú eszközt. A dolgozó havi (1-2, legfeljebb 3 havi) munkabéreiből vonják le, kamatmentesen, a részleteket. Hegyi Anikó közölte, eddig az előzetes igények csaknem egyharmada, 574 szemvizsgálat már lezajlott a telephelyi igények felmérése után. A megvizsgáltak csaknem fele rendelt is szemüveget a cégtől.
A dabasi telephely érintettjei annyira elégedettek voltak a szolgáltatóval, no meg a kamatmentes részletfizetéssel, hogy lelkes köszönőlevelet írtak a szervezőnek és a cégnek. Ez év elejétől várhatóan még ezer FŐKEFE-munkavállaló fog az Optiron vizsgálatán átesni, saját munkahelyén. A FŐKEFÉ-vel kapcsolatban álló két cég rendelkezik azzal az empátiatöbblettel, érzékenységgel, ami az ilyen típusú cégek dolgozói állományánál szükséges. Például a szemvizsgálatot végző vállalkozás egy szombathelyi munkavállalónknak felajánlotta, hogy kifizeti azt a budapesti utat és a napi munkaidőt, amely szükséges az összetettebb diagnózishoz és megfelelő szemüveg elkészítéséhez, sőt, még garanciát is vállalt, ha a rászoruló nem tudná megszokni az eszközt. A GEERS hallókészülék-forgalmazó cég ingyenes szűrési szolgáltatását eddig 747 foglalkoztatottunk vette igénybe. E cég is elmegy minden telephelyre, ahová hívják. Elvégzik az alapszűrést, és akiknél problémát, illetve állapotromlást észlelnek, azokat meghívják lakóhelyükhöz közeli üzletükbe. Ott jól felszerelt audiológiai stúdióban, körültekintően tárják fel állapotát.
Ezek a páciens–szakember találkozások arra is jók, hogy munkavállalóink előtt jobban kirajzolódhassanak halláskárosodásuk mértékével összefüggő jogosultságaik. Az eddigi hallásszűrések nyomán, az OEPtámogatás érvényesítésével egyébként heten jutottak ingyenes hallókészülékhez. A hallásvizsgálatok is folytatódnak, másfél százan még biztosan igénybe veszik az alkalmi lehetőséget. Az egyszer már vizsgáltak egy év múlva kérhetik, hogy egy újabb szűréssel hasonlítsák össze korábbi és akkori állapotukat. Az sem kizárt, hogy további „szem-füles” dolgozóink ezután kapnak kedvet ahhoz, hogy bejelentsék szűrési igényüket.

A Hónap dolgozója 2014. január
Rupp András, Szombathely

virágKépzeljünk el egy papírüzemet, amely nemzetközi cégeknek gyárt gyűjtődobozokat, kiszolgálva autó-, gyógyszer- vagy éppen építőipari óriásvállalkozásokat. A megrendelések több év után végre ismét növekednek, de csak nagyon szűkösen elég a negyven ember. Ilyen helyzetben „legény a gáton” Rupp András, akit több gépnél látni: körolló, tégelykivágó, nyomdai gép… Ezen felül bevethető ez a sárvári illetőségű munkavállaló a ragasztásban is. Afféle Jolly Joker ő, aki nemcsak mindenhol jól teljesít, hanem ezen felül még fokozott felelősségérzetet is tanúsít, nehogy elakassza hibájával az adott munkafolyamatot. Egy fiúgyermek édesapja.

Farkas Károlyné, Poroszló

virágVan mit „bajlódni” egy készülő dísztáskával. Hajtogatás, fülmerevítő ragasztása, oldalragasztás, talpalás, zsinórbefűzés… Mindezt úgy, hogy még csak egy fél ujjlenyomat se kerüljön az elmélyült, gondos kézi munkát igénylő termék felszínére. Készülnek aztán a poroszlói telephelyen különféle díszdobozok is, a luxuscsomagolás remekeiként. Farkas Károlyné Jutka ezekben is nagyon profi. Ahogyan professzionális volt mindabban, amit az elmúlt 12 évben itt gyártottak. Pontosságára, odafigyelésére mindig lehet építeni, a meósnak segít az új munkatársak betanításában. Talán épp azért, mivel az élet nem bánt vele kesztyűs kézzel, szívesen meghallgatja mások gondját-baját. Ha viszont úgy adódik, szeret a többiekkel mókázni, nevetni.

Fehér Józsefné, Karácsond

virágA fotón jókora fejes káposztával látható Évike, aki nem „fejes”, hanem betanított munkás, de mégis ügyesen irányítja a segítségre szoruló kollégáit. Például az ültetések, növényápolási munkálatok és betakarítások ideje alatt. A karácsondi majorság megalapítása óta, vagyis hat éve dolgozik az autista fiatalokkal a mezőgazdasági termelésben. Munkáját nagy tapasztalattal és lelkiismerettel végzi. Önszántából gondoskodik minden évben a majorság „kivirágoztatásáról”, saját kertjének virágaiból minden évben szaporít, ezzel teszi színesebbé és barátságosabbá az agrártelephelyet. Vezetői, kollégái azt mondják: „Éva néni itt mindenkinek az anyukája, szókimondó, laza stílusa roppant módon hiányozna, ha nem lenne velünk.”

Adománnyal segítenek. Ismét jelentkezett egy multi, ezúttal a Fresenius Medical Care nevű, egészségügyi berendezéseket gyártó világcég, hogy adományokkal segítsen dolgozónkon, akinek a közelmúltban porig égett új családi háza. A négygyermekes, gyöngyösi Pásztor Ferencék gyógyszereket, vitaminkészítményeket, gyermekruházatot és – játékokat kaptak a veseelégtelenségre szakosodott egészségügyi cég hazai leányvállalatától.

Rehabilitáció – Érték– Változás elnevezésű TÁMOP projekt

virágJanuárban több százával bukkant fel az ország legkülönfélébb pontjain ez a plakát. Rajtuk kis lelkes csoport, melynek minden tagja valamiképp sikeres. Mind a hat ember „helyén van”, azzal együtt, hogy ilyen vagy olyan fogyatékkal él. Hirdetik: testi nehézségek és lesajnálás ellenére sem kell bedobni a törülközőt. Szerepelnek még filmriportokban, tévé- és rádióreklámokban, kiadványokon. Merthogy ez is a Rehabilitáció – Érték– Változás elnevezésű TÁMOP projekt része. A szóban forgó Széchenyi Terv-es program, melyben Társaságunk az egyik főszereplő, nemcsak dolgozói képzésekről szól, hanem kifelé irányuló, derűs kommunikációról is! A cél, hogy változzon az egész társadalom gondolkodásmódja, hiszen az érték mindannyiunkban ott van!


Főkefe Hírmondó 2013. november-december
A Főkefe Hírmondó novemberi-decemberi száma letölthető, megtekinthető itt .pdf formátumban.

Köszöntő
Az egykori Gyermek


virágAdvent idején írom e sorokat. Eljövetel az advent szó értelme. Sokrétű vallás a keresztény.
Ez abból is látszik, hogy több eljövetelről is szó van, több eljövetelre érdemes várakoznunk.
Sőt, van, ami a Krisztus-hit szerint már bekövetkezett: megszületett a próféták által megjövendölt Messiás. Erre nem is kell várni, ez az, amit ünneplünk Karácsonykor. Ha ugyan ezt ünnepeljük, ha ugyan az Istenkapcsolatunk erősödhet, nem pedig a káosz és a fáradtság azzal, hogy beleveszünk az ünnep világi előkészületeibe. Isten Fia a keresztények meggyőződése szerint a világ végén ismét visszatér, ez lesz a második eljövetel, ilyen értelemben az emberiség adventi várakozása, vagy legalábbis a keresztényeké az Ítéletnapig tart. (A zsidóké is különben, akik a Messiás első megjelenését várják.) Van aztán egy harmadik váradalom is: szülessen meg, jöjjön el, vagy jöjjön el még teljesebben a szívembe az Úr. Aktív várakozás ez. Mert egyrészt tényleg Isten kegyelme, hogy Ő bennünk lakozzék, áthasson minket, másrészt viszont nekünk meg kell nyitnunk magunkat a számára. Olyan sok minden előtt megnyitottuk már magunkat, talán szégyenletes dolgok előtt is.
Most viszont keresnünk kell és lehet a csöndességet, az elmélyedés idejét, a forrását a szent és igaz dolgoknak. És ez a Forrás egy Személy. Nem egy puszta világtörvény vagy valami sápadt, elmosódott valami. A világmindenség személyes, és nem nyel el halálunkkal! A halállal nem a Semmi jön, a Semmi egy nagy átverés! Ott, akkor, Isten színe előtt, az Utolsó Ítéletkor az dől el, hol töltjük az Örökkévalóságot. Isten mindent elkövetett azért, hogy jó helyen. Ezért engedte az Atya, hogy Fia egy trágyaszagú istálló hidegében szülessék meg, és ezért engedte, hogy a végén az emberek csak egy vesztőhelyen szorítsanak helyet neki. Kitaszítottság a kezdő- és a végponton! Jézus ezt tudta és vállalta. Mert ez az áldozattal teli pályafutás kellett ahhoz, a tökéletes ember, egyszersmind tökéletes Isten bűn-eltörlő áldozata, hogy mi visszanyerjük a szabadságunkat. Mire? Hogy rendeltetésünk szerint éljünk. Hogy visszataláljunk a Teremtőnkhöz. Aki szeret és mindent helyreállíthat bennünk, körülöttünk. Két évezrede megtestesült a Ige, megszületett a Megváltó. A történet most épp velünk folytatódik. Mert Ő megszületett, meghalt, feltámadott – és most is él. A karácsonyfa elszárad, a műfenyő sosem élt, de Ő most is él. Az egykori Gyermek keres és vonz minket, Karácsonykor is.
Joó István

Év végi beszélgetés Szabó György ügyvezető igazgatóval
Jól teljesítettünk


virágÜgyvezető igazgató úr! Úgy hírlik, állami-kormányzati körökben is úgy találják, hogy Társaságunkban figyelemreméltó stabilizációs folyamat figyelhető meg, s hogy – és ezt minden versengés nélkül, tárgyilagosan említjük – a három hasonló profilú, rehabilitációs foglalkoztatást megvalósító állami nonprofit cég közül jelenleg mi teljesítünk legjobban. Meg tudja ezt erősíteni?
– Erőfeszítéseink nem maradtak sem eredménytelenek, sem észrevétlenek. Úgy is fogalmazhatnék, a FŐKEFE azt példázza, hogy meg lehet találni a keskeny ösvényt, amely sem a rehabilitációs foglalkoztatás, sem pedig a gazdaságosság eszményétől nem távolodik el. Ezt én is a versengés szelleme nélkül mondom, annál is inkább, mivel a hasonló állami cégeknek a jövőben össze kell hangolniuk együttműködésüket.
– Továbbra is tart az a stabilizálódási folyamat, melyről fél éve is beszámolt?
– Olyannyira, hogy azt is remélhetjük, az évhatár sem állítja meg ezt a tendenciát. Megrendelés-állományunk sokat nőtt 2013-ban, sehol nem maradt lekötetlenül termelési kapacitásunk. Sőt, például a síkötés-gyártásban több mint 40 százalékos termelési növekedést tudtunk elérni, éppen a megrendelési igények növekedésével. Ami persze azt mutatja, hogy elégedettség övezi mennyiségi-minőségi teljesítményünket. Idevág az is, hogy a felmosómop-gyártásunk szintén tovább erősödhet, újabb telephelyek bevonásával. Körmend után Jászapátin is lesz ilyen varroda, de Komlón is folyik hasonló fejlesztés…
A megrendelők nagyobb „étvágyához” igazodó fejlesztésekhez pénz is kell…
– Többek között erre találták ki a pályázatokat. Komló tekintetében reménykedhetünk abban, hogy ottani termelési központunk számára még az idén megköthetünk egy 125 millió forintos pályázati szerződést. Ebből 100 millió forint értékben papíripari, 25 milliós értékben varrodai beruházás történne. De visszatérve a megrendelésekhez: jelenleg is több reményteli tárgyalássorozat zajlik annak érdekében, hogy további tartós bérmunkákat szerezzünk a Társaságnak. Sőt, új tevékenységeket is készülünk befogadni, de erről részleteket még nem mondanék.
– Hogyan formálódik az értékesítési munka? Régi nóta, hogy minél szélesebb és biztosabb piacot kellene találni termékeinknek.
– Jó hírem van. Bővülni fog a hazai szupermarket-láncokba való beszállítás mértéke. Tovább nyitunk a COOP felé. Pedig kicsit hátra is dőlhettünk volna: hiszen még csak most nyáron kötöttünk stratégiai szerződést a Coop-csoport, vagyis a nagy magyar beszerzési társulás egyik meghatározó tagszervezetével, a Mecsek-Füszérttel. Ez az egész Dunántúlt behálózó üzletlánc saját termékeinknek, elsősorban tisztítószereinek biztosít állandó piacot, úgy, hogy kiemelt helyet ad a keféknek, partvisoknak és ecseteknek 175 boltban. Ám rövidesen nyélbe üthetjük a szállítási keretszerződést a Kelet-Magyarországon erős Tisza Cooppal is. Ez újabb 200 boltot jelent számunkra. Ráadásul formálódik az együttműködés a Möbelix bútorkereskedelmi lánccal. Itt is tisztítóeszközeinket kínálhatjuk, ahogyan az OBI és a Baumax polcain már huzamosabb ideje... Hadd emeljem ki: mindez a vevőkör-bővítés a kereskedelmi részleg aktív és egyre élénkülő munkájának köszönhetően történhetett, illetve történik meg.
– Munkatársaink több telephelyen is vásárolhattak az agrárágazatunk termesztette zöldségekből és a különféle saját készítésű savanyúságokból. A „külvilágban” is jó ezeknek a termékeinknek a fogadtatása?
– A mezőgazdaság terén további fejlesztés várható 2014-ben, és feltehetően megkezdődik május környékén az első zöldségtermések – saláta, brokkoli, káposzta, karfiol – kivitele párizsi, londoni, amszterdami piacokra.
– Ami a létszámot illeti, immár nemcsak arra lehetünk büszkék, hogy mi foglalkoztatjuk a legtöbb megváltozott munkaképességű embert hazánkban, hanem arra is, hogy a létszám még növekedett is. De mi lesz jövőre?
– Ha a külső körülmények nem változnak, foglalkoztatási missziónk is tovább bővülhet. Ugyanis a megrendelések növekedése lehetővé teszi, hogy még az ideinél is több megváltozott munkaképességű embert tudjunk foglalkoztatni, még ha kisebb növekedési ütemben is. De nehéz is volna túlszárnyalni adott cégkeretek között, ami idén történt, hiszen a FŐKEFÉnél év végére már több mint 4200 fő állt alkalmazásban, a tavalyi 3932-es összlétszámhoz képest. Ebből több mint 3700 fő megváltozott munkaképességű dolgozó, szemben a tavalyi 3446-tal. Itt ragadom meg az alkalmat, hogy ennek a népes kollektívánknak kellemes, meghitt ünnepeket, a leállások idejére jó pihenést kívánjak, valamint boldog új esztendőt.

Tájékoztatás arról, ki minősül és milyen alapon megváltozott munkaképességű személynek

Kedves Munkatársak!
virágÖnök korábban már több ízben tájékoztatást kaptak (például a szakszervezetektől) arról, hogy a bértámogatás szempontjából ki minősül megváltozott munkaképességű személynek. Mivel a jogszabályi rendelkezések változtak és meglehetősen bonyolultak, fontos, hogy a Munkáltató friss jogértelmezését is megismerhessék a kollégák. Remélem, hogy ezzel segítséget nyújtunk a saját ügyük, ellátásuk könnyebb értelmezésében. Alább tehát a törvényi rendelkezés helyett annak egyszerűsített magyarázata szerepel, a könnyebb érthetőség érdekében:
2013. július elsejétől bértámogatás szempontjából az alábbi feltételeknek megfelelő személyek minősülnek megváltozott munkaképességű munkavállalónak a 2011. évi 191. törvény 25.§., 38.§. 5. bekezdése alapján:
1) Megváltozott munkaképességű az a személy, akinek az egészségi állapota a rehabilitációs hatóság komplex minősítése alapján 60 százalékos vagy kisebb mértékű és a rehabilitációs szakigazgatási szerv hatósági bizonyítványban vagy ellátás megállapítása iránti határozatban B1, C1, B2, C2, D, E minősítést állapított meg. Itt felhívom a munkavállalók szíves figyelmét arra, hogy a szakértői vélemény a fenti rendelkezések alapján nem alapozza meg a megváltozott munkaképesség megállapíthatóságát; arra vagy hatósági bizonyítvány vagy az ellátás megállapítása tárgyában hozott határozat alapján kerülhet sor.
2) Megváltozott munkaképességű az a személy is, akinek 2011. évben, vagy azt megelőzően megállapított ellátását, vagy 2011. december 31-ét megelőzően indult és 2012. évben megállapított ellátását
• rokkantsági ellátásként, vagy
• rehabilitációs ellátásként folyósítják, a felülvizsgálat alapján hozott döntés jogerőre emelkedésének napjáig, de legkésőbb a rá irányadó nyugdíjkorhatár betöltéséig.
Ezen körbe azok a személyek tartoznak, akiknek 2011. év decemberében felülvizsgálatuk, illetve ellátásuk megállapítása iránti eljárás volt folyamatban.
Két csoportot különíthetünk el.
Az egyikbe azok tartoznak, akiknek 2011. utolsó napjáig a komplex minősítését elvégezték, de a folyósítás kezdete 2012. első napját megelőző időpontra esett. Ezen személyek részére a megállapított rokkantsági nyugdíj stb. 2012. január elsejétől rokkantsági ellátásként vagy rehabilitációs ellátásként került folyósításra.
A másik alanyi körbe azon személyek tartoznak, akiknek a komplex minősítését ezen eljárásban 2011. során nem végezték el. Ekkor a rehabilitációs szakigazgatási szerv egy határozatban 2011. december 31-ig rokkantsági nyugdíjat, rendszeres szociális járadékot stb. állapított meg, majd 2012. január elsejétől vagy rokkantsági ellátást vagy rehabilitációs ellátást állapított meg.
Fontos kiemelni, hogy e személyek, ha felülvizsgálati kötelezettségük már nincs, a nyugdíjkorhatár betöltéséig minősülnek megváltozott munkaképességűnek; akiknek pedig felülvizsgálati kötelezettségük van, a komplex eljárásban hozott határozat jogerőre emelkedéséig számítanak annak.
3) Megváltozott munkaképességű az a személy is, aki 2011. december 31-én I-II. csoportos rokkantsági nyugdíjban, átmeneti járadékban, III. csoportos rokkantsági, baleseti rokkantsági nyugdíjban, rendszeres szociális járadékban részesült és emez időpontban az öregségi nyugdíjkorhatárt már betöltötte, vagy 5 éven belül betölti (ők az 1954-ben, vagy az előtt születettek). Az ő ellátásukat rokkantsági ellátásként folyósították tovább.

Jogtolmács

A soros felülvizsgálattal érintett személyek a jogerős döntésig, míg akik nem érintettek e körben soros felülvizsgálattal, tehát a határozatuk korábban végleges volt, a nyugdíjkorhatár betöltéséig megváltozott munkaképességűeknek minősülnek.
4) Megváltozott munkaképességű az a személy is, aki nem tartozott fenti körbe, III. csoportos rokkantsági nyugellátásban, baleseti rokkantsági nyugellátásban, rendszeres szociális járadékban részesült 2011.december 31-én, és rehabilitációs ellátássá alakították az ellátását. E munkavállalók a komplex felülvizsgálat tárgyában hozott határozat jogerőre emelkedéséig, de legkésőbb a rájuk irányadó nyugdíjkorhatár betöltéséig minősülnek mmk-snak.
5) Megváltozott munkaképességű az a személy is, aki rokkantsági járadékban részesül. Ha felülvizsgálatra kötelezett, az esetben a határozat jogerőre emelkedéséig, ha nem kötelezett, akkor pedig a nyugdíjkorhatár betöltéséig érvényes ez a helyzet. Azon munkavállalók, akik nem tettek 2012. március végéig olyan tartalmú nyilatkozatot, melyben kérték a komplex felülvizsgálatot, és emiatt ellátásukat megszüntették, csak 2013. utolsó napjáig minősülnek megváltozott munkaképességűnek. Ugyanezen szabályok vonatkoznak ama munkatársakra, akik kizárólag egyéb ellátással, például fogyatékossági támogatás stb. rendelkeznek.
Ezen esetekben további feltételül szabta a jogszabály, hogy 2012. decemberében a munkáltató költségvetési támogatásban részesüljön a munkavállaló foglalkoztatása után.
Mindebből kiviláglik, hogy a szabályrendszer nagymértékű változáson ment keresztül, és a FŐKEFÉ-nek fel kell készülnie a 2014 elejétől történő jelentős mértékű változásokra azért, hogy a Társaság biztosítani tudja a jogszabályi feltételeknek megfelelő foglalkoztatást.
Tisztelettel kérjük kedves Munkatársainkat, hogy a Munkaügyi osztály által megküldött nyilatkozatokat a megadott határidőben töltsék ki és juttassák el a munkaügyi szervezethez. Csak így juthatunk naprakész adatokhoz, ezzel biztosítva a Társaság hatékony és jogszerű működését.
Felhívom végül a tisztelt Munkatársak figyelmét arra, hogy minden munkavállaló munkaszerződése kötelezettségként tartalmazza a nyilatkozat megtételét, az orvosi igazolások, szakvélemények, határozatok átadását; ezen az alapon is számítok szíves együttműködésükre.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket!
Ambrusné dr. Kerekes Judit
munkaügyi osztályvezető

Ezúttal Martfűre hívtuk a sajtót

Képzések és infrastruktúra-fejlesztések segítik a megváltozott munkaképességű dolgozókat Martfűn – erről tartott sajtótájékoztatót a FŐKEFE november 13-án. „Ahogyan a megváltozott munkaképességű embereknek szükségük van megélhetést biztosító munkára, úgy a magyar gazdaságnak is szükségük van az általuk előállított jó minőségű termékekre” – jelentette ki Boldog István országgyűlési képviselő (Fidesz). Faludi-Cseh György, cégünk operatív igazgatója rámutatott: „Az országosan legtöbb – 3700 – megváltozott munkaképességű személyt foglalkoztató állami nagyvállalat, a FŐKEFE Nonprofit Kft. nemcsak munkát ad dolgozóinak, hanem az Új Széchenyi Terv keretében, országszerte képzésben is részesíti őket. A cégnél összesen 1620 főt érintő képzés célja a megváltozott munkaképességű emberek munkaerő-piaci versenyképességének növelése. Sági István, ugyancsak a térségbeli Fideszes honatya azért üdvözölte a Társaság működését a Jász-Nagykun-Szolnok megyei városban, mert mint mondta, Martfű és az adott kistérség ugyan nem hátrányos helyzetű, de nagy a lakosság körében a megváltozott munkaképességűek aránya. Méltatta, hogy Martfűn a FŐKEFE két telephelyén összesen 59-en lettek bevonva a 122 fős dolgozói létszámból. „Április óta folynak itt is az egyéves futamidejű, munkavállaláshoz szükséges készségek fejlesztését célzó alapvető képzések” – közölte Jádi Krisztina, a Társaság rehabilitációs osztályvezetője. Hozzátette, rövidesen négyhónapos szakmai képzések is indulnak a TÁMOP keretében, melynek nyomán a résztvevők call centeres, frissítő masszőr, minőségi ellenőr és számítógép-kezelői képesítést szerezhetnek.

„Boldogságos” kollektíva
Ötéves a Laky Adolf utcai Közösségi Műhely


virágEddig kevesen tudták a cégnél: dolgozóink gyermekei számára évről-évre a Laky Adolf utcai Közösségi Műhely tagjai állítják össze a mikuláscsomagokat. Az pedig a „jubileumi” hír, hogy a jelenleg 37 munkavállalót magában foglaló kollektíva éppen fél évtizede alakult. Annak idején jogszabályi kötelezettség szerint hoztak létre közösségi műhelyeket a védett foglalkoztatók. A budapesti cégközpontban különböző egészségkárosodással kerültek megváltozott munkaképességű foglalkoztatottak a Közösségi Műhelybe. Az itt folyó munkát a cégnél kezdetektől fogva Jádi Krisztina rehabilitációs osztályvezető felügyeli. Nem rögtön az alapításkor, de szűk fél év múlva érkezett a Közösségi Műhelybe csoportvezetőnek Benedek Edit (Lásd kis kép). Valójában két csoportot vezet, hiszen a létszám fele 6-10 ig, másik fele10-14 óráig dolgozik. Éppen az utóbbi csapat közeledett a munka végéhez, amikor a csoportvezető hölgyet fölkerestem. Feltűnő volt, hogy a munkavállalók mekkora szeretettel búcsúztak tőle és egymástól. A riporter érzékelésében összekapcsolódott a derűs szeretetnek és annak a díszhaltápnak az illata, amelyet imént ezek az emberek mértek-töltöttek tégelyekbe.
– Bebizonyosodott, hogy emberséges türelemmel, megfelelő betanítással, személyiségfejlesztéssel, a közösségi szellem és a munkaerkölcs erősítésével ez a csapat ugyanazt a munkatempót és minőséget képes elérni, mint bármelyik üzem kollektívája – szögezi le Benedek Edit csoportvezető.
Világos, hogy eredetileg némelyikükben nemcsak a készség, hanem az önbizalom és a felszabadultság is – bénítóan –hiányzott. A közvetlen főnök „gyógymódja” összetett. Először annyit és azt végeztet a munkavállalókkal, amennyit és amit tudnak, ám hamar fejleszteni kezdi kézügyességüket. A munka eredményességéhez az is hozzájárul, hogy az emberek személyes szellemi és lelki törődést kapnak vezetőjüktől. Hiszen a Közösségi Műhely tagjai nemritkán nélkülözik az igazi családi légkört, különféle lelki sérüléseket hordoznak. Fontos tényező az itteni rehabilitációban az, hogy a termelőmunka alatt Benedek Edit gyakran könyvekből olvas fel nekik, például az ünnepkör egyes állomásairól, népszokásokról – minap az adventről. Külön karácsonya, farsangja, húsvétja van a műhelynek, mindenki névnapját megünneplik, s annak, aki – családi környezet híján – intézetből jár be, a születésnapját is. Három éve egy betlehemest is betanult a csapat; a cégvezetést képviselő Gönczöl Zoltán, amint szemtanúk állítják, megkönnyezte az előadás bensőségességét. Idén étteremben zajlik le a „boldogságos” (ez Benedek Edit külön bejáratú jelzője) kollektíva karácsonya. Mindez abból a megfontolásból, hogy a közösségtudat erősödjék, és aki még nem volt étteremben, illetve kimaradt a távolsági tömegközlekedésből, szerezzen végre egy kis tapasztalatot.
– Ezek a munkán kívüli programok arra is jók – magyarázza a csoportvezető –, hogy a műhely tagjainak szorongásai oldódjanak, megtanulják, hogy magukat adják, ahelyett, hogy szerepet játszanának vagy sajnáltatnák magukat… Egyébként mind a munka, mind a külső programok során odafigyelünk arra is, hogy mindenkiben kialakuljon az egymás elfogadásának, megbecsülésének a kultúrája, az, hogy a csoporttagok hagyják egymást is érvényesülni… Itt különösen fontos, hogy jó légkör legyen, mert a munkavállalók egy részének ez az egyetlen közössége, szinte egyetlen kapcsolata a külvilággal. A fejlesztéseknek immár van egy másik fontos síkja is, hiszen a TÁMOP alapvető képzéseiben a Közösségi Műhely tagjai is részesülnek, Kunné Szabó Edina, a rehabilitációs osztály munkatársa, tréner vezetésével.
Benedek Edit (aki másik két csoportban TÁMOP-képzési tréner), a Közösségi Műhellyel kapcsolatban így összegez:
– Látom napról-napra az itt dolgozók fejlődését és tudom, mi a célom. El kell juttatni őket oda, hogy önállóan, magabiztosan megállják a helyüket az élet viharában. Nagyon fontosnak tartom, hogy kiegyensúlyozott, boldog emberekké váljanak.

A Hónap dolgozója 2013. december

Balázs Sándorné, Heves


virágMarika néni most minőségellenőr, ám kezdetben betanított munkásként sokféle dísztasakot, díszdobozt formált. Hét éve bármilyen feladatot kap, megbízhatóan lelkiismeretesen végzi el, ha kell, akár szabadideje terhére.
Szorgalmával, munkabírásával a jó irányt erősíti. Szeret tanulni, fejlődni, nyitott a munkahelyen meghirdetett tanfolyamokra. Szakmai segítséget mint képzett könyvkötő is tud adni. Mosolygós, alkalmazkodó, barátságos, emellett irányító tehetsége is van: a telephelyvezetőt távollétében helyettesíti. Napközben szervezi a munkát, minden reggel kora hajnalban ő nyitja a telephelyet, ő az, aki a termeléssel kapcsolatos adminisztrációk elvégzése után utolsónak hagyja el azt. Két felnőtt gyermeke van, három lányunoka boldog nagymamája.

Vastag László, Vasvár

virágEzerkilencszázkilencvenkilenc óta dolgozik a telephelyen, ahol jelenleg csaknem 30 fővel végeznek többféle papíripari munkát. Laci minőségileg és mennyiségileg példamutatóan teljesít. Valaha nagyon ügyesen dolgozott a szövőszékkel, de 2003 óta többnyire papíripari termékeket gyárt a vasvári üzem többi munkavállalójával: ajándékcsomagoló táskát, iratgyűjtőt, füzetboxot, szalagos irományfedelet, újabban aláírókönyvet is. Magától értetődően választották ki őt is a csákózógép kezelésére, ami különös figyelmet kíván. A termékek gyártási és technológiai folyamatát alaposan elsajátítja. Vezetői szívesen bízzák rá a nehezebb munkafolyamatokat. Társai kedvelik, a Hírmondó Premier plán rovatában is látnia akarták őt.

Géczi Mátyás Mihályné, Szigetszentmiklós

virágEzen a telephelyen immár tíz éve ő a mindenki „Mamija”. Csendesen, nyugodtan, türelemmel úgy elmagyarázza, úgy megmutatja a bonyolultabb munkafolyamatokat is, hogy a pontos munkavégzés igénye átragad mindenkire. Ha a folyosón végigmegy, gyakran megállítják, szava „szent” a telephelyen. Munkatársai ezt mondják: „Bármi is történik velünk a magánéletben, sírunk, vagy idegesek vagyunk, egy simogatása és pár kedves szava mindjárt könnyebbé teszi a nehézségeket.”
Azért az nem semmi, hogy négy gyermeke és unokája mellett is jut ideje, ereje a kollégákra is…. Tetejébe még állatrajongó is. Kutyák, macskák és egy kis degu élvezi a kényeztetését otthonában, mondván, „minden árvának szeretet, gondoskodás kell”.

Még a Gorenje cég is megmozdult…

Múlt számunkban részletesen írtunk a Pásztor Ferenc szociális segítő kollégánkat és családját ért nagy nehézségről. Arról is, hogy Gyöngyös közeli házuk porrá égését követően sokakban ébredt tevőleges segítő szándék. Ami cégünket illeti, fizikai dolgozók, a Társaság vezetőségi tagjai közül egyaránt sokan, sok tárgyi felajánlást tettek. Ennek nyomán kezdtek áramolni a család felé adományok, például tévé, ágy, ruha, gyermekjáték, könyv, konyhafelszerelési tárgyak. Érdemes közzétenni, egyetlen elektronikus körlevél is mennyit segíthet! Ez akkor lett világos, mikor a Hírmondó utánakérdezett, hogy a Gorenje szlovén háztartási gépgyártó-forgalmazó világcég hogyan került a képbe. Hiszen a hazai leányvállalat munkatársai magánemberként is sok adományt küldtek Pásztoréknak, maga a Gorenje Magyarország Kereskedelmi Kft. pedig ingyen tűzhelyet juttatott karácsondi munkatársunknak. Nos, megtudtuk: Árvai Csaba pénzügyi igazgató tette fel barátai levelezőlistájára a tragédia hírét, melyet többek között az adott cég ügyvezető igazgatója is olvasott. A folytatást képünk is tanúsítja: Pásztor Ferenc épp a Gorenje-szállítmány darabjait veszi át. A négygyermekes családapa ezúton köszöni mindenkinek a tevőleges segítséget!

Képek, karikatúrák: Karsai Csaba

virágEzen az oldalon Füzér utcai megváltozott munkaképességű kollégánk tájképeit és szilveszteri hangvételű karikatúráit közöljük. Karsai Csaba 1956-ban született Budapesten, képzőművészeti szakközépiskolát végzett, több nagyvárosban kiállították már a képeit. Karikatúrái, grafikái a Fedél nélkül c. havilapban valaha rendszeresen megjelentek. Belgyógyászati eredetű leszázalékolása következtében került Társaságunkhoz, jelenleg finommechanikai betanított munkát végez az üzemben.


Főkefe Hírmondó 2013. október
A Főkefe Hírmondó októberi száma letölthető, megtekinthető itt .pdf formátumban.

Köszöntő
Azt adni, ami kell


virágKegyetlen tűz emésztette föl egyik főkefés kollégánk új családi házát. Isteni kegyelem a csapásban: az esetnek nincs emberi áldozata. A kilenc éves fiúgyermek, a három négyéves ikerlány, az édesanya és édesapa sértetlenek! Bár egyelőre a házban maradt összes ingóságukat elvesztő család teljes ideiglenességben él, közvetlen szükségleteik mégis teljesülnek jóakaratú emberek odaszánt segítségével. Van helyi szállodás, aki befogadta őket, van, aki máshogy segített hathatósan.
Mivelhogy az szeret igazán, aki pontosan azt adja, amire a másiknak szüksége van! Cégünknél például eredményesen folyik (bár még nem fejeződött be) a tárgyi adományok gyűjtése Pásztor Ferenc karácsondi szociális segítőnk részére. Autistákkal foglalkozó dolgozónknak és családjának sorsa nem közömbös a Társaság vezetőinek sem. Jó minőségű ágy, ülőgarnitúra, szoba- és konyhabútor, íróasztal, mosógép, más kisgépek, de még tévé is kerül, főleg az ő jóvoltukból, a hamuvá lett javak helyébe. Ezek kiszállításáról logisztikai ágazatunk gondoskodik áldozatosan. Megörökítésre érdemes az a mozzanat is, hogy a nem megváltozott munkaképességű Pásztor Ferenc több mint egy tucat megváltozott munkaképességű kollégája három napon át serénykedett a porrá égett hajlék romjainak eltakarításában! Mi ez, ha nem tevőleges szociális érzékenység? De hasonló érzékenységet érhetünk tetten abban is, hogy nagyvállalatunk Központi Üzemi Tanácsa és vezetősége megállapodást kötött dolgozóknak kedvező intézkedésekről. Így működik egy normális cég.
Joó István
főszerkesztő

Beszélgetés Wernigg Zsuzsanna titkárságvezetővel
Ez egy boldog, de nehéz hely


virágAz volt a kérése, hogy ez az interjú kicsit se legyen komor vagy ünnepélyes. Ez teljesen érthető, hiszen az iroda – ami egyben az ügyvezető igazgató és a pénzügyi igazgató „előszobája” – sem áraszt valamiféle „tekintélyuralmi” hangulatot. Derűt, közvetlenséget annál inkább. Nem egyszer tapasztaljuk, hogy még egy kis szellemesség sem hiányzik a tarsolyból... – Valószínűleg a szüntelen pörgés hozza ki belőlünk, ami itt elkerülhetetlen. Az ügyvezetői titkárságon átlagos pillanatnak számít, hogy miközben odabent tárgyal az ügyvezető igazgató, itt már várakoznak rá, közben csörög a telefon, ugyanakkor bejön egy kolléga sürgős kéréssel vagy feladattal… Rendkívül feszített a munkatempója az ügyvezetőnek, egyébként is mozgásban a Társaság, nekünk pedig, a Titkárság dolgozóinak szerteágazó a feladatunk.
• Szembetűnő, hogy többes szám első személyben fogalmaz. Azt is indítványozta, hogy az egész Tikárság rajta legyen az interjúhoz készülő fotón. Miért is?
– Mert bár velem, mint irányítóval készül ez a cikk, a lényeg mégis az, hogy a Társaság életében és támogatására mintegy láthatatlanul, de nélkülözhetetlenül az egész titkársági csapat jelen van. Nem vagyunk sokan, három adminisztratív és négy kézbesítő munkatárs tartozik ide. No meg két helyiség: az ügyvezetői titkárság és az iktató. Közösen, egyetlen gépezetként dolgozzuk fel, illetve továbbítjuk, kézbesítjük a megfelelő helyre – a telephelyektől a hivatalokig – a beérkezett és itt keletkezett postai küldeményeket, iktatjuk-kezeljük a különféle dokumentumokat. Hasonlóképpen együtt közreműködünk a fölmerülő központi reprezentációs feladatokban, vendégek fogadásában és így tovább…
• Mely feladatok tartoznak legközvetlenebbül önhöz?
– Például ezek: az ügyvezető igazgató úr naptár-időpontjainak a megtervezése, napirendjének a kialakítása, szervezése, megbeszélések anyagainak az előkészítése, az ügyvezető kérésére segédkezés a feladatok kiosztásában, az ügyvezető mellett a teljes menedzsment, sőt a társosztályok munkájának megtámogatása, a Tulajdonossal és az érintett államigazgatási, felügyeleti szervekkel való kapcsolattartás… De ezekben is gyakran igénybe veszem beosztottaim segítségét.
• És amint mondta, pörögni kell.
– Igen, négyezerkétszáz fős vállalat vagyunk, sokan a mi munkánkon keresztül ítélik meg a céget. Én tehát – az általam irányított osztállyal együtt – szeretném megerősíteni az ügyvezető személyének, valamint az egész Társaságnak az imázsát. A strapabírás a technikai körülmények miatt is szükséges. Hiszen a dokumentumok, posták papír formában és elektronikusan egyaránt keletkeznek, illetve érkeznek. Az ebből fakadó terheket remélhetően nem kis részt enyhíti majd az, hogy belátható időn belül létesül egy dokumentumkezelő informatikai rendszer.
• Mi hajlamosít még stresszre az ön munkakörében?
– Az egyik a határidők betartásának követelménye. A Titkárságnak sok olyan feladatot kell koordinálni, sok olyan anyagot kell elkészíttetni, mely külső együttműködést is kíván széles körben. Más: a cégvezetőnek, mint említettem, zsúfolt a napi programja, ezért aztán igényel némi találékonyságot a vele való egyeztetés idejének a kitalálása. Ráadásul számos előre nem tervezhető program, tárgyalás is bekövetkezik, felülírva az eredeti „menetrendet”. De az ezzel járó sok rögtönzés, újratervezés a szépségét is biztosítja a munkámnak. Csakúgy, mint a fontos feladatok között megtalálni a fontossági sorrendet…
• Mondana mást is, amit szépnek talál hivatásában?
– Mivel kapcsolatot kell tartanom a portaszolgálattól vagy a telephelyektől kezdve középvezetőkön át a felsővezetőkig, a Tulajdonosig és a szakminisztériumig mindenkivel, ezért rálátok valamelyest a Társaság működésének egész felépítményére és a résztényezőkre egyaránt. Ez, hogy úgy mondjam, intellektuális öröm a számomra. Ennél is fontosabb viszont, hogy itt nagyrészt megváltozott munkaképességű emberek a foglalkoztatottak. Ez erkölcsi többletet, ösztönzést ad, sőt, egész életszemléletemet formálja. Látom, hogy a tartós betegséggel küszködő emberek erőn felül teljesítenek, minőségi termékeket létrehozva.
• Mennyire áll kapcsolatban velük?
– Eleve egy épületben dolgozunk a termelésben részt vevő dolgozókkal. Ráadásul a Titkárságon is ketten „mmk-sok”. Egyikük a kooperációs üzemből került hozzánk, miután „házon belül” kerestem kézbesítői munkakörre még egy embert. A koncepció az volt, hogy megváltozott munkaképességű személy legyen. A szóban forgó hölgy számunkra is kiváló munkaerő, áthozatala a Titkárságra igazi sikertörténet.
• Említettük, hogy sok és sokféle emberrel kommunikál, váratlan helyzetek gyakran adódnak. Óhatatlan, hogy olykor feszültségek ne keletkezzenek. Hogyan lehet ezeket áthidalni? Empátiával, amivel vitathatatlanul rendelkezik?
– Nos ez egy boldog, de nehéz hely… Ha feszültség jelentkezik, igyekszem azonnal rendezni. Néha meg kell várni, míg a vihar magától lecsendesedik. Bevallom, a feszültségek belül kicsit megviselnek. Annál inkább fontos számomra a humor, ami – valószínűleg stresszoldásként is – állandóan „termelődik” osztályunkon. Enélkül, azt hiszem, nem volna lehetséges, hogy a vezetők szükségszerűen sűrű teendői, munkatempója mellett biztosítani tudjuk a nyugodt légkört és a nyugodt munkakörnyezetet.

Révbe ért egy tárgyalássorozat.

virágOktóber 25-én átfogó – kifejezetten dolgozóbarát – megállapodás született a Társaság vezetése és a Központi Üzemi Tanács (KÜT) között. (De ezzel sem zárult még le minden: előrehaladott egyeztetés zajlik a cafeteria – azaz választható, béren kívüli juttatás – esetleges helyreállításáról, melyet még egy korábbi menedzsment szüntetett meg több éve.) A Szabó György ügyvezető igazgató és Lipcsei László KÜT-elnök kézjegyét viselő dokumentumot alább teljes terjedelmében közöljük.

MEGÁLLAPODÁS

a munkavállalók gazdasági és szociális helyzetének javítását célzó munkáltatói intézkedésekről
Amely létrejött egyrészről a Főkefe Nonprofit Kft. (székhely: Budapest, Laky Adolf utca 41–49. sz.;
képviselő: Szabó György ügyvezető igazgató) mint munkáltató, és a Társaságnál működő, választott
Központi Üzemi Tanács (továbbiakban KÜT) között az alulírott helyen és időben az alábbi tartalommal:
Felek egybehangzóan deklarálják, hogy a munkáltatónál a menedzsment döntéséiben való részvételi
jog az Üzemi Tanácson keresztül biztosított, és a munkáltató valamint a KÜT között a munkavállalókat
érintő kérdésekben történő egyeztetés rendszeres.
Felek rögzítik, hogy a munkavállalók gazdasági és szociális helyzetének javítása céljából közösen
elfogadott szociális juttatások rendszerét eredményesen működtetik. A felek egyetértenek abban, hogy ezen juttatásokat 2014. évben is működtetni szükséges, ezért e körben az alábbiakról állapodnak meg:
a) a szociális üdültetés keretösszegét 2014-ben a munkáltató 1 millió Ft-ról 1,5 millió Ft/év összegre
növeli. A keretösszeg felhasználásáról a munkáltató és a Központi Üzemi Tanács közösen döntenek.
b) a munkáltató 2014. évben is változatlan feltételekkel biztosítja az év végi Mikulás csomagot a
munkavállalóknak azzal, hogy a csomag összeállítására szánt összeget 1.100 Ft-ról 1.500 Ft-ra emeli.
c) a munkáltató 2014. évben a fizetési előleg biztosítására 8 millió Ft-os keretösszeget biztosít,
amelynek felhasználásáról a felek közösen döntenek.
A munkáltató kijelenti, hogy a munkarendek kialakításánál továbbra is szándékában áll a munkavállalók családi, szociális és egészségügyi körülményeikből eredő igényeit és munkába járási lehetőségeit figyelembe venni. Ezen szándék jegyében a felek megállapodnak abban, hogy a munkáltató többműszakos tevékenysége keretében foglalkoztatott munkavállalók esetében a munkáltató lehetőség szerint a műszakokat heti ciklusokban határozza meg, amennyiben a munkavállaló szóbeli vagy írásos nyilatkozata ezt az igényt megerősíti.
A munkáltató vállalja, hogy a munkavállalói igények felmérését követően a munkáltató működéséhez illeszkedő módon gondoskodik a munkaidő-beosztások módosításáról és a műszakpótlék kifizetéséről.
A munkáltató és a KÜT kifejezi azon szándékát, hogy eddigi sikeres együttműködésüket folytatva, a munkavállalók helyzetének, elégedettségének javítása érdekében a munkáltató lehetőségeit figyelembe véve további intézkedéseket dolgoznak ki, amelynek alapja a munkavállalók munkáltatóról alkotott véleményének pontos ismerete. Ennek megismerése érdekében a munkáltató valamennyi telephely bevonásával a KÜT véleményének mérlegelése mellett munkavállalói elégedettségi felmérést valósít meg.
A felmérés kiterjed majd a munkavégzés körülményeire a bérrendszerrel való elégedettségre, a munka tartalmával való elégedettségre, a vezetéssel való elégedettségre, a kommunikáció minőségére és az informáltság szintjére, a változásokhoz való viszonyulásra, a munkahelyi légkörre és a szervezeti kultúrára. Az eredmények ismeretében a munkáltató a KÜT bevonásával határozza meg a szükséges intézkedéseket.
A felek megállapodnak, hogy fentiek mellett 2013. november hónapban tárgyalásokat kezdenek béren kívüli jutattási elem 2014. évi bevezetésének lehetőségeiről.
Budapest, 2013. október 25.
Szabó György, Lipcsei László

Megújuló helyi üzemi tanácsok

Cégünk valamennyi telephelyén november 18. és 21. között bonyolítják le a helyi üzemi tanácsok megválasztását. Ezek nyomán megújult-megerősített személyi összetételben működik tovább a három – a budapesti, szombathelyi és kelet-magyarországi súlypontú – üzemi tanács. A választások sikeréhez az szükséges, hogy a munkavállalók legalább 50 százaléka plusz egy fő szavazzon. „A részvétel nemcsak azért fontos, mert a dolgozók hathatós érdekképviselete így marad biztosítva, hanem azért is, mert a voksolással immár öt évre dől el az üzemi tanácsok személyi összetétele”- hívta fel figyelmünket Lipcsei László (képünkön) KÜTelnök.

Tájékoztató Soltész Miklós államtitkár és Polics József polgármester részvételével
Új munkahelyek és képzés Komlón


virágSzáz fő megváltozott munkaképességű dolgozóval bővíti év végéig a munkavállalók létszámát komlói telephelyén a FŐKEFE Nonprofit Kft. Ezzel kétszázról háromszázra nő a nem kis részt egykori bányászokból és könnyűipari dolgozókból toborzott munkahelyi közösség, mely irodai papíráruk gyártásával foglalkozik. Az Új Széchenyi Terv a Rehabilitáció, Érték Változás (RÉV) program keretében egyúttal csaknem 130 fő részesül helyben képzésben és sor került oktatóterem kialakítására is. A jelenleg már 255 főt foglalkoztató komlói üzem irodai papíráruk gyártásával foglalkozik. Soltész Miklós szociális és családügyért felelős államtitkár komlói üzemünkben október 22-én elmondta, egyaránt cél a foglalkoztatottak számának bővítése, valamint a képzéseken keresztül a segítségnyújtás a mindennapi élethez és ahhoz, hogy a megváltozott munkaképességű dolgozók minőségi termékeket gyárthassanak. Bejelentette az államtitkár, hogy október végére megtörténik annak a pályázatnak a kiírása, amely jövőre is 35 milliárd forinttal támogatja a megváltozott munkaképességűeket akkreditáltan foglalkoztató vállalkozásokat.
Szabó György, Társaságunk ügyvezető igazgatója beszámolt arról, hogy a legtöbb - mintegy 3700 - megváltozott munkaképességű dolgozót foglalkoztató cég a program keretében országosan 1620 dolgozó képzését végzi el 2014 tavaszáig. Komlón például 77-en alapvető, további 50-en különféle szakmai képzésben részesülnek. A helyi termelési központban a RÉV projekt keretében mintegy négy millió forint oktatóterem kialakítására, telephelyfelújításra is jutott.
„Komló a régió rehabilitációs központjává vált, a városvezetés arra törekszik, hogy használaton kívüli ingatlanjait ilyen típusú foglalkoztatás-bővítésre adja át jelképes összegért vagy ingyen, valamint hogy abban is segítsen, hogy ezeken a helyeken 21-ik századi munkakörülmények fogadják a dolgozókat” – hangsúlyozta Polics József, Komló polgármestere. Elhangzott még a tájékoztatón: csaknem 900 megváltozott munkaképességű dolgozó foglalkoztatását segíti a minisztérium azzal a most zárult pályázattal, melynek keretében 44 munkaadó több mint 325 millió forintot nyert el. A kedvezményezettek a megváltozott munkaképességű munkavállaló után fizetendő bérköltségre, valamint a megváltozott munkaképességből fakadó többletköltségeire kapnak támogatást.

Fényesen beválik a dolgozói vásár

Mezőgazdasági terményeink tavalyi mennyiségének csaknem háromszorosát vásárolták fel dolgozóink az idén – tudtuk meg Kis Zoltántól, a FŐKEFE mezőgazdasági ágazatának irányítójától. A Karácsondon és másutt megtermelt egyes zöldségfajták ára a nagybani piaci áraknak felelt meg. A dolgozói értékesítés mindenütt párhuzamosan folyt a külsővel, olykor kifejezetten elsőbbséget kapott. Utóbbira példa a tomajmonostorai hagyma, amelyből a teljes megtermelt mennyiséget – 8 tonnát – munkavállalóink vásárolhatták meg. Ami pedig – többek között – a karácsondi paradicsomot illeti, abból dolgozóink 5,6 tonnát vettek, ugyanez az adat paprikából 1,9, uborkából csaknem egy tonna. A savanyúságok mellett jelenleg szépen fogy dolgozóink körében a kelkáposzta és a fejes saláta, és nyilván jó lesz a fogadtatása a kései zöldhagymának is.

A Hónap dolgozója 2013 október

Mózes Istvánné, Tápiószentmárton

virágTíz éve, vagyis a telephely létrejötte óta egyik meghatározó tagja az ottani közösségnek. Ma is ellát minőségellenőri feladatokat, de amióta a FŐKEFE a munkáltató, azóta csoportvezető is. Marika megnyugtatóan tudja helyettesíteni a telephelyvezetőt annak távollétében, egyébként pedig remekül szervezi a napi munkát a pillanatnyi kihívások szerint. Humorral is győzi, ez az egyik „komoly” fegyvere, mikor valami miatt (például nyári negyven fok, oktatóterem-kialakítás zaja, képzés és termelés együttesen) feszültség jelentkezne. Ahogyan ő meósként visszaad egy hibás anyagot a készítőnek, abból valahogy sosem keletkezik sértődés. Természetesen ő is tagja volt két éve annak a csapatnak, amely elhozta az ezüstérmet a helyi hurkatöltő fesztiválról.

Hajmási Antalné, Körmend

virágMost ugyan a 80 fős körmendi telephely csaknem 20 fős varrodájában dolgozik, de az idestova tíz év alatt már több tevékenységben kiválóan megállta a helyét. Részt vett a dossziék, iratgyűjtők és borítékok gyártásában. Később egy autóalkatrész- beszállító cégnél készült kötőelemeket csomagolt. Most felmosómopok varrásában jeleskedik. A gyártás minden fázisában bevethető, így a meózásban és a szálazásban is. A mopvarrás megrendelőjének képviselője a betanításnál kijelentette, Rózsika neve garancia arra, hogy Társaságunk kellő színvonalon teljesít majd (magyarázatként: Hajmási Antalné a leszázalékoltatása előtt a jelenlegi megrendelőnél dolgozott közmegelégedésre). Amilyen szorgalmas, olyan segítőkész is, így hát főnökei mellett kollégái is szeretik.

Hegyközi Tiborné, Komló

virágTöbbször hírül adtunk már: nagyarányú létszámbővítés folyik komlói termelési központunkban, 300 as létszámig meg sem állunk. Arról még nem szóltunk viszont, hogy miért Hegyközi Tibornéhoz osztották be az „új felvételesek” egy csoportját. Nos, betanított munkás Ibolya is (2008 óta dolgozónk), de aki tőle tanulja a munkafolyamatokat, az jól jár. Munkájának minősége, pontossága és lendülete egyaránt példamutató. Egész munkatermének húzóembere, bármely termelőtevékenységben: gyorsfűző-, iratgyűjtő-, tokos iratrendező- készítés, naptárgyártás vagy kokárdavarrás. Tavaly óta a férje is az alkalmazásunkban áll, ami mindkettőjükre ösztönzően hat.
Egyébként az a hír is befutott szerkesztőségünkbe, hogy két nagy gyermekük s két unokájuk van. Naná, hogy hétvégeken a család minden tagja várja a Mama főztjét...

Ónodiék „családtagja”

virágHiába, mindig boszorkányos dolgok történnek Ónodi Szabó Géza dunakeszi kertjében. Mezőgazdasági szaktanácsadónk tavaly egyenként több mint egykilós termésű Gigant paradicsomfáit mutatta meg, idén paprikafájával keltette föl az érdeklődést. A termesztő jókedvű büszkeséggel megvallotta, családtagjuknak számít ez a fácska, hiszen már négy esztendeje velük van. Lám, vannak a paprikának, e Közép- és Dél-Amerikából származó fontos haszonnövénynek évelő típusai is! Az említett családtag megbecsüli magát, október elejére 250 paprikával ajándékozta meg Ónodi Szabóékat. Egy ilyen paprikafa máskor félezer termést is „tud”, de nem lehet haragudni rá, mert így is jól teljesített. Szorgalmas, pontos, áldozatos, akár egy Hónap dolgozója…





Leégett karácsondi munkatársunk családi háza

virágEmésztő tűz
Hamarosan újra lesz hajlékuk?
„Nem vagyunk még túl az egészen lelkileg, hiszen életünk munkája egy óra alatt elfüstölt.”
Mindenünk elköszönt tőlünk október 20-án, így hát mindennek örülünk – ismeri el Pásztor Ferenc dolgozónk, négygyermekes családapa. Kimondani is nehéz: porig égett a ház, s vele a berendezések, háztartási gépek és egyéb eszközök. Még jó, hogy ezek pótlására hasznos és értékes tárgyi adományok szép számmal gyűlnek a FŐKEFÉ-nél. Ugyanis a kollégákat nem hagyta hidegen annak a csapásnak a híre, amely a karácsondi autisták egyik szociális segítőjét és famíliáját érte. A több mint kétszáz négyzetméter alapterületű, favázas tetőszerkezetű, gerendamennyezetes házat négy éve építették, közvetlenül azután, amikor a Pásztor-házaspár fia mellé a lány hármasikrek is megszülettek. Addig Gyöngyösön lakott a család egy társasház emeletén. A barátságos hajlék elkészültével, a város melletti Sár-hegy kertes övezetében úgy érezték, elérték anyagilag azt, amit szerettek volna tisztességes pedagógusmunkával. A katasztrófa vasárnapra esett, egy baráti házaspárt kerestek fel aznap délelőtt tízkor. Ott a vendégségben, kora délután tudták meg telefonon, hogy ég a házuk. Amikor hazaérkeztek, látniuk kellett, hogy a tűzoltók nem tudtak már mit tenni. A tűz oka megállapíthatatlan; talán valami túlfeszültség, elektromos hiba…
„Nem vagyunk még túl az egészen lelkileg, hiszen életünk munkája egy óra alatt elfüstölt. De gazdagabbak lettünk annak megtapasztalásával, hogy minden előbbre visz, ami éri az embert – mondja a 47 éves Pásztor Ferenc. – Kiáradt felénk az emberek szeretete, nagyon sokak segítőkészségét ismertük meg, lelkileg erősebbek lettünk, házastársi kapcsolatunk, ha lehet még tovább erősödött a bajban.” Cégünk például nemcsak azzal segített, hogy meghirdette berendezési tárgyak és használati eszközök gyűjtését a károsultak számára: Feri bő tucat karácsondi megváltozott munkaképességű kollégája több napon át közreműködött a házromok bontásában, a törmelék eltakarításában. „Csoda volt a munkatársak hozzáállása, ahogy a szívinfarktusos, a csípőprotézises és a gerincsérült dolgozott azon, hogy nekünk jobb legyen!” De segítettek a rokonokon kívül a szomszédok, a helyi egyházak, a tanárkollégák, a volt tanítványok és a gyerekek nevelői is. Az első napokban a farkasmályi Sziluett Hotel, utóbb a gyöngyösi Opál Szálló tulajdonosa fogadta be a családot, mostantól egy kisebb kertes házat kaptak használatra valakitől – a saját ház újraépítéséig!
Úgy bizony, mert ha a biztosító idejében és kellő összeget térít, akkor nyár végére Pásztorék ugyanott egy hasonló házat szeretnének fölépíteni.


Főkefe Hírmondó 2013. szeptember
A Főkefe Hírmondó szeptemberi száma letölthető, megtekinthető itt .pdf formátumban.

Köszöntő
Kefelevonat


virágNem panaszkodhatunk: sok elismerő híradás foglalkozik Társaságunkkal. Így aztán foglalkoztatási küldetésünk, egyes ágazataink sikerei, jó kezdeményezései, vagy éppen képzéseink híre eljut a társadalomhoz. Ám maga a „Főkefe ” szó időnként félrevezető értelemben is felbukkan a médiában.
Olykor összekevernek bennünket egy fővárosi közcéggel. Slendriánabb sajtómunkások, kenyerüket politikai publicistaként kereső írók „becézik” Főkefének a Fővárosi Közterületfenntartót. Nem az utóbbi céggel van bajunk, csak azzal, ha a tömegtájékoztatás némely szereplője kutyulja a körtét az almával. Ilyenkor nem tehetünk mást: helyreigazíttatunk. Mostanában is, amikor bizonyos tollforgatók bírálgatták az új hulladékgazdálkodási törvény egy passzusát. Az ugyanis gátat szabna az üzletággá dagadt lomizásnak, hogy kétes keresztapák hálózatszerűen ne húzhassanak extra hasznot a hivatalos lomtalanításból. Ezért a törvény kimondja: „a lomtalanítás során közterületre kihelyezett hulladék a közszolgáltató tulajdonát képezi”. Na, ezt hulladékot „ajándékoznák” most némelyek a Főkefének… A jogszabály következményeiről nem tisztünk elmélkedni, de annak következményei már ránk tartoznak, hogy egy másik és más profilú céggel kapcsolnák össze a nagyközönség memóriájában a mi nevünket. Az egyik lefülelt publicista, bár sürgetésünkre megtette a helyreigazítást, ugyanazon helyreigazító írásban azzal mentegette magát, hogy bár Főkefét emlegetett, de nyilván minden olvasó csak a közterület-fenntartóra gondolhatott... Ám engedtessék már meg nekünk, hogy a mi nevünket hallván-olvasván a mi vállalatunk jusson eszébe mindenkinek, aki rólunk olvas és hall! Ez szolgálja három és félezer megváltozott munkaképességű dolgozónk személyes érdekét, no meg Társaságunk üzleti érdekét, misszióját!
Joó István
főszerkesztő

Ha ősz, akkor naptárgyártás...

virágIdén is milliós tételben gyárt asztali naptárakat Társaságunk. A munkálatok augusztus elejétől zajlanak, és december elejéig meg sem állunk e stratégiai fontosságú időszakos bérmunkával. Így lehetünk-maradhatunk – megrendelőink bizalmából is – hazai piacvezető nagyhatalom a „műfajban”, jelentékenyen növelve árbevételünket.
Idén is jó néhány telephely, üzem kapcsolódott be a naptárgyártásba. A legtöbben – mintegy 120-an – Komlón dolgoznak ezen, úgy, hogy közben ez a telephely csöppet sem hagyott fel a szokásos papíripari tevékenységgel, vagyis iratgyűjtők, gyorsfűzők, szalagos irományfedelek készítésével, valamint takarófólia-csomagolással. Komlóra egyébként a naptárgyártás felpörgetése céljából öt lyukasztógép került. De ilyen munka zajlik a budapesti Laky Adolf utcai Kooperációs műhelyben és Kefe-Koop-üzemben, a Füzér utcai, az 1-es és a 2-es számú martfűi telephelyen, valamint Dabason. Burján Erzsébet portfolió-menedzser mintegy 350-re becsüli azon munkavállalóink számát, akik csúsztatott műszakban a naptárgyártási megrendelések teljesítésének a sikerén fáradoznak ezekben a hetekben- hónapokban. (Ez nem kevesebb mint egytizede megváltozott munkaképességű dolgozóink összlétszámának!)
– Ha minden anyag rendelkezésre áll, heti 80–100 ezer naptár előállítását végezzük el – mondja a Hírmondónak Burján Erzsébet.
S amikor (természetesen rajtunk kívülálló okok miatt) nem érkezik be elég papír? Nos, a portfolió-menedzser olyankor arról gondoskodik, hogy az se legyen kieső idő a cég életében, vagyis más munkákra állítatja át a kollégákat. Persze magának a naptárgyártásnak a szervezése a fő kihívás. Hiszen a menedzser hölgynek öt telephellyel, két, sürgős igényekkel fellépő megrendelővel, továbbá a nyomdával kell tartania a kapcsolatot nap mint nap. Képzeljük csak el, mennyi szervezési munkával jár az alapanyag és félkész termék beszállítása, az, hogy minden érintett üzem minden formából kapjon (hiszen háromféle méretű naptárt gyártását vállaltuk öt-öt fedlaptípussal!), nemkülönben a termelési feladatok súlyozása, irányítása, a késztermék kiszállítása stb. Természetesen az adott gyártási tevékenység más szereplőinek a dolga sem könnyű – beleértve a fizikai dolgozókét –, amíg a termék raklapra kerül. Gondoljunk csak arra, mekkora összpontosítást igényel az ívek vágása, „összehordása”, vagy mindaz a fázis, melyek által a spirál a helyére kerül, aztán ott a „véglezárás”…
A legnagyobb fizikai terhelés talán az „összehordók” lábára nehezül az ívek sorrendbe rakásakor, hiszen ezeknek a munkatársainknak egy nagy asztal körül kell végtelen sokat gyalogolni.
A portfolió-menedzser azért is dicséri a naptárgyártás „hétköznapi hőseit”, mert sokan közülük úgy teljesítik a rájuk eső mennyiséget, hogy közben a (TÁMOP-os) képzési óráikat sem hagyják ki.

Munkabérből élni és képzettséget szerezni
A mezőkövesdi példa


virágEredményes a megváltozott munkaképességű emberek képzése, munkavállalásuk támogatása – ezt a megállapítást Társaságunk mezőkövesdi telephelyén tette Soltész Miklós szociális és családügyért felelős államtitkár szeptember 10-én. A „Rehabilitáció – Érték – Változás” projekthez tartozó dolgozói képzéseinket sajtótájékoztatón harangoztuk be, melyen jelen volt Tállai András önkormányzati államtitkár és Fekete Zoltán polgármester. „Ma már tízezerrel több megváltozott munkaképességű és fogyatékossággal élő dolgozik, mint 2011-ben. A kormány költségvetési forrásból és az Új Széchenyi Terv keretében 2013-ban csaknem 60 milliárd forinttal segíti rehabilitációjukat, képzésüket és munkavállalásukat a nyílt munkaerő-piacon. Mindezt azért, hogy ne segélyből, hanem munkabérből szerezhessék jövedelmüket, és bizonyítást nyerjen: megmaradt munkaképességük sokkal fontosabb, mint ami elveszett” – mutatott rá Soltész Miklós, az Emberi Erőforrások Minisztériumának szociális és családügyért felelős államtitkára Mezőkövesden. A Borsod-Abaúj-Zemplén megyei városban Társaságunk 70 fős papíripari telephelyén 29 dolgozó részesül alapképzésben és rövidesen további 15 fő kap szakmai képzést. Az országban a legtöbb megváltozott munkaképességű embert foglalkoztató FŐKEFE dolgozóinak több mint felét, összesen 1620 főt vont be a képzésbe az ország 44 pontján lévő telephelyein. A szintén Mezőkövesdre látogató Tállai András, a Belügyminisztérium önkormányzati államtitkára, országgyűlési képviselő azt méltatta a helyi példa kapcsán, hogy amint a közfoglalkoztatási, úgy a megváltozott munkaképességűekre szabott programoknak is fontos része a képzés. Felhívta a figyelmet arra, hogy az állami nonprofit cég telephelye és egyben képzési központja mintegy 13 millió forintból újult meg. „Ahhoz, hogy minél több érintett embert minél jobb körülmények között foglalkoztathassunk, a polgármesterek együttműködése is szükséges. Mezőkövesden például ingyenes telephelybérlési lehetőség biztosításával is segítik munkánkat” – mondta többek között Szabó György, cégünk ügyvezető igazgatója a sajtótájékoztatón.

Megindultak az OKJ-s képzések

Augusztus végétől már nemcsak alapvető képzések folynak Társaságunk munkavállalói körében, hanem OKJ-s szakmai képzések is. E TÁMOP-os tanfolyamok helyszínei: Budapest mellett Szombathely, Bejcgyertyános és Jánosháza. (A szakmai képzések „dömpingje” azonban majd csak novembertől jelentkezik!) Nagy várakozás övezte beiratkozó dolgozóink körében az Országos Képzési Jegyzékben szereplő három szakmai képzés indulását – tudatta a Hírmondóval Kun László, Társaságunk vezető oktatásszervezője. Elmondta, jelenleg saját hatáskörben, saját oktatókkal folyik a képzés négy helyszínen. Ha pedig az idevágó közbeszerzés befejeződik, az eljárásban nyertes akkreditált felnőttképzési intézmény kapcsolódik be tanáraival, eszközeivel és külső helyszínek biztosításával. A tanfolyamok 230 órásak, heti egy-két napon 5 órában zajlanak, így a vizsgáig márciusban jutnak el a résztvevők. Kun László szerint mind dolgozóinknak, mind termelő cégünknek előnyös, hogy még szeptember előtt sikerült elindítani az OKJ-s képzéseket. Ha későbbi lett volna a dátum, megváltoztak volna a feltételek, 230 óra helyett 450 órát kellett volna a résztvevőknek arra fordítani, hogy bizonyítványhoz jussanak. A Laky Adolf utca cégközpontban 9 és a szombathelyi Rumi úti termelési központban 6, tehát összesen 15 fő indult el azon az úton, melynek végén tisztítás-technológiai szakmunkássá válhat. Ezt a foglalkozást takarítónak is nevezhetnénk, de tudnivaló: a nagy takarítócégek és egyéb foglalkoztatók ilyen OKJ-s képzés nélkül már nemigen vesznek fel takarítókat. Csak arra utalunk itt, hogy a tisztítás-technológiai szakmunkások például kémiai és vegyszerkezelési ismereteket is szereztek képzésük alatt. A Vas megyei Bejcgyertyánoson az OKJ-s parkgondozói képzés kezdődött, annak nyomán, hogy annak idején, a toborzáson e szakmára irányult a legnagyobb érdeklődés. Itt 11 dolgozó csíphet le munkaidejéből annak érdekében, hogy adott esetben kapós legyen a nyílt munkaerőpiacon is. A FŐKEFE harmadik OKJ-s tanfolyama a Rehabilitáció – Érték – Változás projekten belül a kerti munkás szakma megszerzését célozza. Ez hasonló a parkgondozáshoz, de nem annyira speciális szakterület, nem kell mondjuk a növénynemesítés csínját-bínját is megtanulni. Érdeme ennek a képzésnek az is, hogy úgy ad szakmát, hogy azt nem köti iskolai végzettséghez, még csak nyolc általánoshoz sem. Más kérdés, hogy a jánosházai 11 résztvevő többségénél e feltétel is adott lett volna.

Az utca embere szereti a termékeinket
Vásárok forgatagában


Rangos kiállítások és vásárok résztvevői voltunk a közeli hetekben. Komlóért Expo, Izraeli napok a budapesti Központi Vásárcsarnokban, pécsi Segítő Vásár… Saját termékeink iránt élénk érdeklődés mutatkozott, marketing szempontjából értékes tapasztalatokat gyűjthettünk.

virágJubilált Baranya megye legnépszerűbb kiállítása és vására, a Komlóért Expo. Az idei volt a 15-ik a sorban. A komlóiak Varga Mihály nemzetgazdasági minisztert nyerték meg díszvendégnek. A tárcavezető a Városi Sportközpontban augusztus–szeptember fordulóján rendezett expón hírül adta, hogy Magyarország már nem tartozik a csődtől veszélyeztetett országok közé, és elérte azt is, hogy kilenc év után kikerüljön a túlzottdeficit-eljárás alól. Vagyis hazánk az elmúlt három évben igenis talpra tudott állni. Egyik beszédes adata szerint a beruházások szintje ez év második negyedévében 4,6 százalékkal nőtt az előző év azonos időszakához viszonyítva. Varga Mihály köszöntőjében kiemelte: ma 207 ezerrel többen dolgoznak az országban. Előrehalad tehát a munkahelyteremtés – amelyet tekintve a FŐKEFE, mint Komló egyik legnagyobb foglalkoztatója, helyben is jeleskedik. Faludi-Cseh György, a FŐKEFE operatív igazgatója nyilván ezért is vehetett át elismerő oklevelet Polics József komlói polgármestertől. Az oklevél szövege konkrétan persze a cégünk „kiállításon való színvonalas megjelenését” említette. Ahogyan Komlón tisztítóeszközeink, kosaraink, irodai papíráruink, úgy a budapesti Központi Vásárcsarnokban, azonos időben, a karácsondi savanyúságaink iránt mutatkozott nagy érdeklődés.
Hiszen a csak Nagycsarnokként emlegetett patinás épületkolosszusban ügyvezető igazgatónk kapcsolati tőkéjének köszönhetően részt vehettünk az Izraeli Napokon. Ez bizony kevés magyar gyártónak adatott meg, mivel kevesen tudnak megfelelni a kóser élelmiszertermelés feltételeinek. Ilan Mor, Izrael Állam budapesti nagykövete a kiállítást többször is fölkereste, és egy ízben sem hagyta ki standunkat, sőt, savanyított termékeinket megkóstolta, dicsérte. Ezek egyébként nap mint nap jóval zárás előtt elfogytak. Úgyhogy a cégvezetés levonta a következtetést: megfelelő áron volna értelme mezőgazdasági termékeink piaci árusításnak is.
Amint azt Faludi-Cseh Györgytől megtudtuk: tárgyalásokat folytatunk az újpesti piaccal azért, hogy ott kedvező feltételek esetén állandó standot nyithassunk. Pécsett, a dóm előtti Szent István téren szeptember közepén rendezték meg Segítő Vásárt, a megváltozott munkaképességűek cégeinek, termékeinek nagy seregszemléjét.
A FŐKEFE termékei közül a fűzkosár volt a sláger. Soltész Miklós, szociális és családügyért felelős államtitkár a helyszínen kiemelte, országosan már 55 ezer megváltozott munkaképességű embernek biztosítanak munkát. Megemlítette, hogy az elmúlt években végrehajtott rokkantosítási, felülvizsgálati rendszer átalakítása nagyon kényes területet érintett; sok visszaélésről tudott a társadalom, miközben többen nem kapták meg a támogatási lehetőséget. A vásárhoz „arcát adta” Sors Tamás paralimpikon úszó is.
Érdi Gábor, Társaságunk marketingosztályának vezetője visszatekintőleg a Hírmondónak elmondta, a Salva Vita Alapítvány által szervezett Segítő Vásár remek és jó szándékú kezdeményezés, erősíti a vásárlói tudatosságot. Nevezetesen azt, hogy „sikk” legyen olyan – jó minőségű – termékeket venni, amelyeket megváltozott munkaképességűek készítettek.
Az osztályvezető szerint azonban a Segítő Vásárok intézménye további lehetőségeket is rejt. Különösen, ha profi marketinges szakemberek elősegítenék, hogy nagy nemzetközi kereskedelmi üzletláncok és állami cégek (mint fogyasztók) is rendeljenek a szóban forgó termékekből, ha ezek ára nem kedvezőtlenebb, mint a mások által gyártottaké. De legalább esélyünk legyen a megmérettetésre, például az MNV Zrt. szárnyai alatt lévő vállalatok beszerzésein. Agráripari termékeink budapesti vásárcsarnoki sikeréhez azt fűzte hozzá Érdi Gábor: bebizonyosodott, hogy ha a minőség kiváló, az ár pedig viszonylag alacsony, akkor a vásárló mindenképpen a miénket fogja venni. Valóban megfontolandó tehát, hogy savanyúságainkat, zöldségeinket piacterek standjain is kínáljuk a vevőknek.

A Hónap dolgozója 2013 szeptember

Szíjártó József, Csongrád

virágAnyagmozgató volt és maradt 2002-es felvétele óta. Egy ilyen munkakör szerteágazó, de Szíjártó
József – önként – még tovább is tágítja a (munka)kört, úgyhogy lehet őt mindenesnek is nevezni. Ennek értelmében még egy eldugult esőcsatorna sem kerüli el figyelmét. Pedig maga az anyagmozgatás sem könnyed dolog az immár csaknem 110 fős csongrádi telephelyen. Itt jelenleg bizsuval teli rekeszeket kell az emeletre juttatni, ahol a gyártás-csomagolás és a komissiózás (megrendelések szerinti árukigyűjtés, szortírozás) folyik. Cipekedése tulajdonképpen a liftet is pótolja (bár a várva várt lift üzembe helyezése remélhetően nemsokára megtörténhet). Főnökei, munkatársai dicsérik becsületéért, szorgalmáért, segítőkészségéért, valamint azért, hogy összeegyezteti az utasítások betartását a kreativitással. Mindezen felül családszeretete is közismert a kollégái előtt.

Babos Ernőné, Szombathely, Rumi út

virágA szombathelyi Rumi úti termelési központban Kefe üzemnek hívják azt az üzemet, ahol – ideszámítva a rehabilitációs foglalkoztató termeket is – összesen 150 fő dolgozik, de a név és a termelési tevékenység már rég nem azonos. Papíripari tevékenység folyik itt; Babos Ernőné ebben nyújt minőségileg és mennyiségileg kiugró teljesítményt. Csomagol, ragaszt, hajtogat stb. De ne felejtsük megemlítni azt sem: úgy tud pontos, gyors lenni, akár lapok, élek illesztésében is, hogy látássérült. Ez nyilván egyszerre vezethető vissza lelkesedésére, akaraterejére és ügyességére. Főnökei szerint – és ezt szeretetből mondják – a szókimondás határait is képes megostromolni, ugyanakkor „arany szíve van”, „elsőként jelentkezik, ha valaki segítséget kér”.

Simon Kálmánné, Tiszanána

virágEz a hölgy a nánai papíripari telephely 2007-es megalakulása óta tagja az ottani munkahelyi közösségnek. Az elvárásoknak mindig messzemenően megfelelt. Akkor is, amikor számtalan fajtájú-mennyiségű terméket zsugorfóliázott, illetve amikor a régió raktári munkáit végezte. Jelenleg a dísztasak-gyártás egyik legnagyobb precizitást igénylő munkafolyamatában, az oldalragasztásban jeleskedik közmegelégedésre. Egyébként pedig bármelyik részfeladat nyugodtan rábízható.
Az új dísztasak-termékek gyártási folyamatainak elsajátításában rendre az elsők között van. Miközben minőségi produktumokat ad ki a kezéből, aközben messzemenően kollegiális. „Mindig, mindenben lehet számítani rá”, tanúsítják, akik ismerik. Merthogy évzáró bulik, sportnapok és egyéb közösségi rendezvények lelkes előkészítője is ez a derék családanya.

Haszonnövény-termelés a városban!

Remek cikk jelent meg nemrég a HVG-ben „Saját palántát minden panel erkélyére!” címmel. A tudósítás nagyban népszerűsíti Társaságunkat is, holott eredetileg egy Gourmet Garden (GG) nevű cégről szól. A GG fűszer- és zöldségeskertté változtatná a panellakások és bérházak erkélyeit, de arra is ösztönözné a városlakókat, hogy napfényes előszobákban, lépcsőházakban is haszonnövényeket neveljenek. Akár dísznövények helyett… A cégnél „szüretképes” palántákat lehet megrendelni, olyan – egyébként komposztálható – műanyagcserepekben, melyekből már nem kell átültetni a növényt véglegesebb helyre. A felnövekvő fűszer- és zöldségnövények termésmennyisége és - minősége jobb, mint amire azok képesek, melyek a piacon kaphatók. Az már csak hab a tortán, hogy a GG újrahasznosítható papírcsomagolásban szállítja ki a palántákat, s a szemetet visszagyűjti, tehát a lehető legnagyobb mértékben környezetbarát. De másvalamiért is hasznos társadalmilag, amit ez a cég tesz. És itt jövünk mi… Ugyanis a Gourmet Garden a palántákat a FŐKEFE karácsondi telephelyén neveli ki, az autista majorságban. Vagyis megváltozott munkaképességű „főkefések” közreműködnek egy korszerű (politikamentesen „zöld”) mozgalomban. Hozzátehetjük: kiváló termékeket előállítva.

Festőművész, rangrejtve
Nemcsak termel, alkot is komlói dolgozónk


virágMi járhat a dolgozók fejében, amikor eléggé egyhangú, gépies munkát kell végezniük? Ahány embert kérdeznénk, annyi választ hallanánk. Ismerni mi csak egy választ ismerünk, Komlóról, ahol irodai papíráruk készülnek ütre. Nos, Pintér Sándor betanított munkás fejében egy másik munka zajlik! Olyan, amiért soha nem lát pénzt. „Fejben is lehet komponálni, kitalálni például egy új képhez a színvilágot” – árulja el halk szavú munkatársunk a Hírmondónak. Lám, neki, aki civilben festőművész, éppenséggel előnyös, hogy kenyérkeresete kissé monoton. Szerencsére a cég sem látja kárát, hogy gondolata munka közben kicsit máshol is jár. Merthogy ez nem rontja sem a teljesítményét, sem a keze alól kikerülő termékek minőségét. De az is igaz, hogy nem elég fejben festeni. Épp ezért Sándor bátyánk már hajnali háromkor talpon van, ecsetet ragad. Ezt sem a munka rovására, mert hattól már üzemünkben van. Gerinc- és izületi problémái ellenére dolgozik, szabadidejében pedig tájképek, portrék és elvontabb művek egyaránt kikerülnek a keze alól. Képei – rangos országos amatőr alkotói pályázat eredményeként – függtek már a pesti Vajdahunyadvára kiállítótermében is. Rajztanára, szakkörvezetők és egy-egy profi képzőművész mentorálták a kiteljesedésben. A teljességhez viszont az is hozzátartozik, hogy szereti munkahelyi közösségét. Íme néhány könnyebben befogadható képe a Hírmondó Színező rovata számára…


Főkefe Hírmondó 2013. július - augusztus
A Főkefe Hírmondó augusztusi száma letölthető, megtekinthető itt .pdf formátumban.

Köszöntő
Kedves Munkatársaim!


virágEzt a bevezetőt akár az elmúlt három év egyenlegvonásának is tekinthetjük. Három éve augusztus közepén kezdődött meg a FŐKEFE Nonprofit Kft. átalakulása és működésének újragondolása. Ez alatt az idő alatt hosszú és fáradtságos utat tettünk meg, és számos eredményt könyvelhettünk el magunkénak. Mára elmondhatjuk, hogy az új FŐKEFE céljainak elérését megközelítettük, bár még jelentős távolság van hátra a végső célok eléréséhez. Bátran mondhatjuk, hogy az elmúlt években újonnan elindított, illetve az átszervezett régi tevékenységek sikeresek, és megközelítik a tőlük elvártakat. Sőt, e fő tevékenységek szinte mindegyikén további fejlesztéseket tervezünk, hiszen a megrendelői igények jelen pillanatban nagyobbak, mint a Társaság meglévő kapacitásai.
A vállalat keretein belül folyó TÁMOP-projekt szintén pozitív hatást gyakorolt a Társaság életére, akár a telephelyek felújításait, akár a bekövetkezett beruházásokat vagy – nem utolsó sorban – a jelenleg folyó oktatásokat tekintjük. Remélhetően a jövőben az újonnan megnyíló európai uniós és az úgynevezett norvég pályázatok keretein belül további számos fejlesztési lehetőséget tudunk majd kihasználni. Nagy lépés lehet a Társaság számára a mezőgazdasági tevékenység átalakítása és utóbbinak a FŐKEFE leányvállalataként való működtetése is. E területen is bátran mondhatjuk, hogy úttörő munkát végeztünk és olyan projekteket indítottunk útnak, melyek közép- és hosszútávon a Társaság stabil több lábon állását fogja erősíteni.
A további munkához mindenkinek nagyon sok sikert, erőt és egészséget kívánok!
Köszönettel:
Szabó György
ügyvezető igazgató

Romákkal, nem romákkal egyaránt szót ért
Beszélgetés a 12 telephelyet irányító Túró Tamás üzemvezetővel


virágMi a közös abban a tucatnyi FŐKEFE-telephelyben, amit egyfajta szuper-üzemvezetőként irányít?
Látszólag nehezet kérdez, mert négy megyére terjed ki ez a tulajdonképpeni régió: Nógrád, Borsod, Heves, Jász-Nagykun-Szolnok… De rögtön több közös vonás is eszembe jut. A legfontosabb a mindenütt folyamatos munkaellátottság. A másik, hogy eltérő időben mindegyik telephely gyártott már díszdobozokat és dísztasakokat egyazon nemzetközi cégnek. De az is hasonlóság, hogy csaknem két éve mindenütt bérmunka folyik, az említett termékek mellett egyéb papíripari termékek, például dobozok, iratgyűjtők, gyorsfűzők gyártása, több nagy megrendelő számára.
•Az, hogy bérmunka – és nem saját termékek gyártása – zajlik, nehezíti vagy könnyíti a vezetői terheket?
Nagy nemzetközi cégek rendszeres, külföldre szóló megrendelései az üzemvezetőnek és a dolgozóknak is komoly kihívás. Sok helyütt négy-öt nap áll rendelkezésre a termékek elkészítéséhez, mert hetente történik az alapanyag, illetve félkész termék beszállítása, illetve a késztermék kiszállítása. Komoly tételekről van szó, komoly minőségi elvárás mellett – egy ujj lenyomata vagy egy piciny ragasztófolt a dísztasakon már selejtet eredményez –, a határidők pedig szorosak. Nekem például azt kell mérlegelnem, melyik munkát hova szervezzem, mert nem mindig elég a munkások ügyessége. Dobozgyártás esetén például fölmerül, hogy be vannak-e tanítva a dolgozók, illetve erre a tevékenységre van-e elegendő létszám, hely és raktárterület. Rám hárul annak a felelőssége is, hogy meghatározzam, az adott termékből mennyit vállaljunk szabott határidőre.
•És ha új termékekre szól a megrendelés?
Megjegyzem: heti rendszerességgel jelentkezik igény új termékre! Nos, nyilván azoknál a legnehezebb jól dönteni...
•Új megrendelők is feltűnnek mostanában?
A három fő partner mellé éppen most állt be egy újabb, amely külföldre gyártat velünk dísztasakokat és borítékokat. Nemti teljesíti a megrendeléseket, de Ügyvezető igazgató úr kérésére rövidesen beszáll Tereske, Ózd és Karancsság is. Reméljük, felpörög a termelés és az üzlet.
• Ez jó hír. Tudna mondani még egyet?
A hozzám tartozó telephelyeken, az emberek nagy örömére óraszám-emelésekre került sor, köszönhetően a cégvezetésnek. Ezzel megszűnt az a termeléskiesés, amit kezdetben a TÁMOP -képzések okoztak. Ha már ez az Új Széchenyi Tervhez tartozó projekt szóba került, hadd mondjam el, hogy jelenleg itt is alapvető képzések folynak. Ősszel pedig indulnak a szakmai képzések. A régió profiljához híven nálunk betanított papírtermék-készítőket képzünk a jelentkezőkből, gépi és kézi szakirányban egyaránt. De lesz alapvető számítógépkezelő tanfolyam is.
• Térjünk vissza azokhoz a feladatokhoz, amelyek az ön középvezetői munkáját jellemzik…
Az egyik fő feladatomról már esett szó: megszervezni és biztosítani a gyakorlatban, hogy a hozzám tartozó telephelyeken folyamatos legyen a munkaellátás. Ebben természetesen segítségemre van „fentről” a menedzsment, helyben pedig a termelésvezetőm. Az ellátottság tényleg folyamatos, ennek még az sem akadálya, hogy régiónknak csak egy teherautója van a kiszállításokra és beszállításokra. Nagy távolságokról van szó, és a megrendelőink csak tiszanánai központunkig jutnak el. A mi tehergépkocsink tehát egész nap úton van. De hogy visszatérjek a feladataimra, rendszeres kapcsolatot tartok a helyi önkormányzatokkal, és még inkább a Laky Adolf utcai cégközpont különféle szakterületű vezetőivel, közvetítek a felső és az alsó szintek között. Tiszanánán napi eligazító értekezletet tartok, gyakran keresem fel a telephelyeket is, hogy megoldjak egy-egy problémát, illetve hogy összegyűjtsem a telephelyszintű és sokszor munkavállalói szintű problémákat. Amit lehet, helyben elintézünk, amit nem, azt a központban én igyekszem előterjeszteni, elintézni vagy elintéztetni. Mindezt azért csinálom, hogy ne terheljük fölöslegesen a Laky Adolf utcát, ne kapjon a Termelési osztály mondjuk afféle telefonokat, hogy elfogyott a Havanna ragasztó. Persze sok valós dolgozói probléma is van, büszke vagyok arra, hogy rengeteg megváltozott munkaképességű emberünket mi, helyben, illetve a régióban segítettük el odáig, hogy az új jogszabályoknak megfelelő ellátását meg tudja kapni. Ez nem kis dolog, hiszen sok itt a hátrányos helyzetű kistérség, vannak, akiknek a szegénységen túl gondot okoz az aluliskolázottság is.
• Ha már itt tartunk: ebben a régióban különösen sok cigány embert foglalkoztat a FŐKEFE, amit nemrég az izraeli nagykövet, illetve a magyar társadalmi felzárkózási államtitkár is értékelt egy látogatáson. Mi több: ön is roma származású. Hogyan tekint a saját etnikumához tartozó munkavállalókra?
Vezetőként mindenkire egyformán, megkülönböztetés nélkül tekintek, legyen az roma vagy nem roma. A lényeg, hogy a munkáját becsületesen, odafigyeléssel végezze, tartson munkafegyelmet. Persze pontosan tudom, hogy a Társaság e régiójában dolgozó mintegy 700 ember körülbelül 40 százaléka cigány származású, illetve identitású. Tényleg nem kis társadalmi jelentősége van annak, hogy sokan évtizede innen kapják a családjuk kenyérkeresetét.
• Nyilván vannak azonban olyan fiatalabb roma származású dolgozóink, akik több nemzedék óta először léptek a munka világába. Velük mennyire ért szót a roma középvezető?
Közülük többen úgy érkeznek, hogy hiányos a munkakultúrájuk, nem rögtön tudnak alkalmazkodni a munkakövetelményekhez, olykor munkafegyelmi problémák is jelentkeznek. Ide fokozott türelem kell, és persze egyszerre határozott és emberséges vezetői fellépés. Valóban előny, hogy közülük való vagyok, meghallgatom őket, és próbálom a lehető legcélratörőbben elmagyarázni a dolgokat. Ez általában sikerre vezet. Hadd említsem meg: Hónap dolgozói is kikerülnek a roma dolgozók közül, ráadásul semmiféle etnikai feszültség nem jelentkezik telephelyeinken.
• Az, hogy ön egy állami nagyvállalat roma származású középvezetője, ritka dolog. Mi a recept?
Magam is büszke vagyok arra, hogy 1998 óta dolgozom rehabilitációs foglalkoztatást végző cégeknél s hogy jelenleg 700 emberért viselek – mások mellett – felelősséget. Magyar, tehát magyar anyanyelvű cigány környezetből jöttem, négy éves koromban édesapán meghalt, édesanyám egyedül nevelte föl öt gyermekét, és mindannyiunkat taníttatott! Mind az ötünknek van munkahelye. Úgyhogy azt mondom: becsülettel, szorgalommal, alázattal és némi kapcsolatteremtő készséggel ki lehet vívni a megbecsülést. Az külön öröm, hogy dolgozói közösségi megmozdulásokon, egyes sajtóeseményeken – ügyvezetői fölkérésre – többször én szervezhettem meg a főzést, amit persze szakácsművészeknek is beillő dolgozóink kiviteleztek…

Új felfutás Fehér úti sportszergyártásunkban
Síkötések milliószám, csúcsminőségben


virágCsoda műszakilag és csoda a megváltozott munkaképességű emberek teljesítménye kapcsán mindaz, ami Társaságunk budapesti síkötés-gyártó telephelyén látható. Helyszíni szemlénk azután készült, miután a FŐKEFE „csúcstechnológiai fellegvára”, a Fehér úti üzemcsarnok három új futókötés gyártósorral gazdagodott. A létszámnövekedés folyamatos. Ettől fogva csak futókötésből évi átlag négyszázezer pár előállítását végezhetjük el – az új gyártósorokat három országból idetelepítő világcég megrendelésére. Magáért beszél az a tény, hogy a finn multinacionális megrendelő óriásvállalat hazánkba, a FŐKEFE üzemébe koncentrálja futókötésösszeszerelő tevékenységét, olasz, osztrák és román üzemekből áthozott gyártósorokkal – mondja Bácsai Csaba, a Fehér úti telephely üzemvezetője. A Hírmondó kibontja az „üzenetet”: zömében megváltozott munkaképességű embereket foglalkoztató cégünk nyilván megfelel azoknak a magas minőségi és biztonsági követelményeknek, melyeket egy világviszonylatban is nagyhatalomnak számító sportszergyártó cég elvár a sífelszerelés-vásárlói érdekében. A három új futókötés-gyártósorral e sorok száma négyre emelkedett, és mivel ezen kívül van két hagyományos kötéseket, egy versenykötéseket, egy fékeket gyártó sor és egy további, amely félkész termékeket állít össze, a Fehér úti telepünkön összesen immár kilenc gyártósor található! Bácsai Csaba felhívja olvasóink figyelmét arra, hogy míg a 2007 márciusi induláskor csak egyetlen félkésztermék-fajta: amatőr síelőknek kifejlesztett sarok félkésztermék készült itt, addig ma már komplett összeszerelés történik sok-sok síkötéstípusból.
A késztermékek a végvizsgálaton is itt esnek át, innen a becsomagolt síkötések már csak a vevő kezébe kerülnek! A síkötés-gyártás mint stratégiai tevékenységünk mostani felfutása kihat a munkaerő-gazdálkodásra is. A Füzér úti telephelyről és máshonnan hívott „kölcsönembereket” folyamatosan Fehér útra fölvett új dolgozókkal váltja ki cégünk, a folyamat végén több mint hetvenen lesznek azok, akik az összeszerelést közvetlenül végzik. A kapacitás bővülése miatt több kézre van szükség, annak ellenére, hogy az új gyártósorok némelyik gépe több korábbi gépet egyesít magában és kevesebb emberi munkát igényel.
Nemcsak maga a 800 m2 alapterületű, kulturáltságot és tisztaságot árasztó iparcsarnok vonzó látvány, hanem az eszközállomány is, ami benne található. Például számítógép-vezérlésű robotok tesztelik azokat az erőket, melyeknek ki lehet téve a termék azután, hogy a síelő belerögzítette cipője orrát a kötésbe. A robot a vizsgálati eredményeket elküldi a központi számítógépre, így jó időben kiszűrhető a gyártási probléma, ha pedig később bármi reklamáció lépne föl, Finnországból is visszakereshető minden, miután a szóban forgó csodaherkentyű lézeresen a termékbe gravírozta egyedi azonosítóját és más gyártási adatait. A termelés megszervezése sem lehet akármi, elég, ha csak arra a körülményre utalunk, hogy öt országból (Olaszország, Svájc, Németország, Románia, Ukrajna) folyamatosan árad ide az alapanyag és a félkész-termék, átlag száz-százötven millió forintnyi ilyen készlet van minden pillanatban a raktáron.
Láthatóan nagy a munkafegyelem és a tempó. Szóba elegyedve dolgozókkal azt tapasztaljuk, hogy Fehér úti alkalmazottaink között nagy arányt tesznek ki a hallássérültek és a mozgáskorlátozottak. A szemünkben hősök ők: egy fiatal siket hölgy mint a motolla készíti elő két alkatrész egybepréselését, majd mikor utóbbi is megtörtént, még összeépíti azt egy másik szerelőegységgel. Bácsai Csaba üzemvezető tájékoztatása szerint itt minden fizikai dolgozó kicsit meós is, hiszen ami alkatrész elér hozzá, azt először tüzetesen meg kell vizsgálnia. A régebbi kollégák minden fázist meg tudnak csinálni, úgy, hogy a gyártósorok ciklusideje (egyiké például nyolc perc) vagy éppen a határidők rajtuk aztán nem múlnak. A tényleges minőségellenőröknek és a karbantartóknak speciális szakismeretre van szükségük. A mi Fehér úti telephelyünk a példa arra, hogy megváltozott munkaképességű emberek is képesek csúcsminőségre, akár bonyolult és biztonságilag igényes termékek előállításában, sportszer-világmárkák hírét öregbítve!

Fontos stratégiai szerződést kötöttünk

Mire jó egy kevéske Mecsek Füszért Zrt.-részvény, melyet a Savaria Nett-Packtól örökölt Társaságunk?
virágNos, Szabó György ügyvezető igazgató és Árvai Csaba pénzügyi igazgató annak idején ráérzett arra, hogy apropó lehet ez a két cég közötti kapcsolatépítésre. Azt, hogy ebből egy üzletileg is, szo¬ciálisan is figyelemreméltó történet kerekedett ki, Prohászka Csaba kereskedelmi főosztályvezető érte el kétoldalú tárgyalásokon. Ennek nyomán lett fontos üzleti partnerünk a Mecsek Füszért, amely a Coop-csoport – a nagy magyar beszerzési társulás - alapító és egyik legmeghatározóbb tagszervezete. Üzletlánca az egész Dunántúlt behálózza Pécstől Fertődig, Szombathelytől Dunaújvárosig. Mi saját termékeinknek, elsősorban tisztítószereinek kerestünk piacot, és felajánlottunk egy vállalati társadalmi felelősségvállalást is kimerítő együttműködést, és kiderült: nyitott kapukat döngetünk...
Alább a Magyar Távirati Iroda tudósítását olvashatjuk arról, mi is történt, sajtótájékoztató keretében a Coop – Mecsek Füszért pécsi nagyboltjában július 3-án:

Megváltozott munkaképességűek foglalkoztatásához járul hozzá a Mecsek Füszért Zrt. azáltal, hogy boltjaiban árulni fogja a FŐKEFE Nonprofit Kft. termékeit. Erről stratégiai szerződést kötött a két vállalat szerdán, Pécsett. Az üzleti és szociális alapú megállapodás lényege, hogy a Coopcsoport alapító és meghatározó tagszervezeteként működő, élelmiszer- kereskedelemmel foglalkozó Mecsek Füszért felveszi árukészletébe a Magyarországon a legtöbb, 3500 megváltozott munkaképességű dolgozót alkalmazó állami FŐKEFE hét termékét, melyeknek így állandó piaca lesz.
A kefék, partvisok és ecsetek kiemelt helyet kapnak a Mecsek Füszért 175 boltjában. Az évi 30 milliárd forint árbevételt elérő társaság promótálja is azokat, s ha a Főkefével való együttműködés sikeres lesz, bővíti az áruk körét. Nagy Lajosné, a Mecsek Füszért kereskedelmi vezérigazgatója azt mondta, a Főkefével való együttműködést nem a gazdasági haszonszerzés, hanem a társadalmi felelősségvállalás motiválta, a cég termékei ugyanakkor jól illeszkednek a kereskedelmi vállalat áruválasztékába.
Szabó György, a FŐKEFE ügyvezetője azt hangoztatta, hogy egyre több helyen ismerik el: a megváltozott munkaképességűek által előállított produktumok mennyiségben, minőségben és árban is felveszik a versenyt a mások által készített hasonló árukkal. Soltész Miklós, az Emberi Erőforrások
Minisztériumának szociális és családügyért felelős államtitkára az aláírás előtti tájékoztatón hangsúlyozta: a kormány az elmúlt időszakban egységesítette, kiszámíthatóbbá tette a megváltozott munkaképességűek foglalkoztatásához kötődő támogatási rendszert. Rámutatott, hogy ma 320 akkreditált cég 30 ezer 500 megváltozott munkaképességű embert alkalmaz Magyarországon. Több mint ötezer vállalkozás 17 ezer embert foglalkoztat rehabilitációs kártyával, amelynek köszönhetően mentesülnek a szociális hozzájárulási adó fizetése alól.
Az államtitkár fontos szempontnak nevezte, hogy a fogyatékkal élőket alkalmazó cégek ne csak pénzügyi támogatást kapjanak, hanem termékeik piaci megjelenését is segítsék. Ennek egyik formája a Segítő vásárlás mozgalom, melynek keretében a vásárló tájékoztatást kap arról, hogy a termékeket megváltozott munkaképességűek készítik. A magyar társadalomban már tudatosult az is, hogy a magyar termék magyar munkahelyet jelent. Minél több magyar terméket vásárolunk, annál több magyar munkahelyet tudunk megőrizni és újakat létrehozni - mondta Soltész Miklós.
Az eseményen jelenlévő Páva Zsolt pécsi polgármester üdvözölte, hogy a régió egyik kiemelkedő élelmiszerbolt-lánca a szerződés megkötésével éppen Pécsett, a fogyatékkal élő szervezetek által „Hozzáférhető Városnak” nyilvánított baranyai megyeszékhelyen tesz tanúságot társadalmi felelősségvállalásáról.

Bemutattuk képzéseinket Hajdúdorogon

virágA munkavállaláshoz szükséges képességek fejlesztésére indítottak alapvető képzéseket negyven megváltozott munkaképességű ember számára Hajdúdorogon, európai uniós támogatással. Ugyaneme projekt keretében ősszel tíz fő szakmai (program-akkreditált) képzésben részesül, ők számítógépes adatrögzítői tudást szerezhetnek. Az összesen mintegy félszáz fő a FŐKEFE Nonprofit Kft. dolgozója. Cégünk a hajdúdorogi telephelyén július 16-án mutatta be az ott már folyó alapvető képzéseket és a már szintén zajló telephelyfelújítást. Kiss Attila (Fidesz-KDNP) országgyűlési képviselő a rendezvényen rámutatott: életbevágó fontosságú, hogy a kormány az Új Széchenyi Terven keresztül a keleti végeken is bővítse a munkalehetőségeket, esélyt adva a megváltozott munkaképességű Bemutattuk képzéseinket Hajdúdorogon embereknek is. Tiba István (Fidesz- KDNP) országgyűlési képviselő elmondta: a tíz év alatt egymillió munkahely megteremtésére irányuló kormánycél elérésében nagy szerepe van az ehhez hasonló oktatási projekteknek, amelyek révén a fogyatékossággal élők is a társadalom teljes jogú tagjaivá válhatnak, versenyképes munkát végezve. A honatya a sajtótájékoztatón felajánlotta segítségét abban, hogy a térségi önkormányzati szféra ettől az állami cégtől rendelje meg a hivatali ügyintézéshez szükséges irodai papírárut, amely Hajdúdorogon is nagy mennyiségben készül.
Szabó György, a FŐKEFE ügyvezető igazgatója felidézte: cége Magyarországon a legtöbb megváltozott munkaképességű embert foglalkoztató társaság. Kelet-Magyarországon 1200 embert foglalkoztat, több mint egy tucat üzemben, sőt, további bővülés várható a növénytermesztési és élelmiszeripari ágazatban.

A Hónap dolgozója - 2013 augusztus

Császárné Varga Judit, Szombathely, Rumi út

virágBár a képen varrógép mögött ül ez a nyertes hölgy, két év fél éve Társaságunknál lámpaüzemi munkával kezdett. Szorgalmával már ott is kitűnt, kollégái, vezetői alapos, másfelől segítőkész dolgozónak ismerték meg. Kiderült, megbirkózik a bonyolultabb munkafolyamatokkal is. Ha kellett, ragasztott, szerelt vagy csomagolt. Az új fogásokat gyorsan elsajátította, hogy aztán törődjön a körülötte lévő kollégákkal. Jelenleg a szombathelyi varrodánkban dolgozik – újfent bizonyítva, milyen sokoldalú. Ezen a munkaterületen is kiválóan megállta a helyét, mi több, hamarosan a felmosómop-varrásban is a legjobban teljesítők között találta magát. Egyaránt alkalmazható a nehéz műveletnek számító úgynevezett rövid oldal, illetve a hosszú oldal varrására. Kollégáinak megkönnyíti, hogy szeressék: amilyen csendes, olyan barátságos. Ezeket az erényeit családanyaként is kamatoztatja.

Tubáné Fekete Hajnalka, Martfű I.

virágMilyen jó, hogy az ezredfordulótól FŐKEFE-alkalmazott Tubáné Hajni nem maradt mindvégig bedolgozó, hanem hat éve a fenti üzem 44 fős közösségét erősíti. Így gondolják ezt munkatársai, de főnökei is. Utóbbiaknak az a gondjuk, hogy miért nincs belőle kettő, mert amilyen jó munkaerő, olyan jó minőségellenőr is. (Jelenleg italos dísztasakok talpalását és fülezését meózza.) Nem húzódozik az új feladattól, van, hogy munkaideje után is bent felejti magát, hogy megfeleljen egy friss technológiai kihívásnak. Sokat végez el, színvonalasan. Ráadásul – amint egybehangzó forrásaink állítják – nem lehet vele összeveszni. Annyira rá tud hangolódni a másikra. Részt vesz a telephelyi közösség szinte havi rendszerességű családos „bulijain” (zenés összejöveteltől a sátorozásig), így mindenki tudja, hogy férje (a másik martfűi telephely dolgozója), két felnőtt lánya és egy kis unokája van.


Horváth Mariann, Mohács

virágMost iratgyűjtő mappákat készít átlagon felüli teljesítménnyel, nemrég műanyag evőeszközök szortírozásában, csomagolásában jeleskedett kollégái között. Igényességére jellemző, hogy mások mellett ő is részt vesz majd az ősszel induló TÁMOP-os szakmai képzésen. A mohácsi telephelyen ez „finommechanikai összeszerelő” képzést jelent. Mariann négy évvel ezelőtti „leigazolásakor” nyomban beilleszkedett a közösségbe, köszönhetően alkalmazkodó- képességének, szorgalmának és szerénységének, amiért munkatársai szeretik, tisztelik. Amellett, hogy feleség, családanya, hobbija is van: az olvasás. De nagyon szeret kertészkedni is, a háztájiban még hízók is megtalálhatók. Széles tehát az a tevékenységi skála, ami hozzá kapcsolható, azon túl, hogy – mert ilyen is van – szereti a munkáját…



Már megint „a Karvai”

virágKarvai Sándor FŐKEFE-dolgozó, vak motoros augusztus 24-én, Máriapócson ismét bizonyította rátermettségét. A Trackwood Drift Fesztivál keretein belül egy teljes kör megtételére vállalkozott a nemzetközi minősítésű rallycross pályán, az úgynevezett Rabócsi Ringen. A csaknem egy kilométeres szakaszt először autóval, majd motorral is problémamentesen teljesítette! Segítő navigátora ezen az eseményen is Borsi Gergő ötszörös magyar bajnok autóversenyző volt (a képen baloldalt). Ismert, hogy ők már régóta rutinos, összeszokott párost alkotnak. A rendezvényre kilátogató több ezer néző egy emberként buzdította Sándort a sikeres körök megtételére. (Buda Zsófia – Borsimotorsport)





Egy sátor alatt a Hónap dolgozói

virágKétszeresen is nevezetes nap volt június 21-e a FŐKEFÉ-nél. Nem elég, hogy hőségrekord dőlt meg aznap, a tetejébe’ éppen ekkorra szólt a Hónap (eddigi) dolgozóinak meghívója a Társaság karácsondi majorságába. 2011 júliusától, amióta a Hónap dolgozója cím a cégünknél megalapíttatott, körülbelül 45 nyertes kapott ajándékkosarat. E kitűnő kollégák „klubjának” a bő fele vállalkozott az útra és arra, hogy találkozzék a többiekkel, no meg a vezetőség képviselőivel. Nem rossz arány, ha tetszenek emlékezni arra a rekkenő kánikulára, ami azzal fenyegetett, hogy keménytojást főz az emberi agyakból. Ehhez képest még szívbetegek is eljöttek… Hiába, a cím kötelez! És lám, nem kellett hívni a mentőket, pedig a nagysátor alatt aztán igazán katlanállapot uralkodott! Nem csoda, hogy a gulyás és halászlé amilyen finom volt, olyannyira nem akart hűlni. Ónodi Szabó Géza mezőgazdasági szaktanácsa ónk más sátrakhoz invitálta a Hónap dolgozóit: azokhoz a fóliacsodákhoz, melyekben öntözött zöldségcsodák duzzadoztak. Az egész találkozó kellően laza volt, oldott, kedélyes és szeretetteljes. Az ötlet- és házigazda Szabó György ügyvezető igazgató sem lógott ki a sorból. Derűs volt rögtönzött beszédében, dicsérte a Hónap dolgozóit, eljötteket és otthon maradottakat egyaránt. Sőt, azt is kimondta, hogy a négyezer ember (átlaglétszámunk) zömének teljesítménye is egy kis csoda. Szólt a Társaság előtt álló ígéretes fejlődési irányokról, melyek között ott az agrárágazat is, Karácsond központtal. Megpendítette reményét, hogy ha jól teljesítjük az üzleti terv többi részét is, akkor vissza tudunk térni bizonyos olyan szociális juttatásokhoz, amelyet még korábbi vezetők vettek el. Sőt, akkor belátható időn belül a sportnapok támogatott hagyománya is feléledhet. Túró Tamás üzemvezető most is jól megszervezte a találkozó vendéglátási részét, Kálosi Lajosné Marika tiszanánai és Jablonkai József mezőkövesdi dolgozónk pedig szakácsként remekelt. Szóval bizonyítást nyert, hogy nemcsak „kuli” van, hanem – olykor – „buli” is!


Főkefe Hírmondó 2013. április
A Főkefe Hírmondó áprilisi száma letölthető, megtekinthető itt .pdf formátumban.

„Címlapsztori”

virágSaját karbantartó csapatunk alakította át Társaságunk Laky Adolf utcai székházának bejáratát úgy, hogy az akadálymentessé váljék mozgáskorlátozottak számára (lásd a képet). Ezzel a számos üzemünket is magában foglaló cégközpont egész földszintje akadálymentesnek mondható, miután tavaly ugyanez a csapat már elkészítette a kerekesszékesek által is igénybe vehető mosdóhelyiséget. Az idén tavasszal, körülbelül egy hónap alatt lezajlott munkálatok között szerepelt például a régi terasz egy részének elbontása, betonozások, a korlátok, kerítések elkészítése és behelyezése, térkövek letétele, virágágyások kialakítása. „Jó érzés volt látni, hogy valami tartós és fontos dolgot alkottunk, melynek segítségével a mozgássérültek végre könnyedén tudnak bejutni az épületbe” – állapította meg a munkálatok irányítója, egyben kétkezi részvevője, Képes László üzemfenntartás-vezető. Hozzátette, igazi csapatmunka volt ez, mert a különféle (kőműves-, szerkezeti lakatos- stb.) szakmunkák során egymás keze alá dolgoztak az emberek. Tegyük hozzá, a kerekesszékes feljáró szemre is tetszetős, nem utolsósorban a remek tervezés, a szép kivitelezés és a virágosítás” miatt. Az akadálymentesítésben közreműködött még a műszaki és termelési főosztály, a műszaki osztály, valamint mások mellett a gondnokság is.
Gratulálunk a csapatmunkához!

„Egy söprű, az söpörjön”
Beszélgetés Prohászka Csaba kereskedelmi főosztályvezetővel


ProhánszkaEgyszer már foglalkozott a Hírmondó az ön személyével. Egy éve, azaz nyomban az után, hogy a céghez igazolt, a hátsó színes borítón jelent meg egy könnyed hangvételű cikk – az egyébként nem csak könnyed mozzanatokat hordozó élettörténetéről… (Hiszen volt egy törés az életében, melyet konkrét törés okozott, s mely miatt kerekesszékbe kényszerült.) Először az értékesítési osztály osztályvezetői posztját kapta meg, ám idén januártól már kereskedelmi főosztályvezető.
Csak az volt az oka gyors előmenetelének, hogy elődje, Faludi-Cseh György operatív igazgató lett?
– A főosztályvezetői poszt kétségtelenül az egyéb menedzsment-változásokból adódott. Ugyanakkor előmenetelem számomra így is megtiszteltetés volt, a munkám elismerése. Valóban gyors volt a váltás, mégis fokozatos. S azzal, hogy hét hónapig az értékesítési osztályt vezettem, nagyobb eséllyel látom el jól a mai tágabb feladatköröm. Korábban megismertem a Társaság különféle szintjeit, napi kapcsolatban voltam elődömmel. A multinacionális cégeket sokan leszólják, de azt senki nem tagadhatja el tőlük, hogy bölcs a személyi politikájuk, mert vezetőik csak szintek betartásával lépnek feljebb és feljebb.
– Azért az első háromnegyed év az értékesítési osztály élén nem csak ismerkedésről, akklimatizálódásról szólt. Úgy hírlik, eredmények is születtek.
Ön szerint melyek ezek?
– Mondjuk azt, jókor voltam jó helyen…. Pont olyan képlékeny időszakban érkeztem, amikor elvárták, hogy változzék a cégen belüli értékesítési mentalitás. A vezetés piacszerzést, termelésnövelést akart. Lassanként el is kezdtek összehangoltan működni a cégen belül elindított új folyamatok. Egyfelől a munkaellátottság folyamatos lett, másfelől egyre több vevőt tudtunk szerezni. Sziszifuszi munka vezetett ide. Változásokat indítottunk el a saját termékskálán belül is. Főleg az ár és a minőség arányán kellett változtatni…
– Úgy érti, rontani kellett egyes termékek minőségén?
– Nem rontásról volt szó, hanem tömegtermékké alakításról. Valahogy úgy fogalmaznám meg, miről van szó, hogy egy söprű, az söpörjön, de a lehető legmegfelelőbb áron. Egy négyezres létszámú cégnek felkopik az álla, ha termékei zöme minőségileg, és így árban is felső kategóriát képvisel. Drága termékből keveset vesznek, különösen manapság. Kis darabszámmal tehát nem sokra megyünk.
Olcsóbb, persze nem bóvli, hanem középáras termékeket tömegesen, piacképes darabszámban előállítani: ez lehet a mi filozófiánk. A korrekció, avagy a középre húzódás az ármezőnyben szeptemberre történt meg. Gondolok itt főleg papírárura, seprűre.
– Mondjuk a seprű esetében hogyan történt a módosítás?
– Korábban 820-830 grammos seprűink voltak, csodálatos színvonalúak, de éppen ezért nem voltak elég kelendők. Újabban 630 gramm cirkot teszünk egy produktumba, így már eladható és versenyképes, mert lejjebb ment az ára is.
– Növekedett-e valahol a termelékenység?
– Némely területeken már igen. De ehhez például technológiai folyamatokat kellett racionalizálni. Vagyis bizonyos műveleteket, melyek a kellő termelékenység érdekében célgépeket igényeltek, alvállalkozóknak adtunk oda. Így például minden egyes gyorsfűző előállítási költsége 3-4 forinttal lett kisebb.
– Az értékesítési feladatok jelentős része munka-megrendelések szerzésére irányul. Itt is sikerült előrelépni?
– Adatokkal lehet alátámasztani az idevágó sikeres árfelülvizsgálatot. Eddigi bérmunka-megrendelőink mintegy 80 százalékánál sikerült árat emelnünk az elmúlt év folyamán. Ezenfelül elkezdtünk a piacon élénken keresgélni, nagyobb műveleti költségű tevékenységekre megrendelőt szerezni, miközben üzletileg rossz munkáktól szabadultunk meg. Az új partnerek behozatala – mindenekelőtt az irodai papíráru terén a natúr termékcsaládot illetően, ahol a három legerősebb hazai nagykereskedő a megrendelőnk – növelte az árbevételt és a tevékenységek haszontartalmát.
Ugyancsak előnyös volt az is, hogy az OBI-nál és a BAUMAX-nál, ahol már eddig is bent voltunk, szélesíthettük a termékpalettánkat. Mindezért lehet, hogy idén az első negyedéves elfogadott üzleti tervet már teljesítettük, jó ideje pozitív hónapokat produkálunk.
– Mit tart a partnerszerzés leglátványosabb sikerének?
– Mindenképpen a Mecsek Füszért Zrt.-vel való kapcsolat kialakítását, ami mostanra ért be, vagyis jócskán új kinevezésem után. Ez az elsősorban élelmiszerkereskedő magyar multi, amely a Coop-csoport alapító tagja, nem kevesebb mint hét, nem élelmiszer, azaz „non food” termékünket listázta be – ecseteket, partvisokat, keféket! Ráadásul a Mecsek Füszért a FŐKEFÉ-nek úgy lett ilyen fontos partnere, hogy elfogadta a „vállalati társadalmi felelősségvállalás” (angol szavak kezdőbetűjével: CSR) filozófiáját. Ez azt jelenti, hogy ettől fogva összehangolják üzleti érdekeiket a megváltozott munkaképességűek által előállított termékek felkarolásával.
– Miért pont velük alakultak ilyen jól a dolgok?
– Árvai Csaba pénzügyi igazgató hívta fel a figyelmet arra, hogy amikor a Savaria Nett-Pack beolvadt Társaságunkba, megörököltünk tőle egy névleges részvénymennyiséget a Mecsek Füszért Zrt.-ből.
Ez adta az alkalmat, hogy párbeszédet kezdjünk magával a céggel. Ahhoz, hogy ilyen komoly vevőnkre találtunk benne, az is kellett, hogy az ottani vezetők fogékonyaknak bizonyuljanak az imént említett CSR-re.
– Kereskedelmi főosztályvezetőként melyek a fő törekvései?
– Mindenekelőtt az, hogy a meglévő partnerek megrendelés-állománya növekedjen. Persze a termeléskapacitásunk figyelembevételével… Ehhez még jobban össze kell hangolni az egyes területek munkáját, lásd: termelés, beszerzés, értékesítés. Az osztályvezetők ebben jó partnerek és igazi munkatársak. Természetesen cél az is, hogy a termeléskapacitás növekedjék, ez esetben még több munkára tudnánk szerződni, vagyis eredményesebb lehetne a Társaság. A beszerzési osztállyal együttműködve az alapanyag-árak folyamatos csökkenését szeretném elérni. De szükségesnek látom az egész beszerzési stratégia kisebbfajta átalakítását, „finomhangolását” is.
– Kiegyensúlyozott, ugyanakkor határozott és kezdeményező ember benyomását kelti. Hogy érzi magát a menedzsmentben?
– Mind feletteseimmel, mind az adott társfőosztályok és -osztályok vezetőivel jó a munkakapcsolatom. Fogalmazhatok úgy is: nem csalódtam abban a várakozásomban, hogy érdemes velük élénk kommunikációba „keveredni”…
– Még egy testhez álló kérdés. Mit szól ahhoz, hogy karbantartóink keze munkája nyomán elkészült a Laky Adolf utcai központ lépcsős bejáratánál az akadálymentesített feljáró?
– Mivel immár ott tudok bejönni, ahol minden munkatársam, ezért, hogy úgy mondjam, fizikálisan is idetartozónak érzem magam. Köszönet érte mindenkinek.

MÁRIS NÉPSZERŰ AZ ALAPVETŐ KÉPZÉS

KépzésÁprilistól megvalósítási szakaszba lépett Társaságunknál a Társadalmi Megújulás Operatív Program. Lapzártánk pillanatában 39 képzési helyen (telephelyen) 1130 dolgozónk vesz részt naponta az alapvető képzésen. A kezdeti tapasztalatokról szól az alábbi híradás.

Nagyon jók az első képzési hónap visszajelzései – tudtuk meg Jádi Krisztina rehabilitációs osztályvezetőtől. Elmondta, a dolgozók általában hasznosnak tartják, sőt élvezik a napi kétórás csoportfoglalkozásokat, persze vannak könnyebben és nehezebben oldódó emberek. Több telephelyről érkeztek olyan beszámolók, hogy a képzés nyomán máris sokan hatékonyabban tudnak dolgozni, jobbnak találják a munkahelyi légkört, sőt, még a hétköznapi családi életben is tudják hasznosítani a tanultakat. Egyedül az egyik hátrányos helyzetű kistérségbeli képzési helyről érkezett olyan hír, hogy „a társadalmi elszigetelődés és a szegénység nagyon rányomta a közösségre a bélyegét”, s az emberek még nem nyíltak meg szívesen, egyelőre nem nagyon mernek egymás előtt beszélni, és még nem látják kellően a program hasznosságát.
Mindenütt másutt ezek ellenkezője a jellemző!
Ami az oktatókat (képzőket-trénereket) illeti, Jádi Krisztina szerint szeretik a dolgozókat, ami persze nem nehéz, ha utóbbiak döntő részt együttműködők, próbálnak alkalmazkodni a telephelyi körülményekhez és a munkához. Jó hír, hogy a beindult képzések még a régióvezetők szerint sem zavarták meg túlzottan a termelést, szinte zökkenőmentesen illeszkedtek bele a telephelyek működésébe.
Persze azt is látni kell, hogy sok helyütt még nincsenek biztosítva a tervezett jó körülmények. A közbeszerzések külső okok miatti csúszása következtében még nem valósulhatott meg a telephelyek műszaki felkészítése, de az oktatók – adta hírül a cég rehabilitációs osztályvezetője – igyekeznek mindezt áthidalni. Csak két telephelyen – Martfű I-en és Körmenden – mondhatók viszontagságosnak a jelenlegi körülmények, de a dolgozók lelkesedése, tanulni akarása, az oktatási részvétel feltétlen igenlése nagyobb súllyal esik latba. Úgy is mondhatnánk, itt a képzés résztvevői a rideg körülmények tolerálásából is jól vizsgáznak. Később természetesen mindenütt megtörténnek a szükséges felújítások, átalakítások. Az alapvető képzés munkavállaláshoz nyújt gyakorlati ismereteket, készségeket, tréningezésen, csoportos szerepjátékokon keresztül is fejlesztve az önismeretet, önbizalmat. Mindez egyébként kitűnően hasznosítható a FŐKEFÉ-nél is, a munkavállaló és a Társaság javára egyaránt.

Nyitottabb lettem…
Ahogyan egy képzési résztvevő dolgozónk látja


VinczeA TÁMOP ünnepélyes nyitórendezvénye kapcsán a projekt három termelőcége közül a FŐKEFÉ-re esett a választás, hogy egy képzésben résztvevő dolgozója küldöttként megszólalhasson. Jádi Krisztina rehabilitációs osztályvezető Vincze Miklóst választotta ki erre a szerepkörre, és ez telitalálatnak bizonyult. A rendezvényre következő számunkban részletesen kitérünk, alább azonban máris közöljük Miklós kollégánk rokonszenves és jó stílusú beszédét, melyet többek között szakmai szervezetek képviselői, kormánytisztviselők, projektben dolgozó szakemberek és a médiamunkások hallgattak meg. A beszédből kiderül, hogy Miklós őszintén értékeli nagyra az alapvető képzést, sőt: ő azok közé tartozik, akik a tanultak segítségével meg szeretnék kísérelni a nyílt munkaerőpiaci elhelyezkedést is. Íme a beszéd:

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
A nevem Vincze Miklós. Immáron kilenc éve dolgozom a FŐKEFE Nonprofit Kft-nél, mint betanított munkás. A TÁMOP-program keretein belül indított „a szabad munkaerőpiacon való elhelyezkedést elősegítő oktatásban” idén április 2. óta veszek részt a cég Laky Adolf utcai központjában. Az én állapotom: a jobb lábamban nem fejlődött ki az Achilles-ín, így egy beültetés segítségével tudok járni. A jobb kezemmel pedig csak fogni tudok, magyarán: finomabb műveletek végrehajtására nem vagyok képes.
Tegnap megkérdeztem a képzési csoportom tagjait, vagyis 17 főt, illetve az utánunk következő csoport 11 tagját arról, mi az ő benyomásuk az oktatásról a program kezdete óta eltelt idő bő egy hónap alapján. Kifejezetten azért gyűjtöttem véleményeket, hogy önök nagy vonalakban képet alkothassanak az oktatás mibenlétéről, hogy ne csak az én véleményem oszthassam meg önökkel.
Azt kell, hogy mondjam önöknek, szinte mindenki ugyanolyan jó véleménnyel volt az oktatásról. Vagyis sokat segít az énkép kialakításában, egy önéletrajz helyes kitöltésében, a konfliktusok kezelésében, önmagunk megismerésében. Legalábbis a mai napig eddig jutottunk. Kérem, ne feledjék, hogy alig egy hónapja indult maga az oktatás. Örömmel mondhatom, a csoporttagok között van olyan személy is, akinek észrevehetően javult a kommunikációs képessége ahhoz képest, ahol az oktatás kezdetén tartott. Sokan eredetileg zárkózottak voltak és bizalomhiányosak, és ez máris változott. A személyes tapasztalatom az oktatást illetően: ez az eltelt rövid idő olyan folyamatokat hozott felszínre, amelyeket mélyen elrejtettem! Például nyitottabb lettem, jobban megbízok az emberekben, és olyan értékeimről szereztem tudomást, amelyekről eddig fogalmam sem volt. Próbáltam csoporttársaimat „kifaggatni” arról is, mit tartanak negatívnak a képzéssel kapcsolatban…
Mert lássuk be: olyan, hogy tökéletes nincs. Nos, ők erre azt felelték egyöntetűen: az a negatívum, hogy „csak” napi 2 órát tart az oktatás és nem tovább! Az én személyes terveim kapcsán tudni kell, hogy a képzéssel egyidejűleg egy – minden interneten lévő program írását, fejlesztését és javítását magába foglaló – szakmai oktatásban is részt veszek. Hogy miért? Mert ugyan tisztában vagyok vele,
hogy ez egy védett munkahely, de a későbbiekben szeretném a TÁMOP keretein belül és másutt megszerzett tudásomat a nyílt munkaerőpiacon kamatoztatni.
Végül ezúton szeretnék köszönetet mondani a TÁMOP-program megvalósítóinak, a FŐKEFE Nonprofit Kft. vezetőinek és azon munkatársainak, akik segítettek a program elindulásában. Itt köszönném meg az oktatást vezető trénerek szinte tökéletes, odaadó, csodálatos és már- már emberfeletti erőfeszítéseit. Még annyit: egyszer feltették nekem azt a kérdést, hogy mit kívánnék a fogyatékkal élők számára, ha lenne egy kívánságom. Én azt feleltem, hogy az egészséges emberek szeméről vegyék le azt a „szemüveget”, amin keresztül minden fogyatékkal élőket „ufónak” látnak.
Viszont egyidejűleg a fogyatékosoktól is kívánnék valamit: nyissanak az egészséges társadalom felé, és vegyék le azt az előítélet „szemüvegét” ők is.
Köszönöm!

Nő a fogyatékossági támogatás
Immár 19 500, illetve 24 000 forintra rúg ez az összeg


Alább két vitathatatlanul pozitív kormányintézkedésről esik szó. Mindkettő a fogyatékossággal élők érdekében történt. Az egyik: júniustól emelkedik a fogyatékossági támogatás. A másik: ettől fogva a fogyatékossági támogatás az öregségi nyugdíjminimum emelkedése nélkül is növelhető. Úgy legyen
– és lehetőleg minél többször… Már éppen itt volt az ideje – hangzik a lelkes örömfelkiáltás szinte bizonyosan valamennyi fogyatékkal élő embertársam szájából! Végre, egy igazán nem mindennapi, fantasztikusan jó hír az érintettek számára. Mintegy öt és fél év után, 2013. június 1-től, 5,2 százalékkal emelkedik a fogyatékossági támogatás.
A kormány részéről ez az intézkedés igencsak sokáig váratott magára, mivel a Magyar Államkincstár által havonta folyósított kereset-kiegészítő juttatás összege 2008. január 1. óta egy fillérrel sem változott. Ez azért volt igen szomorú tény a fogyatékosok számára, mivel megélhetési költségeik – a hivatalosan kimutatott éves, átlagos 4-5%-os inflációs ráta mellett – igencsak megnövekedtek. A támogatás vásárlóereje tehát az induló szinthez viszonyítva kb. egynegyedével csökkent. Ténylegesen ennél jóval nagyobb mértékben zsugorodott a támogatás reálértéke, hiszen a fogyatékosok döntően élelmiszerekre, gyógyszerekre s elkerülhetetlen szolgáltatásokra használják az összeget, ahol az árszint emelkedés üteme meghaladta a statisztikai számításoknál használt fogyasztói kosár dinamikáját. Köztudott, hogy a fogyatékossági támogatásra való jogosultságról, ill. annak mértékéről az Országos Orvosszakértői Bizottság dönt. A támogatási összeg – a fogyatékosság súlyosságának megítélésétől függően – változó, a legalacsonyabb öregségi nyugdíj (jelenleg 28 500 Ft) 65 vagy 80 százalékát teszi ki. Így alakult ki ez idáig a 18 525, ill. a 22 800 Ft-os differenciált fogyatékossági támogatás, amely a jövőben 19 500, illetve 24 000 Ft-ra változik. Az új támogatási koncepció fontos eleme, hogy a kormányzat megszünteti az öregségi nyugdíj és a támogatás között fennálló szoros kapcsolatot, azaz a jövőben a fogyatékossági támogatás a nyugdíjminimum emelkedése nélkül is növelhető. Az örömbe azért némi „üröm” is vegyül, ugyanis a fogyatékosok szempontjából másik nagy jelentőségű állami segítséget – a rokkantsági járadékot – változatlan összegben folyósítják.
Nyilvánvaló, hogy ennek a vásárlóereje (33 330 Ft) is jelentős mértékben apadt. Az érintettek nem egészen értik, hogy miért módosult a korábbi gyakorlat. 2008-ig mindkét támogatási formát az éves infláció mértékében korrigálták. Most megszűnt az együttmozgás, s a rokkantsági járadék emelése tudomásunk szerint egyelőre nincs előirányozva. Reméljük, hogy az illetékesek – az ország pénzügyi helyzetének javulásával – erről sem fognak megfeledkezni!
Lőrinc Gergely

A hónap dolgozói

Némethné Magyar Mária, Mezőtárkány

NémethneEgy nagyon gyors és pontos, ráadásul jókedvű hölgyről van szó a mezőtárkányi telephelyen, ahol a
35 fős helyi közösség zsinórfüles dísztasakokat készít a Bags & More-nak. Marikára önállóan is rá lehet bízni munkát. Azaz: ama dolgozók közé tartozik, akinek elég, ha egyszer megmutatnak egy munkadarabot, s már végig tudja csinálni az összes munkafázist, melyet egytől-egyig kreatívan átlát. Ennek ellenére zokszó nélkül viseli, hogy többnyire csak a nehezebb, igényesebb folyamatokat bízzák rá. Ráadásul segítőkész, sőt, abban is közösségi ember, hogy minősített pillanatokban (például nyugdíjas kolléga búcsúztatása) rímes köszöntőt farag. Szóval különb ékszer ő, mint amilyeneket egyes dísztasakokba tesznek. Édesanya, három felnőtt lánya van.





Polyákné Kiss Katalin, Budapest, Laky Adolf utca

PolyáknéA Laky Adolf utcai gondnoksági csoport egy másik tagja, Király Zsófi konyhai dolgozó vetette fel, hogy Kata is lehessen már egyszer Hónap dolgozója. Talán nem véletlen, hogy a javaslat csont nélkül átment minden szinten. Amint hírlik, a győztes nemcsak jó munkaerő, aki kifogástalanul takarít üzemet, folyosót, konyhát, mellékhelyiséget, hanem még közszeretetnek is örvend. Ehhez az is kellett, hogy ne legyen felfuvalkodott amiatt, hogy nem is olyan rég még iskolai irodai környezetben dolgozott kulcspozícióban. Vagy hogy ne legyen megkeseredett, mivel ott kellett hagynia régi állását- munkakörét gyorsan előrehaladó látássérültsége okán. Ahol Kata van, ott nem keletkeznek, hanem inkább elsimulnak a békétlenségek. Magánélete teljesen érdektelen volna a bulvár számára: boldog házasságban él férjével és kislányukkal.





Szarka Istvánné, Szombathely, Rumi út

SzarkaCsaknem három évtizede dolgozik egy helyen, de volt már műszaki rajzolótól gyártás-előkészítőn át termelésirányítóig sok minden. Másfél éve kereskedelmi ügyintéző. Felettesei és más munkatársai szerint minden dolgozó előtt példa lehet a munkához, a céghez és az ügyfelekhez való hozzáállása. Utóbbit illetően el lehet mondani, hogy vevőközpontú, vagyis jeleskedik az üzleti partnerek felkutatásban és a velük való kapcsolattartásban. Rajta igazán nem múlik például a hullámkartondoboz értékesítésünk… Közvetlen főnöke, Kertész Márton értékesítési csoportvezető-helyettes megjegyzése: Böbére tárgyalásokat is lehet bízni; lót-fut: alapanyagot rendel, gyártást készít elő, rendelést igazol vissza stb. „Kalandorok kíméljék”: férjezett, egy felnőtt fia és lánya van…






Szakszervezeti előnyök. Ahogyan tavaly, úgy idén is üdülési segélyt nyújt a Fogyatékkal Élők Szakszervezete (FÉSZEK) a cég által biztosított üdülőhelyeken, Bükfürdőn és Balatonbogláron – tudatta Vojtek Endre alelnök. Az üdülési segély fejenként napi 500 forint a szakszervezeti tagoknak és a velük üdülő családtagoknak. További idevágó szakszervezeti hír, hogy a FÉSZEK automatikusan kockázati életbiztosítást köt minden egyes tagdíjfizető tagjára és a vele egy háztartásban élő férjre, feleségre, családtagokra. Bár a biztosítás a befolyt tagdíjakból történik, a tagdíjak semmiképpen nem emelkednek, tette hozzá Vojtek Endre.

Búcsúztatók „feelingje”
Népszerűségük tetőpontján mentek nyugdíjba


BucsuAz érdekről biztosan nem… De akkor vajon miről árulkodhat, hogy ha Társaságunknál nagyon tudnak búcsúztatni nyugdíjba vonuló munkatársakat? Gondos készülődés, terülj-terülj-asztalkám, zsúfoltság, emelkedett hangulat, a társak által tervezett-készített, személyre szóló albumok, izgatott suttogások, tapsviharok, jóízűre sikeredő méltatóbeszédek, sok kacagásba forduló mosoly, könny a szemekben, hosszú, kollegiális ölelkezések… Legalább két dologról szól ez. Az egyik, hogy a FŐKEFE dolgozóiban nagyon is munkál a közösségi szellem. A másik, hogy voltak (és remélhetően vannak, lesznek) a cégünknél olyan vezetők és középvezetők, akik szeretetet, tiszteletet hívnak ki környezetükből, akik nemcsak azzal hagynak nyomot a munkatársak – főnökök és beosztottak – memóriájában, hogy huzamos idő óta itt dolgoztak. Hanem azzal is, hogy másokért és a vállalatért felelősséget vállaló személyiségekként, rátermett szakemberekként sürgölődtek közöttünk.
Április során például csaknem egyidőben zajlott le két ilyen búcsúztató a budapesti székházban. Az egyik ünnepeltnek köszönhettük sok szempontból a cég „fizikális” működésének folyamatosságát.
„Addig jó az üzemfenntartás, amíg nem tudjuk, hogy létezik; nos, Novák György üzemfenntartás-vezető ezt tudta nyújtani… Nagyon nagy és szerteágazó területen maximálisan helytállt” – méltatta
Gönczöl Zoltán, a műszaki és termelési főosztály vezetője. Valóban, a vállalati munkát letevő kolléga az itt töltött tíz év alatt remekül irányította csaknem 80 telephely eszközei- gépei-berendezései karbantartását, a gondnokságot, fő felelőse volt az energetikának és még hosszan lehetne sorolni fáradozásait.
Novák György férfias, szerény ember, de így se tudta elhárítani a felé irányuló szeretetet. No aztán
Czéh Ibolya, a Kefeüzem vezetőjének búcsúztatóján valóságos szeretetvulkánok törtek ki az étellel- itallal-virággal feldíszített teremben.
BucsuJól látszott: nem üres hízelgés Gönczöl Zoltán vele kapcsolatos laudációja sem, melyben megemlítette azt is: „Miközben szakmailag irányította a Kefeüzemet, nagy családdá is formálta. Mint édesanya törődött minden dolgozó ügyesbajos dolgaval is.” E sorok írója, kivárva a hosszú sort, ezt a benyomását osztotta meg két búcsúpuszi között Ibolyával: „Ibolya, ez a feléd áradó lelkesedés fémjelzi, milyen önzetlen, értelmes 27 évet töltöttél el a cégnél!” Közvetlen kollégái amolyan egypéldányos, egyedi „Hírmondót” szerkesztettek volt főnöküknek, főként az együtt töltött évek emlékezetes fotóival. És előperdült természetesen „Cirkos Panni” (Csernáné) is, aki bár nem a Kefeüzem dolgozója, mégis versbe szedte Czéh Ibolya érdemeit. „Panninak sikerült, pedig azt hittem, nem fogok sírni” – mondta a különben derűsen és energikusan búcsúzó üzemvezető hölgy meghatottan.


Főkefe Hírmondó 2013. február-március
A Főkefe Hírmondó februári-márciusi száma letölthető, megtekinthető itt .pdf formátumban.

Köszöntő
„Rossz vér”?


KissSok olyan fotó került be ebbe a lapszámba is, melyen munkavállalóink láthatók. Egy komlói kép például azt rögzíti, hogy az ottani kollégák önkéntesen vért adnak. Kicsit összevág ez a húsvéttal, amelyen ugyan túljutottunk, ámde a húsvéti ünnepkör tovább tart, egészen pünkösdig. Az, hogy valakik adnak a vérükből rászoruló betegeknek, balesetet szenvedetteknek, némileg emlékeztet a nagypénteki eseményre, amikor is a keresztények Újszövetségre támaszkodó hite szerint Jézus Krisztus szintén mások javára engedte kiömölni a vérét. Ott, a golgotai vesztőhelyen mint tökéletes és bűntelen „áldozati bárány”, kiengesztelte Istent az emberek bűnéért. E hit szerint azért tölthetjük földi életünk után jó helyen az örökkévalóságot, mert az Atya a Fiú vérére tekintve megkegyelmez nekünk. Vagyis üdvösséget ad.
A keresztény húsvétnak fontos előzménye a páska, pontosabban a pészach, Mózes második könyvében, amely ugyanúgy szent irata zsidóknak, mint keresztényeknek. Ott is központi jelentősége van a vérnek. Az egyiptomi náció körében él rabszolgasorban Izráel népe. Utóbbi végre a saját istenét akarja ünnepelni – aki történetesen az egyetlen Isten, dacára az egyiptomiak bálványisteneinek –, de a fáraó nem engedi a héberek elvonulását. Az Úr – amint a Bibliából kiderül – kilenc csapás után egy tizedikkel is sújtja Egyiptomot. Meghalnak az elsőszülött gyermekek minden házban, kivéve a zsidókéit. Ők, hallgatva Mózes prófétára, az Úr rendelkezése szerint előzőleg levágnak egy páskabárányt, s annak véréből ajtófélfájukra kennek. Amelyik házon ott az áldozati bárány vére, ott elmarad csapás. Elkerülés ünnepe, ezt jelenti a pészach, ez a „zsidó húsvét”. A történetből kihámozható, hogy sújthatta volna ítélettel Isten a zsidókat is, de ők elfogadták a kegyelmet úgy, ahogy azt az Örökkévaló felkínálta. Meg is menekültek, és ki is szabadultak az egyiptomi fogságból.
A vér számos ősi vallás szerint szent dolog. Persze az elvallástalanodott fogyasztói társadalom szemében sokszor csak mulatság, gondoljunk a krimikre, az akció- vagy épp a vámpíros filmekre. Hogy kinek van igaza, majd eldönti az idő. De azért hadd említsem itt az ünnep kapcsán: mint hírlapíró sokat foglalkoztam a magyarországi cigánysággal is. Egyszer egész riportkörutat tettem azért, hogy megismerhessem kis keresztény roma gyülekezetek életét vidéken. A megtért cigány emberek közül a korábbi bűnözők is példás életre tudtak áttérni. Legalábbis érdekes: a gyökeres változást egyértelműen a Megváltó értük is kiömlött vérének tulajdonították. Visszanyerték emberi méltóságukat. Megjegyzem, becslések szerint Társaságunk munkavállalóinak is legalább egynegyede, sőt, akár egyharmada roma származású.
„Rossz vér”? – kérdezhetné valaki cégarcunk, Bill után szabadon, de előítélettel. Semmi esetre sem! Ez a soktelephelyes cég, foglalkoztatási és képzési küldetésével sokszorosan igyekszik bizonyítani, hogy emberi méltóságunk egyforma, legyünk bár fogyatékossággal élők vagy „egészségesek”, romák vagy „nem romák”…
Joó István főszerkesztő

Az alapvető képzés önbizalmat is ad - mondja Kun László vezető oktatásszervező

Kiss- Ön Társaságunknál a felnőttképzési tevékenységéért felelős vezető, a TÁMOPprojekten belül pedig a cég vezető oktatásszervezője. Mi mondható el az alapvető képzések elindulásának pillanatában?
Elegendően jelentkeztek?
– A tervezett létszám csaknem teljes egészében összeállt, mintegy 1100-an tettek szándéknyilatkozatot és kötelezték el magukat a képzésen való részvételre. Feltehetően némely helyen kis csúszással további körülbelül száz munkavállalónk lép még be az alapvető képzésbe. Várakozáson felüli eredmény, hogy a megváltozott munkaképességű állomány egyharmada kész bekapcsolódni. Azt hiszem, kifejezetten elégedettek lehetünk ezzel… Bár a szakmai képzések csak augusztusban, illetve november folyamán indulnak, ott is csaknem az ideális létszámban jelentkeztek, hogy részt vennének ezeken az összesen 420 főre tervezett tanfolyamokon.
- Mi az, ami élénkké tette az érdeklődést?
- Tájékoztatóink, toborzásaink hatásosnak bizonyultak. Félszáz út áll mögöttünk; a többes számot természetesen Jádi Krisztina rehabilitációs osztályvezető és további rehabilitációs munkatársak miatt használom. Az emberek felismerték érdeküket abban is, hogy a képzések zömmel saját telephelyeiken valósulnak meg, nem kell tehát utazniuk, illetve várniuk az utazási költségek ellentételezésére. Továbbá sokat nyomhatott a latban Szabó György ügyvezető úr rendelkezése, amely szerint a képzésbe bevontak semmivel sem kapnak kevesebb jövedelmet, mint eddig. S ez nem csak az időbéresekre vonatkozik. A teljesítménybér esetén majd úgy számolják ki a jövedelmet, hogy a ténylegesen munkával töltött időben mutatott teljesítményt vetítik az egész munkaidőre, vagyis amelyben a képzésre elkülönített időszak is szerepel. De éppoly jótékony hatású volt egy rémhírnek az eloszlatása is, miszerint aki elvégzi a képzést, annak meg kell válnia a FŐKEFÉ-től. Hadd szögezzük le újra: erről szó sincs! Csak arról, hogy aki a képzésektől függetlenül egyszer kikerül ebből a rendszerből, például mert a tranzitfoglalkoztatás szabályai lesznek érvényesek rá, vagy mert ő maga szeretne távozni, akkor mentálisan és szakmailag sokkal felkészültebb állapotban kísérelheti meg a külső elhelyezkedést. Arról nem is beszélve, hogy a FŐKEFÉ-nél is valószínűleg jobb teljesítményre lesz képes, növekszik a munka iránti motiváltsága.
- Erre azt mondhatnák némelyek, nekik nincs szükségük ilyen motiváció-növekedésre.
- Rossz megközelítés volna ez. Másról van szó: egy 480 órás képzési program aligha fejeződhet be úgy, hogy a személyiségen ne hagyna pozitív nyomot. Mert aki egy ilyen szisztematikus alapvető képzésen részt vesz, az nem csak üldögélni fog, hanem aktív lesz, így javul a kommunikációs készsége, nyitottabb lesz a világra, nagyobb lesz az önbizalma. Kikerül a mindennapi skatulyából, amelybe mások zárták, illetve amibe önmaga zárta saját magát. Hogyne hatna ez vissza a munkateljesítményre is, még akkor is, ha az addig sem volt kifogásolható?
- A képzés sikeréhez jó trénerek is kellenek…
- Nos, beszélgetésünk idején már javában zajlik a trénerek 80 órás képzése, amelyen az oktatást végző kollégák módszertani felkészítést kapnak a „Munkavállaláshoz szükséges képességek fejlesztése” elnevezésű alapvető képzés tananyagegységeinek megtartására. Az alapvető képzéseket illetően nekik valóban döntő szerepük lesz abban, hogy a képzésbe vontak „belső falai” leomoljanak, megszerezvén a dolgozók – akik talán sok évtizeddel ezelőtt szocializálódtak – bizalmát, feloldván a szorongást, illetve a fásultságot. Kimondható: e képzés egyik célja az, hogy ne úgy tekintsenek ezek az emberek önmagukra, mint elesettekre. Amiben csaknem mindannyiunknak erősödnünk kell, az a távlatos gondolkodás.
Nem csak a holnapot kell túlélni, nemcsak rövid távon kell gondolkodni.
- De kik lesznek cégünk TÁMOP-os trénerei?
- Nálunk a trénereket speciálisan „rehabilitációs oktatóknak” nevezzük, utalva ezzel is arra, hogy melyik az a célcsoport, amelyeknek a legjobban szükségük van a mentális fejlesztésre.
Oktatóink erre szakosodó szociálpedagógusok, gyógypedagógusok, szociális munkások, mentálhigiénés szakemberek, gyógypedagógiai asszisztensek, nem egy esetben már eleve képzett trénerek.
- Ami a szakmai képzéseket illeti, 2011. november és 2012. január között e téren is megtörtént az előzetes képzési igényfelmérés. Mennyire van ez összhangban a jelentkezések irányultságával?
- Nem mindig fedi teljesen egymást a kettő, az biztos. Van, aki mást írt be akkor, és máshova jelentkezik most. De a különbség áthidalható mértékű, annál is inkább, mivel itt van még idő a szervezésre.
- Elég szélesnek tartja a szakmafajták palettáját?
- Konzorciumi partnereink közül messze a mi kínálatunk a legszélesebb.
- Mi bizonyult a legnépszerűbbnek?
- A legnagyobb „sláger” a számítógép-kezelő, alap-, illetve haladó fokon. Háromszoros a jelentkezés ahhoz képest, ami létszámot eredetileg beállítottunk. Az emberek nyilván felismerték, hogy számítógépes ismeretek nélkül ma már egyre nehezebb boldogulni.
Természetesen a hallássérülteket más módszerekkel kell oktatni, mint az egyéb sérülésspecifikus csoporthoz tartozókat. Ugyanez a helyzet a látássérültekkel: az ő számítógépeikre képernyőnagyító-programot telepítünk, a vakokéra képernyő-felolvasó Jaws-programot.
A második legnépszerűbb képzés alanyai betanított papírtermék-készítők lesznek…
- Vannak OKJ-s szintű képzések is - parkgondozó, takarító. Viszont az úgynevezett program-akkreditált képzések mennyire lesznek érdemiek?
- A programakkreditált képzések is országos minősítést jelentenek; a képzés elvégzéséről szóló papír tehát mindenképpen értékes lesz. Ráadásul bőséges óraszám van hozzájuk rendelve, a megváltozott munkaképességűeknek megfelelő lassúbb ismeretanyag-átadás végett.
Az óraszámok szinte minden szakmai képzésünknél felérnek egy-egy OKJ-s rész szakképesítés óraszámával.
- Önnek legendásan sok az adminisztrációs munkája. Született irodista?
- Korántsem. Úgy szoktam mondani, hogy egy busz alól indulva jutottam el oda, ahol vagyok. Bár műszaki szakoktató a végzettségem – amely pedagógiai irányultsága miatt alapot jelent a jelenlegi tevékenységem végzéséhez –, karosszérialakatos az eredeti szakmám. Emlékszem, életem első munkahelyén lángvágóval vágtam szét egy buszt…
- Kellemesebb egy 2x4 méteres szobában, melyet meg is kell osztania egy szintén ott dolgozó kollégájával? Azért bírja, mert sok vidéki utat is le kell bonyolítania?
- Igen, ez is közrejátszik. Egyébként negyvenkét éves vagyok, huszonöt éve dolgozom, sok – szakmailag egymástól teljesen független - szakterületet megjártam már, mindenütt sok tapasztalatot szerezhettem, ez is erőforrás. Lelkiismeretesnek tartom magam, maximálisan próbálom elvégezni a rám bízott feladatokat. Az intézmény-akkreditációs előírásoknak megfelelő, magam felépítette rendszerben dolgozom, a képzési folyamatok kívülről megkövetelt dokumentálása érdekében. Ugyancsak erőt ad munkámhoz a megváltozott munkaképességű emberekhez való kötődésem.
- Ez hogyan alakult ki?
- Valaha a Nemzetközi Pető Intézetben is dolgoztam, mozgássérült gyermekek között. Közvetlenül ott találkoztam először fogyatékkal élő emberekkel, és tapasztaltam meg azt a szeretetet és kötődést, amelyet ezek az emberek nyújtani tudnak. Adódott a lehetőség, hogy sokuknak készítsek személyre szabottan olyan eszközt, amellyel járni tanulhatnak. Érthetően nagy volt az örömöm, amikor azt láttam, hogy az a gyermek, aki addig fel sem tudott állni, az általam készített eszköz segítségével „indult meg a nagyvilág felé”…

Csapatépítő, közösségformáló ötletbörze
Önelnevezések tanulságai


KissKözmeghallgatást tartott nemrégiben a TÁMOP-projektről Szabó György ügyvezető, Kiss Ákos vezető projektkoordinátor és Jádi Krisztina rehabilitációs osztályvezető. A Laky Adolf utcai központban ezután rendhagyó közösségformáló játék zajlott le Joó István kommunikációs munkatárs moderálásával mintegy kétszáz ember részvételével. A közvetlen cél az volt, hogy az úgymond megváltozott munkaképességűek, illetve fogyatékossággal élő munkavállalók maguk találjanak ki valamiféle rétegmegnevezést, csoportmegszólítást önmagukra. Valójában azonban a képzések előtti csapatépítésről szólt ez a derűs rendezvény, illetve arról, hogy egyénileg, közösségileg nagyobb önismeretre jussunk.

Egy moderátor dilemmái

A moderátornak előzőleg nem kis főfájást okozott, hogyan bonyolítsa le a játékot. Annyi látszott biztosnak, hogy ennek mindenképpen meg kell történnie a (főként európai uniós forrású) TÁMOP-projekt keretében, mert ez projekt-előírás, „kötelezően megvalósítandó belső kommunikációs cselekmény” volt a „célcsoport közösségi összetartó erejének növelésére”. Azt egyáltalán nem szerette volna a kommunikációs munkatárs, hogy az ellenkező hatást érje el, mivel netán érzékenységeket sért, vagy esetleg a munkatársaknak egyszerűen nincs kedve játszani. Sokat jelentett azonban neki, hogy Jádi Krisztina rehabilitációs osztályvezető minden előzetes segítséget megadott számára. Úgyhogy mégiscsak jó reménységgel helyezte el a JÁTÉKOS ÖTLETBÖRZE feliratú kartonurnát a portán, több nappal a rendezvény előtt. E doboz az ilyen csapatépítő játék fontos előfeltétele, persze minekutána sokan a ládikába dobták ötletüket a szóban forgó társadalmi réteg, munkavállalói csoport önmegnevezésére – hogy aztán jöjjön a közös szavazás.
S hogy mi az értelme ennek a szavazásnak? Tény és való, hogy a közéletben és a sajtóban megváltozott munkaképességűeknek, illetve fogyatékossággal élőknek hívják ezeket az embereket, de nincs-e valami olyan fogalom-, kifejezésötlet, ami ezt felülírhatná? Jegyezzük meg, nem volt várható, hogy Társaságunk APTA-műhelyében olyan szintű önmegnevezés születik, ami egyszer országosan kiszoríthatná a ma „hatályos” hivatalos fogalmakat. Előre látszott: vagy nem lenne kellően hivatalos íze és nem fedné le az egész – igen változatos összetételű – réteget, vagy hiányozna belőle az erkölcsi jelentéstöbblet. A játék szempontjából egyébként ennek megléte volt a fontosabb… Eljött február 15. Meglepetésként érte a rendezvény reggelén a leendő moderátort, hogy igen sok cédulát, kifejezés-javaslatot talált az urnában!

Javaslatok özöne

Voltak persze olyan nevek, melyek több-kevesebb pesszimizmust sugalltak, vagy melyek arról tanúskodtak, hogy a javaslattevő kolléga (szükségtelenül) negatívan, kishitűen látja magát és rétegét. Szélsőséges példa erre: „Totálkárosak”, „Zárlatosak”, „Műszaki hibás kategóriások”.
Persze lehet, hogy ebben csak valamiféle önirónia-kísérlet volt, mint a „Zizik” gyűjtőnévben is. Ám nyilvánvaló: a javaslattevő is felháborodna, ha kívülről, szeretetlenül neveznék őt „zárlatosaknak”.
Volt aztán sok olyan beérkezett ötlet, amely nem az egész közösség megnevezésére vonatkozott, csak annak egy részére. Ilyen volt például a „Látásban akadályozottak” kifejezés, ami azonban mégis hordoz értéket, jogos kritikát: a bevett „látássérült” szóban az érintettek okkal kifogásolhatnák a „-sérült” szóelemet. Jó néhány munkatárs csak a cég kollektíváját igyekezett körvonalazni, mások régen vagy máshol használt kifejezéseket elevenítettek fel – „Hendikepesek”, „csökkent munkaképességűek” stb.

Voltak aztán olyan ötletek, melyek méltán kerültek ki a rendezvény szavazótáblájára.

Nevekben rejlő erkölcsi plusz

„Segítséggel élők”: ez például más emberekre is mutat, nem fogyatékosságot állít, hanem az összetartozás-tudatot állítja, erősíti azokkal, akik nem sorstársak, de jóérzésűek. „Eltérő munkaképességűek”: ez talán annyiban jobb, mint a „megváltozott munkaképességűek”, hogy azokat is magában foglalja, akik eleve hátránnyal születettek.
Az „Egymást segítők” nyilván az adott réteg együvé tartozását fejezi ki, s a széthúzást utasítja el. Talán a hangulatos „Fecskefészek” szó is a hasonló sorsúak közelségét emeli ki. „Maradandó állapotúak”: ez a név arra a nehézségre céloz, hogy a terhet életfogytig hordozni kell. Vitatható azonban, hogy mindenben maradandó-e az emberi állapot.
Van, amiben változhatunk, fejlődhetünk, például megváltozhat a dolgokhoz való hozzáállásunk, mondjuk rájövünk: lehetünk boldogok nehéz körülmények között is…Említést érdemel a „Normális emberi lények” ötlet is. Hasonló ehhez a „Mi is emberek vagyunk” elnevezés-kísérlet, mely egyébként a helyszínen érkezett be. Ezek kifejezik, hogy a megváltozott munkaképességű ember nem alávalóbbak másoknál, hiszen vagy mindenki fogyatékos valami miatt (csak ezt a fogyatékosságot nem annak hívják), vagy nem fogyatékos senki.
Azt szuggerálják ezek, hogy a kívülállók lássák be: felebarátként kell viszonyulni minden tisztességes emberhez. S aki pedig a „Rehabik” szót dobta be az urnába? Nos, nyilván egy becéző formulát alkotott, olyat, mint amilyen a „rokik”, amely a rokkantak szóra megy vissza. Van, aki tárgyilagos pontosságra törekedett ötletével: „Támogatott munkaképességűek”. Igazán a teljesség igénye nélkül említhetők az olyan segélykiáltásszerű önelnevezés vagy mozgalminév-kísérletek, mint amilyen például az „Élni akarunk!”, vagy a lelki értékek lényegi voltára utaló „Szívvel élünk” kifejezés. Volt, aki a frappáns rövidíthetőségre törekedett: „FÉK – Fogyatékossággal Élők Közössége”.

Hétköznapi hősök

A helyszíni játék lényege a szavazás volt a beérkező szópályázatok elemzésén túl. A győztes elnevezés a „Hétköznapi hősök” lett, amelyet Pék Anita, a csomagoló műhely dolgozója alkotott. Ő pezsgőt és Milka-csokit vehetett át, többen mások szintén édességet. De mi minden sűrűsödik össze a legtöbb szavazatot kapott szóösszetételben? Kifejezi, hogy az érintettek nem lesznek ugyan celebek, ismert sztárok, nem övezi őket viharos elismerés, népszerűség, de mégis kitartanak, nagy csatákat vívnak és nyernek meg napról-napra. Például bejárásban – lásd akadálymentesítetlen tömegközlekedés, kívülről érkező szeretetlen gesztusok az ügyintézés során és a többi…Vagy éppen a jó munkateljesítményre való konok törekvésben hősök ők – szembeszállva rendszeresen a fizikai-lelki nehézségekkel! Hasonló felfogás állhat egyébként az „Erős akaratú emberek” névkísérlet mögött. (Persze az efajta ötletek, amellett, hogy erkölcsi tartalmat sugallnak, eléggé általánosak, hiszen mások más miatt hétköznapi hősök, illetve más miatt kényszerülnek erős akaratot kifejleszteni.)
A jó hangulatú, oldott légkörű játék igazi célját a moderátor végül a következőkben foglalta össze: játszani a felnőtteknek is kell, erre már József Attila is felhívta a figyelmet a szabadsággal összefüggésben („játszani is engedd…”). A névadási ötletekben felbukkantak szorongásaink, kishitűségünk vagy éppen jó értelemben vett elszántságunk, emberi méltóságunk igénye, illetve öntudatra és összefogásra való vágyunk, készségünk. Persze az is kiderült az ötletbörze megvalósítása során, hogy igen nehéz volna öszszefoglaló nevet adni. Igen, nincs két megváltozott munkaképességű ember, még két gyengénlátó sem az. De talán az is világos lett a játék során, hogy fokozott összetartozástudatra van szükség! Pusztán ennek felismerése is közösségformálás…

Tisztelt Munkavállaló!

A megváltozott munkaképességű személyek támogatási rendszerének átalakítása miatt a következő fontos változásra szeretném felhívni a figyelmet. Az idevágó kormányrendelet az alábbiak szerint határolja be munkavállalóknak azon körét, akik foglalkoztatásához támogatások nyújthatóak1: aki a komplex minősítés alapján rehabilitálható (B1, C1 kategória), vagy akinek rehabilitációja nem javasolt (B2, C2, D kategória) aki 2011. december 31-én III. csoportos rokkantsági, baleseti rokkantsági nyugdíjban, rendszeres szociális járadékban részesült és az öregségi nyugdíjkorhatárt több, mint öt év múlva éri el és kérte a komplex minősítését, aki rehabilitációs járadékban részesül, aki 2011. december 31-én az 1991. évi IV. törvény 42. és 42/B. §-a szerint megváltozott munkaképességű munkavállalónak minősült, vagy foglalkoztatása alapján a munkáltató 2011 decemberében költségvetési támogatásban részesült. Mindez a megváltozott munkaképességű, fogyatékossággal élő munkavállalók számára azt jelenti, hogy 2014. január elsejétől csak azok után a megváltozott munkaképességű dolgozók után részesül vállalatunk támogatásban, akik rendelkeznek komplex orvosszakértői minősítéssel. Annak érdekében, hogy a továbbfoglalkoztathatósága biztosított legyen a munkavállalóknak, a Rehabilitációs osztály szeretne segítséget nyújtani, hogy még az idei évben sikerüljön beszerezni a komplex orvosszakértői véleményt.

Munkavállalói feladatok: Első lépésben a háziorvost szükséges felkeresni és a felülvizsgálathoz előírt beutalót kitöltetni, valamint az egészségkárosodással kapcsolatos 3 hónapnál nem régebbi leleteket beszerezni. Majd amennyiben nem tudja kitölteni a komplex minősítéshez szükséges további nyomtatványokat, keresse fel a rehabilitációs mentort! Lehetőséget nyújtunk arra, hogy akik meghatalmazzák a FŐKEFÉT, azoknak benyújtjuk az összeállított orvosi papírokat az illetékes Rehabilitációs Szakigazgatási Szervhez, ezáltal remélhetőleg 60 napon belül felülvizsgálatra kerülhet sor.
A következő egészségkárosodással rendelkező munkavállalóknak javasoljuk a mielőbbi intézkedést, mert nekik még nincs beadott komplex felülvizsgálati kérelmük:
- fogyatékkal élők, rokkantsági járadékban, rokkantsági ellátásban részesülők, valamint akik 5 éven belül betöltik a nyugdíjkorhatárt, ugyanis sajnálatos módon a munkáltatónak a törvény értelmében ezektől a munkavállalóktól is szüksége van komplex orvosszakértői véleményre.
Természetesen mindenkinek jogában áll eldönteni, hogy részt vesz-e a felülvizsgálaton, vagy sem. Nekünk azonban kötelességünk tájékoztatni munkavállalóinkat a változásokról és veszélyekről. A felmerülő kérdéseket telefonon várjuk.
Köszönettel: Jádi Krisztina
rehabilitációs osztályvezető

Ülésezett a Központi Üzemi Tanács
A KÜT március 7-i ülésén Szabó György ügyvezető igazgató adott tájékoztatást a tavalyi évről. Eszerint a hasonló profilú három állami nagyvállalat közül a FŐKEFE zárta viszonylag a legjobb eredménnyel a 2012-es évet. Ez többek között a gyártás-üzemeltetés hatékonyabbá tételének is köszönhető. Jelentős előrelépésként adta hírül, hogy cégünk a mezőgazdasági tevékenységekre önálló leányvállalatot hozhat létre, mely által az állami közmunkaprogramból is részt vállalalunk; mindez hozzájárulhat Társaságunk jövőjének megszilárdulásához. Szabó György elmondta azt is, hogy majdan, a közbeszerzési törvény elfogadása után a megváltozott munkaképességű munkavállalókat foglalkoztató 100 %-ban állami tulajdonú társaságok várhatóan pozitív diszkriminációban részesülnek bizonyos megrendelések terén. Elhangzott az is, hogy a komplex felülvizsgálat után a rehabilitációs ellátásra jogosultaknál úgymond a termelés hatékonysága, egyáltalán a Társaság gazdasági érdeke nem teszi lehetővé a 4 órára történő munkaszerződés módosítást. Ugyanakkor a cégvezetés, óraszámemeléssel, a 6 órás munkavállalást szeretné kieszközölni mindazokon a telephelyeken, ahol a munka mennyisége indokolja.

1 A meghatározások a 2011. évi CXCI. törvény a megváltozott munkaképességű személyek ellátásairól és egyes törvények módosításairól (Mmtv.) szabályozásán alapulnak. Megjegyzendő, hogy az Mmtv. 38.§-ának módosításáról, pontosabban a benne szereplő dátumok módosításáról a T/8889. számú törvényjavaslat 72.§-a rendelkezik, amely törvényjavaslat határozathozatal előtt áll.

A hónap dolgozói

Papp Lászlóné, Körmend

PappTeca, a körmendi telephely egyik csoportvezető-helyettese több mint tíz éve dolgozik a körmendi üzemben. Kezdetben betanított munkásként a telephelyen folyó sokféle munkából vette ki részét. A mára egyértelmű sikertörténetként elkönyvelhető infúziószerelék-gyártás elindulásánál viszont már vezetőként működött közre. A varrodarészlegben a mopvarrás is az ő felügyelete alatt kezdődött el. A telephelyvezető (betegségből adódó) távolléte alatt immár hónapok óta ráhárulnak a körmendi közösség adminisztrációs feladatai, illetve azok koordinálása is. Belátható: az alapmunka mellett kilencven kolléga ügyes-bajos dolgaival napi szinten foglalkozni nem kis kihívás! Ő azonban erőn felül is teljesít, mondván, „a munkának mennie kell”, a készárut szállító kamionok, a külföldi megrendelők nem várnak. Hogy mindeddig sikerült az üzemnek naprakészen teljesíteni, nagyban köszönhető az ő hozzáállásának is.





Borjus Tiborné, Budapest – Füzér utca

KissEz a Füzér utcai dolgozó nem a szomszéd utcából, hanem Üllőről jár be dolgozni. A kora hajnali kelés ellenére mindig pontosan érkezik. Kollégái rendkívül ügyes és szorgalmas munkatársuknak tartják. Természetesen azt is értékelik, hogy szükség esetén mindenkinek segít, amiben tud, legyen szó szakmai vagy emberi tényezőről. (Arról nem is beszélve, hogy adott esetben a derű is segítség lehet. Említsük meg, hogy Burjus Tiborné Julcsi ezzel, illetve jó humorral egyaránt rendelkezik.) Leggyakrabban zsugorfóliázó vagy BOPP-fóliázó gépnél látni, nagy húzóerőnek számít. Feltűnik az excenter műhelyben is, mostanában például gyorsfűzők műanyagszerkezetének lyukasztása végett. Szívesen áll párban is egy géphez, ami azt jelenti, hogy adott esetben képes egyéni teljesítményét alárendelni a vállalati érdekének, lásd határidőtartás.







Csizmadi Ferenc, Cegléd

KissNem is olyan magától értetődő, ha egy hajdani kőműves – esetünkben a hatvan felé közelítő Csizmadi Ferenc – keze kifinomult mozgást igénylő munkát is kiválóan végez. Márpedig a hetven fős ceglédi telephelyen most ilyen „meló” van, ami ráadásul fokozott türelmet, figyelmet, jó szemet is megkövetel. Hiszen itt alumíniumöntvények sorjázása helyett immár új szőnyegek tisztítása zajlik egy örkényi megrendelő cég számára. Szóval ez is jól megy Feri bátyánknak, holott végig kell tapogatni a gyapjútermék minden négyzetcentiméterét, és kis fogókkal kell eltávolítani a makacs szemetet. Övé az egyik legjobb, legalaposabb teljesítmény, sőt, segítőkészségre szintén futja… Hat év óta mindig nyitott az új munkafolyamatok betanulására, ha kell, meósként is hadra fogható. (Az is volt egykor.) Munkatársai iránt rendkívül barátságos, klasszikus közösségi ember.







Véradás Komlón. Harminchárom FŐKEFE-dolgozó adott vért Komlón március elsején - tudatta a Hírmondóval Vojtek Aurél, a helyi termelési központ üzemvezetője. A nagylelkű, áldozatkész munkatársak a komlói Vöröskereszt szervezésében vettek részt az akción.

Sikeres kokárdaszezon. Tucatnyi telephelyünkön összesen mintegy 570 ezer kokárdát gyártottak Társaságunk munkavállalói az idei március idusára. A kokárdakészítés a cég egyik szezonális bérmunkája, amely sok helyütt bevethető más irányú bérmunka megrendelések időszakos szüneteiben is.

Kerekesszékes szépségkirálynő
Vanda szót emelt az akadálymentesítésért


KissMég csak öt hónapja került kerekesszékbe Vasas Vanda, de máris (március 9-én) megnyerte a Miss Colours Hungary szépségversenyt. A húszéves lány nem szeret beszélni balesetéről a sajtónak. Bizonyára azért nem, mert időben nagyon-nagyon közel még a trauma. A fényképfelvételeken és a Magyar Televízió Ma reggel című adásában azonban boldognak látszik. És persze tényleg szépnek.
E sorok írója bevallja, úgy önmagában nem sok fantáziát lát a szépségversenyekben. A szépség olyan adottság, amihez nem sok közünk van, nem tehetünk érte sokat, hogy rendelkezhessünk vele. Vagy hogy megőrizhessük mondjuk egy baleset során. Gondoljuk el, hányan nem mondhatják el, hogy szépek, azok közül, akik a fogyatékossággal élők nagy közösségébe születtek vagy kerültek. Kevesebbek ők az által, ha nem vonzók egy szakavatott zsűri szemében?
Az én húszas éveim legszebb órái egy budapesti felekezeti ifjúsági közösségben teltek. Közel esett a Marcibányi tér, a Mozgássérült Emberek Rehabilitációs Központja. Számos hívő fiatal között nekem is az volt az egyik önkéntes szolgálatom, hogy bejártam a mozgássérültekhez beszélgetni, illetve eltoltam némelyiküket a pasaréti református templomba. Szépek voltak? Azt kell mondjam, első pillantásra egyáltalán nem. Dehogyis nyertek volna kerekesszékes szépségversenyt – már ha lett volna ilyen a késő-Kádárkorban. De ahogy mélyültek ezek a barátságok, egyre szebbnek láttam őket – belső lelki értékeikért. A belőlük áradó szeretet és hála ült ki az arcukra, akkor is, ha azt történetesen kezdettől elváltoztatta a Little-kór, a magzatkori agykárosodás.
Bizonyos, hogy kölcsönösen sokat épültünk egymás által. Mégis azt mondom, megérte a szóban forgó szépségverseny. Nemcsak azért, mert Vandának e sikerrel nyilvánvalóan könnyebb az új élethelyzet feldolgozása. Hanem azért is, mert mégiscsak ráirányítja a közfigyelmet a kerekesszékesekre. A lány semmit nem bíz a véletlenre, a rokonszenves szépségkirálynő minden nyilatkozatában kiáll szép és kevésbé szép kortársai ezreiért, sürgeti, hogy ahol csak lehet, történjék meg az akadálymentesítés. Talán nem korai, ha leírjuk a hírt:
Vasas Vanda, ez a kerekesszékes szépség elvállalta a díszvendég reprezentációs feladatkörét a (cégünknél is futó) TÁMOP-projekt ünnepélyes nyitórendezvényén. Így kerek a világ! J.I.


Főkefe Hírmondó 2013. január
A Főkefe Hírmondó januári száma letölthető, megtekinthető itt .pdf formátumban.

Tervezett TÁMOP-os képzések a Főkefénél

AZ ALAPVETŐ KÉPZÉS VÁRHATÓ KEZDÉSI IDŐPONTJA: 2013. április
A SZAKMAI KÉPZÉSEK TERVEZETT IDŐPONTJA: 2013. augusztus-november

TERVEZETT SZAKMÁK:
• Számítógép-kezelő, alap-, illetve haladó fokon
• piackutató-termékfejlesztő
• finommechanikai összeszerelő
• takarító (OKJ)
• minőségiellenőr
• vagyonőr
• betanított papírtermék-készítő
• frissítő-masszőr
• betanított varrómunkás
• parkgondozó (OKJ)
• kerti munkás (OKJ)
• munkavégzéshez szükséges adatrögzítői programok kezelése (call centeres)

TERVEZETT KÉPZÉSI HELYSZÍNEK:
Komló, Tereske, Mohács, Mohács-Újváros, Rétság, Bp.-Laky Adolf u., Bp.-Bercsényi u., Szombathely-Rumi út, Szombathely-Puskás Tivadar u., Dabas, Bejcgyertyános, Tápiószentmárton, Körmend, Mezőkövesd, Vasvár, Tiszafüred, Szentgotthárd, Tiszaszentimre, Celldömölk, Jászapáti, Jánosháza, Heves, Kőszeg, Poroszló, Csongrád, Karancsság, Berzence, Nemti, Turbékpuszta, Tiszanána, Győr, Dunakeszi, Bicske, Töltéstava-Táplánypuszta, Hajdúdorog, Sopron-Ágfalva, Martfű I., Martfű II., Bercel, Ludányhalászi, Veszprém, Polgárdi-Tekerespuszta
(Bővebb információ a következő interjúban!)

Küszöbön a TÁMOP képzések
Beszélgetés Kiss Ákos vezető projektkoordinátorral


KissÖn tavaly nyár óta irányítja a FŐKEFÉ-n belül azt a több cég közreműködésével megvalósuló projektet, amelynek hivatalos neve TÁMOP-5.3.8 – 11/A1-2012. A TÁMOP betűszó ugyebár azt jelenti, Társadalmi Megújulás Operatív Program. Amit ezen belül itt és most meg kell itt valósítani: különféle olyan képzések és szolgáltatások, melyek a megváltozott munkaképességű emberek munkaerő-piaci esélyét hivatottak növelni. Mikor tartaná sikeresnek az immár elindult projektet?
– Általános értelemben akkor, ha minél több megváltozott munkaképességű munkavállaló venne részt benne, és ha közülük minél többen sikeresen el is végeznék az érdekükben szervezett képzéseket. Ez alatt a képzésbe bevontak legalább nyolcvan százalékát értem. Ha csak a FŐKEFÉ-t nézzük: a mi vállalásunk 1620 dolgozónk képzésére vonatkozik, közülük 1200-an alapvető, 420-an különféle általános szakmai képzésben részesülnek. Társaságunk vonatkozásában az is a siker fokmérője, hogy le tudjuk-e hívni a lehető legnagyobb mértékben azt a támogatást, melyet az említett célokra a Magyar Kormány és az Európai Unió biztosít a számunkra.
– Van, akiben felzárkóztató, esélykiegyenlítő jellegű uniós projektek hallatán kétely ébred. Merthogy volt eset, hogy a támogatási pénzek nagyrészt szertefolytak, mielőtt a célcsoporthoz érhettek volna…
– A projekt alapkoncepciójához tartozik, hogy a megvalósítás során az mmk-s cégek a saját munkaerő számára kamatoztassák az előnyöket. A FŐKEFÉ-re jutó költségeknek például több mint kétharmada az alapvető célcsoportra jut közvetlenül. De a fennmaradó rész is közvetetten őket – dolgozóinkat – szolgálja javarészt, például eszközbeszerzésekkel, informatikai fejlesztésekkel, képzőhelyek kialakításával, hiszen mindezek itt, a közös munkahelyen maradnak. Viszonylag kevés az a hányad, melyet külsősök kapnak meg – mondjuk a képzőket képező képzők, vagy egy társadalmi célú reklámfilm elkészítői – az ő szakavatott munkájuk viszont elkerülhetetlen az előírások, támogatási feltételek sikeres teljesítése érdekében.
– Modellprogramról beszélünk, vagyis az a cél, hogy ami itt kiépül a fogyatékossággal élők foglalkoztatásának a megerősítésére, később minél szélesebb körben hasznosuljon hazánkban. De mi az utóbbira a biztosíték?
– Hogy világos legyen: a mi projektünk képzései csak az – mmk-sok rehabilitációs foglalkoztatását vállaló – állami cégek dolgozóinak körére terjed ki. Ám erre a megfelelően végrehajtandó A1-es projektre épül majd rá az A2-es és az A3-as projekt. Nos, ezek együttesen állítják teljesen új pályára a fogyatékossággal élő, illetve megváltozott munkaképességű emberekkel való állami törődést.
– E lap olvasóit nyilván a helyben megvalósuló képzések érdeklik leginkább. Tudjuk, megtörténtek a kompetencia-felmérések és azok kiértékelései, a képzésekre a jelentkezők túlnyomó többsége együtt van. De vannak még olyanok, akiket vonz is a lehetőség, meg kissé ijeszt is. Utóbbiak talán attól tartanak, hogy a TÁMOP-tanfolyamok elmúltával nem folytathatják a FŐKEFÉ-nél, mert netán majd más munkáltatókhoz akarják őket átvezetni.
– Fontos látni, hogy ha valaki részt vesz a képzésben, azzal nem kockáztatja főkefés állását.
Társaságunknak alapvető érdeke, hogy minél képzettebbek legyenek a dolgozói, hiszen ez is növeli az itt folyó termelőmunka hatékonyságát. A program azért plántál a munkavállalókba tudástöbbletet, készségeket, képességeket, hogy hosszútávon biztosítsa az ő fejlődésüket, megmaradásukat a foglalkoztatás terepén ebben a gyorsan változó és sokszor kiszámíthatatlan világban. Az tehát nem cél, hogy a képzettek a megszerzett képességeket, tudást feltétlenül máshol hasznosítsák. Ugyanakkor mindenki, aki elvégzi az adott tanfolyamot, képzést, lehetőséget nyer arra, hogy ha érdekei úgy diktálják és aszerint is dönt, akkor az új kompetenciákat, melyeket itt kapott, máshol is kamatoztathassa. Olyan helyen, ahol mondjuk többet keres.
– Ha valaki a képzések után tényleg szeretne tovább lépni, hol válogathat állásokban?
– A szóban forgó TÁMOP-projektben nemcsak képzések vannak, kialakítják a megváltozott munkaképességűek képzésének és elhelyezkedési tanácsadásának a módszertanát is. Sor kerül egy központi informatikai rendszer kifejlesztésére, olyan adatbázis kialakítására, amely egyaránt tartalmaz munkáltatói munkaköri adatbázist és munkaerő-piaci szolgáltatói adatbázist. Ha úgy tetszik, létrejön egy világhálós piactér, ahol találkozhat a munkaerő-kínálat a kereslettel.
– Visszatérve az esetleges aggodalmakhoz: milyen tényezők, fél-információk béníthatják még a képzés iránti motivációt?
– Ne adjunk ötleteket a rémhírterjesztőknek, hangsúlyozzuk inkább az előnyöket. Mind az alapvető képzés, mind a szakmai képzés munkaidőben zajlik majd úgy, hogy ez nem jár jövedelemcsökkentéssel. Hiszen a támogatás fedezi a munkából való kiesés idejére fizetendő bér ellenértékét. A tervek szerint áprilisban induló alapvető képzés – egy éven keresztül minden munkanapon, napi két órában – mozgásba hozhatja, fejlesztheti a résztvevők egész személyiségét.
Önismeret, önbizalom, konfliktuskezelés, a közösségbe való jobb beilleszkedés fortélyai...
Ezek kétségtelenül a munkavállaláshoz szükséges képességek, készségek fejlesztését jelentik, ami egykor még jól jöhet, de Társaságunknál is jól hasznosíthatók. A szakmai képzés három-négy hónapon keresztül heti két-három munkanapon napi négy órában folyik majd ősztől. Ezek nagy része program-akkreditált képzés, de három OKJ-s szintű képzés is indul. (A képzésfajtákat lásd az előző oldalon! A szerk.)
– Ön „magasan kvalifikált” személy: közgazdász, államigazgatási szakember. Tényleg
„ellát” a megváltozott munkaképességű emberekig?
– Számomra ők semmiképpen nem pusztán adatok és számok. Tudok problémáikról, sőt, értékeikről is. Tanúsíthatom, hogy hihetetlen értékekkel rendelkeznek. Ugyan az utóbbi fél évtizedben már projektmenedzser voltam, uniós projektek szervezésében és végrehajtásában gyűjtöttem tapasztalatokat, de előtte – többek között - az ifjúsági és sportminisztériumban, illetve a gyermek-, ifjúsági és sportminisztériumban dolgoztam. Ott már közvetlen kapcsolatba kerültem fogyatékossággal élőkkel, a fogyatékossport kapcsán.
– Mi a dolga a FŐKEFE vezető projektkoordinátorának?
– Például a mintegy harminc fős megvalósító csapat vezetése, a különböző munkacsoportok munkájával való összekapcsolása. Megjegyzem, az egész csapat egytől-egyig a FŐKEFE munkavállalója. Ezen belül van egy hatfős szűkebb projektmenedzsment. Egyeztetek TÁMOP ügyekben Társaságunk tulajdonosával és a szakminisztériummal. Természetesen egyeztetek a többi négy konzorciumi taggal is, melyek a következők:
Fogyatékos Személyek Esélyegyenlőségéért
Közhasznú Nonprofit Kft. mint projektvezető konzorciumi partner, aztán a testvércégek:
KÉZMŰ, ERFO, valamint a Társadalomfejlesztési és Módszertani Központ. Szép kihívás különben ez az egyeztetés, összehangolni az egymásra épülő vagy közösen megvalósítandó tevékenységeket, illetve az egyes cégérdekeket. De azon is ügyködnöm kell, hogy a FŐKEFE alkalmas legyen ennek az új tevékenységnek a befogadására, vagyis arra, hogy integrálja a napi működésébe. Hiszen ez az első európai uniós projekt, egyszersmind nagyszabású képzési vállalkozás a Társaság életében.
– Megkapja ehhez a kellő segítséget?
– Az ügyvezető igazgató teljes mellszélességgel kiáll az ügy mellett. A megvalósításba bevont kollégák hozzáállása is példaértékű az új feladathoz. Vannak természetesen apró konfliktusok, de azt gondolom, ez teljes mértékben elfogadható, és korábbi projektjeim során is szembesültem már hasonlóval.
A projektszemlélet teljesen új megközelítést igényel, törvényszerű, hogy a régi folyamatokon változtatni kell, alkalmazkodni kell a támogatás lehívásáért szükséges új követelményekhez. Szóval nem könnyű, de nagyon hatékony az együttműködés. A segítségnyújtás különben kölcsönös, hiszen akkor sikeres a projekt, ha a FŐKEFE is sikeres.

SAJTÓTÁJÉKOZTATÓ KÖRMENDEN
Vas megyei képzési központunkban mutatták be a kormány fogyatékosságügyi intézkedéseit


sajtóCégünk hírnevét öregbítette, hogy január 29-én körmendi telephelyünkön harangozták be a kormány által létrehozott új fogyatékosságügyi rendszert és a megváltozott munkaképességű foglalkoztatottak TÁMOP-os képzését. A sajtótájékoztatót Fülöp Attila helyettes államtitkár, Bebes István, Körmend polgármestere, Bernáth Ildikó, a Szakmapolitikai Koordinációs Tanács elnöke és Szabó György, a FŐKEFE ügyvezető igazgatója tartotta.

A tájékoztató után a nyilatkozó vendégek és a médiamunkások beöltöztek a szükséges védőöltözetbe, és megtekintették az infúziószerelék-gyártó üzem – 14 millió forinttal tavaly kialakított – úgynevezett szürke- és sterilzónáját. Szabó György a sajtónak elmondta, hogy Körmenden évi immár 7 millió darab infúziószereléket készítünk, melyek olasz partnerünk közvetítésével a világ számos országába eljutnak. Ügyvezetőnk a varrodát is megmutatta a vendégeknek, ahol dolgozóink felmosómopokat varrnak. A látogatók megtudhatták, hogy e termékeinket két nagy hazai áruházláncon keresztül adjuk el.
A Vas megyei Körmenden egyébként általános szakmai képzés indul szeptembertől, 20 fő bevonásával. A projekt része egy több mint 20 millió forintos épületrészfelújítás a képzési helyen. A körmendi képzési központba 20 varrógépet is telepítenek. A program-akkreditált, 240 órás általános szakmai képzéssel a képzésbe vont mmk-sok betanított varrómunkások is lesznek, vagyis immár nemcsak felmosófejeket (mopokat) tudnak megvarrni, hanem – a géphasználati ismereteken túl – például ruha-, ágyneműhuzat- és függönyvarráshoz is értenek majd.
Az egész Nyugatdunántúli Régió, döntően Vas megye viszonylatában összesen 275 főkefés mmk-s dolgozót vonnak be a képzésbe. Ebből 120-an szakmai képzésben részesülnek majd (varrómunkás, papírtermék-készítő, számítógépkezelő, OKJ-s parkgondozó, piackutató, vagyonőr, takarító, minőségi ellenőr), 155-en pedig alapvető képzésben. A képzőhelyekként is érintett FŐKEFE-telephelyek a régióban: Szombathely Rumi út, Szombathely-
Puskás Tivadar utca, Körmend, Bejcgyertyános, Vasvár, Jánosháza, Celdömölk, Szentgotthárd, Kőszeg, illetve a Veszprém megyei Pápa.

SAJTÓKÖZLEMÉNY

sajtóMegváltozott munkaképességű dolgozók képzése kezdődik Körmenden - új rendszer a fogyatékossággal élő emberek foglalkoztatásában! Több mint 30 ezer megváltozott munkaképességű (mmk-s) munkavállaló foglalkoztatását segíti a kormány azzal a 35 milliárd forinttal, melyet pályázati úton a költségvetésből biztosít több mint 300 vállalkozás számára – jelentette ki Fülöp Attila, család- és esélyteremtési politikáért felelős helyettes államtitkár a Vas megyei Körmenden, a FŐKEFE Nonprofit Kft. telephelyén tartott január 29 -i sajtótájékoztatón.

A helyettes államtitkár elmondta, az új pályázati rendszer a korábbihoz képest egyszerűbbé és igazságosabbá teszi a munkaadók támogatását, ösztönzi a megváltozott munkaképességű munkavállalók fejlesztését és a nyílt munkaerő piaci elhelyezkedését, valamint a differenciált foglalkoztatásra és bérezésre is lehetőséget ad. Fülöp Attila elmondta, a rendszer lényege, hogy az azonos fogyatékosságú emberek után ezentúl azonos támogatást kapnak a munkáltatók. Az új rendszerben – első lépésként – a cégeknek pályázniuk kellett a foglalkoztatási akkreditációra, melynek eredményeképpen például Vas megyében 9 munkáltató 1341 megváltozott munkaképességű munkavállaló foglalkoztatásához nyert el támogatást, amelyből 860 fő a FŐKEFÉ-nél dolgozik. Az új rendszerben is megmarad a rehabilitációs kártya, valamint a szociális foglalkoztatás. Előbbi előnye, hogy a cégeknek nem kell befizetniük a 27 százalékos szociális adót, a szociális foglalkoztatás pedig azt jelenti, hogy az intézményekben élő, általában súlyos fogyatékosságú embereknek adnak munkát – tette hozzá a helyettes államtitkár.
Elhangzott az is: Magyarország kormánya a fogyatékossággal élők társadalmi beilleszkedése és nyílt munkaerő-piaci elhelyezkedése érdekében az Új Széchenyi Terv keretében 5000 megváltozott munkaképességű munkavállaló képzését indította el ez év elején. A következő két esztendő folyamán a projektekben résztvevő három, állami tulajdonban levő foglalkoztató összesen 5000 megváltozott munkaképességű munkavállalójának felmérése és közel 3000 dolgozó képzése, kompetenciafejlesztése valósul majd meg csaknem 5 Mrd forintból.
A résztvevők egyik csoportja a munkavállaláshoz szükséges képességek pótlását szolgáló alapvető képzéseken vesz részt, melyek pl. az önismeret, önbizalom fejlesztéséhez, a konfliktuskezelés tanulásához, vagy éppen a számítógép használatához, a hivatali ügyintézéshez kapcsolódnak, mert egy fogyatékossággal élő ember számára ezek problémát jelentenek. A képzések másik fajtája általános szakmai. Az új tudás megszerzése segíti e munkavállalók elhelyezkedését nemcsak az állami cégeknél, hanem a versenyszférában is. A program országos lefedettségű, 76 vidéki telephelyen valósul meg, amelyből 16 helyszín a leghátrányosabb helyzetű kistérségben van – fogalmazott Bernáth Ildikó, a projekt végrehajtását segítő Szakmapolitikai Koordinációs Testület elnöke.

A sajtótájékoztatón az is szóba került: a képzések mellett elektronikus piactér, tudásmenedzsment portál készül, ahol a munka világához kapcsolódó fontos információkon és szolgáltatásokon túl mind a potenciális munkaadók, mind a megváltozott munkaképességű munkavállalók jelen lesznek, így a munkaerő-piaci kereslet és kínálat egymásra találhat.
Létrejön továbbá egy Országos Módszertani Központ is, mely a civil munkaerő-piaci szolgáltatók által végzett tevékenységek minőségfejlesztését célozza. A folyamat következő két szakaszában – az első csaknem 5 Mrd Ft összköltségű projekten túl - mintegy 2,7 milliárd forint áll majd rendelkezésre a civil, egyházi és magán fenntartású védett foglalkoztató szervezetek, valamint további 2 milliárd forint az országban működő alternatív munkaerő-piaci szolgáltatók fejlesztésére.

Főkefe a facebookon
„A te véleményedre is kíváncsiak vagyunk!”


Facebook oldal elérhetősége

Végre saját bejáratott Facebook-oldallal büszkélkedhet a FŐKEFE. A legkeresettebb közösségi médiumban található, immár két hónapja élő oldalt Társaságunk marketing osztálya működteti Chlepkó Ágoston osztályvezető felügyelete mellett. A cél összetett: erősebb kollektívává és öntudatos egyénekké kovácsolni dolgozóinkat, informálni a megváltozott munkaképességűeket az őket érintő dolgokról, és nem utolsó sorban szélesíteni piaci lehetőségeinket.
Chlepkó Ágostontól megtudtuk: lapzártánk pillanatában ezek voltak az oldal ismertségi adatai: már 30 ezren látogattak el ide, átlag heti 1470 fő a látogató, 107-en kedvelik, 77-en beszélnek róla napi szinten. A marketing osztály vezetője elmondta, elégedettek mindezzel, mondván, egy cég Facebook-oldaláról van szó, nem pedig celebekéről, persze bőven van még fejlődési lehetőség. Ettől függetlenül jó látni, hogy a szerkesztésben maximálisan alkalmazkodnak a Facebook-látogatók stílusához, a bulvárosságot is bátran alkalmazva.
A különféle hírek címei, első bekezdései nyilván azt szolgálják, hogy minél több embernek felhívják a figyelmét az adott cikkre és kedvet teremtsenek annak elolvasásához. Máris kezd kialakulni a kommentelések kultusza, melyet a kis marketingcsapat létfontosságúnak tart. Akkor alakulhat ki igazán összetartó közösség, ha tagjai aktívan vesznek részt annak mindennapjaiban. Látható azonban, hogy egyelőre nem a termékeink marketingje uralja az oldal frissítéseit, ehhez szükséges volna a kifejezetten marketing célú FŐKEFE-honlap (technikai okokból még nem megvalósítható) megújulása is, hogy a két „intézmény” egymásra hivatkozhasson.
Az óévi Segítő Vásár reklámozásával indult Facebook-oldalunkra természetesen kezdettől fölkerülnek digitális formában a FŐKEFE Hírmondó cikkei is! S hogy mi a mai erőssége az oldalnak, Chlepkó Ágoston szerint? Nos, a közösségi online médiában jártas dolgozók közösségé szervezése.
Az „ismerős” kollégák informálják, alkalom adtán felköszöntik egymást, megosztják egymással véleményüket az oldalra felkerült hírekről, filmekről. - Fontos – magyarázza az osztályvezető - hogy a fölkerülő filmekkel, híradásokkal, melyek például olyan sikeres embereket mutatnak be, akik különben fogyatékossággal élők, elősegítsük dolgozóink pozitív gondolkodását önmagukról, munkájukról. Továbbá hogy a Facebook kínálta interaktív lehetőségekkel, játékossággal növeljük az összetartozást. Ha ugyanis Társaságunk mmk-s dolgozói a nehézségeik ellenére nem hagyják el magukat, sőt, tudatában vannak értékeiknek, s büszkék arra, hogy itt dolgoznak és ilyen termékeket képesek gyártani, az segíti a hatékonyságot! Mindennek – megfelelő kereskedelem és marketing segítségével - oda kell vezetnie, hogy még több jó minőségű terméket tudunk minél jobb áron eladni. Hozzátehetjük: annak is lehet üzleti haszna, ha partnereink és lehetséges vásárlói ellátogatnak a Facebook-oldalunkra, és látják, hogy társaságunk egy szociálisan érzékeny, hatékonyan működő cég, tenni akaró aktív dolgozókkal. Chlepkó Ágoston végül ezt üzeni a FŐKEFE Hírmondón keresztül az olvasónak: „A te véleményedre is kíváncsiak vagyunk!”

A hónap dolgozói

Tóth Lászlóné, Tereske

TóthKét és fél éve dolgozik a telephelyen, előtte csaknem ugyanannyi ideig várakozott erre az állásra. A cég számára egyértelmű nyereség volt az alkalmazása, a legkülönfélébb bérmunkák terén, legyen az iratgyűjtők vagy éppen zsinórfüles tasakok gyártása. Már a kokárdakészítésben is megmutatta jártasságát a varrásban, amivel sok kollégájának tud segíteni. Ezzel nagyot lendít a csapatmunkán. Marika varrástudására a mostani fő tereskei tevékenységnél, az új szőnyegek tisztításánál is nagy szükség van. Már csak azért is, mert munkatársainknak meg kell jelölnie a bérmunkára idehozott szőnyegtermékek esetleges varráshibáit. Ez a hölgy láthatóan kedveli munkahelyét, mely figyelembe veszi, hogy a korábbiakkal ellentétben – gerincproblémái miatt – már nem nyolc, hanem öt órát tud vállalni. Türelme határtalan, társaival messzemenően kollegiális, aki igényli, annak többször is megmutatja a termékek elkészítési módját. Talán nem meglepő, hogy a kézimunkázás a hobbija…




Wágner János, Komló

WágnerEz az eredetileg gépjármű-technikus férfi jelenleg a 200 fős komlói üzem mindenese. Egyébként betanított munkás. Korábban a kisebb termelő-berendezések, enyvezőgépek kezelésében jeleskedett. Minden olyan munkát – például zsugorfóliázást, lyukfúrást – melynek elvégzéséhez gépi eszköz szükséges, nagy szakértelemmel, sőt műgonddal végez. De nagy segítségére van a Társaság itteni üzemének sablonok készítésében, gépek karbantartásában is, fejéből megfelelő időben technológiai ötletek pattannak ki. Főnökei is tisztelik szókimondásáért, azért, hogy nem rejti véka alá a véleményét. Szabadidejét csaknem teljesen kitölti a repülőgép-modellezés. E téren is precíz, szorgalmas; hobbitevékenységének számtalan, szebbnél szebb modell a gyümölcse. A közösségi rendezvényeken is építő a jelenléte.








Baumgartner Tamás, Szombathely

BaumgartnerCsaknem egy tucat évet töltött már a cégnél, de mindig egy helyen, a Rumi úti telephelyen, azon belül is a nagy papírüzemben. Két műszakos, nyolc órás, így áll helyt a több mint ötven fős kollektívában, amely a nagy árbevételű dobozgyártást végzi. Minden (nehezebb, könnyebb) munkafázisban bevethető, legyen az stancolás, szitázás, körollózás, flexolás vagy éppen ragasztás. Természetesen a naptárkészítés szezonjában is helyt állt. Vitathatatlanul kiválót nyújt mind teljesítményben, mind színvonalban. Tamás a minőségi munkák terén is tekintély, az új feladatokat, munkafázisokat kevés magyarázattal átlátja és gyorsan elsajátítja. Nős, egy fia van.









BillBill felépült. Cégünk arca, aki novemberben szívrohamot kapott, határozottan jobban van. Olyannyira, hogy a kórházi, a szanatóriumi majd az otthoni pihenő után, ez évben már két koncertet is adott. A Hírmondó szerkesztőjének elmondta, sokat jelent neki, hogy felülről is és a színpad elől is fogják a kezét. A "felülről" kifejezéssel egyértelműen hitére utalt, ama meggyőződésére, hogy Isten nélkül nem épült volna fel. De nyilván a közönség is fontos neki, erről azt is megjegyezte, jó arra gondolni, hogy sokan imádkoznak érte. Sima gyógyszereken túl persze bluessal is gyógyítja magát, elhagyta a dohányzást, a falánkságot, ezzel is készül a május 18-i nagy koncertjére, amely a Petőfi Csarnok szabadtéri színpadán lesz. Úgy legyen!

Kölcsey jobb szeme
Reformkori költő, aki „fogyatékossággal élt”


Jobb szeme kicsi gyerekkorától fogva hiányzott, de a bal szeme jobbnak bizonyult, mint kortársai túlnyomó többségének ép szempárja. Hiszen Kölcsey Ferenc élesen látta meg, hogy nemzetének öntudatra kell ébrednie, vagy elpusztul. Azt is látta, hogy ha megerősíti e nép és vezetőrétege az identitását, kultúráját, ha önzetlenül összefog és kiáll szabadságáért, akkor felvirágzik. Ez utólag be is bizonyosodott. Miért írunk erről? Egyrészt mert e hónap 22-én múlt 190 éve, hogy Kölcsey Ferenc reformkori költőnk megírta örökbecsű költeményét, a Himnuszt, mely nemzeti himnuszunk azóta is. Aztán mert úgymond fogyatékossággal volt kénytelen élni, ahogyan most él a FŐKEFE dolgozóinak jelentős része. Mondhatni, már akkor megváltozott munkaképességű volt, amikor ennek az utóbbi fogalomnak a születése még csaknem kétszáz évet fog váratni magára.
Ha valaki végigtekint Kölcsey írói és politikusi életművén, elhiszi, hogy Kölcseynek pozitív értelemben véve változott meg a munkaképessége. Az, hogy gyerekkorában elveszítette egyik szemét, fölerősítette belső világát, mélyen tanult meg látni-gondolkozni, és kialakult benne egy olyan fokú érzékenység, mely irodalmunk egyik fontos alakjává tette.
Talán még ahhoz is hozzájárult ez a fogyatékosság, az egészség hiányából adódó szenvedés, hogy szolidáris tudott lenni a nép elesettjeivel, rászorulóival, például a nemzetből kirekesztet jobbágymilliókkal. Feketehimlőtől egyébként törvényszerűen nem veszíti el a szemét senki. A szájhagyomány szerint úgy történt a baleset, hogy a pár évesen himlőt kapott kis Ferencet egy megfelelően felfűtött kemencébe bújtatták, hogy a himlőhólyagok a melegben szerencsésen kifakadjanak. E népi gyógymód előírását híven igyekeztek követni, „hét Miatyánknyi időre” akarták bent tartani a kemencében, de azt valószínűleg nem mondták el a fiúcskának, hogy tartsa zárva szemeit.
Ebből lett a baj: egyik szemébe parázsló széndarab pattant. Ezt találták meg jobb szemüregében a szem helyett. Vita később abból lett, hogy jobb vagy bal szeme hiányzott-e nagy költőnknek. Mára a tudományossá dagadt vita elült, megnyugtatóan tisztázódott, hogy a jobb szem szenvedett balesetet, ahogyan a korabeli rézmetszetek, olajfestmények, levelek és visszaemlékezések is rögzítették. J.I.


Főkefe Hírmondó 2012. december
A Főkefe Hírmondó decemberi száma letölthető, megtekinthető itt .pdf formátumban.

Köszöntő
Célszalag


Joó IstvánIzgalmas filmrészletet kaptam emailen. Cégünk egyik vezetője küldte át ezzel a tömör megjegyzéssel: „mmk fair play”. Ez a pár perc mozgókép minden részletében olyan emlékezetes, hogy bár csak egyszer néztem végig, memóriámból játszva felidézem.
Indiai környezetben játszódik a jelenet, csupa csillogó fekete hajú, villogó fogú indiai szereplővel. Rengeteg gyerek sorakozik fel egy rajtvonalhoz. Gyönyörű gyerekek, épp mint a mi hátrányos helyzetű térségeink, roma telepeink jobb sorsra érdemes, nagy, öntanúsító szemű kicsinyei. Tiszta, bízó arcocskák, csak egy a baj – a lábak… Azok vagy elnyomorodottak, vagy fele részben hiányoznak, vagy gépies kinézetű műlábszárak. Nem tudni, milyen közösségi katasztrófában, netán külön-külön balesetben vesztették el végtagjaikat. Izgatottan dőlnek a lurkók mankóikra, botjaikra, beáll a feszült csend, a felnőtt közönség gyűrűje is néma, várakozó. Majd eldördül a startpisztoly, kitör az ádáz versengés. Csak egy pillanatig vonalszerű a mezőny, van, akit viszonylag kisebb fogyatékossága, viszonylag nagyobb ereje, akarata előbbre lendít. A „lendít”, „lendület” persze túlzó fogalom, hiszen könnyed, gondtalan futásra egyikük se képes. Hősies „tömegvánszorgás” az, amit látunk. Aztán megpillantjuk a kis győzelem-várományost a piros szalag közelében, és megpillantunk hátrébb, a bolyban egy másik kisfiút, aki egyik suta lábfejével épp elbotlik a másikban, és nyekk… És itt történik a csoda. A többiek felfigyelnek versenyző társuk elzuhanására, megtorpannak, zavarodottság. A legtalpraesettebb mozgássérült lurkó a célszalagnál szintén hátranéz, a vágyott szalagot másodpercnyi habozás után nem szakítja át, odasántikál a földön fekvőhöz, fölsegíti. Majd nyomban azt látjuk, amint vállvetve együtt izegnek-mozognak a cél felé. Az egyik, hogy másodszor is odaérjen, ám feladva győzelmét, a másik, hogy egyáltalán „végigfussa” a távot. A többiek észlelvén, ami történt, hasonló döntésre jutnak. Mindenki odahagyja azt a pontot, ahol addig tartott, összekapaszkodnak azzal a két fiúval, váll a vállhoz, és ahogyan a rajtvonalnál voltak, ismét vonalban haladnak a piros szalag felé. És be is érkeznek… Minden arc ragyog, versenyzőké, nézőké. Üdvrivalgás, taps, egység, szeretet. Nem így kellene, hogy legyen társadalmunkban és Társaságunknál is? Az üdvrivalgáshoz, tapsokhoz nem ragaszkodva, de egymáshoz és az egységhez igen. Mindazok, akik hajlandók az erőfeszítésre, közös munkára egy közös gépezetben. Figyelembe venni a másik gondját-baját, meglátni a másik fogyatkozásain túl az értékeit is. Vagy éppen a lehetséges értékeket. Segíteni egymás kibontakozásában, a közös célhoz juttatásában.
Reméljük, a felidézett filmbeli mozzanat érvényesnek bizonyul a nemrég elindult TÁMOP-projektre is, amelynek cégünk az egyik szereplője. E nagyrészt uniós forrású programban mi azt vállaltuk, hogy 1620 megváltozott munkaképességű (mmk-s) dolgozónk részesül képzésben. Hogy milyenben? Nos, 1200-an alapvető képzésben, azaz munkavállaláshoz szükséges képességek fejlesztésében, 420-an pedig különféle szakmai képzésekben. Ezt úgy is lehetne nevezni, hogy esélynövelés. Mindannyiunknak jó, ha „hozzáadott érték” keletkezik valamelyik kollégánkban, illetve bennünk is. Merthogy a célszalag nem más, mint a közös boldogulás. Megéri az „mmk fair play”!
Joó István, főszerkesztő

Vezérkar
Megfelelni a növekvő elvárásoknak
Évösszegző beszélgetés Szabó György ügyvezető igazgatóval


Joó IstvánÜgyvezető igazgató úr! Visszatekintve a Társaság egész éves történetére, mely mozzanatokra gondol vissza a legelégedettebben?
– Nagy a jelentősége például annak, hogy szeptember végére túlestünk a Savaria Nett Pack-gyáregység teljes integrálásán. A beolvadással hosszú idő óta fennálló jogi, gazdasági, működési problémák enyésznek el, a teljes vállalat hosszú távú érdekében. Nagyra értékelem a mezőgazdasági ágazat fejlődését. Ahogyan a tevékenységek körének ésszerűsítését is, azt, hogy veszteséges tevékenységeket vontunk ki a forgalomból, illetve hogy újakat építettünk be a rendszerbe a felmosómop-varrástól bizonyos faipari munkákig. Bizonyos tevékenységeket pedig fejlesztettünk, bővítettünk, többek között az infúziószerelék-gyártást Körmenden vagy a papíripart Kelet-Magyarországon. Kétezer-tizenkettőben jelentős erőfeszítéseink fűződtek a hatékonyság-növeléshez, illetve telephelyek számának, hollétének az optimalizálásához.
– Két éve irányítja ügyvezető igazgatóként a Társaságot. Ennyi idő alatt sikerült-e megtalálni azokat a régi és új vezetőtársakat, akik megfelelő, egy irányba húzó csapatként segítik ma munkáját?
– Igen a válaszom; a Társaság eddigi átalakulásával párhuzamosan a menedzsment is átalakult a jelenkori igényeknek megfelelően. A Társaság „újjáépítése”, új alapokra helyezése körülbelül ezzel a csapattal folytatódik – mert folytatódnia kell! – 2013-ban.
– Év végére a várva várt TÁMOP-5.3.8 – 11/A1-2012 elnevezésű program is elindult, és mintegy két éven keresztül nagyban fogja meghatározni a cég életét.
Mit vár ettől a programtól, mely a megváltozott munkaképességű dolgozók munkaerőpiaci esélyét hivatott növelni?
– Hadd adjak gyakorlatias és kifejezetten „cégszempontú” választ: a TÁMOP-tól további előnyöket várok a Társaság számára, például hogy képzettebb munkaerőállományt tudjunk foglalkoztatni, és hogy összességében növelhessük bevételeinket. Ez az egész, négyezer fős kollektíva érdeke.
– Kizárólag a belső lehetőségeinket tekintve mi növelhetné bevételeinket 2013-ban?
– A mintegy tucat, leggazdaságosabban végezhető tevékenység fejlesztése. Az ilyesfajta bevétel-növekedést éppúgy elengedhetetlenné teszik a velünk szemben támasztott, növekvő gazdasági elvárások, mint a támogatási jogi környezet átalakulása. Kimondható tehát: 2013 alapvetően a termelés-optimalizálás jegyében fog eltelni. Ennek érdekében minden tevékenységre olyan érdekeltségi rendszert fogunk kidolgozni, amely arra ösztönzi a dolgozókat, hogy képességeik szerint a lehető legnagyobb teljesítményt nyújtsák.
– Nincsenek talán olyanok, akik már eddig is a lehető legnagyobb teljesítményt hozták ki magukból?
– Természetesen vannak, nem is kevesen! Ezzel együtt mondom, hogy egyértelmű gondolkodásmód-váltás szükségeltetik a FŐKEFE teljes állományában. Arra, hogy mindenki belássa, a Társaságnál dolgozni nem alanyi jog, hanem olyan lehetőség, amely csak akkor maradandó, ha minden dolgozó dolgozni jár be. Azért fogalmazok ilyen határozottan a két év határán is, mert 2012-ben azt kellett tapasztalnom, hogy a joggal elvárható szinthez képest jelentős a lemaradás számos telephelyen.
– És akkor mi legyen a végszó?
– Talán ez: ha tisztességgel, erőnket megfeszítve dolgozunk 2013-ban, akkor megerősödve kerülünk ki abból a jelen folyamatból, amit úgy neveznek a magyar közéletben, hogy a fogyatékossággal élők foglalkoztatási rendszerének új alapokra helyezése.

HARMADSZOR IS SEGÍTŐ VÁSÁR!

vásárHarmadik alkalommal rendezte meg a Segítő Vásárt az Emberi Erőforrások Minisztériuma a Millenáris Parkban. A házigazda szerepét ismét Soltész Miklós szociális, család- és ifjúságügyért felelős államtitkár vállalta. A december 8-9-i hétvégén lezajlott hangulatos rendezvény fő célja az volt, hogy fókuszba kerüljenek a megváltozott munkaképességű emberek által készített termékek.

A FŐKEFE most is saját standon árulta termékeit, csaknem félmillió forintot „kasszírozott” a fűz- és textiltermékek, kefék, seprűk, ecsetek, papíráruk után. A véletlen hozta úgy, hogy az első vásárló szombaton a Társaságunkat tulajdonló MNV Zrt. leköszönő vezérigazgatója, Horváth Gergely Domonkos volt. Cégünk termékbemutatóját Faludi-Cseh György kereskedelmi főosztályvezető tartotta, láthatóan lekötve a Millenáris Teátrumba ellátogató sokaság figyelmét. A kétnapos program során a pódiumon megszólalt többek között Erőss Zsolt hegymászó, aki magyar állampolgárként elsőként hódította meg a Himalája legmagasabb csúcsát (a „Világ tetejét”), a Csomolungmát. Közismert, hogy Erőss hegymászókarrierje azóta is töretlen, hogy 2010-es Magas-Tátra-beli balesete miatt egyik lábát térd alatt amputálni kellett. A Segítő Vásárra látogató családokat jó zenével többek között a Kaláka és a Kolompos együttes „látta el”. (JI)

Lőrinc Gergely kerekes székes dolgozónk élménybeszámolója

Örvendetes, hogy idén is megrendezték a már lassacskán hagyományosnak számító Segítő
Vásárt és kiállítást. Ezúttal is ingyenesen volt látogatható a rendezvény. Hatalmas nyüzsgés fogadta a betérő látogatót. A különböző pavilonok eladói lelkesen kezdték mutogatni a fogyatékos emberek által készített portékákat, részletesen elmagyarázták a karácsonyi ajándéknak is kiválóan alkalmas termékek elkészítésének fázislépéseit.
A FŐKEFE Nonprofit Kft. munkatársaként édesanyámmal immár harmadik alkalommal
látogattam ki a rendezvényre; a vonzó programok miatt még vasárnap is visszatértem. Most sem csalódtunk. Nagyon jó érzés töltött el, amikor a cég termékeit néztük végig, édesanyám nem is tudott ellenállni, vásárolt például egy nagyon szép kosarat. A kosár hamarosan megtelt kisebb-nagyobb ajándéktárgyakkal. Nem volt könnyű a választás, mivel nagyon hangulatos gyertyák, ízléses bőrdíszművek és szép cseréptárgyak biztosították a széles választékot.
Érthető, hogy a pavilonok előtt a látogatók hosszú sora kígyózott. A közönség hangulata nagyon jó volt, kicsik és nagyok egyaránt felfedezhettek maguknak valamit. A gyerekek az eredeti bábfigurák közül válogathattak, a férfiak kifejezetten elegáns öltönyöket és ingeket nézegethettek, s a hölgyek is számos csinos ruhadarabbal ismerkedhettek, ízléses szőttesek, szép szőnyegek, modern bőrövek, táskák sorakoztak a polcokon. A „hab a tortán” számomra Muri Enikő szombati és Kocsis Tibor vasárnapi koncertje volt. Nagyon színvonalasan és a fogyatékos emberek iránti szimpátiájukat hangsúlyozva adták elő dalaikat. Különösen nagy szeretettel fogadta még a közönség a NEMADOMFEL együttes műsorát. Őszintén remélem, hogy ez a vidám és a termelő cégek számára hasznos rendezvény a jövőben is folytatódik! Természetesen nem ez a piac tudja biztosítani az érintett cégek gazdaságos működését. Ahhoz viszont feltétlenül szükséges volt, hogy a társadalomban rokonszenvet ébresszen a fogyatékosokat alkalmazó munkáltatók, illetve maguk a megváltozott munkaképességű emberek iránt.

Jogtolmács
Jó tudni!
A közlekedőképesség súlyos akadályozottságának vizsgálata


2013. január 1-től a közlekedőképesség súlyos akadályozottságának vizsgálatát az NRSZH végzi kizárólag; a régi, háziorvos által kiállított úgynevezett 7 pontos igazolás már nem használható fel.
Mire használható fel az új igazolás?
1. lakás akadálymentesítési támogatás igénybevételére
2. parkolási igazolvány igénybevételére,
3. járműszerzési (átalakítási) támogatásra való jogosultság igazolására,
4. és a gépjárműadó alóli mentesség igazolására (régi súlyadó, vagy teljesítmény adó).
Ki kérheti?
Aki a fenti kedvezményeket, igazolásokat igénybe akarja venni, és nem részesül: fogyatékossági támogatásban, illetve a 18 éves életkor alatt magasabb összegű családi pótlékban súlyos fogyatékosságára tekintettel.
Ki végzi a vizsgálatot?
A minősítést a Nemzeti Rehabilitációs és Szociális Hivatal (NRSZH) jogosult elvégezni.
Milyen vizsgálat keretében?
1.) A vizsgálat elvégzése kérhető komplex felülvizsgálat nélkül,
2.) illetve a megváltozott munkaképességű személyek ellátásairól szóló törvényben rögzített komplex minősítés keretében is.
Vagyis a minősítést akár az önkéntes jelentkezés alapján végzett komplex vizsgálat, akár a soros NRSZH felülvizsgálat alkalmával kérhető! Akinél 2012. december 31.-ig elvégzik
a komplex felülvizsgálatot, kérni kell a közlekedőképesség súlyos akadályozottságának vizsgálatát is a vizsgálatra vonatkozó papír alapú, vagy elektronikus űrlapon.
Hol kell benyújtani?
A lakás akadálymentesítési támogatásra való jogosultság, valamint a parkolási igazolványra való jogosultság igazolásához szükséges vizsgálatot, a lakóhely szerint illetékes okmányiroda székhelye szerinti körzetközponti jegyzőnél kell írásban kezdeményezni, az igényelni szándékozott kedvezmény igénylését megelőzően.
A járműszerzési (átalakítási) támogatás igényléséhez szükséges vizsgálatot a megyei kormányhivatalok szociális és gyámhivatalánál kell kezdeményezni, a járműszerzési támogatásra vonatkozó igény benyújtásával egyidejűleg.
A gépjárműadó alóli adómentesség iránti kérelmet a lakcím szerint illetékes települési önkormányzati adóhatósághoz lehet benyújtani.
A vizsgálat kéréséhez mit kell benyújtani?
A vizsgálat kéréséhez minden esetben be kell csatolni a mozgásszervi állapotra vonatkozó korábbi orvosi szakvéleményeket, pl. a mozgásszervi állapot leírását tartalmazó kórházi zárójelentéseket, szakorvosi leleteket.
Mi az eredménye?
Ha a Nemzeti Rehabilitációs és Szociális Hivatal (NRSZH) a becsatolt orvosi iratok alapján kétséget kizáróan, irat alapján meg tudja állapítani a közlekedőképesség súlyos akadályozottságát, akkor nem kerül sor személyes vizsgálatra, hanem a szakhatósági állásfoglalást az NRSZH a becsatolt iratok alapján kiállítja és megküldi a kérelmezőnek.
Ha a becsatolt iratok alapján a közlekedőképesség súlyos akadályozottsága nem állapítható meg egyértelműen, akkor a kérelmezőt az NRSZH a kérelem benyújtásától számított 60 napon belül vizsgálatra hívja be, és itt végzik el a közlekedőképesség akadályozottságának megállapítását. Tekintettel arra, hogy a NRSZH által kiadott szakhatósági vélemény több kedvezmény igénybevételére is felhasználható, annak eredeti példányát meg kell őrizni, és a különböző kedvezmények igényléséhez hatóság által hitelesített másolatokat célszerű felhasználni!
Összefoglalva:
A fentiekben ismertetett közlekedőképesség súlyos akadályozottságát tanúsító igazolást csak azoknak kell beszerezniük, akik mozgásszervi állapotuk alapján nem részesülnek fogyatékossági támogatásban, vagy 18 éven aluli személyként nem részesülnek magasabb összegű családi pótlékban.

Más. Egy igazi jó hír:
Nyugdíjemelés

Soltész Miklós szociális államtitkár bejelentette, hogy a nyugdíjak reálértékének megőrzése érdekében 2013. január 1-jétől 5,2 százalékkal emelkedik azok ellátása, akiknek 2012. december 31. előtt öregségi nyugdíjat, hozzátartozói ellátást, korhatár előtti ellátást, rokkantsági vagy rehabilitációs ellátást, baleseti járadékot állapítottak meg. Az intézkedés több mint 2,8 millió embert érint. Az emelés átlagos összege ötezer forint havonta. Az Emmi közleménye szerint az emelést mindazok megkapják, akik 2013. január elseje előtt nyugdíjban, korhatár előtti ellátásban, szolgálati járandóságban, balett-művészeti életjáradékban, átmeneti bányászjáradékban részesülnek. Az intézkedés a megváltozott munkaképességűek ellátásaiban részesülőket, valamint azokat is érinti, akik korábban rendszeres szociális járadékosként nem kaptak emelést.
- polgár -

A hónap dolgozói

Kiss Sándorné, Budapest, Laky Adolf utca

KissTöbb mint fél évtizede megbecsült dolgozója ez a hölgy a FŐKEFE-központ úgynevezett APTA-műhelyének. Mint betanított munkás, osztozik az itt jellemző munkákban, legyen az naptár-összehordás, dossziégyártás vagy különféle csomagolás. Az osztozás azonban nála nem azt jelenti, hogy azt a munkamenynyiséget „porciózza ki” magának, ami átlagos. Főnökei példamutatónak tartják azért is, mert nem él vissza a jelelés adta esetleges lazsálási lehetőséggel, sőt: a lehető legjobb teljesítményt nyújtja. Ugyanakkor munkatársaival rendkívül barátságos, s azzal is szorgalmas, hogy szívesen segítségére siet bárkinek. Nem csoda, hogy Évit mindenki szereti, tiszteli a környezetében.









Nyíriné Szokolai Mária, Budapest, Bercsényi utca

NyírinéSűrűn változik a bérmunka-tevékenység a Bercsényi utcai telephelyen. Duplózástól a díszkőmérésig, szívószál-csomagolástól a borítékolásig minden előfordul. Az egyik legalkalmazkodóbb és legjobban teljesítő betanított munkás a három éve itt dolgozó
Nyíriné Szokolai Mária. Szorgalmas tehát, munkáját nagy odafigyeléssel végzi, ám odafigyel kollégáira is. Meglátja, ki igényelhetné a segítségét. Azaz nála is érvényesül az a képlet, hogy jó munkaerő és közösségi ember egyszerre. Igen, a Hónap dolgozójasorozat egyik lélektani tanulsága, hogy a két tényező fölerősítheti egymást. Kiválóan tölti be asztalfelelősi tisztségét, rátermetten irányít, fejlett problémamegoldó-képességgel rendelkezik, minek folytán új ötletekkel gyorsít-könnyít egy-egy munkafolyamaton. Ezek következtében a termelés zökkenőmentesebben, hatékonyabban folyik. Lánygyermekét már felnevelte, de szabad idejében szeret fákat nevelni, kertészkedni.





Rab Gyuláné, Martfű II.

RabÖrvendetes esemény volt december hó elején, hogy mintegy fél év szünet után visszatért a céghez, jelesül e martfűi, 58 fős telephelyhez a CIKTA-gyári cipőfelsőrészkészítési bérmunka. Jelenleg a „Martfű II-n” 9 fő ismét kéregvarrásban, cikkcakkolásban szorgoskodhat, további 15 megváltozott munkaképességű dolgozó jelöl, címkéz a leendő cipőkön (míg a többiek kokárdát gyártanak, tasakolnak). Rab Gyuláné Erzsike – martfűi kollégáinak: Böbe – döntő részt kérget varr, de az úgynevezett cikkcakkolásnak is jelese. Egyik oszlopos tagja tehát a CIKTAbérmunka teljesítésének. Annál is inkább, mivel a hónap másik két kiemelt dolgozójához hasonlóan ő is jól teljesít, s amilyen lelkes, olyan pontos munkavégző is. Nyitott az új munkafolyamatok betanulására. Gyakori jelenség, hogy ha előbb végez valakinél, akkor azzal jutalmazza magát, hogy besegít valamelyik kollégájának. Szó, ami szó, az egész FŐKEFÉ-nél ez volna a kívánatos munkamorál.






Kiss József távozik. Nyugdíjba vonulása alkalmából lapzártánkkor búcsúztatták Kiss József portfolió-menedzsert a Társaság Laky Adolf utcai székházában. A derűs házi ünnepségen, ahol a cégvezetés jó része jelen volt, Gönczöl Zoltán műszaki-termelési főosztályvezető fényképes prezentációval ajándékozta meg Kiss Józsefet. Abból az is kiderült, hogy az ünnepeltnek több mint ezer darabos mackógyűjteménye van. A kiváló munkateljesítményéről és emberségéről egyaránt ismert középvezető 1999 óta dolgozott a FŐKEFÉ-nél a termelésirányításban.
Jó egészséget és jó unokázást kívánunk neki!

Változás Tulajdonosunk élén. Márton Pétert nevezte ki 2013. január elsejei hatállyal az MNV Zrt. új vezérigazgatójának a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium. A korábbi vezérigazgató, Horváth Gergely Domonkos közös megegyezés alapján távozott a posztról.

Színező
Csillagot szór a büfés népszerűsége


ÉvaRitka eset, hogy valakit több száz munkatársa szinte rajongva szeret. Ráadásul „csak” azért, ahogy munkáját végzi. Kristóf Évának ez megadatott Laky Adolf utcai központunkban. A recept egyszerű: légy egy állami cég büfése, légy szorgalmas és légy jólelkű vásárlóidhoz. Az eredmény nem marad el. Aki ott volt az Évike büfésségének harmincadik évfordulóján tartott „népünnepélyen”, érti, miről beszélek. Az Évike-jelenséget az új kollégák is hamar megértik, az „Évike-feeling” ugyanis kuncsaftjaiban szinte már az első vásárláskor megfogan.
Valaha – szeptemberben múlt harminc éve – a Pest Környéki Vendéglátó-ipari Vállalat alkalmazottjaiként érkezett édesanyjával. Ő volt a „főnök”, az édesanyja a segéd. Cégünket akkor még Kefe- és Seprűgyártó Vállalatnak hívták. Innen a ma is olvasható felirat: KEFEGYÁRI BÜFÉ. Később vendéglátó-ipari vállalatok kézről-kézre adták egymásnak a büfét, de mindig Kristóf Éva maradt az egység vezetője. 2005-öt írtunk, amikor az akkori igazgató megelégelte, hogy külső vállalatok működtetik a miniétkezdét. Évikééknek engedték át az üzemeltetési lehetőséget. A FŐKEFE felújíttatta a helyiséget, eszközbeszerzés is történt, például egy nagy fridzsideré. Az újdonsült kisvállalkozó is vásárolt hűtőket, de kávéfőzőt, grillsütőt, szeletelőgépet is. S hogy milyen a kisvállalkozó sorsa? Évike nap mint nap éjjel háromnegyed kettőkor kel, háromtól hatig – a nyitásig – szendvicseket készít, kisüti a hurkát, szalonnát, fogadja a beszállító cégek termékeit, hidegkonyhát, pékárut, süteményt, egyebeket.
Délután kettőkor ugyan bezár, de csaknem négyig még elrendezget ezt azt. Utána: vásárlások, persze a nagybevásárlás vasárnapra marad. Hétköznap este nyolckor zuhan ágyba, aztán kezdődik minden elölről, lelkiismeretes hozzáállása szerint. Nincs is fennakadás a bő választékban, minőségben, készséges, gyors kiszolgálásban. A felé áradó bizalom másik alapja a becsületessége. A nem látó emberek tudják, kezébe adhatják a pénztárcájukat, amiből természetesen csak annyit vesz el, amennyit kell. És persze nekik is azt a minőségű terméket adja, mint a látóknak. Aztán meg ki ne szeretné, ha ismeri a büfés? Ebből sem rekesztődik ki senki, és ha valaki másutt nem, hát itt biztos élvezheti a családias légkört. Eljött a „merénylet” napja. Az „kultusz tárgyát” azzal csalták el a büfétől, egyáltalán a második emeleti előtérről, hogy hívatja a pénzügyi igazgató. Amint (kissé megszeppenve) elhagyta a terepet, villámgyorsan átrendeződött a színtér, máris megkomponáltan roskadoztak az asztalok a nem büféből való finomságoktól. Mire Évike visszatért (Árvai Csaba „tárgyalása miatt nem tudta fogadni”), a hatalmas torta csillagszóró-szikrák özönét lövellte magából. Egyedi csokor, jubileumi kupa, emlékplakett, krémlikőr és ki tudja, még mi minden fogadta. Ja igen: nagy ováció. „Mosolyogva, békésen szolgált ki minket, / Közben meghallgatva apró ügyeinket” – hangzott Csernáné Annamária alkalmi versében, melyet maga a szerző főkefés dolgozó olvasott fel, szeméhez közel tartva a művet, látássérült lévén. Jó példa arra, hogy az Évike-függőség hamar kialakul, hogy az ünnepség egyik szervezője – Pető Antónia egyedikefe-gyártó mellett – Jenei Sándor vagyonvédelmi osztályvezető volt, aki nem régóta dolgozik cégünknél. Ő találóan és merészen Pál apostol Szeretethimnuszát olvasta fel. Az ünnepelt azzal is megköszönte az őt körülvevő hetven-nyolcvan ember figyelmességét, hogy mindenkihez odament puszit adni.
– Sejtette, hogy megemlékeznek, ráadásul ilyen túláradóan, harminc éves ittlétéről?
– Nem gondoltam volna! – felelte meghatottan a Laky sztárja, Évike a Hírmondónak. – Első pillanatban nem is értettem az egészet, csak amikor megláttam a tortát a harmincas számmal. Jó érzés, ha az embert annyira szeretik…
J. I.


Főkefe Hírmondó 2012. október-november
A Főkefe Hírmondó októberi-novemberi száma letölthető, megtekinthető itt .pdf formátumban.

Köszöntő
Kedves Munkatársaim!

Engedjék meg, hogy ezúttal bizonyos visszásságokról essék e hasábokon szó. Szerencsére nem sűrűn kell ezt kell tennem, most azonban nyomós ok van rá. Akinek nem inge, ne vegye magára, ugyanakkor kérem, mindenki olvassa el alábbi soraimat, hiszen a szóban forgó problémák, azok orvoslása nélkül, az egész kollektívának kárt, hátrányt okozhatnak.
Szerencsére nem az általános helyzetet tükrözi az alábbi néhány eset, de hogy soha ne is tükrözhesse azt, idejében kell napvilágra hozni ezeket. Nevezetesen: egy bizonyos stratégiai tevékenységünkben egyik hétről a másikra minden érdemi mentőkörülmény nélkül felére esett vissza a termelékenység. Ugyanott némelyek tartósan mérgezik a dolgozók közötti egységet, aláásnák közvetlen vezetőik irányítómunkáját. Másutt, mások nem mennyiségi, hanem minőségi problémát okoztak. Selejtes termékek, illetve selejtesen csomagolt és/vagy címkézett termékek keletkeztek megrendelőink elégedetlenségére, akik okkal nem fogadták el ezt. Nos, ezek a tűrhetetlen fegyelmezetlenséget és felelőtlenséget feltételező esetek aközben bukkantak fel, miközben Társaságunk a legnagyobb erőfeszítéseket teszi munkavállalóink állásának a megmaradásáért – többek között a döntnökökkel való folyamatos tárgyalások, illetve új munkamegrendelések és piacok felkutatása útján. De úgyszintén szükséges a FŐKEFE-munkahelyek megtartásához, hogy jelenlegi piacainkat megtartsuk. Valamint hogy eddigi partnereink előtt bizonyítsuk változatlan alkalmasságunkat, különben elmaradnak a megrendelések, megszűnik a kölcsönösen gyümölcsöző partneri viszony. Márpedig aki nem használja ki rendeltetésszerűen a kötelező munkaidőt, az csak áraink feltornászásában „közreműködik”. Aki selejtet gyárt, bizalmatlanságot kelt cégünk megrendelőiben vagy a vásárlókban. Ezért nem jár türelem azoknak, akik nem munkahelynek, hanem a viszály kísérleti terepének tekintik a FŐKEFE Nonprofit Kft-t. Aki tud, az akarjon is becsületesen dolgozni, ha meg akarja őrizni az állását.
Nem engedhetjük, hogy mások egzisztenciájával is játszanak. Az elvárás a következő: olyan megváltozott munkaképességű munkatársak dolgozzanak a FŐKEFÉ-nél, akik – ismétlem – nemcsak tudnának, hanem akarnak és szeretnek is dolgozni!
Megköszönve figyelmüket, üdvözlettel:
Szabó György
ügyvezető igazgató

Nem babra megy a csapatjáték
Beszélgetés Faludi-Cseh György kereskedelmi főosztályvezetővel


kereskedelemJanuártól dolgozik Társaságunknál. Ha két-három rövid megállapítással kellene jellemeznie önmagát, mint kereskedelmi főosztályvezetőt, mit mondana?
– Csapatjátékos vagyok, rendszerben gondolkodom, a maga összetettségében igyekszem átlátni a helyzeteket.
– De mit ért csapaton? Beosztottjainak körét?
– Nyilván ezt a szűkebben vett kollektívát is, ahol nem törekszem nagy főnökbeosztotti távolságtartásra. De csapat alatt a FŐKEFE teljes dolgozói állományát is értem. Fontos, hogy mind a négyezren egymásnak csapattársai legyünk, hogy mindenki „odategye magát” a közös sikerért, legyen az menedzser, adminisztratív vagy fizikai dolgozó. Vallom a megváltozott munkaképességűekkel való sorsközösséget, ez számomra azért is magától értetődő, mert a családomban van sérült ember. Így az sem véletlen, hogy a kerekes székes Prohászka Csabát én javasoltam értékesítési osztályvezetői pozícióra. Ő persze eleve kiváló szakember; az együttműködés során szilárd barátság kialakult köztünk, azonban közvetlen beosztottaim közül is mindenkit nagyon kedvelek. De szólhatnék egy még tágabb csapatról is, melyet Társaságunk és üzleti partnerei együtt alkotnak, hiszen közös érdek az előzékeny és precíz együttműködés. Éppen most formálódik egyébként egy szoros, feladat-megosztási kooperáció a Büntetés-végrehajtás és Társaságunk között. Mi végzünk el olyan résztevékenységeket, melyeket fizikai kötöttségek miatt ők nem tudnak vállalni, mi viszont átadunk olyan munkákat, melyeket ők tudnak olcsóbban teljesíteni.
– Rendszerszemlélet, komplexitás: ezek alatt mit értett?
– A négyezres lélekszámú FŐKEFE olyan, mint egy kisebbfajta város, a Társaság vezetőségi tagjai tehát valamelyest „városirányítók” is. Cégünk vezetői végképp nem eshetnek abba a hibába, hogy csőlátással csak a saját szakterületükre ügyeljenek. Figyelembe kell vennünk továbbá a fióktelepek nagy számát és országos szórtságát, vagy azt, hogy az üzleti eredményesség szempontja mellett ott van a foglalkoztatási rehabilitáció követelménye is.
– Dolgozott már állami vállalatnál?
– A rendszerváltozás előtt igen. A kilencvenes évektől viszont kisebb magáncégeimet működtettem. Utóbbiakat a gyors manőverezésre alkalmas autóhoz tudnám hasonlítani, a FŐKEFE-típusú állami cég viszont olyan, mint egy nehezebben irányítható repülőgép, amely azonban magasra száll és hatalmas terheket messzire juttathat…
– Mennyire nehéz „magasan szállni” ilyen támogatás-ínséges időkben?
– Kétségtelen, hogy a Társaság működtetése a törvényi változások miatt nehezebbé válik. A működőképesség fenntartása érdekében keresünk saját termékeinkhez új piacokat, valamint a korábbiaknál jobb alapanyag-forrásokat, például cirok, fa, papír vonatkozásában. Igyekszünk kiváltani a veszteséges tevékenységeket másokkal. Az utóbbira egészen friss példa: Cegléden sikerült új bérmunka-megrendelőt találni és ezzel az egyre romló feltételekkel zajló sorjázást gyapjúszőnyegek gyártás utáni tisztítására cserélni. Arra is törekszünk, hogy ahol csak lehet, ne közvetítőkön keresztül, hanem közvetlenül a termék, a szolgáltatás megrendelőjével lehessünk üzleti kapcsolatban. Ilyen erőfeszítésünk remélhetően beérik nemsokára, az egyik stratégiai ágazat valamely szegmenségben. Közelebbit erről még nem mondhatok.
– Van-e esélye, hogy termékeinkkel erőteljesebben legyünk jelen a nagy multinacionális áruházláncok világában?
– A multik piacán általában eléggé zord feltételekkel szembesülünk, ezeket nonprofit állami vállalatként nehéz teljesíteni. Elég, ha csak azt említem, hogy némelyek mondjuk 90, sőt 180 napos fizetési határidőket kötnek ki, illetve száz százalékos visszáruzási-jogot az el nem adott termékekre. Ilyen pénzügyi távlatokban kevéssé tudunk manapság gondolkodni.
Ennek ellenére keressük annak módozatait, hogy – az OBI barkácsáruházon és a Mol-kutakon kívül, melyek sikertörténetek – minél több ilyen helyen minél több termékünkkel vessük meg a lábunkat. Azon dolgozunk például, hogy a megszűnő Cora után az annak hipermarketjeit átvevő Auchan is partnerként tekintsen ránk.
– Rokonságomban egy hölgy háziasszonyi minőségében elragadtatással beszélt egyes tisztítóeszközeinkről, nevezetesen a rajtam keresztül beszerzett üvegmosó és fugakefékről. Hogyan kerülhetnének jobban a köztudatba saját hasznos és remek termékeink?
– A marketingtevékenység további erősítésével, azon belül mindenekelőtt egy webáruházzal kombinált új, átütő honlap segíthetne; ennek előkészítése már folyamatban van.
– Az év végi ünnepek – fogyatékosok világnapja, mikulás, advent, karácsony – a segítő vásárlás fő szezonja. Ki tudjuk eléggé használni?
Tavaly decemberben nem fogyott termékeinkből annyi, amennyire számítottunk…
– A Budapesti Karácsonyi Vásáron és a Segítő Vásáron való jelenlétünk nem a közvetlen árbevétel szempontjából fontos elsősorban, hanem hogy minél többek számára világos legyen: fogyatékossággal élő emberek is tudnak remek színvonalú produktumokat előállítani.
Természetesen idén is részt veszünk ezeken a vásárokon. Emellett hadd említsem azt a tapasztalatomat, hogy egyre több cég és magánszemély alakít ki tudatosan olyan vásárlói szokást, hogy a magyar termékkörön belül is megváltozott munkaképességűek által előállított termékeket részesít előnyben.
– Tudnivaló, hogy a vezetőség szüntelenül fejlesztendő stratégiai tevékenységnek tartja a síkötés-, a lámpa- vagy éppen az infúziószerelék-gyártást, ahogyan újabban a mezőgazdaságot is. Mekkora az agrártermékeink iránti izraeli kereslet?
– Valóban komolyan szeretnénk tovább fejleszteni az agrárágazatot, olyan minőségi zöldségek és élelmiszeripari termékek előállításával, melynek során hozzáadott érték is keletkezik. Az izraeli piacra termelés egy, de nagyon ígéretes lehetőség erre. Méltán nevezhetjük kitörési pontnak, hogy úgynevezett kóser, azaz zsidó vallási törvényeknek megfelelő, szigorúan speciális és folyamatosan ellenőrzött eljárással termeljünk. Lehetőségeinknek egyelőre csak az üzemméret szab határt. Fölkeresett bennünket
Izrael állam országos főrabbi kóserirodájának igazgatója. Tárgyalásaink során sikerült elérni, hogy más hazai termelők számára is megkerülhetetlen láncszemek legyünk az Izraelbe irányuló kóser agrárkülkereskedelemben.
– Lehetséges, hogy akár már jövőre számottevő hasznot húzhatunk abból, hogy a zsidó időszámítás szerint 2013 szeptemberétől kezdődik az a zsidó vallási év, amikor is pihentetni kell a szentföldi termőföldeket egy teljes éven keresztül?
– Igen, mert ilyenkor agrártermékeik jelentős részét behozatallal fedezik Izraelben.
Nem mellesleg ezzel a kooperációval Társaságunk tesz valamit a felekezetek közötti megbékélésért és bizalomért is.
– Politológusi végzettsége is van. Miket olvas szabadidejében, már mennyire ez lehetséges egy többgyermekes családban?
– Nagyon szeretem a klasszikusokat és az ókori görög szerzőket. Ugyanakkor az interneten és tévén is igyekszem figyelemmel kísérni azokat a nemzetközi gazdasági-kereskedelmi folyamatokat, melyek ismerete segítheti a benti munkámat.

Gyász
Végtelenített hétvége
Tragikus balesetben elhunyt három szeretett munkatársunk és egyikük kisfia


kereskedelemHosszú hétvége – Társaságunk dolgozói eddig kizárólag pozitívnak érezték ezt a szót, melyhez azonban mostantól egy rettenetes úti tragédia képzete is kapcsolódik. Váratlanul elvesztettük három Laky Adolf utcai kollégánkat, az egyik hölgynek a kisfia is ugyanakkor, ugyanott a Nyáregyházáról kivezető út és a 405-ös kereszteződésében hunyt el, Dánszentmiklós közelében. Egy kamiont képzelünk újra-újra magunk elé és egy tetejére fordult gépkocsit az árokban. Aztán drága kollégáink és egy tündéri kisfiú felejthetetlen arcát... Dobó Ferencné, Rafael Anna, Pusoma Beatrix és Ormosi Áronka. Az ügyvezető igazgató azonnal intézkedett, miszerint az elhunytakat Társaságunk saját halottjainak tekinti.
Azóta a temetések is lezajlottak – bár lelki sebeink lassan gyógyulnak.

Október 22-én váratlanul elhunyt kollégáink családjainak Szabó György ügyvezető igazgató, Lipcsei László, a cég Központi Üzemi Tanácsának elnöke és Czéh Ibolya, a Kefeüzem vezetője személyes látogatásokon tett részvétnyilvánítást. Halottainkról Czéh Ibolya beszámolója alapján emlékezünk.

Pusoma Beatrix, Betty
együtt halt meg tíz éves kisfiával, Áronkával. Látássérültként érettségizett, majdnem kitűnőre, minden munkát elvégzett, ami a kefe-koooperációban tevékenység. – Csökkentlátóként soha, semmire nem mondta, hogy én ezt nem tudom – idézi fel Ibolya. – Rendkívül szorgalmas volt, lett légyen címkézés, csomagolás, hegesztés, kokárdavarrás, naptárösszehordás a munkája. Közben örömmel mutatta az iskolai jegyeit… Sokat beszélgettünk, örömmel, bánattal, mindennel megkeresett, családi problémákkal is.
Gyermek-centrikus volt, mindent elkövetett, hogy válása után is mindent megkapjon a gyermeke, amit egy gyerek érdemel, de a fiú apukájával is jó kapcsolatot tartott fenn, engedte, hogy közösen neveljék Áronkát.

Dobó Ferencné, Edit
közvetlen, barátságos személyiség volt, jó munkaerő. Utóbb nemcsak betanított munkás, hanem öltözőőr is volt. Hihetetlen és megrázó körülmény: valaha, egy évtizede Editke egész családja: férje és két huszonéves fia szintén autóbalesetben halt meg! Kolléganőnknek egy fia maradt. A már harmincas éveiben járó fiúnak a személyes családi részvétnyilvánításkor Szabó György ügyvezető igazgató lehetőség szerint segítséget ígért az elhelyezkedésben. – Szegény drága Editke sokunknak hajat vágott a cégnél – hoz szóba az üzemvezető egy megható munkahelyi adalékot –, szájról-szájra járt, hogy milyen ügyes. Ő senkit nem utasított el, sőt, sokszor maga ajánlkozott ezekre a kis szolgálatokra, legutoljára nekem ő vágta le a hajamat… Ugyanis Edit eredetileg fodrász volt, szakmájában dolgozott, míg le nem betegedett, nyilván a családjával esett autós szerencsétlenség miatt.

Rafael Annát
mindenki tisztelte, Czéh Ibolya szerint azon roma származású kollégáink közé tartozik, akik egész életükkel, egész magatartásukkal cáfolják, hogy a bőrszínnek köze volna a munkához való hozzáálláshoz. Vak volt, a legtökéletesebben igyekezett, olyan feladatokat is ellátott, amelyeket némely látássérült meg se próbált volna a helyében. Ibolya róla ezt a mozzanatot eleveníti fel:
– Szeretett sportolni, tornázni járt, futni szeretett volna mindig, engem is hívott, hogy menjek vele futni. „Én minden villanyoszlopnak nekivezetnélek” – viccelődtem vele, mert ővele aztán lehetett, kölcsönösen! Minden problémájából megpróbált viccet csinálni, de ha lehetett, meg is oldotta. Az üzemvezető azt is említi, hogy két gyermekét Anna dicséretesen taníttatta, ma a fiúk húsz körül járnak. Szabó György ügyvezető igazgató nekik is felajánlotta, hogy ha tud, segít munkát találniuk.

Rákóczi Etelka csoportvezető ha nem is a balesetnek, de annak a hosszú hétvégi, sőt „végtelenített” napnak koronatanúja. Hiszen előzőleg nála voltak az elhunytak kerti partin Dánszentmiklóson, vendégei között tudhatta Zsoltot is, Betty élettársát. (Az autóból Zsolt, a sofőr az egyedüli túlélő, azonban lapzártánkkor is még kómában volt.)
– Annyi mindent vesztettem így el, hogy el se tudom mondani – utal a kifejezhetetlenre Etelka, aki az elhunyt dolgozók csoportvezetője és barátja volt a „Koop 2-ben”. Beszámolójából kirajzolódik egy szép, együtt töltött szabadnap – a halálos kimenetelű baleset napja – a szeretetteljes, de rossz előérzettel vegyes búcsúval. Egyébként nemritkán esik meg, hogy szeretetteli, mély emberi kapcsolatokhoz éppenséggel korábbi konfliktusok vezetnek. Ehhez az kell, hogy egyik fél se nyugodjon bele a diszharmóniába. A csoportvezető, valamint az elhunytak némelyikének munkakapcsolata eredetileg szintén nem volt konfliktusmentes, de olyannyira rendezni sikerült nekik nézeteltéréseiket, hogy barátság lett belőle. Velük egy baráti kör kovácsolódott össze a Koop kettőben; közös programokat is lebonyolítottak munkaidőn kívül. Voltak együtt Vidámparkban, az mmk-soknak ingyenes napon. Kerti partiból is a második volt ez a végzetes októberi.

Nos, képzeljünk el egy idillikus bográcsozást Etelkáék dánszentmiklósi házának kertjében. Halsütögetés, váltott libegés egy házi gyártású, autógumi ülésű nagy hintán. Sok bohóckodás történt aznap a társaságban, Etelka például felsegítette a kötéllétrán a látássérült Annát úgy, hogy az csak a végén értette meg, hogy egy hintába ül. Ugratások, melyeket csak azok engedhetnek meg egymással szemben, akik barátságuk okán nem sértődékenyek. Áronkának nagyon tetszik a szürkületkor előkerülő világítós pohár. A kisfiú egy ezüstfestékszóró spray-vel is elmélyülten szórakozik, mellyel előzőleg autókerék-tárcsát csinosítottak. Áronka mindenfélét lefujkál ezüsttel, egy vasdarabot is, mellyel aztán a tüzet piszkálja. Addig-addig, amíg meg is pörköli a kezét. Ó, ha csak ez lett volna a legnagyobb baj, amely vele esett…!
A vendégek és a házigazda megbeszélik, hogy télen egy disznóvágásra is összegyűlnek ugyanitt, de akkor autó nélkül, hogy egy kicsit poharazni is lehessen.
– Ha tíz perccel később mennek, bizonyára nincs ez a tragédia! – küzd a könnyeivel a visszaemlékező Etelka.
– De azt mondták, menni kell, mert még haza kell vinni Annát és Editet is. Pedig Áronka és Betty is maradtak volna még!
– Mikor értesült arról, ami az úton történt?
– Másfél órával a baleset után, az internetről – feleli Etelka. – De már korábban tudni akartam, mi van, mert rossz érzésem volt az elköszönéskor. Mintha Betty tudta volna, mi fog történni, furcsán néztünk össze. Éreztem a tekintetében valamit. Dobóné viszont, akinek az est folyamán az átlagosnál szomorkásabb volt a hangulata, a búcsúzáskor kifejezetten mosolygott. Lehet, hogy belemagyarázás, de mintha megsejtette volna, hogy megy a szeretteihez, akik egy évtizede szintén balesetben haltak meg. Háromszor is mondtam nekik, hogy vigyázzanak hazafelé! Kérleltem őket, hogy ne arra menjenek, mert ott rossz a bekötőút a 405-ösig. Rengeteg baleset volt már ott, azon a sarkon. Szóval mikor már hazaérhettek volna, elkezdtem hívni Bettyt, nem vette föl. Annát, de az övé is csak kicsengett. Edit se vette föl. Újra hívtam őket, semmi. Ekkor már tudtam, hogy mi van. Internet elé ültem, a hírportálon nyomban ki volt írva: Dánszentmiklós, négy halott. Az internetes képet látni ugyan éppen elég volt, de felhívtam egy rendőr haveromat, hogy vigyen ki a helyszínre, mert tudtam már, hogy ők azok. Szerencsére másnap reggel jutottam csak ki…
Szabó György ügyvezető igazgató a hosszú hétvége utáni első munkanapon összehívta a Laky Adolf utcai központban dolgozókat, és sok száz ember előtt kijelentette: a FŐKEFE több mint hat évtizedes történetében ez az eset volt a legsúlyosabb tragédia. Kifejezte együttérzését, megvallva, hogy mélyen érintik a történtek, családtagjaiként gondol az elhunyt kollégákra. Tolmácsolta Soltész Miklós szociális államtitkár, Horváth Gergely Domonkos MNV Zrt. vezérigazgató és Hajdu Tibor társaságokért felelős igazgató részvétnyilvánítását. Beszámolt arról, hogy a baleset áldozatait Társaságunk saját halottjainak tekinti.
A végtisztesség anyagi költségeit tehát átvállalta Társaságunk. De ami ugyanilyen fontos: a lelki terhek hordozásában mindannyian osztozunk a gyászoló hozzátartozókkal. Ezt bizonyította az is, hogy mindegyik temetés nagy dolgozói részvétel mellett zajlott le. Zárásképpen hadd említsük meg: a zsidó-keresztény vallási felfogásban fontos helyet foglal el az a reménység, hogy találkozhatunk szeretteinkkel az Örökkévalóságban.
Úgy legyen, amen!

Megvitatták a fogyatékos-ügyi programot

A Gyurcsány kormány idején, 2006. február 13.-án, 345 igen szavazattal, egyhangúlag fogadta el a 2007-2013-as időintervallumra vonatkozó Új Országos Fogyatékosügyi Programot az Országgyűlés. A képviselők arról is döntöttek, hogy a mindenkori magyar kormány részletes jelentés formájában kétévenként számoljon be az Országgyűlésnek az Új Országos Fogyatékos ügyi Program végrehajtásáról. Az idei évben esedékes beszámoló – Balog Zoltán, emberi erőforrások minisztere által – még 2012. májusában készült, amelynek 2012. október 10-én volt az általános vitája a Parlamentben. A honatyák végül 303 igen, 48 nem szavazat kíséretében, tartózkodás nélkül fogadták el a jelentést. Csak a Jobbik és az LMP képviselői voksoltak nemmel.
A most elkészült beszámoló, a középtávú intézkedési terv, a 2007-2010 közötti időszakát öleli fel. A megvalósult programok mellett a jelentés egyértelműen kitér a fogyatékos-ügyi szakterületet érintő hiányosságokra, valamint igen élesen tárja elénk a közeljövőben megoldásra váró feladatokat, problémákat.
A tárcák beszámolói alapján egyértelműen megállapítható, hogy a 2007-2010.közötti időszak problémái a költségvetési forráshiány miatt jelentkeztek, illetve a fogyatékos ügyi szakterületen vázolt intézkedésekhez kapcsolódó források tervezésének átgondolatlansága okán, akadályozva a feladatok tényleges megvalósítását.
A jelentés „alappillérei” a következők: 1/a fogyatékos személyeket érintő társadalmi szemlélet, kedvező irányú megváltoztatásával kapcsolatos célok; 2/a fogyatékos személyek és családjuk életminőségének javítása; 3/a fogyatékos személyek társadalom életében való aktív részvételének elősegítése; 4/ a rehabilitációval kapcsolatos célok.
Ami a Parlament 2010. október 10-i ülésén elhangzottakat illeti, Tapolczai Gergely (Fidesz) szerint, 2007-2010 között - bár voltak kifogásolható intézkedések - mégis sok olyan lépés történt, amelyek segítették a fogyatékkal élőket. A kormánypárti, egyébként hallássérült politikus pozitív példaként hozta az akadálymentesítés folytatását, míg a negatívumok közé sorolta, hogy a támogatásokban nem érvényesültek maradéktalanul az esélyegyenlőségi elvek.
A szocialista Varga László korrektnek nevezte a jelentést. Az ellenzéki képviselő szintén az akadálymentesítés előrehaladott állapotát emelte ki, megjegyezve ugyanakkor, hogy az még így sem érte el az uniós elvárások szintjét. Hangsúlyozta, az MSZP támogatja a jelentés elfogadását, a jelenlegi kormány feladatának pedig azt tartják, hogy folytassa a munkát ezen a területen.
Vágó Sebestyén (Jobbik) egyebek mellett arról szólt, hogy bár történtek változások az akadálymentesítésben, a vasúti közlekedésben ez mégsem érzékelhető. Mint mondta, a kerekesszékkel élők az ország legtöbb állomásán a mai napig nem tudnak önerőből felszállni a vonatokra.
(E sorok írójának megjegyzése: a fenti jelenséget mint mozgássérült nyaranta én is rendszeresen tapasztalom a Balaton északi partvidékén. Szerintem jelenleg a szerelvények akadálymentesítése, illetve a vonatokon való akadálymentes közlekedés biztosítása az egyik legmegoldatlanabb probléma Magyarországon a kerekesszékkel közlekedő mozgássérültek számára. A legszomorúbb az, hogy az illetékesek még perspektívkusan sem bíztatnak pozitív változásokkal!)
Szabó Tímea (LMP) bírálta a jelentést, amely szerinte nem más, mint felsorolás az egyes intézkedésekről. A képviselő a hiányosságok és hibák bemutatását is beépítette volna jelentésbe, és közölte azt is: frakciója törvénymódosítást kezdeményez majd, hogy a jelentés valóban teljes körű tájékoztatást adjon. Frakciótársa, Szél Bernadett hozzátette: a kormányoldal által beterjesztett polgári törvénykönyv valamint a már elfogadott Munka Törvénykönyve nyíltan szembemegy a programban megfogalmazott célokkal, azok ugyanis szerinte nem segítik a fogyatékkal élők társadalmi integrációját. Szűcs Erika, a Demokratikus Koalíció (DK) független képviselője hangsúlyozta, hogy a fogyatékos ügyi program megvalósításában nemcsak az érintett tárcák, hanem civil szervezetek is jelentős szerepet játszottak, és hiányolta az ezt bemutató adatokat a jelentésből. Soltész Miklós szociális államtitkár válaszában nevetségesnek nevezte az LMP kritikáit. Mint mondta, a 2007-2010 közötti időszakra vonatkozó fenntartásaikat nem a mostani kormánynak, hanem "elődeiknek", a szabad demokratáknak kellene címezniük. Hozzátette: a jelentésben foglalt időszakban sok mindenben sérültek a fogyatékosok jogai és esélyei.
Az államtitkár szerint ennek oka egyrészt a 2008-as gazdasági válság, másrészt Gyurcsány Ferenc elhibázott kormányzása. Tapolczai Gergely az ifjúsági, szociális, családügyi és lakhatási bizottság előadója kiemelte, hogy a fogyatékosok ügye közös ügy. A politikus kitért arra, hogy a jelentés elkészítése azért is csúszott, mert az Országos Fogyatékosügyi Tanács kérésére abba belevették a szervezet által megfogalmazott észrevételeket és hiányosságokat.
Ezt követően a leevezető elnök az általános vitát lezárta. Mivel a javaslathoz módosító indítványok nem érkeztek, arról részletes vitát nem tartanak.
Lőrinc Gergely

A hónap dolgozói

Pálfi Norbert, Kaposvár

kereskedelemKaposvári telephelyünkön borítékkészítés folyik, korábban dossziégyártás, címkézés, csomagolás folyt. A megrendelők itt mindig elégedettek voltak, sem idővel, sem minőséggel kapcsolatos reklamáció nem történt még. Csaknem minden kaposvári dolgozónk látássérült, beleértve Pálfi Norbertet is. Ez a férfi éppen most megy nyugdíjba. Szíve szerint maradt volna, ugyancsak ezt szerették volna főnökei, munkatársai is, hiszen nagyon jó dolgozónak számít, segítőkészsége is kétségtelen. No de a támogatásról szóló jogszabályi környezet nem teszi lehetővé a „tovább szolgálást”. Elfoglaltságot persze Pálfi Norbert biztosan talál. Nemcsak azért, mert több unokája van, hanem azért is, mert sokat önkénteskedik a vakok és gyengénlátók helyi egyesületében. Ezen túlmenően amatőr színjátszó is, úgyhogy sokoldalú
ember lett most Somogyban a FŐKEFE ünnepelt dolgozója. Áldott nyugdíjas éveket kívánunk!






Osztronkovics László, Szombathely

kereskedelemTíz éve dolgozik a cégnél, mindig is a lámpa-összeszerelésben tevékenykedett. Fiatal családapa. Korábban a Vollmann-lámpák szegecselésében jeleskedett, jelenleg a Lampan-lámpasoron motiválja társait szorgalmával és lelkesedésével. Az egész sor összes műveletét jól ismeri, ha kell, szerelőként, ha kell sorfeltöltőként „veti be magát”. Új típusok felbukkanásakor ő az egyik első, aki nyomban azon fáradozik, hogy miképp, milyen ötletekkel lehetne tökéletesíteni a gyártási technológiát, hogy a munkavégzés a lehető legkönnyebbé, leggazdaságosabbá váljon a több mint húsz fős csoport számára. Osztronkovics László hallássérültsége mellett is teljes mértékben el tudja látni a rábízott feladatokat. Nyitott nem hallássérült társai irányában, sőt, mindenki felé közösségi attitűddel fordul. Kollégáinak régóta gyakran segít, igazán megérett a helyzet arra, hogy Hónap dolgozója lehessen.






Barabás Tibor, Tiszaszentimre

kereskedelemMásfél éve a tiszaszentimrei telephely „leigazolt játékosa”, de áprilistól szeptemberig a tomajmonostorai agrárterületünkön tevékenykedett csoportvezetőként, mégpedig négy munkatársával. Ez az átvezénylés egybevágott azzal, hogy éppen Tomajmonostorán neveli gyermekeit, ráadásul felesége halála óta egyedül. Nemcsak az utóbbi körülmény miatt küzdelmes az élete, hanem azért is, mert súlyos gerincbetegsége van. Emiatt 22 éve rokkantnyugdíjas. Jelenleg – hiszen vége a betakarításnak – ismét Tiszaszentimrére jár be, kivévén a részét dísztasakok gyártásából. Főnökei azt tartják, sokoldalúságából kifolyólag bármilyen munkafolyamat rábízható. Teljesítménye remek, mind mennyiségileg, mind minőségileg, akár agrár-, akár papíripari tevékenységét nézzük. A 48 éves Barabás Tiborról azt is mondják: amilyen példás a munkavégzésben, olyan példás a magánélete is.






Bill szívrohamból gyógyul. A blues hazai koronázatlan királya, a FŐKEFE "arca", Deák Bill Gyula énekes november 11-én vasárnap szívrohamot kapott. Szerencsére hamar kórházba került, hétfőn hajnalban már meg is műtötték a Semmelweis Egyetem Érsebészeti Kilinikáján. A szívkatéterezés sikeresnek bizonyult, a sztár folyamatosan gyógyul és erősödik, jelenleg egy szanatóriumban pihen. Többször megírtuk, Bill 64 évesen is rendkívül aktív, élő koncertek tömkelegét adta szerte az országban. Jellemző szenvedélyes hivatástudatára, hogy a szívroham után nem sokkal még azt szerette volna, hogy ne mondják le decemberi fellépéseit. Ugyanakkor mi, főkefés kollégái reméljük, jövőre minél hamarabb folytatódnak a dolgozói találkozók Társaságunk egyes telephelyein, ahogyan a koncertek is. Kedves Bill, további felépülést kívánunk, teljes gyógyulást neked is, szeretett nejednek is, hiszen amint nyilatkoztad, az ő betegeskedését vetted a szívedre. Veled vagyunk!

Origami és szintetizátor
Egy lámpaüzemi munkás szenvedélyei


kereskedelemÁltalában idegesítő, ha valaki egyfolytában hajtogat valamit. Léner István jánosházai üzemünk dolgozójával tegyünk mégis kivételt. Ő ugyanis nem szóban hajtogat valamit, hanem papírral. És nem egyfolytában, hanem szabadidejében. Valaha Youtube-on sajátította el az origami, vagyis az ősi japán papírhajtogató művészet fortélyait. Otthonában azóta készít ezzel a technikával virág- és állatutánzatokat, ilyen-olyan stilizációkat.
Másik hobbija is van: szintetizátoron zenél. Egyik sem látszik könnyen gyakorolható szenvedélynek az ő esetében. István még egyéves korában autóbalesetet szenvedett, testének jobboldala részlegesen lebénult, beleértve jobb kezét is. Tudja ugyan használni, van benne erő, de finom mozgásokra csak bal keze képes. Szóval kollégánk ilyen testi adottsággal, a balkéz különleges szerepével zenél és hajtogat. Közben persze akkordokat vagy éppen színes papírt jobb kézzel is lefog…
– Az origami megnyugtat. Sőt, örömöt is okoz, ha már örömet okozok vele másoknak – meséli 34 éves munkatársunk. – A természetből veszem a mintát, azon belül is leginkább növényeket, virágokat szeretek mintázni. Szeretem mindazt összeállítani, amit ezzel a két kézzel tudok. Meg persze a fejemmel, merthogy fejben dől el, milyen fogással lehet papírra átvinni az adott formákat! Tetszetősek eme papírkészítmények, de érdemben pénzt keresni velük nem lehet. Az ugyan igaz, hogy derék kollégánk a mozgássérültek egyik művészeti vetélkedőjén kéthetes olaszországi utazást nyert, ám nem hajtógató- művészetével, hanem szintetizátorával. Ami tehát – szűkös, de mégis biztos – kenyérkereset, az a lámpa -összeszerelés a jánosházai üzemben…


Főkefe Hírmondó 2012. szeptember
A Főkefe Hírmondó szeptemberi száma letölthető, megtekinthető itt .pdf formátumban.

Paradicsomi állapotok - Látogatóban Ónodi Szabó Gézánál

BonczE lapszámunk belsejében méltó terjedelemben írtunk Társaságunk agrárágazatáról. Arról is lelkesen számoltunk be, hogy milyen előkelő helyet foglalt el az idei termésben a paradicsom. Tréfásan szólva botrány lehetne, hogy itt, az újság hátsó borítóján Ónodi Szabó Géza mezőgazdasági szaktanácsadónk otthon termelt kapitális paradicsomait láthatjuk.
Színlelt éllel számon is kérjük tőle, miért sikerül dunakeszi kertjében ekkora példányokat nevelnie, ha a munkahelyéhez tartozó karácsondi majorságban csak valamivel kisebbeket. A növényvédelmi és agrokémiai szakmérnök mosolyogva feleli, hogy ezek az otthonában duzzadozó termések egy köztermesztésre nem alkalmas fajtáról valók. A Fóti gerezdesről (más néven Gigantról) van szó, amely nem szállítható, nem tárolható, mert ha beérett, nyomban repedezésre hajlamos. Hajdan azonban az erre tájt lakó parasztcsaládok helyben jól belakmározhattak egy darab ilyen fóti gerezdesből, nyersen vagy levesként. Ónodi
Szabó Géza egy tucat magot kapott egy ismerősétől – bolgárkertészek leszármazottjától –, azokból palántát nevelt, majd elültette kertjében. Nem sűrűn, mert a kifejlett példánynak legalább egy négyzetméter tenyészterületre van szüksége. De meg is hálálta ezt a növény!
Láthatjuk a képekről is, hogy kétméteres paradicsomfákról van szó, melyek három méteresekre is megnőttek volna, ha Géza bátyánk nem metszi meg idejében a tetejét. „Ha csak 60 deka, akkor is hatalmasnak számít” – óvatoskodik, mielőtt mérlegre rakja a lenyisszantott legnagyobb termést. Hüledezik aztán: „Egy kiló húsz deka!” Lehet, hogy átlag ekkorák voltak még a Paradicsomban a paradicsomok? Biztosat nem tudni, csak azt, hogy e növényfaj őse egy perui gyomnövény volt; azt nemesítették előbb az indiánok, aztán mindazok a népek, melyekhez elkerült Amerika felfedezése óta. Így a magyar parasztok és bolgárkertészek Göd, Fót, Dunakeszi tájékán előszeretettel foglalkoztak vele. A vidék (beleértve a FŐKEFE főhadiszállását magában foglaló Zugló területét is) talaja homokos, így könnyen fölmelegszik. Márpedig a paradicsom ezt élvezi. Valamit még a hobbitermesztőről. Az alapján, hogy előző munkahelye a Pest Megyei Kormányhivatal volt, melynek szakigazgatóságán növényvédelmi osztályvezetőként dolgozott, félelmetes jelenség is lehetne. Merthogy több tonna olyan import és hazai növényi terméket fülelt és foglalt le, amit bár étkezési célra forgalmaztak volna, a megengedettnél több hatóanyagot tartalmazott. Ónodi Szabó Géza mégsem ijesztő ember, sőt kenyérre lehet kenni. Egy pár gerezd paradicsomot mindenképp ajánlunk hozzá.

Kedves Munkatársaim!

Aki lép, az nem marad egy helyben – hirdette a kézenfekvő igazságot gyermekkoromban egy Adamis Anna-slágerszöveg. Ha ez igaz volt a hetvenes évek végén, hogyne volna igaz 2012 őszén egy állami nagyvállalatnál a kapitalizmus korszakában, amikor maga a világ is rohamléptekben alakul át körülöttünk? Társaságunk okkal keres kitörési irányokat, jogosan követeli meg a működés minél nagyobb ésszerűségét. Erre – „reorganizációra” – sarkall minket Tulajdonosunk is. A jogi környezet mélyreható változása sem engedi meg, hogy egy helyben topogjunk. Ami a kitörési irányokat illeti, egy korábbi köszöntőmben a mezőgazdasági ágazat növekvő szerepéről már szóltam. Ki lehet mondani, hogy ezen túlmenően az élelmiszer-feldolgozásban is fejlődni kívánunk, melyre izraeli, dél-koreai partnerek várakozása is feljogosít minket. Előrehaladott tárgyalásokat folytatunk a Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnokságával (BVOP) bizonyos termelőmunkák – például az infúziógyártás – összehangolásáról. Annyi bizonyos, Társaságunknál eljött az ideje az infúziószerelékek még nagyobb arányú gyártásának, értékesítésének. Halaszthatatlan feladatnak látom tevékenységeink, telephelyeink termelési-technológiai és raktározási folyamatainak korszerűsítését, ahol kell, újragondolását. Úgy gondolom, az is elvárható követelmény, hogy a termelés helyi és regionális vezetői valamiképpen számot is adjanak az időszerű folyamatleírásokra vonatkozó tudásukról. Csak így garantálható az idevágó követelmények komolyan vétele. Persze ezek társasági szinten csak akkor érnek valamit, ha az értékesítés és a beszerzés folyamat-optimalizálását is megteremtjük, egyáltalán, ha a termelés, a pénzügy és a kereskedelem közötti viszonylatokat is tökéletesítjük. Mert az is (előre)lépés, ha a lépéseinket összehangoljuk.
Szabó György
ügyvezető igazgató

Naptárgyártás tíz helyszínen
Csaknem másfél millió példány a terv


BonczJavában tart a naptárgyártási főszezon. Jelenleg tíz telephelyünkön, illetve üzemünkben készülnek naptárak. Három méretben összesen nyolcféle naptárt gyártunk, és már
jóval több mint félmillió darabon vagyunk túl. Ezúttal a Füzér utcai termelési helyszínen jártunk. A naptárgyártás egyik fellegvára természetesen a Laky Adolf utcai FŐKEFE-székház. Ott mondja el érdeklődésünkre Körössy Gabriella termelési osztályvezető: „Részben a naptártípusok, részben a munkában résztvevő telephelyek magas száma miatt komoly szervezési feladatot jelent, hogy mindenhova időben eljusson minden alapanyag, és persze a vevő is idejében megkapja a rendelt terméket.” Ezt a Zuglóban megfogalmazott elvárást a gyakorlattal Kőbányán vetjük össze. Nos, jelenthetjük: a Füzér utcai nagy telephelyen naponta több mint 6000 naptár kilyukasztása történik és válik készáruvá különösebb zökkenő nélkül. Méltóképpen ahhoz, hogy a mi Társaságunk az egyik naptárgyártó nagyhatalom az országban.
Farkas László, a Füzér utcai és a Fehér úti telephely portfolió-menedzsere végigvezet az egész Füzér utcai gyárterületen, hogy szemléltesse a kampányszerű munkát és jelenlegi vezetői törekvését. Ez abban foglalható össze, hogy a naptárkészítésnek is otthona legyen ez a telephely, de az itt hagyományos finommechanikai és elektronikai alkatrészgyártás, készáru kibocsátás mennyisége se csökkenjen a szeptembertől decemberig tartó naptárszezon alatt.
– A rendelkezésre álló munkavállalói létszámból, rendelésállományból kiindulva kell tervezni, ez megkívánja a két műszak egész szezonra szóló bevezetését, egyáltalán, a körültekintő létszámgazdálkodást – mutat rá a portfolió-menedzser. De nyomban hozzáteszi: – Nemrégiben, átmenetileg negyven dolgozó volt átirányítva a „Lakyból”, mert a lift meghibásodott.
Húsz ember a Laky Adolf utcából ma is itt spirálozza, végeli a naptárakat. Az excenterprés-műhelyben máskor csak hagyományos elektronikai cikkek alkatrészeit gyártják. Csengők, csengőtrafók, berregők, központigyújtás-kapcsolók, üzemanyagszint-adók, irányjelző-kapcsolók…
Most viszont négy gép közül hármon naptárak belívének és füleinek ezreit lyukasztják.
Méghozzá vagy nyújtott, vagy két műszakban, reggel 6-tól este nyolcig. Látjuk, amint Magdi – két felnőtt gyermek édesanyja – a már összehordott naptárat beilleszti, a kétkezes indítót használva kilyukaszt, majd kivesz, sorba rak. Körülbelül ezer darabon végzi el e részműveleteket, váltott műszakban nap mint nap. Nem kétséges, hogy derék- és csípőproblémákkal az év során ez az időszak a legnehezebb számára. Azt mondja, viszonylag a délelőtti műszak a könnyebb, mert reggel egyszerűbb a vonattal való bejárás. Közben az egyes és a hármas szereldében, de még a szövőműhelyben is naptárak spirálozásával foglalkozik sok dolgozó. Apropó szövőműhely: ez a látássérültek terepe a Füzér utcában. Hét parasztszövőszék áll a teremben, de mostanában nem csinos rongyszőnyegek, hanem praktikus naptárak készülnek itt is.
– A spirálbetekerésben közreműködnek a látássérült kollégák, ami további lehetőség a foglalkoztatási rehabilitációra. A közelmúltban is több munka elvégzésében – borítékszámolás, gumis mappa, iratgyűjtő, irodai lyukasztó egyes műveletei – támaszkodhattunk rájuk – tudjuk meg Farkas Lászlótól.
Körsétánk alatt meggyőződhettünk arról, hogy ezen a telephelyen sokrétű munka folyik.
Többek között borítékok, tasakok, papíripari termékek csomagolásával, autóelektronikai- finommechanikai termékek gyártásával, irodai lyukasztók, tűzőgépek összeszerelésével, feliratozásával és fóliázásával, csengők, berregők, reduktorok, csengőtrafók tekercselésével és műanyag-fröccsöntéssel foglalkoznak. Addig jó, amíg a portfolió-menedzser mindezt átlátja…
Külön élmény volt szót váltani egy 1954-es születésű csoportvezetővel, Florkievicz Zoltánnal, aki 41 éve dolgozik egy helyen, eltekintve attól, hogy a finomacél-üzem éppen a Fővárosi Finommechanikai Vállalathoz vagy (1996-tól) a FŐKEFÉHEZ tartozott-e. Csak ő kezelheti azt a jól megtermett, lábbal működésbe hozható lemezdaraboló-gépet, amely a Füzér utcai üzem „szívének egyik billentyűje”, főnöke megfogalmazásában. Elbúcsúzva a Füzér utcai telephelytől említsünk még egy adatot, melyet Prohászka Csaba értékesítési osztályvezető hoz a tudomásunkra: a nagy megrendelőknek dolgozó FŐKEFE „meg sem áll” csaknem másfél millió naptár elkészítéséig.

Küzdelmes volt a termelési idény
Agrárágazatunk fejlődése töretlen


BonczVégéhez közeledik a növénytermesztési főszezon és a betakarítás. Kis Zoltánt, a Társaság agrárágazatának irányítóját három mezőgazdasági telephelyünk idei eredményeiről kérdeztük.
Világossá vált, hogy az aszály sem tudott olyan kárt okozni, amely meg tudná akadályozni az itteni töretlen fejlődést.

Martfűn az ipari napraforgó aratása szeptember 27-én befejeződött. Kis Zoltán elmondta, Antal László csoportvezető és három kapása derekas munkát végzett, bár az aszályos időjárás és a seregélyek miatt gyenge-közepes termés volt a három hektáron: 3, 6 tonna. Az értékesítés a gépi szolgáltatást végző vállalkozón keresztül történt egy vele szerződésben álló növényolaj-előállító céggel. Amint korábban már szóltunk róla, a 2011-től használatunkban lévő önkormányzati föld egyelőre még nem alkalmas arra, hogy intenzív kertészkedés folyjék rajta. Tehát a napraforgó-termesztés ideiglenes kényszermegoldás volt. Ám a fokozatos váltás jegyében jövőre már kétharmad részben csicseriborsót, egyharmad részben hagymát termel Martfű határában Társaságunk. Az ottani szabadföldi kertészeti tevékenység 2014-ben indulhat, akár húsz ember foglalkoztatásával. Akkorra már a terület, önkormányzati segítséggel, remélhetőleg öntözhető lesz. Az alosztályvezető szerint az itt dolgozókat azért is dicséret illeti, mert a közelmúltban két hivatal parlagfű-ellenőrzése is megállapította a terület példás tisztaságát.
A parlagfűtől Társaságunk tomajmonostorai krumpliföldjét is mentesítették a főkefés dolgozók. Az ötfős, Barabás Tibor vezette csapat persze magában a burgonyatermesztésben is jeleskedett, legyen az az állomány kezelése, növényvédelme, töltögetése, gyommentesítése.
Sajnos a 300 milliméteres csapadékhiányt az emberi munka sem tudta pótolni. Ezért termett a tervezettnél kevesebb, 20,1 tonna burgonya a tomaji 2 hektáron. Az önkormányzat és a vállalatvezetés tárgyalásának függvénye, hogy Tomajmonostorán a későbbiek során milyen jellegű tevékenységet, mekkora területen fogunk végezni. A karácsondi majorság idei fő termesztési idénye egyértelmű sikertörténet, mutatott rá az agrárágazat első embere. Itt minden az igen feszített üzleti tervnek megfelelően folyik Tóth Imre vezetésével. Ha a mindenki által (el)ismert hegyes erős paprikát tekintjük, a jó mennyiség és minőség nem is meglepő, hiszen ennek nincs köze az időjáráshoz, lévén szó növényházi termesztésről. A kinti csemegekukorica viszont az aszály miatt csak a tervezett mennyiség egyharmadát adta.
Igaz, „részleges kárpótlást” hozott a vártnál magasabb értékesítési ár. Ugyancsak jobb áron tudtuk eladni az uborkát, bár itt is közbeszólt a száraz forróság, amely a külső körülményeket a meghatározó időszakban jellemezte. A karfiolállományt nagy csapás érte a júliusi, augusztus eleji 40 fokos melegek miatt, de szerencsére csak a második fordulós generációt (háromszor ültettek ki palántákat a Társaság autista és egyéb dolgozói).
Mivel nem fejlődtek ki a „rózsák”, ebből a szériából 20 ezer karfioltövet ki kellett tárcsázni.
De már a paradicsom mind mennyiségileg, mind minőségileg kitűnően teljesít Karácsondon!
Kis Zoltán azért számolt be erről jelen időben, mert lapzártánkig a betakarítás nem zárult le. Mintegy 30 tonnára lehet összesen számítani. A paradicsom sok hete folyamatosan kerül piacokra, nem utolsó sorban az Agárdi László nagybani zöldségkereskedővel kialakult jó kapcsolat révén; ő paprika és paradicsom terén a legnagyobb felvásárlónk jelenleg.
(A terményeinkkel elégedett kereskedő immár azt kérte, vele közösen állítsuk össze jövő évi ültetvénytervünket.) Paradicsomunk ára a cikk felvétele idején 65 Ft/kilogramm volt, a minőség függvényében. Megtudtuk, lapzártánk pillanatában is nagy feladatokat valósítanak meg karácsondi agrárdolgozóink: a 60 ezer fej káposzta, 20 ezer tő karfiol, hatezer fej karalábé betakarításáról van szó.
Közben már készülnek cégünknél a következő évi fejlesztési tervek, adta hírül Kis Zoltán. Ezek többek között tartalmazzák a karácsondi telephely további intenzív fóliasátras, öntözéstechnológiai fejlesztési és gépészeti beruházásait. Társaságunk továbbá foglalkozik annak gondolatával, hogy átvegye a 125 hektáros jászapáti tangazdaságot. Ehhez persze a Tulajdonos döntésén túl a megyei kormányhivatal és a jelenlegi működtető Egri Érsekség végső beleegyezése is kellene. A szóban forgó kiadós terület alkalmas volna a melegházi zöldségtermesztés mellett a gyümölcstermesztésre is. A jászapáti „terjeszkedés” felkínálná annak lehetőségét, hogy foglalkoztatási küldetésünket tartós munkanélküliekkel bővítsük a START-program keretében. Végül az alosztályvezető örömmel számolt be arról, hogy – a Soltész Miklós vezette Szociális, család- és ifjúságügyért felelős államtitkárság közbenjárására – az állami fenntartású szociális intézmények részéről növekvő érdeklődés mutatkozik savanyított és feldolgozott termékeink iránt. „Reméljük – tette hozzá Kis Zoltán –, hogy az irány tartós marad, és hosszú távú beszállítóivá válunk az adott állami intézményi szférának.”

Jogtolmács - Az állam jobban odafigyel

A megváltozott munkaképességűeket érintő témákat összefoglaló – havi – körképem megható színfoltja, hogy vannak közöttünk „Hősök”! Paralimpikonok és hősök. Hallhattuk ugyanis: lemondanának jutalmuk egy részéről, hogy a sportolók felkészülésére több pénz jusson.
Jó hír továbbá, hogy újabb támogatást adott a kormány a megváltozott munkaképességű emberek foglalkoztatásához. Szeptember 7-ig számosan pályáztak is arra a 2,7 milliárd forintra, amelynek célja a megváltozott munkaképességű személyeket foglalkoztató, nem állami szervezetek támogatása az Új Széchenyi Tervből. A program a foglalkoztatóknál dolgozó megváltozott munkaképességű munkavállalók nyílt munkaerőpiacon történő elhelyezkedését (tranzitálását) segíti elő képzésekkel, felmérésekkel, szakmai és informatikai támogatással. A megváltozott munkaképességű személyek nyílt munkaerőpiaci elhelyezkedéséhez kompetenciáik, képzettségük fejlesztése szükséges. Ennek elősegítésére a pályázat keretében támogatni kell a megváltozott munkaképességű személyek tranzitálásra való felkészítését alkalmassági vizsgálatok, képzések, kompetencia-fejlesztés és egyéb szolgáltatások révén. S fontos tudni azt is: a hamarosan módosításra kerülő 102/2011.
(VI.29.) számú Kormányrendelet értelmében a vak és gyengén látó, siket és súlyos nagyothalló, értelmi fogyatékos, valamint autista személyek új személygépjármű-vásárlásához az illetékesek 900.000,- Ft-ot, használt gépjármű vásárlásához a bruttó vételár 60%-át, de maximum 600.000,-Ft-ot igényelhetnek. Hogy pontosan ki igényelhet támogatást? A siket és súlyos nagyothalló gyermekek szülei, amennyiben emelt összegű családi pótlékban részesülnek a gyermek után, az emelt összegű családi pótlékban részesülő nagykorú személy, illetve azok a személyek, akik fogyatékossági támogatásban részesülnek. A kérelmeket egy évben két időszakban lehet benyújtani. A következő benyújtási időszak január 1. és március 31. között lesz. A kérelmet a területileg illetékes Szociális és Gyámhivatalnál lehet majd beadni. Ez után a hivatal elbírálja a kérelmet, és a döntést megküldi az igénylőnek, valamint a banknak, amely közreműködik az autóvásárlás lebonyolításában.
Megint más: elkezdte működését a Magyar Szociális Fórum Összefogás a korhatár alatti rokkantak emberi jogaiért csoportja, mely egy civil önszerveződés, s a megrokkant beteg emberek helyzetének javítását tűzte ki célul.
Végül bemutatok és ajánlok egy könyvet: a Péterke hallani fog című gyermekkönyv egy hallássérült kisfiú történetét meséli el a hallássérülés felfedezésétől a hallókészülékkel való hallás- és beszédtanulás kezdetéig. A könyv színes és részletes illusztrációi segítséget nyújtanak a hallássérült gyerekek szüleinek abban, hogy a hallókészülékviseléssel járó napi nehézségeket, különleges helyzeteket (állandó orvoshoz járás, illesztékkészítés, hallásvizsgálat, szurdopedagógiai foglalkozások stb.) elmagyarázhassák gyerekeiknek.

Bill „ceglédi toborzó beszéde”
A blueskirály sorjázó embereinkhez látogatott


BonczEgy hét leforgása alatt kétszer is Ceglédre kellett utaznia Deák Bill Gyulának. Szerencsére Cegléd szép város, ráadásul mind a két út kedvére való volt. Szeptember 21-én sikeres koncertet adott a Kossuth Lajos ceglédi toborzó beszéde alkalmából tartott éves városi ünnepség fő programjaként a Szabadság téren, 27-én pedig fölkereste a FŐKEFE helyi telephelyét.

Üzemi „fémzene”
A dolgozói találkozón mintegy félszázan tudtak ott lenni a kollégák, akik különféle fémalkatrészek sorjázásával foglalkoznak. Kicsit előbb érkeztünk a vártnál, épp a kész darabok kiszállításának az előkészülete zajlott a szó szoros értelmében. Az ilyenkor szokásos fémcsörömpölés semmivel sem volt kevésbé hangos, mint egy jól kierősített Bill-koncert.
A „FŐKEFE arca” ugyebár még most, hatvan évesen is aktív. Járja az országot, mindenütt fellép. De tart már egy másfajta turné is: az ország különféle helyein beszélget Társaságunk megváltozott munkaképességű dolgozóival.
Öröm volt nézni az arcokon a változást, mint derülnek egyre inkább fel Bill és a kommunikációs munkatárs pódiumbeszélgetése alatt (a pódium stílszerűen az egyik, reszeléktől megtisztított műhelyasztal volt). Ráadásul jöttek a dolgozói kérdések.
Faggatták zenéről, szociális kínokról és futballról (a blueskirály, mielőtt orvosi műhiba miatt elvesztette volna fél lábát, ígéretes focistatehetség volt!). Megint igen sok plakát fogyott, sok páros puszi elcuppant, baráti öleléseknek sem volt híján a találkozó.

Hasonló emberi traumák
A ’64-es születésű Abuné Erzsike is dedikált plakátot vihetett haza, ő aztán igazán „megérdemelte”... Kerek harminc éve egy vonatbaleset miatt mindkét lábszárát amputálni kellett. Ráadásul, még fogyatékosság nélkül, középiskolás korában sok Hobo Blues Band koncertre eljutott. Ugyancsak sok HBB-t és Billt hallgatott annak idején Dezső Sándor meós (1961). Sanyi izomzsugorodással született, huzamosabb ideje dolgozik Társaságunknál, egy ideje már két fiával együtt.
Míg Bill kötetlenül beszélgetett és fotózkodott a ceglédi kollégákkal, a Hírmondó szerkesztője Pálinkás János telephelyvezetővel és Gulyásné Sylvia csoportvezetővel társalgott, először is a sorjázás rejtelmeiről.

Helytállás a munkában

Ezen a fióktelepen a sorjázás öntés utáni autó-fémalkatrészek, kéziszerszámok anyagtöbblettől való megtisztítását jelenti. Természetesen kézi erővel, reszelők segítségével. Nehéz, fárasztó munka ez! Pálinkás János hírül adta: itt a ceglédi üzemben abban reménykednek többen, hogy négyórás műszakosból „átbillennek” másokhoz hasonlóan hat vagy hétórás szisztémába. Ehhez persze, tehetnénk hozzá, olyan további megrendelések kellenének, melyek ára „eredménytermelő” volna. Ami biztos: Cegléden a fémes, reszelős hangú blueskirály szépen lesorjázta az emberek kedélyén keletkezett kellemetlen kinövéseket…

A hónap dolgozói

Szukicsné Horváth Andrea, Körmend

BonczIsmert, hogy körmendi telephelyünk dolgozóinak nagy része infúzió-öszszeszerelést végez külföldi megrendelésre. Méghozzá a megrendelői igények növekedése révén egyre növekvő létszámmal. Szukicsné Anna csoportvezető-helyettesként jelenleg csaknem 80 fő irányítását végzi. Emellett a beérkező alapanyagok nyilvántartása is az ő feladata, csakúgy, mint a heti termelési tervek elkészítése, a napi dolgozói tevékenységek összehangolása, illetve a kész áru kiszállításának felügyelete. Mindezt hatalmas munkabírással és nagy odaadással, szorgalommal végzi. És még nincs vége: mert közreműködik – könyvelői tapasztalattal és szemlélettel – a szombathelyi központban havi 60-80 termék adminisztrációjában is. Önzetlenül segíti kollégáit, akár azon az áron, hogy saját munkáját később kell bepótolnia.
Lehet ugyan, hogy „nincs pótolhatatlan ember”, mindenesetre kollégái ezt a munkát el sem tudnánk képzelni nélküle.







Szekér Tibor, Karácsond

BonczA hónap eme dolgozójának egy évvel ezelőtti szívinfarktusa miatt kellett rehabilitációs munkahely után néznie. A keresés nem tartott hosszú ideig, Szekér Tibor 2012 márciusában felkereste az utcájuk végén található autista majorságot. Az első 3 hónapban napi 4 órás munkaidőben dolgozott a FŐKEFE bimbózó agrárágazatában, de próbaidejének letöltése után egyértelművé vált, hogy teljesítménye kiemelkedő, mind a mezőgazdasági, mind pedig a zöldségfeldolgozó üzemi munkákban. Ezért napi munkaidejét 6 órára növelték. Az elmúlt időszak tapasztalatai alapján világossá vált, hogy ez a férfi így is mindig megfelelően, precízen, lelkiismeretesen végzi el a kiadott feladatokat. Itt töltött ideje alatt részt vett 10 tonna medvehagyma feldolgozásában, több tízezer palánta kiültetésében és gondozásában. A kukorica- és paradicsom- termesztés minden munkafázisában dolgozott, legyen az betakarítás, válogatás, egalizálás.







Kárai Lajosné, Dabas

BonczKárainé Marika 2003-tól betanított munkásként kezdett dolgozni az újlengyeli telephelyen, 2009-ben csoportvezető lett. A tavaly novemberi telephely-összevonások óta minőségi ellenőr Társaságunk dabasi termelőközpontjában. Lelkiismeretessége mellett legalább olyan fontos tényező, hogy a dolgozók készségesen hallgatnak rá. (Tréfásan fölvethető: a dolgozói bizalom hajdani kialakulásában nem volt-e része azoknak a legendás sportnapoknak, melyeken ez a három gyermekes édesanya díjnyertesen finom ételekkel kedveskedett a kollégáinak?)
A két telephely összevonása nem kis részt azért is zajlott le zökkenőmentesen – éppen a tavalyi naptáröszszehordási főszezonban –, mert Marika kiválóan végezte munkáját.
A vezetőség azóta is bármikor számíthat rá.









Üzemi tanács és vállalatvezetés.
Szeptember közepén a Központi Üzemi Tanács (KÜT) kezdeményezésére találkozott egymással a KÜT és Társaságunk több felső vezetője. Az érdekképviseletek részéről ott volt többek között Vojtek Endre (FÉSZEK Szakszervezet) és Parais Lászlóné (HVDSZ 2000); a menedzsmentet Szabó György ügyvezető igazgató, Árvai Csaba pénzügyi igazgató, Vásárhelyi Anikó gazdasági főosztályvezető és M. Tóth Sándor (HR-osztályvezető képviselte. Az idei első fél év gazdasági adatairól Vásárhelyi Anikó tartott előadást, majd egy igazgatói utasítás került napirendre, amely a munkaidő kezdetét, valamint az ebédidő ledolgozását is előírja. Szabó György ügyvezető igazgató, aki többek között a Társaság jövőjéről beszélt, kilátásba helyezte, hogy nemsokára ő is kezdeményez egy újabb találkozót az érdekképviseletekkel.


Főkefe Hírmondó 2012. augusztus
A Főkefe Hírmondó augusztusi száma letölthető, megtekinthető itt .pdf formátumban.

Színező
Ugyanaz és mégis más
Hegycsúcsok szerelmese az udvartakarító


BonczA látható, kollégái számára „nyomon követhető” Boncz Elek kora reggelente kisöpri a FŐKEFE központi telephelyének parkolóját. Falevél, por, szemét, hó – mikor mi hullik útjába. Később a téemkások közt forgolódik, pamatot tépdes elhasználódott hengerkefékből, tárcsakefékből, előkészíti gépek felújítását. Az ettől eléggé eltérő Boncz Elek csak évi két hetet „él”, nyári szabadsága alatt tudniillik. Bár év közben folyamatosan készül a nagy átváltozásra. Állhatatosan edz, sokat lépcsőzik a Gellért-hegyen, cigarettára, alkoholra, nőkre nem költ, élelmiszert, ruhát csak olcsó helyen vásárol, spórol, ahogy tud, termelvényeket visz eladásra a telekről. Hiszen fizikumra és anyagiakra nagy szüksége lesz... Aztán eljön a pillanat, amikor seprű helyett jégcsákányt ragad, bakancsára hágóvasat erősít, és fölverekszi magát egy-két négyezer méter fölötti hegycsúcsra az Alpokban.
Most augusztusban többek között Nyugat-Európa legmagasabb pontján, a 4807 méteres Mont Blanc-on járt. Meg is ütötte a bokáját érte – a szó közvetlen értelmében. A baleset még 3100 méter magasságban történt. A mellette magasodó kőmezőről elszabaduló szikladarab sebet ejtett, duzzanatot okozott alsó lábszárán. Ez kétségessé tette további útját. Aztán mindent mérlegelve mégis folytatta, és célba is ért! Nem először jutott fel erre a csúcsra. De lehet, hogy utoljára. Ugyanis Eleknek nem bálványa, csak kedvenc foglalatossága – ha nem számítjuk a cipekedést – a hegymászás.
Belátta, hogy negyed évszázad múltán tanácsosabb a szervezetet alaposan terhelő, mind nagyobb kockázatot rejtő alpesi hegymászásokat kirándulásokra cserélni. Persze az eddigi szilaj táji környezetben. Kollégánkat valaha svájci útikönyvek ragadták meg. „A képek és leírások alapján ébredt bennem a vágy, hogy nekem oda kell mennem. Be is igazolódott, mert a valóság a könyvlapokat is felülmúlta!”
Elek gyöngéd vallomása a hegyeket illetően körülbelül így hangzik: „Szerelmes lettem a hegyekbe. Ha alulról nézve szépek, meg akarom tapasztalni, hogy felülről még szebbek! Ami a teremtett világban még biztosan szép is, jó is, tiszta is, az a természet. Hegyek, síkságok, tengerek, tavak… Azt hiszem, a hegyek szeretetén keresztül Isten sok bűntől megóvott. Egy csodás panoráma vagy éppen egy több ezer méteres magasságban fekvő szálláshely nekem, hívő embernek kitűnő helyszín az imádkozásra. Arról nem is beszélve, hogy sok zsoltárban van szó hegyekről: az Úr az én kőszálam… sziklára állította lábamat az Úr és hasonlók. A hegymászás során megtapasztalhatod, hogy Isten erőt, bölcsességet ad. Itt jó döntéseket kell hozni, nem lehetsz vakmerő, se felfuvalkodott. Nem kell mindenáron feljutnod egy hegyre. Nekem például be kellett látnom, hogy pont a legkedvesebb hegyemet, a Matterhornt soha az életben nem fogom tudni megmászni, egy 1200 méteres sziklafalszakasz miatt.” Ezeket azért úgy mondja, hogy „háta mögött” tizenhét 4000 méter feletti európai hegycsúcs van, melyeket összesítve 25-ször hódított meg. És még hány különleges egyéniség dolgozhat a FŐKEFÉ-nél! Hiszen így vagy úgy, de mindannyian megjárunk mélységeket és magasságokat.

Köszöntő
PARALIMP-IKONOK


Augusztus végén úgy utaztak a mieink a londoni paralimpiai játékokra, hogy nyolc érmet vártak. Szeptember elején úgy térhettek haza, hogy tizennégyet szereztek! Két arany, hat ezüst, hat bronz… Sikereik úszásban, asztaliteniszben, cselgáncsban, vívásban és atlétikában születtek, négyen éremhalmozóknak bizonyultak. Csak gratulálhatunk, név szerint kiemelve Sors Tamás úszót, aki azon felül, hogy száz méteres pillangón aranyat szerzett, begyűjtött egy ezüst és egy bronz medáliát is. Pálos Péter újonc paralimpikonként hozott el aranyat egyéni asztaliteniszben.
De hadd gratuláljunk egy „kívülállónak”– azaz nem fogyatékossággal élőnek – is, nevezetesen a Magyar Nemzet publicisztikai rovatvezetőjének. Méghozzá azért a kitűnő jegyzetéért, amelyet a 2012-es paralimpiára visszatekintve jelentetett meg a polgári napilap szeptember 14-i számában. Íme néhány részlet Körmendy Zsuzsanna logikailag és erkölcsileg is helyeselhető gondolatmenetből:
„Sokan írtak már arról, hogy sportolóink kiváló olimpiai eredményei megerősítették a magyarok önbecsülését, de amikor paralimpikonjainkról esik szó, a mondatok másképpen fogalmazódnak. Rendszerint úgy, hogy lám-lám, ők is ugyanolyanok, mint azok, akik fogyatékosság nélkül élnek. Nem ugyanolyanok!
Többek. Ők ugyanis nemcsak a magyar önbecsüléshez járulnak hozzá (s ezzel korántsem becsülöm le azokat, akik erre képesek), hanem az emberi akaraterő jelképei. (…) Nem vagyok benne egészen biztos, hogy a lelkierőnek, a fizikai állapot karbantartásának, az emberi erőnlét makacs fejlesztésének az úgynevezett egészséges ember a mértéke. Valami olyasmi ez, mintha fordított távcsövön néznénk egy lepkét. Milyen szép! Mintha nem is egy lepke lenne, hanem egy virág. (…) Miért az úgynevezett egészséges ember a mérce? Miért nem az emberi akarat és önfegyelem?
Ha valaki elveszíti gyerekét, mondjuk-e arról: milyen erős, mintha meg se halt volna a gyereke! Csakhogy érezzük: a szempont ízléstelen. (…) Miért lenne olyan Sors Tamás húszéves úszó aranyérmesünk, mint bármely, fogyaték nélkül élő húszéves, aki otthon lógázza a lábát, füvezik, és sértegeti az anyját, ha kevés zsebpénzt kap? (…) Úgyhogy hagyjuk már a másságkultuszt, különösen akkor, ha egy elképesztő akarattal megáldott Sors Tamásról vagy egy Pálos Péterről, paralimpikon aranyérmes asztaliteniszezőnkről esik szó. Nem ugyanolyanok mint mi! Hanem olyanok, mint közülünk is csak kevesen.” Azt hiszem, az idézetek után igazán nem kell magyarázni, hogy paralimpikonjaink érdemesek arra, hogy példaképekként, „ikonokként” tekintsen rájuk Társaságunk minden dolgozója. Függetlenül attól, megváltozott munkaképességű-e vagy sem.

Kiegyenlítetté vált a munkaellátás
Beszélgetés Körössy Gabriellával, a Termelési osztály vezetőjével


KörössyMost több a munkája, amikor az egész Társaság termelését irányítja osztályvezetőként, vagy akkor volt több, amikor – a cég integrációja előtt – gyáregységvezető volt?
– Az általam akkor vezetett egykori Doszszié-gyáregységnek külön műszaki és termelési igazgatása, munka-, pénzügye és informatikája létezett. Ebből csak a termelési terület maradt, de úgy, hogy megkaptam a többi gyáregység ugyanezen területét a közös logisztikával együtt. Így aztán amennyi munkát és létszámot „leadhattam”, annyi jött újonnan…
– Részletezné?
– Immár az összes, több mint nyolcvan telephely termelését irányítom, persze jól képzett és tapasztalt kollégák és egy kiváló közvetlen főnök, Gönczöl Zoltán segítségével. Ami a termelésirányítási alosztályt illeti, azon belül a Füzér utcai üzemet és a Fehér úti síkötésüzemet Farkas László, a volt Savariá-s telephelyeket Zsirai János, a volt főkefés és dossziés telephelyeket pedig korábban Adamik János és Kiss József közösen, jelenleg egyszemélyben Kiss József vezeti, közvetlenebb szinten. Utóbbi esetében beosztott üzemvezetők: Árvai István, Dürgő Debóra, Túró Tamás és Vojtek Aurél is kiveszik részüket az irányításból. A termelési osztályhoz tartozik még a mezőgazdasági alosztály is, Kis Zoltán vezetésével. Ez további három telephelyet jelent – Karácsond, Tomajmonostora, Martfű III –, és nem kizárt, hogy a későbbiekben majd még többet. Ugyancsak ide tartozik a szállítással és raktározással foglalkozó Logisztikai alosztály Czinege Roland vezetésével.
– Milyen előnyei vannak a gyáregységek összeolvadásának a termelésirányítás felől nézve?
– Az integráció óta jobban össze lehet hangolni a termékek előállításának technológiai sorrendjét. Hiszen ez a garancia arra, hogy egy termék időre elkészüljön. Ha egykézben van például a teljes cég termelésirányítása, akkor a logisztika költséghatékonyabb megoldásait alkalmazhatjuk. Ha csak a szűken vett termelést nézzük, még kézzel foghatóbbak az előnyök. Vegyük például azt, hogy a mezőgazdasági portfolió és a volt Dosszié gyáregység is egyazon termelési osztályhoz tartozik. Így, éppen ezekben a hetekben zavartalanul megoldható, hogy a burgonya betakarításához a volt dossziés telephelyekről csoportosíthassunk át embereket Tomajmonostora krumpliföldjére. Más példa: jelenleg Hajdúdorog is részt vesz a volt Dosszié gyáregység keleti régiójának bérmunkáiban, mellette a hagyományosan „főkefés” naptárgyártásban is. A naptárhoz a spirált viszont már dossziés telephelyek is készítik. Az integráció óta sokkal nagyobb a mérlegelési, döntési játéktér.
– Milyen szempontokat mérlegel a munkák kiadásakor?
– A megvalósítási feltételek figyelembe vételén túl akkurátusan figyelem, hogy ne legyen olyan, hogy amíg az egyik helyen folyamatosan sok a munka, addig a másik helyen munkahiány mutatkozik. Az integrációval kiegyenlítetté vált a munkaellátás valamennyi telephely viszonylatában. Mondhatni száz százalékos a foglakoztatás.
– Könnyű „egyben látni” a telephelyek hálózatát?
– Nem mindig. Vegyük a mostani állapotot: már elkezdődött a másfél millió darabos naptárgyártás, de nagy megrendelési igény van kokárdára is. Az elosztás már megtörtént, de közben felbukkan egy tízmilliós matricacsomagolási munka... Át kell tehát szervezni a munkát úgy, hogy ez is beleférjen, ha a megrendelés realizálódik. A tervezések érdekében egyébként folyamatosan alá kell merülnöm az excel-táblázatos kimutatások, napi-, heti szintű részletes termelésjelentések világába.
– Azért is, mert a megrendelések mennyisége eléggé hektikus az évek folyamán?
– Pontosabb, ha periodikusnak nevezzük a megrendelések egyegy éven belüli ingadozását. Vagyis szinte kiszámíthatóan jelentkezik valamiféle pangás év elején, tavasszal mérsékelt felfutás, nyáron visszaesés. Az év utolsó harmadában, negyedében pedig rendszerint óriási a hajtás a megrendelések nagy aránya miatt. A csaknem négyezer embert folyamatosan kell foglalkoztatni. A borítékokkal összefüggő tevékenységeket vagy éppen a gumigyűrű-csomagolást akkor és ott „vetjük be”, amikor és ahol éppen nincs más megrendelés. De sokat segít a munkaidőkeret intézménye is, melyet minden telephelyen bevezettünk.
– Mennyire fogadják el az emberek?
– A munkaidőkeret, ha jól alkalmazzák, a munkavállalónak is és a munkaadónak is jó. A munkaadónak azért, mert megfelel minden követelménynek, nincs fennakadás se több, se kevesebb munka esetén. Aztán vegyük mondjuk egy négyórás dolgozó esetét: előnyösebb például egy két vagy négyhónapos munkaidőkeretben mondjuk nyolc órát dolgoznia két hétig és két hetet nem bejárnia, mint ha négy óráért járna be minden egyes hétköznapon. Megtakarítja a fele utazási időt, jobban kihasználhatja a szabadidejét.
– Mondana még példát a termelésszervezés rejtelmeire?
– Az imént került szóba a naptárkészítés. Spirálgyártással kell kezdeni, ami sokkal lassúbb, mint bizonyos későbbi fázisok, mondjuk a kilyukasztás és befűzés. Ezért a spirálozást több héttel korábban kell beindítani. Szintén figyelembe kell venni, hogy az adott tevékenység adott fázisához hol van elegendő gép. Mindig meg kell keresni, hogy a szóba jövő telephelyen mi az úgynevezett szűk keresztmetszet, amely az egész munkafolyamat sebességét meghatározná. Például lehet az is szűk keresztmetszet, hogy az adott helyen csak egy vágógép van a naptárgyártáshoz. Hely, ember, létszám, gépek száma, minősége, ezeket mind, műveletenként tekinteni kell az optimális kapacitás megtalálásához.
– Nem úgy mondja ezeket, mint aki csak hallomásból vagy szakkönyvekből ismeri a „termelési tényezőket”.
– Talán mert korábban dolgoztam a műszakon és a termelésen is. Papíripari mérnök végzettségemmel 2000-ben kerültem a FŐKEFÉ-hez, fél évtizeden át a műszaki osztály technológusa voltam. Utána a kooperációban voltam üzemvezető több évig. Ma is fejből tudom egyes műveletek idejét.
– Vannak-e vezetői elvei?
– Egy-egy telephelynek, illetve egy-egy dolgozónak, ha kérelmez valamit, csak azt tudom engedélyezni, amit az összes többinek is. De ha valakinek megengedek valamit, azt bárki másnak is megengedem. Az, hogy nem kivételezhetek, nagyon nehéz, hiszen sok hozzám érkező kérelem mögött valós szociális, egészségügyi vagy egyéb probléma húzódik meg. De olykor a különbség csak annyi, hogy ugyanabban a cipőben járó egyik ember megírta a levelét, a másik száz nem. Azt hiszem, azt is tudják rólam a beosztottjaim, hogy ha bosszankodom, urambocsá’ haragszom, az soha nem az emberre irányul, hanem a kifogásolható tettre. Így aztán gyakran előfordul, hogy egy ilyen vita után ugyanazzal a kollégával fél óra múlva már együtt váltunk szót más – az előzőnél kedélyesebb – témában és légkörben.
– Tizenkét év alatt ilyen tapasztalatot szűrt le a megváltozott munkaképességű dolgozókról?
– Jó, hogy a FŐKEFÉ-nél bizonyosan teljes értékű embereknek számítanak. Persze még jobb volna, hogy a kapun kívül is jobban átélhetnék ezt. Nem kell a fogyatékossággal élő embert sajnálni, nem is ezt igénylik, hanem az emberszámba vételt, az esélyek kiegyenlítettségét, a törődést. Felejthetetlen élmény volt számomra minden sportnap, melyet korábbi beosztásomban közösen élhettem velük át… És ezt nem csak azért mondom, mert egy ilyen hevesi regionális sportnapon második helyezést értem el pétanque sportágban. Remélem, ha ismét adottak lesznek az anyagi feltételek, feléled ez a bevált közösségformáló hagyományunk.

A LEAN-CSOPORT FÉL ÉVE

SeresFebruár óta működik az úgynevezett Lean-csoport Társaságunk műszaki főosztályának felügyelete alatt. E különböző üzemeinkben felbukkanó hatfős csapat munkája – Seres Richárd vezetésével – máris kézzelfogható, illetve belátható időn belül realizálható megtakarításokat eredményezett a Társaság számára.

De mit is takar az a titokzatos idegen szó, hogy „lean”? Ahogy annyi más angol kifejezésnek, ennek is sok jelentése van, például: karcsú, szikár. Az utóbbi évtizedekben kialakult egy vállalatszervezési vonatkozása is. Ebben az értelmében elsősorban fejlesztést, optimalizálást jelent. Gönczöl Zoltán, a műszaki főosztály vezetője érdeklődésünkre elmondta: a lean szemlélet képviselőinek, vagyis a Lean-csoportnak feladata a Társaság valamennyi területén
– így a gyártás, a termelés, a kereskedelem és az adminisztráció terén is – a folyamatok felülvizsgálata, jobbá tétele, a veszteségek, kieső idők azonosítása, elemzése, megszüntetése, illetve mindezek alappilléreként az úgynevezett 5S módszer bevezetése és fenntartása.
A főosztályvezető magyarázata szerint az 5S módszer olyan lean-eszköz, melynek alapvető célja a minőségi munkakörnyezet kialakítása. Az 5S rövidítés azon S kezdőbetűs japán szavakra utal, melyek magának a módszernek a lépéseit írják le. Ezek a következők: megfelelő szelektálás, rendszerezés, takarítás és tisztítás, szabványosítás, fenntartás és folyamatos fejlesztés.
De hogyan került vállalatunk kapcsolatba ezzel a szemlélettel, és miért alakult ilyen csoport? Gönczöl Zoltán felidézi, hogy a FŐKEFE Nonprofit Kft. kiemelkedő bérmunkájánál, a síkötés-gyártásnál a lean-rendszer a megrendelő kezdeményezésére és által került bevezetésre. Ez adta a kezdőlökést, ugyanis Szabó György ügyvezető igazgató meglátta a korszerűsítési lehetőséget a lean-rendszerben, és szorgalmazta, hogy bevezessék az egész Társaság területén.
Ennek nyomán alakult meg a Leancsoport, amelynek tevékenységétől azt reméljük, hogy fejlődik a vállalati munkakultúra, növekszik a hatékonyság, a gazdaságosság, és javul az üzleti eredmény.
– A lean mint új, dinamikusan fejlődő szemlélet és bevezetendő rendszer nem minden esetben hoz nyomban forintosítható eredményeket, de a hosszú távú fennmaradásnak mégis elengedhetetlen követelménye a folyamatos fejlesztés kultúrájának a kialakítása és szinten tartása – fűzi hozzá mindehhez Seres Richárd, a Lean-csoport vezetője.
– A cél úgy is megfogalmazható, hogy a lehető legolcsóbban, legjobb minőségben dolgozzunk, az ügyfél teljes megelégedésére törekedve oly módon, hogy a cég eredményessége is növekedjen. Ennek érdekében tüzetesen át kell vizsgálni a folyamatokat, azonosítani kell, illetve ki kell küszöbölni azokat a tényezőket, melyek költségtöbbletet okoznak a működésben. Ilyenek lehetnek például a túltermelés, a készletek fölhalmozódása, a területkihasználási vagy anyagmozgatási problémák, és ami nagyon lényeges, a dolgozók tapasztalatának és fejlesztési ötleteinek kihasználatlansága. Ami a csoport megalakulását illeti, a cégen belül három főt választottak ki lean-koordinátori feladatkörre. Ők a termelésben szerzett jelentős helyismeretüket és tapasztalatukat kamatoztatják új szerepkörükben. Két további kolléga újonnan került a FŐKEFÉ-hez, illetve a csoporthoz, folyamatmérnöki szerepkörben. Ők lean-ismereteik mellett rendelkeznek gépesítési és géptervezési jártassággal is.
De vajon a Lean-csoport szerteágazó tevékenységében hol mutatkoznak máris eredmények? Nos, például a Laky Adolf utcai cégközpontban, a Kefe üzemben. Azon túl, hogy itt bevezették a már említett 5S rendszert, az üzemátrendezésekkel, szükségtelennek bizonyuló gépek eltávolításával egy 60 és egy 15 négyzetméteres üzemterületet sikerült felszabadítani, és ezáltal – többek között – az Uzsoki utcai irodáinkat saját fő épületünkbe költöztetni. Így szabadulhatott meg a Társaság borsos bérleti díjak további fizetésétől.
Ismert, hogy a szombathelyi lámpagyártás nagy sorozatban gyártott, jelentős árbevételt nyújtó termékeket eredményez. A Lean-csoport huzamosabb időn át, három hónapig dolgozott a szombathelyi kollégákkal, például áttekintették a szerelősorok valóságos helyigényét. A közös eredmény: a gyártó- és szerelőterületeket ésszerűen le lehetett csökkenteni. Így történhetett, hogy a cég a Kolozsvár utcai bérleményét fölmondhatta, és az ott dolgozók átköltözhettek a Puskás Tivadar utcába.
Seresék feladata korántsem zárult le Szombathelyen; az erőfeszítések egyik iránya, hogy a munkafolyamatokban a dolgozók munkavégzése gazdaságos és a legkisebb erőkifejtést igénylő módon történhessen. Cél az is, hogy fejlesszék és optimalizálják a szerelősorokat, ami a lampan típusú lámpák esetében már megkezdődött. Ezzel szintén előállítási költségeket lehetne megtakarítani.

Sok más tevékenység mellett a Fehér úti telephelyen működő síkötés-szerelés is lean-vizsgálat alá került. A szerelősorokon az ütemidőt mérték és az úgynevezett sorkiegyensúlyozás megteremtésének lehetőségeit kutatták, a szerelési folyamat hatékonyabbá tételéért.
A csoport szintén nagy figyelmet fordított Dabasra, hiszen e papíripari telephelynek kulcsszerepe kell, hogy legyen a nagytételű naptárgyártás lebonyolításában. Kiderült, az anyagáramlás folyamatosabbá tételéhez elengedhetetlen a telephely átrendezése.
Ez aztán meg is történt. A lean-esek jelenleg mélyrehatóan foglalkoznak azzal, hogy bizonyos gépesített tevékenységeknél lerövidüljön a más termékek gyártására való átállások ideje. Hasonlóan fontos feladatként kezelik azt is, hogy a Társaság árajánlat-adási folyamata a lehető legtöbb esetben lerövidülhessen 24 órára, tekintettel arra, hogy a mostani árajánlattételi rendszer túlbonyolított és túlbiztosított. A helyzet alapos felmérése már megtörtént, a megoldás kidolgozása folyamatban van. Seres Richárd hangsúlyozta, hogy projektjeik kapcsán mindig bevonják az érintetteket a szervezet minden szintjén, és velük együttműködve igyekeznek a lehető legcélszerűbbé alakítani a munkafolyamatokat. Szavaiból kiderül, hogy elengedhetetlen ez a fajta kooperáció, hiszen mindannyiunkra jellemző egy kis „műhelyvakság”. E szó nem tartalmaz sértést, bevett szakmai fogalom. Ha ugyanis egy helyen régebb óta dolgozunk, a megszokás miatt nem veszünk észre bizonyos hibákat, célszerűtlenségeket. Ezért hasznos a lean-csapat mintegy külső szemlélőként történő bevonódása. Emellett az ő közreműködésük támogatja azt is, hogy a helyben dolgozók sok esetben hasznos újítási ötletei is érdemi megfontolásra, adott esetben megvalósításra kerüljenek.
Seres Richárd szerint a közös sikerhez elengedhetetlen, hogy a Lean-csoport és a termelésben dolgozók között feltétetlen legyen a bizalom, a megbecsülés és az együttműködés.
– Ez eddig így volt, és remélhetően így is marad – jegyzi meg a csoport vezetője.

Jogtolmács
Mégsem szüntetik meg az özvegyi nyugdíjat!


A felpörgött tempójú jogalkotás műhelyeiből újabb és újabb jó hír érkezik a sok-sok izgalmat átélő megváltozott munkaképességűek számára, akik szembesülhettek azzal, hogy – a már a Gyurcsány-Bajnai kormány idejében elkezdődött „szigorító” lépések után – most új törvény szabályozza életüket. Nem is beszélve megannyi végrehajtási utasításról, kiegészítő rendeletről és határozatról. (Ezekről, a FŐKEFÉNÉL történt eseményekről szóló beszámolók mellett, a Facebookon A megváltozott munkaképességűek oldala igyekszik részletesebben tudósítani; e sorok írójának szerkesztésében és moderálásában.)
Sokak fellélegzésére a kormány végül az utazási kedvezményeket sem szüntette meg mindenki számára, s szabályozta igénybevételének lehetőségeit. (Pedig mennyire magától értetődően eldöntötteknek látszott, hogy ha valaki nem rokkantnyugdíjas, akkor a nyugdíjas státuszból következő kedvezmények: bérlet, vasúti kedvezmények stb. sem adhatóak!)
De lám, megtalálták a kiutat ebből a csapdából! Egy másik kedvező fejlemény: bevezették, hogy előleget igényelhetnek a komplex minősítést először kérők (új kérelmezők).
A Nemzeti Rehabilitációs és Szociális Hivatal (NRSZH) közleménye szerint "az új kérelmezők - akik korábban ellátást nem kaptak - a felülvizsgálatot követően előlegben részesülhetnek, így a rászorultak még egy esetleges késedelem esetén sem maradnak ellátás nélkül".
A hivatal szerint a rokkantsági és rehabilitációs jogosultságok kezelésére használt informatikai rendszer július 2-án a terveknek megfelelően megkezdte működését. A rokkantsági eljárás lefolytatására és a határozat meghozatalára az eljáró hatóságoknak 60 nap áll rendelkezésére.
Nyilvánossá tették továbbá a „7/2012. (II. 14.) NEFMI-rendelet a komplex minősítésre vonatkozó részletes szabályokról” elnevezésű rendeletet (ez máris olvasható a FŐKEFE honlapján, a belső hírek online oldalán!). A nyilvánossá tétellel eddig szinte talán hétpecsétes titoknak vélt ismeretek láttak napvilágot. Megtudhatjuk végre, hogy a „leszázalékolás” folyamatában az orvosszakértők betegségtípusonként hány százalékot adhatnak. Közli az össz-szervezeti egészségkárosodás (ÖEK) mértékének megítélési szempontjait szervrendszerenként: pszichiátriai, neurológiai, mozgási rendellenességek okozta károsodások, epilepszia, epilepsziaszindrómák, felsővégtag-amputáció okozta egészségkárosodás, meghatározott csontok vagy ízületek, a medencetörés és ficam utáni maradványállapot értékelését, végtag-hosszkülönbség EK, „nyaki spondylosis, spinalis stenosis” betegcsoportban, a lábujj károsodásai, porckorong-, légzőszervi, szív- és érrendszeri károsodások, magasvérnyomás és minden egyéb más betegség felsorolását (ÖEK %) közlése mellett.
Szó esik a rehabilitálhatóság minősítésének foglalkozási szempontjairól is, betekinthetünk az „Alkalmazási szabályok a foglalkozási rehabilitálhatóság minősítésébe”, felsorolja a rendelet „A rehabilitálhatóság minősítésének foglalkozási szempontjainál figyelembe veendő körülményeit, feltételeit”.
A titkok tehát már nem titkok többé!
Aztán minden érintett szorongott, hogy megszűnik (vagy csökken) az özvegyi nyugdíj a rokkantsági ellátásban részesülők számára is: végül azonban a kormány, megváltoztatva elképzelését, változatlanul folyósítja a különböző jogcímen fizethető özvegyi nyugdíjakat. (Megint csak érdemes tudni: Amit az özvegyi nyugdíjról tudni kell címen minden információ elolvasható a Főkefe online oldalán.)
A Főkefe minden kedves megváltozott munkaképességű munkatársát tisztelettel üdvözölve örömömre szolgált, hogy jó hírekről számolhattam be.

KITÜNTETÉS

PolgárA fenti cikket jegyző Polgár Ernő, a FŐKEFE Online szerkesztője idén augusztus 20. alkalmából a Magyar Köztársaság Érdemred Lovagkeresztje kitüntetést vehetett át a Parlamentben több évtizedes írói tevékenységéért. Gratulálunk!













Premier plán

BodnárNemrégiben új minőségirányítási vezetője lett Társaságunknak Bodnár Zoltán személyében. A közgazdász és villamosmérnöktanár végzettségű szakember Hegedűsné Hegyi Anikót váltotta, aki a továbbiakban stratégiai feladatokat kapott és az új támogatási rendszerrel alapvetően összefüggő telephely-akkreditációra összpontosít. Az alábbiakban az új vezetőt mutatjuk be.

Bodnár Zoltán alapos gazdasági, kereskedelmi, szervezési és informatikai ismeretekkel rendelkezik, jártas szervezetfejlesztési és uniós projektek irányításában. Korábban, egy svéd– magyar magáncég vezetőjeként, huzamosabb ideig állami cégek informatikai rendszereinek fejlesztésével foglalkozott. E projektekben természetesen szervezetfejlesztési feladatokat is megoldottak. Megemlítette azt az informatikai rendszert, melyet cége munkatársaival az MNV Zrt. jogelődjénél a Kincstársi Vagyoni Igazgatóság részére fejlesztettek ki.
Több mint egy évtizeddel ezelőtt került munka kapcsolatba a rehabilitációs foglalkoztatás szakterületével. 2001-től az ország egyik legnagyobb, nem állami rehabilitációs foglalkoztató cégében stratégiai, minőségbiztosítási, munkaszervezési igazgatóként dolgozott. A szóban forgó társaságnál 2003-2004 között, az ő irányításával vezették be az ISO 9001 minőségirányítási rendszert a legkülönfélébb üzemekben. Bodnár Zoltán a Hírmondónak méltatta néhai Csapó Zoltán teljesítményét, aki annak idején a FŐKEFÉ-nél honosította meg az integrált minőségirányítási rendszer /ISO 9001, ISO 14001 és MEBIR ( MSZ 28001:2003)/ tanúsítványait. „Ez akkor komoly teljesítmény volt, ám a rendszer működtetése, fönntartása manapság rendkívül felelősségteljes feladatot jelent az osztályunk számára ” – állapította meg a jelenlegi minőségirányítási vezető. Bodnár szerint a FŐKEFE Nonprofit Kft. jól felismert érdeke, hogy egyrészt fokozottabban vevőközpontú hozzáállással, egyre rugalmasabb ügyfélkapcsolati magatartással, a megrendelők megbecsülésével, a cég erőforrásainak működtetésével folyjék a termelőmunka, másrészt a rehabilitációs foglalkoztatás biztonsága és színvonala ne szenvedjen csorbát.
Ami saját szakterületét illeti, úgy véli, tetemes mennyiségű többletfeladat vár a minőségirányítással foglalkozó munkatársakra. Ugyanis a jelenlegi, de még továbbfejlesztendő szervezeti és működési szabályzatból következően, valamint a korábbi gyáregységek integrációjának folyományaként a vállalatirányítás megújítása is szükségszerűvé válik. Az osztály egyéb sürgető feladatait illetően említette a minőségirányítási vezető a környezetvédelmi termékdíjjal, illetve a telephelynyitásokkal és -zárásokkal kapcsolatos szabályozás kialakítását, valamint a hulladékkezelési szabályzat véglegesítését és bevezetését.
A minőségbiztosítási osztály – közösen az informatikai osztály munkatársaival – , a vállalati belső kommunikáció javítása érdekében immár azon is dolgozik, hogy minden jogosult számára webes felületen is elérhetővé váljanak a minőségirányítási rendszer információi és dokumentumai. Bodnár Zoltán a saját osztályán dolgozó munkatársakat jól képzett, felkészült kollégáknak ismerte meg. Szerinte alkalmasak arra, hogy a jelentkező többletfeladatok megoldásához még nagyobb önállósággal és felelősséggel ruháztassanak fel. Legfőbb célja,
hogy sajátos hálózat felépítésével, a minőségbiztosítási feladatoknak minden egyes érintett telephelyhez, üzemhez legyen személy szerint, területileg hozzárendelt, jól felkészült, szakképzett felelőse, hiszen a helyben felmerülő feladatokat, problémákat leggyorsabban így lehet megoldani. E hálózatépítő munkában fontos szerepe lesz mindenekelőtt Szőnyi Sándor MEO-, Rosenzweig Mihály tűzvédelmi és Krajnyik József munka- és egészség védelmi vezetőnek. Az osztályon egyébként immár Csernavölgyi László tölti be az időközben megüresedett környezetvédelmi vezetői posztot.

A hónap dolgozói

Pálinkás László, Budapest

Pálinkás1995-ben a FŐKEFE kikészítő üzemében kezdte mint csomagoló. Orvosi kezdeményezésre, betegsége következtében azonban szűk fél évtizede lekerült a gépről; a Kefe üzem kooperációjához került betanított munkásként. Egy éve csoportvezető. Átlag 15-20 emberért felelős, akik között a legtöbben látássérültek, de akadnak hallássérült és belgyógyászati betegségcsoporthoz tartozó kollégái is. A csoport jelenleg naptárösszehordásban jeleskedik, máskor például csomagolási-címkézési bérmunkákat végez. Új munkák betanításában, elmagyarázásában végtelen türelmet tanúsít és bár a fizikai munkák alól kivonhatná magát (lába is, keze is sérült), nem teszi. Kollégáinak gyakran segít olyan ügyintézésekben, melyeket azok csak nehézkesen, üggyel-bajjal tudnának elvégezni. De jegyezzük fel Laciról azt is, hogy nemrég frappáns résznyilatkozatot rögtönzött a Magyar Televízió főkefés helyszíni riportja számára.






Éva Józsefné, Gerde

Éva JózsefnéEz a hölgy a csaknem húsz éve működő foglalkoztatónak kezdettől meghatározó tagja. Megváltozott munkaképességűeket foglalkoztató társaságok váltották egymást az irányításban, a termelési profil is gyakran változott – jelenleg iratgyűjtők, dossziék és kokárdák készülnek itt –, de az ő pontos, lelkiismeretes munkájára, szorgalmára mindig lehetett és lehet számítani. Munkatársai, vezetői egyenességéért is szeretik, tisztelik. Betanított munkás volt az utóbbi időkig; jó munkája alapján lett a kis papíripari telephely minőségellenőre. Annak idején már a helyiség kialakításán, csinosítgatásán is sokat fáradozott. Mondják, határozott kiállásával, szervező munkájával óriási segítsége a művezetőnek. Szervezőkészségét a „közösség motorjaként” kamatoztatja, telephelyi, régiós, de községi rendezvények is elképzelhetetlenek nélküle. Feletteseinek extra közlése: töltött káposztája és finom pogácsája már sokszor és sokaknak nyújtott felejthetetlen gasztronómiai élményt.





Horváth Zsolt, Szombathely

HorváthA szombathelyi Rumi úton található Delphi-üzem anyagmozgatója mindössze 22 éves. Ez az első munkahelye, egyúttal helytállásának avagy fáradhatatlan futkosásának színtere. Az autóvillamossági alkatrészek műanyagvázait összeszerelő dolgozókat szolgálja ki. Sorfeltöltés, anyagutánpótlás, sőt, csomagolóanyag előkészítése, a termékek csomagolási egységeinek mérlegelése és a többi… Ha ő nem nyújtana kiváló teljesítményt, azt mindenki megérezné, talán maga az üzem is. Márpedig a Delphi-féle bérmunka a Társaság egyik legnagyobb árbevételű tevékenysége „per fő per óra” viszonylatban. Zsolt erényei közé tartozik a feladatain túli odafigyelés is, ami megint csak sokat ér, hiszen azok közé tartozik, akik utoljára látják a termékekkel teli dobozokat nyitva. Ez a fiatalember, mint valami önkéntes szupermeós több hibát is „megfogott” már az utolsó pillanatban, megelőzve a megrendelő esetleges reklamációját.







Év végi munkarend

október 27., szombat munkanap
október 22., hétfő pihenőnap 20, 21, 22, 23 – 4 napos szünet
november 10., szombat munkanap
november 02., péntek pihenőnap 01, 02, 03, 04 – 4 napos szünet
december 01., szombat munkanap
december 31., hétfő pihenőnap
dec. 27-28 – 2 nap szabadság
29, 30, 31, 01 – 4 napos szünet
december 15., szombat munkanap
december 24., hétfő pihenőnap
dec. 22-26 – 5 napos szünet


7/2012. (II. 14.) NEFMI rendelet a komplex minősítésre vonatkozó részletes szabályokról
A megváltozott munkaképességű személyek ellátásairól és egyes törvények módosításáról szóló 2011. évi CXCI. törvény 28. § (3) bekezdésében kapott felhatalmazás alapján, az egyes miniszterek, valamint a Miniszterelnökséget vezető államtitkár feladat- és hatásköréről szóló 212/2010. (VII. 1.) Korm. rendelet 41. § m) pontjában meghatározott feladatkörömben eljárva - az egyes miniszterek, valamint a Miniszterelnökséget vezető államtitkár feladat- és hatásköréről szóló 212/2010. (VII. 1.) Korm. rendelet 12. § a) pontjában meghatározott feladatkörében eljáró közigazgatási és igazságügyi miniszter egyetértésével - a következőket rendelem el...
A rendelet teljes szövegét ide kattintva lehet letölteni .pdf formátumban.


Amit az özvegyi nyugdíjról tudni kell
Özvegyi nyugdíjat a házastárs, az elvált házastárs és az élettárs (a továbbiakban együtt: házastárs) kaphat.
Özvegyi nyugdíjra jogosult a házastársra előírt feltételek fennállása esetén az is, aki élettársával ennek haláláig
– egy év óta megszakítás nélkül együtt élt és gyermekük született, vagy
– megszakítás nélkül tíz év óta együtt élt.
Élettársa után nem jogosult özvegyi nyugdíjra az, aki a fenti bekezdésben megjelölt együttélési időszak vagy ennek egy része alatt özvegyi nyugdíjban vagy baleseti özvegyi nyugdíjban részesült. [Tny. 45. § (1)-(3)]

A Tny. alkalmazása során a Magyar Köztársaság Polgári Törvénykönyvéről szóló 1959. évi IV. törvény 685/A. §-ában meghatározott személyeket kell élettársnak tekinteni. A Tny., együttélésről szóló bekezdésének alkalmazása során az együttélésnek a Magyar Köztársaság Polgári Törvénykönyvéről szóló 1959. évi IV. törvény módosításáról rendelkező 1996. évi XLII. törvény hatálybalépését megelőző idejét az élettársak nemétől függetlenül figyelembe kell venni.
Ha a kérelmező hatósági igazolvánnyal vagy bizonyítvánnyal igazolja, hogy a Tny.-ben meghatározott ideig a jogszerzővel azonos lakóhellyel vagy tartózkodási hellyel rendelkezett, az együttélést bizonyítottnak kell tekinteni, amennyiben az ellenkezőjére utaló tény vagy körülmény az eljárás során nem merült fel. Ennek hiányában az együttélést egyéb hitelt érdemlő módon igazolni kell.

Ha az élettársak korábban házasságban éltek, és a házasságot jogerős bírói ítélet felbontotta, a Tny., együttélésről szóló bekezdésének alkalmazása során a házasság felbontását követő együttélési idő vehető figyelembe. [Tny.R. 60. § (1)-(3)]

Ptk. 685/A. § Élettársi kapcsolat áll fenn két olyan házasságkötés vagy bejegyzett élettársi kapcsolat létesítése nélkül közös háztartásban érzelmi és gazdasági közösségben (életközösségben) együtt élő személy között, akik közül egyiknek sem áll fenn mással házassági életközössége, bejegyzett élettársi életközössége vagy élettársi kapcsolata, és akik nem állnak egymással egyenesági rokonságban vagy testvéri, féltestvéri kapcsolatban.

Jogosultság

Özvegyi nyugdíjra az jogosult, akinek házastársa öregségi nyugdíjasként halt meg, vagy akinek házastársa
a) a 22 éves életkor betöltését megelőzően hunyt el, és
aa) az iskolai tanulmányai megszűnését követő 180 napon belül, vagy
ab) összesen legalább 2 év,
b) a 22 éves életkor betöltését követően, de a 25 éves életkor betöltését megelőzően hunyt el, és legalább 4 év,
c) a 25 éves életkor betöltését követően, de a 30 éves életkor betöltését megelőzően hunyt el, és legalább 6 év,
d) a 30 éves életkor betöltését követően, de a 35 éves életkor betöltését megelőzően hunyt el, és legalább 8 év,
e) a 35 éves életkor betöltését követően, de a 45 éves életkor betöltését megelőzően hunyt el, és legalább 10 év,

f) a 45 éves életkor betöltését követően hunyt el, és legalább 15 évszolgálati időt szerzett. [Tny. 46. § (1)]

Özvegyi nyugdíjra az is jogosult, akinek házastársa a fenti bekezdés szerint szükséges szolgálati időt nem szerezte meg, de az alacsonyabb életkorhoz előírt szolgálati időt az ott meghatározott életkor betöltéséig megszerezte, és ezt követően szolgálati idejében a haláláig harminc napnál hosszabb megszakítás nincs. E harminc napba nem lehet beszámítani a keresőképtelenség idejét. [Tny. 46. § (2)]
A fenti bekezdések alkalmazása során az özvegyi nyugdíjra történő jogszerzés szempontjából szolgálati időként kell figyelembe venni
a)
b) azt az időtartamot, ami alatt az elhunyt jogszerző rokkantsági nyugdíjban, baleseti rokkantsági nyugdíjban vagy rokkantsági ellátásban részesült. [Tny. 46. § (3)]

Ideiglenes özvegyi nyugdíj

Az ideiglenes özvegyi nyugdíj a házastárs halálától legalább egy évig, továbbá az elhunyt jogán árvaellátásra jogosult, másfél évesnél fiatalabb gyermeket eltartó özvegynek az árva 18 hónapos életkorának betöltéséig jár.
Fogyatékos vagy tartósan beteg gyermek esetén az ideiglenes özvegyi nyugdíj azonos feltétellel a gyermek harmadik születésnapjáig folyósítható. [Tny. 47. § (1)]

A gyermek fogyatékosságát a fogyatékossági támogatásra vonatkozó rendelkezések alkalmazásával a rehabilitációs szakértői szerv szakhatósági állásfoglalásával,
a gyermek tartósan fennálló betegségét a családi pótlékra irányadó szabályok alkalmazásával szakorvosi igazolással kell igazolni. [Tny.R. 61. §]

Az elvált, továbbá házastársától egy évnél hosszabb ideje külön élő személynek ideiglenes özvegyi nyugdíj csak akkor jár, ha házastársától annak haláláig tartásdíjban részesült, vagy részére a bíróság tartásdíjat állapított meg. [Tny. 49. § (1)]

Megözvegyülés esetén az ideiglenes özvegyi nyugdíj hatvan százaléka annak az öregségi nyugdíjnak, amely az elhunytat halála időpontjában megillette, vagy megillette volna. [Tny. 50. § (1)]

Özvegyi nyugdíj egyéb jogosultsági feltételek

Az ideiglenes özvegyi nyugdíj megszűnését követően özvegyi nyugdíjra az jogosult, aki házastársa halálakor
1. a reá irányadó öregségi nyugdíjra jogosító korhatárt betöltötte,
vagy
2. megváltozott munkaképességű,
Megváltozott munkaképességű: az a személy, akinek a megváltozott munkaképességű személyek ellátásairól és egyes törvények módosításáról szóló törvényben foglaltak szerint az egészségi állapota legfeljebb 50 százalékos.
vagy
3. házastársa jogán árvaellátásra jogosult fogyatékkal élő, illetve tartósan beteg, vagy legalább két árvaellátásra jogosult gyermek eltartásáról gondoskodik. [Tny. 47. § (2)]

A gyermek fogyatékosságát a fogyatékossági támogatásra vonatkozó rendelkezések alkalmazásával a rehabilitációs szakértői szerv szakhatósági állásfoglalásával,
a gyermek tartósan fennálló betegségét a családi pótlékra irányadó szabályok alkalmazásával szakorvosi igazolással kell igazolni. [Tny.R. 61. §]

Özvegyi nyugdíj jár akkor is, ha az erre jogosító feltételek valamelyike
– a házastárs 1993. március 1-je előtt bekövetkezett halála esetén az elhalálozástól számított tizenöt éven belül,
– a házastárs 1993. február 28-a után bekövetkezett halála esetén az elhalálozástól számított tíz éven belül
következik be. [Tny. 47. § (3)]

Az, akinek házastársa a házasság megkötésekor a reá irányadó öregségi nyugdíjra jogosító életkort már betöltötte, özvegyi nyugdíjra csak abban az esetben jogosult, ha a házasságból (a korábbi együttélésből) gyermek származott, vagy a házastársak a házasság megkötésétől öt éven át megszakítás nélkül együtt éltek.
A fenti bekezdésben foglaltak nem alkalmazhatók, ha az irányadó öregségi nyugdíjkorhatár betöltése előtt kötött házasságot felbontották és - bármelyikük irányadó korhatárának betöltése után - ismét házasságot kötöttek. [Tny. 48. § (1)-(2)]
Az elvált, továbbá házastársától egy évnél hosszabb ideje külön élő személynek az özvegyi nyugdíj csak abban az esetben jár, ha az özvegyi nyugdíjra meghatározott jogosultsági feltételek a különéléstől számított tíz éven belül bekövetkeztek és a házastársától annak haláláig tartásdíjban is részesült, vagy részére a bíróság tartásdíjat állapított meg.
Ha az elvált személy a házastársától már a házasság megszűnése előtt is külön élt, a fenti bekezdés szerinti tíz évet a tényleges különélés kezdő időpontjától kell számítani. [Tny. 49. § (2)-(3)]

Az özvegyi nyugdíj mértéke

– a reá irányadó öregségi nyugdíjra jogosító korhatárt betöltött, vagy megváltozott munkaképességű, de rokkantsági ellátásban, rehabilitációs ellátásban, saját jogú nyugellátásban, korhatár előtti ellátásban, szolgálati járandóságban, balettművészeti életjáradékban és átmeneti bányászjáradékban nem részesülő özvegy esetében hatvan százaléka,
– a reá irányadó öregségi nyugdíjra jogosító korhatárt betöltött, vagy megváltozott munkaképességű, és egyidejűleg rokkantsági ellátásban, rehabilitációs ellátásban, saját jogú nyugellátásban, korhatár előtti ellátásban, szolgálati járandóságban, balettművészeti életjáradékban vagy átmeneti bányászjáradékban részesülő, továbbá a házastársa jogán árvaellátásra jogosult fogyatékkal élő, illetve tartósan beteg, vagy legalább két árvaellátásra jogosult gyermek eltartásáról gondoskodó özvegy esetében harminc százaléka
annak az öregségi nyugdíjnak, amely az elhunytat halála időpontjában megillette, vagy megillette volna.[Tny. 50. § (2)]

A hatvanszázalékos mértékben megállapított özvegyi nyugdíj helyett harmincszázalékos mértékű özvegyi nyugdíjat kell megállapítani attól az időponttól, amelytől az özvegy saját jogú nyugellátásban, rokkantsági ellátásban, rehabilitációs ellátásban, korhatár előtti ellátásban, szolgálati járandóságban, balettművészeti életjáradékban vagy átmeneti bányászjáradékban részesül.
A harminc százalékban megállapított özvegyi nyugdíj az özvegy saját jogú nyugdíjának összegére tekintet nélkül jár.[Tny. 50. § (3)]

A 30 százalékos mértékű özvegyi nyugdíj összegét 2006. január 1-jétől az 55, 2007. január 1-jétől a 60 százalékos mértékű özvegyi nyugdíj megállapításánál alapul szolgáló saját jogú nyugellátási összegből kell meghatározni, amely a jogszerzőt 1997. december 31-én megillette, vagy megillette volna.
Ha az özvegyi nyugdíjra az igény 1998. december 31-ét követően nyílik meg, olyan összegű saját jogú nyugdíjból kell az özvegyi nyugdíjat megállapítani, amely a jogszerzőt az özvegyi nyugdíj megállapításának időpontját megelőző naptári év december 31-én megillette volna.
Az özvegyi nyugdíj mértékének változásáról a nyugdíjfolyósító szerv hoz határozatot. [Tny.R. 62. § (2)]

Abban az esetben, ha az özvegy a házastársától annak haláláig tartásdíjban is részesült, vagy részére a bíróság tartásdíjat állapított meg, az özvegyi nyugdíj a tartásdíj összegénél több nem lehet.[Tny. 50. § (5)]

A Tny. 49. §-a alapján megállapított özvegyi nyugdíj akkor is csak legfeljebb az évenkénti rendszeres emelések összegével haladhatja meg a tartásdíj összegét, ha a saját jogú nyugellátás és az özvegyi nyugdíj együttesen sem éri el a Kormány által évenként meghatározott együttfolyósítási összeghatárt. A Tny. 50. § (2)-(3) bekezdés alkalmazása esetén megállapításra kerülő özvegyi nyugdíj a tartásdíjnak a nyugellátások évenkénti rendszeres emelésére vonatkozó rendelkezések alapján emelt összegénél több nem lehet.
(2) Az elvált, továbbá az egy évnél hosszabb ideje külön élő személy ideiglenes özvegyi nyugdíjra és özvegyi nyugdíjra való jogosultságához a Tny. 49. § (1)-(2) bekezdéseiben előírt - tartásdíjban történő részesülés - feltételt a tartásdíj fizetésére kötött egyezséget jóváhagyó vagy a tartásdíjfizetésre kötelező jogerős bírósági határozattal, illetőleg közjegyző által hitelesített kötelezettségvállaló nyilatkozattal kell igazolni. [Tny.R. 61/A. § (1)- (2)]

A házastárs 1998. január 1-je előtti halála esetén a saját jogú nyugellátást az özvegyi nyugellátással - a megállapításuk időpontjára tekintet nélkül - a Kormány rendeletében meghatározott összeghatárig kell együtt folyósítani.
Az özvegy kérelmére azonban a saját jogú nyugellátást a harminc százalékos mérték szerinti özvegyi nyugellátással kiegészítve kell folyósítani, ha ez számára kedvezőbb. A harminc százalékos mérték szerinti összeget abból a saját jogú nyugellátási összegből kell meghatározni, amely a jogszerzőt 1997. december 31-én megillette, vagy megillette volna.
Ha az özvegyi nyugdíjra az igény 1998. december 31-ét követően nyílik meg, olyan összegű saját jogú nyugdíjból kell az özvegyi nyugdíjat megállapítani, amely a jogszerzőt az özvegyi nyugdíj megállapításának időpontját megelőző naptári év december 31-én megillette volna. [Tny. 50. § (6)]

Ha az özvegy az 1998. január 1-je előtt elhunyt jogszerző jogán a saját jogú öregségi nyugdíjának folyósítása mellett a Tny. 50. § (2) bekezdés b) pontja alapján özvegyi nyugdíj folyósítását kéri, az 1998. január 1-je előtt az együttfolyósítási összeghatárig részben folyósított vagy teljes egészében szüneteltetett özvegyi nyugdíj helyébe lépő, 1998. január 1-jétől járó özvegyi nyugdíjat az 1998. január 1-jétől történő emelés szempontjából 1998. január 1-jét megelőző időponttól megállapított nyugellátásnak, baleseti hozzátartozói nyugdíjnak kell tekinteni.
Ha az 1998. január 1-jét megelőzően elhunyt jogszerző jogán az özvegyi nyugdíjat első ízben 1997. december 31-ét követő időponttól olyan összegű saját jogú nyugellátásból állapítják meg, amely a jogszerzőnek az özvegyi nyugdíj megállapítása időpontját megelőző naptári év december 31-én járt volna, az özvegyi nyugdíjhoz az emelés a megállapítás kezdő időpontjának naptári évére is jár.

A Kormány által meghatározott összeghatár szempontjából figyelmen kívül kell hagyni a saját jogú nyugellátás megállapítását követően elszenvedett üzemi baleset alapján megállapított baleseti járadékot, az ösztönző nyugdíjpótlékot, az egyes saját jogú nyugellátások emeléséről szóló 93/1992. (V. 10.) Korm. rendelet 4. § (1) bekezdése szerinti emelést, továbbá az egyes személyes szabadságot korlátozó intézkedésekkel, valamint a semmissé nyilvánított elítéléssel összefüggésben járó emelést, illetőleg a nemzeti helytállásért járó pótlékot és a méltányosságból engedélyezett emelést.

A saját jogú nyugellátás és az özvegyi nyugdíj, baleseti özvegyi nyugdíj 2012. január 1-jétől havi 76 260 forint összeghatárig folyósítható együtt.

A (6)-(7) bekezdésben foglaltakat kell akkor is alkalmazni, ha saját jogú nyugellátást vagy özvegyi nyugdíjat, mezőgazdasági szövetkezeti öregségi, munkaképtelenségi, illetőleg özvegyi járadékkal folyósítanak együtt.[Tny.R. 62. § (4)-(8)
Az özvegyi nyugdíj Tny. 50. §-ának (2)-(3) bekezdése szerinti mértékét a saját jogú nyugellátás Tny. 83/A-83/B. §-a szerinti szünetelése nem érinti. [Tny.R. 62. § (10)]

Az özvegyi nyugdíj megosztása

Több jogosult esetén az özvegyi nyugdíjat a jogosultak között egyenlő arányban meg kell osztani.
Ha a különélő, illetőleg elvált házastársnak a ráeső arányos résznél kisebb összegű ideiglenes özvegyi nyugdíj jár, a különbözet az özvegyi nyugdíjast, illetőleg az együttélés alapján ideiglenes özvegyi nyugdíjra jogosultat illeti meg.

Az özvegyi nyugdíjra jogosult a többi jogosult ellen indított perben az özvegyi nyugdíj más arányú megosztását kérheti.

Az özvegyi nyugdíjnak bírói ítélet alapján történő megosztását az ítélet jogerőre emelkedését követő hónap első napjától kell végrehajtani.

Amennyiben a jogosultak száma megváltozik, az özvegyi nyugdíjat meg kell, illetőleg újból meg kell osztani.
A megosztásra (újbóli megosztásra) legkorábban a jogosultak számának a változását, illetőleg az igénybejelentést követő hónap első napjától kerülhet sor. [Tny. 51. § (1)-(4)]

Az özvegyi nyugdíj megosztásánál azt az özvegyi nyugdíjat kell egyenlő arányban megosztani, amely a jogosultat (jogosultakat) megilletné.
Az ideiglenes özvegyi nyugdíjra jogosultat (jogosultakat) a 60 százalékos mértékű özvegyi nyugdíj arányos része, az özvegyi nyugdíjra jogosultat (jogosultakat) a jogosultsággal járó özvegyi nyugdíj arányos része illeti meg. [Tny.R. 63. § ]

Az özvegyi nyugdíj megszűnése

Az özvegyi nyugdíjra jogosultság megszűnik, ha az özvegy a reá irányadó öregségi nyugdíjra jogosító életkorának betöltése előtt házasságot köt.
A 47. § (2) bekezdés b) pontja alapján megállapított özvegyi nyugdíjra jogosultság megszűnik, ha az özvegyi nyugdíjas már nem megváltozott munkaképességű.
Az árvaellátásra jogosult gyermekek tartása címén megállapított özvegyi nyugdíjra jogosultság megszűnik, ha már egyik gyermeket sem illeti meg árvaellátás. [Tny. 52. § (1)-(3)]

Az özvegyi nyugdíj feléledése

Feléled az özvegyi nyugdíja annak, akinek az özvegyi nyugdíja nem házasságkötés miatt szűnt meg, ha az arra jogosító feltételek valamelyike
– a házastárs 1993. március 1-je előtt bekövetkezett halála esetén az özvegyi nyugdíj megszűnésétől számított tizenöt éven belül,
– a házastárs 1993. február 28-a után bekövetkezett halála esetén az özvegyi nyugdíj megszűnésétől számított tíz éven belül
bekövetkezik.
Az özvegyi nyugdíj feléledése során az özvegyre irányadó öregségi nyugdíjkorhatárt a jogszerző halálakor hatályos jogszabályok alapján kell megállapítani.

A házasságkötés miatt megszüntetett özvegyi nyugdíjra a jogosultság a házasság megszűnése után feléled, ha
– az igénylő a házasságkötéskor az 1998. január 1-jét megelőzően hatályos rendelkezések alapján végkielégítést nem vett fel, és
– az igénylőt a házasság létrejötte nélkül az özvegyi nyugdíj egyébként megilletné.
Az özvegyi nyugdíj feléledése esetén a jogosultat az özvegyi nyugdíj megszűnését követő emelések, kiegészítések megilletik.
Ha 1997. december 31-ét követően az 1998. január 1-je előtt megszüntetett özvegyi nyugdíjra a jogosultság az (1)-(2) bekezdés szerint feléled, az özvegy az öregségi nyugdíja, rokkantsági ellátása, rehabilitációs ellátása mellett - a megállapítás időpontjára tekintet nélkül - kérheti az özvegyi nyugdíj 50. § (2) bekezdés b) pontja szerinti folyósítását, ha ez számára kedvezőbb. [Tny.53. § (1)-(5)]

Az özvegyi nyugdíjra jogosult az a személy is, akinek házastársa (élettársa, elvált vagy egy évnél hosszabb ideje különélő házastársa) mezőgazdasági szövetkezeti, illetőleg szakszövetkezeti növelt összegű öregségi, munkaképtelenségi járadékosként halt meg, vagy ezekre az ellátásokra (járadékokra) a jogosultságot haláláig - az 1997. december 31-ig hatályos jogszabályok alapján - megszerezte.
A hozzátartozói nyugellátás alatt az özvegyi járadékot és a növelt összegű özvegyi járadékot is érteni kell.

Az özvegyi nyugdíj összegét abból a mezőgazdasági szövetkezeti, illetőleg szakszövetkezeti növelt összegű öregségi, munkaképtelenségi járadékösszegből kell megállapítani, amely a jogszerzőt halála időpontjában megillette, vagy az 1997. december 31-ig hatályos jogszabályok alapján megillette volna. [Tny.R. 63/B. § (1)-(2)]

Az özvegyi járadék

Az elhunyt biztosított társadalombiztosítási egyéni számláján nyilvántartott nyugdíjcélú befizetéseinek összege alapján a Nyugdíjbiztosítási Alap az özvegyi nyugdíjra jogosult személy - mint az elhunyt biztosított különös jogutódja - számára özvegyi járadékot fizet, amennyiben az özvegyi járadék összege magasabb, mint az e törvényben meghatározott özvegyi nyugdíj összege.
Özvegyi járadék fizetése esetén özvegyi nyugdíj nem folyósítható. [Tny. 61/A. § (1)-(2)]


Főkefe Hírmondó 2012. június-július
A Főkefe Hírmondó júniusi-júliusi száma letölthető, megtekinthető itt .pdf formátumban.

Színező
VÉGTAGOK NÉLKÜL, VÉGTELEN KITARTÁSSAL
Croizon most a Gibraltári-szorost úszta át!


CroizonÉn úgy látom, prófétai alkat ez a végtagcsonkolt Philippe Croizon. Lelki értelemben azoknak az ószövetségi prófétáknak az oldalági leszármazottja, akik jelképes cselekedeteket hajtottak végre, hogy üzenjenek embertársaiknak. A Bibliából tudjuk, Hóseás parázna asszonyt vett feleségül, hogy illusztrálja Isten feltétlen kegyelmét és hűségét a hűtlenkedő választott néphez. Jeremiás igát öltött magára, hogy megüzenje a jövőbeli babiloni fogságot és így tovább. Kortársunk, a francia Croizon, bár mindkét kezét-lábát amputálták, a világ kontinenseit összekötő szorosokat ússza át sajátosan kiképzett uszonyokkal és hosszú légzőcsővel. Tudniillik hogy az emberi összetartozást példázza egészségesek és fogyatékossággal élők között, és egyáltalán: tanúságot tegyen az egyetemes béke szükségessége mellett. Kicsi, megrövidült test az övé – valaha egy 20 ezer voltos áramütés miatt vált elkerülhetetlenné a csonkolás -, de nagy lélek lakik benne.
Idén július 8-án a Spanyolországot és Marokkót - Európát és Afrikát - szegélyező Gibraltári szorost úszta át, 14 kilométert 5 óra 19 perc alatt. Annál inkább felpörgette gyorsúszásra emlékeztető tempózását, minél inkább közeledett egy vihar, mely hatalmasra korbácsolta a hullámokat! Az alig több, mint negyven éves férfi korábban már „kipipálhatta” a Franciaország és a Brit-szigetek közti La Manche-csatornát, ami 33 kilométer, vagy az Akabai-öblöt is ott, ahol a táv Afrika és Ázsia között „csak” 20 kilométer.
Még alig fújta ki magát Gibraltár után, máris arra készül, hogy megbirkózzon a jeges vizű Bering-szorossal is, az amerikai és az ázsiai orosz partok között.
Lám csak: egy „csonkabonka” ember, aki a szeretet és a derű egészségét hirdeti – bár „tenger” gondja van… (Köszönet Társaságunk pénzügyi igazgatójának, Árvai Csabának, hogy a Croizon-jelenségre, illetve a sikeres gibraltári kísérletre felhívta a Hírmondó figyelmét.)

Köszöntő
Kedves Olvasó!


Szabó GyörgyCégújságunk e nyári száma méltó terjedelemben szól arról, hogy nemrégiben karácsondi telephelyünkre látogatott az egyik miniszterelnök-helyettes. Semjén Zsolt olyannyira értékeli Társaságunk mezőgazdasági modellkísérletét autista majorságunkban és másutt, hogy agrárágazatunk egyéves fennállása alkalmából a helyszíni, országos sajtótájékoztatón is szószólója lett erőfeszítéseinknek. A mezőgazdasági tevékenység valóban egyik kitörési pontja a FŐKEFE kiútkeresésének a jelen nehéz gazdasági környezetben. Várhatóan még az idén tovább fejleszthetjük ezt az ágazatot. Élénk tárgyalásokat folytatunk például egy olyan jó jövedelmet ígérő, speciális termékkör beindításáról, mint amilyen a kóser zöldség. Ha ebben "nagyhatalom" leszünk, az jó hatást fog gyakorolni a Társaság életére. Szólni kell arról is, hogy mire ez a Hírmondó-szám megjelenik, minden bizonnyal megszületik a Társadalmi Megújulás Operatív Program egyik kiemelt, kétéves projektjének a támogatási szerződése. Nagyvállalatunk a projektben konzorciumi tag. Mint ismeretes, olyan képzéseket vállaltunk dolgozóink jelentékeny hányada érdekében, amellyel növekszik nyílt munkaerőpiaci értékük. Meg szeretném osztani Önökkel azt is, hogy a 2013-as új állami támogatási rendszerrel összefüggésben újratárgyalásra kerülnek a Társaság bérmunkaszerződései, a síkötésgyártástól a lámpagyártásig. Jó hír, hogy idén is érdemben részesülünk a naptárgyártás hazai "tortájából", megindult a most már megszokottá vált kokárdagyártás is. Végül hadd kívánjak Önöknek nemcsak jó (és elegendő) munkát, hanem további szép nyarat is!
Szabó György
ügyvezető igazgató

Vezérkar
Teljes értékű emberek között
Beszélgetés Izsák Jenővel, a Kooperációs üzem vezetőjével


Izsák JenőHosszabb idő után ismét megtörjük a „hagyományt”, vagyis nem a Társaság menedzsmentjének valamely tagját, hanem – az ön személyében – a FŐKEFE sok-sok üzemvezetőjének egyikét interjúvoljuk. Ezúttal is abból a célból, hogy több szó essék a „klasszikus értelemben vett” megváltozott munkaképességű dolgozóinkról. Márpedig Ön 240 dolgozó munkáját irányítja közvetlenül a Kooperációs üzemben. Közelebbről milyen emberek tartoznak ebbe a nagy közösségbe?
– Tizenhét ember kivételével valóban mind megváltozott munkaképességűek, zömükben látás- és hallássérültek, nem kevesen értelmi fogyatékosok. Körülbelül 60 főt tesz ki az a csoport, melynek tagjait nem tudnánk darabbéres munkákra foglalkoztatni, mert munkavégzésük annál azért lassúbb, illetve tevékenységük intenzitása változó, illetve a hosszasabb betanításra nincs idő bizonyos gyorsan érkező megrendelések közeli határidői miatt. E 60-ból 40-en az úgynevezett Közösségi Műhelyben tevékenykednek. Van két, csak vakokat foglalkoztató műhelyünk, két csomagolóműhelyünk, papír- és Elzett-műhelyünk is. Sok helyütt tehát, ha úgy tetszik, profi munka folyik…
– Gyártások is?
– Igen, például leckefüzet, naptár…
– Nem utal-e profizmusra az Új Nemzeti Konzultáció három és fél millió levelének borítékba csomagolása is?
– E kétségtelen sikertörténetből valóban a mi üzemünk is alaposan kivette a részét. A négyórások is napi tíz-tizenkét órát dolgoztak, időkeretes elszámolásban. A teljesítményünk nagyobb volt, mint amit vállaltunk. Méltán kaptak a dolgozók igazgatói dicséretet ezért a hatalmas, időszakos munkáért.
– Ön, saját őrhelyén azonban talán arra is kényszerül, hogy „házilag” csillapítsa a teljesítményközpontúság és a rehabilitációs foglalkoztatás egyidejű alkalmazásának szükségszerű ellentmondásait. Helyes a feltételezés?
– A gyakorlatban ez úgy néz ki, hogy amikor beérkezik egy bizonyos munka, azt egyszerűbb volna a legjobban teljesítő emberekkel megcsinálni, de figyelembe kell venni, hogy a mellettük ülők is várják a munkát. Feszültséget okozhat csoportok között is, hogy melyik kapja az adott feladatot, annál az egyszerű oknál fogva, hogy mindannyian szeretnek dolgozni. Ez valóban folyamatos mérlegelést, differenciált döntéseket igényel.
– Volt előzménye az ön életében az effajta sajátos vezetői feladatoknak?
– Nem volt. A műegyetemre jártam, gépészmérnöki karra, a rendszerváltozás hajnalán egyéni vállalkozó lettem, a gombatermesztéstől a büfézésig mindent kipróbáltam, utóbb egy zászlókészítő céget irányítottam. Vagyis mindig a termelésből éltem. Három éve, amikor ide kerültem, bizony új volt számomra a megváltozott munkaképességű dolgozók világa. Korábban, azt hiszem, kicsit ki is tértem a velük való kommunikáció lehetősége elől.
– Ám lerí önről, hogy rég a szívébe zárta ezeket az embereket…
– Nem tagadom, és ezért szívesen beszélgetek velük; az értelmi sérülteket is meghallgatom, megsimogatom. Ezt a készségemet, késztetésemet kétségtelenül itt „szereztem be”.
– Ezért nem található szinte soha az irodájában?
– Annak, hogy többnyire a műhelyek valamelyikében vagyok, nyomósabb oka van. Főleg az, hogy az előbb elmondottakon túl igenis sokat követelek, megkövetelem mindenkitől a tőle elvárható teljesítményt. Ezen felül pedig ellenőrzök, átszámolok – mindez nyugalmat ad.
– Úgy érti, önnek?
– A csoport tagjainak is. Senkit nem kell, hogy megkísértsen olyan gondolat, hogy el kellene titkolnia, ha elrontott valamit, vagy lepleznie, ha éppen nincs csúcsformájában – mert úgy is látom.
– A tervek szerint a Kooperációs üzem dolgozóinak egy része is bevonódik az uniós forrású Társadalmi Megújulás Operatív Program kiemelt projektének (TÁMOP -5.3.8-11/A1) rehabilitációs képzéseibe, melynek célja, hogy segítse az érintetteket munkaerőpiaci esélyük növelésében. Mit vár e képzésektől?
– Ezeknek elkövetkezhet az a jó hatásuk, amely érdekében kiírták ezt a pályázatot. Már csak azért is, mert például cégünknél kitűnő rehabilitációs szakemberek dolgoznak, akik e nagyszabású, több hasonló cégre is kiterjedő munkaerőpiaci esélynövelő programmal hatékonyabban tevékenykedhetnek. Remélhetően megmozdul valami a társadalom gondolkodásmódjának a megváltozása tekintetében is. De józan paraszti ésszel azt is látni kell, hogy ha több munka állna rendelkezésre az országban és az olyan cégeknél, melyeket eddig védett szervezeteknek is neveztek, az szintén hozzájárulna a gondok enyhítéséhez. Amikor változatos és színvonalat megkövetelő munkát tudunk adni, már az is képzés; fejleszti dolgozóink jelentékeny részét. Ilyen tekintetben is optimista vagyok, hiszen amikor idekerültem, kevesebb megrendelése és vele kevesebb munkája, viszont több állásideje volt a cégnek. Ismétlem, a munkavággyal eleve nincs gond, ráadásul a munkába járás tartást ad, sőt azt is jelenti, hogy az illető mmk-s kolléga tartozik valahova.
– Az imént kimerítettük-e azt a témát, hogy az ön személyiségére hogyan hat ez a különleges munkahely?
– Erre van egy derűs példám. Olyannyira megtanultam becsülni a fogyatékossággal élő embereket, hogy például a vakok esetében gyakran elfelejtem, hogy nem látnak. „Nézd meg jobban a fizetési lapodat” – mondtam valamelyiküknek egyszer. A másiktól azt kérdeztem: „Láttad tegnap a meccset?” Az effajta kis tévedések mögött nem szórakozottság van elsősorban, hanem az, hogy teljes értékű embereknek tartom őket! Eközben egyre jobban érzem a saját fogyatékosságaimat. Például hogy dicsérni még nem tudok. Kapaszkodjon meg: ez a feleségem főztjére is vonatkozik. Túlságosan is természetesnek tartom, hogy finom…

Hadművelet
A „KARÁCSONDI CSODA”
Országos sajtótájékoztatónkon a miniszterelnökhelyettes volt a szószólónk


KarácsondCsodának nevezte az autista majorságunkba ellátogató Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes, amit egy év alatt Karácsondon, a megváltozott munkaképességű dolgozóinkkal Társaságunk megvalósított. Azt is mondta a június 5-i országos sajtótájékoztatón: „Közbenjárok azért, hogy állami és önkormányzati intézmények olyan, rehabilitációs foglakoztatást megvalósító cégektől vásároljanak terméket, mint amilyen a FŐKEFE is!” Az egy éves fennállás alkalmából tartott karácsondi rendezvényen más magas rangú vendégeink is voltak: többek között Hajdu Tibor Zoltán, az MNV Zrt. (cégtulajdonosunk) társaságokért felelős igazgatója, Magyar Gergely atya, a Magyarok Nagyasszonya Ferences Rendtartomány főnöke, Pócs János országgyűlési képviselő, Jászapáti polgármestere, Földi Csaba karácsondi polgármester,
Bíró Tibor, a gyöngyösi Károly Róbert Mezőgazdasági Főiskola dékánja. Társaságunk „vezérkarát” legalább tízen képviselték, köztük Szabó György ügyvezető igazgató, Árvai Csaba pénzügyi és Érdi Gábor operatív igazgató, valamint Kis Zoltán agrárportfoliómenedzser.
Az országos és térségi médiumok is szép számmal megjelentek, ott volt többek között az MTI Hírcentrum, a Magyar Televízió, a Heves Megyei Hírlap, a Gyöngyös TV, az egri Szent István Katolikus Rádió; a HírTV napokkal később vett fel riportot a FŐKEFE modellértékű mezőgazdasági tevékenységéről. Alább a Magyar Távirati Iroda sok médium és újság által átvett, részletgazdag híradását közöljük:

KARÁCSOND SZÁLLÍTJA A BIZONYÍTÉKOT
A Főkefe Nonprofit Kft. megváltozott munkaképességű embereket foglalkoztató majorsága annak a bizonyítéka, hogy sérült emberek is tudnak piacképes terméket előállítani – jelentette ki Semjén Zsolt, amikor kedden látogatást tett a cég karácsondi farmján.

Ez azt is jelenti, hogy nincs felesleges ember, vagyis olyan, akinek a munkájára ne lenne szükség – mondta a miniszterelnök-helyettes, aki abból az alkalomból kereste fel a Heves megyei településen működő üzemet, hogy a Főkefe éppen egy éve vette át az autistákat foglalkoztató telephelyet a ferences szerzetesrendtől. A 8 hektáros területen azóta 12 autistának, 20 megváltozott munkaképességű embernek és két agrármérnöknek ad munkát a társaság.

Együttműködés

Semjén Zsolt úgy vélekedett: amennyiben együttműködés jön létre az állam, az egyház, az önkormányzatok és a gazdaság között, akkor még a nehéz körülmények közepette is meg lehet találni a megoldást. A munkalehetőség fontos eleme a társadalmi szolidaritásnak, hiszen azt üzeni a csökkent munkaképességűek számára, hogy munkájuk fontos része a magyar gazdaságnak – mondta a miniszterelnök-helyettes.
Magyar Gergely ferences tartományfőnök emlékeztetett arra, hogy a rend immár egy évtizede működteti a közeli Gyöngyösön Autista Segítő Központját. Itt elsősorban otthont és oktatást biztosítanak autista gyermekek számára. Öt éve döntöttek a karácsondi majorság létrehozásáról, ahol felnőtt autistákat foglalkoztattak. Anyagi forrásaik viszont kimerültek, ezért határoztak arról, hogy átadják a működtetését a Főkefének – nyilatkozta az atya.

Lehetőségek

Szabó György, az évi mintegy 5 milliárd forintos forgalmat produkáló állami tulajdonú társaság igazgatója szólt arról, hogy a magyar gazdaság számára kitörési pont lehet a mezőgazdaság és a parlagon maradt földek hasznosítása. Ezért döntöttek a majorság átvételéről, és azóta már Tomajmonostoron és Marfűn is termelnek, szintén megváltozott munkaképességűek foglalkoztatásával, továbbá tervezik egy gazdaság átvételét Jászapátiban is. Tájékoztatása szerint a 4009 embert, közöttük 3750 megváltozott munkaképességű dolgozót foglalkoztató társaság több mint 70 tevékenységi körben aktív. Egyebek között sportszereket szerelnek össze, asztali és falilámpákat gyártanak. Működtetnek müzli- és zabpehelygyártó üzemet, elektronikai összeszerelőt, varrodát, gyártanak keféket és seprűket – sorolta. A 8 hektáros major területén 5 hektáron termelnek zöldségeket, paprikát, csemegekukoricát, paradicsomot, uborkát és karfiolt, részben fóliasátrakban, emellett zöldségsavanyítót és zöldségcsomagoló egységet működtetnek – ismertette az ügyvezető.
(MTI, MNO)

Jogtolmács
Tisztelt Munkatársak!


Amint az Önök előtt is ismert, idén több olyan jogszabály is megváltozott, amely befolyásolja mindennapi életünket. Folyamatban van a megváltozott munkaképességűek új, komplex minősítése, valamint életbe lépett az új Munka Törvénykönyvének nagy része is. Az egyik legfontosabb változás a rehabilitációs kártya bevezetése. Jelenleg még nem készültek el a kártyák, a jogosultak igazolást kapnak a kártya adatairól. Kérünk minden kollégát, hogy a komplex felülvizsgálati eljárás során keletkezett minden iratot, igazolást, határozatot közvetlen felettesének adja le, aki majd azokat a munkaügyi osztályhoz eljuttatja (abban az esetben is, amennyiben az eredmény ellen fellebbezést nyújtott be!).
Tudnivaló, hogy a munkaadó a kártyával rendelkező munkavállaló foglalkoztatásakor adókedvezményben részesülhet. Az a munkáltató, aki igénybe veszi a kedvezményt, a kártyát letétben kell, hogy tartsa. Amennyiben Társaságunk részére is biztosítják ezt a lehetőséget, élni kívánunk vele.
A Munka Törvénykönyve hatályba lépett változásai közül a legtöbbeket érintő tétel a műszakpótlékra jogosító idő délután 6 órára történő módosítása. A pótlék mértéke 30 %.
Változást jelent, hogy megszűnt az átlagkeresettel történő elszámolás, helyette a távolléti díj lett bevezetve. Fontos tudni még, hogy a szabadságszámítás szabályai csak 2013. január 1-én lépnek hatályba. Eddig az időpontig dönt a Társaság vezetése a pótszabadságok megítélését illetően. Egyébként a Munka Törvénykönyv (2012. évi I. törvény) hatályos szövege elérhető a www.njt.hu oldalon.
Köszönjük figyelmüket!

Mit kell tudni a rehabilitációs kártyáról?

A rehabilitációs kártya a megváltozott munkaképességű személyek foglalkoztatásának új eszköze.

Ki jogosult rehabilitációs kártyára?
Rehabilitációs kártyára az a megváltozott munkaképességű személy jogosult, akinek a 2011 évi CXCI tv. alapján a rehabilitációs hatóság által végzett komplex minősítés szerint
a) foglalkoztathatósága rehabilitációval helyreállítható, vagy
b) tartós foglalkozási rehabilitációt igényel.
Rehabilitációs kártyára az a személy is jogosult, aki
a) 2011. december 31-én III. csoportos rokkantsági, baleseti rokkantsági nyugdíjban, rendszeres szociális járadékban részesült, vagy
b) rehabilitációs járadékban részesül.

Hol kell igényelni a rehabilitációs kártyát?

A rehabilitációs kártyát 2012. július 1 után a rehabilitációs szakigazgatási szervnél kell igényelni. A rehabilitációs szakigazgatási szerv a kártyára való jogosultságra vonatkozó adatot szolgáltat az állami adóhatóság részére, aki kiállítja a kártyát.

Milyen kedvezményre jogosít a rehabilitációs kártya?

A munkaadó az őt az érvényes Rehabilitációs kártyával rendelkező megváltozott munkaképességű személlyel fennálló adófizetési kötelezettséget eredményező munkaviszonyra tekintettel terhelő adóból adókedvezményt vehet igénybe.
A kedvezmény mértéke az adó alapjának megállapításánál figyelembe vett, a munkavállalót terhelő közterhekkel és más levonásokkal nem csökkentett (bruttó) munkabér - de legfeljebb a minimálbér kétszeresének - 27 százaléka.
A rehabilitációs kártya alapján adókedvezményre egy megváltozott munkaképességű személy után egyszerre csak egy munkaadó jogosult, és csak arra az időszakra, amelyben a Rehabilitációs kártyát letétben tartotta.

Meddig biztosít kedvezményt a rehabilitációs kártya?

A Rehabilitációs kártya érvényességének
a) kezdő időpontja az a nap, amikor az állami adóhatóság a kártyát kiállította,
b) záró időpontja a kártya visszavonásának napja.
A rehabilitációs kártyára való jogosultság megszűnik, ha a rehabilitációs hatóság megállapítja, hogy a jogosultság már nem áll fenn. A visszavont kártyát a Rehabilitációs kártyával rendelkező személy köteles az állami adóhatóságnak visszaszolgáltatni. Ha az állami adóhatóság a Rehabilitációs kártyát visszavonja, erről értesíti a Rehabilitációs kártyát letétben tartó munkaadót. A munkaadó az értesítés átvételét követő naptól nem jogosult az ennek alapján járó kedvezményre.

A hónap dolgozói
Pál István, Budapest, Laky Adolf u.

PálA születésétől fogva nem látó Pál István 2002-től dolgozik a Főkefe központi „Kooperáció II.” üzemben. Ügyessége legendás, alkalmazkodása, megbízhatósága, segítőkészsége szintén a közössége javára válik. Ahogyan sok más társa, ő is tollszereléssel kezdte, de bármilyen munkát – vakon két kezére és képzelete segítségére támaszkodva – el tud végezni, beleértve a gyártási és csomagolási feladatokat is. Jelenleg éppen a Herlitz, a Victoria és a Silver típusú dossziék készítésében jeleskedik, ami nem csak szóvirág, hiszen naponta magasan teljesíti a normát, szintúgy a legjobbak között van minőség tekintetében. Csöndes, kiegyensúlyozott természetével áll helyt a családjában is, másfél éves kisfiukat neveli feleségével, aki szintén
FŐKEFE-dolgozó.









Imre Józsefné, Szombathely

Imre JozsefneTizenöt éve betanított munkásként kezdte ez a hölgy (családanya), aki egy esztendeje a Kolozsvár utcai lámpagyártó üzem egyik műszakjának a csoportvezetője. Beosztottjai (mintegy félszázan tartoznak alá) azért kedvelik, mert vezetési stílusa nem nélkülözi a határozottság mellett a beleérzőképességet (empátiát) sem. Erre egyébként különösen nagy szükség lehet a közeljövőben, amikor a százfős Kolozsvár utcai üzem áttelepül a Puskás Tivadar utcába. Bár munkaköri leírása nem tartalmazza, lemaradások esetén szívesen beáll a termelőmunkába, illetve törődik a gépekkel is. S hogy felettesei miértkedvelik? Egyszerre megalapozott és gyors döntéseiért olyan kérdésekben, melyek az ő szintjén megoldhatók.










Szilágyi Ferenc, Budapest, Templom tér

SzilagyiA papíripari bérmunkákat végző budapesti Templom téri telephely fent nevezett dolgozójának munkájára eddig sem volt panasz, se minőségi, se mennyiségi. Amivel utóbb még inkább magára vonta a figyelmet: egy kampány iramú dömpingmunka során a tartósan táppénzen lévő meós kollégájának a munkáját is elvállalta „ingyen és bérmentve”, hogy a termelés gördülékenyen folytatódhassék. Szilágyi Ferenc ugyanis mindig kész segítő kezet nyújtani vezetőinek. Meós szerepkörében is tökéletesen helytállt. Nem mellesleg ő az adott telephely ezermestere. Társainak (több mint harmincan vannak) elsősorban ezzel segít: sablonokat és munkafolyamatokat megkönnyítő egyéb eszközöket készít azt ilyeneket igénylők számára.









Magaságyas kertészkedés Komlón.
Ismert, hogy tavaly ősszel Bálint gazda útmutatása nyomán „adaptáltuk” a magaságyas hobbikertészkedést ipari dolgozóink számára. Máris feltűntek sok telephelyünk udvarán ezek a bió zöldségtermékeket a megváltozott munkaképességű embereinknek ingyen nyújtó szerkezetek. A képen a komlói papíripari termelési központ két dolgozója. A fiatalabb kolléga, a nagycsaládos Óvári Tamás a paradicsomfák lugasát készíti. A másik férfi, Sinkovics András a palánták körüli talajlazítást, kapálást végzi. Az ő munkájukat dicséri a rendkívül látványos magaságy, mely a szomszéd házak lakóinak elismerését is kivívta.


Főkefe Hírmondó 2012. május
A Főkefe Hírmondó májusi száma letölthető, megtekinthető itt .pdf formátumban.

Színező
Hasta la vista! Ismertető egy nem csak fogyatékossággal élőknek szóló játékfilmről


Félreértik a Hasta la vista! (Viszontlátásra) című belga filmet, akik azt állítják, hogy a fogyatékosok testi vágyairól szól. Na jó, tényleg két kerekes székes meg egy csaknem a vakságig látássérült fiú a főszereplő. És tényleg azzal a szándékkal indulnak flandriai otthonaikból a spanyol tengerpartra, hogy ott egy mozgássérültekre „szakosodott” bordélyházban elveszítsék szüzességüket. Csakhogy ez a nálunk pár hete látható film mélyebb mondandókat sugall annál, hogy a „fogyatékos is ember”, s hogy “bennük is dolgoznak hormonok” és hogy “mit csináljanak szegények”. A három barát valójában célba szeretne érkezni! Ha lehet, leginkább az a mozgássérült srác, akinek a tumora közeli halált ígér.
Igen, tulajdonképpen a mennyországot keresik. Vagy fogalmazzunk úgy, tudtukon kívül sokkal inkább kiteljesedni akarnak, mint – személytelen pénzes szexkalanddal – kielégülni… Csak hát az utóbbit szuggerálja nekik a külvilág, melybe a látó fiatalok esetében például a virtuális bordélyházként viselkedő kiberpornó is beletartozik. Mennyi tanulságos kaland a spanyol úticélig! Kiderül például, hogy jobb a természettől megrészegülni, mint márkás boroktól, első osztályú szállodában. Hogy a „legtöbb csillagos” hotel a nyáréji szabad ég alatti sátorozás.
E felismerésre a felfogadott ápolónő, a bérelt mozgássérült-mikrobusz molett sofőrje vezeti rá őket. Az úti cél miatt mégis a céltévesztés nyomasztó sztorija ez; a rendező, Geoffrey Enthoven finom eszközökkel számtalanszor jelzi, hogy rossz irányba tájékozódnak útra kelt főszereplőink.
De a cél megtalálásának mozija is a Hasta la vista!
Hiszen az utazás alatt a látássérült fiatalember beleszeret az ápolónőbe, akinek manökenekétől nagyon eltérő külseje értelemszerűen nem zavarja. Érzését ez a fiú az út végére ismeri föl, és kimondja – épp a speciális luxuskupi bejáratánál –, hogy nem akar prostik közé menni. Hogy mi lesz a jutalma? Viszonzottá válik a szerelme! A másik két fiú nem tágít eredeti céljától, de ahogy kerekes székükben vonulnak kabinjukba a hosszúlábú örömlányok után, arcukon megindító riadtság és a kárhozat előérzete. A tumoros fiú hamarosan meg is hal, a tengerparton sem lelve meg a Végtelent.
Ezt a filmet tévesen hirdetik vígjátéknak a műsorfüzetek. Sokszor felbukkan benne derű, könnyedség, de összességében nagyon komoly mozi ez életről, halálról, megtalálható és eljátszható üdvről. Vagyis arról, hogy – mi mindannyian – ne gyerekeskedjünk tovább! A szó legigazibb értelmében nem az a fogyatékos, akinek valami testi hátránya van, hanem az, aki lefokozza saját létezésének az értelmét.

Az uborkaszezon elmarad

JoóKedves Olvasó!
Idén a zöldségek drágák, beleértve az uborkát is, amelyből most már hazai is kapható. Rövidesen beköszönt az uborkaszezon, és csak remélhetjük, hogy esnek az árak. A sajtónyelvben az uborkaszezon persze mást jelent. Azt, hogy körülbelül a szabadföldi uborkák beérésétől kezdve nincs elég hír, mivel a politikusok szabadságra mentek. Írásba adom, hogy a megváltozott munkaképességű emberek világában idén nem lesz ilyen uborkaszezon. Minden nyári lapszámunkban lesz miről írni. Honnan nyerhető a téma? Például onnan, hogy folynak a – jórészt az Európai Unió által pénzelt – Társadalom Megújulása Operatív Program (TÁMOP) egyik nagy projektje megvalósításának az előkészületei. Ez a projekt a megváltozott munkaképességű honfitársainkat próbálja helyzetbe hozni. Tudniillik, hogy a helyüket akár a nyílt munkaerőpiacon is megállják. Ki szeretnének fejleszteni erre egy módszert, méghozzá úgy, hogy az eddigi védett állami szervezetek – FŐKEFE, KÉZMŰ, ERFO – dolgozóinak nem kis részét vonják majd be színvonalas alapvető készségfejlesztő, illetve általános szakmai képzésbe. Ha a módszer kikristályosul, beválik, annak vívmányai, jó hatásai elterjeszthetők lesznek az egész országban.
A pályázat nyertesei között tehát ott van a mi Társaságunk is. Örvendetes, hogy egy tavaly őszi felmérés szerint, melyet a rehabilitációs osztály készített, dolgozóink 67 százaléka azt x-elte be, hogy részt venne olyan ingyenes, munkaidő alatti képzésen, melyet a FŐKEFE szervezne. Ők jól mérték fel érdeküket: a képzésekkel fejlődik egész személyiségük, készségeket és olyan szakmai tudást sajátíthatnak el, amelynek eddig biztos nem voltak a birtokában.
Növekedhet az önbizalmuk, ha kell, talpraesettekké válnak, és valóban javulhat elhelyezkedési esélyük.
De a projekt nem kis részt arról is szól, hogy meggyőzzük a társadalmat, vesse el a fogyatékossággal élőkkel szembeni előítéletét. Mert – tisztelet a kivételnek –, nagyon sokan még mindig nem ismerték fel, hogy minden tisztességes ember egyformán értékes, itt nincs alá fölé rendelés, hogy mondjuk a látássérült hajítófát sem ér a látóhoz képest. Az úgynevezett egészségeseknek is érdekük, hogy helyes ismeretük legyen másokról és önmagukról. Bízzunk közösen abban, hogy érték fog képződni bennünk és körülöttünk a TÁMOP-modellprogram során!
Joó István

Elég abból, hogy „nem így szoktuk”
Beszélgetés Zsirai Jánossal, a volt Savaria gyáregységhez tartozó telephelyek portfoliómenedzserével


ZsiraiAz ön kalauzolásával az interjú előtt itt, a Rumi úti telephelyen több irodába bekukkantottunk. Sok itt a fiatal; a műszaki osztály, ha jól láttam, csak huszonévesekből áll. Nem féltékeny az újabb nemzedékekre? Annál is inkább, mivel ön még csak tavaly ősztől a volt
Savaria gyáregységhez tartozó telephelyek fő irányítója…
– A fiatal kollégák közül számosan a csapatépítésem következtében vannak itt. Okos lehetsz egyedül is, de ha vezetői elképzeléseidet meg akarod valósítani, ahhoz egy irányba húzó csapatra van szükség. Szombathelyen a vezetői állományban nemzedékváltás történt a vezetői kör nyugdíjba vonulása okán. Nekem erős késztetésem, hogy a tapasztalataimat átadjam a fiataloknak. Fontos az átlátó-képesség, és hogy megtanuljanak több lépéssel előre gondolkodni. Az adott feladatokhoz meg kell adni minden információt, kiknek-kinek szükséglete szerint. Egyelőre még én vagyok a jelen, de koruknál fogva a fiataloké a jövő. Olyan cégben, amely megért a változtatásokra, szükség van fiatal, bizonyítani akaró munkatársakra, hogy ne akadályozhassa meg a szervezetfejlesztést az a fajta hozzáállás, hogy ezt vagy azt „mi nem így szoktuk”.
– Nyilván ön tetette ki a táblát is az üzemudvarra, miszerint: „Az vevő az, akitől a fizetésünket kapjuk!”…
– Nem, az az elődöm volt. De mivel a legteljesebben azonosulok ezzel, kint is hagytam. 2007 óta dolgozom ennél az állami cégnél, korábban egy műanyagfeldolgozó-ipari vegyes vállalatnál voltam termelési, fejlesztési és beruházási vezető. A „sógorok” is azt mondták: nem elsősorban a nyereségre kell törekedni, hanem arra, hogy minél több elégedett vevőnk legyen. S akkor meg fogjuk látni, hogy ez majd magával hozza az eredményt.
– Hogyan kell a gyakorlatban első helyre sorolni a vevőt, a megrendelőt?
– Bármit mond, bármit kér, azt tisztelettel kell kezelni, komolyan kell venni, legyen az fejlesztési, minőségi elvárás, reklamáció. Ügyelni kell a kiszolgálásra, a határidőkre. Fontosnak tartom a folyamatos kapcsolattartást. Érdemes a partnereinket rendszeresen meglátogatni. Tudakolni, gondolkodnak- e fejlesztésekben, s hogy hol tudnánk a kapcsolati kört szélesíteni. Teremtsünk bizalmat magunk iránt. Jól tanítják a tréningeken, hogy igazából nem a terméket, magunkat kell „eladni”. Ebben benne van többek között a kapcsolattartás, kiszolgálás, minőség, határidő…
– Ki kell-e szolgálni a vevőt túl alacsony árakkal is, melyek miatt akár az anyagköltségünket sem szerezzük vissza?
– Az ilyen gyártótevékenységeket természetesen a lehető leghamarább be kell szüntetni. Elvünk, hogy csak azt kínáljuk, amit a piac hajlandó tisztességesen megfizetni. Apropó, anyagköltség. Mi a Rumi úti seprűüzemben az általunk beszerzett alapanyag feldolgozása során keletkezett hulladék cirkot is eladjuk, tudniillik feldolgozottan. Az olaszoktól jelentkezik ez a kereslet. E partnereink kedvéért változtattunk termékszerkezetünkön nemcsak a feldolgozott cirokkal, hanem az olaszoknál dívó kisebb seprűk gyártásával is. Viszont a svájci piacra való gyártást befejeztük, mert a szerb versenytársak ott nagyon lenyomták az árakat. Bérmunkák vállalásakor pedig arra törekszik – itt is – a FŐKEFE, hogy az anyagot ne nekünk kelljen beszerezni. A szombathelyi Rumi úton, de azt hiszem, társasági viszonylatban is az egyik legjobb árbevételt adó anyagmentes bérmunka a Delphihez kapcsolódik. Három éve kezdtünk elektronikai kábelcsatlakozókat szerelni ennek az amerikai multinacionális autóelektronikai cégnek. Eredetileg 10 fővel indult a munka, ma 45 fő két műszakban végzi. A heti kibocsátott készáru immár 600 ezer darab. Évi 50 milliós az árbevétel.
– Vissza a vevőbarát szemlélethez. Mi van akkor, ha a vevőt éppenséggel riasztják az árak?
– Ez is a tevékenységi kör átalakításáért kiáltana. Lehetőleg csak olyat gyártsunk, amit nem kell irreálisan magasabb árszínvonalon kínálnunk, mint amennyire a piac beárazza. Nem mentség a túl magas árnál az alacsony teljesítmény, rossz szervezés, ésszerűtlen logisztika sem.
– Mi akkor az előzetes árkalkuláció szerepe?
– Nélkülözhetetlen művelet. Fontos, hogy lássuk, egy-egy termékünk, munkánk mibe kerül nekünk. Az árképzésnél az előzetes árkalkulációt kell kombinálni a piaci realitással. Időnként rugalmasság sem árt. Előállhat olyan, hogy egy nagyobb termékcsomagon belül némely terméket érdemes kompromisszumos áron adnunk, hiszen a csomag többségének megfelelő árán behozzuk azt a kis hátrányt, sőt...
– Hogyan érdemes kiváltani veszteséges tevékenységeket?
– Említhetném táplánszentkereszti faüzemünket, ahol fűrészáru-előállítással és ládaelem-gyártással foglalkoztunk. Ám az utóbbival leállunk, az olasz piac romlása miatt. Viszont egy francia piacra dolgoztató hazai megrendelővel beérni látszik a kapcsolatteremtés. Ez egész évben folyamatos munkát fog biztosítani nekünk gyújtós, tűzifa, kertészeti akáckaró tekintentében. A szerződés után rövidesen két műszak várható, a megrendelő szállítja az alapanyagot. Mindez 10-15 fős létszámbővülést tesz lehetővé a mai 28 főhöz képest. A körmendi telephely esete még tetszetősebb példa. Ott jelenleg két olyan tevékenységre szorítkoztunk, mely a megrendelővel való hosszú távú és kölcsönösen előnyös szerződésen alapul. Idén indult meg Körmenden a felmosómop-varrás. Tizennégy fővel kezdtünk, a létszám rövidesen 20-ra növekszik a megrendelő igényei szerint. Az infúziószerelék-gyártásban a feladat éppen a sterilzóna kialakítása. 18 milliós beruházás történt a vevő, az önkormányzat és a FŐKEFE közös erőfeszítésével. Már az eredeti rendelésállomány is hatalmas: évi 6 millió termékről szól; utóbb újabb 2,5 milliós munkát kaptunk meg ez évre szólóan. Mindenképpen indokolt lesz e területen 15-tel több munkavállalót foglalkoztatni. Ez által hatvanra nő a létszám. Év végére elérheti a 100 főt is a körmendi telephely összlétszáma.
– A lámpaágazatban is bővülésről hallani.
– A hírek megalapozottak. A lámpagyártás a Kolozsvár utcában tavaly indult, egy műszakban, ötvenfős létszámmal. Idén tavasztól már itt is két műszakban folyik a termelés, már 100 főt foglalkoztatunk. Az előszerelési munkálatába bevontuk a jánosházai telephelyet. Ami a vasi megyeszékhelyet illeti, a Puskás Tivadar utcában új típusú lámpák szerelése folyik, egy 30 fős bővítés nyomán most már 160-an dolgoznak itt. Erre itt is a – német – megrendelő növekvő rendelési étvágya teremtette meg az alapot.
– Az összes telephelyről nem tudunk szólni, „ugorjunk vissza” hát a Rumi útra, ahol azért hagyományos papíripari termékeket is gyártanak...
– Mi több: a gazdasági válság idején is sikerült a tervszintet hoznunk.
– S ha az egész volt Savaria gyáregységet nézzük, mit találunk az üzleti terv időarányos részét illetően?
– Átfogóan is sikerül teljesíteni a 2012-es időarányos üzleti tervet. Munkahely nem szűnt meg, sőt újabb munkahelyek képződtek, amint azt az imént bemutattam. Vitathatatlan tehát, hogy jelentősen hozzájárultunk a FŐKEFE működőképességének a fenntartásához. Ez a portfolió nem teher a cégnek.
– Elcsitultak-e a viharok Szombathelyen, melyek amiatt törtek ki, hogy szorosabbá válik az egész Társasággal való integráció?
– Nem volt zökkenőmentes az átállás, mert egyéni érdekeket érintett, csoportérdekeket is keresztezett. Mára jószerivel mindenki megértette, hogy a cél a közös cég problémamentes továbbműködése és ez által a munkahelyek megtartása. Megtörtént a belátás, hogy el kell felejteni az egymásra mutogatást, és egészen a munkára összpontosítani. Az integrációnak vannak előnyei. Például az, hogy együtt lépünk fel a beszerzés terén. Hogy pozíciónkat erősíthetjük, ha nem két külön – sok esetben kvázi versengő – cégként jelenünk meg a piacon, hanem közös, országos léptékben is nagy állami vállalatként. Ezért tekinthetünk reménykedő várakozással bizonyos nagy állami megrendelések elébe.

Ha Szombathelyen csak a Rumi úton volna telephelye a FŐKEFÉ-nek, már azzal is tekintélyesnek számítana jelenléte a megyeszékhelyen. Egy villámlátogatás keretében a Hírmondó megtekintett jó pár hozzánk tartozó üzembelsőt a városban úgy, hogy az időbe bele kellett férnie az interjúkészítésnek is, tudniillik Zsirai János portfoliómenedzserrel. A Rumi úti központi telephely udvarán elgondolkoztató tábla: „A vevő az, akitől a fizetésünket kapjuk!” Az itteni nagy seprűüzemben egykor 30 ezer darab termék is készült havonta, de a mai viszonyok között inkább a termékskála és a minőség a fontosabb. Tetszik, hogy itt a „piszlit”, vagyis az anyagvéget is eladják, már ami a 15-30 centiméteres feldolgozott, kötegelt cirokmaradékokra vonatkozik. Eladják, ha már az olasz partner szívesen átveszi ezt is. A leggyorsabb kezű seprűkötőt itt egyébként Kollmann Lajosnak hívják. Járunk az ezer négyzetméter alapterületű papírüzemben is, ahol tekintélyes cégek sokaságának készülnek dobozok jelentékeny árbevétellel. A szeparátor üzemben konstatálhatjuk, hogy még a szengotthárdi Opel is partnerünk, hiszen neki gyártjuk rétegelt lemezből a hengerfej-csomagolókat. A Delphi-nek dolgozó üzemben nagy lendülettel folyik többek között az autókábel-kötegek csatlakozóinak a szerelése. A norma itt annyi, mint a versenyszférában, lám, ilyet is tudnak megváltozott munkaképességű emberek! Zsirai János szerint nem kis részt azért, mert ez az üzem csak három éves, a dolgozók „ide szocializálódtak”. A portfoliómenedzser korántsem kívülállóként követeli meg az mmk-sok helytállását, hiszen maga is három gerincsérvvel, két bajos porckoronggal és részleges lábbénulással éli dolgos mindennapjait. A kefeüzem szó a Rumi úton a múltra utal, mert jelenleg borítékoláson és lámpakábel-tekerésen „érjük tetten” a munkásokat. „Napsugár munkaterem”, az egyik épület ajtaján ez a felirat, mely arra céloz, hogy a súlyosan fogyatékosok foglalkoztatása lehet értelmes és derűs történet. Hatalmas itt a raktárvagyon, a készáruraktárból, tanúsíthatjuk, folyamatos a kiszállítás. Egy igencsak életteli cég benyomását kelti a Kolozsvár utcai telephely is, ahol egy szarvasi cégnek szerelnek, csomagolnak és hordanak össze egységrakományokba nem karos falilámpákat. A Puskás Tivadar utcai üzemterületen többek között a Helios megrendeléseinek érdekében folyik a serény lámpagyártási munka, mely immár stratégiai tevékenység a Társaságnál. Visszapillantva a szombathelyi órákra, lelki szemeink előtt egy sürgölődő-forgolódó homlokvillás targonca jelenik meg, amint kamionokba segíti az árut. Társaságunknak életteli részei a szombathelyi telephelyek, melyeken mintgy 720 embert foglalkoztatunk.

Örvendetes hírek az üdültetésről
Bükfürdő és – idén először – Abádszalók


Meghosszabbodik a bükfürdői üdülés a tavalyihoz képest, sőt, megjelent egy abádszalóki üdülési lehetőség is dolgozóink számára. A Központi Üzemi Tanács (KÜT) és Szabó
György ügyvezető igazgató két hónappal az üdülést megelőzően kezdte meg az egyeztetéseket, s ez több eredményre is vezetett – tudtuk meg Lipcsei László KÜT-elnöktől. A bükfürdői üdülés – a vállalatvezetés jóvoltából – meghosszabbodik, immár április 30-tól október 29-ig tart. A tárgyalások másik közös gyümölcse: a Társaság, nehéz pénzügyi helyzete ellenére, egymillió forintot folyósított, hogy a KÜT Abádszalókon megfelelő bérleményt találjon. Ez az összeg eredetileg 6 hétre nyújtott volna üdülési lehetőséget munkavállalóinknak, de a tulajdonossal való egyezkedésnek köszönhetően további egy hetet sikerült kialkudni. Így a végleges időhatárok Abádszalókon: június 4-től július 23. A vállalat, minden dolgozójának, valamint a dolgozók közeli hozzátartozójának a szállást mindkét üdülőben ingyenesen biztosítja. Lipcsei László hangsúlyozta: a KÜT minden érintett dolgozó nevében köszöni a vállalat vezetésének a fenti kitűnő üdülési feltételeket.
Az üdülések elbírálása egyébként mindhárom volt gyáregységnél megtörtént. A jelenlegi állapot szerint Bükfürdőn országos szinten 230 fő, Abádszalókon pedig 117 fő veszi igénybe a nyaralási lehetőséget. Az üzemi tanács három tagú üdülési bizottságot állított fel, hogy az üdültetés logisztikailag a lehető leggördülékenyebben tudjon működni. E munkát a szombathelyi Rákóczi László irányítja, a cél, hogy a turnusok felosztása igazságosan és a legjobb kihasználtsággal történhessen.

Mit kínál Bükfürdő?

BükfürdőA Vas megyei üdülő 4 db 4 ágyas szobából áll, közös konyhából, közösségi helységből.
Minden szobához tartozik erkély, hűtőszekrény, tévé, külön fürdőszoba és vécé. Az épületben mozgáskorlátozottak gond nélkül tudnak közlekedni, viszont három lépcső vezet fel a bejárathoz. (Mindenesetre a tavalyi évben az egyik munkavállalónk kerekes székes párjával is használatba tudta venni az üdülőt.) A strand akadálymentes. Bükfürdőn gyógyvizes és élményfürdős strand működik, mely időjárástól függetlenül egész évben várja a pihenni-gyógyulni vágyókat. Orvosi beutalóval a gyógyfürdő belépője kedvezményes.
(Még van szabad hely!)



Mit kínál Abádszalók?

abádszalókA Jász-Nagykun-Szolnok megyei Abádszalók a Tisza-tó kedvelt nyaralóhelye. Rendezett partja és jól felszerelt strandja van, utóbbi körülbelül tíz percre található az üdülőtől. Az abádszalóki üdülő új építésű kétszintes vendégház. 18 férőhelyes, 5 db 2 ágyas, 2 db 4 ágyas szobából áll. Minden szobának tartozéka a fürdőszoba, vécé. A konyha közös, jól felszerelt. A közösségi helyiségben nagy méretű tévé található. Kerti sütésrefőzésre van lehetőség. Az udvaron kb. 6 gépkocsi számára van hely. Az idegenforgalmi adó (400 Ft/fő/nap 18-70 éves korig) megfizetése után a vendégek egy karszalagot kapnak, mely ingyenes bejutást biztosít az összes helyi rendezvényre. Figyelem, Abádszalók nem akadálymentes a súlyos mozgáskorlátozottak szempontjából. Bár, mint említettük, a szállás ingyenes, nagyon sok dolgozó az alacsony jövedelmek miatt nem tudná igénybe venni ezt a lehetőséget a felmerülő egyéb költségek miatt. Ezért a Fészek szakszervezet vezetése úgy döntött, hogy minden szakszervezeti tagját és családtagjaikat az üdülés időtartamára napi 500 Ft/fő/nap üdülési segélyben részesíti. Például ez egy 4 tagú családnál 14 000 Ft üdülési segélyt jelent, mely a nyaralást megelőzően a kérelmező szakszervezeti tag számlájára átutalásra kerül.

Jogtolmács
Amit a közgyógyellátásról tudni kell
A rokkantnyugdíj-rendszer átalakításával együtt változtak a közgyógyellátás feltételei


Sokan várták az április 14-től hatályos jogszabály módosítást, amely a közgyógyellátás új, a rokkantnyugdíj-rendszer változásaival összehangolt szabályait tartalmazza. E szerint a településükön illetékes jegyző harminc napon belül: azaz legkésőbb május 14-ig hivatalból felülvizsgálja azoknak az ügyét, akiknek közgyógyellátásra való jogosultságát azért szüntették meg, vagy kérelmét azért utasították el, mert a változás miatt I. vagy II. csoportú rokkantsági, baleseti rokkantsági nyugdíj helyett, idén már öregségi nyugdíjban részesülnek.
Az Országos Egészségbiztosítási Pénztár közleményéből kiderül, a korábbiakon felül április 14-től továbbra is alanyi jogon jogosult az is, aki immár öregségi nyugdíjban részesül, de 2011. december 31-én még I. vagy II. csoportú rokkant-, baleseti rokkantsági nyugdíjas volt.
Az is igényelheti a támogatást, aki rokkantsági ellátásban részesül, és az egészségi állapota nem haladja meg a 30 százalékos mértéket, valamint az is, aki rokkantsági ellátásban részesül, és 2011. december 31-én I. vagy II. csoportú rokkantsági, baleseti rokkantsági nyugdíjra volt jogosult. Szintén jogosult az, aki jelenleg rokkantsági ellátásban részesül, de nem tartozik a fentebbiekhez, viszont közgyógyellátásra való jogosultságát 2012. április 15-ig megállapították.
A további szabályozás nem változott Normatív alapon az kaphat közgyógyellátási igazolványt, akinek ellátási költségei meghaladják a mindenkori legkisebb öregségi teljes nyugdíj összegének 10 %-át, ez 2012-ben 2850 forint. Feltétele ugyanakkor, hogy a családban az egy főre eső havi jövedelem nem lehet több az öregségi nyugdíj legkisebb összegénél, azaz 28500 forintnál, egyedül élő esetén ennek 150 %-ánál.
Méltányossági alapon is megállapíthat jogosultságot a települési önkormányzat. Ebben az esetben viszont a támogatás 30 százalékát az önkormányzatnak kell finanszíroznia, illetve befizetnie az Egészségbiztosítási Alap javára.
Az alanyi jogon járó jogosultság két, a normatív és a méltányossági jogosultság egy éves időtartamra szól. A közgyógyellátásra való jogosultság megállapítása iránti kérelmet a lakóhely szerint illetékes jegyzőhöz kell benyújtani, aki ha megállapítja a kérelmező jövedelmi helyzetével kapcsolatos jogszabályi feltétel teljesülését, akkor, amennyiben szükséges, szakhatósági állásfoglalást kér az illetékes kormányhivatal egészségbiztosítási pénztári szakigazgatási szervétől. A kérelemhez jogszabályban meghatározottak szerint kitöltött, aláírt és lebélyegzett háziorvosi, illetve szakorvosi igazolás szükségeltetik.

Júliustól új egészségügyi szerkezet. Júliustól új struktúrában működik az egészségügy; hamarosan minden intézményt határozatban is tájékoztatnak a rá vonatkozó kapacitási, progresszivitási szintekről, és ez alapján megkötik az új finanszírozási szerződéseket - mondta a Magyar Kórházszövetség elnöke. Rácz Jenő közölte, hogy az új struktúra életbe lépése a funkcióváltó kórházak esetében jelent majd alapvető változásokat, ezekben profilok, osztályok szűnnek meg, illetve alakulnak át. A szövetség elnöke ismét kijelentette: intézmények nem szűnnek meg. Közlése szerint a funkcióváltás nagyjából 15-17 intézményt érint, bizonyos aktív fekvőbeteg-ellátási feladatok megszűnnek, ezek helyett krónikus rehabilitációs, illetve járóbeteg-ellátási és sürgősségi betegellátási fejlesztések történnek.
Rácz Jenő szerint a struktúraátalakításból a finanszírozási csúszások miatt az év végéig óriási megtakarítások még nem várhatók, a betegellátás biztonságának és színvonalának emelkedése viszont szinte azonnal érezhető lesz.
Kitért arra, hogy az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat (ÁNTSZ) a területi ellátási kötelezettségeket határozta meg. Az elsődleges szempont az volt, hogy az országban hézagmentesen fedjék le a területeket. „Semmilyen szakmában, semmilyen progresszivitási szinten senki nem maradhat ki a rendszerből” - tette hozzá.
A kórházszövetség elnöke utalt arra, hogy a struktúraátalakítást az egészségügyi államtitkárság és a kórházak között lezajlott hosszas és részletes egyeztetés-sorozat előzte meg Cserháti Péter helyettes államtitkárral. Rácz Jenő úgy fogalmazott: az egészségügyi államtitkárság "iszonyú munkát végzett az elmúlt hónapok alatt". Fülesdi Béla, az egészségügyi államtitkárság munkáját segítő véleményalkotó testületnek, a Szakmai Kollégiumnak az elnöke az MTI-nek azt mondta: az új rendszerben a ritkább, speciálisabb ellátást igénylő betegek jobb eséllyel juthatnak majd hozzá a legmagasabb szintű ellátáshoz, összességében pedig minden térségben mindenki egyenlő eséllyel férhet a számára szükséges, legmagasabb szintű ellátáshoz.

A Hónap dolgozója

Belkó József, Tiszafüred

belkóBelkó József csaknem nyolc éve dolgozik feleségével együtt a tiszafüredi telephelyen, jelenleg csoportvezető és meós. Emellett bármilyen további rábízott munkát szó nélkül elvégez, ha kell, szerel, ha kell, sablonokat, munkához kellő egyéb segédeszközöket készít vagy javít. Mondják, számára nincs lehetetlen feladat. Mindez már csak azért sem vált ki irigységet munkatársaiból, mert Belkó József ízig-vérig közösségi, vidám ember, csak ha nem mókázik, azt reklamálják a többiek. Ha a munka úgy kívánja, akkor munkaideje után is bármikor lehet rá számítani, például a szállítás, a karbantartás terén vagy mondjuk hóeltakarításban.
A sportnapon "természetesen" ő volt a szakács, ami mindenkinek a szó szoros értelmében
"ínyére volt".








Bugyenszki Ferenc, Győr

BugyenszkiCelofán-, gumigyűrű- vagy fóliacsomagolás, mindegy, Bugyenszki Ferenc az idevágó hegesztés gyorsasági és hozzáértési nagymestere. Borítékhajtogatásban, -ragasztásban ugyancsak megmutatja, mennyire csapatjátékos, "felveri" a 27 fős kollektíva teljesítményét. Nem mellesleg napi két órában ő takarítja a győri telephelyet. Munkatársaival jó viszonyt ápol, "vidámságfölöslegével" hozzájárul a jó légkörhöz. A magánéletben sem tagadja meg derűs természetét: énekkarba jár, tangóharmonikázik.













Viszked János, Táplánszentkereszt

ViszkedEzen a Vas megyei faipari telephelyen 28-an dolgoznak, kezük alól épületfák, tetőgerendák, tetőlécek, zsaluk, lambériaalapanyagok és ládaelemek kerülnek ki. A csapat egyik része rönköket hámoz, a másik része a fűrészüzemben dolgozik, közéjük tartozik Viszked János is. Ő a fűrészipari rönkök feldolgozásához használt gépek kezelője. Sokoldalúsága révén bármely munkaterületen bevethető. Pillanatok alatt át tud állni egyik gépről, munkafolyamatról a másikra. Bár betanított munkás, rá lehet bízni a körülötte dolgozók munkájának a figyelemmel kísérését, illetve a munkafolyamat alatt felmerülő döntési helyzetek megoldását.










Rokkantsági ellátásban részesülők kereseti korlátja 2012. július 1-től
Rokkantsági ellátás folyósítása mellett lehetőség van munkát vállalni. Ezt az ellátás folyósítása mellett mindaddig meg lehet tenni, amíg 2012. július 1-jét követően az elért jövedelem három egymást követő hónap átlagában nem haladja meg a minimálbér másfélszeresét, vagyis a 139.500 Ft-ot. Fontos tudni, hogy amennyiben az elért jövedelem három hónap átlagában ennél magasabb, akkor a rokkantsági ellátás megszüntetésre kerül. (Azt új ellátásként kell/lehet újra igényelni.)


ELADÓ
Kőbánya kertvárosi részén (Sibrik-telep, Gyalog u.) eladó téglaépítésű, földszintes, kertes, 60 m2 -es társasházi lakás. Irányár: 15,9 millió forint.
Elérhetőségek:
Gulyás Viktor (FŐKEFE központ)
+36/1 251-3288 / 222-es mellék
+36/30 829-1815
lakas@sunchat.hu
Képek és további információk: http://sunchat.hu/lakas


Főkefe Hírmondó 2012. április
A Főkefe Hírmondó áprilisi száma letölthető, megtekinthető itt .pdf formátumban.

Székben és mozgásban
A tetőn nőtt fel a paralimpikon


Prohászka"Ki van a négy kerekem, ha valaki rám néz, rögtön látja!" – mondja ez a derűs és nyílt ember.
Merthogy kerekes székes. Ez az igaz mese őróla szól, vállalatunk új értékesítési osztályvezetőjéről, egyik "cégarcáról". Vezetékneve azonos ugyan a katolikus hitszónokéval, de Prohászka Csaba kollégánk nem rokona Prohászka Ottokár (1858-1927) néhai fehérvári püspöknek. Csaba ugyanakkor apostol, a kerekes székes teniszezés apostola.
Több mint háromszázszoros magyar válogatott, három paralympián is részt vett, 2002-2004 között a világranglista 33-ik helyén jegyezték sportágában. Ez már önmagában kivételes képességet sejtet, hát még ha hozzávesszük, hogy 28 évesen – két évvel lábai lebénulása után – kezdett el teniszezni. Még két esztendő, és már magyar válogatott volt. Ez csattanós válasz azoknak, akik azt hiszik, hogy a teniszezést csak kisgyermekkorban lehet elsajátítani.
A mi sportszerető Prohászka Csabánk különben valaha kézilabdázott. Az is jól ment neki, nyíregyházi főiskolás csapatával például megyei bajnok volt. S hogy miért volt szükség a váltásra? Ehhez tudni kell, hogy történetünk főhőse ács dinasztia tagja, még ha a baleset idején tanár volt is szülőfalujában, Kakucson. "A tetőn nőttem föl – közli mozgássérült kollégánk. – Szabadidőmben később is besegítettem apámnak, öcsémnek, akik ács vállalkozók.
Míg aztán 1992-ben le nem estem a magasból…" Csaba arca itt se komorul el. Vallja, hogy igazából nem kellett lemondania semmiről az új helyzetben, csak alkalmazkodnia. Az, hogy ismét megtalálta a neki megfelelő sportot, új barátokkal együtt, sokat segítette a trauma feldolgozásában. Ahogyan a biztos családi háttér is: felesége, aki igazi társ volt és maradt, két gyermeke, akik a baleset idején még kicsik voltak, de szülei és testvére családja szintén gyógyító tényezőknek bizonyultak. Nem utolsó sorban pedig Isten-hite kellett a nehézségek elhordozásához, és kell ma is, ebben a korántsem tökéletesen akadálymentesített világban.
Csaba jólesően gondol vissza kerekes székes teniszező korszakára, a sikerekre.
"Fontos a váll- meg a karizom, de a legtöbb hátrányt a fejjel lehet pótolni. Akinek a fejében megvannak a játékszituációk, tudja, merre mozduljon a pályán" – íme fő tapasztalata.
Tényleg harmónia árad ebből az emberből, pedig már négy éve nem sportol aktívan. Vagy talán – jelenleg – épp azért...? 2008-ban hagyott fel a versenyzéssel: "A pekingi olimpiára még ki akartam jutni, ez meg is történt, de akkorra már elegem lett abból, hogy a sok utazás és edzés miatt háttérbe szorul a család és a hivatás. De a szép emlékek megmaradtak...
Ha pedig mégis elfeledkeznék róluk, emlékeztet a vállam, ami azóta is sokat hasogat!"

Nekrológ
Kedves Munkatársaim!
Ismét gyászolunk.


SzabóJómagam sohasem fogadom közömbösen, ha arról értesülök, váratlanul elhunyt Társaságunk valamely dolgozója. Az utóbbi időben négy haláleset miatt szinte folyamatosan kint kellett hagyni a gyászlobogót Laky Adolf utcai székházunk homlokzatán. Minden emberi élet egyforma érték, minden halál óriási veszteség. Néhai kollégáink közül most azért nevesítek mégis egyet, mert Gál Ferenc április 19-én munkavégzés közben távozott az élők sorából, nem sokkal az után, hogy elnyerte – márciusi lapszámunk tanúsága szerint – a Hónap dolgozója címet. E két összekapcsolódó momentum miatt emlékezem meg külön is Gál Ferencről, aki a budapesti Fehér úti síkötésgyártó telepünkön dolgozott, már régi kollégaként. Egy általa fontosnak és halaszthatatlannak ítélt munkafeladat elvégzéséért ment fel egy létra tetejére, ahonnan aztán lezuhant. Lapzártánkig nem tisztázódott pontosan, miért veszítette el egyensúlyát a magasban, mennyire járult hozzá a tragédiához valami hirtelen jelentkező vagy tartós betegség. Akárhogy is, a Fehér úti karbantartók csoportvezetője, a kitűnő kolléga a kötelességteljesítés csöndes hőseként áldozta oda életét. Nem lehetett kérdés, hogy Társaságunk saját halottjának tekintse őt. Ezen túlmenően pedig a szóban forgó telephelyet
Gál Ferencről nevezzük el. Az eset egyéként akkor is, ha a vállalat nem hibás a tragédiában, továbbgondolandó. Ezért kérem a fizikai állomány minden tagját telephelyeinken, hogy kiemelt figyelmet fordítsanak a rendelkezésre álló munkaeszközök használatára!
Szabó György
ügyvezető igazgató

„Az elvárás itt is nagy”
Beszélgetés Érdi Gábor operatív igazgatóval


Érdi
– Kezdjük egy aktualitással! Bár ön – decembertől – a cég kinevezett operatív igazgatója is, a neve a TÁMOP betűszóval forrt össze a vezetői értekezleteken. Nos, immár „beért” egy, a TÁMOP-programmal kapcsolatos nagyszabású pályázat előkészítése a cégnél, melyben önnek oroszlánrésze volt. Olvasóink kedvéért hadd idézzük fel, a szóban forgó uniós eredetű pénzalap – feloldva a betűszót: Társadalmi Megújulás Operatív Program – olyan pályázatot bocsátott ki tavaly ősszel, mely „rendszerszintű képzési és szolgáltatás-fejlesztési modellprogramot” hív életre a megváltozott munkaképességűek munkaerőpiaci helyzetének javításáért. Mi a jelentősége, hogy megérkezett a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség támogatói levele Társaságunkhoz?
– A támogatói levéllel célegyenesbe kerültünk, azaz visszafordíthatatlanná vált, hogy egy ötmilliárd összértékű projektben vesz részt a társaság 30 százalékos érintettséggel.
Remélem, egy hónapon belül meglesz a támogatási szerződés is. A Társaság életében még nem volt ekkora projekt, ráadásul hazánk ez évi első nevesített, kiemelt projektjéről van szó. Számunkra mint konzorciumi tag számára lehetőséget biztosít ez a projekt arra, hogy a munkavállalók értékes képzésen vegyenek részt, amelyre egyébként a társaságnak nem lenne financiális kerete. Továbbá olyan – nyilván a projekt kétéves futamidején is túlmutató – beruházásokat tudunk így végrehajtani, melyek különben nem valósulnának meg. Érthető, ha annak is örülünk, hogy bizonyos belső költségeink csökkennek a megvalósítási időszak alatt. De mindenekelőtt abban reménykedünk, hogy a nyílt munkaerőpiaci elhelyezkedést valóban jelentősen javítják majd a projekt során lebonyolított képzések.
– Mit tudhatunk a rajt előtt a várható képzésekről?
– Hadd bocsássam előre: nem képzésekkel kezdődik a munka. A huszonnégy hónapos projektnek van egy hat hónapos felkészülési időszaka, mely magában foglal a partnerekkel, szolgáltatókkal való szerződésektől az alapvető képzési tananyag kifejlesztéséig sok mindent.
Sor kerül a trénerek, magyarul a képzők képzésére is, akik eredetileg is rehabilitációs szakemberek.
– Jól értjük, a TÁMOP miatt kibővül a rehabilitációs osztály?
– Méghozzá jelentősen. Erre igazán szükség van, hiszen nekik kell – szerte a telephelyeinken – egy 3600 megváltozott munkaképességű munkavállalót érintő körből kompetenciaméréssel kiválasztani azt az 1620 főt, akit bevonunk a különféle képzésekbe, és ez „csak” a munkájuk első része. Ami a képzéseket illeti, lesz alapvető képzés a munkavállaláshoz szükséges képességek fejlesztése céljából, lesz általános, illetve vizsgával záruló szakmai képzés is. Azt, hogy az utóbbiakat konkrétan milyen tartalommal töltjük meg, nem kis részt az idevágó piackutatás eredménye fogja megmutatni. Az előírásból mindenesetre világos, hogy a várható szakmai oktatások nem függhetnek teljesen össze a jelenlegi főkefés tevékenységekkel.
– A munkaidő alatti képzések nem mennek majd a termelőmunka rovására?
– Azon leszünk, hogy ne történjék így. Sok múlik a meghatározott számú tanítási órák megfelelő elhelyezésén. A képzést és a termelést össze kell hangolni.
– A megvalósulás során is lesz köze a TÁMOP-projekthez?
– Én alapvetően projektgenerátor vagyok, nem pedig lebonyolító.
Utóbbi tevékenységet meghagyom más kollégáknak. Lesz a végrehajtó konzorciumnak egy konzorciumvezető projektmenedzsere, illetve lesznek a mi társaságunkon belül is TÁMOP-pal foglalkozó kollégák, de nem hagyom a projektet teljesen magára, a fél szemem rajta lesz folyamatosan.
– E pályázatügytől eltekintve ön már azt teheti, ami ideális esetben egy operatív igazgató dolga?
– Vannak olyan napok, amikor igen, van, amikor nem. Még nem köszöntött be teljesen ez a boldog állapot. Kevés az ember, aki segíthetne a folyamatos aprómunka elvégzésében. Rengeteg a kihagyhatatlan egyeztetés, és persze el kell, vagy kellene, érdemben olvasni a napi kétszáz e-mailt is… Egyébként az operatív igazgató irányítási feladata hozzávetőlegesen minden, ami nem pénzügy és munkaügy: a társaság műszaki és kereskedelmi főosztályának az irányítása, logisztika, üzemfenntartás felügyelete, mezőgazdaság és egyebek.
– Úgy tudni, ön korábban nem az állami szférában dolgozott...
– Alapdiplomámat a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jogi Karán szereztem, mester fokozatot pedig az Indiana University-n, az Egyesült Államokban. A versenyszférában dolgoztam, vezettem kis, tizenkét fős céget, illetve közepes méretűt, hetven főset.
– Lát különbséget a versenyszféra és az állami vállalatok világa között?
– Nem kutatok ilyen különbségeket, de arról a benyomásomról beszámolhatok, hogy ugyanúgy vannak itt is okos, talpraesett, felkészült emberek, mint a versenyszférában, és vannak kevésbé kreatívak, közepesen felkészültek is. Az elvárás itt is, ott is nagy.
– Ami viszont az önt illető elvárásokat illeti, tavaly fölkérték mikulási szerepkörre is... A Budapesti Karácsonyi Vásáron szívesen gyakorolta magát ebben, jó érzékkel kommunikálva a gyerekekkel a FŐKEFE pavilonjánál.
Netán gyakorló édesapa?
– Kissé romantikus megfogalmazásban azt is mondhatnám: a család számomra mindenek felett áll, párom és lassan kétéves kislányom az életemnek alfája és omegája. Már
csak emiatt is érdemes nap mint nap fölkelni.
– És a folytatás, miután beért a munkahelyre…?
– Akkor kezdődik a hajtás, ami sokszor éjszakába nyúlik. Őszintén mondom, nagy örömmel dolgozom megváltozott munkaképességű kollégák között, folyamatosan sokat tanulok tőlük.

Terep
Ünnepi csevely a sikeres létszámbővülés után
Bill az övéi között, Komlón


BillÉppen komlói sorstársait ne látogatta volna meg a hatvannégy évesen is igen aktív sztár, Deák Bill Gyula?! Társaságunk „arca” nem habozott elfogadni a meghívást az új termelői központba, abból az alkalomból, hogy az ottani létszám már kétszáz főre bővült. A blueskirály rendkívül jó hangulatú dolgozói közönségtalálkozót tartott április 18-án; az eseményre néhány helyi vezető, többek között Kupás Tamás Levente alpolgármester is bekéredzkedett.

– Itt léptünk fel, itt vacsoráztunk, itt szálltam meg – mutogatott ide-oda lelkesülten a FŐKEFE Opel Astrájában Bill, mikor már Komló belterületén jártunk.
S az utolsó fél óra az üzemben? Hosszú, türelmes sor, türelmes, sőt puszilkodó sztár, ez volt az összkép, a kerek egyórás pódiumbeszélgetés után.
Mind a kétszáz magával hozott plakátját dedikálnia kellett az énekesnek! Ez fehéren-feketén bizonyítja, hogy a teljes kollektíva rokonszenvét bírta, illetve elnyerte a sztár, akinek nemcsak előadói képessége, hanem közvetlensége is rendkívüli. Azt, hogy Komlón mi mindent árult el magáról a moderátornak és a szintén kérdező dolgozóknak, csak azért nem rögzítjük itt, mert reményeink szerint még sok telephelyet fölkeres a továbbiakban. Annyit azért kiszivárogtathatunk, hogy jövő novemberben lesz hatvanöt éves, s ezt nemcsak gigakoncerttel, hanem új lemezzel is megünnepli. A terv az, hogy az új dalok, balladák nem kis részt Magyarország szociológiai valóságáról szólnak majd.
De mi újság a komlói termelési központban a február 17-i megnyitóhoz képest? Vojtek Aurél üzemvezető elmondta a Hírmondónak, hogy immár mintegy 60-nal többen vannak. De hiszen éppen a cél a várossal való szerződés szerint: tudniillik hogy a FŐKEFE az önkormányzattól kapott volt gimnáziumi épületrészben kétszáz megváltozott munkaképességű helyi vagy környékbeli megváltozott munkaképességű dolgozót foglalkoztasson. A szóban forgó új embereket egyetlen napon, március 30-án vették fel. Mindannyian a fizikai állományt erősítik.
– Csak a külső szemlélő számára tűnhet meglepőnek, hogy az utóbbi hatvan ember túlnyomó többsége remekül beilleszkedett, nyomban fölvette a ritmust és jól teljesít – állapította meg Vojtek Aurél. – Én azért nem csodálkoztam ezen, mert azok az emberek, akik már huzamosabb ideje munkanélküliek, de most ismét lehetőséget kaptak, nyilván megbecsülik magukat. Az már csak hab a tortán, hogy a március végén fölvett kollégák kifejezetten dicsérik a munkahelyi közösséget is! Sőt, most már ők is hozzájárulnak a jó légkörhöz…

De mi a jelentősége, hogy immár csúcslétszámmal működik az itteni papíripari telephely? Vojtek Aurél kiemelte, hogy az itteni FŐKEFE-bázis előnyös mindenekelőtt a cégnek, hiszen újabban – gazdasági, hatékonysági, logisztikai érdek ez! – telephely- koncentrációkra törekszik. Jók a raktározási lehetőségek, az alapanyag – és vele a munka – sosem fogy el. A régióbeli szomszédos kis telephelyeket is innen látják el, illetve az ott termelt kész árukat itt csomagolják és raklapozzák. De segítség Társaságunk emez üzeme a komlói önkormányzatnak és magának az egykori bányászvárosnak is, ahol ma húsz százalék fölötti a munkanélküliség.
Nagy lehetőség nem utolsó sorban maguknak a korábban leszázalékolt embereknek is, hogy éppen a mi rehabilitációs Társaságunk „lakhatta be” a komlói volt középiskola egész fölszintjét, hiszen ez a réteg talál manapság a legnehezebben munkát. Vállalatunk sok korábbi bányászt foglalkoztat. Az 1956-os születésű Bíró Ervin például 1986–1996 között volt csillés, segédvájár, vájár, sőt aknász. Hatvanhét százalékos rokkantságot és rokkantnyugdíjat „szedett össze” az évtized végére. Nem tagadja, jelenleg szorongó szívvel várja az új rendelkezés szerinti kötelező felülvizsgálatot. Az, hogy itt dolgozhat, sokat jelent neki; nem kis részt azért, mert a FŐKEFÉ-nél mint rehabilitáló cégnél figyelembe veszik két gerincsérvét, még ha nem is a munkateljesítmény rovására. Szóba elegyedtünk Borosné Nagy Anikóval is; a hölgy korábban személy- és vagyonőr volt, felnőtt fia van. Komlóra 1993-ban azért jött, mert akkor még sok volt a munkanélküliség.
– Ma bármi munkát el kell fogadni, amit ajánlanak – hangzott egyáltalán nem elméleties bölcsessége. A Bill-közönségtalálkozó után, „asztaltársaságával” együtt nyomban ismét nekilátott a gyorsfűzők készítésének. Egy idősebb hölgy mosolyogva idézte egy Bill-szám címét az első gyorsfűző kartonjának kézbevétele után:
– Mindhalálig blues…!
De nemcsak komlói kolléganőnknek, hanem Billnek is van azért humora. Hazafelé ezt jegyezte meg Vojtek Aurél üzemvezetőről, a „házigazdáról”:
– Lófarkas emberekben még nem csalódtam. Gondoljunk bele, micsoda remekbe szabott kis önimádat- paródia ez, hiszen a bluescsillag szintén rendelkezik ilyen lezser tinccsel!

Jogtolmács
AZ UTAZÁSI KEDVEZMÉNYEKRŐL


Figyelem: 2012. május 1-től megváltoznak a nyugdíjasok utazási kedvezményei: a tavaly kiállított utazási utalványok már csak április végéig használhatóak kedvezményes utazáshoz!

A nyugdíjrendszer átalakításával együtt: változnak az utazási kedvezmények is. A Nemzeti Fejlesztési Minisztérium (NFM) tájékoztatása szerint az egészségügyi szempontból leginkább rászoruló személyek kedvezményei változatlan formában megmaradnak. Az eddigiekkel megegyező jogosultságokkal élhetnek azok a korábbi rokkantsági vagy korhatár előtti öregségi nyugdíjasok is, akik 57. életévüket 2011. december 31-ig betöltötték. A tavaly kiállított utazási utalványok (az átmeneti időszak zavartalansága érdekében) április végéig használhatóak kedvezményes utazáshoz. Megmarad a 65 év felettiek, a hat éven aluliak, a nagycsaládosok és a fogyatékkal élők utazási kedvezménye - tájékoztatta a Heti Választ Fónagy János, a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium parlamenti államtitkára.

Ki mire jogosult?

Az Országgyűlés 2011. végén fogadta el a korhatár előtti öregségi nyugdíjak megszüntetéséről és a megváltozott munkaképességű személyek ellátásairól szóló törvényeket. Mindkét jogszabály olyan személyi kört érint, amelyek eddig élhettek a nyugdíjasokat megillető utazási kedvezményekkel. A nem öregségi nyugdíjban részesülő személyek az új előírások szerint 2012. január 1-jétől nem minősülnek nyugdíjasnak, a korábban már megállapított nyugellátásokat a továbbiakban más jogcímen folyósítják számukra. A rendeletmódosítás egyértelművé teszi, hogy az új szabályozás szerint rokkantsági ellátásban részesülők közül a korábbi előírások alapján I. és II. csoportos rokkantsági nyugdíjra jogosultak minden korlátozás nélkül élhetnek a nyugdíjasok számára biztosított kedvezményekkel. Ebbe a körbe tartoznak azok is, akiknek az egészségi állapota a rehabilitációs hatóság komplex minősítése alapján legfeljebb 30 százalékos mértékű. Változatlan formában maradnak fenn azoknak a 2011. december 31-ig 57. életévüket betöltött személyeknek a kedvezményei is, akik 2011. december 31-én korhatár előtti öregségi nyugdíjban, III. csoportos rokkantsági nyugdíjban vagy rendszeres szociális járadékban részesültek. Így a kedvezményrendszer az egészségügyi szempontból legsúlyosabb helyzetben lévő és nyugdíjkorhatár előtt álló személyeket kiemelten támogatja. A kedvezmények igénybe vételét lehetővé tevő "Ellátottak utazási utalványát" az elmúlt hetekben - az áprilisi ellátások kiutalásával egy időben - postázták ki az érintetteknek. A jogosultság a továbbiakban is évi 8-16 utazási lehetőséget jelent jegyvásárlás esetén érvényesíthető 50-90 százalékos utazási kedvezménnyel a helyközi közlekedésben. Az utalvánnyal rendelkezők nyugdíjas bérletet válthatnak a helyi közlekedésben. A tavaly kiállított "Nyugdíjasok utazási utalványa" 2012. április 30-ig használható kedvezményes utazáshoz. A változások nem érintik a 65 év felettiek ingyenes utazási lehetőségét. A súlyos fogyatékosságuk miatt kedvezményben részesülő személyek változatlanul díjmentesen utazhatnak a helyi-, és korlátlan számú, 90 százalékos kedvezménnyel a helyközi közlekedésben.

2012. május 1-től megszűnő kedvezményi körök:
növelt összegű munkaképtelenségi járadékos,
növelt összegű özvegyi járadékos,
átmeneti járadékban részesülő,
azon korhatár előtti öregségi nyugellátásban (pl.:szolgálati nyugdíjban) részesülő nyugdíjasok, akik nem töltötték be 2011. december 31-ig az 57. életévüket és 2011. december 31-én korhatár előtti öregségi nyugdíjban nem részesültek a nyugdíjas kedvezményre történő jogosultságukat 2012. május 1-től elvesztik.

Mi változik a BKV-nál?

A Budapesti Közlekedési Központ (BKK) tájékoztatása szerint a korábban kiállított nyugdíjasbérlet-igazolványok április 30-ig használhatók a jogosultság igazolására, illetve a március 21. előtt vásárolt nyugdíjasbérletek akkor is felhasználhatók maradnak lejáratukig, ha tulajdonosuk április 30. után elveszti jogosultságát a nyugdíjasbérlet-igazolványra.
Így a BKV április 30. után is érvényesnek fogadja el a régi formátumú nyugdíjasbérletigazolványokat a 2012. március 21-ét megelőzően vásárolt bérletekhez. Április 30-át követően a március 20. után vásárolt nyugdíjasbérleteket csak új típusú bérletigazolványokkal fogadják el.
Április 30-a után a nyugdíjasok utazási kedvezményére a "nyugdíjasok utazási utalványa" helyett az "ellátottak utazási utalványa" jogosít majd fel. A változások a kedvezményekre jegyzői igazolás alapján jogosult személyeket (aktív korúak ellátásban vagy rokkantsági járadékban részesülőket) nem érintik.

Hogy utazhatnak a nyugdíjasok a Volán járatain?

A nyugdíjfolyósító igazgatóság által 2011. évben megküldött "Nyugdíjasok utazási utalványa" dokumentummal - ha még van azon szabad felhasználási lehetőség - 2012. április
30-ig lehet kedvezményesen utazni a Volántársaságok menetrend szerinti járatain – közölte a Volán Egyesülés. Az új utazási igazolványok 2013. március 31-ig lesznek érvényesek, a kézhezvételtől használhatók fel a kedvezményes utazásra. A nyugdíjfolyósító igazgatóság 2012. februárban néhány helyre kiküldött, és még "Nyugdíjasok utazási utalványa" megnevezést tartalmazó, 2012/2013. évre tervezett utalványa érvénytelen, nem használható fel utazási kedvezmény igénybevételére.
A 2011/2012. évi "Nyugdíjasok utazási utalványa" nyújtotta lehetőséget már teljes egészében felhasználók, de áprilisban kedvezményes utazást terveznek egyedi kérelemmel, megkereséssel fordulhatnak a megyei vagy fővárosi kormányhivatalok nyugdíjfolyósító igazgatóságához utazási kedvezményre szóló hatósági igazolásért. Ez a hatósági igazolás csak 2012. áprilisban, két utazási alkalomra használható fel 50 százalék kedvezmény.
Azok a nyugdíjasok, akiknek már betelt a 2011-es szelvénye, de az új, ellátottak utazási utalványát még nem kapták meg, a Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóságon vagy a megyei nyugdíjbiztosítási igazgatóságokon kérhetnek egyszeri igazolást, amellyel két darab, egy útra szóló 50 százalékos vagy egy darab menettérti útra szóló 50 százalékos menetjegyet vásárolhatnak, azonban 90 százalékos kedvezményűt nem. Az igazolást 2012. április 30-ig lehet félárú menetjegyváltásra felhasználni
- ugyanúgy, mint a 2011-es szelvények esetében - kizárólag érvényesség megjelölésével és akár 60 napos elővételben is.
A Volán-társaságok 2012. május 1-jétől már csak az "Ellátottak utazási utalványa" tulajdonosainak biztosítanak utazási kedvezményt a helyközi menetrend szerinti autóbuszjáratokon, a korábbiakra, valamint a külön kérelemre kiadott hatósági igazolásokra nem - hangsúlyozza a Volán Egyesülés.

A hónap dolgozója

Mile András, Karácsond

MileJoghallgató volt ez a huszonéves karácsondi fiatalember, de állapota miatt fel kellett függesztenie tanulmányait, így került jelenlegi munkahelyére, a karácsondi agrártelephelyünkre tavaly nyár elején. Nem egyszerűen elfogadta új helyzetét, lehetőségeit, hanem képességeihez mérten kimagaslóan teljesít minden itteni mezőgazdasági vagy élelmiszer- feldolgozó munkálat terén. Vagyis egyaránt „észreveteti magát” az üzemben a boltok számára történő zöldségtisztításban vagy a savanyításban, illetve a fóliasátor alatti és a szabadtéri palántázásban, gazolásban. Még munkatársai türelmes betanításában is jeleskedik, ideértve az autistákat, hiszen itt (a hat őrt nem számítva) 15 egyéb megváltozott munkaképességű személy mellett egy tucat autista is dolgozik. Ugyancsak nagy erénye, hogy rugalmas, sőt áldozatvállaló a lecsúsztatható túlórák elvállalásában. Az ilyen, nem egyszer hétvégi tevékenységet a mezőgazdasági szezonmunkák halaszthatatlansága követeli meg időről-időre. Egy hétvégén András például 2700 kiló káposzta feldolgozásában közreműködött.




Ruisz Dezső, Szombathely

RuiszKikészítő ember Ruisz Dezső, de nem a szó pesties értelmében. A szombathelyi Rumi úton található, jelenleg 24 fős seprűüzemben a kikészítés természetesen a seprűgyártás utolsó munkafolyamatait jelenti: méretre vágás, „magolás” (a még megmaradt cirokmagok eltávolítása), ollóval „fazonigazítás”, majd a kötegelés (5–10 darabos kötegekbe). Mindezek mellett Ruisz Dezsőnek, mivel ő az utolsó csavar a gépezetben, a seprűk minőségére is oda kell figyelnie, a hibás darabokat neki kell kiszűrnie. Lelkiismeretes, megbízható, igen jól teljesítő munkaerő, ami különösen fontos olyan üzemben, amely 90 százalékban külföldi
(azon belül döntően olasz) piacra termel. A jelen hónap vasi főkefés dolgozója 1994 végétől dolgozik a vállalatnál, belépése óta a seprűüzem oszlopos tagja. (Régi „seprű” tehát, mégis jól „seper”, amihez szívből gratulálunk.) Egykor, az itteni seprűgyártás visszaesése idején ez a kolléga más üzemrészekben, más munkafolyamatokat is végzett, ott is kitűnően helytállt.





Fekete Lászlóné, Csongrád

FeketeTöbb mint kilencvenen dolgoznak csongrádi telephelyünkön – az egykori leánykollégium épületében –; a fáma szerint nehéz volt egyetlenegy dolgozót kiválasztani a kollektívából.
Ez a telephely valóban mozgásban van, köszönhetően a Bizsu D.H. Intertrade nevű céggel való kapcsolatnak, a folyamatos bérmunka-ellátottságnak. Sok a húzóember, ami az itteni erős közösségi szellemből is fakad. Közéjük tartozik Fekete Lászlóné Margitka (két felnőtt gyermek édesanyja) is, munkája megbízható, teljesítménye kiemelkedő. Lelkiismeretes gyártója, kiszerelés-készítője, csomagolója a bizsutermékeknek, dekorkozmetikai készítményeknek. Betegsége ellenére nagyon keveset hiányzik, az egészségügyi és otthoni gondokról mindig elfeledkezik a munkahelyén, sőt „nem átall” jókedvet árasztani környezetében.








FELHÍVÁS
Kedves Munkatársaim!


A közelmúltban egy halálos kimenetelű baleset történt Társaságunk budapesti, Fehér úti telepén. Sajnos a balesetet szenvedett kollégánkat már nem tudjuk visszahozni, de kellő odafigyeléssel talán megakadályozhatóvá válhatnak a további, hasonló kimenetelű balesetek. Nem erre a szomorú esetre nézve (amelyben betegség volt az előidéző), hanem általában a munkahelyi balesetekkel kapcsolatosan a felelősség gyakran a munkáltatókat terheli. Ám a munkavállalók sem mentesülnek a felelősség alól, ha vétkes magatartásuk következményeként állt elő a baleset, illetve a baleset következtében keletkezett sérülés.
A munkavállaló magatartása okozza a balesetet, ha a munkavállaló nem viseli azokat az egyéni védőeszközöket, nem a szabályozott formában használja a munkaeszközöket, melyeket a munkáltató megkövetel, vagy nem a szabályoknak megfelelően használja a munkagépeket. Kérek minden munkavállalót a Társaság Munkavédelmi Szabályzatának tanulmányozására és az abban leírtak betartására, továbbá a munkatársaival szembeni nagyobb odafigyelésre, segítségnyújtásra.
Szükség esetén a gyakorlatban is hívják fel egymás figyelmét a felelős eszközhasználatra! Ezzel egymásra is vigyázunk!
Köszönöm.
Hegedűsné Hegyi Anikó
minőségbiztosítási vezető


Főkefe Hírmondó 2012. március
A Főkefe Hírmondó márciusi száma letölthető, megtekinthető itt .pdf formátumban.

„Ez a szem műthető”
Nem a sztárorvos vitte jégre Attilát


Nagy AttilaSemmit a balra, tizenöt százalékot a jobbra… Vagyis szinte teljesen vak volt a seprűvarró Nagy Attila. Térlátása, színérzékelése nulla. A számítógépes oldalakat neki úgy fel kellett nagyítani, hogy egy eredetileg kicsiny folt foglalta el a képernyőt. Ha valaki a metrón előtte újságot olvasott, volt, hogy kivette a kezéből, mivel azt hitte, felé nyújtják… Ráadásul az ilyen veleszületett szürke hályog csak további romlást ígér tulajdonosának.
Elvégre ez a vakság leggyakoribb előidézője. Azt, hogy izgalmas fejlemények vannak e látássérült kollégánkkal, Szabó Mónika rehabilitációs munkatárs súgta meg a Hírmondónak. Megműtötték Attila szemét, és a műtét sikeresnek bizonyult! No, éppen ilyen sztori kell a Színező rovatba. Amikor először akartunk találkozót egyeztetni Attilával, kiderült, épp a másik szeme műtétjére készül. Végül márciusban nagyon derűs és elégedett fiatalembernek ismertük meg őt. Ekkorra már mind a két hajlítható műlencse beültetésén túl volt.
– Miután a doki a jobb szemem megvizsgálta, kijelentette, hogy ez a szem műthető.
Kérjek időpontot, mert ő ezt a szemet megműti. A novemberi, első operáció után rögtön érzékelhető volt a különbség! Fél napig a kezemet néztem, a bőröm alatti ereket, a ruhám vagy az üdítőflakonban a narancslé színét, a kádban az áttetsző vizet. Végre meg tudom különböztetni, melyik mozgólépcső megy felfelé, melyik lefelé! A zebrán észreveszem, ha int az autóvezető, hogy mehetek. Látom a gyermekeim arcát, mosolyogni látom őket – árad Nagy Attilából a tapasztalás emléke.
Emlék…? Nem csak az, hiszen a látást ma is élvezi. Ám vigyázat, a lelkesedés félreérthető is lehet:
– Egy ismerősömet akaratlanul megbántottam – meséli –, ültem vele szemben, és elragadtatottan közöltem vele, hogy szeplős az arca. Ő először tényleg megsértődött, amíg meg nem értettem vele, hogy ez nekem élmény!
Az első műtét után, január 22-én Attila korcsolyázni is megtanult. Három gyermeke csalta ki egy 10. kerületi tejgyár műjégpályájára. Nos, a hat-, nyolc- és tízéves gyerek átvitt értelemben is jégre vitte a gyanútlan apukát. Mert bár tulajdonképpen ment Attilának a korcsolyázás, de egyszer csak zúgott egy nagyot és – eltörte a kezét. Attila nem sokat siránkozik ezen, inkább dicséri Radó Gábort, a Szent István Kórház szemspecialista orvosát, aki más orvosokkal ellentétben nem utasította őt el, és bár e jobb szemet tökéletessé nem tette, de színekhez, éles formaélményekhez segítette. A sztárorvos késznek mutatkozott hozzányúlni a teljesen vak bal szemhez is. Februárban megtörtént az újabb műtét.
– Veszítenivalóm nem volt... Ezt a műtétet először mégis megbántam, mert nagy, kétórás műtét lett, és utána hetekig fájdalmat éreztem, be is gyulladt a szemem. De mára már elmúlt a fájás, lett térlátásom és másfél méterről tudom gyakorolni ezzel az eddig egészen vak szememmel az ujjolvasást! Könnyebben élek, azóta nem tartom ferdén a fejem! Ja és kinyitom a bal szememet is! Attila, maradj te boldog ember akkor is, ha a látvány ugyan nem, de az újdonságérzet megfakul.

Köszöntő
Tavaszi levél
Kedves Olvasó!


JoóNorbi, a fiatal hallássérült kolléga az egyik műhelyből megszólított a folyosón. Már korábban is barátságosan mosolygott rám, ha szembetalálkoztunk. Azt hiszem, akkor jegyzett meg magának, amikor „cégarcunk”, Bill tartott közönségtalálkozót a Laky Adolf utcai dolgozóknak. Merthogy a tavaly októberi beszélgetést én moderáltam a bluesénekes csillaggal. Szóval nemrégiben Norbi megállított és közölte, nagyon tetszik neki az újság. Jólesett a kezdeményező biztatása, és mivel az ő hallássérültségének foka ezt megengedi, ott helyben társalogtunk egyet. Azóta még szívélyesebben üdvözöljük egymást. Gyuszi, egy szintén hallássérült srác számítógépen dolgozik, a februári lapszám tördelésében is közreműködött. Azt hiszem, ő semmit vagy csak nagyon keveset hall. Az egy asztalnál történő együttműködés félórás kényszerű üresjáratában elkértem a komputere billentyűzetét. Attól kezdve egymásnak tologattuk a klaviatúrát – jót leveleztünk. Közben többször egymásra nevettünk, mert az „egyképernyős” levelezés során rájöttünk, mindketten fogékonyak vagyunk a tréfálkozásra. Azt hiszem, sosem felejtem el e derűs perceket. S azt a tanulságot, milyen kis lelemény-befektetéssel le tudunk dönteni mi, emberek, közénk magasodó, eladdig vastagnak tűnt falakat. Minden beállítódás kérdése! Értéknek tartom-e a másik emberrel való kommunikációt vagy sem? Hagyhatom-e, hogy valaki elszigetelődjék miattam csak azért, mert netán kisebbrendűségi érzése van, korábbi rossz tapasztalatok miatt?
Egymást érik tavasszal az ünnepek, népek szabadságával, szabadulásával vagy az ember megváltásával kapcsolatosak. Azt hiszem, igazán szabadok akkor vagyunk, ha egységre akarunk jutni, vagy legalábbis tudjuk a másikat – külső-belső akadályokat is legyőzve – szeretni, tisztelni, építeni. Gyakoroljuk hát egymással a „lelki rehabilitációt”, amelyre mindannyiunknak szükségünk van. Ha pedig valaki túlontúl görcsösnek, bizalmatlannak érzi magát, vegyen példát a fejlődőképes tavaszi rügyekről…
Joó István
főszerkesztő, kommunikációs referens

Lehet ennél versenyképesebb a FŐKEFE
Beszélgetés Árvai Csaba pénzügyi igazgatóval


ÁrvaiÉppen a napokban – március 16-án – nevezték ki pénzügyi igazgatónak az ügyvezető igazgató felkérésére. A céghez nem egészen egy éve, tavaly májusban került, gazdasági-pénzügyi elemzőként. Igazából miben változott most az ön feladatköre?
– Korábban elemzéseket, előterjesztéseket készítettem az ügyvezetés, a Felügyelő Bizottság vagy a Tulajdonos számára. Részt vettem az egyes tevékenységek eredményességének elemzésében, javaslatok, módosítások előkészítésében, közösen az érintett szakterületek vezetőivel. Munkajogi értelemben mostantól vezető beosztású állást töltök be, a vele járó irányítási joggal és az ahhoz társuló felelősséggel. Az ügyvezető a pénzügyi igazgatói beosztáson túl azzal is megbízott, hogy az ő távolléte esetén ellássam általános helyettesítését is.
– Hogyan volt meg eddig a Társaság pénzügyi igazgató nélkül?
– Tavaly november 25-én hagyta jóvá a Tulajdonos a Társaság új szervezeti és működési szabályzatát. Ennek egyik újdonsága a központosítás volt. A gyáregységekre tagolódás formailag megszűnt, az irányítási funkciók egységesen a Laky Adolf utcai központ igazgatási szervezetébe kerültek. A centralizációval – amely a gyakorlatban bő egy éves folyamat, tehát még zajlik – egyrészt csökkentek a vezetői munkakörök, míg a pénzügyi igazgatói feladatkör magában foglalja az egész FŐKEFE gazdasági szakterületeinek és humánpolitikájának irányítását. Előbbibe a gazdasági főosztályon belül a pénzügyi és számviteli alosztályokra osztott főkönyvelőségi osztály, illetve a kontrolling osztály tartozik. A „HR”-nek pedig immáron része az oktatási és a rehabilitációs osztály is.
– Mivel indokolható, hogy a humánpolitika sajátos területei, az oktatás és a „rehab” is végső soron pénzügyi irányítása alá kerültek?
– Ez a mi vállalatunk esetében, amely megváltoztatott munkaképességű (mmk-s) dolgozókat foglalkoztat és részesít idevágó rehabilitációban, nagyon is ésszerű. Hiszen a cég támogatást kap az mmk-s dolgozói után, s ez a finanszírozás a Társaság gazdálkodásában mindmáig a legmeghatározóbb elem.
– Ha ez így van, hogyan sikerült a tavalyi másfél milliárdos támogatás-csökkentésből - mint tulajdonképpeni veszteségből - 800 milliót lefaragni?
– Költségtakarékosság, veszteséges tevékenységek megszüntetése, hatékonyságjavítás révén, azonban sajnos emellett még számottevő veszteség maradt, ami menedzsment hatáskörben nem volt kezelhető. Sok esetben a dolgozók áldozatvállalása is kellett a kiadásaink megzabolázásához. Elmondható ugyanakkor, ha a 2010-ben kapott támogatás mértéke változatlan maradt volna tavaly, akkor a Társaság éves nyeresége 2011-ben a kétszerese lett volna a 2010. évinek.
– Gondolom, nem pusztán a támogatás csökkenése idézte elő a nehézségeket…
– Természetesen nem csak az. Romlottak a válság következtében a külső, üzleti feltételek is, ami még most is tart. Nehezen fenntartható gazdálkodási szerkezetet örökölt a Társaság a múltból, ill. előnytelen üzleti szerződések is kifejtették negatív hatásukat. A hatékonyságjavító intézkedések gátját jelenti ma is, hogy még mindig körülbelül 80 tevékenységet végzünk, kb. ugyanennyi telephelyen. Ha kevesebb tevékenység folyna nagyobb léptékben ugyanennyi telephelyen, javulna az eredményesség is. Az Apple „almás” cég termékei – pl. iPhone – egy konyhaasztalon elférnek, s az egész világra kiterjedően óriási nyereséget húznak e viszonylag szűk termékskálából. A mi tevékenységeink szórtságának a kezelése idő-, energia- és költségigényes, melyet mindenekelőtt a veszteséges tevékenységek kiváltásával kell megkísérelni.
– A teljesség igénye nélkül: jelenleg milyen egyéb kitörési pontokban gondolkozik a vezetés?
– Mindenekelőtt üzleti-kereskedelmi vonalon kell olyan mértékű javulást, bővülést felmutatnunk, ami a pénzügyi eredményeinken is érezhetően javít. Kitörési pont lehet az európai uniós forrásból megvalósuló Társadalmi Megújulás Operatív Program munkahelyi rehabilitációval összefüggő pályázata is, amelynek segítségével mmk-s dolgozóink kompetencia-szintjét tudnánk növelni, saját és közösségi haszonnal.
Versenyképesebb lehet a FŐKEFE, ha piackutatás készítésével figyelembe vesszük a TÁMOP-képzés irányának meghatározásánál, hogy egyáltalán mire van igény a piacon.
– Nos, mire?
– Úgy gondolom, a kizárólag élőmunka-igényes munkafolyamatok felkutatásával, bérmunkában történő ellátásával juthatnánk versenyelőnyhöz a piacszűkülés időszakában. Olyan tevékenységekről beszélek, melyeket gépekkel még nem tudtak kiváltani a gazdaságban, mert ember a gépnek jellemzően nem versenytársa. Fejlesztendőek még saját gyártású és márkázott termékeink a minőség és az ár javításával, a piaci kereslet függvényében.
– Az előrejelzések szerint júliustól megváltozhat a foglalkoztatás és a támogatás hatályos jogszabályi környezete, rendszere. Mivel a közeljövőbeli változás még nem tárult fel kellőképpen, a pénzügyi igazgatónak különféle forgatókönyveket kell vizionálnia, gyártania?
– Valóban nagyon nehéz 2012 üzleti tervezése úgy, hogy nem ismerjük azokat az új feltételeket, melyek legkorábban csak év közepén ismerhetők meg. Lényegében a FŐKEFE tervez és teszi a dolgát a legjobb tudása szerint, ám csak az időszak végén derül ki, mik is voltak az elvárások… Természetesen a menedzsment messzemenőkig azonosul a kormányzati szakpolitikával és elfogadja az állami költségvetési elvárásokat, igyekszik igazodni azokhoz.
– Kérem, mondjon egy kifejezetten jó hírt olvasóink számára, bármilyen aprónak tűnjék is…
– A pénzügyi vezető általában nem a jó hírek hozója, az az ügyvezető igazgató privilégiuma – no de a viccet félretéve, azért több ilyet is lehet említeni. A vezetés felvállalta a bérkompenzáció, tehát a béremelések (elvárt bér) végrehajtását, kigazdálkodását, tárgyalások folynak a Nemzeti Üdülési Alapítvánnyal állami üdültetésről, valamint a TÁMOP képzési projekt mellett kilátásban van egy norvég projekt is, ami a külső, belső (társadalmi) párbeszédet hivatott javítani, a foglalkoztatottak karrierigényeinek felmérésével. Továbbá tervezzük újra bevonni a dolgozókat a közös céges jövőnk, a foglalkoztatási tekintetben vett kitörési pontok megtalálásában, a jól ismert „ötletroham” eszközének alkalmazásával. Egykor egy ilyen közös gondolkodásban született dolgozói ötlet alapján született a martfűi együttműködés a CIKTA cipőgyárral. Nos, ezt a fajta ötletpályázatot és gyakorlatot tervezzük föleleveníteni és megszilárdítani. A „fő szabály”, hogy nincsenek rossz ötletek!
– Korábbi és mai magas beosztásai ellenére nem annak a híve, hogy a vezetők és az „egyszerű” dolgozók között áthidalhatatlan távolság legyen?
– Korábban bürokrataként dolgoztam, s inkább csak papírhalmok mögül láttam a gazdasági-pénzügyi folyamatokat. A FŐKEFE-ben végzett munka ehhez képest különös színt és alázatot hozott az életembe. Nemcsak azért, mert „része lettem a reálgazdaságnak”, hanem azért is, mert a Társaság eredményességén túl a dolgozók hosszú távú megelégedettségének előmozdításában is elkötelezettnek érzem magam. Ösztönöz a feladataim végzésben, hogy termelő, kétkezi munkatársak közelében töltöm a napi munkaidőt, akik különféle hátránnyal teszik ezt. Különösen jól esik, ha például a büfé előterében a dolgozókkal kollégaként üdvözölhetjük egymást, hűvös távolságtartás nélkül, mert ettől érzem magam megtisztelve, nem pedig a formális kapcsolattartástól. Vallom, hogy elsősorban emberek vagyunk, és csak másodsorban töltünk be beosztásokat. Korábban az volt a jelmondatom, hogy az adófizetők érdekeit védem, most pedig a Társaság érdekeinek védelméért küzdök, amelynek valójában csak egyik „haszonélvezője” a tulajdonos és a Kormány, mert a szociálpolitika eme szegmensének sikere a dolgozók elégedettségében is meg kell nyilvánuljon, különben a siker viszonylagos marad!

Dolgozói fórumot tartott az ügyvezető igazgató
„Előre csökkentjük a hátrányokat”


FórumA FŐKEFE még mindig biztos, állandó megélhetést tud biztosítani, de a szokásosnál is feszültségtelibb időszakot élünk – mondta Szabó György ügyvezető igazgató Társaságunk Laky Adolf utcai központjában, azon a tájékoztatón és dolgozói fórumon, melyet a Lipcsei László vezette Központi Üzemi Tanács kezdeményezett február végén.

A pletykatermelés ellen Dolgozók százai előtt Szabó György először is érthetőnek nevezte, hogy némi bizonytalanság jelentkezik a kollégák körében. De nyomban hozzátette: elutasítja a „pletykatermelést”. Rávilágított: a rémhírterjesztők lételeme a közérzet tudatos rontása. „Nem lesz itt se zsidó kórház, se oktatási központ, se bowlingpálya... Ezzel az épülettel nincs értékesítési szándék, az önök munkahelye és központi telephelye meg fog maradni. Van és lesz Laky Adolf utca. Igaz, lesz benne oktatóterem is, ahol TÁMOP-képzések folynak majd” – ártalmatlanította a legrikítóbb pletykákat az ügyvezető, akinek szavait jeltolmács közvetítette a hallássérülteknek. Visszatekintve 2011-re, elmondta, sok változás volt a rokkantnyugdíjak, szociális ellátások terén, ráadásul a folyamat tovább zajlik a foglalkoztatást és a szociális helyzetet illetően. „Vélelmezzük ugyanakkor – szögezte le a FŐKEFE első számú vezetője –, hogy a 2012-es évvel is meg fogunk birkózni.”

Javul a tevékenységi szerkezet

Felidézte a közelmúltból, hogy a másfél milliárd forintos támogatás-kiesés teremtette hiány nagyobb részét sikerült behozni, kigazdálkodni. Számos olyan tevékenység került ide, ami biztos és állandó leterhelést ad (részvétel a CIKTA-cipőgyártásban Martfűn, lámpagyártás, infúziószerelés kiterjesztése Vas megyében, doboz- és tasakgyártás Németországba.) Eközben súlyosan veszteséges tevékenységektől váltunk meg. Itt Szabó György kitért olyan érzelmi típusú dolgozói fölvetésekre is, mint például az, hogy vak-, gyengénlátó kollégák fájlalják a tollszerelési munkálatok megszűnését. „Mérlegelésre nem volt lehetőség – magyarázta el az ügyvezető. – Nemhogy nyereségessé, de még kevéssé veszteségessé se tudtuk tenni ez a tevékenységet, hiszen tarthatatlan, hogy 12-13 forintos előállítási költséggel 2,60-3,60 az ár.”

Új rehabilitációs rendszer lesz

Ami a megváltozott munkaképességűek foglalkoztatásának támogatásváltozását illeti, Szabó György elmondta, az idevágó norvégiai rendszerre hasonlít majd, ami megvalósul. Norvégiában nem a fogyatékosságot tekintik, hanem a megmaradt munkaképességet, és személyre szabva találják meg az érintettek számára megfelelő munkahelyet. „Olyan rehabilitációs rendszer alakul majd ki, melyben az adott személy sorsa végigkísérhető, fejleszthető, és adott esetben kivezethető a nyílt munkaerőpiacra. Persze lesznek olyanok, akik a képességeik miatt itt maradnak” – említett néhány elemet a készülő országos koncepcióból. Úgy vélte Szabó György, az volna ideális, ha egy ilyen átálláshoz sok pénz és viszonylag sok idő állna rendelkezésre, de megállapította, hogy ez nincs így. Annyi bizonyos, a rehabilitációs osztály létszáma bővülni fog. Szó esett arról is: oktatási központ nem leszünk, de az uniós forrású TÁMOP keretében többmilliárdos keret érkezhet majd a megváltozott munkaképességű dolgozói állomány fejlesztésére. Szakmai képzés, nyolc általános elvégzése, munkaerőpiaci esélyjavítás – többek között ezt jelentheti majd a képzés. A cél, hogy az emberek biztonságosan kihelyezhetők legyenek a szabad munkaerőpiacra, miközben saját életkörülményüket javítani, jövedelmüket növelni tudják. Ezzel a tranzitfoglalkoztatással a nyugati gyakorlatot követjük majd. A FŐKEFE elébe menve az állam által generált folyamatoknak, a tervek szerint fölméreti egy mintacsoport esetében, hogy a dolgozó saját akarata, képessége szerint megfelelő munkát végzi-e. Ha a képessége többre, másra érdemesíti, áthelyezik megfelelőbb helyre. Később fölmérik, nőtt-e a teljesítménye, javult-e a közérzete. „A mai foglalkoztatás őskövület, nem folytatható” – tette hozzá az ügyvezető igazgató a fogyatékossággal élőket illető eddigi gyakorlatot illetően.

Munka és óraszám egyenes aránya

A Társaság vezetője foglalkozott azzal a dolgozói óhajjal is, mely az óraszámok visszaállítására irányul. „Több mint ezer főnél visszaemelődött, tartottam a szavam – jegyezte meg. – De azt is látni kell, akkor és ott lehet rekonstruálni a régi kedvezőbb helyzetet, ahol a munkaleterheltség indokolja ezt. Ahogy jön a munka, úgy emelünk, illetve ha az üzleti terv időarányos teljesítése megfelelő lesz, folytatódik az emelés.” A FŐKEFE ügyvezető igazgatója előtárta, a gazdasági körülmények kedvezőtlenek, s ennek következtében a régi nagy megrendelőknél is csökkennek a példányszámok, sőt nem egy esetben maguk a megrendelők tűnnek el. Ebbe persze nem szabad belenyugodni, a FŐKEFE üzletpolitikáját csúcsra kell járatni.

Ígéretes együttműködések

„Nem pusztán várjuk a változást, hanem próbáljuk a hátrányokat előre csökkenteni. Ez a munkákkal lehetséges. Nagy állami irodai beszerzési pályázaton az egyik legjobb nagykereskedővel indulunk, kihasználva védett szervezeti státusunk helyzetelőnyét. Együttműködünk a Kormányzati Elektronikus Közszolgálati Hivatallal. 2013-tól a kormányablakokat kiszolgáló állományt mi fogjuk biztosítani 150-200 emberrel” – sorolta Szabó György. A dolgozói fórumon ismételten ígéretet tett arra, hogy 2012 első félévének végéig, amennyiben lehetséges, pótolják a 2011-es törzsgárdajutalom elmaradt, bruttó tízezer forintos részét. Észrevételezte, helytelen a kérdezők ama jelzője, hogy „visszatartott” a 10 ezer, hiszen maga a törzsgárdajutalom nem kötelező, hanem vezetői gesztus volt az Üzemi Tanáccsal való egyeztetés nyomán.

Gyarapítandó mmk-s állomány

A Füzér utcai dolgozók kérésére hangsúlyozta a cégvezető: elbocsátani nem akar a
FŐKEFE vezetése. Rámutatott, egyedülálló módon 2011 második félévben többletlétszámra kértek és kaptak lehetőséget, és ugyanezzel a lehetőséggel élnek az idei első félévre is, hogy a 3525 mmk-s foglalkoztatotti szám 3822-re gyarapodjék! Hozzátette azonban: nem önmagában
mmk-sokat kell foglalkoztatni, hanem közülük olyanokat, akik szeretnének aktívan dolgozni. „Senkitől sem azt várom el, hogy napi 16 órát dolgozzon, mint én, de azt igen, hogy munkaidejét aktív munkával töltse ki” – hangzott Szabó György erős mondata.
„Nagyon örülnénk, ha volna ismét Kollektív Szerződés – felelte egy idevágó kérdésre az igazgató –, különösen, ha meg tudnánk tölteni tartalommal, de ez csak azután lesz lehetséges, ha az új Munka Törvénykönyve hatályba lép. Mindenesetre a szakszervezetekkel elkezdjük a tárgyalásokat.”

A kefe és a seprű nem tűnik el

A kefe- és seprűgyártás megmaradásáért aggódóknak kijelentette: miután sikeres „közelharcot vívott” e hagyományos főkefés tevékenységek érdekében, ezek továbbra is a megőrzendő munkák közé sorolandók.

Nincsből adni valós lehetőségeket

Világossá vált, nem áll módjában a cégnek kompenzálni a nyugdíjasbérletek elvételét. Sajnos, az étkezési utalvány, gyerekbeiskoláztatás szintén a „nincs miből kategória”, ahogy az ügyvezető fogalmazott. Hozzáfűzte: „Ha tudnánk, adnánk, de mai nehéz helyzetünkben nincs rá keret. Ám a FŐKEFE az elmúlt év során két olyan kedvezményt is felajánlott – villanyáramszolgáltató-váltás, mobiltelefonálási flotta –, amivel csak igen kevesen éltek. Holott a kettővel elérhető volna mintegy 10 ezer forint megspórolása dolgozóink háztartásában! A nincsből próbálunk adni valós lehetőségeket – állapította meg Szabó György, megemlítvén a bükfürdői üdültetés, illetve nyaralási szezon kibővülésével kapcsolatos intézkedést is.

Marad az adminisztratív létszám

Március 5-én az adminisztratív állomány számára is öszehívott az Üzemi Tanács egy hasonló dolgozói fórumot. Itt Szabó György ügyvezető nyomatékosította, hogy nem gondolkodnak a nem mmk-s adminisztrátori létszám további csökkentésében, mert az már veszélyeztetné a Társaság biztonságos működését.

Eredményre vezetett az ötletpályázat Martfűn
A CIKTA-cipők ma már a FŐKEFE segítségével készülnek


MartfűNyilvánvaló sikertörténet a FŐKEFE közreműködése a CIKTA Kft. cipőgyártásában 2011 elejétől. A martfűi 2-es fióktelepen zajló tevékenységünk egy dolgozói ötletpályázat gyümölcse. A folyamatos, minőségi munkaellátást biztosító együttműködés az adott telephely fennmaradását is garantálja.

Idéntől már nemcsak a leendő CIKTA-cipők jelölése és címkézése folyik Társaságunknál, hanem bizonyos varrási műveletei is. Az ehhez vezető út egy ötletpályázattal indult, melyet a jelenlegi ügyvezető igazgató írt ki 2010 októberében. Szabó György ezzel főleg arra igyekezett ösztönözni dolgozóinkat, hogy leljenek fel közeli, számottevő munkákat a Társaság számára. Kiss Imre, a Martfű 2. dolgozója nem volt rest kihasználni ismeretségét a tiszaföldvári CIKTA Kft. tulajdonosával, és megérdeklődte, lehetne-e szó együttműködésről a megváltozott munkaképességűeket foglalkoztató állami vállalat és a lábbeligyártó magáncég között (mely tulajdonképpen a híres martfűi Tisza Cipőgyár egyik utóda). A megkeresésből hamar együttműködés lett, Kiss Imréből pedig ötletpályázat-nyertes. Egyébként nem minden martfűi dolgozó örült annak, hogy a FŐKEFE beszáll cipőkészítésbe, ami valamelyest érthető, hiszen sokan a fióktelep állományából a Tisza Cipőgyárban eltöltött évtizedek múltán váltak leszázalékolttá. Közülük némelyek szerettek volna inkább megmaradni a Martfű 2. telephely addigi egyszerűbb munkáinál – tollszerelés, ajándékzacskó- vagy dísztasak-hajtogatás, borítékkészítés – mintsem ismét cipőt gyártsanak. Az egyéb tevékenységek azonban önmagukban távolról sem nyereségesek, nem biztosítják a martfűi munkahelyek megmaradását.
Az itt folyó tartós bérmunka azért is megfelel a gazdaságosságra irányuló erőfeszítéseinknek,
mert a CIKTA a hat kilométerre lévő Tiszaföldváron van. Tavaly még kizárólag talp-, és szárcímke-ragasztás, és – sablon segítségével – varrásjelölés folyt a szóban forgó martfűi telepünkön, ez év januárjától azonban már tüzöde is üzemel a FŐKEFE eme tájékán, az egykori óvodaépületben. Beindításában, azaz a varrók betanításban nagy szerepe volt Kiss Imréné Editnek, aki szintén egykori Tisza cipőgyári varrónő; most az egyik meós.
Jelenleg a 2-es számú martfűi fióktelep hatvan dolgozójából körülbelül harmincan vesznek részt a cipőgyártásban, köztük négy cikcakk- és négy kéregvarró. Napi hatszáz pár lábbeli készül itt, a teljesítmény növekszik.
– Örülök, hogy hozzájárulhattam a munkahelyeink megszilárdításához – mondja a Hírmondónak Kiss Imre, aki 1999-től dolgozik a FŐKEFÉ-nél, immár a cipőgyártásban.
Jelöl és címkéz. Szerinte a tavalyi körülbelül 12 milliós árbevétel idén jócskán növekedhet, hiszen már varrási műveletek is kizárólagosan idekerültek. Az együttműködéssel a százfős CIKTA Kft. ügyvezetője, Lakatos Irén is elégedett.
– Előnyös a számunkra, hogy partnerünk, a FŐKEFE sok cipős szakemberrel rendelkezik, s hogy a hozzáállása a munkához rugalmas. Ha a mi megrendelőnk több munkát kíván meg tőlünk időszakosan, akkor nem kell erre külön embereket fölvennünk, hogy aztán valamivel később elbocsássuk őket. Egy magyar középvállalkozó a mai viszonyok között csak hazafi lehet. Ez látszik igazodni Lakatos Irén záró megjegyzéséből is:
– A magyarok fogjanak össze, mert csak akkor maradnak fönn vállalkozásaik, ha egymást segítik!

A Hónap dolgozója

GÁL FERENC, Budapest

GálA Fehér úti síkötésgyártó üzem jelenlegi csoportvezető karbantartója még 1968-ban lépett be a Fővárosi Finommechanikai Vállalathoz mechanikai műszerészként. 1996-ban a céget átvette a FŐKEFE, így lényegében első munkahelyén dolgozik. A Füzér utcai telephelyen például gépbeállító műszerészként az ottani géppark műszaki állapotáért felelt. A síkötésgyártás négy évvel ezelőtti beindulása új kihívásokat hozott, mivel nem a megszokott műszaki megoldású berendezéseket kell üzemeltetni, ráadásul távol az azokat tervező osztrák és francia szakemberektől. Gál Ferenc a Salomon- futókötés gyártósorának hazánkba költöztetése óta, mintegy két éve erősíti síkötésgyártó csapatunkat. Feltalálta magát az új helyzetben, még a számítógép-vezérlésű mérőrobotok is tisztelettel engedelmeskednek neki. Magas szintű szakmai ismereteire alapozva lelkiismeretes és messzemenően pontos munkát végez, számtalanszor javasol egyedi, eredményesnek bizonyuló megoldásokat a hatékonyság növelésére vagy a terméktípus-átállások idejének a lerövidítésére. Segítőkészsége, előzékeny, barátságos kollegialitása legendás, vezetőinek is kellemes vele dolgozni.




SCHMELCZER FERENC, Komló

SchmelczerFebruárig a bodolyabéri telephely csoportvezetője volt, immár a Komlón kialakitott új termelési központban végez hasonló munkát, mintegy húsz ember munkáját irányítva közvetlenül. Határozott kiállásával, szervező munkájával óriási segítsége a művezetőnek. A minőségellenőri feladatokat is ellátja. Neve és eddigi munkássága biztosíték arra, hogy a telephelyről nem kerül ki nem megfelelő papíripari termék. Egyenes, őszinte, nyílt természetéért munkatársai, vezetői tisztelik, szeretik. Mondják, nem lehet elképzelni rendezvényt nélküle. Nagy szerepe volt abban, hogy a bodolyabéri fióktelepen remek közösségi szellemű és hangulatú kollektíva alakult ki. Egészségi állapota miatt megvált szőlőjétől, de háztáji kiskertjét a rá jellemző szorgalommal és igényességgel műveli. A személyes életében ennél is fontosabb, hogy egy leány és egy fiúgyermeket nevelt fel feleségével, aki szintén a FŐKEFE helybeli üzemének dolgozója. Éppen lapzártánk idején született meg harmadik unokája. Úgyhogy ha a Hónap dolgozója címet is idevesszük, Schmelczer Ferencnek igazán van mire büszkének lennie…





SÁMSON LÁSZLÓ, Szombathely

SámsonOkkal kel nap mint nap jó korán Sámson László. Kemenesaljáról, pontosabban Vásárosmiskéről, mintegy negyven kilométerről utazik átszállásokkal a vasi megyeszékhelyen található munkahelyére. Elég régóta van ez így: 1975 óta dolgozik a Rumi úti papírüzemben, jelenleg 7,2 órákat „húz le” a szombathelyi FŐKEFÉ-nél. Eredeti szakmája egyébként könyvkötő. Síkvágóként kezdett, de látásromlása miatt át kellett helyezni. Jelenleg kézi tevékenységeket végez, például különféle gyűjtődobozok ragasztását. Munkavégzése két szempontból is „tökély”: egyrészt mert a Szombathelyen töltött 36 munkaév alatt minőségi kifogás egyszer sem merült fel a keze alól kikerült termékekkel szemben, másrészt mert napi tevékenysége egészen kiugró. Kollégái szerint egy „csendes arany ember”. Jó példa arra, hogy nem kell föltétlenül vezéregyéniségnek lenni ahhoz, hogy valaki a Társaságnál Hónap dolgozója legyen.


Főkefe Hírmondó 2012. február
A Főkefe Hírmondó februári száma letölthető, megtekinthető itt .pdf formátumban.

Színező

rajzAntal László: A lélek szabadsága c. grafikájáról. Családi kapcsolat? Házastársi? Vagy barátság? A barnásvöröses szépiaceruza gyökérzetszerű rajzolatai, fatörzsszerű foltjai ezt a talányt nyitva hagyják. Csak azt érezzük, hogy egyenrangú viszonyról, az egy szintre hozó szeretet ragyogásáról lehet itt szó. A nap a férfi és a kerekesszékes nő között megy le vagy jön föl. A segítő azzal ad, hogy elvállal, a segített azzal, hogy elfogad. Megsejtjük munkatársunk rajzából, hogy nem feltétlenül ott szárnyal a szabadság, ahol nincs lemondás; az akadályozottság magasabb rendű kibontakozást munkálhat. Íme egy műalkotás, amely még mer angyalit üzenni, mer társas és társadalmi lenni. (J. I.)







Köszöntő
Kedves Kollégák!

Szabó GyörgyTermészetes, hogy minden dolgozót érdekel cégünk sorsa. Sokan – pusztán hallomásokból – egyre több mindent hallanak vélelmeznek az előttünk álló időszakról. Abban bizonyára egyetértés van, hogy nem könnyű – „extra” nehézségektől sem mentes – évet hagyott maga mögött a Főkefe Nonprofit Kft. Előreláthatólag a jelen év sem lesz könnyebb az előzőnél, amint azt már megszoktuk. Számos változás előtt állunk – nos, ezek jó részének értelmezésével és a gyakorlatban való alkalmazásával foglalkozik a Társaság vezetése. A feladat abból fakad, hogy a mostani foglalkoztatási és támogatási rendszer több ponton is vitathatatlanulul megért a változtatásra.
Nemrégiben hivatalos küldöttség tagjaként Norvégiában jártam. Bepillantást nyerhettem a norvég rehabilitációs rendszerbe. A látogatás több szempontból is különösen érdekes volt a számunkra. A kelet-európai felfogással szemben Norvégiában korábban sem járt alanyi jogon rokkantnyugdíj. Nem fogadták és fogadják el a fogyatékosság hagyományosan értendő formáit, hiszen azt mondják, nincs fogyatékos ember, ellenben mindenki számára meg kell találni azt a lehetőséget, amelyben képességeit a legjobban tudja hasznosítani.
Az érintettek komoly képességfelmérésen, készségeik alapos föltérképezésén mennek át a rehabilitációs foglalkoztató munkahelyeken. Majd egy hosszú folyamat végpontjaként – melynek része a képességfelmérésen túl a munka-rehabilitáció, a munkagyakorlat is – a rehabilitálandó személy vagy kikerül a szabad munkaerő piacra, vagy védett személyként kerül foglalkoztatásra, többnyire az állami szektorban.
Immár nálunk is ilyen új rendszer készül; ennek egy-egy eleme már föltárulni látszik. A FŐKEFE idejében felismerte, hogy országosan kiemelt szerepe kell, hogy legyen egyrészt a megváltozott munkaképességű emberek oktatásában-képzésében, másrészt a rájuk vonatkozó munkaerő-közvetítésben, az együttműködésre alkalmas és kész társaságok számára. A cél a lehetőség szerint leginkább személyre szabott rehabilitáció. Közben persze a szociális foglalkoztatók világa sem tűnhet el, hiszen egyénileg eltérő a rehabilitálhatóság foka.
A távlatok felvillantásán túl szólni kell arról az örömteli eseményről is, hogy újabb nagy fejlesztésen és ennek sikeres sajtóhírverésén vagyunk túl. Amint az a Hírmondó e havi számából is kiderül, Komlón létrehoztuk azt az új termelési központunkat, ahová fokozatosan szinte az egész papíralapú irodaszer-gyártásunkat koncentrálhatjuk. Ottani foglalkoztatás-bővítésünkkel – összefogva a városi önkormányzattal és a szakminisztériummal – több tucat megváltozott munkaképességű embert alkalmazunk, illetve tartunk bent a munka világában. Ezzel bizonyítjuk, hogy van élet Komlón a megszüntetett bányászaton túl.
Szabó György
ügyvezető igazgató

„Sohasem utasítgatok”
Beszélgetés Hegedüsné Hegyi Anikó minőségbiztosítási vezetővel


AnikóAz Ön jelenlegi foglalkozását legpontosabban egy modern szószörnnyel lehet megadni: „minőségirányítási rendszer-szervező”. Önben azonban nem látok semmi félelmetest, holott sok szabályzatot, szabványt, szerződést, változó jogszabályt kell betartatnia központtal, vállalati egységekkel, munkatársakkal. Tényleg nem számít kellemetlen embernek a FŐKEFÉ-nél?
– Remélem, nem. A vitás kérdéseket meg szoktuk beszélni azon az alapon, hogy „szóból ért a magyar ember”. Annak pedig, hogy nem rettegnek tőlem a kollégák, perdöndő jele, hogy többen a hátam mögött „mamsinak” becéznek, és remélem, nem a korom miatt…
– Talán mert a környezetében kész megváltozott munkaképességű dolgozókat gyámolítani, mikor válsághelyzetbe kerülnek?
– Ha ebből valami kevés sikerült, már nem éltem hiába…
– De azért kemény „szabálybetartató” ember is, nem? Arról nem is beszélve, hogy rengeteg ember köteles beszámolni Önnek, sokakat kell utasítania...
– Megmutathatnám az e-mailjeimet: sohasem utasítgatok, mindig csak kérek és köszönök. És ez elégnek bizonyul.
– A férfi munkatársakkal is kijön?
– Tavaly lettem a minőségbiztosítási osztály előbb megbízott, majd (májustól) kinevezett vezetője, ahol - két hölgy kollégám kivételével - csupa férfival dolgozom. Felettük sem próbálok basáskodni; nem beosztottjaimként, hanem munkatársaimként kezelem őket. Másért tartottam egy kicsit a beilleszkedéstől: elődöm, az időközben elhunyt Csapó Zoltán felülmúlhatatlan szakember volt, az egész minőségbiztosítást ő indította el a cégnél. Az ő munkásságát dicséri, hogy 2002 óta a Certop Termék és Rendszertanúsító Ház Kft. folyamatos auditok végzésével áll jót azért, hogy Társaságunk megfelel az alkalmazott szabványok követelményeinek. De úgy érzem, végül el sikerült elfogadtatnom másokkal, sőt magammal is, hogy most én végzem, pontosabban én fogom össze ezt a sziszifuszi és szerteágazó munkát.
– A tavalyi tanúsítás kinek a nevével fémjelezhető?
– A tavalyi még felülvizsgálati audit volt, a megszervezése és a végrehajtás irányítása is már énrám maradt, más párhuzamos feladatok mellett, gondolok itt például egy rehabilitációs képzésről szóló nagy pályázati projektbe való illeszkedésünk megalapozására, illetve egy másik projekt, a felnőttképzési intézmény, illetve maga a felnőttképzés részbeni kidolgozása és elindítása. Továbbá harmadik projektként a munkáltatói akkreditáció előkészítése és lebonyolítása, mely magában foglalja a védett foglalkoztatóvá történő minősítést is. Ami a Certopot illeti, immár természetesen az idén esedékes megújító auditot – átvilágítást – készítjük elő. Hogy továbbra is helyes mederben és tanúsítottan folyjék a minőségirányítás, a minőség-ellenőrzés működése, a tűz-, a munkahelyi egészség- és a környezetvédelem szempontjainak az érvényesítése.
– Mi a megterhelőbb feladat? A külső és belső auditok előkészítése? Vagy mondjuk az, ha adott esetben már nem elég a minőségellenőrzéssel megbízott kollégák felügyelete, mert a különféle rutinszerű mintavételezések ellenére „homokszem kerül a gépezetbe” és előáll egy reklamációs probléma?
– Ritkán, de mégiscsak előfordul, hogy helyt kell állni valamelyik vevővel egy költségkompenzációs vitában, miközben azt is vissza kell göngyölíteni, hol és miből adódott a gyártás során probléma. Folyamatosabb kihívást jelent, hogy mintegy 80 telephelyen 72 tevékenység zajlik, különféle gépekkel, eszközökkel, berendezésekkel, eljárásokkal, folyamatokkal. Ezek megfelelő szabályozást, kockázatértékelést és folyamatos ellenőrzést igényelnek, s akkor még nem is ejtettem szót arról, hogy érvényesíteni kell mindenütt a humánumot, vagy hogy többletfeladatot eredményeznek az új telephelyek, termelési központok, hiszen bejelentés-kötelesek, különféle engedélyekhez kötött a működésük.
Ami az igazán stresszes, az a legkülönfélébb feladatok torlódása.
– Jár-e konfliktusokkal, amikor a változó, szigorodó külső követelményeket érvényesíteni igyekszik a cég vezetésénél? Hiszen egy-egy minőségbiztosítással, foglalkoztatás-egészségüggyel összefüggő fejlesztés nyilván viszi a pénzt…
– A legtöbb pénzt az vinné – pénzbüntetés formájában – , ha valamely kötelezettségünknek nem tennénk eleget. Ezért azon sosincs vitám az ügyvezetővel, hogy a feltétlenül szükséges, halaszthatatlan beruházásokat elvégezzük a pénzszűke ellenére. A többi esetében persze gyakran áthidaló megoldásokat keresünk az érintett szakterülettel megbízott kollégák bevonásával.
– Tavaly év elejétől még egyedül kellett „beleásnia magát” egy akkor még csak kiírandó uniós pályázatba. Ez az utóbb megszületett pályázat a Társadalmi megújulás Operatív
Programhoz (TÁMOP) kapcsolódik, és megváltozott munkaképességűek érdekében is támogat motiváló képzéseket, szolgáltatásokat, a munkaerőpiaci esély növelésére. Annak előkészítése, hogy a FŐKEFE konzorciumi tagként sikerrel pályázhasson, teljesen átkerült Érdi Gábor operatív igazgatóhoz?
– Sok kollégám együttes munkáját dicséri a ránk vonatkozó megvalósíthatósági terv és más kapcsolódó tervek összeállítása. Mint minőségbiztosítási osztályvezetőnek maradtak még fontos koordináló feladataim a valószínűleg idén áprilisban „beérő” TÁMOPügyben.
– Miben látja a pályázat jelentőségét?
– Abban, hogy olyan időben, amikor a rehabilitációs foglalkoztatás támogatása csökkent, támogatáshoz jussunk a képzés oldalon. S hogy az új pénzforrás bekapcsolásával valóban alkalmassá tehessük a Társaságon belül foglalkoztatottak erre alkalmas részét arra, hogy a nyílt munkaerőpiacon is el tudjanak helyezkedni.
– Köztudomásúan nem nyolc órát dolgozik. Hogyan töltődik fel menet közben?
– Sokat jelent számomra a családi szférába való „alámerülésem”. Gyermekeim már nagyok, de vidéken élő édesanyámnál sokat kell lennem. Gyakran „bébiszitterkedem” három éves unokaöcsém körül. Ha csak lehet, őt is bevonom természetjárásaimba. Kedvelem a túraautózást is. Furcsa lesz, amit mondok, de nekem hajtóerő az is, hogy szeretek mindennek a végére járni, ezért szüntelenül képzem magam.
– Összeírtam már a végzettségekkel és/vagy előző munkahelyekkel összefüggő érdeklődési körét: szállítmányozás, logisztika, pályázatírás, rehabilitáció, auditálás, most hajt egy minőségbiztosítási szakemberi diplomára… Lehet ennyi mindenhez érteni?
– Egyre bonyolultabb a világ, ezért gondolom, hogy szüntelenül növekszik annak az értéke, ha szélesebben látunk rá dolgokra. Vagyis minél több területről szerzünk ismeretet, esetleg tudást, annál hatékonyabban tudjuk az egyre összetettebb feladatainkat ellátni.
Hegedűsné Hegyi Anikó

Munkahelyeket teremtünk az egykori bányászvárosban
Újabb nagyarányú fejlesztés, ezúttal Komlón


KomlóKétszáz fő befogadására alkalmas termelési központot nyitottunk február 17-én egy hajdani bányászvárosban. A komlói eseményre – melyet médiumok sokasága (köztük a Magyar
Televízió, a HírTV és a Magyar Rádió) örökített meg – ellátogatott Soltész Miklós szociális, család- és ifjúságügyi államtitkár, valamint Bernáth Ildikó fogyatékosságügyi miniszteri biztos is. A sajtótájékoztatón maga az államtitkár mutatott rá, hogy lépésünk példaértékű és országosan követendő a megváltozott munkaképességűeket foglalkoztató cégek számára. Hiszen az ország egy elszegényedett településén költségtakarékosan, kihasználatlan épület felújításával – az önkormányzattal összefogva – jelentékeny és tartós, koncentrált foglalkoztatás-bővülés valósul meg, a fogyatékossággal élők javára. Az állami- önkormányzati együttműködés a munkanélküliséggel sújtott (bányászati, nehéz- és könnyűipari múlttal rendelkező) komlói kistérségben munkaképes, leszázalékolt emberek sokaságát aktivizálja, illetve tartja bent a munka világában, avagy oda visszailleszti őket.
A FŐKEFE új termelési központjának előtörténetéhez tartozik, hogy Polics József polgármester, egyéni parlamenti képviselő segítséget kért a szociális államtitkártól a Komlón és környékén élő nagyszámú munkanélküli, leszázalékolt állástalan foglalkoztatása érdekében. (Komló bányász- és nehézipari múltjából kifolyólag az átlagnál sokkal több megváltozott munkaképességű lakossal rendelkezik. Egy részük rokkantsági ellátásából élt, illetve komlói könnyűipari cégeknél helyezkedett el. A könnyűipari cégek többsége azonban az utóbbi időben tönkrement, bezárt.)
Soltész Miklós közbenjárására lépett Társaságunk, hogy itt hozza létre papíralapú irodaszergyártásának „fellegvárát”. Most pedig nézzük, miként tükröződik vissza cégünk fontos eseménye a Magyar
Távirati iroda híradásában:

Komló„Komlón alakította ki egyik termelési központját a Főkefe Rehabilitációs Foglalkoztató Ipari Nonprofit Kft. (Főkefe Nonprofit Kft.) a közelmúltban, a létesítmény 200, döntő többségben megváltozott munkaképességű alkalmazott foglalkoztatására ad lehetőséget. Szabó György, a Főkefe Nonprofit Kft. ügyvezető igazgatója a pénteken Komlón tartott sajtótájékoztatón elmondta: a központot az egykori Nagy László Gimnázium épületének földszintjén, a komlói önkormányzat 10 millió forintos támogatásával és 7 millió forint saját forrásból alakította ki. Az állami cég a létesítményben a korábbi bodolyabéri és komlói fióktelepének 114 munkatársa és 30 újonnan felvett alkalmazottja végez papíralapú irodaszergyártást, valamint fóliacsomagolást.
Szabó György, a Főkefe Nonprofit Kft. ügyvezető igazgatója a pénteken Komlón tartott sajtótájékoztatón elmondta: a központot az egykori Nagy László Gimnázium épületének földszintjén, a komlói önkormányzat 10 millió forintos támogatásával és 7 millió forint saját forrásból alakította ki. Az állami cég a létesítményben a korábbi bodolyabéri és komlói fióktelepének 114 munkatársa és 30 újonnan felvett alkalmazottja végez papíralapú irodaszergyártást, valamint fóliacsomagolást. Hozzátette: mivel az országosan 80 fióktelepen mintegy négyezer embert foglalkoztató társaság szeretné, ha e tevékenységének nagy részét Komlón végezhetné, a helyi dolgozói létszámot 200-ra bővíti. Az üzem területének használatáért cserébe öt évre vállalta a létszám megtartását. A Főkefe tervei szerint Komlón évi 250-300 millió forint értékben állítanak majd elő belföldön és külföldön egyaránt eladható termékeket.
Soltész Miklós, a Nemzeti Erőforrás Minisztérium szociális, család- és ifjúságügyért felelős államtitkára azt hangsúlyozta: ha Magyarország ki akar jönni a válságból, munkaalapúvá kell tennie a támogatásokat, és fontos, hogy a rászorulók elsősorban ne segélyt, hanem munkát kapjanak. Szólt arról, hogy a jövőben két, tavasszal megjelenő pályázat is segítheti a foglalkoztatást olyan térségekben, településeken, ahol sok a munkanélküli, és sok foglalkoztatót lehetne bevonni a megváltozott munkaképességűek alkalmazásába.
Szavai szerint az egyik 900 millió forint hazai forrást kínál állami, önkormányzati és magáncégeknek a munkahelyek megtartásához, bővítéséhez, a másik 4,7 milliárd forint európai uniós forrást magáncégek munkahelyteremtéséhez, dolgozók oktatásához, képzéséhez.
Soltész Miklós a Főkefe komlói központjával kapcsolatban szólt arról is, hogy az épület emeletén varroda létrehozását tervezi a Kézmű Nonprofit Kft. 70-100 ember alkalmazásával.
Bernáth Ildikó fogyatékosügyi miniszteri biztos azt mondta: a kormányzat kiemelten fontos célja, hogy a rokkantnyugdíj-ellátás rendszerének átalakításával egyidejűleg minél több embernek nyújtson képességének, adottságának megfelelő munkát.
Felhívta a figyelmet egy hamarosan megjelenő, 11,7 milliárd forint keretösszegű, megváltozott munkaképességűek rehabilitációját segítő pályázatra. Polics József, Komló fideszes polgármestere arra hívta fel a figyelmet, hogy a városban a korábbi bányászati tevékenység okán sok megváltozott munkaképességű ember él, a munkanélküliség magasabb az országos átlagnál, ezért a mostanihoz hasonló munkalehetőségekre, munkahelyekre nagy szükség van.
A politikus örömét fejezte ki, hogy a Főkefe termelési központjának létrehozásában a cég mellett a Nemzeti Erőforrás Minisztérium és az önkormányzat is partner volt. (MTI)”

Körmend: Felfutó stratégiai tevékenységek

KörmendBelátható időn belül akár százra is bővülhet a körmendi, saját tulajdonú fióktelepen dolgozók létszáma. Ennek oka, hogy a mopvarrásra és az infúziószerelékek gyártására előnyös beszállítói szerződéseket sikerült kötni.
A legfrissebb idevágó hír, hogy február közepén Társaságunk vezetése olyan szerződést hozott tető alá olasz partnerünkkel, melynek értelmében hatmillió infúziószereléket állítunk össze nekik évente. Ehhez Társaságunk komoly beruházása is kell, melynek terheiből azonban mások is részt vállalnak majd. A beruházás arra irányul, hogy létrehozzuk a telepen az orvoshigiéniai értelemben vett steril zónát a gyártás bizonyos fázisaihoz. Az olaszok infúziógyártása ennek nyomán, a mi hosszú távú bérmunkánkkal, Körmenden fog összpontosulni. Korábban a külföldi partner ilyen központja Zalalövőn volt. Ami a nyitható, pörgethető fejbe illeszthető felmosótextilt (mop) illeti, immár 14 varrógépen folyik
Körmenden az előállítás, méghozzá a korábbi, kihasználatlanná vált cirokfeldolgozó épületben. Ez a FŐKEFE-varróüzem még csak januártól működik, a begyakorlás fázisát élik tehát a dolgozók, de máris elérték a napi 1000 termék elkészítését. A Körmenden varrt felmosómopok többek között a Lidl magyarországi, osztrák és német áruházaiban kerülnek a vásárlók elé. A megrendelés egész évi munkaellátottságot nyújt, sőt, termelésbővüléssel kecsegtet, melynek nyomán megfontolandó lehet az újabb gépek telepítése is. (Fotó: Mester Tamás)

Koreaiak kínálnak élelmiszer- feldolgozói bérmunkát.
Küszöbön a szerződéskötés a délkoreai érdekeltségű Ju Youong Kft.-vel, miután a keleti cég megkereste a FŐKEFE agrárágazatát egy kedvező bérmunka-ajánlattal. A koreaiak 10 tonna, ellenőrzött legális begyűjtőhelyről származó medvehagymát szállítanának a Társaság karácsondi telephelyére. Dolgozóink kedvező áron megtisztítanák különleges fűszernövényt. A koreai partner kilátásba helyezte az együttműködés későbbi felfuttatását is, tekintettel a karácsondi autista majorság élelmiszer-feldolgozói infrastruktúrájára.
Indul a magaságyas kertészkedés.
Amint arról októberi lapszámunkban beszámoltunk, cégünk úgynevezett magaságyas kertészkedési lehetőséget biztosít dolgozóinak egyes telephelyeink udvarain. Az idén Szombathelyen, Komlón, Tiszaszentimrén és Karácsondon helyeznek ki magaságyakat. Ez a technológia Bálint György kertészmérnök professzor – „Bálint gazda” – nevéhez fűződik, és kiválóan alkalmas arra, hogy megváltozott munkaképességűek könnyed és környezettudatos kertészkedést folytassanak. És nem mellesleg friss, „bio” zöldséghez, illetve fűszernövényhez jussanak. A módszer lényege, hogy megfelelő magasságú fakereteket kerti nyesedékkel, zöldhulladékkal, komposzttal és egy kis humusszal kell feltölteni, és azokban a növényeket szezonálisan cserélgetni. A fakereteket a szombathelyi üzemünk fogja elkészíteni, a vetőmagokat cégünk alapítványa finanszírozza.

A hónap dolgozója
Dormány Béláné, Dabas

DormányJelenleg a dabasi fióktelep adminisztrátora ez a hölgy. Az előző tizenegy évben az itteni – naptárakat és iskolai papíripari termékeket gyártó –üzemünk elődjének, a Daszofe szociális foglalkoztatójának a rehabilitációs munkatársa volt. Ma is, holott erre már nem kötelezi a munkaköri leírás, szívvel-lélekkel törődik a megváltozott munkaképességű dolgozók ügyes-bajos dolgaival, legyen az akár a nyugdíjfolyósítóval történő hatékony kapcsolatfelvétel. Erre nagy szükség is van az ellátások törvényi reformjának kellős közepén. „Munkatársaihoz mindig segítőkész, figyelmes, sőt gondoskodó” – áll kollégái szerkesztőségünknek küldött jellemzésében. Adminisztrátorként is hozzáértéssel, pontossággal és lelkiismeretesen látja el teendőit, „jobb keze” a FŐKEFÉ-be olvadt telephely új vezetőjének. Dormány Béláné Zsuzsa civilben többek között boldog nagymama.








Tóth Lajos, Budakalász

TóthNincsen olyan munka, amit ne alapossággal és teljes odaadással végezne el – ez a meglehetősen „egyhangú” vélemény a budakalászi, 22 dolgozót foglalkoztató fióktelepen a nyugdíjkorhatárhoz közelálló korú Tóth Lajosról. Ha ez igaz, akkor a mostani határidős bérmunkából, a kokárdakészítésből is szép eredménnyel kerül ki nap mint nap. A különféle bérmunkákban ő az egyik legkreatívabb ember, vagyis hamar átlátja, hogy miként kell a lehető leggyorsabban, legegyszerűbben a feladatot elvégezni. Társaságunk ama férfi dolgozói közé sorolható, akik nem otthon tartják szerszámosládájukat. „Ugrik”, ha a telephely karbantartási munkálatait kell elvégezni. Társai nem felejtik el neki, hogy tavaly, az Ico Zrt.-nek végzett tollszerelés idején az áru mozgatását a telephely és a megrendelő üzeme között
Lajos egész évben saját autójával végezte, így biztosítva a folyamatos munkavégzést. Két nagy fia épp olyan büszke lehet rá, mint ő a kicsi lány unokájára.







Reményi Regina, Szombathely

ReményiA tavaly márciusi Kolozsvár utcai lámpaüzem- nyitáskor vették fel Reginát, és „nem vásároltak be vele”. Ez a fiatal szombathelyi hölgy példaadóan munkálkodik a 86 fős üzemben. Ő egyébkét nem összeszereli az itt készülő Lock- és Pult-típusú kerek falilámpákat, hanem zsugorfóliázza a már kész termékeket. Méghozzá dicséretes élénkséggel, fáradhatatlanul és megbízhatóan. „Nem ismer elvesztet labdát” – alkalmaz rá sportkifejezést telephelyvezetője, arra utalva, hogy inkább tovább dolgozik kiszabott munkaidejénél, mint hogy fél raklapot hagyjon maga után. Az már csak mazsola a kuglófban, hogy ízigvérig közösségi ember is, ami megmutatkozik például egy-egy nyugdíjas búcsúztatásának a szervezésében. Tegyük hozzá mindehhez: ha információinkat Regináról a halaktól (!) szereztük volna be, nem nyertünk volna ennyi kedvező nyilatkozatot. Szabadidejében ugyanis a szombathelyi hölgy szenvedélyes horgász…







KÉRJÜK, NYILATKOZZON AZ ADÓ 1%-ÁRÓL A FŐKEFE ALAPÍTVÁNYA JAVÁRA!
Adószám: 18168705-1-42
Reményt és Rokonszenvet a Rehabilitáltaknak Közhasznú Alapítvány
Címe: 1145 Bp., Laky Adolf utca 41-49.
Alapítványunkat dolgozóink megsegítésére (segélyek, programok, üdülések) hoztuk létre.


Főkefe Hírmondó 2012. január
A Főkefe Hírmondó januári száma letölthető, megtekinthető itt .pdf formátumban.

Törzsgárdajutalom 2011

Jutalom Kétezer-tizenegy végén sem maradt el Társaságunknál a törzsgárdajutalom-osztás. Csaknem másfélszázan vehették át az ezzel járó pénzt és oklevelet Budapesten és Szombathelyen. A törzsgárdatagok között olyan is akadt, aki kereken 35 éve dolgozik a cégnél. Ő Sörös Gábor, a Közösségi Műhely dolgozója. Azt tudom ígérni önöknek, hogy amíg én és a kollégáim vezetjük ezt a Társaságot, mindent meg fogunk tenni azért, hogy az önök munkahelye megmaradjon, s öt év múlva, tíz év múlva, tizenöt év múlva még mindig törzsgárdajutalmakat lehessen osztani a FŐKEFE Nonprofit Kft-nél – mondta a törzsgárdajutalmak kiosztásának mindkét helyszínén Szabó György ügyvezető igazgató. Az 5-10-15-20-25-30-35 éve egy helyütt dolgozókkal való találkozókon a FŐKEFE első embere megköszönte mindenkinek a munkáját, amit az elmúlt években végzett. „Biztos, hogy a 2012- es év sem lesz könnyebb a 2011-esnél, bár az itt ülő kollégák már sok éve hallanak hasonlókat, és mégis itt vannak – tette hozzá derűsen a Laky Adolf utcai rendezvényen. A zuglói ünnepségen részt vett a jutalomosztásban Lipcsei László, a Központi Üzemi Tanács elnöke, valamint Parais Lászlóné Gizike, a HVDSZ 2000 szakszervezet helyi alapszervezetének elnöke, és jelen volt többek között Érdi Gábor, a FŐKEFE operatív igazgatója, Árvai Csaba pénzügyi igazgató. Szombathelyen Zsirai János telephelyvezető és Vajda László helyi HVDSZ 2000-elnök közreműködésével adták át a díjakat.
Lipcsei László KÜT-elnök, aki a munkavállalói érdekképviseletet képviselte az előzetes egyeztetésben, a Hírmondónak úgy fogalmazott, nagy jelentősége van annak, hogy
2011 sem telt el törzsgárdajutalmak nélkül. Ez akkor mérhető fel igazán, ha tekintetbe vesszük az állami támogatás húsbavágó mértékű csökkenését és általában a külső rossz pénzügyi-gazdasági helyzetet. Örömét fejezte ki továbbá amiatt is, hogy előterjesztésére az ügyvezető ugyanezen ünnepség keretében 20 ezer forintos pénzjutalomban részesítette Erdélyi Andreát, aki a látássérültek szarajevói teke világbajnokságáról ezüstéremmel tért haza.

Köszöntő
Kedves Kollégák!

Szabó GyörgyA december végi, január eleji termelésleállásokkal remélhetően mindannyian némi pihenőhöz jutottunk. Szükséges is volt a feltöltődés, hiszen újabb küzdelmes munkaév vár ránk. Szeretnénk a legteljesebb, leghasznosabb értelmét kibontani annak, hogy megváltozott munkaképességű embereket foglalkoztató, rehabilitáló állami nagyvállalat vagyunk.
Az óévi Segítő Vásáron is sok visszajelzést kaptunk arról, hogy számítunk az ország irányítóinak és számítunk az ország jóérzésű, egyben jó termékek iránt érdeklődő lakosainak. Visszaigazolódott az is, hogy tudunk remek minőségű termékeket készíteni.
A hatékonyságon, a Társaság átlátható, számonkérhető működésén azonban még javítani kell az eredményesség növelése érdekében. Utóbbira szorít rá bennünket a továbbra sem optimális gazdasági-pénzügyi környezet, valamint az a tény is, hogy bár közvetlen állami támogatásunk lényegében változatlan marad, a minimálbér emelkedése és a kormány által elvárt bér óriási többletterhet ró Társaságunkra. A gyártás-termelés növelése érdekében innovációs csoportot hozunk létre, megpróbáljuk tökéletesíteni minden egyes termékünk termelési technológiáját, és azon leszünk, hogy megtaláljuk és megszűntessük a netán még mindig létező fölösleges kiadásokat. Kívánom, hogy cégünk minden dolgozója tudjon helytállni ebben a fokozott erőfeszítéseket követelő új esztendőben mind az adott munkahelyi közösségben, mind pedig a magánéletben. Hiszem, hogy javunkra válhat 2012 minden előre kiszámítható és nem várt erőpróbája is!
Boldog új esztendőt kívánok Társaságunk vezetősége nevében!
Szabó György

Megmutattuk magunkat a Millenáris Parkban
Tudósítás a Segítő Vásárról


segítővásárSokan mondták a Hírmondó tudósítójának a Millenáris Park Teátrum pavilonjában: pontosan azért jöttek el a december 17-18-i hétvégén, hogy kifejezzék összetartozásukat, szolidaritásukat a megváltozott munkaképességűekkel. Cserébe persze remek termékeket vásárolhattak jó áron, szeretteikkel, gyermekeikkel családi koncerteket, látványos divat- és termékbemutatókat szórakozhattak végig (köztük a mi vállalatunkét is). A legnyitottabb, legrátermettebb látogatók továbbá kipróbálhatták ügyességüket. Mindenekelőtt a FŐKEFE standjánál; szőtteskészítésben, kosárfonásban és egyéb kézi mesterségben. A látogató tömeg közben láthatott-hallhatott jó néhány kormányzati- politikai személyiséget. Réthelyi Miklós nemzetierőforrás-miniszter így dicsérte a fogyatékossággal élők által készített iparcikkeket, melyeket 17 kiállító cég kínált a Millenárison: „Gyönyörködjünk az áru színvonalában és sokszínűségében! E termékek is bizonyítják, hogy ha valaki az élet bizonyos rendeződése folytán különféle hátrányokat kell szenvedjen, más területeken előnyhöz juthat, például kreatívabb lesz.”
Az ilyen termékek piacra juttatásának egyik élharcosa, Soltész Miklós szociálpolitikáért felelős államtitkár most azzal buzdított a vásárlásra: „Aki itt vesz ajándékot, az valami nemes többletet is tesz majd a karácsonyfa alá.”
A rehabilitációs kártya bevezetendő intézményét Bernáth Ildikó fogyatékosságügyi miniszteri biztos méltatta a Segítő Vásáron, mondván, ha a fogyatékossággal élő ember kiváltja és azzal munkába áll, a munkáltatója az ő munkabére után teljes járulékmentességet élvezhet.
A miniszter biztos asszony ettől jelentékeny foglalkoztatás-növekedést remél e társadalmi réteg körében.
Tapolczai Gergely siket országgyűlési képviselő (Fidesz–KDNP) elővezette, hogy a Nemzeti Erőforrás Minisztérium és a Magyar Posta Zrt. együttműködési megállapodást köt a megváltozott munkaképességűek érdekében. Ennek keretében a posta vállalta, hogy a szükséges eszközök megrendeléseinél előnyben részesíti az érintett és beszállítóként szóba jöhető cégeket, öt százalékos foglalkoztatási arányt biztosít a fogyatékossággal élőknek, miközben javít munkakörülményeiken. A megállapodást a rendezvényen Soltész államtitkár és Horváth Gergely Domonkos, a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. vezérigazgatója ott helyben alá is írta.
A fellépő zenekarok közül kiemelkedett a Makám, ez az – amilyen könnyed, olyan vérbő – etnodzsesszt, világzenét játszó, nemzetközi hírű együttes. A mostani formációban csak egyetlen olyan tag volt, aki részt vett az 1980-as alapításban: a komponista, szövegíró és zenekarvezető Krulik Zoltán, akinek a zenei világában sok balkáni, közel-keleti és dél-ázsiai motívum tűnik fel. A muzsika a gyerekeket is feldobta; a pódiumon táncoltak. Sőt a hallássérülteknek is élmény lehetett, hiszen a táncosan ringó jeltolmács nemcsak a számok szövegét, a dobritmust, a dzsesszes beütésű klarinétszólót érzékeltette, hanem még azt is tolmácsolta kezeivel és arcjátékával, amikor az énekesnő jókedvűen pürrögött: „Prrrrrrrrrrrr!”.

Szabó GyörgyA legzajosabb sikert azonban a mi Bill kapitányunk aratta. „Örülök, hogy itt lehetek a sorstársaim és a barátaim között!” – nyilvánította ki a magyar blueséneklés királya, sokak szívét megmelengetve. Ismét fényesen igazolódott, mennyire jó húzás volt megnyerni Deák Bill Gyulát Társaságunknak. Hiszen aki látta „cégarcunk” fellépését, megállapíthatta: Bill arca nagyon él… Ahogyan egész előadásmódja is olyan fáradhatatlanul élénk volt, mintha húsz éves lett volna. A hangjáról pedig annyit: túlénekelte CD-ről is bejátszott önmagát… „Húztak vissza, de előre mentem” – biztatta Hatvan csapás című számának refrénjével a fogyatékossággal élőket, hetykén ide-oda sétafikálva mankóin.
– Az összes kefét megvettem a FŐKEFÉ-től – számolt be a színpadon Fábry Sándor a (minket) segítő vásárlásáról. Kicsit túlzott, de valóban a mi standunknál frissítette fel háztartásieszköz-tárát. Fábry, akiről már bizonyos, hogy az RTL-től a köztévéhez igazol vissza, e rendezvényen is jól lökte a „showdert”. Megcsipkedte a társadalom azon részét, mely nem tud és nem is akar semmit tudni a fogyatékossággal élőkről. Annak megszervezésében, hogy a FŐKEFE markánsan és emlékezetesen képviselje magát a Segítő Vásáron, Székely Imola vállalt oroszlánrészt.

A Hónap dolgozója

MAJER KÁROLY, Rétság

MayerEredeti szakmája: kovács, ami már csak termete alapján is hihető. Egészségi állapota miatt azonban nem emelgethet akkora súlyokat, mint alapmesterségében: így papíripari bérmunkákban jeleskedik rétsági fióktelepünkön a 2009-es nyitás óta. Hathatós érdemei közé tartozik, hogy szívén viseli az eszközök állapotát: karbantartás, gépbeállítás, ollóélezés. Nem számít a szemében az ötórás munkaidő, mindig kész segíteni az üzemi problémák megoldásában, a 26 fős kollektíva javára. Idetartozik a szimpla cipekedés, a kazán időnkénti bütykölése, a csapok vagy akár az éppen kilyukadt kuka javítása. Szeret a középpontban lenni, sokat viccelődik társaival, jókedve másokra is hatással van. Úgy tűnik, termetéhez hasonlóan türelme is nagy, eltűri, hogy keresztneve tréfás elcsavarásával Karolának szólítsák.
Közben azért, ha kell, növeli csapattársainak munkahatékonyságát ötletekkel és bemutatással.






SCHMIDT MIHÁLY, Ózd

SchmidtNégy éve meós és csoportvezető Ózdon. Munkájában lelkiismeretes, odaadó, precíz, a termék minőségét mindig a legakkurátusabban megköveteli. A dolgozók szeretik őt, kölcsönös tisztelet jellemzi a viszonyukat. Mindig fabrikál, szerel, folyamatosan azon agyal, hogy miképpen lehet az adott terméket minél hamarabb, minél tökéletesebben és könnyebben legyártani. E tulajdonságát a fizikai munkások és a vezető éppúgy nagyra értékelik, mint szervező készségét. Munkaritmusát a dolgozók is átveszik. Ennek is köszönhető, hogy a jelenleg gyártott terméket, a lakk tasakot a telephely 98%-os látássérült munkatársai is folyamatosan növekvő mennyiségben tudják gyártani. Amikor az ózdi kollégák kifejezik reményüket, hogy még sokáig működhetnek együtt Schmidt Mihállyal, kétségtelenül arra is céloznak: szeretnék, ha a fióktelep mostani megmaradása tartós fennmaradásnak bizonyulna a jövőben.







KISS ANDRÁS, Szombathely

KissA vasi megyeszékhelyen, a Rumi úton most kétségtelenül a termelési központ egyik Jolly Jokere lett a Hónap dolgozója. Olyan valaki, akit mindig oda helyeznek, ahol garantálni akarják a lendületvételt. Kiss András az alaptevékenysége mellett képes kapcsolatot teremteni a megrendelő ügyintézőjével, elsőnek sajátítja el és betanítja társainak a munkafázisokat, felügyeli a gyártásminőséget. 1993-ban, kefeüzemi munkába állásakor még csak 17 éves volt. Már akkor bevonhatták több munkafolyamatba, s ezekben ígéretesen teljesített; azóta sem jött zavarba, akár seprűgyártásról, akár naptárgyártásról lett légyen szó. Egy éve a szeparátorüzemben a raklapméretű, fa hengerfej-csomagolóanyagok gyártásában nyújt átlag feletti teljesítményt.









Lipcsei László immár FB-tag is. Megválasztotta az új dolgozói küldött felügyelő bizottsági tagot a Központi Üzemi Tanács (KÜT) december 11-én. A FŐKEFE Nonprofit Kft. Felügyelő Bizottságának új dolgozói delegáltja Lipcsei László, a KÜT elnöke lett. Lipcsei 9 szavazatot kapott az 13-ból. Rákóczi László a fennmaradó 4 szavazatot szerezte meg. A választásra azért volt szükség, mert Paulovicsné Virág Liza nyugdíjba vonult.

Jogtolmács

Tisztelt megváltozott munkaképességű dolgozók!
Felhívjuk megváltozott munkaképességű kollégáink figyelmét, hogy 2012 januárjától változások kerülnek bevezetésre az önöket érintő ellátásrendszerben. Megszületett ugyanis múlt év végén az a jogszabály, melynek hivatalos neve: "A megváltozott munkaképességű személyek ellátásairól és egyes törvények módosításáról szóló 2011. évi CXCI.törvény". Kérjük, olvassák el figyelmesen tájékoztatónkat! Előrebocsátjuk: a nyugdíjfolyósító elkezdte kiküldeni azokat a leveleket, melyekben kitöltetlen nyilatkozatot találnak az érintett dolgozók. Akik ilyet kaptak, a megjelölt határidőig ne felejtsék el ezt visszaküldeni úgy, hogy előzőleg bekarikázzák mind az a/ pontot, vagyis a komplex minősítés kérését, amely nélkül később elmaradna az ellátás, mind pedig a b/ pontot, amely a rehabilitációs kártya igényléséről szól. A kereseti korlát mindenkinek a személyes tájékoztatójában szerepel a levélben; szíveskedjenek odafigyelni erre is.

A 2011. évi CXCI. törvény értelmében 2012. január 1-jétől rokkantsági nyugdíj, baleseti rokkantsági nyugdíj, rehabilitációs járadék, rendszeres szociális járadék, átmeneti járadék, bányász dolgozók egészségkárosodási járadéka nem állapítható meg.
A törvény rendelkezései szerint:
1. A 2011. december 31-én rokkantsági, baleseti rokkantsági nyugdíjban részesülő, és az öregségi nyugdíjkorhatárt 2011. december 31-éig betöltő - azaz az 1950. január 1-jét megelőzően született - személy rokkantsági, baleseti rokkantsági nyugdíját 2012. január 1-jétől a rokkantsági, baleseti rokkantsági nyugdíj 2011. december havi - a 2012. januári nyugdíjemelés mértékével növelt – összegével megegyező összegben öregségi nyugdíjként kell továbbfolyósítani.
(Az érintetteknek kérelmet benyújtani nem kell, a nyugdíjfolyósító szerv hivatalból jár el, de a továbbfolyósításról nem hoz külön döntést.)

2. A 2011. december 31-én
a) I-II. csoportos rokkantsági, baleseti rokkantsági nyugdíjban,
b) az öregségi nyugdíjkorhatárt 5 éven belül betöltő III. csoportos rokkantsági, baleseti rokkantsági nyugdíjban,
c) az öregségi nyugdíjkorhatárt betöltött vagy 5 éven belül betöltő rendszeres szociális járadékban,
d) átmeneti járadékban
részesülő személy ellátását 2012. január 1-jétől rokkantsági ellátásként kell továbbfolyósítani azzal, hogy az a) és b) pontban nevesített nyugellátások esetében az ellátás összege megegyezik a 2011. december hónapra járó -a 2012. januári nyugdíjemelés mértékével növelt - ellátás összegével. (Az átalakítás nem érinti a soros felülvizsgálati kötelezettséget. Az minősül az öregségi nyugdíjkorhatárt 5 éven belül betöltő személynek, aki 2011. december 31-éig az 57. életévét betöltötte, azaz 1955. január 1-jét megelőzően született.)
3. A 2011. december 31-én
- III. csoportos rokkantsági,
- baleseti rokkantsági nyugdíjban,
- rendszeres szociális járadékban részesülők - az öregségi nyugdíjkorhatárt 5 éven túl betöltők, azaz 1954. december 31-ét követően születettek – ellátását rehabilitációs ellátásként kell továbbfolyósítani azzal, hogy az ellátás összege megegyezik a 2011. december hónapra járó - a III. csoportos rokkantsági, baleseti rokkantsági nyugdíjban részesülők esetén a 2012. januári nyugdíjemelés mértékével növelt – ellátás összegével.
4. Az érintett személyeket a nyugdíjfolyósító szerv 2012. január 31-éig tájékoztatja arról, hogy
a) az ellátás rehabilitációs ellátásként kerül folyósításra,
b) Rehabilitációs kártyával történő foglalkoztatásra jogosult,
c) amennyiben keresőtevékenység végzésére rehabilitáció nélkül nem képes, a nyugdíjbiztosítási igazgatási szervhez 2012. március 31-éig benyújtott nyilatkozatában kérheti a komplex minősítés elvégzését,
d) a c) pont szerinti jognyilatkozat elmulasztása jogkövetkezményekkel jár.

Ha ugyanis az érintett személy 2012. március 31-éig nem kéri a komplex minősítés elvégzését, a rehabilitációs ellátását 2012. május 1. napjával meg kell szüntetni. A rehabilitációs hatóság a komplex minősítés elvégzését kérő személyeket a törvényben meghatározott ellátások megállapítása céljából felülvizsgálja. A felülvizsgálat időpontja nem lehet későbbi a soros felülvizsgálat időpontjánál. A felülvizsgálatot követően a jogosultsági feltételek fennállása esetén a rehabilitációs ellátást vagy a rokkantsági ellátást az erről szóló döntést követő harmadik hónap első napjával kell megállapítani.
5. Az ismertetett rendelkezések nem vonatkoznak a 2011. december 31-én - a rehabilitációs járadékban részesülőkre (esetükben az ellátást a hatósági döntésben megállapított időtartamig rehabilitációs járadékként kell továbbfolyósítani, az érintetteknek az együttműködési kötelezettségüket továbbra is teljesíteni kell). A rehabilitációs járadékban részesülő, keresőtevékenységet folytató személy ellátását meg kell szüntetni, ha a járadékban részesülő hat egymást követő hónapra vonatkozó keresetének havi átlaga meghaladja a rehabilitációs járadék összegének kétszeresét és a minimálbér összegét.
6. A rehabilitációs és a rokkantsági ellátás nem nyugellátás, ezért 2012. január 1-jétől a foglalkoztatottak nem minősülnek nyugdíjasnak.
7. A keresőtevékenység folytatása szempontjából továbbra is élnek a jogosultságot befolyásoló, korlátozó szabályok.
Amíg a felülvizsgálatra nem kerül sor, kereső tevékenység esetén továbbra is a 2011. december 31-én hatályos rendelkezések szerint végezhetnek munkát.

Kelendőek karácsondi savanyúságaink

KarácsondÍgéretes fejlődésnek indult a karácsondi autista majorságunk savanyított termékeinek az értékesítése. Korábban megírtuk, a karácsondi telepet 2011 nyarán vettük át a ferences rendtől. Tóth Imre telepvezetőtől és Dobos Judit üzemvezetőtől úgy értesültünk, hogy karácsondi savanyítóüzemünk termékei közül a savanyúkáposztából 300 kg, a savanyított harasztból (káposztafej) 100 kg, vegyes vágott savanyúságból 250 kg fogyott, de a többi itteni termék iránt is növekszik a kereslet. Tavaly kész helyzetet örököltünk meg azzal, hogy mintegy 4 hektáros terület tritikáléval volt bevetve. A kertészeti termelés azonban idén megkétszereződhet, hiszen immár 4 hektáron szabadföldön és 1800 négyzetméteren intenzív fóliasátor alatt foglalkozhatnak ezzel karácsondi kollégáink. Az üzem jelenlegi kapacitása megengedi a vásárlói piac bővülését, így nagyobb megrendelés esetén egész évben folyamatos savanyítást tudunk végezni. Illetve tisztított zöldséggel ellátni a piaci igényeket.
Balázs Ildikó agrár portfolió koordinátor szervezésében a dolgozói értékesítés is nagyon sikeres, ugyanis csak decemberben mintegy 300 tasak és vödör savanyúság megvásárlásával segítették a dolgozók a telephely létét.
Letöltés


Főkefe Hírmondó 2011. november - december
Édes, év végi történet

MikulásSok ága-boga van operatív igazgatónk munkájának, itt van például a mikulási szerepkör. A FŐKEFÉ-nél ez is szerteágazó feladat. Érteni kell a szaloncukorra vágyó gyermekek nyelvén –szerencsére Érdi Gábor gyakorló édesapa –, de némi kereskedelmi véna is szükséges, már ha az operatív igazgató december 6-án a Budapesti Karácsonyi Vásáron látja el a mikulási teendőket. Méghozzá saját pavilonunkban, ahol az adventi szezon alatt természetes anyagból készült gyapjú- és rongyszőnyegeket, fonott termékeket kínálunk a pesti járókelőknek. De hogyan is kerültünk mi a Vörösmarty térre? A kitüntető jelenlét érdekében rehabilitációs osztályunk vezetője, Jádi Krisztina érvényesítette jó kapcsolatát a Magyar Kézműves Alapítvánnyal, amely felpártolta ügyünket a Budapesti Karácsonyi Vásárt szervező-felügyelő kft-nél. Így aztán ingyen népszerűsíthetjük vállalatunkat és termékeinket a főváros egyik legelegánsabb és leglátogatottabb pontján. (E vásáron nyolcszázezer forint plusz áfa a rendes bérleti díj!)

A pavilonnál angol, német és magyar nyelvű felirat hirdeti, hogy látássérültek készítményeiről van szó. Nincs mit tagadni: Érdi Gábornak, aki sok-sok munkatársához hasonlóan kivette részét az árusításból, hatalmas riválisa akadt ezen az elit vásáron. Pontosabban fordítva. Az idelátogató lappföldi Mikulás érezte riválisának a FŐKEFE hamisítatlanul magyar Mikulását. Legpontosabban: a külhoni vendéget felvigyázó szervezők. Ők kérték meg operatív igazgatónkat, hogy amikor a lappföldi Mikulás pontban négy órakor elvonul a Vörösmarty térről, a magyar Mikulás időlegesen húzódjék vissza a pavilon elől. De a FŐKEFE-Mikulás még csak föl se vonta kiterjedt vattaszemöldökét! Ellenkezőleg, nyájasan fölajánlotta, hogy beszélget finnül „kollégájával”, merthogy középiskolás korában egy évig Finnországban tanult. Az előre nem tervezett eszmecsere végül elmaradt. Annál több gyermek–Mikulás találkozó jött létre a FŐKEFE pavilonjánál. A kicsinyek korukra jellemző bájos öntanúsítással, elkerekedő szemmel, rebegve állították, hogy jól viselkedtek és csak jó jegyeket hoznak az iskolából. Érdi Gábor anélkül, hogy kétségbe vonta volna ezt, jelentőségteljesen előhalászott nekik két-két szaloncukrot – melyek édesek voltak, akárcsak ez a kicsiny, év végi vállalati történet…

Kedves Olvasó!
Joo IstvanNem tudok szabadulni egy néhai költőnő megállapításától. Első olvasásra nagyon furcsának, sőt megfejthetetlennek tűnik, amit Nemes Nagy Ágnes írt: „Harántcsíkolt az akarat.” De ha felidézzük magunkban az általános iskolai tananyagot az emberi testről, már derenghet e verssor értelme. Merthogy alapvetően kétféle izom van. A simaizom akaratlanul mozog, ha mozog, nem irányíthatóan. De van a harántcsíkolt izom is, mindaz, amit mozgatni lehet és kell. Tehát az a különös állítás, hogy harántcsíkolt az akarat, azt üzeni: használd az akaratodat, higgyed, hogy mozgósítható, hogy bevethető! Ennek a cégnek a dolgozói egész évben szinte nap mint nap megfeszítették az akaratukat. Egyrészt hogy elvégezhessék nehéz munkájukat, másrészt hogy értelmét lássák munkavégzésüknek, harmadrészt hogy megküzdjenek a hátrányokkal, melyek személy szerint őket húznák vissza. Nem adták föl. Sokunk győzelme ez az óév. Az is, hogy négyezer főt foglalkoztató cégünk jövőre folytathatja. Remélhetően meggyőztük állami támogatóinkat: nem feneketlen kútba kerül a kevesbült pénz, amit ránk fordítanak. Kicsit máris viszszaigazoltuk azt a hangoztatott kormányfilozófiát, hogy jobb az államnak, ha munkahely-megtartással és –teremtéssel segít a megváltozott munkaképességű embereken. Most itt vannak az ünnepek, keresztényeknek az advent, karácsony, szilveszter, a szintén történelmi felekezetet képező zsidóknak a fényt középpontba állító hanuka. Nem volna jó, ha minden nap ünnep volna, de ünnepek nélkül nem lehet élni! Mikor jó egy ünnep? Ha átérezhetjük, hogy életünknek szent értelme van, hogy becsületes erőfeszítéseink semmiképp sem hiábavalóak. Ha megsejtjük, hogy van Valaki a szeretet legmagasabb rendű dimenziójában, aki ad erőt ahhoz is, hogy – úgymond – akarjuk továbbra is mozgatni az akaratunkat… Újabb hétköznapi diadalokra. Ebben a szellemben kíván áldott, derűs ünnepeket a főszerkesztő:
Joó István

Túlélés, megújulás, közérzetjavítás
Évösszegző beszélgetés Szabó György ügyvezető igazgatóval


Szabó GyörgyÜgyvezető igazgató úr! Tudjuk, a változatlanság halál, már csak azért is, mert a külső feltételek szüntelenül módosulnak. Éppen a „lényeg” megmaradását szolgálja a nem elvtelen alkalmazkodás és a bölcs megújulás. Mit mondhatunk el e tekintetben egy kihívásokkal teli év végén?
– Az óévben számos dolgot megváltoztattunk –ahogyan azt előzőleg terveztük. Ezek közül a legjelentékenyebb éppen ezekben a hetekben jutott révbe: új Szervezeti és Működési Szabályzata (SZMSZ) született Társaságunknak, miután azt kidolgoztuk, megvitattuk, és végül a tulajdonos elfogadta azt. Látszólag csak egy írásos dokumentumról van szó, valójában azonban nagy változások forrása cégünk életében. Régóta tudjuk, hogy nehézkesek vagyunk, hogy lassú a reakcióidőnk. Hogy miért? Mert a vállalat, történeti okokból „három osztatú” volt, három külön gyáregység működött, amivel a feladatterületek is megháromszorozódtak. Az új SZMSZ-szel ennek véget vetettünk, átalakítottuk a felépítményt. Immár egy és oszthatatlan FŐKEFÉ-ről beszélhetünk, központi irányítással.
– Az egyközpontúság a felelősség tovább koncentrálódását is jelenti?
– Az új működési képletben nem lett kevesebb a vezetés felelőssége, ám a felelősségi körök is megfelelő határozottsággal és részletességgel lettek meghatározva. Az SZMSZ-ben tükröződő új felépítés kihat az adminisztratív szintű vagy éppen a telephelyi szintű működésre is, megfelelően szabályozva a különféle alegységeket. Mindettől okkal várunk gyökeres és alapvető változásokat, annak érdekében, hogy költséghatékonyan működjék a Társaság.
– Lapunkban eddig is beszámoltunk arról, hogy halaszhatatlan operációkra került sor már az új SZMSZ szentesítése előtt. Már csak az idei súlyos finanszírozási nehézségek, egyáltalán a minket körülvevő
általános válság miatt is…
– Valóban nem késlekedhettünk, hogy meglépjük a hatékonyság és átláthatóság növelésére mindazt, amit lehetett. Az, hogy sikerült a nagyon nehéz 2011-es évet túlélni, ennek köszönhető. Megszüntettük az alapanyagokat tőlünk igénylő bérmunkákat, a FŐKEFE korábbi mintegy 77 tevékenysége közül az egyértelműen veszteséges 30-at „kivontunk a forgalomból”. Eközben több új tevékenységet fejlesztettünk ki, két telephelyen megindítottuk agrárágazatunkat. Átlag negyven százalékos megtakarítás származott abból, hogy kereskedelmünket és beszerzésünket átalakítottuk a kihívásoknak megfelelően. Nem utolsó sorban elindítottuk a központosítási folyamatot.
– A termelési központokba tömörülés jelszava változatlanul érvényes?
– Igen, de fokozatos átmenetről van szó. Az ugyancsak idén született három éves stratégiai tervünkben is azt tűztük ki célul, hogy 2013 végéig történjék meg. Lényegében ebbe az irányba illeszthetők sikeres termelésbővítési hadműveleteink. Új üzemek nyíltak, illetve régiek bővültek. A legjelentékenyebb ilyen lépések között említeném a körmendi felmosómop-varrást, a martfűi cipőfelsőrészgyártást, Dabason a Daszofe papíripari foglalkoztatójának, Szegeden a Domet Zrt. ecsetgyártásának az átvételét-továbbvitelét, a Komlón most folyó százfős, Tiszafüreden az ötven fős valamint a szombathelyi folyamatos lámpagyártási bővítést. Jövőre egyébként a FŐKEFE várhatóan további 300 fő foglalkoztatását vállalja el, természetesen olyan ágazatokban, melyek az eredményesség irányába mutatnak.
– Lehetett-e egyéb célokat is érvényesíteni az eredményesség és az átláthatóság mellett?
– Valóban igyekeztünk más szempontokat is figyelembe venni, olyanokat, melyek forintosítható gazdasági hozadékkal nem kecsegtetnek, ennyiben tehát jelentékteleneknek tűnnek, holott nekünk nagyon is fontosak. Ide tartozik például a rendszeres cégújság létrehozatala, amivel olyan nagyvállalatnak, amely ad magára, rendelkeznie kell. Elengedhetetlen, hogy a dolgozók tájékoztatást kapjanak a folyó ügyekről és a céget érintő átalakításokról, megismerjék a menedzsment tagjait, főként olyan vezetőket, akikkel döntő többségük személyesen nem találkozott, ám akiktől az utasításokat kapják…
– Egy régióvezető az interjúkészítőnek azt mondta, az általa ismert telephelyek némelyikén a dolgozók csak körülbelül a harmadik szám kijövetele után kezdték elhinni, hogy komoly a lapmegjelentetési
szándék, mert korábban már annyi csalódásuk volt „dolgozóbarát” kezdeményezések gyors kimúlása miatt…
– Mi az újságot épp olyan komolyan gondoljuk, mint az abban nyilvánossághoz jutó „Hónap dolgozója” rendszer működtetését. De az ilyen típusú változások között említhetném a dolgozói közönségtalálkozókat Deák Bill Gyulával,
„cégarcunkkal” a középpontban. Szeretnénk, ha ez a jövőben még sok-sok telephelyen, megvalósulna. A nehéz körülmények ellenére is kivívtuk, hogy a Főkefe gyáregység dolgozóinak is legyen hol nyaralniuk. Az ilyen intézkedések azt szolgálják, hogy munkavállalóink magukénak érezzék a FŐKEFÉ-t mint munkahelyet, ahol átélhetik, hogy teljes értékű emberek, ahol egyazon közösség tagjaiként számítanak rájuk.
– Az, hogy december közepén kiosztják Társaságunknál a törzsgárda-jutalmakat, idesorolható intézkedés, vagy úgymond kötelező automatizmus?
– Egy kezünkön meg tudnánk számolni azokat a hazai vállalatokat, ahol még törzsgárda-jutalmakat osztanak. Arra, hogy ez nálunk mégis megtörténjék 2011-ben, senki nem kötelezhetett minket. Ez a Társaság vezetése és a Központi Üzemi Tanács megállapodásának gyümölcse. Ugyanis egyetértettünk abban, hogy dolgozóinkat a lehetőségekhez mérten továbbra is támogatni kell, közérzetük alakulása nem lehet számunkra közömbös. Hadd tegyem hozzá, hogy az üzemi tanáccsal való egész éves együttműködésünket eredményesnek tartom; az egészséges viták, kompromisszumok, megegyezések a Társaság épülését szolgálták.
– Mégis lehetnek, akik azt gondolják, egy állami nagyvállalat a kapitalizmus idején afféle őslénytani eset.
– Számtalan nyugati példa mutatja, hogy egyes ágazatokban az állam a jó és megfelelő gazda. A jelenlegi kormány tudja és átérzi annak felelősségét, hogy leginkább egy állami vállalat tud biztonságos védőernyőt tartani a fogyatékossággal élő munkavállalók fölé. Más kérdés, hogy megkövetelik a hatékonyságot és nem engedik meg a pénznyelést. Ebben csak egyet érteni lehet.
– Nem nehéz úgy tervezni, kitörési pontokat találni, egyáltalán megmaradni a továbbiakban is, hogy ennyire átalakulóban van a jogi környezet?
– Az biztos, hogy jövő év második félévétől markánsan fog változni az egész idevágó rendszer, ami az Európai Unióval való további öszszehangolódás része. Azt azonban, hogy pontosan mi módon mennek végbe az átalakulások, még nem tudjuk megmondani. Azt gondolom azonban, hogy amint az eddigi átalakulási kényszerrel, úgy a soron következővel is meg fogunk közösen birkózni.
– Senki nem mondhatja, hogy a FŐKEFE ügyvezető igazgatója félvállról veszi a munkáját, miközben
tudhatjuk, hogy egyéb társadalmi megbízatásai is vannak. Amikor a két ünnep között leáll a Társaságunk termelése, ön is tart egy kis pihenőt?
– Ezt a lehetőséget valószínűleg én sem hagyom ki. Nem ártana már szusszanni egyet...

Országos hír kerekedett szegedi üzemünk megnyitójából

SzegedAz állami és politikai közélet számos kiválósága vett részt – az írott és elektronikus sajtó nagy érdeklődése mellett – Társaságunk szegedi fióktelepének november 17-i megnyitóján.
A fehér abrosszal leborított munkaasztal körül, Szabó György ügyvezető igazgató társaságában a következő illusztris személyek foglaltak helyet az üzemben tartott sajtótájékoztatón: Soltész Miklós szociális államtitkár, Bernáth Ildikó fogyatékosságügyi miniszteri biztos, Hajdu Tibor, az MNV Zrt. (azaz: tulajdonosunk) társaságokért felelős igazgatója, Magyar Anna, a Csongrád Megyei Közgyűlés elnöke, B. Nagy László országgyűlési képviselő, a megyei Kormányhivatal elnöke, Nógrádi Zoltán országgyűlési képviselő, Mórahalom polgármestere, valamint a FŐKEFE három „cégarca”: Deák Bill Gyula bluesénekes, Karvai Sándor Guinnes-rekorder és Prohászka Csaba kerekesszékes teniszező, csaknem négyszázszoros válogatott. Utóbbiak vágták át a nemzeti színű szalagot, majd vendégeink és a sajtó képviselői bejárták a DoManeo Zrt.-től bérelt, Cserzy Mihály utcai üzemterületet, ahol már javában folyt az ecsetek, edénysúrolók gyártása-csomagolása, illetve a szivacscsomagolás.
Az újságok, médiumok riporterei megszólítottak többeket a nyolc Domet Zrt-től átvett és a tíz újonnan fölvett megváltozott munkaképességű dolgozónk közül is – akiknek frappáns válaszaihoz gratulálunk! Alább közöljük a kormany.hu-n megjelent sajtóhíradást: „Üzemet hoz létre a FŐKEFE Nonprofit Kft. Szegeden, és ezzel 18 embernek ad munkát, köztük 10 megváltozott munkaképességű dolgozónak – tájékoztatott csütörtökön a helyszínen a szociális, család- és ifjúságügyért felelős államtitkár. Másfél évvel ezelőtt megkezdődött a megváltozott munkaképességű embereket foglalkoztató cégek támogatási rendszerének segítése – emlékeztetett Soltész Miklós, majd hozzátette: a Kormány célja az volt, hogy ne csak állami támogatásokat adjanak e cégeknek, hanem a piachoz való jutásukat is elősegítsék.
Az államtitkár rámutatott: ennek a törekvésnek az egyik eleme az volt, hogy a cégeket a közbeszerzési pályázatokon előnyhöz juttassák, másrészt pedig piacot teremtsenek termékeik számára. Soltész Miklós elmondta, hogy a FŐKEFE mostani bővítésével nem csak arról van szó, hogy 18 embernek munkát adnak, hanem arról is, hogy egy magyar cég meg tudja őrizni a piacát. Továbbra is az a Kormány célja – jegyezte meg az államtitkár –, hogy amit magyar cégek magyar munkaerővel megtermelnek, azt a boltokban el is tudják adni, és ne szorítsák ki őket külföldi cégek termékei.
Bernáth Ildikó fogyatékosságügyi miniszteri biztos úgy fogalmazott: alapjaiban alakult át a Kormány filozófiája a megváltozott munkaképességű emberekkel kapcsolatban, ugyanis nem azt kell nézni, hogy valaki mit nem tud megcsinálni, hanem azt, hogy mit képes elvégezni. A Kormány célja az – mondta a miniszteri biztos asszony –, hogy a lehető legszélesebb körben munkát adjanak a megváltozott munkaképességű embereknek. Ez a FŐKEFE célja is – fűzte hozzá Bernáth Ildikó –, hiszen a cég által foglalkoztatott 4000 ember 90 százaléka megváltozott munkaképességű.
A köztelevízió riportere dolgozóinkat is érdeklődéssel faggatta

Az államtitkárság másfél éve dolgozik azon, hogy piacra juttassa a megváltozott munkaképességűek és fogyatékossággal élők – mindenekelőtt a minisztériumhoz tartozó FŐKEFE, ERFO, KÉZMŰ és SZEFO nonprofit gazdasági társaságok – által készített termékeket, és ezáltal mind több munkahelyet hozhasson létre. Szabó György, a Főkefe ügyvezető igazgatója elmondta, a cég átalakítása során az elmúlt egy évben megszüntették a veszteséges tevékenységeket, és bővítették a hasznot termelő ágazatokat. Ennek köszönhetően a 76 egységben mintegy 4 ezer alkalmazottat foglalkoztató cég 240 új munkahelyet teremt az év végéig többek között Komlón, Tiszafüreden, Dabason és Körmenden. Az évi 5 milliárd forintos forgalmú állami tulajdonú vállalkozás dolgozóinak 90 százaléka megváltozott munkaképességű – tette hozzá.”

„HÍDFŐÁLLÁS” DABASON IS
Átvettük az ottani papírtermékek gyártását

November elsejétől papíripari fióktelepünk működik Dabason, miután a város üzemeltető és szociális foglalkoztató cége, a Daszofe Kft. átadta több mint negyven megváltozott munkaképességű dolgozóját, teljes megrendelés-állományát és bérbe adta eszközeit.
A Daszofe Nonprofit Kft. – amely korántsem szűnik meg – eddig mintegy nyolcvan dolgozót foglalkoztatott. A közösség nagyobbik fele papíripari, nyomda utáni termelő tevékenységet folytatott. A FŐKEFE az ebben az ágazatban foglalatoskodó megváltozott munkaképességű embereket „igazolta le”. Az ügy előzménye röviden: a Daszofe és a FŐKEFE között eddig is volt üzleti kapcsolat, a dabasi önkormányzati cég gyakran adott át munkamegrendeléseiből Társaságunknak; vagyis alvállalkozói minőségünkben jó partneri kapcsolatot ápoltunk ezzel a Pest Megyei nonprofit kft.-vel. A Daszofe utóbb megkereste vállalatunk vezetését, nem vennénk-e át a szóban forgó tevékenységét, amelynek lényege a naptárgyártás és az iskolaszezonhoz kapcsolódó papírtermékek készítése. A dabasi üzemeltető és foglalkoztató önkormányzati cég nem tartozott a 21 védett szervezeti szerződéssel – és így kiemelt támogatással is – rendelkező mmk-s cég közé, ezért látták úgy, hogy egy utóbbi típusú vállalat védőszárnyai alá kellene kerülniük fogyatékossággal élő dolgozóiknak.) A FŐKEFE örömmel vette át az akadálymentesített, korszerű technológiájú üzemet. Annál is inkább, mivel az ottani tevékenység tökéletesen beleillik a vállalat termelési profiljába. S ami szintén nem mellékes: az átvétellel mentőövet dobtunk egy jól működő mmk-s dolgozói kollektívának. Az üzem területét immár mi béreljük tovább a Daszofe helyett. A tevékenység „gazdacseréjének” dabasi kezdeményezője, Prohászka Csaba kerekeszékes teniszező, csaknem négyszázszoros válogatott Társaságunk egyik „reklámarca” lett.

Üzembővülés Tiszafüreden
Két államtitkár is ott volt az ünnepségen


TiszafuredHat éve sikeresen léptünk fel az itteni foglalkoztatóüzem megmaradásáért, ezért is tud most a FŐKEFE bővítést végrehajtani – mondta Varga Mihály Miniszterelnökséget vezető államtitkár, a karcagi egyéni választókerület országgyűlési képviselője Társaságunk tiszafüredi termelésiközpontmegnyitóján,
december 7-én.
Varga Mihály államtitkár hangsúlyozta: a hazai munkahelyek száma egy év alatt 40 ezerrel nőtt. A kormány a világméretű válság ellenére el szeretné érni, hogy azokra, akik dolgoznak az országban, ne úgy nézzenek, mint balekokra; övezze őket ismét közmegbecsülés, jussanak tisztességes bérhez. „Magának az országnak is megéri, hogy támogatott munkahelyeket hozunk létre és tartunk fenn a megváltozott munkaképességűek számára” – mondta Tiszafüredi megnyitónkon Soltész Miklós szociálpolitikáért felelős államtitkár. Bernáth Ildikó fogyatékosságügyi miniszteri biztos ugyancsak a FŐKEFE rendezvényén adta hírül: a jövő évi költségvetésében is 42 milliárd forint lesz elkülönítve a védett-támogatott foglalkoztatás céljaira. Tiszafüreden elsősorban papíripari bérmunkák (pl.dísztasakok gyártása) folyik. A Remény úti telephely egy önkormányzati ingatlanban (használaton kívüli oktatásiintézmény- épületben) van, pontosabban annak felét vehette a Társaság korábban használatba. A FŐKEFE utóbb megkereste a város önkormányzatát, nem használhatná-e az épület másik felét is, regionális termelési központ kialakítása céljából. A polgármester asszony és a képviselőtestület ehhez hozzájárult, sőt saját költségén vállalta a szükséges belső átalakításokat. A mostani megnyitó idejére az eddig Tiszafüreden dolgozó 42 FŐ-
KEFE-munkavállaló mellé 12 főt vettek fel. Folyamatos felvétellel rövidesen 100 főre bővül a Társaság itteni dolgozóinak összlétszáma. Mindez egybevág egy védett szervezeti szerződéssel rendelkező, foglalkoztatási rehabilitációt végző állami nagyvállalat gazdaságosságot és hatékonyságot szolgáló koncepciójával, melynek lényege, hogy a termelését egyre inkább termelési központokba koncentrálja.
A tiszafüredi megnyitón a város polgármestere, Pintér Erika mellett jelen volt többek között a helyi képviselőtestület Fidesz-frakciójának vezetője, Ujvári Imre, valamint a kivitelezésből oroszlánrészt vállaló Tisza-tó 2005 Nonprofit Kft. ügyvezetője, Katona György.

Kedvezményes mobilszerződés
Megfontolandó előnyökkel járhat sok FŐKEFE-dolgozónak az a kedvezményes mobiltelefonálási szerződés, melynek lehetőségét Társaságunk ügyvezető igazgatója kezdeményezte a Magyar TELEKOM Nyrt-nél. Az ajánlat szerint az 1500 forintos havi előfizetési díj lebeszélhető. A percdíj határozottan olcsó. A flotta tagjai ingyen beszélhetnek egymással. Minden szerződni kívánó munkavállalónk további két embert (családtagot, barátot stb.) segíthet ugyanilyen szerződéshez, azaz flottatagsághoz. (A flottába való belépés nem feltétlenül jár számváltozással.) Kérjük kedves dolgozóinkat, olvassák el figyelmesen az alábbi részletes tájékoztatót. Ha úgy döntenek, hogy szeretnének ilyen mobiltelefonálási szerződést kötni a TELEKOM-mal, kérjenek munkáltatói igazolást a munkaügyi oszályon, majd egyénileg kössenek szerződést valamelyik T-Pont üzletben. Előzőleg azonban alaposan tanulmányozzák át a szerződés végleges szövegét a helyszínen.
A Főkefe Mobil Flotta belépési feltételei és díjai
A kedvezmény igénybevételének feltételei, a jogosultság igazolása:
• A FŐKEFE NONPROFIT Kft. igazolja, hogy a szolgáltatóval megállapodni kívánó Dolgozót munkaviszonya a FŐKEFE NONPROFIT Kft.-hez köti.
• A jogosultság igazolásához a Munkáltatói Igazoláson kívül szükséges a személyi igazolvány, valamint 1 db egyéb okmány (pl. jogosítvány, TAJ kártya, adó kártya) bemutatása, valamint a nyilatkozat aláírása.
• A kedvezmény igénybevételének feltétele, hogy a Dolgozó Előfizetőként és Számlafizetőként közreműködjön a megkötendő előfizetői szerződéseknél.
• Egy dolgozó maximum 3 darab előfizetés igénybevételére jogosult, melyből legfeljebb 1 db lehet már meglévő előfizetés.
• A vásárlások és kiszolgálások kizárólag T-Pontokban történhetnek.
• A szolgáltató a díjcsomagot határozott futamidejű szerződéssel (24 hónap) biztosítja a Dolgozó részére.
• Havi alapdíj: 1500 Ft (nettó árak)
• A havi alapdíj 100%-ban lebeszélhető, a lebeszélhetőség a hálózaton belüli, más belföldi mobil és a belföldi vezetékes hálózatok előfizetői felé indított hanghívásokra használható fel.
• FIGYELEM! A szerződés felmondásakor mindenképpen rendelkezni kell arról, hogy milyen díjcsomagba kerüljön az előfizetés, különben automatikusan a legdrágább csomagba kerül!! A táblázatban szereplő díjak nettó díjak, az áfát nem tartalmazzák. Az ajánlattevő ezen kedvezményben 30 másodperc alapú számlázást biztosít. A Főkefe mobil flottán belüli beszélgetések ingyenesek.
Hívásirányok Percdíjak
Hálózaton belüli hívás Minden időben 15 Ft
Belföldi, vezetékes Minden időben 15 Ft
Belföldi, más mobil hálózat Minden időben15 Ft
Hangposta felhívása Munkanap 7h-16h között Egyéb időben Díjmentes
SMS T-Mobile hálózatba 25 Ft.
SMS Telenor ill. belföldi hálózatba 25 Ft.
SMS Vodafone hálózatba 25 Ft.
SMS külföldre 45 Ft.

A táblázatban szereplő díjak nettó díjak, az áfát nem tartalmazzák.
Az ajánlattevő ezen kedvezményben 30 másodperc alapú számlázást biztosít.
A Főkefe mobil flottán belüli beszélgetések ingyenesek.

Elindult az „Ismerj meg!” program

DiákokDiákok keresték fel Laky Adolf utcai dolgozóinkat

Életerős, egészséges tinédzserfiúk elkomolyodva, csodálkozó arccal – ilyenek voltak a Verebély László Műszaki Szakközépiskola diákjai, aki két tízfős csoportban látogattak el a FŐKEFE központi telephelyére november folyamán. Hogy miért jöttek? Társaságunk elindította „Ismerj meg!” elnevezésű programját a fogyatékossággal élő emberek társadalmi befogadása érdekében.
Ennek keretében szervez megváltozott munkaképességűek ezreit foglalkoztató cégünk rehabilitációs osztálya érzékenyítő tréningeket fiataloknak. Tudniillik hogy fogékonyak legyenek ilyen embertársaik nehézségeire. A zömmel villanyszerelőnek tanuló srácok a seprű- és kefeüzemet, no meg a közösségi műhelyt keresték fel. Egy órát töltöttek a Laky Adolf utcában. Volt, akinek önkéntelenül kiszaladt a száján: „Ezt nem is gondoltam volna…!” Tudniillik, hogy itt ilyen megfeszített munka folyik, s hogy ilyen ügyesek, teherbírók a főleg látás- és hallássérült dolgozók. Persze már önmagában az is érdekes volt nekik, hogy üzemlátogatáson vannak (ez jelenleg nem divat az oktatás-nevelésben). Eddig bele sem gondoltak, hogy egy kefe megkötésébe valakinek bele kell adnia az egész fizikumát, figyelmét, talán a lelkét is… De azt is megérthették ebben a „rejtelmes” épületben, hogy lehetnek, akiknek mondjuk a virgácskészítés is teljes értékű, kiadós munka. A fiúk közül azonban senki nem érdemelt virgácsot; jó emlékeket hagytak dolgozóinkban. A program jövőre folytatódik!

Segítő Vásárlás december 17–18-án
Idén is megrendezi a Nemzeti Erőforrás Minisztérium tavaly alapított kétnapos adventi műsorát, a Segítő vásárlást a Millenáris Park Teátrum épületében (II. ker., Kis Rókus u. 20.). A nagy tömegeket vonzó rendezvény alcíme: Minőségi termékek fogyatékossággal élőktől. A tárca úgy fogalmaz: „A Segítő Vásárlás célja kettős: szeretné bemutatni és megismertetni azokat a kézzel gyártott magyar termékeket, melyeket megváltozott munkaképességű dolgozók gyártanak, elősegítve ezzel piacra jutásukat, és ezáltal kíván hozzájárulni ahhoz is, hogy növekedjék társadalmi elfogadásuk.” A rendezvényen a FŐKEFE is standot nyit, valamint termékbemutatót tart, melynek időpontja: december 17. 14 óra. Ekkor lép fel cégünk „utazó nagykövete”, a blueséneklés sztárja, Deák Bill Gyula. A Segítő Vásárlás műsora e két hétvégi napon – december 17 és 18. – délelőtt tíztől késő délutánig remek családi elfoglaltságot ígér. Látogassunk ki mi is, akár többedmagunkkal!

Küszöbön álló törvényi változások
Új rovatunkban a fogyatékossággal élőket érintő jogszabályozási folyamatról szeretnénk
tájékoztatni dolgozóinkat. A megváltozott munkaképességűek ellátásairól és egyes törvények módosításáról szóló T/5000. sz. törvényjavaslat lapzártánk idején részletes vitára várt a Parlamentben. Az alábbi összefoglaló tehát a változásoknak csak a jelenleg valószínűsíthető irányait mutatja be. Kérjük olvasóinkat, hogy kísérjék figyelemmel az újabb lapszámok hasonló oldalait, melyekben viszszatérünk arra, miként alakul a szóban forgó törvényjavaslat sorsa.
A törvény rögzítené, hogy 2012. január 1-jétől rokkantsági nyugdíj, baleseti rokkantsági nyugdíj, rehabilitációs járadék, rendszeres szociális járadék, átmeneti járadék és a bányász dolgozók egészségkárosodási járadéka nem állapítható meg. A javaslat szerint a jövő évtől az lenne jogosult a megváltozott munkaképességűek ellátásaira, akinek az egészségi állapota – a komplex minősítés alapján – 60 százalékos vagy attól kisebb mértékű. Ez az gészségkárosodás mértékének mostani meghatározása szerint azt jelenti, hogy az ellátásokra a jelenlegi rendszer szerinti, a legalább 40 százalékban egészségkárosodottak szerezhetnének jogosultságot.
A megváltozott munkaképességűek ellátásai jövedelempótló jellegűek, ezért csak akkor lennének megállapíthatók, ha az érintett az állapota miatt nem tud dolgozni, és ha a kérelem benyújtását megelőző öt éven belül legalább 1.095 napon át volt társadalombiztosítása.
Utóbbi azonban nem vonatkozna azokra, akik 2011. december 31-én részesültek az átalakuló ellátások valamelyikében. A megváltozott munkaképességű emberek 2012-től két típusú ellátást kaphatnának: rehabilitációs vagy rokkantsági ellátást. Előbbiben azok részesülhetnének – legfeljebb három évig –, akiknek a foglalkoztathatósága rehabilitációval helyreállítható, vagy tartós foglalkozási rehabilitációt igényelnek, utóbbit pedig azok kaphatnák, akiknek a rehabilitációja nem javasolható.
A jogszabály kimondaná, hogy annak, aki rehabilitációs ellátást kap – amelynek összege a minimálbér 30 és 50 százaléka között mozogna –, együttműködési kötelezettsége van, amely kiterjed például az aktív munkahelykeresésre,a felajánlott képzési vagy munkaerő-piaci programban való részvételre, valamint a rehabilitációs hatóság által felajánlott munkalehetőség elfogadására is. A rokkantsági ellátás minimum a minimálbér 30 százaléka volna, legfeljebb pedig a 150 százaléka. A szabályozás szerint meg kellene szüntetni a rokkantsági ellátást, ha az ellátott nem tesz eleget bejelentési és felülvizsgálati kötelezettségének. Ennek az ellátásnak a folyósítása mellett lehetne keresőtevékenységet folytatni, ám az abból származó jövedelem háromhavi átlaga nem haladhatná meg a mindenkori minimálbér 150 százalékát. Azoknak, akik a jelenlegi III-as csoportú egészségkárosodási rokkantsági nyugdíjban részesülnek, felülvizsgálatra kell jelentkezniük! A vizsgálatok eredményeképpen akik rehabilitálhatók, rehabilitációs ellátást kapnak majd, akik nem, azok pedig rokkantsági ellátást. Ugyanez vonatkozna a rendszeres szociális járadékban részesülőkre is. Az átalakítás nem érintené azokat, akik a nyugdíjkorhatár felett vannak, továbbá azokat sem, akik rokkantsági ellátásban részesülnek I-es és II-es csoportba besorolva. Azokat sem érintené, akik jelenleg átmeneti járadékban részesülnek, illetve akik a jelenlegi III-as rokkantsági csoportba tartoznak, de öt évvel a nyugdíjkorhatár előtt állnak. Ők is ugyanazt az összeget kapnák majd, mint eddig, rokkantsági ellátás néven.

A hónap dolgozója
FORMANEK KRISZTINA, Főkefe Gyáregység

Formanek KrisztinaFormanek Krisztina több mint tíz éve van a cégnél. Idén tavasszal sok más társával átkerült a Thököly úti telephelyről a Laky Adolf utcai Közösségi Műhelybe. Az ott folyó sokrétű munkákban könnyen feltalálja magát, a munkafolyamatokat remekül megtanulja, mi több, szívesen és sikeresen be is tanítja társainak. Dicséretes pontossággal dolgozik, legyen az – amint jelenleg történik – haltáp címkézése, virgácskészítés vagy éppen naptárspirálozás. Bármilyen megbízást, feladatot kap, megbízhatóan, példamutatóan, lelkiismeretesen végzi el. A csapatszellem egyik letéteményese; állandó mosolyával és múlhatatlan humorérzékével jó légkört tud teremteni. Szeretik a kollégái, mindenki büszke rá, csak ő szerény.









CSIZMADIÁNÉ MECHLER MARIANNA, Dosszié Gyáregység

Mechler Marianna2004 óta dolgozik nálunk; a harmincfős szigetszentmiklósi telephelyet erősíti. Az ott folyó csomagolási-címkézési bérmunkák végzésében jeleskedik jelenleg is. Mondják, bármilyen kihívás elé állítja a telephelyvezető, a tudásához mérten a legjobban végzi el a rá bízott feladatot. A legfőbb erénye azonban talán a munkatársaihoz való viszonya. Utóbbiak felsőfokban szólnak erről: „Nála önzetlenebb, segítőkészebb ember kevés van.” Szervezőképessége is figyelemreméltó. Szeret tanulni, fejlődni, Társaságunk könyvkötői asszisztensképző tanfolyamát is kitűnő eredménnyel végezte el. Marianna maga mondja: "Mindenki számára összedől a világ, amikor leszázalékolják. Elveszíti addigi tartását, munkáját, többé már nem lehet az, aminek tanult. A kollégáimtól, ezektől a nagyszerű emberektől tanultam meg, hogy így is lehet teljes életet élni…”








TOLNAI MARGIT, Savaria Gyáregység

Tolnai MargitCelldömölkön, az egyik – a Hollósy téri – fióktelepen csoportvezető. Három és fél éve ismerhetik őt a kollégák. Hamar kiderült, hogy munkáját pontosan, jól látja el. Szorgalmával munkabírásával példát mutat. Kedvességet és következetességet ötvözve irányítja a harmincfős csapatot, amely az elektronikai bontástól a borítékragasztáson át a papírtáska-készítésig számos tevékenységet végzett ebben az évben. „Igazi kotlósként vigyáz a beosztottjaira, és ügyel, hogy pontosan, jól folyjon a munka” – fogalmazza meg valaki a környezetében. Beleérző képessége okán is őt szeretnék a Hónap dolgozójaként látni munkatársai, akiknek szívvel-lélekkel segít az élet minden területén – akár szabad idejében is. Összetartó közösséget kovácsolt Celldömölkön, ami nem kis fegyvertény a mai elmagányosodó, önző világban.








Törzsgárdajutalom. December közepéig megkapják a törzsgárdajutalmat azon dolgozóink, akik 10, 15, 20, 25, 30, illetve 35 éve vannak a vállalatnál.
Gratulálunk többek között Sörös Gábornak, a Közösségi Műhely dolgozójának, aki egyedül kaphatja meg a 35 évnek megfelelő jutalmat. A „30 évesek”: Suha Ignácné (Közösségi Műhely) és Édenhoffer Gábor (a Seprűüzem vezetője). A törzsgárdajutalom idei kifizetése (érvényes kollektív szerződés híján) a Társaság vezetése és a Központi Üzemi Tanács megegyezésének eredménye. Az összeg bruttó 10 ezer forinttal kevesebb lesz idén, de ezek pótlása optimális esetben később megtörténik.


Főkefe Hírmondó 2011. október
AnikóKöszöntő
Tisztelt Munkatársaim!


Fél éve indítottuk el cégújságunkat, havonta megjelenő számait egyre nagyobb érdeklődés övezi. Amint az eddigi kiadványok, ez a hatodik is az elmúlt hónap eseményeit dolgozza fel közérthetően azzal a céllal, hogy valamennyi dolgozó betekinthessen a Társaság életébe. A lap hangvétele pedig azt kívánja szolgálni, hogy fokról-fokra egy családdá váljunk, és kicsit fel is üdüljünk a sok tennivaló közepette. Közben érzékeltetni kell: igen nehéz gazdasági helyzetben próbálunk fejlődni, szilárd, biztos megélhetést nyújtani munkavállalóink számára. Elismerem: e folyamat számos változással jár, melyeket elég nehéz feldolgozni és sokszor megérteni. Mégis úgy gondolom és tapasztalom, hogy törekvéseink a dolgozói közösség nagy részében megértésre találtak. A többség belátta, hogy a Társaság fennmaradásáért számos olyan lépést kellett megtennünk, amelyek egyértelműen a hatékonyság, a költségmegtakarítás és az eredményes munka útjára vitték a társaságot. Azt, hogy valóban rajtavagyunk ezen az úton, mi sem bizonyítja fényesebben, mint az, hogy telephelyeink szinte mindegyike hónapok óta csaknem száz százalékos leterheltséggel dolgozik. A többség átlátja, hogy a siker titka az összehangolt együttműködés kinek-kinek a maga területén. Mindenki munkája sorsdöntő jelentőségű. Azé is, aki hivatalos az igazgatói értekezletekre és döntések meghozatalában vesz részt, azé is, aki egy-egy munkaasztalnál fizikai munkájára összpontosítva járul hozzá a Társaság fennmaradáshoz. De egyszer szólnom kell már arról is: vannak olyanok közöttünk, akiknek mintha életeleme volna az intrika, a „betámadás” és a munkavállalók folyamatos uszítása a munkáltató, illetve a Társaság ellen. Ők azok, akiknek semmi sem jó, semmivel nem lehet őket megelégíteni, vezesse a Társaságot bárki is. Ezek a kollégák nem tudják és/vagy nem akarják belátni, hogy vége a szinte korlátlan támogatásoknak, vége a teszetosza munkavégzésnek. Vége az ölekbe pottyanó juttatásoknak. Ha ők sulykolva dezinformálnak, nekünk is sulykolni kell az igazságot: az az idő jött el, amikor a saját munkánkra, a saját magunk által megtermelt javakra tudjuk cégünk jövőjét alapozni. Minden megvalósult és jövőbeli cselekedetünk arra irányul, hogy Társaságunkból virágzó, eredményes nagyvállalatot hozzunk létre közös erővel. Mindazon Munkatársainkkal, akik készek ehhez a nagy és néha keserves munkához segítő kezet nyújtani.
Szabó György
ügyvezető igazgató

ÉdenhofferOtt vagyunk alaptermékeinkkel az élbolyban
Beszélgetés Édenhoffer Gáborral, a budapesti seprűüzem vezetőjével

A maga nemében történelminek számít ez az ön által vezetett budapesti üzem: bő hat évtizede folyik itt a seprűgyártás, túlnyomó részt látássérültek foglalkoztatásával.
Jelenleg hány seprűt gyártanak itt, a Laky Adolf utcában, két műszakban?
– Havonta tizenkét-tizenötezer darabot készítünk el, annak ellenére, hogy megszűnt a Domet Zrt., amely havi három-hatezer darabot rendelt tőlünk. A minőség, hogy úgy mondjam, garantált, reklamáció nem jellemző.
Az előállított mennyiség sok vagy kevés harmincegy embertől?
– Ha folyamatosan mindenki egyszerre bent volna, akkor húszezer is lehetne a havi teljes kapacitásunk. Ez azonban már csak azért sem lehetséges, mert a fogyatékossággal élő dolgozóknak pót szabadnapok is járnak, s ezeket időarányosan kell kivenni. Magasabb volna az összkapacitásunk akkor is, ha nem cserélődött volna ki szinte teljesen a csapat az utóbbi években. A váltás zökkenőmentes volt. De mégiscsak tény: fiataloknak adta át a helyét az a korábbi, harminc-negyven éven át együttlévő gárda, melynek tagjai annak idején szintén hosszabb idő alatt érték el csúcsteljesítményüket. Az, hogy hány seprűt gyártunk, természetesen a megrendelések függvénye is.
Jelenleg tehát nincsenek „fix” megrendelései a cégünknek?
– Úgy van, ám nagy állandó megrendelő partnereink szerencsére akadnak. Sokat számít például, hogy bent vagyunk az OBI-ban és a BAUMAX-ban. E nagy nemzetközi kereskedelmi cégektől folyamatos rendeléseket kapunk. Vagyis a készlet feltöltése után mindig a fogyás mértéke szerint érkezik hozzánk az utánrendelés. Komoly fegyvertény, hogy a MOL-kutakhoz is bekerültünk.
Az, hogy nem kiszámítható a rendelés, a termékigényre is értendő?
– Természetesen. A gyártás emiatt sokszor óránként változik; ez a kollégák rugalmassága nélkül nem volna lehetséges.
Lehet így kvázi piacvezetőnek lenni?
– Mondhatjuk, hogy mind darabszám, mind minőség tekintetében az élvonalban vagyunk alaptermékeinket tekintve. Piaci részesedésünknek inkább az áraink szabnak határt.
A géppark kissé muzeálisnak tűnik…
– Hetvenes évekbeli mechanikus gépek; a gyártójuk már rég megszűnt, a tartalékalkatrész-háttér tehát hiányzik. Részben ez is behatárolja a teljesítményünket. Viszont felújítottuk ezeket a masinákat saját magunk, egyedi műszaki megoldással. Olyanok, mint az öreg autók, állandóan bütykölni kell őket.
Teljes gépparkfelújítás nem kerül szóba a mai viszonyok között?
– Roppant költség volna ez. Ráadásul minél modernebb egy gép, annál nagyobb a meghibásodás kockázata. Pár éve egyébként új cirokszárító termeink vannak. Persze a mostani vezetés is kért tőlem listát, mit kellene mindenképp lecserélni, beszerezni fejlesztési, korszerűsítési pályázatok útján. Kötegelőgépet kértem, mert az a lelke a munkának. Javasoltam egy cirok minél alaposabb lefésülésére alkalmas magozógépet, okulva a tavalyi ciroktermésből, illetve rossz alapanyagból. Ha jobb minőségűvé tudnánk varázsolni a mégoly gyenge minőségű alapanyagot is, alkalmasabbak volnánk kisebb szériában gyártandó egyedi seprűk rendszeresebb előállítására.
Zömében hányféle seprűt gyártanak a Laky Adolf utcában?
– Csak nagy seprűből öt-hat létezik, de van gyerekseprűnk, kézi és műszálseprűnk is. Most nem említeném az egyedi igényeket, Csak érdekességként mondom, hogy artisták is vissza-visszatérő kuncsaftjaink. Merthogy van például egy trükk: az artista a seprű végén található fémcsövön egyensúlyoz, amely nem látható, mert éppen ott van levágva a seprű szálkötege. Filmgyártók is rendeltek már tőlünk levágatlan végű boszorkányseprűket... Nem egyszer főhet az üzemvezető feje: a felsőbb vezetés iránymutatásait, az állami támogatás csökkenésének következményeit és a váratlan kellemetlenségeket is el kell fogadtatnia az emberekkel.
– A dolgozók, ha kifogásuk van, hajlamosak elsőként a közvetlen vezetővel ütközni. Adott esetben meg kell értetni velük például azt is, hogy ha minőségi kifogásolnivalónk támad az alapanyag-beszállítóinkkal szemben, az ilyen ügy nem oldódik meg pár perc alatt. S hogy ettől az élet nem állhat meg, ugyanúgy dolgozni kell, a rosszabb alapanyaggal is. Ahhoz, hogy a konfliktushelyzeteket uralja, bizalmi tőke szükséges.
Ezt honnan nyeri?
– Mondjuk onnan, hogy megadom a tiszteletet, de el is várom. Utóbbi alatt nem humortalanságot értek, értékelem, hogy jó hangulat van az üzemben. Igyekszem mindig tekintetbe venni, ami az ő részükről jogos, az ilyen problémáikat, ha lehet, orvosolom… Ahogyan a magánjellegű gondjaik, válsághelyzeteik kezelésében is napi szinten részt veszek. Továbbá szakmailag sem vagyok átdobható, bármelyik munkafolyamatot meg tudom csinálni, ha nem is azzal az intenzitással, mint a munkásaim.
Kell bajlódni kirívó munkafegyelembeli hiányosságokkal?
– Némelyik fiatalnál előfordulnak kilengések, de „utolérem őket” és megbeszéljük. Jellemzőbb, hogy az egzisztencia-alapozás, családalapítás tájékán a fiatalabb korosztályhoz tartozó dolgozók becsvágyóak annyira, hogy több munkafázist sajátítsanak el egyforma színvonalon.
Szeptember utolsó vasárnapján volt a hallássérültek, október közepén a látássérültek világnapja. Önnek, aki évtizedek óta irányítja itt munkát, milyen benyomása alakult ki az érintett emberekről?
– Kiemelném, hogy mind a látás-, mind a hallássértültek alkalmazkodók. De fokozott türelem szükséges mindkét csoporthoz, egyrészt mert általában érzékenyek – megjegyzem: leginkább időjárás-változás idején –, másrészt mert vannak sajátságaik. A hallássérültekkel viszonylag könnyebb a kommunikáció, alapvető jeleikkel vagy más vizuális jelzésekkel megértetem magam. A hallássérültek azonban ingerlékenyebbek, mint a látássérültek. A vakok, csökkentlátók még ma is a seprűkészítői létszám nyolcvan százalékát jelentik az üzemben. Kézügyességük nem mindennapi. A lényeg, hogy a kommunikáció soha ne legyen sértő. Ha erre ügyelek, ugyanúgy bevonhatok egy vakot az időszerű problémába, ez éppúgy ösztönözni fogja, mint más jóérzésű embert. Szólni kell közösségi szellemükről is. Üzemünk dolgozóit remekül mozgósítani lehetett egy korábbi év szokásos nyári leállása idején, amikor a megrendelő, miután rosszul tárolta be a legyártott seprűinket, felkért minket ezek rendkívüli javítására. Ötvenedik születésnapomra egyébként a beosztottjaimtól egy medált kaptam, amelybe egy seprű miniatűr képét gravírozták. Tessék, most is a nyakamban van… Folyamatosan emlékeztet a munkatársaim iránti felelősségre…

SzegedSzegeden is termelésbe kezd a FŐKEFE
A megszűnő Domet helyébe lépünk az ecsetgyártási piacon
Fióktelepet alakít ki a FŐKEFE Nonprofit Kft. Szegeden. A tervek szerint 18 embert, köztük 10 megváltozott munkaképességű dolgozót kíván foglalkoztatni az újraindítandó ecsetgyártásban. Az ehhez szükséges üzemterület a megszűnt cégpartner, a Domet Zrt. telephelyének egy része lesz; a bérleti szerződést már meg is kötötte Társaságunk. Tulajdonosunk, az MNV Zrt. jóváhagyta terveinket; a program november 17-i indulásának alkalmából kormányzati szakirányítók is ellátogatnak Szegedre.

Végre a csongrádi megyeszékhelyre is kerülhet színes gombostű azon az országtérképen, amelyen a FŐKEFE Nonprofit Kft. saját telephelyeit tünteti fel. Az ügy jelentősége nem önmagában a – terjeszkedésben - van, hanem abban az össztársadalmi érdekben, hogy egy megváltozott munkaképességűeket foglalkoztató profi állami cég megszűnő cégek helyére lépve ment és újít meg értékes foglalkoztatási és termelési struktúrákat a lehetőségekhez mérten. Emellett számunkra az is előny, hogy a FŐKEFE beléphet a Domet ecset- és kefepiacára. A Domet Zrt. bő évtizeden keresztül volt Társaságunk egyik legjelentékenyebb megrendelői partnere. A kapcsolat az utóbbi években folyamatosan bővült. Először néhány kefeterméket, fém- és műanyagedénysúrolót gyártottunk a számára, majd átvettük a szegedi partner valamennyi kefe és kefeszerű termékének (beleértve a partvisok) gyártását. Ennek következtében például a Laky Adolf utcai kefeüzem stancműhelyének éves gyártási mennyisége fele részben a szegedi megrendelésekhez kapcsolódott. Idén júniustól azonban a Domet eladta márkanevét, kéthavi készletét, valamint kereskedelmi szerződéseit a görög tulajdonú Sarantis Kft-nek. (Ismert: a görög cég jelenleg is partnere cégünknek gumigyűrű- és celofáncsomagolás terén.) A Sarantis Kft. nem tartotta meg a Domet teljes vertikumát. A FŐKEFE, felismerve a Zrt. megszűntével keletkező piaci űrt, átveszi a Domettől a stafétabotot az ecsetgyártás terén. Üzleti manőverünk ezért a következőkből áll: október folyamán bérbe vettük a szegedi cég telephelyének műhelyterületeit, illetve leigazoljuk a Domet mintegy 8 munkavállalóját. E szakmunkások fogják betanítani az ecsetgyártásra és csomagolási munkálatokra azt az egyelőre tíz megváltozott munkaképességű dolgozót, akiket Társaságunk első körben szintén alkalmazni kíván Szegeden. A tervek szerint november 17-én többek között Soltész Miklós szociális államtitkár, Bernáth Ildikó fogyatékosságügyi miniszteri biztos, Horváth Gergely Domonkos, az MNV Zrt. vezérigazgatója és Hajdu Tibor társaságokért felelős igazgató jelenlétében történik meg szegedi programunk ünnepélyes elindítása. Az eseményen ott lesz a FŐKEFE reklámarca, Deák Bill Gyula énekes és Karvai Sándor Guinness-rekorder vak dolgozónk.

naptárNaptárgyártási „láz” december közepéig

Azonos terméket ennyien még soha nem csináltak egy időben Társaságunknál. Kiss József, a Főkefe Gyáregység logisztikai és termelési osztályvezetőjének adata szerint a három gyáregységben összesen mintegy kétszáznyolcvan munkavállalónk vesz részt a naptárgyártásban, eddig sosem látott mennyiséget előállítva. Ha ősz – akkor az egyik legnagyobb kampányszerű munkánk régóta a naptárgyártás. Egymillió darabot azonban sosem készítettünk egy-egy szezonban, most azonban ennél bizonyosan jóval nagyobb lesz a végeredmény december közepéig. Akárhogy is: olcsóbb (hétköznapi, konyhai, íróasztali) naptárak gyártásában piacvezetők vagyunk, kivívtuk a vevők elismertségét! Miközben a multinacionális áruházláncok mind nagyobb tételek beszerzésére sarkallják megrendelőinket…
Kiss József logisztikai és termelési osztályvezetőtől megtudtuk: a naptárak gyártása (három méretben) a közvetlen megrendelő nyomdai cégek számára sok helyszínen történik. Az ívek vágása csak a budapesti Laky Adolf utcai központban és Szombathelyen, a Rumi utcában zajlik. Az összehordás (a 2012-es esztendő ötvenkét hete oldalainak megfelelő sorrendbe rakása) ennél több telephely bekapcsolódását igényli. Budapesten a Kooperáció üzemben, a Kefe üzemben és a Füzér utcában, vidéken Martfű két telephelyén, Hajdúdorogon és persze Szombathelyen folyik az összehordás. A naptárgyártás további fázisai többek között a spirál lyukainak elkészítése (lyukasztás), spirál-betekerés – utóbbiba a karancssági és a rétsági telephely is besegít –, valamint az úgynevezett véglezárás. Az utóbbi két fázis tulajdonképpen egy, de a Laky Adolf utcában már csak azért is különbontva zajlik, hogy negyven itteni vak dolgozónk is részt tudjon venni a spirálbetekerésben – mutatott rá Kiss József. (Ez azért is fontos, mert bizonyos vakok által is végzett tollszerelési munkálatok jelenleg szünetelnek.)
Az utolsó két feladat a naptárak zsugorfóliázása és raklapozhatóvá tétele. A logisztikai és termelési osztály vezetője (aki súlyos térdkopásával maga is megváltozott munkaképességű) dicsérte fogyatékossággal élő dolgozóinkat, hiszen megbízható és a megrendelőink számára vonzó minőségi és mennyiségi teljesítményt nyújtanak. Méghozzá annak dacára, hogy bizonyos munkálatok meglehetősen fárasztóak (például lyukasztógépnél állni egyhelyben hosszú órákon át vagy az összehordás során körözni szüntelenül az asztal körül).
Megtudtuk Kiss Józseftől: cégünk nem egy héten 100–110 ezer darab naptárat is elkészített; ezek a heti csúcsteljesítményeink a szóban forgó főkefés bérmunkában.

Bálint gazdaÖsszefogtunk Bálint Gazdával

Régen a magyar parasztházak „tisztaszobájában” mindig volt egy párnákkal, dunyhákkal, derékaljakkal púpozott magas ágy. Nos: pontosan ez az, aminek semmi köze a magaságyas kertészkedéshez. Utóbbi németországi találmány. Itthoni népszerűsítője és tökéletesítője a tévéből jól ismert Bálint gazda, azaz Bálint György kertészmérnök professzor. A módszer tulajdonképpen egyszerű. Ácsoltass megfelelő magasságú fakereteket, töltsd meg kerti nyesedékkel, zöldséghulladékkal, komposzttal és/vagy trágyával, tetejére rakj egy kis humuszt. Ültess ebbe olyan zöldség- és fűszernövényeket, sokfélét, melyek egymás kártevőit (például illatozásukkal) elűzik. Szedd aztán szaporán a bió zöldséget, gyümölcsöt, ha érik, és cserélgesd a növényeket! Lényegében kora tavasztól késő őszig ültethetsz és szüretelhetsz, ha van ilyen magaságyad, akár egy piciny kertben, sőt verandán, gangon. Vagy netán a FŐKEFE telephelyeinek udvarában…? De hisz éppen erről szól a 92 éves Bálint gazda és a 62 éves FŐKEFE összefogása. A Társaság mindig újít valamit megváltozott munkaképességű dolgozói érdekében. A magaságyas technológiával akár a kerekes székes, illetve hajolgatni nem tudó kolléga is kertészkedhet, termelhet magának és családjának egészséges ingyen zöldséget. Karjával átéri a megfelelően széles ágyást.
Szabó György ügyvezető igazgató rábólintott Kis Zoltán agrár portfolió menedzser fölvetésére, amely szociális előnyt nyújthat dolgozóinknak. Nosza, a tervből első körben egy nagy érdeklődést vonzó sajtótájékoztató kerekedett a zuglói Varga Márton Kertészeti és Szakképző Intézetben, ahol ezt a módszert már oktatják. A Duna TV, a Hír TV, a Szabad Föld, a Családi Lap, a Magyar Mezőgazdaság, a Kertészet és Szőlészet, a Kistermelők Lapja, a Kerti Kalendárium biztosította nyilvánosság előtt bejelentettük az együttműködést Bálint gazdával és a zuglói iskolával. A FŐKEFE minél több telephelyén, szerte az országban szakszerűen felállít ilyen magas ágyakat azon dolgozóinak, akik ki szeretnék próbálni ezt a fajta kertészkedést saját maguk hasznára. Nem mellesleg e telephelyeken a magaságyakhoz bemutatók is kapcsolódhatnának, így az egész országban terjeszthetnénk ezt a „fogyatékosbarát”, „idősbarát” kertészkedést és hobbit.
Tulajdonképpen csoda: a zuglói bemutatón maga Bálint gazda is megjelent, pedig ez év februárjában a zebrán csúnyán elgázolta egy autós. Nejlontasakjában egy ajándékul kapott üveg bor épen megmaradt, pedig vele együtt métereket repült. Gyuri bácsi viszont koponyasérülést, arctörést, nyílt lábszártörést és izomszakadást szenvedett, 36 órán keresztül volt kómában. S utóbb, az október 6-i tájékoztatónkra mégis bot nélkül szállt ki a maga vezette autóból. Bálint gazda a médiumokon és az újságokon keresztül az egész országnak megmutatta, hogyan kell újjászületni akár egészen reménytelennek tűnő állapotból is.

A hónap dolgozója

DinkaDINKA SÁNDOR, Főkefe Gyáregység
A nógrádszakáli fióktelep (ahol cirokválogatással is foglalkoznak) ácsállványozó és bútoripari asztalos szakmunkása Dinka Sándor. A szomszédos településről, Litkéről jár be, 2007 óta. A kefefa-gyártás során minden moccanása, mozdulata, egész kisugárzása azt hirdeti: szereti a szakmáját, szeret a Főkefénél dolgozni. Gyermekkora óta vonzza a famegmunkálás, ha teheti szabad idejében barkácsol. Fegyelmezettség, pontosságra törekvés jellemzi mesteremberként.
Nem is lehet ez másként, hiszen faipari gépeken dolgozni nem éppen a legveszélytelenebb foglalkozás. A mintegy húsz nógrádszakáli munkatársával való kapcsolata baráti.









PákóPÁKÓ ZOLTÁN, Dosszié Gyáregység
Hat éve készíti a komlói telephelyen a gyorsfűzőket, iratgyűjtőket, szalagos irományfedeleket betanított munkásként ez a negyvenegy éves fiatalember. A 83 termelési dolgozó közül ő nyújtja az egyik legnagyobb teljesítményt. Ahogy a kezdetekkor, úgy most sem szeret a középpontban lenni (a fáma szerint ehhez a fotózáshoz is úgy kellett „becserkészni” őt). Ám nincs mese, őt szeretné közössége a Hónap dolgozójaként látni. Hogy miért? Megbízható, szerény, a munkáját szorgalmasan és példamutató pontossággal végzi. A munkaidőn kívüli rendezvények – sportnapok, vásárok, közös utazások – állandó előkészítője, résztvevője. A telephelyen felmerülő egyéb munkákat is rendszeresen elvégzi, legyen az cipekedés, vízcsapok, zárak javítása, fűnyírás. Segítőkész, mindig lehet rá számítani – ezt is kollégái mondják erről a halk szavú munkatársukról.







SzabóSZABÓ ELEMÉR, Savaria Gyáregység
Az ezredfordulótól dolgozik a vállalatnál, kezdetben kosárfonóként Sárváron, rövidesen a kosárfonók csoportvezetőjeként. Már akkor is kitűnt szakmai tudásával, és nem kis részt neki volt köszönhető, hogy a kosárfonó csapat remek közösséggé formálódott. 2003 tavaszán Bejcgyertyánoson nyílt új telephely, Szabó Elemér oda került vezetőnek. E teendőin túl nap mint nap ő maga is készíti az exportra készülő kosarakat, fűztermékeket. Mindig próbál valami újat, szépet létrehozni. Készséges, ugyanakkor következetes is, ha betanításról van szó. Folyamatosan törekszik ismereteinek bővítésére. Itteni évei alatt lett a Népi iparművész cím birtokosa, de ECDL számítógépes tanfolyamot is végzett, kétféle masszőri képesítése van. Elemér nagyon keveset lát egy öröklött szembetegség miatt. Jókedve, kedvessége, másokkal való folyamatos törődése teszi remek munkatárssá.


Főkefe Hírmondó 2011. szeptember
AnikóKöszöntő
Kedves Munkatársaim!


Immár hagyományos feladatommá vált, hogy havonta egyszer – Szerkesztő úr szelíd, de állhatatos „nógatására” – teljesítsem önként vállalt köszöntőírási kötelezettségem. Bevallom, az idevágó határidőtartás a szerteágazó ügyvezetői teendők közepette nehéz, mégis egyet értek azzal, hogy nekem is tájékoztatnom kell a Kollégákat a
Társaság életében zajló fontos eseményekről. Most például arról, hogy egyre megkerülhetetlenebb beszállítóivá válunk egy olyan nagy cégnek, mint a Magyar Posta Zrt. Öröm és egyben komoly kihívás, hogy szeptembertől bérmunka-megrendelések szinte egész dömpingje érte el a FŐKEFE Nonprofit Kft.-t – ami cégünk érdeme is! Olykor nyűglődünk, néha elmondhatjuk, jól mennek a dolgok, a küzdelem állandó. Ami vitathatatlan fegyvertény: folyamatosan haladunk előre, leljük föl és vizsgáljuk meg a felmerülő lehetőségeket, vonatkozzék az értékteremtő foglalkoztatásra, dolgozóink szociális biztonságának növelésére (lásd e számunkban az áramvásárlással kapcsolatos körlevelet). Az utóbbi hónapban éppen Körmenden jártunkban akadtunk új, ígéretes bérmunka-lehetőségre Bebes István polgármester úr segítségével. Szerencsére egyre többen és többen vannak polgármestereink közül, akik szívvellélekkel és minden létező lehetőséggel támogatják a munkahelyteremtés rögös útján a sok telephellyel rendelkező FŐKEFÉ-t. Néhány további nevet említenék, távolról sem a teljesség igényével: Pócs János, Jászapáti polgármestere; Polics József, Komló polgármestere; Fazekas Szabolcs Tomajmonostoráról; Koczúrné Tóth Ibolya Tiszaszentimréről; Kőszegi Zoltán Dabasról; Puskás Tivadar Szombathelyről, Mezőfi Zoltán Rétságról. Az ő és a hozzájuk hasonlóan gondolkodó-érző településvezetők munkája és segítsége nélkül Társaságunknak sokkal kedvezőtlenebb volna a helyzete.
Szabó György
ügyvezető igazgató

KarvaiVakon bízni a másikban
Guinness-rekorderünk ezért is szereti a „képtelen” motorozást


Nagyon örülök, hogy augusztus 27. óta én lehetek a világ első vak, de nem vad motorosa! – tudatja a FŐKEFE Hímondó olvasóival kollégánk, Karvai Sanyi. Joggal mondja. Papírja, sőt díszdiplomája van arról, hogy
ama szent napon 800 métert tett meg a Hungaroring célegyenesében
36 másodperc alatt. Ezzel Guinness-rekordot állított fel a hivatalos jegyzőkönyv szerint, nézők serege előtt, óriási médiaérdeklődés mellett. Nem mellesleg motorkerékpárján a FŐKEFE logójával… Mit lehetett tenni: második alkalommal is oda kellett neki adni a cégújság hátsó borítóját.
„Vak, de nem vad…?! – akadhatnánk fenn a rekorder poénján. – Sanyikám, ne bizonygasd, hogy nem vagy vad, ha az imént mondtad, 48,3 km/óra sebességre is nógattad 650-es kölcsön Kawasakidat. S ha életedben először épp a rekord-felállítási kísérlet során kapcsoltál negyedik sebességre!” De Sanyi csak áradozik átszellemülten: „Ebben pont az volt a jó, hogy szabadon válthattam, mehettem, mint a szél!”
Tényleges szél is volt a produkció napján, zavaróan belekapott a sisakjába. A Hungaroring ráadásul jobbra lejtett. Segítője, Borsi Gergő rally-versenyző a táv felénél már negyedszerre adta ki a sürgető utasítást telefonon: „Balra, balra!” Sanyi teljesítette az irányváltást, de meg is ijedt kicsit, hogy baj van, ösztönösen ráfékezett. Majd rögtön mégis korrigálta a jobbra kifarolást okozó mozdulatot, egyenesbe hozta a gépet, és onnantól már nyílegyenesen tette meg a táv hátralévő felét. „Azóta is naponta megtörténik a városban – meséli vak kollégánk –, hogy miközben gyalogolok, tök idegen emberek lefékeznek mellettem, félreállnak, kiszállnak gratulálni. Villamosvezetők, buszsofőrök kiszólnak az ablakon, vagy olyan is történt, hogy valaki a virágüzlet kirakatából észrevett és utánam rohant, hogy elmondhassa, mennyire szurkolt nekem.” Sanyi átadja a mobilját, keressük meg, milyen sms-t írt neki Borsi Gergő. „Barátom! A fantasztikus Te vagy! Én csak abban segítettem esetleg, hogy ezt többen megtudják. Büszke vagyok magunkra, a barátságunkra!” Na, ezért mondja Karvai Sanyi, hogy ebben a vakon motorozásban a másik jó éppen ez: vakon bízni a másikban…

DörgőSzükségünk van egymásra
Beszélgetés Dürgő Debórával, a Dosszié Gyáregység Budapest-régiójának vezetőjével


Az a hír járja, hogy – noha régióvezető – olykor beül a dolgozók közé, és segít a kétkezi munkában. Ez talán benne van a munkaköri leírásában?
– Nincs, de a munka nem szégyen. Valóban, néha, mikor irodai feladataim halaszthatóak, önnön szórakoztatásomra, némi csapatépítő szándékkal beülök dolgozni, különösen, ha sok a munka vagy nagy odafigyelést igénylő feladatot kell megoldani. Nem tudom tétlenül nézni, ha hajszában vannak a dolgozók. Ha kell, dobozt állítok össze velük, együtt „duplózunk” vagy borítékolunk. Ilyenkor, a csomagolásnál és az ellenőrzésnél is a dolgozókkal vagyok.
– Mindegyik telephelyen vannak ilyen gyakorlatias kalandjai?
– Nyilván előnyben részesül az egyik kispesti telephely, nevezetesen a Bercsényi utcai, hiszen ott a régióirodánk is. De dolgoztam a Templom tériekkel, szereltem tollat a budakalásziakkal, sőt a szlovák határhoz közeli Vámosmikolán, az ottani telephely munkatársaival szalagos irományfedelet kasíroztam.
– A régióhoz tartozó telephelyeken – Budakalász kivételével, ahol javarészt tollakat szerelnek össze – bérmunka folyik. Milyen kihasználtsággal?
– Sok ilyenfajta munkahelyet jellemez a kényszerleállás, mi teszünk ez ellen, sikerült minimálisra csökkentenünk telephelyeinken a kieső munkaidőt.
- Nem kisebbfajta csoda ez, éppen a bérmunka terén, ahol megrendelők jönnek-mennek és a legkülönfélébb igények, megrendelések bukkannak fel?
– A folyamatos kihasználtság sikerében egyaránt része van a csapatmunkának
– a központi vezetéstől a régióvezetőn és a telephelyvezetőkön át a dolgozói kollektívákig – és annak, hogy januártól kéthónapos munkaidőkeretekben dolgozhatunk. Utóbbi sokkal nagyobb rugalmasságot biztosít számunkra, és a megrendelőknek ez a legfontosabb. Ahhoz, hogy nem egyszer kézről-kézre adnak minket a piacon, annak is köze van, hogy mindig meg tudunk felelni a nagyon szoros határidő-igényeknek. A megbízhatóságra, a határidők korrigálására pedig nagy szükség van, például nyomda utáni munkálatoknál, amikor a nyomdák csúsznak, miközben a megrendelő tartani szeretné a megbízói által kiszabott véghatáridőt.
– Mit szólnak a telephelyi dolgozók ahhoz, hogy egyik nap négy órát kell dolgozniuk, másnap azonban hetetnyolcat?
– Nem áldozatnak fogják fel. Magukénak érzik a FŐKEFÉ-t. Tudják, hogy a munkaidőkeret az ő érdekük is, hiszen ez szükséges a jó működéshez, a cég talpon maradásához és így munkahelyük megőrzéséhez. Pontosan érzékelik, hogy nem volna jó munka nélkül üldögélni, ők is tudják, hogy az nem tartható állapot. Ez egyébként is más, mint az előre nem tervezett, váratlan túlóra. Ráadásul a változó napi munkaidőnek, egyes napok magas óraszámának az időnkénti hosszú hétvége is következménye. A cég közben megtakarít rezsi- és egyéb járulékos költségeket azzal, hogy nincs üresjárat, ölbe tett kezű alkalmazottakkal. Egy szó, mint száz: így válik fenntarthatóvá a bérmunka, ami egyébként a változatosságával nagyon is megfelel az itt dolgozóknak.
– Miért fontos, ha fontos, az ön és a kereskedelmi csoport közötti csapatmunka?
– A csapatmunka mindenhol fontos, a megrendelések szervezése a Laky Adolf utcai székházban és a régióirodában egyaránt folyik, kölcsönösen jó kommunikációval. A kereskedelmi csoport az árban állapodik meg a partnerekkel, de az üzlet tényleges megvalósítása itt történik. Én látok rá pontosan arra, hogy az adott időszakban hol vállalható el egy-egy határidős munka, hiszen a telephelyi kollektívák teljesítménye nagyban múlhat azon, hogy bizonyos húzóemberek, „asztalfelelősök” nem hiányoznak-e éppen. A kiváló együttműködés mellett, bevallom, az sem rossz érzés, amikor szinte önjáróak vagyunk, mert mint mondtam, a megrendelők sokszor egymásnak ajánlanak minket...
– A munkakoordináción túl mi tartozik bele egy régióvezető munkájába?
– Ha kell, humánpolitikai döntéseket hozok, ha kell, árut szállítok, vagy tárgyalok önkormányzattal, közművel, családsegítővel… És persze közvetítem a vezetőség szándékait a telephelyvezetők és a dolgozók felé.
– Mit szól a kialakítandó foglalkoztató-központokhoz?
– Hasznos volna állandó megrendelőket találni, ezáltal kiszámíthatóan, nagyobb tételekben lehetne gyártani, a bevételeket növelve. Ehhez elengedhetetlen bizonyos tevékenységek koncentrálása olyan helyeken, ahol nemcsak az üzemi tér, hanem a raktár is kellő méretű.
Úgy gondolom, az ilyen tevékenységek inkább szalagmunkák volnának. Ez kicsit más, mint ami a gyáregységünk Budapest-régiójában jellemzően folyik, olyan telephelyeken, ahol kicsi ugyan a raktárkapacitás, de bérleti díj nincs vagy igen kevés. (A jelenlegi kispesti telephelyeket például ingyen használhatja Társaságunk az önkormányzat jóvoltából, mert nagy arányban biztosítunk munkalehetőséget fogyatékossággal élő helyieknek.) Én tehát egyaránt szurkolok az ésszerű központosításoknak, illetve a jelenlegi telephelyeink dolgozói közösségeinek, melyek képesek szinte naponta másfajta munkamegrendelésekhez alkalmazkodni, és tapasztalatom szerint ezt a változatosságot nagyon is igénylik.
– Fiatal közgazdászként nem szeretne máshol, mondjuk a versenyszférában dolgozni?
– Kaptam már olyan állásajánlatot, amelyet logikus lett volna elfogadnom, de szeretek itt dolgozni. Remélem, nem hangzik túl nagyképűen, de most már nekem is szükségem van az itt dolgozókra, akárcsak nekik énrám.
– Önnek is, a közvetlen munkatársakra…?
– A telephelyvezetőkkel is olyan ez, mint egy jó házasság, amelyben fontos tényező a hűség. Van, hogy vitázunk, veszekszünk nap közben, de aztán valamelyikünk felhívja a másikat késő délután, hogy átbeszéljük a felmerülő problémákat, mert erre hajtás közben nincs lehetőség.
– De jól értem, az mmk-s kollégákra is szüksége van?
– Feltétlenül. Meggyőződésem, hogy például a fogyatékossággal élő emberek általában sokkal több szeretetet képesek adni, mint az egészséges emberek. Ezért sem teher, amikor némelyikük nekem mondja el, munkaidőn kívül, otthoni válsághelyzetét. Szerintem nincs a felfogásomban semmi különös, sokan gondolkodunk hasonlóan a cégnél. Maga a FŐKEFE pedig egy kis sziget a – sokszor szeretetlennek tűnő – világunkban. Azt üzeni, hogy a megváltozott munkaképességű ember ugyanolyan értékes, mint bárki más, és szükséges, hogy ő maga is értékesnek érezhesse magát.


DörgőMegtörtént az akkreditálás
Munkába állást segítő ismereteket oktatunk dolgozóinknak


Javában folyik a FŐKEFE Nonprofit Kft. saját képzési programja, mely a munkába állást segítő ismeretek megszerzésére irányul. Azzal, hogy vannak már oktatásban részesült, vizsgázott csoportjaink, teljesítettük a Társaság mint képzőintézmény, illetve a képzési program akkreditálásának elengedhetetlen előfeltételét. A képzési programot közösen készítette Jádi Krisztina rehabilitációs osztályvezető és Kun László képzési vezető.

Ahogy lapszámunk címoldalán, úgy itt is az elsőnek célba ért tízfős (szövő) csapatot látjuk. Mosolyukból látszik: ők már túlvannak a 45 órán és a vizsgákon. A képzési óraszám háromszor 15 órára csoportosítható, ami három modult, azaz tantárgyat jelent. Az első modul neve: munkába állást segítő technikák; ezt Jádi Krisztina oktatja, többek között gyógypedagógusi, szociálpedagógusi fölvértezettségével. A második modul alapvető munkajogi ismeretekről szól, vállalatunk jogászai végzik ezt a képzést. Gálné Németh Ildikó tanácsadó szakpszichológus, gyógypedagógus felelős a harmadik tantárgyért, amely szocializációs ismereteket biztosít. A résztvevők csoportosan hallgatnak előadásokat, beszélgetnek, szituációs játékokon vesznek részt, majd egyénileg vizsgáznak.
– Pusztán ezzel a negyvenöt órás képzéssel még nem válnak dolgozóink versenyképessé a nyílt munkaerőpiacon. Programunk mégis bevezet a célhoz vezető útra, ott érinti meg a motivációhiányosan érkező résztvevőket, ahol kell. Szükséges ugyanis, hogy a foglalkoztatási rehabilitáció érdekében fejlődésnek induljon az önismeret és az önértékelés, beépülve a mindennapokba. A program egyfajta iránymutatás, indítás, motivációfölkeltés annak érdekében, hogy egyszer integráltan, akár változatosabb betanított munkakörben dolgozhassanak a fogyatékossággal élők. Ehhez persze a külső fogadókészségnek is rendelkezésre kell állnia – halljuk Jádi Krisztinától.
A szociális ismeretek elnevezésű modul oktatása után olyan vizsga következik, amelynek során egy elképzelt, előre egyeztetett állásinterjún kell részt vennie a dolgozónak. A saját képzésben részesülő második csoportot (azóta az is vizsgázott) mi is megtekintettük egyik olyan órán, amikor ilyen eljátszott állásinterjúra készítette fel őket Németh Ildikó pszichológus. Sorra minden vak munkavállaló kipróbálhatta, mikre kell ügyelni a tárgyalás során. Nos, többek között a helyes kézfogásra és arra, hogy a kommunikáció során a tárgyalópartner személyes terébe nem szabad belépni; de fontos a testtartás és a felemelt fej, vagy az is, hogy az álláskereső a hang irányába forduljon az interjú során. Legyen a mondandó előre átgondolt, a beszédtempó megfelelő, amit otthon is lehet gyakorolni. A csoport tagjai hasznos visszajelzéseket adtak egymásnak. A képzési program kiterjed majd a vidéki telephelyekre is.

Komlói tervek. A Komlói Napok eseménysorozat részeként zajlott le szeptember 2–4. között az idei Komlóért Expo, az egykori bányatelepülés várossá nyilvánításának 60. évfordulóján. Polics József polgármesteri köszöntője után Czomba Sándor, a Nemzetgazdasági Minisztérium foglalkoztatáspolitikáért felelős államtitkára nyitotta meg a seregszemlét. Örömteli tény, hogy egy év kihagyás után az egyik standot ismét a FŐKEFE Nonprofit Kft. dolgozói által készített termékek töltötték meg. Azok, akik először találkoztak a FŐKEFE Kft. nevével és bemutatott termékeivel, csodálkoztak, hogy az általuk a mindennapokban is használt tárgyakat, eszközöket, irodaszereket fogyatékossággal élők, megváltozott munkaképességű emberek készítik. A kiállítás alkalmat adott arra, hogy a város polgármestere és vállalatunk igazgatója, Szabó György egyeztessenek a már régóta jól működő régióközpont átalakításáról. A város foglalkoztatási helyzetét is erősen befolyásoló vállalkozáshoz az önkormányzat jelentős segítséget ígért. Ismert: a gazdasági körülmények szükségessé tették, hogy vállalatunk vezetősége új stratégiát dolgozzon ki. Ennek a strukturális átalakításnak, a termelés ésszerűsítésének érdekében hozott döntések egyike lehet egy „termelési központ”, újszerű foglalkoztató létrehozása Komlón.
(Vojtek Aurél, a Dosszié Gyáregység dunántúli régióvezetője)

Körlevél
Tisztelt Kollégák, tisztelt Munkatársak!

A 2012. évre vonatkozóan lehetőség nyílik – egyik szerződött kereskedelmi partnerünk segítségével – arra, hogy a FŐKEFE Nonprofit Kft. munkavállalói szabadpiacról vásárolhassanak villamos energiát. A villamosenergia-vásárlás terén a szabadpiacra történő kilépés első évében van lehetőség jelentősebb költségmegtakarításra; ez nagyságrendileg a 2012. évre vonatkozóan – szolgáltatási területtől függően – 7-9 %-os megtakarítást jelent.
A szolgáltató részéről a 2012. évre vonatkozó villamos energia árak:
• Nappali időszakban: 20,00 Ft/kWó + Áfa (KÁT díjjal együtt)
• Éjszakai időszakban: 15,36 Ft/kWó + Áfa (KÁT díjjal együtt)
Az ügyintézést a FŐKEFE Nonprofit Kft. szerződött partnere, a Gáz-Áram Energia Tanácsadó Kft. végzi, a szolgáltatást a 2012. évre vonatkozóan a FŐKEFE Nonprofit Kft. 2012. évi villamos energia beszállítója, a Magyar Villamos Művek Zrt. biztosítja.
A döntés segítéséhez az üzemi számítógépeken rendelkezésre áll egy „Villamos energia kalkulátor 2012.” elnevezésű kalkulációs program, melynek kitöltésével megkapható az éves villamos energia költségmegtakarítás a 2012. évre.
A kalkulátor használatakor ki kell választani a jelenlegi szolgáltatót, be kell írni a havi nappali időszaki villamos energiai fogyasztást, és ki kell választani a szerződés évét.
Az éjszakai áram költségét a megadott energiadíjjal külön kell kalkulálni.
Amennyiben Önök közül valaki úgy dönt, hogy átszerződik a jelenlegi szolgáltatójától a Magyar Villamos Művek Zrt. szolgáltatóhoz, úgy ki kell tölteni a mellékelt szándéknyilatkozatot, és el kell azt juttatni a Központ üzemfenntartási osztályára. A nyilatkozat kitöltése nem jár semmilyen kötelezettséggel.
(A nyilatkozat alapján készíti elő a kereskedő a váltáshoz szükséges dokumentációt.) A jelentkezés nincs határidőhöz kötve, folyamatosan fogadják a jelentkezőket. A kereskedőváltás körülbelül két hónap átfutással, hó első napjára időzítve történik meg. A kereskedőváltás díjmentes. A teljes körű ügyintézést, esetleges további tájékoztatást a Gáz-Áram Energia Tanácsadó Kft. végzi.
A FŐKEFE Nonprofit Kft. a kedvezményes villamos energia vásárlás lehetőségével kizárólag e tájékoztatást és a szándéknyilatkozatok összegyűjtését vállalja, a kereskedőváltással kapcsolatos esetleges
bonyodalmakért nem vállal felelősséget. A kereskedőváltással kapcsolatos tájékoztatást és a szándéknyilatkozat gyűjtését a Társaság annak érdekében vállalta, hogy munkavállalóit segítse rezsiköltségeik csökkentésében és háztartással kapcsolatos anyagi terheinek enyhítésében.
Budapest, 2011. szeptember 20.
Szabó György
ügyvezető igazgató

Filmszakadás – Egy epilepsziás munkavállaló naplórészlete

Előzetes megjegyzés: Ahogy mondani szokás, befújt egy írást szerkesztőségünk ablakán a szél. Egy naplórészletet kaptunk, amelyet egyik epilepsziás dolgozónk írt. Két okból is a közlés mellett döntöttünk. Az egyik, hogy megváltozott munkaképességűeket foglalkoztató Társaságunknak legalább
35 epilepsziás munkavállalója is van, és az e betegségcsoporthoz tartozók fölmerülő problémái még nem szerepeltek fiatal cégújságunkban. A másik ok, amiért ez az írás megjelenik: a szöveg irodalmi értéke, szerzőjének kétségtelen tehetsége, mely által érzékletes bepillantást nyerünk, hogy „belülről” hogyan éli meg valaki a rohamot. És persze a külvilág fogadtatását. Az aláíratlan naplórészlet záró bekezdésébe itt-ott vitatható érvelés, már-már általánosítás is vegyül, de mi bízunk abban, hogy a cikk összességében az epilepsziás és nem epilepsziás emberek jobb együttélését szolgálja. Magyarán a kölcsönös szeretetet.
Joó István főszerkesztő

„Valaki furcsa hangot adott ki, és hallottam a huppanást is, amikor a földre esett. Úgy éreztem, mintha a hörgés az én tüdőmből szakadt volna fel a lelkemmel együtt, és az ütés fájdalmát is éreztem. Mintha álmodtam volna, úgy "láttam" kívülről saját rohamomat. Mégis úgy tetszett, más szenved, én pedig azonosulok vele, mint egy regény főhősével. Lelki szemeimmel láttam, hogy az illető rángatózik, mert nekem is mindenem görcsben volt. Még azt is "elképzeltem", hogy a beteg egész lelkét elárasztja valami fásult félelem. Nevetséges, de egy pillanatra még sajnáltam is a szenvedőt. S előtte? Úgy szédültem, hogy az már szinte kellemes volt, mint amikor Papa a két kezemnél fogva forgott velem, s repültem a levegőben. Aztán később már nem volt ilyen jó, és olyan furcsa hányingerem volt, amilyen máskor soha. Mintha a rekeszizmom és a tüdőm között lett volna egy dugó, amelyet a számon keresztül próbáltak volna kihúzni. Érezni véltem, hogy a szemgolyóim "befelé fordultak", s itt jött a filmszakadás. Sok helyen és helyzetben lettem már rosszul, de ez az érzés állandó, s a "dugó" a figyelmeztető jelzés, hogy mindjárt jön, már elindult... Nem tudom, a többit roham előtt, közben vagy után éreztem, esetleg álmodtam csupán, és fogalmam sincs, hogy mennyi ideig tartott – addig biztosan nem, mint megfogalmazni. Nagyon lassan jutott el a tudatomig, hogy én fetrengek a földön, nem pedig egy ismeretlen. Engem állnak körül, nekem lenne szükségem segítségre, egy kedves szóra, egy válaszra a kimondatlan kérdésre: hogy hol vagyok, mi történt, hogyan jutok haza. Kinyitottam a szemem, és tényleg ott állt rengeteg ember. Aztán visszhangszerűen hallottam a szirénát, és kezdtem észhez térni. Féltem az emberektől, ezért felnéztem az égre, hogy ne lássam az arcukat. Mint egy Kosztolányi-vers. Fák magasodtak a közelben, amelyeken az utolsó levelek sárgálltak, a gyér lombok között pedig kék-fehér égbolt és ezüstös fénycsóva vakított. Aztán, mintha napfogyatkozás lett volna, újra hatott a bűbáj, amely mély álomba ringatott, és a "következő pillanatban" már hófehér falak között, a kórházban ébredtem. Mennyi volt ebből a valóság, s mennyit álmodtam – nem tudom.
Mégsem haltam meg, pedig volt néhány pillanat, amikor azt hittem, ez már a vég. Nem féltem a haláltól, csak feszülten vártam, hogy minél előbb túlessem rajta. Állítólag majdnem hat órát aludtam. Reggel (immár otthon) meglepődve hallgattam a beszámolót előző napi kalandomról.
Nem emlékeztem, hogy mentem haza, de látszottak a tűszúrások nyomai, enyhe izomlázam volt, és itt-ott kékes foltokat is felfedeztem magamon, mégis, nehéz volt elhinni, hogy mindez valóban megtörtént. Eltelt aztán néhány óra, s eszembe jutott a "Kosztolányi-vers" és a "dugó" a tüdőm alatt. Nem mindig tudok visszaemlékezni, néha még a „dugóra” sem, s az is lehet, hogy voltak rohamaim, amelyekről mások elmondása nélkül sosem szereztem volna tudomást. Legtöbbször olyan, mintha csak hatalmasat aludtam volna, és fárasztó mozgástól fájnának az izmaim.
Ami mégis megmarad néha, az úgy sejlik fel, mint egy álomfoszlány – egy olyan rémálomé, amely vissza-viszszatér, hogy megnehezítse az életemet. Sokszor kérdezték tőlem, hogy pontosan mi az epilepszia. Olyankor mindig elmondtam, hogy az idegrendszer betegsége, kóros izgalmi állapot, görcs stb. Aztán elgondolkodtam, mi is valójában ez a "szent betegség". Az epilepszia egy stigma, szinte minden lelki problémánk alfája és ómegája, még akkor is, ha nem a betegség nyomaszt.
(…)
Miért kell szégyent éreznem olyasmi miatt, amiről nem is tehetek, és miért nem elmondani, hanem szemlesütve bevallani kell, hogy epilepsziával élek? Már kinőttem abból, hogy a rohamok miatt sajnáljam magam, és a betegségtudat rányomja a bélyegét a hangulatomra, de az el nem fogadást és a megaláztatásokat nem tudom megszokni. Fájdalmat érzek, amikor egészséges emberek szájából hallom a frázissá silányult, biztatónak szánt mondatot: "Az epilepsziával együtt lehet élni". Ez így igaz, bár a lehet szó helyett a muszáj helyénvalóbb, hiszen ennél az eljegyzésnél senki nem kérdezte meg, hogy akarok-e epilepsziával élni. Mégis, azt gondolom, hogy ezt visszás kimondani azoknak, akik nem látták még a Kosztolányi-verset az égen... “
(2009. október)

A hónap dolgozója

BokrosBOKROS LAJOS, Főkefe Gyáregység
A mi Bokros Lajosunk bizonyíthatóan nem azonos a megszorító csomagjáról elhíresült pénzügyminiszterrel: a kezdetektől, 1976 óta dolgozik a FŐKEFE tatabányai telephelyén. A régiek közül Bokros Lajos az „utolsó mohikán”. A szerkesztőségbe beküldött fotó kedves hegesztőgépével ábrázolja 58 éves munkavállalónkat, aki a fóliacsomagolástól a tollszerelésig többféle tevékenységet végez Tatabányán. Senki ne gondolja, hogy könnyű megbízhatóan és kiválóan dolgozni szerzett látássérültséggel. Egyébként szervezőkészségéért szintén nagyra értékelik Bokros Lajost, csakúgy, mint önkéntes javítási és karbantartási munkáiért, melyekkel például hegesztőgépeit „kényezteti”. A telephelyen méltán példaképe a fiatal dolgozóknak, miközben két gyermeke, egy unokája is van.







LakatosLAKATOS ERNŐ, Dosszié Gyáregység
Eredeti végzettsége fémcsiszoló szakmunkás, hajdani autóbalesete miatt vált halmozottan súlyos fogyatékossá. Az 1964-es születésű, roma származású Lakatos Ernő négy gyermekének taníttatására nagy gondot fordított, két nagyobb lánya például pedagógus.
A Mezőkövesdtől 120 kilométerre eső Szalonnáról jár be dolgozni; hajnal négykor indul és mindig pontosan érkezik. Telephelyi munkáját, legyen az bármilyen megbízatás, precízen, nagy gondossággal, igényességgel végzi, az elvárt darabszámot teljesítve. (Mezőkövesden, a Dosszié Heves megyei régiójához tartozó telephelyen immár fél éve különleges díszdobozokat gyártanak a Rissmann német cég hazai leányvállalatának.) Munkatársaival figyelmes, mindenki számíthat segítségére. Jó humorával oldja a feszültségeket, ösztönözve kollégáit jobb teljesítményre.







HalászHALÁSZ TIBOR, Savaria Gyáregység
Főnökei és munkatársai a Savaria Gyáregység szombathelyi, Rumi úti telephelyén univerzális munkavállalónak tartják. Ezt szűrték le alig két éves itteni munkaviszonya során, mely főleg bérmunkákban hasznosul. Halász Tibor elvileg a kefeüzem dolgozója, valójában több területen és tevékenységben is kiválóan teljesít, legyen az alkatrész- összeszerelés a vasi megyeszékhely autóipari beszállítással foglalkozó multijainak (Delphi, Epcos), vagy éppen a naptárgyártásban való részvétel. Az, hogy teljesítménye magasan átlag feletti, illetve hogy jó minőségben, megbízhatóan végzi munkáját – jelenleg lyukasztógéppel –, enyhén szólva „nem hátrány” a szükségszerűen most felfutó naptárgyártás szempontjából.








MOL„Bevettük” a MOL-t! Amint a címlapunkon is látható, szeptember közepe óta ott vagyunk a MOL-benzinkutakon. A magyar óriásvállalat összesen 30 kútjánál kaphatók a FŐKEFE cirokseprűi és udvartisztítói, de várhatóan autóápoló kefetermékeink is megjelennek cégünk kasírozott reklámdobozaiban (display). Keszte Tímea értékesítési előadó szerint nyilvánvaló, hogy a MOL őszintén elkötelezte magát a segítő vásárlás eszméje mellett. Ez abból is látszik, hogy partnerünk kérte: display-eink nagyobb felületén tüntessük fel a segítő vásárlás logóját. Tímea jelenleg azon dolgozik, hogy a FŐKEFE termékei a Shell-kutaknál is felbukkanjanak.


Főkefe Hírmondó 2011. augusztus
AnikóKöszöntő
Kedves Kollégák!


Ismét eltelt egy hónap Társaságunk életében. A nyári szabadságok ellenére sem lassult le cégünk életműködése, sőt. Mind a kereskedelemben, mind gazdálkodásunkban jelentős előrelépésekre lehet számítani. Immár a jelentős forráscsökkenések ellenére is kimondható: a 2011-es évet, további helyes gazdálkodással, be tudjuk fejezni. Ahhoz, hogy Társaságunk jövőjét kellőképpen megalapozhassuk, többirányú fejlesztésbe kezdtünk a nyári hónapokban. Számos olyan projektbe is belevágtunk, amelyek hosszú távon biztosítani fogják a Vállalat fennmaradását. A kelet-magyarországi régióban egyre jelentősebb méreteket ölt a dísztasak-gyártás, magyar és külföldi partnerek számára. Közép-Magyarországon néhány telephelyet kivéve a legtöbb munkahelyen állandó munkákon dolgoznak az emberek. A Baranya megyei Komlón új foglalkoztatási központ kialakítása kezdődik. Terveink szerint itt fog összpontosulni a görög dossziék gyártása. Nyugat-Magyarországon szintén több helyen sikerül eredményes tevékenységet végezni. Itt lehet említeni a gépjárműkábel-gyártás és az infúziószerelés bővítését, nem utolsó sorban a naptárgyártást. A Társaság vezetése számára sem közömbös, hogy a munkaleterheltség növekedésével egyre több helyen tudunk óraszámot visszaadni dolgozóinknak! Természetesen mégsem minden olyan szép és tökéletes, mint a lapszámunk hátsó borítóján található, „civilben” képzőművész dolgozónk által megfestett tájak. A napi problémák és gondok, valamint a jövő miatti aggódás – a jelentkező sikerek feletti öröm mellett – szintén hatnak mindennapjainkban. Ám remélem, ha mindannyian folytatjuk – ki-ki a maga területén – a nehéz és megfeszített munkát, akkor, ahogy eddig, úgy a továbbiakban is meg fogunk birkózni a kihívásokkal.
Szabó György
ügyvezető igazgató

AnikóMűvészete lelkeket gyógyít
Neves vadászfestő a martfűi telephelyünk vezetője


Nincs a világon egyetlen olyan ember sem, akit leginkább a fogyatékossága jellemez. Az, amiből neki többlete van, fontosabb. Például Antal László, a martfűi 3. sz. telephelyünk vezetője képes, ha kell, áldozatosan fáradozni. Szobafestő korában forgói annyira kikoptak a sok létrával-járásában, mennyezetfestésben, hogy csípőműtéte után, új vápájával is rokkantnak számít. Egy másik többlet az ő személyiségében: alkotóművészete. A festővászon legalább olyan régi ismerőse, mint a fal… Antal László ismert természet és vadászfestő.
Az ő műfajában nem az elvontságot díjazzák, hanem – egyediség mellett – a mívességet és a látványhűséget. El egészen odáig, hogy egy vadkacsahúzás, szalonkahúzás (e madarak ég felé röpülése) a képen sem történhet máskor, mint a valóságban, azaz késő délután, naplementekor. Ismerni kell a vaddisznó, a szarvas környezetét, életmódját, nehogy nevetségessé váljunk festményünkkel a vadász műgyűjtők előtt. Más a róka bundája télen és nyáron, nem lehet az olajfestékeket összecserélni.
Profi festőművész telephelyvezetőnk 2005-ben egy gyarmatpusztai alkotótáborban ismerkedett össze vadászokkal, azóta jár velük „nézelődni, leskelődni” a vadonba. Ha kell, sántikálva is igyekszik lépést tartani cserkelő (a vadat sétálás közben felkutató) vadász barátaival. „Mert azt a látványt sehol másutt nem találod meg, legyen az egy naplemente gyorsan változó tónusa, vagy egy megugrasztott őz villámgyors ruganyos repülése többméteres akadályon át” – magyarázza a civilben képzőművész főkefés kolléga. Neve ismert, művei külföldön is kapósak, Martfűn bő tucat tanítvánnyal foglalkozik. Egy szolnoki négycsillagos szállodában összejövő híres nagyvállalkozói kör, a Hozam Klub kizárólag az ő festményeit ajándékozza az előadóvendég állami vezetőknek, szaktekintélyeknek, politikusoknak.
Antal Lászlónak van egy martfűi képviselőtársa, kerekes székes mozgássérült. Barátok. Mit gondolnak, a tolókocsis ember a csípőprotézises természetfestő mely képeibe feledkezik bele hosszasan? A pocsolyás, folyós tájábrázolásokba. Mert e párás képeken a távolság elvész, s ő, aki más embereknél sokkal inkább helyhez kötött, e látványtól szabadnak érzi magát…
Mi se mondjunk le a gyönyörködésről. A jó művészet terápia és erőforrás.

AnikóKitörési pont lehet a vidéki agrárfoglalkoztatás?
Beszélgetés Kis Zoltán agrárportfoliómenedzserrel


Történelmi volt az idei tavasz a Társaság életében. A szerkezetátalakítás részeként új termelési ágazatot is beindítottunk: a mezőgazdaságit, alapanyag-feldolgozással együtt. Nyár vége felé milyen eredmények mutatkoznak az agrárportfolióban?
– Hadd ejtsek szót először a Gyöngyöshöz közeli Karácsondról. Ismeretes, hogy átvettünk a Ferences Rendtartománytól egy majorságot, ahol autisták foglalkoztatása folyik. Abban a kedvező helyzetben vagyunk, hogy kész infrastruktúrát örököltünk a fóliasátraktól a gépi eszközökön át a savanyító üzemig. A takarmánygabonánkat már learatta, és a sajátjával együtt el is adta egy velünk együttműködő agrárcég. Szépen mutatkoznak a fóliapalántázás, melegházi kertészet eredményei. Imponáló termést takarítottunk, illetve takarítunk be ezekben a hetekben uborkából, tv-, alma- és cseresznyepaprikából, savanyítandó dinnyéből, de paradicsomból is. Az utóbbi kivételével, melyet eladtunk, minden a savanyítóba megy. Ezt az üzemünket jelenleg teljes kihasználtsággal tudjuk működtetni, amihez hozzájárult fontos partnerünk, a Hunnia Fruct is azzal, hogy nemrég teherautónyi zöldségadományt szállított majorságunkba. Karácsondon már kiültettük a szabadba háromezer káposztapalántánkat. A káposztából is savanyúság készül. E Heves megyei telephelyünkön okkal reméljük, hogy termelésünkkel egy-két év alatt önfenntartó szintre jutunk. Termékeinket nagyrészt közeli önkormányzati intézményeknek tervezzük értékesíteni.
– A Jász-Nagykun-Szolnok megyei Tomajmonostorán nem tüntették el illetéktelen kezek a burgonyát?
– Erre történt egy jelentéktelen kísérlet, de mi kerekedtünk felül, az állandó őrzés már biztosított. Így semmi akadálya, hogy egyéb értékesítés mellett a FŐKEFE dolgozóinak burgonyavásárlási igényeit is figyelembe vegyük, természetesen kedvezményesen. Az előzetes igényfelmérés már megtörtént; csaknem nyolc tonna tomajmonostorai krumplira jelentették be vásárlási szándékukat munkavállalóink. A betakarítás szeptember elején indul. Jó minőségű, de nem télálló fajtájú burgonyáról van szó; aki vesz, és nem veremben, szakszerűen tárolja, legkésőbb év végéig el kell fogyasztania. A fennmaradó termés egy részét a Hunnia Fruct vásárolja meg tőlünk, az apró szemeket vetőgumóként tároljuk, de bőven jut burgonya a karácsondi üzemünkbe is…
– A cégen belüli kedvezményes vásárláshoz ön plakáttervet, szlogeneket alkotott. „Vedd a termékeinket!” „Védd a munkahelyedet!” De hogyan kapcsolódik össze a dolgozóinkhoz intézett két jelmondat?
– Mi gesztusértékű ajánlattal fordulunk a munkavállalóink felé, hiszen savanyúságra vagy krumplira minden háztartásban szükség van, és ezt a cég agrárportfóliója piaci árnál olcsóbban kínálja. Ha munkavállalóink tőlünk vásárolnak, átélhetik egy kicsit, hogy „saját termést” fogyasztanak, és ez erősíti a munkahelyhez való tartozásukat. Sőt: hozzájárulnak a munkaadójuk anyagi biztonságához, hiszen árbevétel nélkül nehezen tarthatnánk fenn a 4000 főt foglalkoztató Társaságunkat.
– Mi a helyzet Martfűn és Jászapátin?
– Martfűn jelenleg azon dolgozunk, hogy az önkormányzattól használatba kapott, sok éve megműveletlen hektárokat olyan állapotba hozzuk, hogy őszre bevethessük gabonával. A munkálatok szervezésével és irányításával egy megváltozott munkaképességű kollégánk
(lásd hátsó színes borítónkat – a Szerk.) van megbízva. Martfűi földünk majd csak 2013-ban lesz alkalmas arra, hogy zömében zöldségtermesztésre használjuk, s az ottani foglalkoztatást felfuttassuk. Jászapáti tevékenységünk egyelőre „tervezés alatt” áll, hiszen még csak ígéretünk van a településtől egy 123 hektáros terület használatba vételére. Ott lehetne majd elkezdeni egy 20 hektáros területen kísérleti jelleggel a ciroktermesztést, ami a seprűgyártásunkhoz jól jönne.
– Úgy hírlik, a FŐKEFE, ha lehet, nem állna meg egy négy-öt saját telephelyes agrár- és élelmiszer-feldolgozó tevékenységnél. Van olyan – a Nemzeti Erőforrás Minisztériumhoz is benyújtott – terv, amely egészen fontos szerepet juttatna Társaságunknak a vidéki agrárfoglalkoztatásban, a kormány forrás- és programkereteivel, céljaival összhangban. Mint a vidéki foglalkoztatás fejlesztésében jártas és ismert szakember, buzdítana-e minket arra, hogy merjünk nagyokat álmodni?
– Az országban sok száz olyan vállalkozás, gazdálkodó szervezet, önkormányzati szervezeti részleg, telep lehet, többnyire elszigetelten vergődve, melyek érdekeltek közmunkások, megváltozott munkaképességűek, szociálisan hátrányos helyzetűek agrárágazati foglalkoztatásában. Megfelelő politikai-kormányzati döntés esetén a FŐKEFE lehetne ezeknek a hálózatba gyűjtött vállalkozásoknak a gesztora, azaz mi foghatnánk össze eme vidéki-mezőgazdasági szerveződések felfejlesztését és együttműködését, megszervezvén az ottani közmunkások és mmk-sok képzését is. Nálunk, akik elindítottuk agrárportfoliónkat, már megvan ehhez az apparátus, megvan az a logisztikai, értékesítési, beszerzési, szakmai háttér, amely a hálózatba tömörítendő kis szervezeteknél hiányzik. A növényvédelmi munkát kiváló szakértőnk, Ónodi Szabó Géza irányítja, a koordinációt pedig Balázs Ildikó biztosítja a cég részéről. Mezőgazdasági telephelyeink beindítása során jó kapcsolatot létesítettünk többek között egy nagy integrátor céggel, továbbá a Hunnia Fructtal, a gyöngyösi Károly Róbert Főiskolával és Jászapátin a tangazdasággal rendelkező gimnázium és szakképző intézménnyel.
– Ha jól értem, nincs olyan vérmes célunk, hogy a szóban forgó sok száz vállalkozást egy az egyben „lenyeljük”…
– Szó sincs róla, nem is tudnánk megemészteni ekkora falatot. Elérhető cél többek között az integrációs irányító szerep, a szociális jellegű agrárfoglalkoztatási törekvések egy rendszerré alakítása, szervezése, a közöttük lévő áruforgalom kialakítása, elősegítése, valamint a közös piacra jutás.
– Miért érné ez meg a FŐKEFÉ-nek, amely társasági nevében az „ipari nonprofit” jelzőt viseli?
– Ha csak egyedül azt a körülményt vesszük, hogy az egész rendszer folyamatos pénzügyi karbantartásáért hozzávetőleg hat százalékos bonyolítási díjat számolhatnánk fel, ez előre vetíti, hogy nyereségessé tehetjük agrártevékenységünket. Ha egy ilyen ügy élére állunk, további pénzforrásokhoz juthatunk, és azokat együtt hatékonyan tudnánk felhasználni. Mindezzel jelentősen hozzájárulhatnánk az egész Társaság anyagi és foglalkoztatási biztonságához. Valamint egy ilyen sajátos gesztori tevékenység kifejlesztése, amelyben a szakképzés is szerepet kap, elősegíthetné, hogy a cégnevünkben ott lévő másik követelménynek eleget tegyünk. Hiszen nemcsak „nonprofit” cég vagyunk, hanem „rehabiliticiós” is. A foglalkoztatási rehabilitáció azt jelenti, hogy azok, akik abban részesülnek, piaci viszonyok között is eladható tudáshoz jutnak. Elképzelhető, hogy a FŐKEFE éppen ebben az új tevékenységi ágazatában, az agráriumban tudna rehabilitációs kitörési pontot találni úgy, hogy az ehhez szükséges képzéseket biztosítja. Egyrészt saját munkavállalóinak, másrészt azok számára, akik ezt a FŐKEFE által irányított hálózat „alegységeiben” igénylik. Ezt a célt szolgálnák a már említett partneri oktatóintézmények szaktanáraikkal, átveendő tangazdaságukkal vagy oktatóbázisukkal. De ebbe az irányba mutat az a készülő TÁMOP (Társadalmi Megújulás Operatív Program) pályázati projekt, amelyben igen fontos konzorciumi partnerszerepe lesz Társaságunknak. Mindez még egy politikai döntést igénylő terv, mely viszont ha megvalósul, remek kitörési pont lehet a számunkra.


Kedves Munkatársak!
Kedvezményes savanyúságvásár


Szeptembertől saját készítésű savanyúságaink árusítása történik két módon. Egyrészt előjegyzés alapján telephelyekre kiszállítva, másrészt a FŐKEFE Laky Adolf utcai központi épületében, az aulában. Utóbbira nézve a tervezett eladási időpontok: havonta kétszer: 3-a és 10-e után. Karácsondi mezőgazdasági telephelyünkön frissen készülnek a termékek, ízük, zamatuk kiváló, a termékeket munkatársaink nagykereskedelmi áron vásárolhatják meg.
Kérjük, jelezze vételi igényét mellékelt árlistánk figyelembe vételével a telepvezetőnél, aki a FŐKEFE kereskedelmi osztályára továbbítja az igényeket.

Kedvezményes burgonyavásár

Bár már az előzetes igényfelmérése megtörtént, még mindig lehet igényelni dolgozóinknak saját termesztésű burgonyánkból, melyet a tervek szerint az adott telephelyekre szállítunk ki. A tomajmonostorai agrár telephelyünkön termett krumpli betakarítása szeptember elején történik meg. A burgonya fajtája: Amorosa. Ez egy piros héjú, világossárga húsú, kimondottan jóízű fajta; nem télálló, azaz novemberig-decemberig el kell fogyasztani. Irányár: bruttó 70 forint (a pontos ár idomulni fog a mindenkori nagykereskedelmi árhoz). A zsákok 5 és 30 kilósak lesznek, e kiszerelések közül lehet választani. Kérjük, vételi igény esetén jelezze a mennyiséget és a választott kiszerelést a telepvezetőnél, aki a FŐKEFE kereskedelmi osztályára továbbítja az igényeket!

AnikóKovács Cecília gyáregységvezető szerint a Kolozsvár utcai új telephely megnyitásával munkahelyeket őriztünk meg
Bővülő lámpagyártás



Nemcsak a Savaria Gyáregységnek, hanem az egész FŐKEFE Nonprofit Kft-nek az egyik kiemelt tevékenysége a lámpagyártás. Alább eme stratégiai ágazat helyzetét tekintjük át Kovács Cecília gyáregységvezető segítségével. A Savaria Gyáregységben jelenleg 1138 megváltozott munkaképességű munkavállaló dolgozik különféle tevékenységi körben. Kovács Cecília előrebocsátja: a gazdasági válság az úgynevezett védett szervezeti szerződésű cégek életét is megkeseríti. Nagyon nehéz jó munkát találni, legalábbis ami minden fontos szempontnak megfelel. Utóbbiak közül néhány: a dolgozók számára teljesíthető legyen, ár szempontjából eredményt hozzon, a szükséges infrastruktúra biztosítva legyen, a jelen üzemanyagárak mellett a logisztikai költségek ne emésszék fel a megtermelt hasznot… Nos, a folyamatos piackutatás éppen ezek miatt szükséges; a FŐKEFE és azon belül a Savaria tárgyalásokat folytat minden lehetséges partnerrel.
– A legnagyobb lehetőség a lámpaszerelésben rejlik – mutat rá a gyáregységvezető – ezt szem előtt tartva nyitottuk meg ez év márciusában a második lámpa profilú telephelyet, a Kolozsvár utcában. Itt a gyártási kapacitásunkat tovább bővítettük a partner igényeinek megfelelően; ezzel is munkahelyeket sikerült megőriznünk. Kovács Cecília adata szerint az üzemben jelenleg 76 fő munkavállaló szereli szorgalmasan a Szarvasi Vas- és Fémipari Zrt-nek, valamint közvetetten az IKEA svéd multinacionális cégnek az asztali és mennyezeti lámpákat.
De hogyan igyekszik csökkenteni a cég a már említett recesszió hatásait a jövőbeni folytatás érdekében? A Savaria Gyáregység első embere a következőket sorolja:
– Az alapanyag finanszírozása alól kivontuk magunkat, ezzel javítottuk készpénzforgalmunkat. Csökkentettük a rendelések időszakosságát, ami által kevesebb pénzünk áll a készletekben, és nem utolsó sorban – a korrektség határain belül – kitoltuk a saját fizetési határidőinket és rövidítettük a partneréit.
További fontos adatok Kovács Cecíliától: havi 45-55 millió forint bevétel származik a lámpaszerelési tevékenységből, mely féléves szinten anyagtámogatás nélkül is megközelítőleg 20 millió forint eredményt hozott. A Lampan típusú termékből féléves szinten több mint 600.000 darabot gyártottak le és szállítottak ki. A többi hét típusból (Lock, Pult, Pult Finose, Basisk, Fado, Sangen, Vollmann) az előzőnél kisebb mennyiségeket állítottak elő. Itt érdemes említeni az új lámpagyártási telephelyet, tekintve, hogy az utóbbi típusok készítésének nagyobb a térfogatigénye. A Kolozsvár utcában a Hélios Kft. bérel egy 3.000 négyzetméteres raktárat, amellyel mind az alapanyag, mind a késztermék tárolási gondja áthidalható.
– A kiszállításokat illetően is igazodnunk kell a piaci elvárásokhoz – magyarázza Kovács Cecília. – A vevő már nem tart fenn jelentős raktárkapacitást csak azért, hogy raktározzon, viszont mi sem szeretnénk a késztermékbe „zéro kamatlábbal” befektetni. Ezért arra törekszünk, hogy egyes áruházakba közvetlenül szállítsunk ki. Ez mindkét félnek csökkenti a költségeit, miközben a vásárló nem érez változást a kiszolgálás színvonalában. Ehhez viszont olyan lelkiismeretes és elkötelezett munkatársakra van szükség, mint a lámpaüzemekben dolgozók, és olyan szervező készséggel rendelkező vezetőkre, akik most is ellátják az egyes üzemek irányítását. Befejezésül Kovács Cecília gyáregységvezető megragadja az alkalmat, hogy a cégújságon keresztül köszönje meg munkatársai szorgalmát és kitartását, melyet ők a válságos időkben is tanúsítanak. Hiszen, világít rá, ez elengedhetetlen ahhoz, hogy a partnerek és a munkahelyek egyaránt megmaradjanak.

Gratulálunk! Guinness-rekordot állított fel vakon motorozás kategóriában kollégánk, Karvai Sándor augusztus 27-én a Hungaroringen. A Főkefe Gyáregység dolgozója 48 km/h-s átlagsebességgel 800 métert tett meg egy 650-es Kawasakival.

AnikóKépviselni a dolgozókat az átalakulások idején
A Központi Üzemi Tanács irodáján jártunk


Csaknem háromnegyed évig nem volt vállalatunknál Központi Üzemi Tanács (KÜT). Július végére a helyzet rendeződött, így a cég élete ismét a dolgozók beleszólásával folytatódhat, aminek jelentőségét a halaszthatatlan költségcsökkentő és hatékonyságnövelő intézkedések idején nem kell magyarázni. Alább a KÜT elnökét, Lipcsei Lászlót és érdekképviseleti törekvéseit mutatjuk be.

– Ciroküzem, kefeüzem… padlástól a pincéig voltam én már mindenütt a Főkefénél, húsz év alatt – mondja Lipcsei László. Bár tényleg régi dolgozónak számít a Laky Adolf utcában,
még mindig fiatalember: harminckilenc éves. Mellesleg három gyermekes családapa. Jelenleg a kefeüzem stancműhelyében áll helyt. Emellett – július végétől – már nemcsak a Főkefe Gyáregység, hanem az egész cég Központi Üzemi Tanácsának is az elnöke.
Az elnökkel együtt tizenhárom, nyílt szavazással megválasztott tagja van a KÜT-nek. Augusztus 11-én az új KÜT máris egyeztetett a cégvezetéssel az úgynevezett Üzemi Megállapodás ügyében; e dokumentumot előreláthatólag szeptemberben írják alá a felek. Lipcsei László elégedett a munkáltató és az érdekvédők kapcsolattartásáról szóló megállapodás előkészületeivel. Egyik várható eredmény: gyáregységenként két-két fő mehet majd továbbképzésre. Irodaigényük máris teljesült a FŐKEFE székházában. Szeptemberben az új Szervezeti és Működési Szabályzatról is lesznek tárgyalások. A Kollektív Szerződés ügyében a Társaság vezetésének partnerei a szakszervezetek, de az üzemi tanácsnak véleményezési joga van az előmunkálatok során. Ezzel éltek, élnek is Lipcseiék.
– Bízom abban – jegyzi meg az KÜTelnök –, hogy a megkötendő új Kollektív Szerződés érezhetőbben kedvezőbb lesz a Munka Törvénykönyvénél, és a dolgozók lehető legtöbb anyagi és erkölcsi megbecsülését tartalmazza majd. Lipcsei László jelenleg azt tartja legnagyobb gondnak, hogy az elmúlt időszakban a vállalat dolgozóinak sok esetben csaknem megfeleződött a munkaidejük és vele nettó munkabérük. Lipcsei elismeri, nincs elég információja ahhoz, hogy biztonsággal megítélje, más módon kivédhető-e a Társaságot fenyegető létválság a támogatáselvonás sokkterápiája idején.
– Világos, hogy az anyagi gondok közepette ez a „nadrágszíjszorítási” technika tűnhet legkézenfekvőbbnek munkáltató szemében, s az is igaz, hogy így az álláshelyek is megmaradnak. Mégis mindent meg kell tenni azért, hogy a cégvezetés ehhez az eszközhöz csak a legvégső esetben nyúljon – véli az érdekvédő. Az üzemi tanács elnökként azt is el szeretné érni Lipcsei, hogy megállapodjanak, mely cégvezetőségi üléseken lehet jelen a KÜT delegáltja is. S hogy mit tett munkatársaival az elmúlt háromnegyed év alatt, amióta helyi ÜT-vezető a Főkefe Gyáregységnél? Mindenekelőtt petícióátadási akciójukat értékeli sikerként. Lipcseiék tavasszal ötezer aláírást gyűjtöttek össze ama petíciójukhoz, amellyel a kormány figyelmét kívánták ráirányítani úgymond „a megváltozott munkaképességű dolgozók helyzetének ellehetetlenülésére”. Különös tekintettel arra, hogy 23 százalékkal csökkent a támogatás a rehabilitációs foglalkoztató cégeknél. A petíciót Navracsics Tibor közigazgatási és igazságügyi miniszter kabinetfőnöke vette át Lipcseitől, akit száz fogyatékkal élő dolgozó kísért el a minisztérium elé.
– Beadványunkra reagálva a kormány egyértelművé tette, hogy továbbra is elkötelezett a fogyatékossággal élők iránt – nyugtázza Lipcsei László. Szerinte részben az is ÜT-beli érdekvédő munkájuk gyümölcse, hogy 1,6 millió forintról 2 millió forintra nőtt az
„OMB” (fizetési előleg) keret. Elindították a kegyeleti alapot, s tavaly kifizetésre került a törzsgárda-juttatás. Az üzemi tanács napi feladatai közé tartozik többek között az üdültetés lebonyolítása, a fizetésielőleg-igények elbírálása, az igazgatói utasítások véleményezése, a dolgozói problémák kezelése.
– Amit tehetek kollégáimért, azt, szociális érzékenységemből fakadóan, örömmel teszem… Nemcsak a látássérültekért szeretnék kiállni, hanem a cég minden dolgozójáért – teszi hozzá
Lipcsei László.

A hónap dolgozója
A visszejelzések szerint Társaságunk munkavállalói (az egyes gyáregység-régiók telephelyi kollektívái) továbbra is nagy kedvvel vesznek részt a Hónap dolgozói megválasztásában.


AnikóMATISZ ANDRÁS, Főkefe Gyáregység
Ez a fiatalemeber egy éve került a Laky Adolf utcai FŐKEFE-központ seprűüzemébe. Kollégái rendkívül ügyes, szorgalmas munkatársnak ismerték meg. Gerincproblémái miatt jobbára állómunkát végez a kikészítőműhelyben, ahol a seprűk „végkiképzése” történik. Matisz András a kötegelés előtti elengedhetetlen, finom javítanivalókat is maradéktalanul, fáradhatatlan figyelemmel végzi el. Épp ily példamutató a munka első fázisánál, az anyagelőkészítésnél, különös tekintettel a gondosságot igénylő cirokvágásra. A közösségben nyíltságáért, mosolygós szelídségéért is kedvelik. Harmonikus egyénisége, kiváló munkája még inkább becsülendő, ha tekintetbe vesszük, hogy szülői háttér nélkül nőtt fel.

AnikóSZABÓ JÁNOS, Dosszié Gyáregység
A tápiószentmártoni telephely raktárosa a sürgős termelési munkába (és hányszor van ilyen!) is beáll, ahol bele kell húzni, ott segít. (Most éppen egy angliai végpontú ajándéktasakgyártási bérmunka az, ami lázban tartja a kollektívát.) Szabó János kollegialitása a munkán túl is legendás: például számos alkalommal hazaszállította a buszukról lemaradó bejárókat. Sportnapok idején ő az egyik fő előkészítő. Ez a férfi az önkormányzatnak is főnyeremény. A településvezetés ugyanis ingyen bocsátja rendelkezésünkre a telephelyet képező evangélikus iskolai helyiségeket, cserébe azonban elvár egy kis társadalmi munkát. Jánosnak arra is futja idejéből erejéből (bár csontritkulása, izületi gyulladása van), hogy a Márton-napok előkészítésében tüsténkedjék.

AnikóHODOSSY ANDRÁSNÉ, Savaria Gyáregység
A körmendi telephely csoportvezetője a kezdetektől, immár tíz éve irányítja az ott dolgozók munkáját. A 80 fős üzemben számtalan munkát végeztek, ő valamennyi munkafolyamattal tisztában van. Akár papíripari munkáról, cirokválogatásról, sorjázásról, albumkészítésről, infúziószerelésről van szó – hogy csak néhányat említsünk közülük. Minden egyes új termelés beindításakor a munkafolyamatok kialakításában aktív szerepet vállal. Rá akkor is lehet számítani, ha rendkívüli esemény miatt munkaidőn kívül kellett ott, helyben hivatalos ügyet elintézni. Felelősséget vállal, ellenben sosem keresi a hibát kollégáiban. Határozottságával, az általa képviselt munkastílussal, a munkához való hozzáállással nem kis része van abban, hogy a dolgozók ilyen nagy létszám mellett is fegyelmezetten, határidőre, pontosan végzik feladataikat. „Mellesleg” ez partnereink nagy megelégedésére is szolgál…


Főkefe Hírmondó 2011. július
AnikóKöszöntő
Kedves Kollégák!

A FŐKEFE Hírmondó második lapszámának megjelenése apropóján szeretném Önöket üdvözölni. Havonta megjelenő közös újságunkkal az a célunk, hogy tájékoztatást adjunk a Társaság életében bekövetkezett változásokról, bemutassuk Önöknek a cég irányítóit, illetve azokat a projekteket, amelyeken a vállalat vezetése dolgozik. Megosztva Önökkel a jó, de akár a rossz híreket is. Emellett arra törekszünk, hogy olyan, nem az irányításban tevékenykedő dolgozóinknak is „arcot szerezzünk”, akik mindannyiunk számára példák lehetnek valamilyen szempontból. Ezért hirdetünk minden lapszámban Hónap dolgozóját, ezért adunk most színes fotókkal hírt Erdélyi Andrea teke világbajnokságon elért rendkívüli sikeréről. Kolléganőnk szarajevói ezüstérméhez szívből gratulálok! E számunkban is kitérünk arra, hogy számos új feladattal, kihívással szembesül a Társaság vezetése és rajtuk keresztül a dolgozói közösség. Közös erőfeszítéssel próbálunk olyan megoldásokra jutni, amely a FŐKEFE dolgozóit biztos jövő és megélhetés felé tereli. Új megoldásokon törjük a fejünket, új vállalkozások előtt nyitjuk meg kapuinkat. Amint arról a címlapborítón megjelent képek is tanúskodnak, a kormányzat, illetve a szakminisztérium államtitkára, Soltész Miklós támogatásával és segítségével sikerült átvennünk a karácsondi Autista majort a ferences rendtől. Az ottani agrárgazdálkodást úgy kívánjuk felvirágoztatni, hogy szem előtt tartjuk az autisták, illetve a környéken élő megváltozott munkaképességű személyek foglalkoztatását. Az átvételt követően teljes kihasználtsággal beindult a 600 négyzetméteres fóliaházban a paprikanevelés, kiültetve a 900 dinnyepalánta, valamint a paradicsom és az uborka is. Tomajmonostorán hamarosan nekiláthatnak a FŐKEFE dolgozói az általuk megtermelt krumpli begyűjtésének.
A rövidesen megnyíló Budapest-Gergely utcai 4000 négyzetméteres foglalkoztatási központunkban teljesen új, 21. századhoz méltó munkakörülmények fogják várni dolgozónkat szeptembertől.
Remélem, hogy az előttünk álló nehézségek ellenére a FŐKEFE Nonprofit Kft. továbbra is több ezer elégedett munkatársnak fog munkát adni.
Ehhez kívánok Önöknek sok munkát és jó egészséget.

Szabó György
ügyvezető igazgató

AnikóAz eddigi átalakítások eredményei
Beszélgetés Vásárhelyi Anikó belső ellenőrrel


Szívesen kihagyta, vagy legalábbis elhalasztotta volna ezt az interjút. Szerénységből?
– Bár a belső ellenőrzés és a kontrolling nélkülözhetetlen csavar a vállalatirányítás szerkezetében, de mindenképpen csak része annak. A beszélgetésre azonban inkább azért volt nehéz kiszakítanom az időt, mert tetőznek a tennivalók. Csak a két legnagyobb feladatot említem: éppen előkészítjük azt a pályázatot, amely a Társaság második félévének a támogatási igényéről szól. Ebben ott van a tervezés felelősségteljes motívuma is. Augusztus 10-ig pedig féléves beszámolót kell készíteni tulajdonosunk, az MNV Zrt. számára.
– Belső ellenőrzés, kontrolling – hogyan függnek össze ezek a területek?
– Hadd vegyem előre, hogy három és fél éve vagyok a cégnél, és 2009-ig csak a belső ellenőrzéssel foglalkoztam. Két éve kezdtem kialakítani a Főkefénél a kontrolling tevékenységet. A kontrolling terület döntéselőkészítő adatokat, elemzéseket szolgáltat a vezetők és területi felelősök számára. Arra szolgál, hogy a vezetőknek, területgazdáknak legyen hová fordulni, mindenekelőtt számokért, tényadatokért, létező és várható tendenciákért, mielőtt terveznének és döntéseket hoznának.
A belső ellenőrzés közvetlenül az ügyvezető igazgató munkájának a támasza, nem kis részt egyfajta tanácsadói feladatkör. Természetesen használja a kontrolling által összegyűjtött és táblázatokba feldolgozott adatokat, de „mélyebbre ás”, azt kutatja, mi miért történik. Vizsgálódásaival biztosítja, hogy a folyamatok megfeleljenek nemcsak a stratégiai céloknak, hanem a jogszabályoknak – vele a rendszeres külső ellenőrzések követelményeinek –, továbbá a belső szabályzatoknak és a munkautasításoknak egyaránt. Ha valami nem működik rendesen, hatékonyan, a belső ellenőrzés feltárja, jelzi az ügyvezető igazgatónak, sőt ajánlásokat tesz korrekciós intézkedésekre.
– Létezhet, hogy pár évvel ezelőtt, évtizedekig visszamenőleg nem volt szüksége a FŐKEFE korabeli csúcsvezetőinek a kontrolling nyújtotta alapvető számadatokra és az abbóli következtetésekre? Képletesen szólva mindegy volt, merre megy a hajó, megy-e egyáltalán, vagy csak egyhelyben pöfög?!
– Ilyen formában nem volt vezetői igény a kontrolling-tevékenységre, mivel az állami támogatás lényegesen nagyobb volt. Kis túlzással szólva a támogatás fedezetet nyújtott szinte mindenre, nem jelent meg a költségtakarékosság igénye, szempontja.
– Bár ön akkor még nem dolgozott itt, de mire tippel? Sok pénz folyhatott el?
– Éppen arra való tekintettel, hogy még nem voltam a Társaságnál, nyilatkozni nem tudok róla. Azt nem mondanám, hogy ellenőrizetlenül folytak el pénzek, és azt sem, hogy úgy, hogy valaki „hazavitte” ezeket a pénzeket. Ám az biztos, hogy nem irányult a figyelem olyan költségekre, melyek megtakaríthatók lettek volna. Elmaradt például sok szolgáltatói és egyéb szerződés felülvizsgálata, az, hogy előnyösek-e még a Társaság számára. A jelenlegi gyakorlat szerint viszont a Társaság adott, felelős területe köteles a szerződéseket folyamatosan felülvizsgálni. Kiemelkedő feladatot lát el osztályunk a tervezés tekintetében, mivel abban segít, hogy csak ott fogadjuk el a költségek emelkedését, sőt szinten maradását, ahol az indokolható.
– Ön, illetve az osztálya két olyan munkacsoportban is részt vett, amely a Társaságon belüli szerkezetátalakítást – végső soron jövőbeni biztonságunkat – szolgálja. A munkacsoportok már mind megtették javaslataikat a vezetésnek…
– A javaslatokról konkrétan nem szeretnék beszélni, hiszen még nem tudni, hogy mi bizonyul belőle elfogadhatónak az ügyvezető számára. Mindenesetre azoknak, akik a termékeket kétkezi munkájukkal gyártják, látniuk kell, hogy a vezetés megtesz mindet azért, hogy a gazdaságosság növelésével és a minél minőségibb munka biztosításával az itteni munkahelyek megmaradását szolgálja. Mi a kiemelt tevékenységekkel és az árainkra vonatkozó előzetes kalkulációval foglalkozó projektek előkészítésében vettünk részt. Az előbbi munkacsoportban azt vizsgáltuk, hogyan lehetne gazdaságilag hatékonyabb valamennyi főtevékenységünk, értem ez alatt a síkötést, kefe- és seprűgyártást, a lámpagyártást, illetve a papíripari tevékenységünket. Igaz, utóbbival külön „team” foglalkozott… Áttekintettük, megvitattuk és kidolgoztuk, hogy hol, hogyan lehetne változtatni az egyes termékszerkezeteken a sikeresebb piaci fellépésért. Termékcsoportnál is részletesebben, az egyes termékekre, telephelyekre lebontottan kerítettünk sort ilyen kérdések
megtárgyalására.
– A kiemelt tevékenységek eléggé eltérnek egymástól. Okoz-e problémát ez, mármint a Társaság egészének a gazdaságossága, eredményessége szempontjából?
– Az, hogy fő tevékenységeink szerteágazóak, nem zavarja a cég életképességét. Tulajdonképpen segíti is, hiszen a mi „specialitásunk” a megváltozott munkaképességűek foglalkoztatása, védett szervezeti körülmények között. Márpedig az mmk-sok világa is szerteágazó. A kefe- és seprűkészítés ágazata hagyományosan vakok tevékenysége, de mondjuk síkötésgyártáshoz már más képesség, képzettség kell. Ez mintegy magával hozza, hogy termékeink, szolgáltatásaink világa sokszínű legyen.
– Mi volt a másik – stratégiát és gyakorlatot összehangoló – munkacsoport, amelynek a munkájában részt vett?
– Az, amely az áraink előkalkulációs rendszerével foglalkozott. Eddig is volt előkalkulációs rendszerünk, de nem volt megfelelő mélységű. Korábban az élőmunkán kívül csak az anyagok, segédanyagok költsége volt figyelembe véve. Az új rendszer a termékeinkre, szolgáltatásainkra kiajánlandó árak kalkulálásánál azt is tekinti majd, mennyibe kerül az adott telep, üzem fenntartása, illetve arányosan rájuk vetíti mindazt az általános költséget, ami a Társaság működését biztosítja. Persze mérlegelni kell, hogy melyek azok az árak, amelyet a piac is elfogad még, tekintve, hogy például továbbra is jelen vannak vetélytársként más mmk-s cégek, illetve a feketemunka is kifejti rossz hatását.
– Személy szerint bizakodó a Társaság jövőjét illetően?
– Mindenképpen, és ennek az is alapja, hogy annak, amit eddig átalakításként elvégeztünk, máris megvan az eredménye. Ez jól látszik a készülő féléves beszámoló összadataiból. Csak egy példát említenék itt: bizonyosan figyelemreméltó költségmegtakarítást értünk el a külső vállalkozásoktól igénybe vett szolgáltatások terén.
– Láthatóan szívesen áll szóba a kétkezi dolgozóinkkal is. Kell ehhez különösebb empátia?
– Sosem tettem különbséget megváltozott munkaképességű és más emberek között. A rehabilitációs osztály nem egyszer kéri a hozzájuk forduló dolgozók adózási problémáiban a segítségemet. Megesett, hogy közvetlenül is tudtam FŐKEFÉ-s munkavállalók ilyen ügyeiben
segíteni.

AnikóHadművelet
Megújuló síkötésgyártás


Új együttműködési szerződés születetett síkötésgyártásunk megrendelőjével, melynek értelmében két évig bizonyasan mi gyárthatjuk Magyarországon – ettől fogva bérmunkában
– az ATOMIC síkötéseket. Gönczöl Zoltán, a FŐKEFE műszaki igazgatója erről tájékoztatta a Hírmondót, illetve beszámolt azokról a tárgyalásokról, melynek eredményeként elképzelhető, hogy dolgozóink, ha igénylik, a jövő évtől valamivel olcsóbban juthatnak lakossági áramszolgáltatáshoz.

A síkötés gyártása az egyik meghatározó tevékenységünk a FŐKEFE árbevétele szempontjából. Gönczöl Zoltán műszaki igazgató utalt arra, hogy e tevékenység június 1-től a két addigi gyártási helyszínről egy telephelyre került. Ettől az áttelepítéstől egyrészt a hatékonyság növekedését várja a Társaság. Mindenképp csökkennek a logisztikai költségek is, hiszen nem kell három telephely között anyagot, terméket szállítani. Másrészt a munkaerő jobban átcsoportosíthatóvá vált. Merthogy eddig a Füzér utcában történt a futókötésgyártás és az alpesi kötés különböző részegységeinek a gyártása, a Fehér úton pedig az alpesi kötés gyártása. A hely egyesítésével az a kedvező helyzet állt elő, hogy amelyik gyártósoron éppen kevesebb a gyártási igény, a munkaerőt gond nélkül át lehet csoportosítani a másik gyártósorra. Közben új együttműködési szerződés születetett síkötésgyártásunk közvetlen megrendelőjével, a Florasys Kft-vel, melynek értelmében két évig bizonyasan mi gyárthatjuk, ettől fogva bérmunkában, az ATOMIC síkötéseket. A szerződés idén áprilisi hatállyal 2012. december 31-ig köttetett, tehát a síkötésgyártás szerződéses keretei huzamos időre biztosítottak. Vagyis: e stratégiai fontosságú munka bizonyosan megmarad a Társaságnál, biztosítja a munkaellátást – állapítja meg Gönczöl Zoltán. Hozzáteszi: bérmunkaszerződésről van szó, a Társaság nem fektet pénzeszközt az alapanyag-vásárlásba, kizárólag bérmunkában történik a gyártás.
S hogy miért kerülhetett sor az előnyös üzlet nyélbeütésére? A műszaki igazgató válasza: „Az elmúlt négy év együttműködése során a FŐKEFE bizonyította mind a Florasys, mint az ATOMIC felé, hogy jó minőségben, a megrendelő megelégedésre tudja ezeket a termékeket gyártani.” Egyébként mintegy 12O fő foglalkozik ezzel. Érdemes tudni: a raktár megmaradt a régi Gergely utcai telephelyen, de úgy, hogy a raktározás és az anyagmozgatás költségeit a Florasys átvállalta. Ezzel nemcsak a gyártás hatékonysága, hanem – a költségátvállalásokkal – eredményessége is nőtt, fejti ki Gönczöl.

„Dolgozói” villamosáram?
Úgy tűnik, hogy dolgozóink, ha kívánják, jövőre olcsóbban vásárolhatnak villamosáramot, legalábbis ha a cég tárgyalásai eredményre vezetnek, s a főkefés munkavállalók hajlandók átlépni más szolgáltatóhoz a területileg illetékes szolgáltatótól.
Előzmény: a Társaság idén már a szabadpiacon szerezte be a villamosenergiát. Ennek érdekében tavaly megversenyeztettük a szolgáltatókat.
A legjobb ajánlatot tevő piaci szereplő szolgáltatóval szerződtünk; a Társaságnak ez mintegy 30 százalékos megtakarítást jelent az energiavásárlásban. Gönczöl Zoltán beszámolt arról is: egy villamosenergia-tanácsadó cégen keresztül történt a versenyeztetés.
A kedvező tapasztalat arra sarkallta a céget, hogy kezdeményezze a versenyeztetést a jövő évet illetően is. Az internetes aukció során már egy neves állami cég, a Magyar Villamos Művek nyerte el a 2012-re a villamosenergia-beszállítás lehetőségét. Ezzel némileg még tovább sikerült csökkenteni a villamosenergia-felhasználásunk árát.
A versenyeztetés után a villamosenergia-tanácsadó cég jelezte: új projektbe fog Magyarországon. Eddig nem volt jellemző ugyanis, hogy a lakossági felhasználók „kimenjenek” egy cég összefogásával az energiavásárlás szabadpiacára. Ám a szóban forgó cég kötött egy megállapodást az MVM-mel, hogy nyissanak a lakossági szolgáltatás irányába is. Ez azt jelenti, hogy a tanácsadócég partnercégeinek – melyek számára megversenyeztette az áramszolgáltatást – a dolgozói számára is nyílik lehetőség, hogy villamosenergiát vásárolhassanak a szabadpiacról, nyilván a pénzmegtakarítás érdekében. A FŐKEFÉ-nek csak annyi a feladata, hogy majd a megfelelő időben tájékoztassák a dolgozókat. A váltani kívánó dolgozó pedig kitölt egy nyilatkozatot, hogy érdeklődik a lehetőség iránt, miszerint a területileg illetékes szolgáltató helyett, ha az drágább, szabadpiacról vásárolja a villamosenergiát. A dolgozónak, ha döntött, semmi más feladata nincs, csak egy egyszerű szerződést kell még kitöltenie. A szolgáltatóváltást a szóban forgó tanácsadó bt. elvégzi.
Jelenleg úgy tűnik – mondja Gönczöl Zoltán műszaki igazgató – , hogy 20 Ft/kilowattóra áron tudnának majd dolgozóink villamosenergiát vásárolni. Ám még folynak a tárgyalások, hogy az éjszakai áram díja is tisztázott legyen. Olvasóinkat később még értesítjük a fejleményekről.

Van már Központi Üzemi Tanácsunk. Június 30-án a FŐKEFE Nonprofit Kft. székházában, a Laky Adolf utcában megalakult cégünk Központi Üzemi Tanácsa. Elnök Lipcsei László, elnökhelyettes Jozifek Ágoston lett az ÜT-ben. Szeptemberben cégünknél szakszervezeti tisztségviselő- választás is lesz.

AnikóTelephely szakmai tőkével, külön közösségi kultúrával
Kreatív díszdobozok és ajándékkosár


Jó alkalom a bicskei telephely bemutatására, hogy a júniusi Hónap dolgozója, már ami a Dosszié gyáregységet illeti, ebben a kisüzemben dolgozik. A bensőséges ünneplésre érkező riporter mindenütt művészi találékonyságra valló egyedi papíripari műremekekre lel…

Papír villanykörte-imitáció, mely felé a vezetéken alamuszi, ügyesen hajtogatott papírkukac igyekszik. Hatalmas, háromszintes tortaköltemény, (sajnos?) szintén papírból. Utóbbi egy nyugdíjba vonuló kollégának készült, aki eredeti szakmájából és szeretetéből következően sokszor meglepte a közösséget valódi süteményekkel…

AnikóÉs kreatív díszdobozok minden mennyiségben, megannyi formai bravúr. Ugyanezt látjuk egyedi albumokon, újszülöttek relikviáit fiókjaiba váró különleges baba-tartódobozon. Kétségbe vonhatatlan jókedvből, szakmai tudásból születtek ezek a különleges termékek!
Szombati Sándorné Gyöngyi, a bicskei telephelyvezető felidézi, 2008-ban kihelyezett papíripari képzés volt itt. Eredetileg könyvkötészetre szólt volna, de mikor a tanár látta, nem kezdőkkel van dolga, beavatta őket a kreatívdoboz-készítés rejtelmeibe. Ennek jó hatásait látjuk az egykori bicskei képtár Szent István út 74. alatti épületében, ahol 2004 óta folyik a megváltozott munkaképességűek foglalkoztatása. Csakhogy kreatív díszbobozokra egyelőre kis tételekben sikerül megrendelést találni, igaz, vásárokon is árusíthatók. Ez a szűk megrendelési és értékesítési lehetőség az, amivel Vojtek Aurél, a Dosszié Gyáregység dunántúli régióvezetője is elégedetlen.
Gyöngyivel, a bicskei vezetővel együtt mégis bíznak abban, hogy megszűnnek az ilyenfajta termékek bevezetésének a cégen belüli nehézségei, illetve hogy előbb utóbb sikerül nagyobb piacot találni e díszdobozoknak. Addig is marad a borítékhajtogatás és -ragasztás, iratgyűjtők,
gyorsfűzők összeállítása. Nem olyan régen a bicskei főkefések a görög partner számára készítettek nagyobb tételben szalagos irományfedelet. Ez most nincs, de a munka így is folyamatos. Ahogyan – mint arról Vojtek Aurél beszámol – a gyáregység dunántúli régiójának egészében. A régióvezető utal a 2009 nyári, kételyekkel teli időszakra is. Ez nem kis trauma lehetett az itt dolgozó megváltozott munkaképességűeknek. A Dosszié Gyáregység megszűnő elődje, a Rehabit bezárta a telephelyet, július 15-én minden közműszolgáltatást kikapcsoltak. Ám a sikeres lobbizás, illetve a FŐKEFE-vezetés jóvoltából ugyanazon év augusztusától újranyitott a telephely, a dolgozókat átvették.
Beszélgetésünk közben megérkezik Gönczöl Zoltán, a Dosszié Gyáregység vezetője, a FŐKEFE műszaki igazgatója és a gyáregységvezető- helyettes Körössy Gabriella. Pál János, a júniusi Hónap dolgozója szép méltatásban részesül; Vojtek Aurél hangsúlyozza, hogy „Jani” a szavazatok egyöntetűségével szerezte meg az elismerést.
– Az ilyen kollégákat nem motiválni kell, hanem elismerni – teszi hozzá, mielőtt átadják a telephely „ezermesterének” az ajándékkosarat. A kollektíva láthatóan örül Pál János ünneplésének, egy arcon sem kényszeredett a mosoly. Jól összeszokott, szeretetteli munkahelyi közösség a bicskei. Azzal nem dicsekedhetnek, hogy nagy raktárjuk volna (hiszen csak nyolc négyzetméteres), egyelőre nincs is igény a gépjármű-lerakodás műszaki fejlesztésére. De itt minden dolgozó, legyen négy vagy hatórás műszakban, megbecsüli egymást. Lám, az előtér falán különféle sportnapok oklevelei. A munkaterem egyik sarkában vidám küllemű, kardigános bábu, szájában cigarettával. Egy immár nyugdíjas munkatárs „emlékére”. Gyöngyi, a telephelyvezető még ezt teszi hozzá az összképhez:
– Csak hét éves ez a telephely, de markáns közösségi kultúrája alakult ki… Most eljött hozzánk a gyáregység-vezetés, látták, mire vagyunk képesek, láthatták, hogy velünk van mit kezdeniük, építhetnek ránk. Szeretnénk hasznosítani az itt felhalmozódott tudást, készek vagyunk megfelelni a kihívásoknak!

AnikóTerep
Karácsondi autisták félszemű kutyusa
Bojtár őriz, gyógyít és tolja a FŐKEFE agárágazatának szekerét


Egy középméretű, zsemlyeszínű, busafejű, fél szemére vak kutyus szerzett reklámot a FŐKEFE karácsondi autista majorságának. Talán így hálálta meg, hogy nem gazdátlan, befogott kóbor ebként, elaltatással fejeződik be fiatal élete?
A történet úgy kezdődik, hogy Kis Zoltán, a FŐKEFE agrárportfolió-menedzsere felhívta Szilágyi Istvánt, a Fehérkereszt Állatvédő Liga kurátorát, tudna-e szerezni egy megfelelő őrzőkutyát cégünk autista központja számára. Szilágyi példás gyorsasággal intézkedett, a „kivitelező” Cerberos Állatvédő Egyesület pedig szintén hamar megtalálta a megfelelő állatot az Ózdi Gyepmesteri Telepről. Bojtár kutya, bár sok mindenen keresztül mehetett kóborlásai során, és nagyon legyengülten (ráadásul félvakon) találták meg a sintérek, a legnyugodtabb, legkiegyensúlyozottabb lakó volt az ózdi menhelyen. Ezért lett alkalmas arra, hogy ne csak őrző-védő, hanem terápiás szolgálatot is ellásson. Lévén, hogy Karácsondon, a ferencesektől átvett majorságban tucat autista fiatal foglalkozik zöldségtermesztéssel.
Az állatvédők a kutya átadási ceremóniájára mozgósították az RTL Klubot, a Gyöngyös TV-t és más médiumokat, miáltal a FŐKEFE is remek ingyen reklámhoz jutott. A legnagyobb hazai kereskedelmi tévécsatorna bő szöveggel és sok képkockával mutatta be karácsondi agrár-erőfeszítéseinket, melyek az autisták foglalkoztatása érdekében történnek
(„Gyógyító kutya lett a kóbor ebből”. RTL Klub – Hírek, július 15.).
RTL Klub felvétele

A felvételeken persze az is látszik, hogy a várva várt, csak ez idáig mostoha sorsú négylábút szinte megrohanták az ottani dolgozók, hogy simogatásban részesítsék. Ez a hányatott előéletű Bátornak láthatóan jólesett. Íme a kölcsönös terápia szép példája! Egyébként az egyik autista, Péter, maga nevezte el Bojtárnak az új kedvencet. Egyedül egy Balázs nevű fiatalember félt eleinte a kutyától, ő kezdetben simogatás helyett a saját homlokát törölgette. De a telephelyvezető, Tóth Imre egy kézenfekvő érvvel meggyőzte: „A Barátok közt-ben is van kutya, és attól se félt senki!” Ja ha már úgy van…!

Ezúttal úgy alakult, hogy kivétel nélkül hölgyek a Hónap dolgozói.
Íme a júliusi eredmény:


AnikóPETRUS ZOLTÁNNÉ, Főkefe Gyáregység

A gyáregység egyik legtávolabbi telephelyének vezetője. Hajdúdorog eléggé kiesik a FŐKEFE vérkeringéséből, pedig egy 66 fős munkahelyi közösség dolgozik itt. Rendhagyó módon kicsit azért is a telephelyvezetőt választották ki a Hónap dolgozója címre a dolgozók, mert hálásak neki, ha folyamatosan van munkájuk. Ez állhatatos szervezést igényel, különben több volna a leállás, az üresjárat. Ildikó az indoklás szerint tud hatni a dolgozókra annak érdekében, hogy pontosan és figyelmesen csomagoljanak, legyen az gumigyűrű vagy befőzési fólia. Irányító tevékenysége során nem sikkad el az empátia sem abban a közösségben, ahol mozgássérültektől a látássértültekig sokféle ember dolgozik.

AnikóOTTENREITER GYULÁNÉ, Dosszié Gyáregység
A budapesti Bercsényi utcai telephelyet a folyamatosan változó bérmunkák jellemzik, melyek a dolgozóktól kreativitást és a változásokkal szembeni azonnali alkalmazkodást igényelnek.
Az ottani csapat oszlopos tagja Ottenreiter Ferenc Gyuláné, aki annak ellenére, hogy csak néhány éve érkezett, elválaszthatatlan része a közösségnek. Kollégái sokasága nemcsak munkatársként, hanem barátként is tekint rá. Pozitív szemléletével, odafigyelésével üdítő jelenség a kollektívában. A rábízott feladatot pontosan, lelkiismeretesen elvégzi, ezzel példát mutat, a vele dolgozókat is erre motiválja. Egyébként pedig egy kedves nagymamáról van szó, aki ha éppen nem kollégái lelki támasza, szívesen kertészkedik és játszik unokáival. Amíg egészsége engedte, rendszeres véradó is volt.

AnikóNAGY ÁRPÁDNÉ, Savaria Gyáregység
Zsófia tizenegy éve dolgozik a cégnél. Azóta mutat példát szorgalmával, teljesítményével és viselkedésével. Munkaszeretetét és munkahelyéhez való viszonyát jól példázza az a – meglehet, túlzó – áldozatvállalás, hogy szabadságra sem akart menni. Fő munkája a lámpaüzemben a csomagolás, de bármilyen más feladatot is teljes erőbedobással vállal. Szombathelyi kollégái „jó humorú, egyenes, nyílt, megértő és konfliktuskerülő csapatjátékosnak” tartják.






Főkefe Hírmondó 2011. június
Karvai SanyiGuiness rekordra készül egy Kawasakival a vak kolléga
Benzin folyik az ereiben

Utazó nagykövetünk. Hétköznapokon hajnali 2 óra 55 perckor kel, busszal 4-kor indul a Hontról. Rétságon átszáll egy másik vonatra, a Városkapunál leszáll. Metrók, villamosok, gyaloglások, de a budapesti utazási folyamat közben az Árpád-híd tövében, 6 óra 10 perckor a szabadban megáll, pár mondat „pozitív napindító üzenetet” mond telefonján a Juventus Rádió hallgatóinak. Merthogy abban saját műsora van, Sanyi sós kiflije címmel.

Fél 7 körül ér be a Laky Adolf utcába, teszi, amit más vak kollégája a FŐKEFE központjában. Este fél hétkor meg hazaér nógrádi kis falujába… Így, messziről ingázván, négy órát alszik, mégis tele van erővel. No nem azért, mintha hét végén mindig kialudná magát. Akkor többnyire tereprallykon konferál, autós-motoros bemutatók díszvendégeként mosolyog és másokat mosolyra derít.

Felkapottabb vak ember, mint bármelyik hazai sorstársa. Abból eredt ez, hogy amint mondja, benzin folyik az ereiben. Megőrül az autókért, motorhangjukért, illatukért és simogatható karosszériájukért. S voltak, akik ezt az „őrületét” segítették kiteljesedni. Mindenekelőtt Kőváry Barna rallybajnok, aki maga mellé ültette navigátornak, ha úgy tetszik, fokozva sporttevékenysége kockázatát. Olyannyira, hogy Barna Sanyival az oldalán nyert bajnokságot A7-es kategóriában, Renault Clio 3-asával. Kőváry Barna ha nem is versenyen, de azért a versenypályán a volánhoz is odaengedte vak jóbarátját, aki aztán negyedik sebességig kapcsolt a hatból. Egyszer egy tereprallyn ilyen párbeszéd zajlott le köztük: „Úristen, Sanyi, óriási por van, semmit sem látok!” „Nyugi Barna, én sem…” Gokárdozik és motorozik is. Nem szállt még el a kölcsönjárműveivel, és nem szállt el a dicsőségtől sem. Sőt, több vak kollégáját is hozzásegítette hasonló vezetési élményekhez.

Ősszel Guiness rekordra készül, 650 köbcentis Kawasakival minél nagyobb távot teljesíteni. Nagy felhajtás lesz körülötte, az biztos, és szerét ejti, hogy munkahelye a Főkefe jó hírét is öregbítse. Cégünket minden módon reklámozza, éppúgy mint szponzorait. Például napi rendszerességgel zenéket kér kereskedelmi rádiókon, és azt többek között „kollégáinak, a FŐKEFE tollszerelőinek” küldi. Sztárja valamennyi magyar köztévéállomásnak és jelentősebb kereskedelmi meg magán politikai csatornáknak, rádióknak, az összes bulvárújságnak – és most már a FŐKEFE Hírmondónak is. Össze kellene foglalni pár szóban, ki ő? A Karvai Sanyi.


Átvettük a ferences rendtől az autista majorságot
Soltész Miklós államtitkár ott volt a karácsondi szerződéskötéskor

Deák Bill GyulaGAZDASÁGOS, ÁTLÁTHATÓ MŰKÖDÉS A CÉL

A Főkefe dolgozóit biztos jövő és megélhetés felé tereli (Szabó György ügyvezető igazgató)







Vermes Zoltán szerkezetátalakítási projektmenedzser: „célom a Társaság egészének megújítása, a szervezeti, működési struktúrák újradefiniálása…”

Szép hivatás bízatott Jádi Krisztinára, rehabilitációs osztályunk vezetőjére, szerteágazó feladatkörrel. A megváltozott munkaképességű dolgozók életminőségén, problémáin igyekszik segíteni.

A hónap dolgozói: 2011. június: Nagy Krisztina (Főkefe Gyáregység), Pál János (Dosszié Gyáregység), Szabó Istvánné (Savaria Gyáregység)

Büszkék vagyunk Erdélyi Andreára - Dolgozónk ezüstérmes lett a Látássérültek Teke Világbajnokságán


Főkefe Hírmondó 2011. május
Joó István főszerkesztő, a Főkefe kommunikációs referense köszönti az Olvasót! Végre itt a FŐKEFE Nonprofit Kft. Cégújságának első száma. Szinte napra pontosan jogelődünk megalakulásának (1949. május 27.) 62. évfordulóján.
2011. május 27.

„SIKERTÖRTÉNETTÉ FORMÁLJUK A FŐKEFÉ-T”
Szabó György ügyvezető többek között elmondta:
- Nem könnyű hónapok vannak mögöttünk és állnak előttünk. Hiszem, hogy nyár közepére, végére sikerül teljesen megszilárdítani a társaság gazdasági helyzetét. 2011. május

Tömörülve hatékonyabb
Telephely-koncentrációra van szükségünk a gazdaságosabb gyártáshoz
Cégünk két folyamatban lévő „hadműveletéről” számolunk be Gönczöl Zoltán műszaki igazgató segítségével, aki 2002 óta dolgozik a Főkefénél. Az egyik projekt telephelyek összevonásáról, régi és új tevékenységek nagy, közös területen történő koncentrálásáról, a másik a síkötésgyártás egy helyre telepítéséről. (2011. május)

Szabó György ügyvezető igazgató, Ónodi Szabó Attila gazdasági igazgató és Vermes Zoltán szervezet-átalakítási projektmenedzser hamar ráérzett az abban rejlő lehetőségre, amit Kis Zoltán, a vidéki foglalkoztatás fejlesztéséban irányítói tapasztalatokkal rendelkező szakember felvázolt.
Autisták átvétele Karácsondon
Kapcsolatbővülés a martfűi önkormányzattal
Tomajmonostorán a mi krumplink nem fagyott el (2011.)

Soltész MiklósESÉLYNAP’2011

Soltész Miklós államtitkár:
Változást akarunk a közgondolkodásban – mondta a szociális államtitkár. Szeretnénk, ha a társadalom vegye jobban észre a megváltozott munkaképességűeket. (2011. május)









TímeaA hónap dolgozója: Keszte Tímea

A cégvezetés kezdeményezésére közzétesszük majd a hónap dolgozójának nevét. Timi általában milliós havi árbevételt bonyolít le előadóként az értékesítési osztályon. (2011. május)












Deák Bill GyulaDeák Bill Gyula lett a FŐKEFE reklámarca
A magyar blues királya felvállalja mankóját és cégünket. „Örömmel vállaltam el Szabó György ügyvezető felkérését…Átérzem a fogyatékosok helyzetét.” (2011)
Deák Bill Gyula - Rossz vér










Polgár Ernő (PR FŐKEFE) összeállítása


Főkefe Kft. ISO 9001 14001
Cím: 1145 Budapest, Laky Adolf u. 41-49. Tel.: (1) 251-3288 Fax: (1) 251-4355 E-mail: info@fokefe.hu
Linkcsere - Ajánló